Jól összefoglalta tapasztalt bölcs pilótánk a problémakört. Egyetértek vele.
Már csak azt a módszert kell kitalálni, hogyan jusson el annak az agyáig, akinek leginkább szüksége van rá!
Ugyanis a tanácsokat, mások tapasztalatait, zömében azok hallgatják meg, akik maguk is rendelkeznek elegendő óvatossággal, és csiszolni akarják tudásukat. Valószínűleg ők szorulnak kevésbé figyelemfelhívásra.
Aki meg akkora segg hogy felelőtlen magatartása sodorja veszélybe, az le se szarja, az ilyen tanácsot!
Miért is tenné, ha egyszer az életveszélyt is leszarja? Nem logikus?...
1977 óta, közel 35 éve repülök sárkánnyal, azután siklóernyővel és ezek segédmotoros verzióival is. Azóta tanulmányozom e szakma rejtelmeit. Tapasztalataim szerint a motor nélküli statisztika óvatosságra int. A magyarországi katasztrófák negyede májusban történt. Azt hihetjük, megúsztuk a szeszélyes áprilist és fellélegezhetünk, nincs már veszély, és talán ez az óvatlanság lesz a baleset egyik tényezője. A május is tavasz, s a szeszélyességhez még a csábítása is hozzájárul. Legyetek körültekintőek és óvatosak. Gyakran a sima idő csábít egy egy látványelem bepróbálására - a május még nem a gyakorlatunk csúcsa az évben. Vigyázzatok vele. Ebben az évben fordítsátok meg a statisztikát, és egymásra és odafigyeléssel kerüljétrek el a baleseteket. Lemondani a repülésről, vagy várni a jobb körülményekre még nem szégyen, a kórházban ébredni inkább az. Az óvatosság májusban még nem gyávaság. Legyetek kevésbé bátrak és öregebbek."
A csörlésben viszont az a jó, hogy ott nincs mese, termikelni kell, ha nem akarsz 10 perc után lejönni. Ha viszont kitekertél, egész nyugodtam elindulhatsz távra, mert sokkal több a leszállásra alkalmas terület, mint itt. Csak legyen aki visszavigyen...
No meg a csörlésben nem kell hegyet mászni. Bár az meg jó kondícionáló, és fogyókúrás tevékenységnek is ideális.
Na majd a következő szezonban, ha az Eged-iránti elfogultságom engedi.
Szerintetek normális, hogy annyira megszerettem az Eged-en repkedni, hogy alig akarok máshova menni? Mert mi van ha épp jó az Eged-re az idő, én meg elszalasztom?
Annyi, hogy ha elfordul az ernyőd, és nem helyesbíted időben, azon a csörlőkezelő úgy segít, hogy visszavesz a vonóerőből, és te pedig szépen visszalendülsz az ernyő alá, és befordulsz abba az irányba amerre az ernyő áll. Észleled, hogy valami nem stimmel, és a jó irányba fordulsz, ekkor a csörlőkezelő újra ráadja az erőt. Ezzel persze szivatod a kezelőt, mert folymatosan állítgatnia kell a vonóerőt, na meg magad is, mert fizetsz a csörlésért, de nem jutsz olyan magasra, mint a többiek. Ha túlfékezed azon csak az ima segít, meg a masságod ha van.
Lacinak: Szabó Peti tart külön csörlős tanfolyamot, amire érdemes benevezni, mert nagyon körültekintően elmagyaráz mindent. Külön részletes elmélti tananyagja van hozzá, és a csörlőkezelő ténykedésével is megismertet, ami egy kis plusz segítség a miértek megértéséhez. Hacsak nincsenek túl sokan a reptéren, akkor egy nap alatt meglehet, és bepecsétel mindent a startkönyvedbe is.
Nekem idáig csak csörlős startjaim vannak. Ami tényleg nayon fontos, hogy a kormányzsinór nem kapaszkodó, csak korrigálni ill. követni a kötelet. Tehát ernyő+kötél 90fok, leoldani telepített csörlésnél ha csökken a vonóerő ill. belazul a kötél, legördülőnél pedig ha megáll az autó a pálya végén. Ez mind a normál eset. A többi inkább a vészhelyzeti részhez tatozik.
