""""""""""""""Így a végén még megemlékeznék a 11-en játszó MTK-ról és a hű szövetséges Kassairól.Mindent lefújt, ha építettük volna atámadást visszafújta, ha eljutottak a 16osunkig akkor szabadot adott,nekünk nem adott meg minimum 1 de akár 2 tizit is.Gratulálok anyád büszke lenne rád. """""""""""""""""""""""""""""""""
Tischler János
Hogyan nem szerették a Fradit? A kádári hatalom és a Ferencváros az 1960-as években
A Kádár-korszak 1960-as évekbeli történetét célzó kutatásaim során három olyan levéltári forrásra bukkantam, amelyek a legmagasabb párt- és állami szinten foglalkoztak a Ferencvárosi Torna Clubbal, ezen belül is foként az egyesület vezetoivel és labdarúgóival. Két dokumentum a Magyar Szocialista Munkáspárt legfelsobb testületeinek (Titkárság, ill. Politikai Bizottság) archívumából került elo 1961-bol és 1963-ból, míg a harmadik anyag 1968-as keltezésu, és a miniszteri iratok között orzik a Belügyminisztériumban. A 60-as évtizedet átölelo ívre szépen felfuzheto három forrás huen érzékelteti, miként viszonyultak a hatalom legfelso körei az amúgy folyamatos belügyi megfigyelés alatt tartott Ferencvároshoz. Az esetleges félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy az alábbi történetek azt a korszakot jellemzik, amelyben lejátszódtak. Az akkori idok diktatórikus elnyomásának semmi köze az FTC jelenlegi állapotaihoz, s nem is szeretném, ha a közeli múlt eseményeibol bárki is egyfajta igazolást igyekezne kicsikarni a mára vonatkozóan. Az akkori viszonyokat semmiképp sem lehet rávetíteni a mostani viszonyokra. Példának okáért, az 1960-as évek együttesét kiváló labdarúgók alkották a maguk esetleges emberi esendoségével együtt, akik itthon és külföldön is bizonyították ezt, a csapatnak pedig olyan szurkolói voltak, akik - kevés kivételtol eltekintve - szórakozni és nem balhézni jártak ki a meccsekre, s ami manapság talán már furcsán is hangzik: kulturáltan, tisztességesen viselkedtek. Ha más nem, már ez is óriási különbség.
*
A fováros IX. kerületének jómódú sváb polgársága által 1899-ben alapított Ferencváros története igencsak gazdag és változatos. A focicsapat 1903-ban szerezte meg elso bajnoksági címét, amelyet még huszonhét ilyen siker követett, legutóbb a 2000-2001-es szezonban. Különösen emlékezetes az 1931-32-es idény, ahol százszázalékos teljesítménnyel diadalmaskodott a csapat. Emellett az FTC húsz alkalommal nyerte el a - különbözo idoszakokban más-más elnevezésu - Magyar Kupát, utoljára néhány héttel ezelott. Ami a nemzetközi szereplést illeti, a Fradi 1928-ban és 1937-ben hódította el a két világháború közti periódus rangos trófeáját, a Közép-európai Kupát. Az elso világháborút követoen állandósult viszállyá fajult az FTC és a nagy rivális MTK közötti versengés, s mivel ez utóbbi a budapesti zsidó középpolgárság egyesülete volt, így - tegyük hozzá: nem alaptalanul - a Fradi nevével kisvártatva az antiszemitizmus fogalma is összekapcsolódott, ami aztán egybemosódott a klubra szintén jellemzo öntudatos nacionalizmussal. 1945 után "fasizmus" vádjával vizsgálatot indítottak az egyesület ellen, önkormányzatát felfüggesztették, s minden bizonnyal innentol fogva kezdtek el élénken érdeklodni iránta a Magyar Kommunista Párt által dominált belügyi szervek. Ugyanakkor az MKP hatalomátvételének kiteljesedésével párhuzamosan a Fradi mindinkább a születo rendszer elutasításának egyik szimbólumává vált. A klub fennállásának ötvenedik évében, 1949-ben ismét bajnok lett, játékosai harminc mérkozésen 140 gólt rúgtak, csak Deák Ferenc egymaga ötvenkilencet(!). Ezután azonban ínséges esztendok jöttek. Az antikommunista érzelmekkel szemben ugyanis még a keményvonalas moszkovita Münnich Ferenc sem tudott "hatásosan" fellépni, aki miközben Budapest rendorfokapitánya volt, 1948-50-ben az egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Ez a rendszerellenesség kis híján a Ferencváros feloszlatásához vezetett. Végül "megkegyelmeztek" neki, 1950 februárjában "beolvasztották" az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének központi egyesületébe, ÉDOSZ SE néven. Egy évvel késobb az ÉDOSZ SE Budapesti Kinizsire