Pont az/olyan, amire gondoltam. Kis német női divatóra, vélhetően valami PUW vagy hasonló szerkezettel, könnyű aranytokban - amin a kép alapján azért vélhetően sokat lendíthet az, hogy integrál arany csatja van, tehát nem a tok 2-3 grammja lesz az aranysúlya, hanem ennél jóval több. Azért le kell ellenőrizni, nehogy hamisítvány legyen (hamis fémjelzéssel), mert bizony ez már akkoriban is előfordul, de a képek alapján én eredetinek valószínűsítem.
De az értéke szegénynek sajnos akkor sem lesz nagyjából egy petákkal sem több, mint amit ér a benne lévő arany, pláne, hogy női óra (használt/vintage női órának praktikusan nulla a piaca). Le kell mérni szerkezet és plexi/üveg nélkül (bár az maximum ebben a méretben 0.3-0.5g-ot jelenthet) - és ami így kijön, azzal lehet számolni. A csat hosszától függően azért szerintem 12-13g lehet ebben az órában, de lehet ennél több is, ennyi információ alapján találgatás ezt megbecsülni - és tekintve, hogy jelenleg a csillagos égben van az arany ára, így közel 20 ezret adnak a 14K grammjáért, ez alapján kalkulálhatsz. Egyáltalán nem értéktelen, de sajnos nem is egy "kincs".
Semmilyen információt nem tettél fel az óráról, alighanem még a márkanevet sem jól írtad be (most akkor Reseda vagy Rezeda - mert ez utóbbiról még csak nem is hallott senki, ami persze semmit sem jelent, hiszen csak Svájcban volt kb: 50 ezer bejegyzett márkanév, ami mögött persze nem állt valódi óragyártó, csak valami tömegárut forgalmaztak azon a néven - is).
Az, hogy az óra esetleg arany tokos - mit sem változtat semmin, nyilván akkor az arany értékét biztosan megéri - de nagyon sok óra jóformán semmivel sem többet. Rengeteg "olcsóbb" aranyóra készült anno vékony, pár grammos arany tokokban, gyakorlatilag "noname" márkanevek alatt, szintén private-label óraként, valamilyen tömeggyártott tucatszerkezettel (amik ettől nem rosszak, tartósak, megbízhatók, de "semmi különleges vagy ritka" sincs bennük-rajtuk).
Ha konkrét segítséget kérsz - pláne ebben a topicban, ahol meg szoktuk adni egymásnak a kötelező udvariasságot és tiszteletet - akkor először is hozz is némi információt (szokás szerinti elvárás: korrekt leírás, és 1-2 kép az óráról), majd, megbocsáss, de legalább köszönd meg, ha valaki reagál rá, időt szán a kérdésedre...
Ilyen állatról ("Rezeda") még nem is hallottam, de egyébként ettől még lehetett. Reseda néven volt valami német (NSZK) vonal, olcsóbb, de amúgy megfelelő minőségű PUW szerkezetes "private-label" tömegárukat forgalmaztak, semmi érdemleges információ sincs róluk, nagyjából olyanok voltak, mint az összes többi hétköznapi divatóra.
Hát, azokat az érintkezőket is leginkább legfeljebb az veszélyezteti, ha az elem kifolyik (ami bizony előfordul). No abból valóban tud baj lenni, tönkrement szerkezetet is jó párat láttam emiatt.
Ez az egész sztori tényleg inkább "mentálhigiénés" okból kifogásolható. Sokan egyfajta áhítattal viszonyulnak a nem ritkán sok spórolás után vett drága órájukhoz, és hiszik - de legalábbis szeretnék hinni - hogy valami rendkívül különleges és finom műtárgyról van szó, amit nagy becsben tartanak.
Ezt tisztelni kellene, még ha nem is okvetlenül van alapja. Maga a svájci óraipar is misztifikál folyamatosan, igyekszik rendkívüli műszaki produktumoknak és különleges bánásmódot igénylő szuperfinom műszernek beállítani még a tömeggyártott típus-szerkezetekre épülő órákat is. A videókban hófehér selyemkesztyűben nyúlnak bármihez is, maszkban-védőköpenyben állnak neki órát szerelni - miközben a valóság meg az, hogy így egyszerűen nem lehet dolgozni, nem, hogy kesztyűben, de még ujjvédővel sem nagyon lehet finom munkát végezni - ehelyett ott a Rodico, és a végén szépen le kell vele szedni az esetleg itt-ott maradó ujjnyomokat...
Másrészt viszont tudomásul kell venni, hogy a luxusipar bizony "mítoszokat árul", és ha ezek szerte foszlanak, akkor nem sok marad az egészből. Ezt szakmai oldalról bizony okkal lehet kifogásolni - de akkor is tisztelettel kell kezelni az ügyfelek elvárásait. Úgyhogy egyfelől azt mondanám, hogy nyugodt lehetsz, nem lesz semmi baja az órádnak a leesett elem betétele miatt - másfelől meg én is úgy gondolom (ezt már írtam is), hogy illett volna legalább teátrálisan megtörölgetni.
Köszönöm, amit a szerkezetről írtál, az megnyugtatóan hangzik.
