A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
"a Bolyai-féle geometriát Einstein kissé szakszerűtlenül kombinálta a kortársai tudományos megállapításaival"
Lehet, hogy neked még nem mondták, de jó ha tudod: a relativitáselmélet tere nem Bolyai-geometriájú. Nem minden nemeuklideszi geometria Bolyai-féle. Így aztán legalább eme vádpont alól felmentendő Einstein.
Ha te valamikor méréstechnikát tanultál, akkor igazán nem értem, miért képzelsz ilyen kevesen egy informatikusról. Egyszer nézd csak meg, mennyi matematikát tanulnak ők mondjuk a BME-n! Biztos nem várnának valami kicsomagoló algoritmus véletlen felbukkanására. Sokkal könnyebben megfejtenék a fizikakönyvek matematikai hieroglifáit, mint ha ugyanaz regényekbe lenne kódolva.
" Előírás valóban nincs, csak az ésszerűség, kényelem, és az áttekinthetőség igénye. Meg, hogy könnyebben kibukjanak az ellentmondások. Te el tudnád magyarázni egy pörgettyű működését, vagy az elektromágneses hullámok terjedését matematika nélkül? Elég körülményes és áttekinthetetlen lenne, pláne ha nem csak hozzávetőlegesen, hanem számszerű pontossággal kellene."
O.K.
Ennek kapcsán felmerült aggodalmam:
Ha valami katasztrófa folytán csak néhány ember maradna életben e Földön - és köztük nem lenne szakavatott, hanem pl. csak informatikus, akkor ő vsz. így szólna:
- Szépek e romok alól kibányászott hieroglifák, ám "kicsomagoló" algoritmus híján legfeljebb szobadíszek lehetnek ...
" Nem az egész fizika tudományára értette Smolin a válságot, hanem csak a fizikai alapkutatásokra, vagyis főként az elméleti fizikára és a kozmológiára. "
Elfogadom. Létezne, hogy ezt az elszomorító jelenséget matematikai nehézségek okozzák?
Ami gyorsulva tágul, annak a megfigyelői oldalának is így kell cselekednie! Úgy vélem valami nem tökéletes ebben a rendszerben.
A számítások vannak a feltételezésekhez igazítva, nem pedig a jelenségek a józan megfontoláshoz. Szerintem jön még ebben a kérdéskörben néhány fordulat. Csak hát a Bolyai-féle geometriát Einstein kissé szakszerűtlenül kombinálta a kortársai tudományos megállapításaival, ja, hogy erről nincs egy pisszenés se, én kaptam egy ilyen levelet, de sajnos már egy éve történt, már elkallódott.
A gravitációsan kötött rendszerek (galaxisok, galaxis halmazok) nem tágulnak, mert egymáshoz közeli tömegeik közt a helyi gravitációs hatások erősebbek, mint a kozmológiai hatások (a nagy léptékben homogén anyageloszlás, meg a sötét energia gravitációs hatásai). És hasonló okból természetesen nem tágulnak az égitestek, nem tágul Manhattan, és nem tágulnak a hidak se.
A kozmológiai tágulás két pont között érvényes relatív sebessége pedig mindig a távolságukkal arányos. Azokról a pontokról, amelyek hozzánk képest olyan messze vannak, hogy távolodási sebességük nagyobb a fény sebességénél, természetesen nem érkezik hozzánk fény. Ezek kívül esnek a belátható Univerzumon, más szóval a kozmológiai horizontunkon.
...", a kozmológiában sem történt komoly előrelépés, s bár felfedezték a gyorsuló tágulást, az ezt okozó hatásról"...
Akkor mi most fény sebességgel tágulunk, száguldunk el fele!?,.. na ne, szóval a galaxisunk, és a hozzánk közeledő Androéda (szegény) már túl is lépte azt.
Előírás valóban nincs, csak az ésszerűség, kényelem, és az áttekinthetőség igénye. Meg, hogy könnyebben kibukjanak az ellentmondások. Te el tudnád magyarázni egy pörgettyű működését, vagy az elektromágneses hullámok terjedését matematika nélkül? Elég körülményes és áttekinthetetlen lenne, pláne ha nem csak hozzávetőlegesen, hanem számszerű pontossággal kellene.