változott, egyúttal az FTC hagyományos zöld-fehér színét piros-fehérre cserélték. A "kinizsis" Fradival hivatalos részrol meglehetosen mostohán bántak, különösen a "kedvenc" csapatokhoz képest. Szukösek voltak az anyagi források, hiszen a Kinizsi mögött álló élelmezésügyi szakszervezet nem számított olyan eros intézménynek, mint például a Honvédelmi Minisztérium a Honvéd, a Belügyminisztérium az Újpesti Dózsa vagy akár a Vasas Szakszervezet a Vasas esetében. Ráadásul a klub legjobb labdarúgóit egyfolytában igyekeztek más csapatokhoz átvinni. Az "idegen esztendok" kevéssel az 1956-os forradalom kitörése elott értek véget: az év oszén visszakapta nevét és színét a Ferencváros - végérvényesen. Szervezetileg továbbra is az ÉDOSZ központi sportegyesülete maradt. Az 1960-as évek a Fradi focicsapatának igazi sikerszériáját hozták: a hazai bajnokságban az együttes négyszer gyozedelmeskedett, az UEFA-kupa "osét", a Vásárvárosok Kupáját 1965-ben hódította el, s 1968-ban ugyanitt döntot játszott. Emellett Albert Flórián 1967-ben Európa legjobb labdarúgójaként aranylabdás lett, a következo évben pedig a csapatból három játékos (Albert, Novák Dezso és Szucs Lajos) is bekerült a világválogatottba. I. A Rákosi-érával összevetve, a Kádár-rezsim figyelme sem lankadt a Fradi iránt. Sot. Az MSZMP Titkársága 1961. október 17-i ülésén a "Különfélék" napirendi pontban vitatott meg egy "tájékoztató jelentést", amelyet a Központi Bizottság Párt- és Tömegszervezetek Osztálya készített, s amelyet Sándor József, az osztály vezetoje jegyzett aláírásával (Sándor egyben a KB Irodát is irányította). Ez a Ferencvárosról szólt, mégpedig annak apropóján, hogy "a belügyi szervek nemrégiben vizsgálatot folytattak, és megállapították, hogy az ellenséges elemek a Club vezetésébe is beépültek, kihasználva elvtársaink ébertelenségét, illetve klubsovinizmusból fakadó politikai vakságát". Hangsúlyozták azt is, hogy a "felszabadulás óta a Ferencvárosi Torna Club körül reakciós elemek tömörülnek", akik az egyesület népszeruségével "visszaélve" a "szocialista rendszer ellen izgatnak". A Belügyminisztérium "dokumentált és tanúkkal bizonyított" vizsgálatának összegzése szerint "az FTC-ben jelenleg 45 olyan személy van, aki reakciós, fasiszta szemléletu, büntetett eloéletu vagy erkölcstelen életet él". A Titkárság számára írott jelentés név szerint is kiemelte közülük Weidemann Károly elnökhelyettest (a klub 1956 és 1958 közötti elnökét), aki egyúttal az egyesület MSZMP-pártalapszervezetének titkára is volt, azt állítván, hogy nevezett "a múltban fasiszta szervezetek tagja volt, s jelenleg is fasiszta magatartást tanúsít". Hogy ez miben nyilvánul meg, azt nem részletezték. Mindezek után a Párt- és Tömegszervezetek Osztálya az alábbi intézkedések megtételét javasolta a Titkárságnak: 1) "A IX. kerületi pártbizottság vizsgálja felül az FTC pártszervezetét. Weidemann Károlyt zárja ki a pártból, és ezt követoen ot a belügyi szervek vonják felelosségre. 2) A többi személyt az FTC elnöksége az egyesületi alapszabályok értelmében zárja ki a klubból. 3) A budapesti pártbizottság gondoskodjon arról, hogy a jövoben az FTC pártellenorzése teljes egészében a IX. kerületi pártbizottság hatáskörébe tartozzon. A kerületi pártbizottság és az ÉDOSZ vezetosége erosítse meg az FTC elnökségét és a szakosztályok vezetoségeit politikailag képzett káderekkel. 4) Az intézkedések során hangsúlyozni kell, hogy mindez nem az FTC ellen, hanem a benne és körülötte megbújó reakciós személyek ellen irányul." A Titkárság "a tájékoztató jelentést tudomásul vette", a javasolt lépésekkel egyetértett. Ennek nyomán Weidemannt hamarosan letartóztatták, és 1962 áprilisában - zárt tárgyaláson -, foként "gyulöletre izgatás" vádjával a Fovárosi Bíróság elso fokon 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, valamint 5 évre eltiltotta a közügyektol. A Legfelsobb Bíróság néhány héttel késobb meghozott jogeros ítéletében enyhített az elso fokon kiszabott büntetés súlyosságán, 2 évi szabadságvesztésre és 3 év közügyektol való eltiltásra "mérsékelve" azt. A második pontban jelzett tisztogatást is végrehajtották.
