Kerestem a topikok között, de nem találtam még kifejezetten ilyen témájút. Ez elég meglepő volt. Nos, mindegy, akkor itt van egy, amiben megtárgyalhatjuk a legújabb technológiákat, áttöréseket, hatásfokokat és persze, hogy ki, mikor fogja telerakni és legfőképpen mennyiből a háza tetejét napelemekkel?
Ez a cikk igen csúsztat sajnos. Hol kerül 1.6 millióba egy 3-4 főre tervezett rendszer? Én ilyen drágán sehol nem láttam.
Egy 300 literes HMV tartály mondjuk 30 csővel 600-700-ból kijön szereléssel együtt hivatalosan áfával. Így viszont már más a megtérülési idő is. Ha meg esetleg az ember maga végzi a szerelést, akkor ennél úgy 100-150-nel olcsóbb. Most persze pusztán ha gazdaságilag nézzük.
Ez az ember is úgy mond véleményt valamiről, hogy életében nem látott a közelében egy vákumcsővet. A másik napenergiás topicban különben sokszor megy ez a téma.
Kicsit durván túl van méretezve a cikkben emlitett rendszer. 3-400 literes tartályhoz tényleg kell jó nagy gyűjtőfelület, node 4 főnek mikor kell már 3-400 liter melegvíz???
De saját tapasztalat, hogy valóban nincs értelme HMV rásegítésnek napkollektorral. Családi háznál ott lehet értelme ahol semmilyen más vízmelegítést nem használnak, kvázi trópusokon. Ott sem kell a forró víz, mert minek, de jó ha van felkiáltással ki lehet tűnni a szomszédok közül.
Egy meleg vagy trópusi övezetben fekvő kórház más téma, oda jól jöhet.
Ha nem ilyen direkt késleltetett duplarelés átkapcsolót használsz, hanem egy egyszerű morse érintkezőt valami gyors elektromechanikus relével, viszont biztosítod a két rendszer szinkronban futását - ami úgy is szükséges - egy külön szinkronátkötéssel, úgy szerintem elég gyors lesz ahhoz, hogy gond nélkül váltson át a rendszer és megoldva a biztonságos galvanikus leválasztás de elkerülted a fázishibából adódó készülékpukkanásokat is.
Hazardoknál lehet még probléma, pl.: zárlat esetére jó lenne le- és nem átkapcsolni, stb..
Minden inverterben van egy HF trafó a galvanikus leválasztáshoz, tehát ha a készüléken belül szilárdtest relével kapcsolják át talán megfelel, ha különböző figyelő áramkörökkel biztosítják, hogy az egyik triac zárlata esetén se gabajodjanak egymásba.
Találtam egy általános leírást a statkus kapcsolók ilyentén alklmazásáról, talán némi támpontul szolgálhat:
De nem ez a baj hanem, hogy elektronikus eszközökkel nem oldható meg a galvanikus elválasztása a két rendszernek, tehát ha megcsináljátok a nullátmenetes kapcsolót, akkor is gondoskodni kell a galvanikus leválasztásról.
Ez nem felel meg annak?
A kettős konverziós UPS-t egy gombnyomással át lehet állítani a normál üzemről a bypass körre.
Eszembe jutott, hogy galvanikusan el kell választani az inverteres rendszert és a hálózatot egymástól.
Megnéztem az US-12-est, ami teljesíti ezt a követelményt, sőt túl is teljesíti. Ez egy késleltetett relés átkapcsoló, <1s késleltetéssel.
(Ilyen nagyságrendű feszültségkiesés esetén le is kell állnia a hűtőnek, az a csoda, ha nem.)
De nem ez a baj hanem, hogy elektronikus eszközökkel nem oldható meg a galvanikus elválasztása a két rendszernek, tehát ha megcsináljátok a nullátmenetes kapcsolót, akkor is gondoskodni kell a galvanikus leválasztásról.
Meg a pillanatnyi áram is megforgolódhat az akkun egy félhullám alatt.
Az inverter az előállított szinuszhullám tetején meríti az akksit, a nullátmenet környékén nem terheli azt, ilyenkor az MPPt tud arra rátölteni, majd a szinuszhullám alsó görbéjén szintén terhelés és kisülés történik.
