Keresés

Illyés Gyula
SZÖRNYŰ FEGYVER

Minden ütésed, átkod
Hiába ellenem.
Szörnyű a fegyverem:
Megbocsátok.

Apollinaire
BÚCSÚ

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

/Vas István ford./

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót

Babits M.

József Attila

ÁLOMBAN ENYÉM VAGY



A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...


Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak és úgy megyek tovább.

Nicola Vapcarov

Hogy mondjam el? A szó nem leli számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad.

Nemes Nagy Ágnes

Én Istenem, az idő hogy szalad!

Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,

múlt és emlék: minden elmarad

Wass Albert

A tengerpartra kifekszik a tenger,
a világ végén pihen a szerelmem,
mint távoli nap vakít a szivem,
árnyéka vagyunk valamennyien.

Pilinszky: A tengerpartra

Meglásd: egykor mindent itthagysz a földön,
mint hamis, értéktelen szemetet,
Mert Istent nem érdekli semmi más, mint
Hogy e földön milyen volt a jellemed!

Moldován Vilmos

Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.


(Károlyi Amy: Fiatal lány tavasszal )

"Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, én se szólok néki.
- Miért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, lelke,
A lelke - szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még."
(J.A.)

Radnóti Miklós:

.....

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Akit szeretsz, annak
Egész lelket áldozz,
Jaj, csak vele `gyakran` ne találkozz!

Reményik Sándor

Lassan a vén folyóba hullnak könnyeim,
És talán véget érnek fájó éveim,
Új álmot hoz nekem.

Révész S

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a múlt meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt-
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat"


József Attila

„Nem más adja az élet ízét,
mint az égből alázuhanó
s az emberére lelő gond.”

(Hölderlin: Békeünnep)

Ady Endre: A kék tenger partján


Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok,
Úgy vágytam ide s most már szállnék.
Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakitja a tilalmas rózsát.


József Attila

"ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem,
ezt a nehéz hűséget."

/József Attila: Rejtelmek/

"Ő az okmány, kivel a kellem
a porráomlás ellen, a szellem
az ólálkodó semmi ellen
szól, pöröl szorongó szerelmem."

/József Attila: Megméressél!/

Kezemet nyújtom
Kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok
Kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell
Kérlek, engem válassz.

Ákos

Mert kell valaki, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne álltasd magad!
Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen.

Rab Zsuzsa: Kötés

Menj mély fölé derengni,
burkolva, játszi színben,
légy mint a semmi,
te minden.

Kosztolányi Dezső

A RÓZSA ÉS A SIR

Kérdi a rózsát a sirbolt:
-Harmat sir rád s ime e titkolt
könnyeket hová teszed?
És ez igy felel a sirnak:
-Vermed mélyén holtak sirnak
a testüket hová teszed?

S válaszola rózsa:-Szálló
illat lesz belőle,illó
ámbra s mézes illatár.
S válaszol a sir:-A testek
bennem mind illattá lesznek
s vermemből mind az égre száll!
/Victor Hugo/

"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen felfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon!"

Lucian Blaga

Türelem

hiányod hull reám halkan
bevallhatatlan feszülete a térnek
ajkadra emlékszik ajkam
míg a szavak lassan szívedig elérnek

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.

William Blake

"Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket."

/József A.: Nagyon fáj/

mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.

Dsida Jenő

Baranyi Ferenc:
Reggelig

Meggondolatlan éjjel s meggondolt velejéig.
Holnap tovább nem érhet, mi reggelig megérik.
Igézlek, gyújtogatlak, tán lobbot vet a véred.
Köröttünk muzsikával perzselnek a zenészek,
vonóikon az észnél frissebb, veszett iram fut -
reggelre abbahagyják. Reggelre abbahagyjuk.
Pár órafordulat még - és aztán semmi, semmi.
Ketté kell józanodni, hűségbe visszaesni...