II.
Tizennégy év után, az 1962/63-as szezonban ismét bajnok lett a Ferencváros labdarúgócsapata, tizenöt gyozelemmel, hét döntetlennel és négy vereséggel, az MTK-t és az Újpesti Dózsát megelozve. A játékosok ezután jól megérdemelt pihenojüket élvezték, majd épphogy megkezdték felkészülésüket a következo idényre, amikor máris komoly megmérettetés várt rájuk. Ki tudja, milyen megfontolásból, a Fradit Moszkvába hívták, ahol a szovjet klubcsapatok válogatottjával kellett megmérkoznie 1963. július 25-én. A kezdeményezés nem az illetékes magyar szervektol eredt, legalábbis erre utal, hogy a találkozó hírét a Szovjet Labdarúgó Szövetség jelentette be, és erre hivatkozva tette ezt itthon közzé a magyar sajtó. A szocialista tábor viszonyait ismerve nem meglepo a szovjet fél azon nyilatkozata sem, miszerint válogatottjuk oly módon készül intenzíven a Magyarország legjobbjai elleni szeptemberi összecsapásra, hogy "a csapat összekovácsolása céljából" elotte több ország bajnokegyüttesével, köztük a magyarral is, összemérik erejüket. A Fradi vendégszereplését egyébként megelozte a holland bajnok fellépése, majd követte a bolgár. Minden esetben már eleve a házigazdák felé billentette a mérleget, hogy javában zajlott a tavaszi-oszi rendszeru szovjet bajnokság. Nem csoda hát, hogy hetvenezer nézo elott az FTC 6-2 arányú vereséget szenvedett a moszkvai Lenin Stadionban. A meccs után - feltehetoen a csorbát kiküszöbölendo - a Fradival tartó magyar sportvezetok visszavágóban állapodtak meg, a szovjet szövetség úgy döntött, hogy a Szpartak Moszkva játsszék augusztus 11-én Budapesten. 1963-ban elso ízben rendezték meg Magyarországon - a szovjet szpartakiádok mintájára - az Országos Sport Napokat, "ero, szépség, öröm" mottóval. A közel kéthetes, "reprezentatív jellegu, nagyszabású sportesemény-sorozat" az "Alkotmány és az új kenyér ünnepéhez" kapcsolódott s abban csúcsosodott ki. Ily módon kísérelték meg a naptárban 1949-ig Szent István-napként számon tartott vallási ünnep szakrális jellegét még inkább háttérbe szorítani Az OSN rendezvényein tíz sportág hazai legjobbjai küzdöttek egymással és a külföldi ellenfelekkel. Az augusztus 20-i zárókavalkád mellett a programok közül messze kiemelkedett a három labdarúgó-mérkozés. Még ezen belül is a legnagyobb érdeklodés a Fradi revánsmeccsét övezte, míg az MTK az angol Chelsea-t, a Vasas pedig a belga Standard Liège-t fogadta. Az augusztus 6-ai Népsportban annak rendje és módja szerint bemutatták, pontosabban egekig magasztalták a nyolcszoros bajnok, ötszörös kupagyoztes szovjet együttest, amely hat játékost ad a válogatottba, s legutóbb épp az elozo évadban nyerte meg hazája bajnokságát. Két nappal késobb hirtelen megváltozott a helyzet, a központi sportnapilap immár azt közölte, hogy a Szpartak Moszkva helyett a kilencszeres bajnok és kétszeres kupagyoztes Dinamo Moszkva játszik Budapesten, amely jelenleg a szovjet bajnokságot is vezeti, s amelynek játékosai kivétel nélkül a nagyválogatott vagy az olimpiai csapat keretének a tagjai. Természetesen a fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplo Dinamo is megkapta a maga szuperlatívuszokkal teletuzdelt cikkét, sot, nem is egyet, hanem mindjárt kettot. Arra azonban semmiféle hivatalos magyarázat nem született, hogy miért másította meg a szovjet fél korábbi döntését, s miért találta váratlanul a belügyminisztérium sportegyesületét alkalmasabbnak a budapesti vendégszereplésre a szakszervezetek csapatánál. Ami a Fradit illeti, az egyesület elnökségének láthatóan semmi vagy csak csekély beleszólása volt abba, hogy hol, mikor és ki ellen