Szociopatákkal való bármilyen kapcsolat, legyen az szomszéd, főnök, munkatárs vagy akár családtag. Hogyan alkalmazkodjunk hozzájuk. Hova soroljuk őket ha a társadalomban egyre több van?
Meddig toleráljuk a betegségeiket főleg válságos időkben? Meddig terheljék az empatikus érzelmű embereket?
Ez egy fertőzés, ami gyógyítható vagy esetleg felvehetjük velük valahogy a harcot? Mit tegyünk?
Az tény hogy sok minden ráillik az exemre,mondjuk 80%,de még így sem vagyok biztos benne hogy pszichopata.
Ami zavar az az hogy mindíg magát mossa mások előtt tisztára,és soha nem látja be hogy ő is hibás lehet.Bár az hogy egymásnak ugrasztott engem a családommal,vagyis csak akart,és egyik nap szeret másik nap ha nem reagálok a sértéseire akkor cinikus,és aztán így tovább...ez furcsa.Szakítás után szétkürtölte a hazugságait mindenkinek,bemocskolt,aztán meg nem értette mi bajom.Miért akadtam ki?azt mondta,nem gondolta hogy ezzel ennyire megbánt.
Na most.....addig agyalok ,a végén már nekem kell orvos.Fasza
Viszont,más szempontból tükör volt nekem.Rájöttem hogy nem szabad tulságosan ragaszkodnom senkihez.És azért mert én szeretek,nem várhatom el ugyanezt a másiktól.Mert az nem az én dolgom.Ha szeret,jó,ha nem akkor tovább kell lépni!
Megvettem a Kímélet nélkül c. könyvet.Még nem igazán volt időm rá,de azért bele olvastam.
Várom hogy mi lesz a fejlemény az exemmel,meg a kis barátnőjével.Eddig még minden oké.Valószínű a csaj mindent úgy csinál,ahogy az exem akarja.Kiváncsi leszek mikor borul a bili!Hát sajna nem nagyon akar :( Pedig megnézném a képét,a jó nagy pofára esésnél!Remélem a csaj kicsinálja,nagyon türelmesnek tűnik,eléggé határozott is,nem engedi hogy ezt vagy azt csináljon.
Másodszor:nem kellene hogy vissza jöjjön,van neki most másik áldozat akit etethet!
Harmadszor pedig:Miből gondolod hogy rólam szól a történet?Azt értem hogy tükör,de amit ő mutat(szerinted),az nem én vagyok!Nyilván abból következtetted hogy zavar amit csinál,és a tükör szerint csak az zavarhat a másikban ami bennünk is megvan.De ki a fenét ne zavarna egy idióta viselkedése mondd??Téged például nem?
Én pont fordítva gondolom:Énv agyok a tükör neki,és még lesz más is!Mert ezt csinálta az elődeimmel is,amit velem.A birtoklás, a tapadás...stb,amit nem ért meg,hogy nem szabad.Mindenki fújt neki a környezetemben,mert mindenkinek panaszkodik.De kifejtenéd bővebben??Hátha rá jövök néhány dologra :)
Hivatalosan a pszichológia szerint a pszicho- és szociopátia az anstiszociális személyiségzavar alá tartozik, és nem betegség, hanem személyiségzavar. Mielőtt belemennénk abba, hogy mit tud, vagy mit nem tud helyesen a pszichológia, azt megjegyezném, hogy a pszichopátia és a szociopátia is a pszicológia által kreált fogalmak, kórképek, szóval saját fogalmaik szerint ez nem betegség. Ha betegség lenne, problémát okozna a betegnek, a betegség progresszálna, elképzelhető lenne betegségtudat, stb, de itt szó nincs ilyesmiről. Abban az értelemben természetesen "beteg", hogy "nem normális", de ez inkább a szó hétköznapi jelentéstartalma.
Egész héten fasirtban volt a csajjal,errre most kibékültek.Megint dúl a LOVE.talán ez a része bosszant leginkább,vagy nem is tudom,egyszerűen rohadtul de tényleg mocskosul fáj hogy amennyire belém volt zúgva,úgy el is felejtett egyik napról a másikra.Hogy miért fáj,annak ellenére hogy tudom beteg ember??Mert akkor ezek szerint vagy nem is volt szerelmes beém,de azt kurva jól eljátszotta hogy az,vagy akkor most a csajba nem szerelmes és úgy csinál mintha az lenne!
Nem tudom,de ez a dolog feldolgozatlan számomra és nem tudok szabadulni a gondolattól.
