Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Hát igen! Az a kérdés, hogy van-e lélek? Vagy csak tudat van? (Tudod: Gombolkozom tehát vagyok)
Ez szerintem inkább hit és nem egzakt tudomány kérdése.
Meg most hirtelen azon is elgondolkodtam, hogy miért lett most itt mindenki hirtelen olyan furcsa... Dögvész előtti csend van, vagy mi!:o(
Pedig én úgy örülök, hogy itt lehetek újra, mert mindannyian nagyon hiányoztatok ám!:o) A halvérű angolokban semmi spiritusz nincs!:o( Nem is értem, hogy hogy dughat vagy járhat valaki egy angollal... Most jut az eszembe, hogy ezen az utóbbin gondolkoztam egész repülőút alatt, miközben a kurva büdös lazacot próbáltam magamba diktálni.:o)
Jól van, ezt tudom. Na de amíg nem alszom? Illusztrációképpen: Nem tudom, hogy vagy vele, de én zenére szoktam lefeküdni - már amikor egyedül fexem le, vagyis gyakorlatice mindig - és vagy arra riadok az első pár track után, hogy reggel van, vagy, hogy kiesett egy csomó a zenéből. De nem emlékszem arra, hogy melyik rész volt az utolsó, amit még érzékeltem.
Ráadásul az a helyzet, hogy az ilyen tudatkiesések kissé megingatják bennem a lélek hallhatatlanságába vetett hitemet is. Ha így ki tud esni egy csomó idő, akkor akár teljesen kieshet az összes idő is. Vagyis akár a materialistáknak is igazuk lehet. (na jó ez már egy másik gondolat)
Azon, hogy miért nem emlékszem arra a pillanatra amikor már nem vagyok ébren, hanem éppen alszom. Tehát miért nem világos az a tudatomban, hogy "na innét alszom"?
Azon, hogy miért nincs nekem minden nap lehetőségem repülni.:o) Meg azon is, hogy miért közel 30 évesen jövök rá, hogy tulajdonképpen elbasztam az életem, már ami a pályámat illeti. Nem is hírszerzőnek, hanem pilótának kellett volna mennem.:o(
Ha föladnád egyszer a reményt a föltámadásodban, akkor valóban nem volna többé föltámadás, sem érzelmileg, se sehogy, mert ha érzelmileg meghalsz és beletörődtél, akkor fizikailag is föladod.
Fizikailag csak egyszer halhatsz meg, és utána már nem tudsz újra fölépülni. Érzelmileg többször is lehet, és mindannyiszor képes leszel újra fölállni az ilyesféle halálból. B-((((((((
Persze amíg a fizikai halálod nem fáj, addig az érzelmi meghalás naaaaaaaaaagyon fááááááááájós !!!
Most azon gondolkoztam el, hogy milyen jó lenne, ha fórumozáshoz is lehetne autosignature-t használni. Akkor odatehetnék egy ilyen disclaimer-t, mint ahogy sok vállalati mailszerver is odabiggyeszti az alkalmazottak magán levelei után is, hogy "Ezen dokumentum a feladó személyes véleményét tükrözi, annak tartalmáért vállalatunk mindenfajta felelősséget elhárít."
Nekem, ha lenne itt autosignature-om, az nem lenne ilyen hosszú és cirkalmas, csak 4 szó lenne az egész.
Hogy ez most vajon nekem üzenget-e, és ha igen, akkor mérnem a szigorúan titkosban, vagy ha nem nekem, akkor vajon kinek? Mert hogy üzenget, az tutihétszentség.
a hasonlóságokon... Emberek között, helyzetek között. A létező (vagy nem létező?) összefüggéseken. Azon, hogy megfejtjük-e valaha a világot ami körülvesz bennünket, vagy akárcsak azt az egy-két embert, vagy legyen még kisebb a tét: akárcsak saját magunkat.