Hogy nemrég felmerült az átnevezés, megint elgondolkodtam a módon, hogy valami komolyabb keretek közt lehessen folytatni, ill letükrözni ill oda átmenteni, megfelelő nívóra (a néhány virtusos cikk is messze van attól) emelni az itteni kincseket. Hamarosan bele is kezdek, regisztrálok egy komolyabb domaint, keresek egy alkalmas keretszoftvert (Joomla-val flörtölök jelenleg, de ha van más javaslat, szivesen fogadom) és az összes infót, ill amit majd még remélem - a nem kis - munka során adtok, egy szép adatbáziskezelő akapú, struktúrált, tematizált, katalogizált, kereshető, teljesen konzisztensen felhiperlinkelt (tehát minden létező releváns fogalom és név hivatkozással lesz ellátva a szövegekben), egyfelől lexikonszerűen, de egyúttal a tömör leírásokal paralel kibontható, multimédiás tankönyvszerű ismeretterjesztő portállá terjesztem ki. Az egész szisztéma terve nagyjából itt van a fejemben (nem egy nagy ügy amúgy, bárki aki kicsit is netezget egy ideje, képes erre). Egyedül a név, ami továbbra is problémás. Sem a kabír (és szinonímái) nem jó, mert túl konkrét. Az sem szerencsés szerintem, ha túl pszeudo-tudományos, mert akkor a tudományos világ ignorálja, de az sem, ha mainstream tudományosnak tűnik, mert akkor meg a tudományos világ felhördül. Tehát egy olyan név kéne, ami átlalános, tömör, átfogó, frappáns és abszolút balanszot ad minen irányba. Valami ilyesmi, hasonló lenne jó, mint a "paleoasztroanautika" pl, de az ugyebár egyrészt foglalt, másrészt pedig nem adekvát teljesen, csak részben, hiszen ugyebár e kutatások nem fókuszálnak túl jelentősen erre, ha jól tévedek...
"Mindenesetre az istenség régiségét mutatja, hogy a "haláláról ", ha egyáltalán nevezhetjük halálnak, legalább három verziója volt, s az egyik, hogy máglyán égett el, a másik, hogy elhajózott Keletnek a rejtélyes Tlapallan királyságba, és volt egy változat, melyben úgy végezte, mint Ozirisz: keresztre feszítették (ahogy Codex Borgianus is mutatja)." Valóban volt egy olyan változat is, hogy egy 'kígyós csónakon' vándorolt el, de ezzel egyelőre nem tudok még mit kezdeni. De ó bakker Schenouda, lelőtted a poénomat, de nem bánom, mivel azt, hogy keresztre feszítve halt meg, valóban elfelejtettem; pedig már olyan szépen felvázoltam magamban a Vénusz-jelet, amit korábban beígértem. Szóval ennek rendkívül örülök, hogy most megemlítetted, mert így sokkal 'határozottabban érdekes', sőt mondhatni izgalmasabb lesz, amit mondani akarok. Egyébként a rebellis yucatáni Mayák még száz éve is ilyen kereszteket állítottak, amik 'szóltak' a kiválasztott maya papokhoz, és vezették a szabadságharcukat a keresztény spanyol-mexikóiak ellen (Stingl beszél erről is bőven); ezeknek a maya kereszteknek persze nem a mi fajta kereszténységünkhöz van köze; inkább ahhoz, ahonnan a maya meg a 'mi' kereszténységünk (vagy legalábbis kereszt szimbóluma) eredhet (erről persze mumusaink, a mormonok másképp vélekednek). Lassan érik már erről is, hogy komolyabban utánanézzünk, kezdve mondjuk a fura kora-keresztény graffittivel, ami állítólag 'gúnyból' egy keresztre feszített szamarat ábrázol, vagy Flamel fakéregkönyvének keresztre feszített kígyójával...
Természetesen csak ide, hiszen az egésznek csak a Schenouda által vázolt őstörténeti vázzal kapcsolatban van így, ebben a formában összefüggése és értelme (persze az egyes részletek, amint már néhányszor említettem, ettől eltérő nézetrendszerben is értelmesek, de itt most ugye nem ezekkel foglalkozunk).
Sok van ami rejtély Quetzalcoatl (Kukulcan) körül, csak arra kell vigyázni, hogy nem szabad összekeverni azzal a 10. századi tolték királlyal, és tetteivel, aki Chichen Itzába vonult híveivel.
A korábbi őskirály volt, az Aranykoré, civilizátor, mert törvényeket és tudományokat hozott. Hogy mikor, nem tudni, de az olmékok ár közel háromezer éve tisztelték, azaz ettől jóval régebbi kell legyen. Tulában piramisokat épített a Vénusz tiszteletére.