játsszon a csapat, a moszkvai fellépéshez hasonlóan a visszavágót is a klub feje fölött intézték el. Elképzelheto, ez volt az ára annak, hogy a magyar illetékesek elengedjék a Fradit - ahogy akkoriban nevezték: "portyázni" - az NSZK-ba. Figyelembe véve a nyugati utazások akkor még eroteljes korlátozását, nem kis kiváltságot jelentett bármely magyar csapat számára egy-egy ilyen túra. Az FTC háromszor lépett pályára Nyugat-Németországban, legyozte a Stuttgartot, kikapott az Eintracht Braunschweigtol, valamint döntetlent ért el az 1860 Münchennel szemben. Az együttes szó szerint épphogy hazaérkezett bo másfél hetes "portyájáról" a Dinamo elleni találkozóra. A korabeli tudósításokban "az utóbbi napokban túlságosan igénybe vett, fáradt magyar együttesként" aposztrofált Fradi mindenáron feledtetni kívánta a moszkvai vereséget. Ennélfogva "nagy becsvággyal", ámde a "kello felkészültség nélkül vágott neki a mérkozésnek", ami "meg is látszott a játékán". Az ido múlásával "az eredménytelen támadások felorölték egyes játékosok idegeit", s végül a meccs kíméletlen csatába torkollott. Albert például rálépett az ot szabálytalanul szerelo hátvédre, Orosz pedig hátulról beletalpalt a moszkvai találkozón három gólt szerzo Guszarovba, majd a két játékos dulakodni kezdett. A verekedéshez többen is csatlakoztak mindkét együttesbol. Obtulovic csehszlovák bíró ezután kiállította a két, önuralmát vesztett játékost. Az indulatok ettol egyáltalán nem csitultak, az utolsó húsz percben a játékosok inkább egymást rúgták, mintsem a labdát, olyankor is, amikor a játékszer ráadásul nem is volt a közelben. Noha mind a Népszabadság, mind a Népsport elismerte, hogy a Dinamo sem ment a szomszédba némi durvaságért, de egyértelmuen a Fradit tették felelossé, s Orosz mellett Dalnokit és Vilezsált emelték ki, mint akik, "ahogy ilyenkor történni szokott", teljesen megfeledkeztek magukról. A Népsport feltehetoen rájuk utalva azt írta, hogy "azok a kirívó durvaságok, amelyeket a mieink közül rendezett egyik-másik játékos, szinte példátlanok a magyarok által vívott nemzetközi mérkozések történetében". A központi pártlap pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy "ezt a "sporteseményt" jobb minél hamarabb elfelejteni, mert csak árnyékot vetett az Országos Sport Napok ünnepére". A mérkozést egyébként 3-2-re a Dinamo nyerte. A történtek többszörösen is érzékenyen érintették az illetékes szerveket. Eloször is az egyik szovjet "kirakatcsapatról" volt szó, amelyet a belügyi funkcionáriusok által nacionalistának, reakciósnak titulált, gyakran lefasisztázott Fradi idehaza szétrugdosott. Ami még ennél is roszszabb: függetlenül attól, hogy a pályán szovjetellenes érzületek vezették-e a legnépszerubb magyar csapat játékosait vagy sem, a forradalom után hét évvel a Népstadion negyvenezer nézoje, valamint az élo rádió- és tévéközvetítésnek köszönhetoen gyakorlatilag az egész ország bízvást gondolhatta ezt - feltételezem, hogy nem kevés rokonszenvvel. Különösen, miután a Magyar Nemzet pontosan azt hangsúlyozta, hogy a "szovjet-magyar találkozókon szokatlan légkör" jellemezte a meccset, s a központilag irányított sajtó tapasztalt olvasója talán épp az ellenkezojét vélte ki abból a dolt betus mondatból, amely szerint a mérkozést követo "banketten a két csapat játékosai baráti hangulatban búcsúztak egymástól". Mindezek tükrében értheto, hogy másfél nappal késobb sebtiben "munkaértekezletet" tartottak ez ügyben az MSZMP Politikai Bizottságának éppen nem szabadságon lévo tagjai, s határozatban mondták ki: "Figyelmeztetni kell a sportvezetoket, hogy komoly politikai