Én meg azt mondom, hogy egyáltalán nem jutott válságba, hiszen rengeteg újfajta műszer létrehozására serkent/ösztökél feltalálókat régóta, eredményesen.
Nem az egész fizika tudományára értette Smolin a válságot, hanem csak a fizikai alapkutatásokra, vagyis főként az elméleti fizikára és a kozmológiára.
Könyvében végignézi, hogy az elmúlt 200 évben nagyjából 25-évenként voltak nagyobb előrelépések ezen a területen, de az utolsó 40-50 évben ez a tendencia megszakadt. A részecskefizikában (a Higgs-bozont leszámítva) lényegében ugyanazt tudjuk, mint 50 éve, a kozmológiában sem történt komoly előrelépés, s bár felfedezték a gyorsuló tágulást, az ezt okozó hatásról, a sötét energiáról semmit sem tudunk.
Úgy látja, hogy itt valami alapvető "gubanc" van, azért nem lehet a jelenlegi elméletek fejlesztgetésével továbblépni, hanem egy paradigma váltásra volna szükség.
Nincs olyan előírás/követelmény, amely szerint megtudott összefüggéseket csakis "tömörítve" - azaz csakis matematikai formulákba öntve volna szabad közreadni.
"Szerinte a fundamentális fizikai napjainkra válságba jutott, némileg megakadt, s paradigma váltásra volna szüksége."
Én meg azt mondom, hogy egyáltalán nem jutott válságba, hiszen rengeteg újfajta műszer létrehozására serkent/ösztökél feltalálókat régóta, eredményesen.
Pl. rég tanult szakmám - a méréstechnika akkora fejlődésben van, hogy csak na! (én már követni se tudom.)
Miféle "válság" az olyan, amelyik tömegeket inspirál kreativitásuk kibontakoztatására?
Mit hadovázol itt össze Egelyről meg Tesláról. Semmi köze ennek a témához, meg se nekem, se Smolinnak. Nem vagyok kíváncsi az ilyen nemtelen összehasonlításaidra, ami hitvány módon csak a másik befeketítését célozza.
Arról beszélj, hogy mivel éretsz egyet abból, amit Smolintól idéztem, és ha nem értesz egyet, azt érvekkel támaszd alá, s ne kezdj személyeskedésbe.
Hogy Tuarego viszolygásait erősítette, afelől nem is volt kétségem. De hát ő igazából nem is ismeri azokat a tudományterületeket, amelyektől viszolyog, csak ilyen népszerűsítő könyvekből próbálja kihüvelyezni őket. És ez nem csak a tanult szakmájától ennyire távol eső dolgokban vezeti félre, hanem furcsa mód még a gépészethez közelesőkben is. Például az inerciaerőket illetően.
A helyzet kb. olyan, mint amikor Egely György egy elektromágneses szerkezetről, vagy ingáról azt állítja, hogy a energiát termel. Az elrendezés aszimmetrikus felépítésére hivatkozva, ami miatt nem érvényesek rá a szimmetriaelvekre épülő energiamegmaradási és impulzusmegmaradási törvények. Csak épp félreérti vagy félremagyarázza, hogy mire is vonatkoznak azok a bizonyos szimmetriaelvek. Máskor meg hasonlóan bűvészkedik a vákuumenergiával.
Tuarego olyanféle orákulumként próbálja használni Lee Smolint, mint az ingyen-energia hívők Nikolaj Teslát. Akiknek aktív pályafutásuk alatt volt néhány jó meglátásuk, meg néhány sikertelen is. Alkotó erejük csökkentével lassanként a peremre sodródva, egyre több extrém, és egyre több sikertelen. De igazlátó mágussá csak a rejtett tudásra áhítozó tájékozatlan közönség képzeletében emelkednek. Ők így próbálják felmenteni és vigasztalni magukat a tanulás elmulasztása miatt.
Különben könnyen félreérti, és azt képzeli, hogy Smolin az olvasó relativitás elleni viszolygásait erősíti, továbbá a kvantumfizika állapotfüggvényei, valószínűségei, stb. elleni viszolygásait.
De bizony hogy erősíti a viszolygást. Hogy ne legyen kétség, meg hogy én torzítom az ő véleményét, megint szó szerint idézek tőle:
"A kvantummechanika csak közelítése egy még nem ismert kozmológiai elméletnek."