Mindenesetre az istenség régiségét mutatja, hogy a "haláláról ", ha egyáltalán nevezhetjük halálnak, legalább három verziója volt, s az egyik, hogy máglyán égett el, a másik, hogy elhajózott Keletnek a rejtélyes Tlapallan királyságba, és volt egy változat, melyben úgy végezte, mint Ozirisz: keresztre feszítették (ahogy Codex Borgianus is mutatja).
A máglyán való elégése, meg lényének összekeveredése valami fényes madárral, nagyon is kapcsolatba hozza a héliupoliszi Főnix madár mítoszával, akit szintén a Vénusszal azonosítottak. Ez egy hatalmas fémtestű "madár" volt, ami ott állt egy lángoló fészekben: mint egy felszállni készülő űrjármű, ami alól már kicsaptak a reaktorlángok... Nyilván nem ő a "madár", hanem ő utazik benne, mert érte jött...
Chichen Itza rejtélyes kútja, ami 50 m mély, és 60 m átmérőjű, s a pereme tökéletesen kör alakú... és ha nem meteorit vájta ki, mint hiszik (aminek persze nincs is nyoma), hanem egy hatalmas űrjármű. Az üreg később megtelt vízzel, és emberek áldoztak bele....
Lángoló fészek, aranyként csillogó madár, ami a Vénusszá válik.... de hogy lehet, hogy ha a vénusziakból valakik ide lejöttek, úgy miért csak Quetzalcoatl lett isten...? A válasz egyszerű: nem csak ő lett, s nem volt egyedül, és ez külön érdekes...
Rendszerint ezeket az idegen hősöket a Hajnal Fiaként, a Hajnal Uraként emlegették, ami a Hajnalcsillagra vonatkozott mindig, nem pedig a napszakra. Quetzalcoatl kelet felől érkezik Mexikóba, egy húsz fős csapat élén. A Vénusz régibb neve Mixcoatl volt, de mit volt mit tenni, hisz megjelent egy "igazi" vénuszi...
A mayák Kukulcan mellett Itzammát is a Hajnal Uraként tisztelték, aki a kígyók népének vezetője volt. Ez a nép az ősidőkben érkezett keletről, a tengeren át. Itzamma híres gyógyító és törvényhozó volt, ő alapította Mayapán városát. A különös elrendezésű Tulum városának Tzama, a Hajnalpír városa a neve. Az andoki Virakocsa a rejtélyes Hajnal Földjéről jött.
Kérdezel Quetzacoatl halála, vagyis inkább "eltűnése" előtti különös tevékenységeiről...
Ha más kontextusban találnánk a kőládába zárást, talán valamiféle beavatásra gyanakodnánk, és hasonló kőládára, mint amilyen a gízai Nagy Piramisban van.... de itt másról lehet szó... és valóban jóhelyen "jársz", és már mások is észrevették, mint a kiváló mitográfus és író, a román Victor Kernbach, akit korábban már említettünk, mert híres könyvében (Enigmele miturilor astrale, 1970) a krétai Labirintust földalatti laboratóriumnak és Minotauruszt, egy földön kívülinek határozta meg, akinek kísérleteihez emberadót kellett fizetni.
Nos, Kernbach ugyanezen könyvében felfigyelt Quetzalcoatl eltünésére, azt írja felettébb figyelemre méltó, hogy előtte az égnek mondja el problémáit, útrakelése előtt "űrhajósi-fogyókúrát" tart, azaz hasonló felkészülést végzett, mint azok az űrhajósaink, akiket kijuttatunk a Föld légkörén kívülre.
És azt sem tudom elfogadni hosszú távon, hogy tudománytalan lenne az a feltevés, hogy egy olyan bolygó, ami leginkább adott volt rá a naprendszerben, és leginkább hasonlít a Földre, miért ne lehetett volna élettel teli a múltban? Hisz a szondáink egy hatalmas, gigantikus katasztrófát vizionálnak a bolygón, ami teljesen elpusztított mindent és a felszíni hőmérséklet ma is közeliti az 500 celsiust.
Ha egykor az adottságaink megegyeztek, úgy az élet párhuzamosan is fejlődhetett, hiszen kozmikus értelemben egy "köpésnyire" van. Mikor a közeli bolygókba nagy meteoritok csapódnak, sok ezernyi kis kődarabot löknek ki a légkörbe, hisz a földön is találtunk ilyen kődarabokat, melyek a közeli bolygókról származnak. Az élet tehát "utazhat" bolygóról bolygóra, azaz innen a Földről a Vénuszra vagy fordítva, de ha az adottságai 2-3 milliárd éve hasonlók voltak, úgy nehéz lenne nem feltételezni, hogy az élet ne alakult volna ki ott is, vagy onnan jött ide... ki tudja...