hiba volt a Dinamo-Ferencváros mérkozés megrendezése". Bizonyára arra gondoltak, hogy nem lett volna szabad visszavágót kérni a moszkvai vereség után, ha pedig "a sportvezetok" szovjet csapattal óhajtották emelni az Országos Sport Napok fényét, akkor az ellen nem a Fradinak kellett volna játszania, hanem valamely más magyar együttesnek. A Népsport "Sportszeru magatartást!" címu írásának mondanivalója egybecsengett a PB-állásfoglalás szellemével: "A szakmai színvonal folytonos erosítése mellett a[z egyesületi] nevelokre az a feladat is hárul, hogy felszámolják egyes sportolók magatartásbeli hiányosságait, mert e tekintetben - úgy látszik - még mindig nincs minden rendben". A fenti PB-határozat másik része arról rendelkezett, miszerint "Szepesi elvtársat Orbán elvtárs", a Központi Bizottság tagja, a párt Agitációs és Propaganda Osztályának vezetoje "ismét figyelmeztesse": "a mérkozések közvetítésénél tartózkodjék attól, hogy külön sportpolitikát csináljon, továbbá hogy ott foglaljon állást a csapatok ilyen vagy olyan szervezése kérdésében". A történethez még hozzátartozik, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága Orosz Pált, a Ferencváros labdarúgóját "a mérkozésen tanúsított sportszerutlen viselkedése miatt 1963. december 31-ig minden bajnoki és nemzetközi mérkozéstol eltiltotta". S hogy teljes legyen az Országos Sport Napok labdarúgó eredménylistája: az MTK kikapott a Chelsea-tol, ellenben a Vasas legyozte a Standard Liège gárdáját.
III.
A bevezetoben említett harmadik dokumentumot dr. Tihanyi Sándor rendor ezredes, a Budapesti Rendor-fokapitányság Politikai Osztályának vezetoje készítette 1968 októberében, amelynek egy-egy példányát többek között megküldte Rácz Sándor belügyminiszter-helyettesnek, a III. Focsoportfonökség vezetojének, illetve Németh Károlynak, a PB póttagjának, az MSZMP budapesti pártbizottsága elso titkárának. A jelentés az FTC sportegyesületben tapasztalt jelenségekrol címet viselte, keletkezésének kiváltó oka pedig már az elso bekezdésbol kiderül: "Varga Zoltán disszidálási ügye nem elszigetelt jelenség, hanem következménye az FTC sportegyesületben jelenleg is fennálló politikai kétarcúságnak. Visszatértek, illetoleg tovább folytatódtak azok, a politikailag és erkölcsileg elítélendo megnyilvánulások és módszerek, amelyek egyrészt ellenzéki, oppozíciós magatartásban, másrészt törvényeinket nyíltan sérto cselekményekben jelentkeztek. Ezek megnyilvánulási formái: a cinikus, kétértelmu politikai kijelentések, a túlzott anyagiasságból származó vám- és deviza buncselekmények, disszidálási kísérletek, a becsületes sportolók lejáratására irányuló törekvések." Ezután hosszas felsorolás következett, amely a "káros jelenségeket" egészen 1961-ig visszamenoen, az elso fejezetben vázolt belügyi vizsgálat óta eltelt idoszakban összegezte. A labdarúgó szakosztályból a vezetoedzot emelték ki, olyan rendszerellenes megjegyzéseket idéztek tole, mint: "a céklát azért nem eszik a fiúk, mert piros", vagy amit állítólag a nyugat-berlini túrán mondott: "a párttagok aludjanak Kelet-Berlinben, a pártonkívüliek Nyugat-Berlinben". Azt a véleményét is lényegesnek tartották papírra vetni, miszerint "a felsobb vezetok "politikai okok miatt nyomják"", azaz nem támogatják a klubot, miközben a Vasasnak "K-vonala" van, mert "az pártügy", a "többi csapat nem érdekes". Egyúttal antiszemita kijelentéseket is tulajdonítottak neki, ezeket azonban a történésznek óvatos fenntartással kell kezelnie, hiszen nem hagyható figyelmen kívül az "iratképzo szerv" alapvetoen tendenciózus hozzáállása, vagy sablonos szóhasználata, amelyben