Két ember lakik benne,de már mindegy is hiszen az agyammal tudom hogy felejteni kellene,a szívem meg nem akarja engedni!Annyira hittem neki!Engem soha nem szerettek úgy ahogy ő!Rohadtul hiányzik!!
tudnék még bőven irni, döbbenetes hogy nem fog fel olyan dolgokat ami másnak egyértelmű!
És nem figyel....egyik mondatából vált egy tök másikra.
Elég sok benne a nárcisztikus vonás.Ezt kifejezetten állíthatom!Az önimádat,az én mindenkinél jobb vagyok,állandóan dícsérni kell.Ha tehetett volna a zsebébe rak h mindíg vele legyek!Nem lehetett levakarni.Állandó sms,telefon óránként.Annyi hohgy nem volt féltékeny(szerintem)És nem ellenőrizgetett.De ha nem akartam vele lenni mert dolgom volt akkor egyből beteg lett és eljátszotta a hattyú halálát.Hát nem semmi amikre képes volt!
A hoovering már megvolt!Egy hónapja kb még próbálkozott,igérgetett ,irta hogy tanult belőle és minden más lesz.És hogy szeret.nem reagáltam rá.Utána megint irt kb egy hét után,hogy akkor legyünk barátok,mert jó fej vagyok,és bulizna velem,és segíthetnénk egymásnak társat találni(na ez aztán röhejes) :)és hogy Ő nem haragszik! Még ő nem haragszik!!,válaszoltam hogy nem .erre csak annyit irt hogy sajnálja.Később
aztán megint irt hogy nekem milyen szar mert egyedül vagyok,és gondolkozzak el.Bezzeg ő megy buliba!Meg leskelődött a szomszédból és kommentelte mit lát....
Nah...másnap már kapcsolatban volt a csajjal mert feltette közösségi oldalra,és láttam is őket együtt.Azon a hétem már "szerelmes" volt belé,onnantól én már nem létezek számára többé,nem zaklat.Csak nekem nehéz mert nem tudom feldolgozni az egész dolgot,a csalódást.szerettem azt aki az elején volt :(Olyan mintha meghalt volna....közbe nap mint nap látnom kell mert majdnem szomszédok vagyunk.
Egyébként nagyon szeretetfüggő vagyok,és emiatt depressziós.Ez a gyengém
Jah,igen...Mindíg előre tervezett programokat,persze úgy hogy tudta milyen helyeket szeretek,és úgy adta elő utólag,hogy mindig az volt amit én akarok :)Okos.....
Mikor mondtam neki h már nem hagy életteret nekem,akkor nehezen de belement egy napig hogy nem keres,aztán kezdte előlről a nyomulást.Nem értette miért sok nekem.Mindent megvett,pedig mondtam neki hogy ne tegye mert nem tudom neki kifizetni,majd én elintézem ha kell valami.Ennek ellenére a fejemhez vágta hogy ő miket megtett értem.Ő elvárta hogy cserébe szerelmes legyek belé,mert ez a felfogása.Mindent megpróbáltam,gondoltam majd csak kialakul,de türelmetlen volt.És a szemétkedései miatt többet léptem hátra mint előre.A szakításunk után jöttek a gyerekes játékai,vagy bosszú(amivel már anyagi kárt is okozott,persze nem bizonyítható)
Most ugyanez a játszma megy a csajjal,de ő még nem sejti.Nagy a szerelem.
Nem értem miért nem tudom már túl lépni az egészen.Fogva tartanak az emlékek,olyan minzha két ember lakna benne,és vissza várnám a jót.....őrület!Hogyan másszak ki belőle??
Előtte 7 évig nem volt komoly kapcsolatom,akkor a nagy szerelmem hagyott el,és most hogy ujra bíztam egy olyan emberben csalódtam akiről aztán végképp nem gondoltam volna.Konkrétan sokkot kaptam.Néha már úgy érzem én vagyok a hülye és nem ő.El akarom hinni hogy nem beteg.Csak azt mondogatom hoigy én nem tudnám megalázni azt akit szeretek.Én ezeket soha nem tudtam volna vele megtenni!
- miért gondolod, hogy nincs kiút, ha látod, hogy imposztor volt?
a megoldás egyébként a no contact. semmilyen módon ne hagyd, hogy kommunikáljon veled. most jön majd az un. hoovering (porszívózás), amikor megpróbálja majd visszaudvarolni magát, főleg, amikor látja, hogy csökkent a befolyása. ne hagyd. ha másokat használ manipulációra, velük is szakítsd meg a kapcsolatot. ne próbáld figyelmeztetni az utódodat.