Miért kellene egy szabadon gondolkodó embernek, csak azért mert a vaskalapos tudomány meg sem kívánja vizsgálni ezt a lehetőséget, elvetni, és a felmerűlő egyre megdöbbentőbb rejtélyeket és utalásokat mindenféle tudományos "fiókokba" erőnek erejével bedugdosni...? Mikor számos rejtélyre adna választ, amit az ősi hagyományok igyekeztek eltitkolni, de mégis közölnek: hogy egykor a Vénusz csillagról betolakodók, üldözők és üldözöttek érkeztek, évszázadokig maradtak, majd amilyen hirtelen megjelentek, el is tűntek....
Hogy a toltékok híres uralkodója volt-e az, aki a chichen itzái hasonló építményekért felelős, arról máig vitáznak a tudósok. Még ha ő is állna a tolték 'kulturális' expanzió mögött a mayák földjén, az egészen valószínű, hogy alakja szétválaszthatatlanul egybefonódott névadó istenségével, akit már jóval a toltékok előtt is ismertek Közép-Amerikában; legalábbis Teotihuacan óta jelen van a Tollas Kígyó alakja, és persze a mayáknál is ismert volt már, mint Kukulcán. Valahogy úgy állhat ez az eset is vele, mint a toltékok Tulájával, ami szintén az ősi, mítikus Tollan-tól nyerhette a keresztséget, mint ahogy rendszeresen megkapták a mexikói birodalmak központjai is ezt a 'címet'. Szóval a királyok felveszik elődjeik vagy a mítoszi héroszok neveit, utólag meg lehet bogozgatni, hogy egy-egy hagyomány vajon kiről is szól?
A Quetzalcoatl szó azonban már önmagában is érdekes. Ugyanis a 'quetzal', amit általában 'tollas'-nak fordítanak, utalhat az indiánok által igen nagy becsben, már-már szent állatnak tartott, ragyogó tollazatú quetzal madárra, és ezzel megint ez az ősi kígyó-madár kettősség bukkan fel. Ráadásul néhányak szerint átvitt értelemben a név 'becses iker'-ként is értelmezhető - nyilván itt vele szemben Xolotl-ra kell utalni; nekem úgy tűnik, itt megint csak a régiek szellemes, mitöbb varázslatos 'szójátékával' állunk szemben, ahogy egyetlen elnevezésbe ennek segítségével egymásra rímelő különböző értelmezéseket sűrítenek (Fulcanelli is nagy tisztelője volt ennek, amiket 'furcsa' elnevezésekkel illetett).
Legyen bárhogy is, a Stingl által vázolt történetben van néhány egészen érdekes elem, Quetzalcoatl Tulából való távozásával kapcsolatban. A mítosz elbeszéli, hogy Tollanban Quetzalcoatl uralkodott, azonban három 'démon'(vagy 'varázsló') (Tezcatlipoca, Ihhuimecatl és Toltecatl) összeesküdött ellene, mert Quetzalcoatl nem akart emberáldozatokat végrehajtani, és a helyébe egy 'engedelmesebb' királyt akartak ültetni. Tezcatlipoca (akinek a neve nagyjából Füstös Tükröt jelent) egy nagy tükröt vitt Quetzalcoatlnak, aki eléggé megrémült, amikor meglátta magát, ugyanis rendkívül visszataszító teremtmény volt. A démonok rávették, cicomáztassa ki magát, hogy elfedje rútságát, és megjelenhessen a hívei előtt. Rávették azonban arra is, hogy bár rituális, szent önmegtartóztatásban élt, igyon az általuk kevert erős agávéborból. Quetzalcoatl persze teljesen lerészegedett, és amennyire ezt a szöveg sejtetni engedi, ezen állapotában vérfertőzést követett el a hugával. Ez volt az az ok, ami miatt nem maradhatott Tollanban, elzarándokolt hát keletre a tengerhez meghalni. És innentől jönnek az igazán érdekes dolgok: " Kiadta a parancsot szolgáinak: készítsenek egy kőládát neki. Készítettek hát valóban egy kőládát neki, És mikor ez meglett, belefektették Quetzalcoatl-t [Négy napon át maradt a fedél alatt, aztán megparancsolta szolgálóinak, hogy gyűjtsenek össze minden dolgot, ami uralkodásával kapcsolatos volt, és rejtsék el azokat egy Atecpanamochco nevű helyen. Aztán ő és szolgálói elindultak gyalogszerrel a tenger felé.] Az Egy Nád évében történt. Így mondják; mikor megérkezett a tengerhez, az óceán partjára, Megállt, sírni kezdett, elrendezte a dolgait, és felöltözött Ékes ruhájába, felvette türkiz maszkját, stb. És amikor teljesen felkészült, A tűzre vetette magát, a lángok közé; Ezért hívják ama helyet Tlatlayan-nak, a helynek, ahol Quetzalcoatl elégett. Így mondják; mikor elégett, hamvai felszálltak az égbe, És akik csak nézték, mind ama becses madarakat látták azokból felrepülni; {itt e madarak felsorolása áll} És miután hamvai így felszálltak, felemelkedett Quetzalcoatl szíve is, Miképpen azt látták, és hitük szerint is, felment az az égbe, s belépett az