például az "antiszemita" és a "fasiszta" jelzo sajátos egyvelege keveredik. Ez utóbbit mindenkire válogatás nélkül rá lehetett húzni, akinek nem tetszett a kommunista rendszer. A jelentést összeállító Tihanyi ezredes szerint a vezetoedzo "magatartása, politikai megnyilvánulásai nem maradnak hatástalanok, tekintélyével befolyásolja a csapat egyes tagjainak nézetét, állásfoglalását, tevékenységét". Bovebben foglalkoztak a csapat orvosával, aki egy személyben a B-válogatott, illetve az olimpiai válogatott orvosa is volt. Egy 1964-es, Csepel elleni gyoztes mérkozés "elore elintézésével" gyanúsították meg, sot rajta keresztül az egész klubot bundaváddal illették, mondván: "a mérkozések eredményének "adásvétele" a pénzkeresésnek ma is egyik formája", s ennek állítólagos alátámasztására egy 1967-es esetet hoztak fel. "A becsületes sportolók lejáratására" a focicsapat egyik neves hátvédjének esetét elevenítették fel, akivel szemben a "legnagyobb vád párttagsága, kommunista magatartása volt", s akit 1967-ben - a "nem kell párttag a csapatba" felkiáltással - állítólag ezért "adtak oda" egy másik együttesnek. Ugyanezzel összefüggésben a jelentés a csapaton belül belharcokat is emlegetett, foként az egyik éljátékos nevéhez kötve ezeket. Az irat a fentebb vázolt "politikai légkört" okolta, hogy 1967-68-ban öt sportoló disszidált a Fradiból, köztük az említett Varga Zoltán. Leírták azt is, hogy amikor 1965-ben a Fradi játékosai az USA-ból tértek vissza, a "vámorök néhány játékosnál fasiszta sajtótermékeket találtak, s megállapítottak vám- és deviza buncselekményeket is", amelyek miatt négy játékos ellen eljárást indítottak, s útlevelüket is bevonták. Nagyobb teret szenteltek az egyesület vezetoi és játékosai "tisztázatlan" nyugati kapcsolatainak, azt is felrótták, hogy a nyugati túrákon gyakran "disszidensek látják vendégül" a csapatot és a vezetoket, akik még "ajándékokat" is elfogadnak tolük. Részletesebben taglalták három sportoló - köztük az említett éljátékos - állítólagos, nagyobb értéku "deviza buncselekményeit" 1961-62-bol, valamint 1967-68-ból. A jelentés konklúziója semmi újdonságot nem tartalmazott, némi túlzással gyakorlatilag bármikor születhetett volna 1956 után. Egyrészt rögzítették, hogy az egyesület élén nemrégiben bekövetkezett változás "az FTC-nél fennálló korábbi helyzetet, a politikai légkört nem javította meg", és az 1965-ös vám- és devizabuntettet elköveto négy játékos egyike ügyében hozott ítélet sem bírt visszatartó erovel. Sot, az "egyesületen belül tovább romlott a politikai és erkölcsi helyzet: az utóbbi idoben elszaporodtak a fegyelmezetlenségek, a törvénysértések, a disszidálások". Egyelore nincs nyoma, hogy a jelentésben szereplo akármelyik vezetot vagy sportolót valamiféle súlyosabb retorzió ért volna, a Belügyminisztérium vagy az MSZMP vezetése sem tuzte napirendjére a dokumentum megvitatását. Talán úgy gondolták, még nem elérkezett el ennek az ideje. Egyértelmuen kiviláglik, hogy hosszú éveken át gyujtögették szépen, precízen az "anyagot" egy-egy ember ellen, hátha jó lesz az még valamire a késobbiekben. Perbe fogásra, zsarolásra, beszervezési kísérletre, bármire. De teljességgel az sem zárható ki, hogy az olimpiai labdarúgó válogatott 1968-as mexikói elsosége "biztosított menlevelet" a jelentésben megnevezettek némelyikének. Csak a vezetoedzo távozott 1969-ben a klubtól, de egyéb tisztségét megorizhette. Az azonban kétségtelennek tunik, hogy a kommunista hatalom ezután is szüntelenül szemmel tartotta a Fradit, és a következo, 1970-es évtizedben sem szerette jobban, mint annak elotte.