Jó hogy rátok találtam itt a fórumon.Két hónapja lett vége egy nem túl hosszú kapcsolatomnak(6 hónap),végülis hál'Istennek,ami a baj hogy még most sem tudom el hinni,vagy inkább felfogni,tudatosítani magamban hogy egy szociopatával volt dolgom.Ennyit nem sirtam fél év alatt,mint most 2 hónap alatt,mert nem tudom megemészteni azt hogy az egész csak színészi alakitás volt.Vagy inkább annyira hihetetlen!Teljesen elhittem h megtaláltam a párom!Mindent elhittem neki,annyira hiteles volt a kedvessége,a rajongása,hogy minden percben köorbe ugrált,a gondolataimat leste!Borzasztó segítőkésznek,empatikusnak ismertem meg.még a szomszédaim is azt mondták h becsüljem meg,mert ilyen jó embert nem fogok találni!Ritkaság a mai világban!Jah
Őt mindenki úgy ismeri hogy egy nagyvonalú segítőkész(leginkább ráerőlteti másokra a segítségét)-mondjuk ez nem tetszett benne,ha kellett ha nem,ő segíteni akart bármi is legyen a problémám!
Aztán egekig kellett magasztalni érte,mert ha nem tettem mindíg emlékeztetett rá,hogy mit is csinált,de mondjuk helyettem is dicsőitette magát.
Én voltam a nagy szerelme,akit soha nem hagyna el,mert mindíg ilyen nőre vágyott,és majd életünk végéig együtt leszünk,ő már soha senkit nem tudna szeretni,abba meg hogy elveszíthet bele őrülne!(most őt idéztem,bocsi én nem vagyok nagyképű) :)
Folyamatosan anyáskodott felettem,mintha a gyereke lennék legalább is és nem a barátnője.Éppen csak nem rágta meg helyettem a kaját....(nem tulzás!)Igazából én nem akartam tőle semmit az elején,sokáig fűzött,nekem nem jött be mint pasi.Mondtam neki,hagyjuk ez nem fog menni!Akkor elővette a -sajnálj engem,mert megdöglök ha nemet mondasz-sztorit.
Nyomult folyamatosan....ajándékokat vett,amit az ajtóm elé rakott.Virágokat.Hajnali 6-kor palacsintát sütöttNEKEM!ajtó elé tette szintén.Tetszett h ennyire akar!Engem!Akit eddig csak mindig elhagytak,kihasználtak.Persze sokat beszélgettünk,tudta mi hogy van velem.Mindenki csak azt látta h mindent megtesz értem.Mondták is -miért nem adok neki egy esélyt?-
Végül adtam sajnos.Mentünk mindenhova.Nem volt olyan dolog amibe ne egyeztünk volna.Ugyanazokat szerette amiket én.Nem volt vita.Állandóan ölelgetett azt se tudta hogy járjon a kedvembe.Lelkileg belezúgtam.Jó volt tartozni valakihez,jó volt a biztonságérzet.Boldog voltam.DE a szex nem ment vele.Valami furcsa volt a kapcsolatunban,mintha egy robottal lettem volna,akinek nincsenek érzései.....se a csókjában.Nem volt benne tűz,szenvedély.Nem értettem.Mindíg a szex volt a lényeg-semmi nem kötötte le más,nem volt hobbija,nem érdekelte semmi csak a szex.És állandóan problémái voltak a családjával,mert ő olyan jó ember de mégis vele mindenki szemét.Folyamatosan a panaszkodását hallgattam,és sajnálni kellett.Sajnálni és magasztalni az egekig!Minden nap!Szóval a lényeg....szexre kellettem és arra hogy vámpirkodjon.ezért csinált mindent,aztán a fejemhez is vágta szép sorban ő mindent megtett és én hálátlan voltam,én csak bántottam,pedig ő tartott el,mert ő egy isten!!Én meg egy rohadt kurva vagyok egy szemét idegbeteg nő....mert ha nem az volt amit akart,állt a balhé.Mindíg én voltam a hibás.Össze akart ugrasztani a csládommal h hozzá menekülje azután.Mindenből kimosta magát,folyamatosan hazudott,meglopott embereket,ismerőst is.A saját anyámat is meg akarta lopni.Egyik nap lehordott mindennek,másnap már elfelejtette és elvárta voéna h én is elfelejtsem.Mintha mi se történt volna.Ha felhoztam neki,nem értette mi a bajom hiszen én tehettem mindenről.Sokmindent elmondtam neki,amivel aztán vissza is élt rendesen,az összes ismerősének barátainak kicsavarva adott le mindent,természetesen ő ártatlan...ujra bepróbálkozott de véglegesen nemet mondtam...na azt nem tudta elviselni.....