az egekbe. A régiek úgy mondják, azzá a csillaggá lett, ami hajnalban tűnik fel. Úgy mondják, akkor tűnt az fel, amikor Quetzalcoatl meghalt, Ezért nevezték Tlahuizcalpanteuctli('A Hajnal Ura')-nak. Úgy mondják, amikor meghalt, nem lehetett látni négy napig. Úgy mondják, aztán a halottak birodalmába költözött, És négy napig [ott, az alvilágban] dárdákat készített, És a nyolcadik nap végén egy nagy csillag tűnt fel, Amit Quetzalcoatl-nak neveztek, és mint mondják, elfoglalta helyét birodalmában. [Eztán amikor csak feltűnt csillagként Quetzalcoatl, mint azt hitték, bizonyos emberek csoportja mellett jelent meg, a naptár napjának adott jelétől függően, és lesújtott rájuk dárdáival, legyen bármi is ennek jelentősége(?)] Ez volt hát az élete annak, akit Quetzalcoatl-nak neveztek, Aki az Egy Nád évében született, És az Egy Nád évében is halt meg, És úgy számolják, összesen 53 évet élt. "
Quetzalcoatl, mint Ehecatl. Quetzalcoatl, mint Tlahuizcalpantecuhtli
Mit gondolsz minderről, Schenouda? Ez megint az a 'visszataszító' vénusz-lény, akiről regélsz. De mi ez a szarkofág, és miféle átalakuláson esik át benne a négy napon keresztül? És mik lehetnek azok az 'uralkodási attribútumok', amiket oly gondosan el kell rejteni? Az istenek esetében önmaguk áldozati felajánlása ismert dolog, de Quetzalcoatl tevékenysége mintha valami másra utalna... hiszen ez ugyanaz a furcsa logika, mint a Főnix esetében, Quetzalcoatl, aki már így is félig 'madár', a hamvaiból újból újjászületik madár formában. És hogy több madár alkotja, az sem ismeretlen dolog, hiszen a korábban már emlegetett Szimurgh, megint csak egy 'szójáték' révén ugyanez; vagy gondoljunk Attár Madarak Tanácskozására ezzel kapcsolatban, és persze Maier is megírta a maga Madarak Tanácskozását, amin a Főnix elnököl. Kénytelen vagyok Garuda, a griffek, Saena és Szimurgh mellé felvenni a mitikus Quetzal(coatl)-t is a Főnix 'fajtársainak' listájára.
Csak hogy itt egyértelműen le is írják, hogy mi a desztináció.
És megint csak ezek a 'dárdák', amiket az alvilágban kovácsolnak, és az égből hajítják alá...
Ennek a Caracol-nak a rekonstrukciója is elég érdekes. Nemnagyon láttam erről ilyet eddig (kiváncsi leszek, mit hozol ki ebből a Vénusz-tiszteletből, vagy egyáltalán mihez fog ez kapcsolódni).
"Azt mondják, hogy Tulában, amelyet a VIII. században alapított Chalchiuhtlaxnetzin király, valószínűleg 980-ban lépett trónra az eddigi uralkodó elsőszülött fia, aki születésének dátuma szerint ezt a nevet kapta: Egy Nádszál - Ce Acatl, teljes nevén: A mi Urunk, Egy Nádszál, illetve nahua nyelven, vagyis a mexikói indiánok nyelvén: Ce Acatl Nacxitl Topiltzin. De a tehetséges ifjú király, aki a toltékoknak egyben a legfőbb papja is volt, trónra lépése után felvette a Quetzalcoatl nevet, annak az istennek a nevét, akit a toltékok szolgálni óhajtottak. Az új király hamarosan átszervezte a tolték hadsereget, megreformálta a naptárt, és mint Quetzalcoatl kultuszának buzgó ápolója, felvette annak nevét. A király ellen azonban elégedetlenség támadt a tolték fővárosba. Míg a város lakosainak egy része hű maradt, és tisztelte a Tollas Kígyót, mások - közöttük a király atyjának egykori kísérete - Tezcatlipoca istent állították a tolték panteon első helyére. Tulában vallási viták lángoltak fel. Végül Quetzalcoatl királyt elűzik Tulából. ... A megdöntött uralkodóval együtt távozott Tula sok ezer lakosa. Kelet felé vándoroltak, arra, ahonnan érkezett egykor - állítólag - az eredeti, isteni Quetzalcoatl. A Tollas Kígyó isten eltűnik a mexikói horizontról. Hogy Quetzalcoatllal mi történt ezután, arról a mexikói krónikák hallgatnak. Ezzel szemben a maják - veszi át a szót újból Landa püspök - "emlegetik, hogy akkor érkezik Chichen Itzába népe élén egy Kukulcán nevű idegen" ... A város meghódítása után bizonyára így szólt: "Ez lesz most a mi új Tulánk. Adjatok neki tolték külsőt." Így hát a művészek kifaragták a harcosok szobrait, megformálták Vénus szimbólumát, emberi szíveket marcangoló jaguárokat és sasokat véstek a kősziklába... Igen, az új uralkodókkal új rend is költözött Chichen Itzába. És velük együtt a mexikói istenek. Balankanchéba Tlaloc. Itt - közvetlenül az ősi Akab Dzib szomszédságában - pedig elfoglalta helyét a Tollas Kígyó emlékműve.