MPPT az akksik kapcsainak feszültségére ráemel, így az inverter róla szedi le a teljesítményt,
Ezen érdemes elmolyolgatni, mert (már emlegettem) ez nem triviális, főleg nem minden üzemmódban, mondjuk félkapacitású napelemtermelésnél. Meg a pillanatnyi áram is megforgolódhat az akkun egy félhullám alatt.
Lehet például, hogy műszerrel mérsz szép stabil 1 A töltőáramot az akkun és 5 A-t az inverter felé, közben meg van az 1 A-on 50 Hz, 3A-os töltés-kisütés váltó moduláció, ahogy az inverter húzogatja.
(Az is lehet, hogy nincs, ha elég nagy pufferkondik vannak a rendszerben és csak rémeket látok.)
Csupán az akku életartama és esetleg a veszteségek miatt van jelentősége, lehet, hogy ide-oda töltöget másodpercenként százszor, és csak az akkut melengeti meg cseszegeti.
Persze nem tudom, mérni kellene mi történik az akkusarkain!
Mindenesetre ha nem lényegesen magasabb a mikroinverterek fajlagos költsége, van néhány csábító előnye.
50-60 Ft/watt (nettó) szinuszosban az alsó kategóriában.
A jobb minőségűek kijönnek 100 Ft/wattból.
Pl.: sok kábelt lehet megspórolni, szakaszosan lehet építkezni, teljesen külön lehet választani az akkus tárolást és visszanyerést, mert nem lesz létfontosságú része a rendszernek.
Nagyon fontosak ezek a jellemzők.
Valamint a szolgáltatótól függetlenül kiépíthető, akksimérettől függően a hálózattól is függetlenül képes működni.
Most készül hozzá a vezérlőpanel, csak a kollégámnak éppen ilyenkor van a munkacsúcs is.
A problémák valósak.
Ha az akkukat töltöm és onnan az invertert nem lehet optimalizálni a rendszert, mert a prioritás az akkutöltésen lesz, nem a fogyasztó táplálásán.
Ha csak a napelem tudja tölteni az akksikat, akkor ez nem probléma, a prioritás az inverteré, mint fogyasztóé. Az MPPT az akksik kapcsainak feszültségére ráemel, így az inverter róla szedi le a teljesítményt, amíg onnét nem jut az akksikba, addig nincsen akkutöltés.
Kell egy szabályozás, hogy az akkut csak akkor töltse, ha nagyobb a napelemek termelése mint a pillanatnyi fogyasztás.
Van egy kis simítótöltő is a rendszerben, azért, hogy az alsó teljesítménysávban kiszöbölje a rendszer ki-be kapcsolgatását.
Erre érvényes ez a kapuszabály, a panelnak ez figyelnie kell, csakis bizonyos körülmények között szabad engedélyezni a működését.
Akkor sem szabad neki dolgoznia, ha a teljesítménye nagyobb, mint a fogyasztás.
Ekkor már nem kisimítana és kisegítené a napelemeket, hanem töltene.
A feladata tehát nem a töltés.
Meg kell oldani a hálózat és az inverter között nagy gyakoriságú, problémamentes kapcsolgatást, akár másodpercenként többször is, hogy ne kelljen extrénm nagy kapacitás és ezzel szükségtelenné válhatna a hálózati segédrátöltés is.
Ezt a panel tudni fogja, erre tervezzük, a hálózati segédrátöltés a kicsike teljesítménykategóriában kell csak. De az is lehet, hogy ha jó a panel, akkor ott sem.
Meglátjuk, hogy a hűtőanomália megszűnéséhez elegendő-e a nullátmeneten történő átkapcsolás.
Mindenesetre ha nem lényegesen magasabb a mikroinverterek fajlagos költsége, van néhány csábító előnye.
Pl.: sok kábelt lehet megspórolni, szakaszosan lehet építkezni, teljesen külön lehet választani az akkus tárolást és visszanyerést, mert nem lesz létfontosságú része a rendszernek.
Az átkapcsolós szisztémánál maradva néhány dolog ami eszembe jutott.
