Egyébként aznap este mikor az androidost álmodtam, volt még egy álmom. Ez homályosabb, valami terroristák ejtettek túszul. Talán kicsit kínoztak, de nem volt veszélyes, inkább az hogy a családommal kapcsolatban is fenyegető kijelentéseket tettek. valahogy sikerült megszöknöm, és a rendőrség segítségével immár én üldöztem őket. Szétszakadtunk egy hegyes, erdős terepen, és tudom, orosz területre értünk, valami katonai bázis közelébe. Itt azért megijedtem, mert nem akartam két tűz közé kerülni, úgyhogy az egyik rendőrrel visszavonulót fújtam. csakhogy kiderült hogy két terrorista is visszafordult és a nyomunkba eredt. Végül valami harc árán ártalmatlanná tettük mindkettőt. Az egyiknek én feszítettem a karját. Az volt amelyik a családom fenyegette. Tudom hogy a karfeszítés közben is csak járt a pofája, fenyegetőzött egyfolytában. Még csavartam a karján, még dühösebben fenyegetőzött. Erre addig fokoztam a feszítést, hogy a támadó már nem tudott semmit szólni, és már csak vergődni és vinnyogni bírt a fájdalomtól. Pár pillanatig tartottam a fogást, aztán rádöbbentem hogy élvezem ezt a helyzetet, élvezem látni ahogy az a szemét tekereg előttem a porban. Akkor elszégyelltem magam. Tudtam hogy megérdemli az átkozott hogy erőnek erejével törjem meg, és sikerült is. De azonnal abbahagytam, mert abban a pillanatban túlontúl hasonlatossá váltam hozzá. Álmomban legalább tudtam hogy ennél én jobb vagyok.
Még egy hozzászólás erejéig visszamennék ahhoz amit a Sátán mondott Jézusnak. Nincs ember aki minden bűnt magára vehetne.
Azt hiszem, ennek a mondatnak az az értelme, hogy ha valaki sokat küzd a bűn, a rossz ellen, előbb vagy utóbb mindenképpen megfertőződik azzal. Nem átlagos, de átlag feletti emberek sem képesek magukban elnyelni és semlegesíteni a rosszat egy határon túl. Valahol egyszer mindenképpen visszaüt a dolog a személyiségükben, hiába voltak egykor a legjobb emberek.
Úgyhogy arra már rájöttem hogy nem szabad örökké harcolni. Már csak valahogy meg kell valósítani ezt.
Ami azt illeti, én egy ideig nagyon nyugodtan néztem a filmet, de egy idő után valóban elkezdtem kényelmetlenül mocorogni, mert tényleg nagyon sok volt benne a kegyetlenség ábrázolása. Viszont azt is tudom, illetve gondolom hogy a történelem során valószínűleg még ennél cifrább dolgok is megtörténtek, és nem árt látni az ilyet, és érezni az egyre erősödő ellenszenvet magunkban az ilyen dolgok iránt.
És tényleg nagyon érdekes volt maga a film vágása, ahogy bevillannak a múlt képei, az előzmények. Pl ahogy megy Jézus a kereszttel a hátán, és a tömeg szitkozódik és bántalmazza, egy vágás pedig azt mutatja hogy nemrég úgy vonult be hogy olajágakat szórtak a lába elé...
Megjegyzem hogy Mel Gibson másik rendezése a Rettenthetetlen is az egyik kedvenc filmem.
hát, nálunk itthon van a film, de még nem éreztem úgy, hogy meg kéne néznem. Szóval nekem az oroszlánok jobb témának bizonyulnak. Pont ma láttam róluk valami természetfilmet. :))
Kicsit más téma jön most. Természetesen mindenki azt csinál amit akar, én már annak is örülök hogy többen benéztetek ide.:-)
Majd tehettek be oroszlános képeket is.:-)
Szóval a más téma. Tegnap végre megnéztem a Passio c. filmet. Azt a bizonyos Mel Gibson félét. Az öcsém már régóta ajálgatta. Én többnyire megnézem az ilyen filmeket, ami Jézus életéről szól, de az öcsém szerint elfelejtem az álszent feldolgozásokat, ha ezt nézem egyszer végig.
Hát mit mondjak. Valóban kemény dolog szembesülni azzal hogy valószínűleg sokkal véresebb és kegyetlenebb volt az a bizonyos megfeszíttetési tortúra, mint ahogy a legtöbb film bemutatja.
Igazából mégsem az erőszak bemutatása miatt akarok írni. Hanem két olyan jelenetről, ami legjobban megfogotta filmben.
Az első mindjárt az elején, ahol Jézus a félelmével küzd a Gecsemádé kertjében. Ahol megkísérti a Sátán, mondva neki hogy egyetlen ember nem veheti magára a világ összes bűnét. Nem képes ezt a terhet elviselni soha, senki. Ezen nagyon eltöprengtem, mert sajnos ez így igaz.
A másik jelenet a római helytartó vívódása, aki a feleségével beszél:
-Honnan tudod mi az igazság? Meglátod, felismered ha mondják?-kérdi a helytartó.
Érdekes dolog, én magam sosem féltem a kígyóktól vagy más hüllőktől. Meg úgy általában az állatoktól sem féltem, legalábbis gyerekkoromban. Szinte mindent megfogtam, legyen az madár, emlős, bogár, vagy bármi. Egy ideje viszont nagyon érezhetően eltávoldodtam a természettől. Ugyanúgy szeretem mint régen, de nincs bennem késztetés állatok, növények vizsgálatára, tanulmányozására, megfogására vagy dédelgetésére. Érdekes.
Egyesével vagy képen én is elgyönyörködöm a medúzákban, de azt már kifejezetten rühellem, amikor ott tartanak kongresszust, ahol én pancsolni szeretnék. Egyszer már sikerült beleúsznom egy medúzarajba, és nem volt egy felemelő érzés.:-)
nekem nem viszolyogtató a medúza- ha látok egy képet medúzáról, inkább elgyönyörködöm benne. szép színes, lebegő. viszont egy kép kígyóról borzongással tölt el. a polipé már majdnem félelemmel. azok a nagy sötét gonosz szemei!!! :)