Ez pedig semmi képpen sem maja emlékmű. Eredeti nevét nem is ismerjük. Spanyol nyelven Caracol - Kagyló. A tengeri kagyló volt Quetzalcoatlnak mint a szelek istenének egyik kialakult szimbóluma. Caracol mintegy fél kilóméterre fekszik Kukulcán piramisától, de már messziről is jól látható. Első ízben találtam maja városban kör alaprajzú épületet. Henger alakja eszembe juttatja, hogy Mexikóban is mindig csak a Tollas Kígyó-szentélyeknek van kör alaprajzuk. Az azték fővárosban, Tenochtitlánban például az egyetlen ottani kör alakú épület éppen Quetzalcoatl isten temploma volt. ... Nem lettek volna azonban a város lakói maják, ha ezt az épületet nem kapcsolták volna össze nemcsak az istenekkel, hanem a naptárral is. Az eredetileg kör alakú épületet később terasszal vették körül. Caracol építői a földszintre kör alakú emeletet húztak, de jóval kisebbet. Ennek falaiba négy négyzet alakú nyílást vágtak, és a közepén helyezték el a csillagászati megfigyelőt. A Caracolból, amely eredetileg csak a Tollas Kígyó szentélye volt, később annak mértékében, ahogyan Chichen Itzá hódítói fokozatosan beolvadtak a maja környezetbe, valóságos csillagvizsgáló lett.
... A maja csillagászok tehát kettős naptárt használtak. Ennélfogva tulajdonképpen kettős számrendszert és matematikát, amely a majáknál közvetlenül összefüggött a naptárral. Az egyik maja év kétszázhatvan napból állott, és tizenhárom húsznapos hónapra oszlott. Az indiánok tzolkinnak hívták. A másik évnek tizennyolv hónapja volt, s ezekhez aztán hozzáadtak még öt napot. Ennek a háromszázhatvanöt napos napévnek a neve maja nyelven haab volt. A húsznapos hónapnak felelt meg a huszas maja számrendszer. Húsz maja év alkot egy katunt. Húsz katunból áll egy baktun, húsz baktunból egy piktún, húsz piktúnból egy kalabatun és húsz kalabtunból egy kinchiltun, végül pedig húsz kinchiltunból egy alautun - ami több mint huszonhárom milliárd nap. ... Most azonban a maja városba bevonult a Tollas Kígyó, és úgy látszik, a két maja naptárhoz hozzáadta a harmadik naptárt, amelyben az év hosszúságát a Venus körforgásának időtartamából (ötszáznyolvannégy nap) állapították meg. És a Caracol indián csillagászai, akik az égitestek kölcsönös kapcsolataiban vélték felfedezni az egyedüli abszolút rendet, magától értetődően hamarosan megtalálták a kapcsolatot a kialakult maja év és a Venus bolygó éve között. Öt tolték év egyenlő kétezer-kilencszázhúsz nappal. És kétezer-kilencszázhúsz nap pontosan nyolc maja haab. A toltékokkal bevonult Chichen Itzába a Venus bolygó tisztelete is. Lehetetlen hát, hogy ne keressem fel itt az Esthajnalcsillagnak azzal a borzalmas képmásával díszített emlékművet, amelyet már ismerek a tulai Tlahuizcalpantecuhtliból. Venus Chichen Itzá-i temploma alacsony, négyszögletes piramis, amelyre mind a négy oldalról lépcsősor vezet. A piramis tetején mutatták be a tolték papok a Tollas Kígyó idejében, akinek a képmásai díszítik a piramis falait, csakúgy, mint a Tollas Kígyó utódainak korában, az emberáldozatokat.
A Tollas Kígyó és utódai tehát teljesen a maguk képére formálták a maja Chichen Itzát. Érthetően leginkább az az épület keltette fel érdeklődésemet, amelyről Landa püspök megjegyezte, hogy a yucatáni indiánopk egyenesen a Tollas Kígyó nevet adták neki. Kukulcán piramisa lett nyilván a központja a maja-tolték városnak. A kilencemeletes piramisnak szabályos négyzet alakú alaprajza van. Tetejére négy, támoszlopsorral szegélyezett lépcső vezet. A támoszlopok a földszinten kezdődnek egy szépen megmunkált kígyófejjel, amelynek teste egészen a legfelső emeletig húzódik. Minden lépcsősor kilencvenegy lépcsőfokból áll. Négyszer kilencvenegy az háromszázhatvannégy. De hol van a háromszázhatvanötödik lépcsőfok - az év utolsó napja? A piramis legtetején találom meg, Kukulcán-Quetzalcoatl szentélye előtt, amely a piramis talapzatán emelkedik.