Nekem azt mondták, az első csörlős startom előtt, hogy egyetlen ökölszabály van; a kupolának merőlegesen kell néznie a csörlő kötelére, meg, hogy az újonc csőrölt pilóták inkább többször pillantsanak fel a kupolára, hogy úgy van-e. Azt mondták, hogy ha az ernyő valamerre "kitör", minél jobban kitört, annál nehezebb "visszahozni".
Nagyjából ennyi. Ezt a fékezéses dolgot -emlékezetem szerint- nem emlegették.
Én eddig még sosem foglalkoztam különösöbben a dologgal, mert a csörlős startom jól sikerült és csak minimálisat kellett korrigálnom.
De biztosan összefügghet a fullstall és a csörlés miatti nagyobb állásszög, ha még Szabó Peti is ezt említi elsőnek (tudtommal még a 80-as évek végén volt egy balesete abból, hogy kitört az ernyője oldalirányban. De az teljesen más eset volt, nem teljesen az a csörlés amit mi ismerünk. Még tán csörlésnek se nevezhetjük..)
Én ugyan már többször csörlőztem, és az elején többen is okítottak ( Joe, Pityke, Szabó Peti ), de az első amivel mind kezdte: csak annyit fékezünk, amennyi az iránytartáshoz feltétlen szükséges. Ezért érthetetlen hogy ezt hogy sikerült.
Abba én itt most nem mennék bele, hogy pontusan mitől alakúl ki gyorsabban fullstall csörléskor, meg ez az állásszög dolog is másképp működik, és csak látszólag nagy.
Meg van valahol a csörlés elméleti anyagom, megkeresem majd, hogy hogyn is működik ez.
Azért megnéztem volna az oktatója képét a baleset után.. Biztos jó lila volt, ha másért nem a kapott pofonoktól, amiket megérdemelt volna..
Még sosem láttam csörléses seggig húzott fék hatását, hát most már ez is megvolt. vajon a nagyobb állásszög miatt hamarabb omlik a kupola, vagy a csörlésből adódó terhelés miatt később. Bocsi, de engem még csak egyszer csőröltek (igaz az nagyon tetszett), dehát emiatt még kevés a tapasztalatom az ilyen startban..
Jó sok aspektusból felmerült már ez a kérdés hogy miért nem rúgja szét senki a valagát,az olyan végletekig felelőtlen baromnak,aki miatt már ki tudja hány tudatlan tanonc törte össze magát!?
Bár be kell vallanom, idáig én is legfeljebb arra vetemedtem hogy elmagyaráztam szerencsétlen tanulónak a megoldást,és a miértjét,de még egyszer sem szedtem össze kellő agressziót magamba hogy elküldjem az oktatót,oda ahova való...
Laci! Több fajta rendszer van, de gondolom láttál Te is pár fajtát. Az enyémen a combkör külön van, és egy középső heveder gátolja a kicsúszást. Az, hogy egy balesettől megóv, és megmogyoróz az nem baj. Próbálj meg vele kupolázni! Otthon este megkérdezik, hogy ezt melyik vad ribi művelte:) Ja és a combkört nem tudod meghúzni annyira, hogy ne csússzon fel.
Köszi a cikket. Ahogy olvastam, meg a képek alapján eszembe jutott, hogy tavaly én majdnem vettem egy ilyen hevederzettel felszerelt beülőt. Ami nagyon tetszett benne, hogy a combkör egész más kialakítású, nem akadályoz a start közbeni futásban (Get-Up rendszer asszem). Ám amikor elemelkedsz, de még előredőlve "lógsz" a beülőben, néha bizony a heveder bevághat a golyók közé. Ilyenkor igazán jó szopránra képes az ember... Ez volt az egyik ok, hogy végül mást választottam.. Az ára meg a másik..
Arra akkor még nem gondoltam, hogy a lábak ebben a beülőben annyira szabadon vannak, hogy ha valaki elfelejti becsatolni a hevedert, azt nehezebben veszi észre , pláne ha még a műszertáskát is felveszi, akkor még a külső szemlélő sem veszi észre. Számomra így már érthető, hogy egy profi versenyen egy profi pilóta hogy követhetett el egy ekkora bakit.