Ami pedig az elemet illeti, ott elsősorban a szerkezetben lévő érintkezők korrózióját kockáztatjuk. Sokkal több fényképezőgépem van, mint órám, a legidősebb elemes az hatvannégy éves. Figyelembe véve, hogy egy eszköztől hosszú élettartamot várunk, és hogy más tényezők is árthatnak az érintkezőknek, én tartom magam a tisztasághoz azoknál az eszközöknél, amikben én cserélek elemet, akkumulátort.
A földről felvevéssel is az volt a fő bajom, hogy a város egyik legforgalmasabb kereszteződésében semmi nem akadályozta meg, hogy a korom, az olajfüst, és a porszemek bejussanak az óraszervizbe. Remélem, azóta ez már máshogy van. Konkrétan kosz volt. Ha egy tiszta műhelyben esik le, azzal nem lett volna ennyi rossz érzésem.
Egy kvarc szerkezetben is vannak kenések. Sőt, emiatt elvileg időnként ezt is illene szervizelni - de a gyakorlatban ez nem szokott megtörténni, addig szokás használni egy ilyen werket, míg ki nem pusztul. A kvarc-szerkezetekben a nagyon kis specifikus terhelés (nincsenek nyomatékok) miatt eltérő és nagyon vékony olajokat használnak - ahol használnak, ezek működő szerkezetben nem szoktak besűrűsödni, inkább kiszáradnak, de egy jól kövezett szerkezet érdemi kopás nélkül elmegy ilyenkor is évtizedeket még - ám ha mozdulatlanul áll a fiókban, bizony beállhat. A dátumszerkezetekben lévő műanyag nyomóelemek, ha peches helyen állnak meg, elfáradnak, bekakadhatnak, stb...
Semmilyen törvény-szükségszerűség sincs abban, hogy egy kapszulában teljesen tiszta környezetben eltett-tárolt kvarc-szerkezet akár 1-2 évtizeddel később is ne legyen működőképes - de bizony megesik...
Az elemet meg elvileg tényleg nem jó tapogatni - de az az igazság, hogy ennek inkább csak elvi jelentősége van. A fényképezőgépeknél is szerepelhetett ez a leírásban - de nagyjából 100%-ig biztos vagyok benne, hogy soha sehol nem történt olyan meghibásodás, ami arra lett volna visszavezethető, hogy valaki csupasz kézzel megfogta behelyezés előtt az elemet... Óránál sem találkoztam ilyen problémával. Vannak persze "nem tapogatandó" pontok, a hidakat azért nem jó megérinteni, mert egy ott maradt zsíros ujjlenyomat ugyan hibát nem fog okozni - de egy idő után eltávolíthatatlanul nyomot hagy a felületkezelésen. Egyetlen egy olyan terület van, ahol tényleg nagyon kerülendő, hogy ujjnyomot hagyjuk - a rugók. Egy hajtórugót feltekeréskor egy izzadtabb, tehát kissé savas ujjlenyomatot ott hagyva megfogni - bizony azon a ponton némi idővel később nem is elhanyagolható (azért messze nem is 100%, inkább mondjuk 10-20%) valószínűséggel rugótöréshez vezethet.
Az ilyen földről felvevős-fogdosós húzásokkal pont az a gond, amit te is végül is kifogásolsz - még ha jó eséllyel nem is fog problémát okozni ez soha, akkor is sérti az adott órát-szerkezetet becsben tartó, azért ennél finomabb elbánást váró ügyfél érzékenységét. Fel kell venni az elemet, aztán teátrálisan megtörölgetni, és utána műanyag csipesszel tenni helyre - még akkor is, ha ez technikailag valójában nem is szükséges. Egyszerűen mert így illendő. És mert jogosan feltételezhetjük azt is fel, hogy ha még az ügyfél jelenlétében sem törődnek az ilyesmivel - akkor a háta mögött még trehányabb dolgok is történhetnek...
- Csak beáll a a fiókban idővel ... ez alatt mit értsek?
Tömítések: vajon hol tudnám megismerni, hogy ebbe a modellbe milyen "karikák" kellenek?
Elem: számomra már az megdöbbentő volt, hogy az elemet megfogta kézzel. Annak idején sokat foglalkoztam fényképezőgépekkel, a japán gépek kézikönyvében mindig benne volt, hogy lehetőleg ne érjünk csupasz kézzel az elemhez, mert a bőrünkön rengeteg olyan dolog van, ami árthat a megbízhatóságnak: zsírok, savak, porszemek, részekcskék a bőrből. Én ezt mindig nagyon komolyan vettem, és nem tudom, hogy mi a sztenderd az órás világban, de ezek hasonlóan finom szerkezetek, mint a fényképezőgépek elektronikái. Az meg, hogy a földről vette fel, olyan sokkoló volt számomra, hogy még egy kiadós amnézia után is borzadok tőle.
"A mai svájci kínálatból szerintem semmi sincs, ami "megérné az árát", ennél feljebb és lejjebb sem, viszont ízlésről meg ugye vitát nem nyitunk, ha ez tetszik, hát ez tetszik..."
Ez így igaz.
De bármilyen bevallottan logikátlan lépés lenne a részemről, ha lenne 10 millióm órára rendelnék egy zöld Streamlinert MOSER-éktól.