Ám a piramisnaptár még nem ér véget az év valamennyi napjának feltüntetésével. Meg kell találnom azt a helyet, ahol az emberek a Tollas Kígyót beírták a hónapok falaiba. Nem is olyan nehéz feladat ez. A piramis négy falának mindegyikét kétfelé osztják a lépcsők. Kilenc emelet van. Kétszer kilenc fél rész tizennyolccal egyenlő. Igen, a piramis által jelképezett háromszázhatvanöt napos évnek tizennyolc hónapja van. A Tollas Kígyó Piramis tehát jelzi az indián naptár szerinti napokat, hónapokat és éveket. A toltékok azonban a maja csillagászat ismeretanyagához hozzáadták nmég nemcsak a Vénus-évet, hanem egy másik új elemet is: a maguk pontosan ötvenkétszer háromszázhatvanöt napból álló legnagyobb naptári időszakát. Ez a teljes ciklus ráadásul a maják számára magában foglalhatja - egyetlen nap veszteség nélkül - az ő szent évüket, a tzolkint is. Hetvenhárom tzolkin ugyanis pontosan ötvenkét év - egy tolték ciklus. Az emlékmű építői ezt a legnagyobb időszámításbeli egységüket is belefoglalták a szentély falaiba. A piramis minden egyes falát mindig pontosan ötvenkét kőrelief díszíti. ... Most, amikor már megismerkedtem az oszlopsorokkal, az impozáns Ezer Oszlop Udvarral, beléptem magába a Harcosok templomába. Csak itt ért dicsőségesen véget a tolték harcosok útja, akiknek tiszteletére emelték a templomot, és akikhez hasonlít a díszudvar szobrainak többsége. Ráadásul az egész templom pontos másolata a Tulában látott Venus Piramisnak. Nemcsak az alakjuk és egész külsejük, hanem még a méreteik is azonosak. 40 x 40 méter alapterületű, négyemeletes piramis ez, a tetején kétrészes szentéllyel. A templom bejáratát két tollas kígyó formájú magas oszlop őrzi, annak az istennek képmásai, akinek jegyében érkeztek a tolték harcosok a maják földjére. ... Morris megállapította, hogy a harcosok kultuszát szolgáló szentély alapjai valamilyen régebbi épületet foglalnak magukba. Ezért áttörte a felső templom falait, s annak belsejében ugyanolyan, csak valamivel kisebb s ugyancsak kétrészes templomot talált. A belső piramis mindkét helyiségének falain gyönyörű falfestményeket fedezett fel, amelyek a Tollas Kígyó harcosainak Yucatán meghódítása során véghezvitt hőstetteit ábrázolták. A betemetett templomon belül azonban még valamit felfedeztek a kutatók: a tulai Chac-moolt!"
Végzek itt ezzel a kis hosszúra nyúlt bevezetővel, e néhány példán keresztül most már némileg jobban elképzelhetjük, miféle komplexum is szövődött a Vénusz köré a közép-amerikai kultúrákban. Quetzalcoatl most megismert történetének néhány igen érdekes további részletével folytatom majd, és egy kicsit mélyebbre ereszkedünk a Vénusz-szimbólumokban.
Nos, jöjjön akkor némi adalék a Vénusz-témához Közép-Amerikából. A legegyszerűbb megoldás talán az, ha itt átadom a szót Miloslav Stinglnek, aki írt egy egy egészen olvasmányos könyvet A Maja Városok-ról. Elnézést a hosszas idézetért, de úgy találtam, hogy tömörebben és sem tudtam volna értelmesen megfogalmazni ezt a kis alapvetést, azon kívűl csupa olyan érdekes adalékról esik benne szó, amivel korábban már mind foglalkoztunk. Ennek lesz még egy következő része egy érdekes történettel Quetzalcoatl-ról; azután kiemelek egy szimbólumot amit kissé körüljárunk, és ennek nyomán egy kis kitérő erejéig lemegyünk Dél-Amerikába, hogy onnan egy merész ugrással Mezopotámiában kössünk ki. Stingl könyve már meglehetősen régi (a cseh kiadás 1969-es), és azóta ugye történt némi előrehaladás már a mayák ügyében, és a pontosabb datálás is árnyalja kissé a Stingl-féle vonalat, engem azonban nem főképpen ez, hanem az ismerős motívumok érdekelnek most mindebből (az illusztrációk az én kiegészítéseim).