Erről jut eszembe;
Amikor még kisdombos kezdők voltunk, egy haverom folyton elfelejtette bekötni a combkört. Szerencsére a biztonsági heveder mindig megfogta, de leszállás után ilyenkor legalább egy oktávval magasabb lett a hangja, mert a golyóit sokszor beszorította a heveder...
ernyőnél értelmezhetetlen hogy túl magasan kezdeni a fékezést,mert mindegy hogy mit csinálsz,minden jó,ha fokozatosan lassítasz,ha hirtelen a föld fölött,ha teljesen feleslegesen,magasan,körülbelül ugyanazzal a sebességgel érsz földet.
Egyet nem kell csinálni,néhány méter magasan átejteni az ernyőt.
Gyalogsárkánynál van tétje a kilebegtetésnek! Ha túl nagy sebességnél csinálod,visszaemel,és összetöröd,ha túl kicsinél,nem biztos hogy ki tudod futni.
Duplán szomorú a dolog.Egyrészt maga a tragédia,másrészt mert több megoldása is van ennek a helyzetnek!
Hangsúlyozom hogy nem ismerem a körülményeket,ezért általánosságban írom a tanácsaimat,hátha valaki emmiatt marad életben valamikor.
Az egyik,amit néhol tanítanak is hogy ha félig kicsúsztál a beülőből,húzd fel magad,mintha hátrafele bukfencet akarnál csinálni,és amikor fejjel lefele vagy csússz vissza a beülőbe,és kösd be magad.
A másik személyes tapasztalat alapján:
Ha érzed hogy megy a nyakadba a cucc,emeld fel a kezed,és ki fogsz csúszni a beülőből,még a földön.És ha az előre fékeket oldalhelyesen megfogós starttechnikát alkalmazod,még a cájg sem sodródik el,mert a kezedben lévő fékekkel a legnagyobb szélben is vissza tudod húzni a földre.
Ezt egyszer előadtam,mikor erős szélben,az x-edik sikertelen start után elfelejtettem bekötni magamat.Lentről úgy nézett ki,mintha elstartoltam volna,aztán egyszercsak visszaesik az ernyő.Aztán elmeséltem hogy mi történt.De ez vidámabb történet volt...
Elnézést hogy ilyen későn számolok be a verseny végéről, az okokat majd később részletezem, külön történet.
A jól sikerült 5-ik napi feladat után ha lehet még jobb, gyenge szeles erős időre számíthattunk pénteken. Kiírtak egy feladatot a legészakibb fordulópontra Citrusdal érintésével, kb 85km. A gerincen nagy tolongás alakult ki a race startra várva, e közben hallottam a safetyn, hogy valakit a leszállóba irányítanak mivel nem csatolta be magát rendesen és úgy indult el. Kb mikor elkezdődött volna a verseny szóltak be, hogy a nap törölve, mindenki szálljon le amint és ahol tud. Már a földön tudtuk meg, hogy sokkal komolyabb volt az elstartolt ukrán pilóta gondja. Sajnos egyáltalán nem kötötte be magát a beülőbe, ahogy elstartolt lecsúszott, és csak a kezeivel tudott a hevederekbe kapaszkodni. A szemtanúk szerint vagy 12 percig tartotta magát, de a leszállás előtt pár perccel belecsúszott egy termikbe, valószínűleg ezt a pluszterhelést már nem bírta addigra és elengedte a hevedereket körülbelül 100 méteren, a helyszínen lévő mentősök már semmit nem tudtak érte tennni :(
Hát aki siklóernyőzik, az tud sztorizni, mert szerintem mindenkinek van valamilyen rep. eseménye. Ez biztos. Hogy komoly baleset nem lett belől, az csak Near Miss (vagyis pongyolán magyarra; szerencsés véletlen). Ha ez nem igaz, akkor sza*ul járt.
Az előző hozzászólás (Elpazarolt Tehetség) megmagyarázza a többit.
Ha ez nem elég;
Már én is jártam így;
"10m-en nekem is szünt meg a felhajtóerő", vagyis én is b*szódam már be a talajba, olyan kb. 6-7 m/s-al. Bocsi, be akkor még nem volt varióm, hát nem tudtam mérni, csak annyit tudok, hogy zsákestem, no meg féket is húztam hozzá (az egyik legtutibb becsapódási forma). Nagyon fain repüléselb* volt. De szerencsére (ez is: Near Miss) nem lett komoly bajom belőle (megrántottam a bal nagylábujjam).
A lényeg; finoman fogalmazva; "megszűnt a felhajtóerő", nem olyan finoman fogalmazva; Balf*sz voltam.
