Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
És angol, nyelvterületen pedig sznobságból nem angolul? Mellesleg angolában miért nem angolul beszélnek ha egyszer már így hívják őket, he? Mert ők is sznobok!
- 'To admire means that you regard me as the handsomest, the best-dressed, the richest, and the most intelligent man on this planet'
- 'But you are the only man on your planet!'
- 'Do me this kindness. Admire me just the same.'
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra elszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
Egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától -szűnik a vihar,
Akkor - magától -minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Azon, hogy Hérakleitosz voltaképpen csak megcsalta Anyut és magyarázatot keresett. Tehát azzal, hogy más nővel hetyegett nem csinált semmi rosszat, mert ugye anyu is folyton változik, tehát óhatatlanul más és más emberrel szeretkezel. Azaz igazán nem is csalta meg anyut, mivel ugye már anyu sem ugyanaz, aki öt perccel korábban volt.
Hérakleitosz ezt így foglalta össze: "Nem rakhatod a f*rk*d kétszer ugyanabba a nőbe".
Ez azonban túlságosan vulgáris megfogalmazás volt egy filozófustól, ezért eltöprengett azon, mi is a szabatos és filozófiakompatibilis megfogalmazás.
Közben természetesen hazajött a férj, s még természetesebb módon pofánvágta Hérakleitoszt egy szódásszifonnal.
"Nem vághatnak pofán kétszer ugyanazzal a szódásszifonnal!" gondolta Herakleitosz, mire még nyolcszor vágták pofán, tehát az elmélet megdőlni látszott. A férj végül behajította Hérakleitoszt az ablak alatt hömpölygő folyóba.
"Nem dobhatnak kétszer ugyanabba a folyóba!" - kiáltott fel boldogan a filozófus. Később - férfiúi büszekeség! - a következőt hazudta a naplójába "Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba!"
"És tudja, nyáron is lehullhat egy levél
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,
de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland"
(Igen. Méghozzá sorozatban, ugyanis a homogén szíváseloszlás olyan minta, ami túlságosan rendezett lenne a világegyetem alapvetően rendezetlen lényegéhez képest.
..Tessék mondani, ez az a topic, ahol meg lehet mondani a tutit?
vigyor)