Tula és Chichen Itzá
"Maja emlékeket kutató utamon első ízben szállok a föld felszíne alá. A mészkőből álló yucatáni föld kérge alá. A varázslók barlangjába, amelyet a maják úgy neveznek: Balankanche - Jaguároltár. Balankanchét csak nemrégen fedezték fel. Tíz év sem telt még el azóta, hogy Humberto Gómez, az egyik Chichen Itzá-i bennszülött felügyelő, a várostól néhány kilóméterre keletre véletlenül felfedezett egy hasadékot. Átbújt a nyíláson, keresztülhatolt valamilyen iszappal borított, lejtős folyosón, és annak végén, elég mélyen a föld felszíne alatt, egy titkos szentélyre bukkant. ... Végre ott vagyok az oltár előtt. Szobor áll rajta. De kit ábrázol vajon? Nyilván Tlalocot! Az isten arca kék színű. Ő ugyanis az eső ura. És a kék a víz, az őszi záporok színe. Homlokát feketére festették, mert Tlaloc volt a viharok, a nehéz, sötét viharfelhők istene is. ... A Jaguároltárnak nevezett barlang azonban nem végződik még az oltárnál. Tíz-húsz méterrel továbbmegyek, és kis tó terül el előttem. Finom, hófehér cseppkövek. És hihetetlen csend. A tavacska felett emelkedik a másik oltár, a Szűzvízoltár. És rajta ismét Tlaloc.
... Beszéljünk hát Tlalocról. A betolakodóról, aki maja oltáron áll. Mexikóból érkezett Yucatánra, a hegyi fennsíkról, ahol Montezuma népe, a nagy hatalmú aztékok éltek. Előtte pedig közvetlen elődjük és tanítójuk, a toltékok népe. Tlaloc a toltékokkal érkezett a majákhoz. A toltékok útja a nagyszerű Chichen Itzától nem messze fekvő titkos föld alatti szentélyben ért véget. De honnan jöttek ide ezek az emberek, akikről azt állítom, hogy toltékok voltak? Az indián építészetről kell beszélnem. Legyenek hát most is ékesen szóló tanúim és segítőtársaim két város: Chichen Itzá és Tula romjai. ... Nincs szándékomban részletesen leírni a tolték Tula palotáit és piramisait. Csak arról akarok számot adni, aminek révén e város emlékei hozzájárulhatnak a varázslók titokzatos barlangjában felmerülő kérdés megválaszolásához. Először felmentem az egyetlen lépcsőn a piramisra, amely - nekem legalábbis úgy tetszett - a város tényleges központja volt. A Tulában a Kincses Hegyen két piramist fedeztek fel, a délit és az északit. Az északi piramist a mexikói indiánok így hívták: Tlahuizcalpantecuhtli, azaz a Vénusz vagy Esthajnalcsillag. Ennek az égitestnek a kultuszát az itt élő toltékok kóbor északi szomszédaiktól vették át, akiknél az emberáldozatot kívánó hatalmas Mixcoatl isten képviselője volt a Vénusz bolygó. A piramisnak, amelynek kereken negyvenszer negyven méter az alapterülete, öt szintje van. Kő domborművek díszítik. Ezeken emberi szíveket marcangoló sasok és jaguárok láthatók. A sasok és a jaguárok a harcias közép-amerikai törzsek valamiféle katonai testületeinek voltak a jelképei. A piramis köpenyét díszítő egyes saspárok között magának a Vénusz bolygónak a jelképe, egy nyitott kígyószáj helyezkedik el. A szentély ugyanis a Vénusz csillagnak(sic) volt szentelve. A kígyószájban emberi fej látható. A piramis tetején állhatott a szentély, amelyből csak a kőbe vágott hatalmas emberi alakok maradtak meg. Mindegyik négy méter hatvan centi magas. Nyolc ilyen oszlop, amelyek talán tolték vezetőket ábrázoltak, tarthatta a szentély tetőzetét.
... A mexikói régészek nem sokkal ideérkezésem előtt találtak Tulában még egy érdekes tárgyat, a Chac-moolt, egy sötét márványba faragott különös kőszobrot. A kissé behajlított térdű és magasra emelt fejű Chac-mool nyilvánvalóan valamilyen isteni követ lehet. A szobor ugyanis a bal karján található külön nyíláson keresztül (amely olykor közvetlenül a szobor hasán található) veszi át az ajándékokat, a számára legkedvesebbet, az emberi vért. ... Abban a földalatti varázslóbarlangban, a nyirkos Balankanchéban az oltáron megtaláltam Tlaloc isten szobrát, aki mexikói, és nem maja. És a föld felszínén? Balankanchétól nem messze fekszik Chichen Itzá. De a puuc Chichen Itzától csak néhány száz méter távolságra egy szinte teljesen más jellegű várost találtam. Itt is ugyanolyan jaguárokat és sasokat ábrázoló szobrok láthatók, amelyek emberi szíveket marcangolnak. Felmentem itt arra a kőteraszra is, amelyen az emberáldozatokat mutatták be a papok. Ez a hely a Vénusz bolygónak volt szentelve, amelyet azonban a yucatáni indiánok azelőtt egyáltalában nem tiszteltek(sic). S ebben a "második" Chichen Itzában felkerestem a monumentális Ezer Oszlop Udvart. A nagyszerű udvar valamennyi oszlopát portrék díszítik, a tulai harcosszobrok hasonmásai. Végül Chichen Itzában találkoztam koponyakultusszal is, amelyet a Koponyafal, vagyis a Tzompantli képvisel itt. Nem, ehhez nem fér kétség. Aki Tulát építette és díszítette, az emelte és faragta a Chichen Itzá-i kőemlékeket is. Az egyezés teljes. Sőt, az az érzésem, hogy a saslovagokat és jaguárlovagokat, a kőkoponyák szörnyű sorait és a Vénusz ábrázolásokat ott is, itt is ugyanaz a művész faragta."