Először is, láttál már olyan nyilatkozatot a médiában hogy:elb-tam?
Olyan gerinctörést már láttam amikor a pilóta mindenképp le akar szállni a megcélzott helyre,de túlsiklana rajta,és csak húzza,húzza,átejti.bebaszódik.
Ezt szépen úgy lehet megfogalmazni hogy 10m-en megszűnt a felhajtóerő :)
Én csak azt szeretném megtudni a rosszmájúság vagy bármi ilyesmi dolog nélkül, hogy kb. 10m magasan hogyan tud megszünni a felhajtóerő a szárny alól. Nem vagyok egy gyakorlott repülő sajnos, de eddig ilyesmi nem történt még velem, hogy leszállási fázisban megszünt volna a felhajtóerő.
Olyan sajnos volt, hogy alacsony csörlést követő leoldás után még azelőtt húztam el negatívba az ernyőm, hogy víszintes sebességet gyüjtött volna, így kb. 80-90m magasról meredeken elinultam lefelé jobbra, és csak a szentléleknek ill. az 1.2-es cuccnak köszönhettem, hogy rövid de erőteljes süllyedés után visszanyílt miközben 90 fokot elfordult, ki tudtam lebegtetni és gond nélkül leszállni. Igaz, mikor éreztem, hogy baj van (mert az volt hiszen alacsonyan voltam, az ernyőm gyakorlatilag átesett) felengedtem a jobb oldali kormányszinórt és a lehetőségekhez mérten átterheltem balra ugyanakkor erőteljesen belehúztam a bal oldalba és imádkoztam, hogy legalább addig vissza nyíljon, míg vissza nem térek az inga aljára, és max. kifutom vagy tarhálok egy baromi nagyot miközben bele gabalyodok az ernyő zsinórzatába ill. a kupolába, de nem féloldalvást zuhanok a mezőre ahol a gyakorló csörlés történt. Mivel mindez még a pályafutásom elején történt, gyakorlatilag ösztönből csináltam mindent ill. a Siklóernyőzés ABC-je/Alapok című könyvben olvasott és ismételt vészhelyzet megoldó dolgok ugrottak be a másodperc tört része alatt. Amúgy azóta sem értem olyan gyorsan földet mint akkor.
Azóta leoldást követően magasságtól függetlenül hagyom az ernyőt egyenesen menni és max. 4-5 sec. után kezdek bele bármibe is.
kár, hogy csak a balesetekkel kapcsolatban kerülünk szóba. Bele se merek gondolni, hogy egy átlag magyar fejében mi jelenik meg, ha meghallja a "siklóernyőzés" szót.
Azt, hogy idén két magyar siklóernyős világbajnokunk is van, azt persze nem szellőzteti az a drága média...
A Doki véleményét is tolmácsolom, ha azt mondom, hogy Fedémesről a sok gyakorlási lehetőség miatti biztos starttechnikát hoztuk magunkkal, ami jelentősen megkönnyíti a dolgunkat a magasstarthelyen. Nem állítom, hogy sohasem hibázunk, de könnyebben fölismerjük, ha esetleg meg kell szakítani a startot és gyorsabban reagálunk, mintha nem gyakoroltuk volna ennyit. No meg a start előtti készülődés is sokkal vidámabban telik, ha nem kell azon izgulni, hogy épségben elstartoljunk.
Emellett szeretünk visszajárni Fedémesre, mert jó gyakorlási lehetőség, ha a startot, meg a leszállást szeretnénk gyakorolni, szép a környezet és sok a barát, jókat lehet beszélgetni. Ezek már önmagában jó indokok, hogy kijárjunk..
"Laci fölött eljárt az idő, több évvel le van maradva”
Ez persze, hogy lehetséges, nem vitatom, de az is lehet, hogy ezt a vélekedést nem a megfelelő tényekből levont következtetés sugallja.
Például tény, hogy régies a felszerelésem, de ez nem véletlen.