most van egy csaja és már szerelmes bele(előző nap még engem akart visszaszerezni)irogatott stb.....leszállt rólam,de nagyon kivagyok mert mindíg a jó énje van előttem akiről azt hittem szeret,és a sok közös emlék......úgy érzem megőrülök.45 kg vagyok és nem akarok élni azt érzem engem nem lehet szeretni.Magamat hibáztatom.nem tudom mit tegyek ennyire nem kötődtem senkihez.Lelkileg odabaszott nagyon.Nincs kiút
Hát ez az ő hülyeségük, hogy nem mennek el. Hogy nem látnak át a bulvárpszichológia meg a junk-ezotéria világán, meg az álférfias viselkedési mintákon.
Nyilván az is benne van férfiaknál, hogy a nőktől eleve a gyengeséget-gyengédséget, kedvességet, lágyságot várják el, és nem számolnak a rejtett agresszióval. Nem veszik komolyan a nőket, hogy kicsinálhatják őket. Hogy nem csak az az agresszivitás, ha beveri valaki a képüket vagy leordítják őket, hanem a lassú kivéreztetés is az.
A férfiak nagy része rákszűrésre sem megy el 40 fölött soha, a pszichológus meg ráadásul a buziknak van (kb ez az átlagos nézet), ezért nem, szerintem. Az, hogy miért válik valaki prédává, az nagyrészt alkat, önbizalomhiány, stb. Mondjuk pont az illető, akiről beszéltem, meglehetősen magabiztos és jóképű, nála szerintem az volt, hogy "ez velem úgysem történhet meg". Aztán mégis ...
Pszichológushoz mondjuk mehet. Szerintem nem kínos... a pszichológussal meg amúgy is egyedül van, senki nem fogja megtudni.
Érdekes, de nekem még nőként is volt szerencsém efféle húsevő növényekhez, a család részéről. Mondjuk a másik oldal, hogy miért lehet ezt valakivel megtenni. Mert nem hiszik el, hogy ilyen a másik, nem hiszik el, hogy velük ez megtörténhet?
Persze, a párkapcsolati bántalmazók azért jellemzően pszichopaták, egyrészt valamiért kevesebb a nő közöttük, másrészt - újabb adatok szerint - közel ugyanakkora az arányuk, csak teljesen más módon nyilvánulnak meg. Nekem van egy barátom, akit egy kedves p hölgy nagyon durva hullámvasútra ültetett fel, az elején tökéletes lávsztori, majd hirtelen dobva lett, összejött a szeme láttára a srác legjobb barátaival (!), majd vissza, közben amikor vele volt, szisztematikusan rombolta az önértékelését, amely szöges ellentétben állt az elején mutatott odabújós, igazi szerelemmel. Az illető egyrészt nem rohant el a Férfiak a Férfiakért (FAFE, nemlétező szervezet) egyesülethez, mert ilyen nincs, másrészt a férfiaknak nagyságrendekkel kínosabb beismerni, hogy tulajdonképpen bántalmazták őket, csak ez nem járt kék-zöld foltokkal. Ez a hölgy konkrétan a lelki kínzásban és az hatalomgyakorlásban találta meg a saját narcisztikus ellátmányát, tehát ő nem pénzt vesz el, nem eltartatja magát megvezetett nőktől, hanem férfiak lelkéből eszeget, mintegy.
Amúgy igen, a kapcsolatmegszakítás (ha lehetséges) az egyetlen megoldás, ezt nem lehet elégszer elmondani. Büszkeséget, sértettséget lenyelni, veszteségeket leírni, azonnal, és messzire futni, mert nyerni nem lehet úgysem.
Pff... :) nem látom értelmét, hogy túlbonyolítsam. Tudom, hogy az indexfórum már évek óta a topikpörgetésről, átbaszásról szól.
Egyébként teljesen lényegtelen. Nőknél azért nehezebb, mert a fizikai erőfölény egy plusz megfélemlítési tényező. Férfiakat is lehet persze lelki, anyagi függőségben tartani, pláne ha otthonról is ezt a modellt hozták. A lényeg az, mit lát az a kétségbeesett ember, aki följön ide... szerintem lássa azt, hogy ki lehet lépni. Mellesleg a saját élményeim is eszembe jutottak a légypapír pasikról.