Egyelőre legyünk túl ezen a válságon.
Legyen fő szponzor, én a KIA-t hallottam, és egy elektronikai termékeket elő állító
céget. De egy extrém lehetőséget is hallottam egy elhíresült gumi gyárról.
Mindegy ki csak kerüljünk már egyenesbe.
Tavaly az mlsz hibát követett el, a bírósági ítélet ki is mondta, hogy jogtalan volt
a kizárásunk. Bármilyen kompromisszumos megegyezés esetén ezt igenis el kellett
volna ismerni, ez egy minimum. De ami késik nem múlik.
Az pedig, hogy miért nem kerültünk vissza egyből, megérne egy misét, és a
„mosakodó” komoly magyarázattal tartozna. Mert most köreinkben dívat csak a
játékosokon elverni a port, akik ugye hallgatnak. „Nem szól szám, nem fáj fejem.”
Az a kártérítési per nem bocsánatkérésről, meg nem gerincről szól, hanem pénzről. Semmi másról. Nem kötelezte volna a bíróság a bocsánatkérésre az MLSZ-t, megítéltek volna egy összeget. Erkölcsileg nem lettünk volna beljebb. Ha 30 millerrel többet ítélt volna meg a bíróság a műfűnél, akkor nincs gondja a kis lelki világának?
Nem hallgattak, a Bánk is tette a dolgát, de szerintem megvezették.
Itt van ez a „mosakodó” ember, hát két dátum, a többit döntse el mindenki maga.
2007 április 13. 2007 április 27.
A fal befektetőt amire az indulási jogot kaptuk azt takács hozta.
Az angolokat meg a jelenlegi elnök.
A kör bezárult. Most tárgyalnak szponzorokkal, ez is milyen érdekes, és vannak is,
És mily meglepő még jelentkeznek is. Van választási lehetőség. És nem „apró pénz.”
Mindettől függetlenül ez az elnökség méltatlan a Ferencváros eredeti szellemiségéhez.
Olvastam a paktummal kapcsolatos véleményét, vannak pontjai amivel magam is
egyet tudok érteni, mert én is per, és tehermentesen szeretek vásárolni. DE!!!!!!
Érzelmileg nagyon nehéz megemészteni, azt amit ellenünk elkövettek, és a minimum
az lett volna, hogy egy őszintének tűnő bocsánat kérést megfogalmazzanak.A Fradinak, és
nekünk szurkolóknak is tartoznak ennyivel, főleg a bírósági ítéletek tükrében.
Sajnos versenyezni valóban csak a szöv. keretein belül lehet, de a jogtalanságok elleni
küzdelmet nekik sincs joguk akadályozni.
Szerinted kinek lett volna dolga az elmúlt egy évben állandóan napirenden tartani és folyamatossan hangot adni a kizárásunk miatt illegitimé vált magyar futballbajnokság jogszerűtlenségére rávilágítani?
Szerinted az FSZSZ, mivel delegált tagot a minden idők legtöketlenebb elnökségébe, ilyen kérdésekről milyen érdektől vezérelve hallgatott?