Az oktatók reklámja ugyanis szelektív. Ki hogyan és hol hirdeti magát, aszerint válogatódik össze, hogy milyen korú, hajlamú és lehetőségű növendékei lesznek. Nálam nem véletlenül halmozódnak az élemedettebb korúak, meg a szerény jövedelmű fiatalok. Egyébként már évek óta nem reklámozom a tevékenységemet sehol, vagyis a hozzám beiratkozók többsége régebbi tanítványom ismerőse. Az sem véletlen, hanem a fentiekből következik, hogy lehetőleg kedvezményes nálam a tandíj (sőt: jövőre nem is kérek előre semmit, ráér átutalni starthely-támogatás címén tetszés szerinti összeget a tanuló a vizsga után, annak arányában, hogy mennyire érezte itt jól magát, és mennyire elégedett a szerzett tudással. Ezt a módszert az idén két, külföldön élő hazánkfián kipróbáltam - bevált!)
Emiatt nem is telik a legkorszerűbb tanulóernyők beszerzésére. De nem is indokolt, mert a nagyobb arányban nálam felbukkanó öregurakat is el kell vállalnia valakinek, olyan tanulókat, akik számára csaknem kezelhetetlenek eleinte az utóbbi évek nagyon dinamikus viselkedésű DHV 1-esei. Ezért jobb, ha a régebbi évjáratú, "bamba" ernyőkkel kezdik az ismerkedést. És a fiatalabbak se mind szuperügyesek eleinte, ez az igazság; nem véletlen, hogy egyre több oktató inkább ideküldi a kezdőket hozzám, és csak az alapos kisdombos képzés után veszi vissza őket a magasstartos fokozatra. És ez nem is olyan rossz, mert pedagógiailag előnyősebb, ha a vizsga előtt több (legalább két) oktató foglalkozik a kezdővel, így annak tudása mélyebb lesz azáltal, hogy nagyjából ugyanazt hallja különböző korú és stílusú oktatóktól is.
Az a nézet, hogy a kezdetektől egészen a versenyszintig ugyanaz az oktató juttassa el a tanulót, szerintem elavult.
Köszi a méltatást, majd ha ráérek, bele is pirulok a közvetett dícséretbe...
Mégis ki merem jelenteni itt, a nyílvánosság előtt, hogy nem érzem magam igazán jó oktatónak, mert mindig van tanulnivalóm, és morfondíroznivalóm is gyakran akad bizonyos dolgokon. És én is követtem el hibákat, de igyekeztem levonni a tanulságot, hogy máskor másképp legyen. Nemcsak a siklóernyőzés, hanem annak tanítása is folyamatos önképzéssel kell, hogy járjon, mert a siklóernyőzés nem olyan, mint az ábécé, amit egyszer kell megtanulnunk, aztán egész életünkben elvagyunk vele, hanem inkább olyan ábécére hasonlít, aminek idővel egymás után kikopnak és másra cserélődnek a betűi. Állandóan tanulnunk kell az új dolgokat és felülvizsgálnunk régieket, mert ez egy eléggé gyorsan fejlődő sport és technika.
Ráadásul tényleg öregszem, ezért örülnék, ha végre ideköltözne egy-két fiatal oktató a faluba (amire most igen kedvező a lehetőség), aztán átvenné a stafétát, nemcsak oktatásban, hanem a terep karbantartásának szervezésében és azokban a dolgokban is, amiket nem lehet másra (traktorkaszásokra, bozótirtókra, szélzsákvarrókra, rőzse- és víz-ideszállítókra) bízni. Vannak elképzeléseim a "bázis" továbbfejlesztésére (mert ami most van, az szerintem csak egy csíra), kérdés, hogy megérem-e, hogy meg is valósuljanak.
Hasonló cipőben járok én is, ha szóba kerül a hobbim.Bár legjobban a szüleim aggódtak értem.Ezt úgy hidaltam át, hogy a legutóbbi kalocsai csörlésre elvittem apumat, aki nagyon izgult az első startomig (mi tagadás én is :D ) de a leszállás után olyan felszabadult volt mint mostanában soha.Élvezte az ottlét minden pillanatát, és azóta nem aggódik.Talán mert azt is látta, hogy nem vagyok kelekótya, és minden egyes felszállást alapos ellenőrzés előz meg, és a csörlőkezelők (akár Pityke akár Bíró Bálint) gyakorlatilag vérprofik.
Egyébként az oktatóm sem engedett el addig Kalocsára míg úgy nem látta, hogy képes vagyok a részben önálló repülésre a megfelelő körülmények között. Más kérdés, hogy Ő még hóviharban is képes lenne repülni! :D