"Én magam Bohr írásait ugyan magával ragadónak tartom, de meggyőzőnek nem."
"Ha a kvantummechanika csak egy algoritmus valószínűségek előrejelzésére, nem lehetne többet kihozni belőle? Végül is csak végbemegy valami ott a kísérletben. Valami – és csak ez a valami – a valóság, amelyet elektronnak vagy protonnak hívunk. Nem kellene képesnek lennünk megragadni ennek az egyedi elektronnak a lényegét valamilyen fogalmi nyelven és matematikai keretben? Lehet, hogy talán nem létezik semmilyen elvi garancia arra, hogy a természet összes szubatomi folyamatának valósága felfogható legyen az Ember számára, és hogy kifejezhető legyen számunkra nyelvileg és matematikailag. De nem kellene legalább kísérletet tenni erre? Ilyen értelemben és én Einstein mellett vagyok. Meg vagyok győződve, hogy létezik objektív, fizikai valóság, és hogy valami leírható történik, amikor egy elektron valamilyen atom egyik energiaszintjéről a másikra ugrik át. És keresem azt az elméletet, amely megadja ezt a leírást."
A fizika nyelve a matematika, köznyelvi fordításaival legfeljebb azért próbálkozunk, hogy az érdeklődő nagyközönség is lásson belőle valamit. Az alaposan kiérlelt fejezetek fordításához képest még sokkal kevesebb sikerrel kecsegtet az új ötletek ilyen ismertetése. Smolin ezzel kísérletezik amikor a kvantumgravitáció különböző sok évtizedes próbálkozásait igyekszik lefordítani (húrelmélet és hurok kvantumgravitáció), sőt a helyettük elképzelhető más elgondolásokat is. De ez utóbbiak nem a kvantumfizika, a relativitáselmélet, meg a kozmológiai standard modell helyett javasolt lehetőségek, mint azt Tuarego látni szeretné, hanem a húrelmélet meg a hurok kvantumgravitáció helyett.
Ezért írtam, hogy Smolin könyveit annak javaslom, aki legalább az egyetemi fizikusképzés bevezető előadásainak szintjén alaposan ismeri a fizika törzsanyagait. Különben könnyen félreérti, és azt képzeli, hogy Smolin az olvasó relativitás elleni viszolygásait erősíti, továbbá a kvantumfizika állapotfüggvényei, valószínűségei, stb. elleni viszolygásait.
Csak azért írom, mert Lee Smolin itt lassanként már valami alternatív gurunak fog tűnni Tuarego jóvoltából.
Smolin nem guru és nem próféta, hanem egy tudós, aki nyíltan beszél a fundamentális fizika válságáról és megoldatlan kérdéseiről. Bár sok mindennel egyetértek vele, nem tartom magam vakhitű követőjének, s néhány dologban eltérő véleményem van.
Lee Smolint fiatalabb korában az elméleti fizikai "fenegyerekének" tartották, később aztán némileg "megszelídült", megérett, s kutatói munkája mellett népszerű könyveket is ír, amiben közérthetően betekintést nyújt a kozmológia és az elméleti fizikai rejtelmeibe, problémáiba.
Szerinte a fundamentális fizikai napjainkra válságba jutott, némileg megakadt, s paradigma váltásra volna szüksége. Beismeri, hogy ő maga nem tud egy olyan átfogó új elméletet letenni, amivel le lehetne váltani a jelenlegi, mainstream felfogást, de legalább megpróbálkozik új irányokkal, s keretbe foglalja, hogy mit kellene tudnia az új paradigmának.
Smolin maga is hosszabb ideig dolgozott a húrelmélet kutatásán, mígnem kissé kiábrándult belőle, s belátta, hogy a több évtizedes húrelméleti kutatások sem vezettek konkrét, tapasztalatilag is igazolható eredményekhez, s az elméleti kutatások is belevesztek a 10500 számú elmélet dzsungelébe.
Ezután Smolin a hurok kvantumgravitáció kutatása felé fordult, s azóta is ezen a területen dolgozik a Perimeter Intézetben. Ez a terület nem tartozik a fősodorbeli irányvonalhoz, de ez őt egyáltalán nem zavarja, sőt inspirálja is őt véleménye kifejtésében.