Ha az akkukat töltöm és onnan az invertert nem lehet optimalizálni a rendszert, mert a prioritás az akkutöltésen lesz, nem a fogyasztó táplálásán.
Vagy egy komplett offgrid napelemes invertert kell használni ami alapból csak akkor tölti az akkupakkot ha van fölös energiája, vagy jöhet a kondenzátroros invertertáplálás, ami viszont több problémát is felvet.
Kell külön áramgenerátor amivel a kondikat töltöm a napelem/akkupakk felől, és a hálózati inverternek igen széles bemeneti feszültségtartományban kell dolgoznia a jó kondikapacitás kihasználása érdekében.
Kell egy szabályozás, hogy az akkut csak akkor töltse, ha nagyobb a napelemek termelése mint a pillanatnyi fogyasztás.
Meg kell oldani a hálózat és az inverter között nagy gyakoriságú, problémamentes kapcsolgatást, akár másodpercenként többször is, hogy ne kelljen extrénm nagy kapacitás és ezzel szükségtelenné válhatna a hálózati segédrátöltés is.
Elvileg ez a Vertex tud valami hasonlót, de nem találtam árat, szerintem itt már röpködnek a százezrek:
Ezek az inverteres üzemmód állapotai és ha egyik sem jön be átkapcsol hálózatra:
Ez így -amennyire meg lehet ítélni- azt tudja ami kell, de itt nem lehet pár száz wattal elkezdeni játszadozni, a 3 kW-os inverter max 4 kW AC-t tud átengedni, ha jól olvasom a leírást.
Ez egy alternatív megoldása lehet az átkapcsolgatásos rendszernek a kevert fogyasztói táplálás elérésére, nem mondom, hogy jobb, csak másképp oldja meg a feladatot.
A kevert fogyasztói táplálást én jobbnak tartom az átkapcsolásnál.
Ha a szinkronizáló inverter a jelét a hálózatról kapja, akkor hálózatkimaradás esetén nem is tud kitáplálni, nincsen alapjel.
Megoldaná a napelemek üresjárati problémáját, legalábbis döntő hányadában, ugyanakkor nagyon megkönnyítené a magas hatásfokon történő hasznosítást is.
Csakhogy ennek a konnektoros csatlakoztatás nem felel meg, mert nem ellenőrízhető, könnyen ki lehet játszani egy akksiról táplált, kisteljesítményű jeladó inverterrel.
A szándékos manipulálástól eltekintek, nincs bolndbiztos rendszer.
Ha a villanyóra után beépítésre kerül egy fogyasztásfigyelő azzal megoldható a hálózat védelme.
Két független eszközre lesz szükség a rendszerben.
1. Mikroinverter, bármilyen számban rádolgoznak a konnektorokra.
2. A mérőóránál figyelem a fogyasztást és ezérelt műterheléssel kiegyensúlyozom, hogy kifelé ne dolgozhasson a hálózatra.
A műterhelés lehet akár egy triakos szabályozós HMV vízmelegítő, vagy akár egy akkupakk is, amit töltöget és alklomadtán visszadolgozik a rendszerrem az átmeneti tárolás is megoldható így.
Ez egy alternatív megoldása lehet az átkapcsolgatásos rendszernek a kevert fogyasztói táplálás elérésére, nem mondom, hogy jobb, csak másképp oldja meg a feladatot.
Kérdés ha gondoskodom róla, hogy a hálózat felé sose áramoljon energia, magyarul nulláig engedem csak az invertert rádolgozni a fogyasztásra, akkor ez minek számít?
Igen, ez a sarkalatos pontja a dolognak.
Ha biztosítva van, hogy a hálózatra nem tud kimenni semmi, akkor nincsen hozzá közük.
Csakhogy ennek a konnektoros csatlakoztatás nem felel meg, mert nem ellenőrízhető, könnyen ki lehet játszani egy akksiról táplált, kisteljesítményű jeladó inverterrel.
Ha az inverter és a hálózat között nincsen fizikai kapcsolat, az a tiszta sor.
Ha a fogyasztó vagy a közüzemi hálózatról, vagy az inverterről kap tápot, akkor abba nem szólhat bele.