A címváltoztatás csak mint lehetőség került felajánlásra, nem mint szükségszerűség. Úgy tűnik, nincs igazán ok a változtatásra. A jelenlegi cím: "Piramisok - legendák - meglepetések" kielégítően leírja a témát.
Piramisok: örök téma, és földrajzilag is elég tág. Első sorban az egyiptomiakra gondolunk, de a közép-ameriakiak is beleszámítanak, valamint az összes többi.
legendák: ez most a futó főszál, de bőven belefér akkor is, ha piramis éppen nem érintett. Ez tehát a kulturális, filológiai vonal.
meglepetések: ez lefed minden, az őstörténetben és a piramiskutatásban felmerülő új felfedezést, eredményt, adatot, teóriát.
Tisztelettel, de nem tanácsolom a "varázslat" szót, elhihetitek, rontja a hitelességet. A fórumcsoport alcíme továbbra is a "tudomány határvidékei". Szintén nem a kabirokat, ez túl specifikus, és ezzel legalizálnánk egy egyébként eredetileg nem meglevő témaszálat. Illetve nem a legalizálás a baj hanem ezzel mintegy előjogokat adnánk ennek, más (népek) rovására.
"Utazás a múltba" jó, de annyira nem, hogy fölülüssön egy 12 és féléves topikcímet.
Vagyis, a téma mehet ahogy eddig, ha valakinek kifejezetten piramis-technikai mondandója van, megteheti, ez ellen senkinek sem lehet kifogása, de ha éppen a legendavonal megy, az ellen sem.
"(sóhaj a köbön) stb." Szerintem lendüljünk túl ezen, mindenkinek meg van a maga véleménye, nyugodtan kifejtheti, hogy mit gondol, aztán majd a Gépház határoz valahogy.
"De most már inkább egy kis Vénuszal kéne folytatni :-) na ez felettébb izgalmasnak ígérkezik... :)"
Részemről készül, csak sok az anyag amit át kell futni, meg sokat kell pötyögni.
Egyébként üdv újra itt, már kezdtem aggódni, hogy nem tértél vissza valami a Mountains of Madness-hez tett szellemi expedíciódról... :}
Az egyik régebbi hozzászólásodat érdemes lenne újra körüljárni az azóta előkerült adatok fényében, amiben Cefónról, Baalról meg az Északi Hegyről idéztél.
(sóhaj a köbön) alapvetően nem régi a címmel van a gond. akik ide évek óta érdemben írogatnak szerintem egyiküket sem zavarta kicsit se. szinte mindegy is, csak egy nyugodt hely kell.. a tárgyalt témák szerintük is simán elférnek itt. csak ezzel sajna nem mindenki van így... és épp ezzel van a baj. átlag kéthavonta beesik valaki és jobb esetben csak megjegyzi hogy nem a piramisokról van szó, rosszabb esetben még be is szólogat pluszba. az ilyet n alkalommal elnézi az ember, de az n+1ediknél már odapirít látszólag az indokoltnál nyomatékosabban, amit én teljesen meg is tudok érteni, mert már engem is zavarnak, pedig én csak olvasok.
bár 12 éves a topik de szerintem nem olvassák tömegesen, aki pedig rendszeresen figyelemmel kíséri, az az új címen is megtalálná... egyébként a címváltoztatás nem is kifejezetten a mi ötletünk volt. egy adminisztrátor ajánlotta fel egy lehetséges megoldásként. és most hogy meglett az új cím, már túl is lendültünk volna ezen az egészen, de most meg te tiltakozol... ezt bár tudomásul vesszük, de így akkor kevés.. esetleg tudsz javasolni valami érdemit helyette? szerinted hogyan fogjuk ki a szelet a vitorlájukból végleg, hogy ne legyen soha többet gond az, ha 1 méternél jobban eltávolodunk a piramisoktól?? mert mint látod ez is épp eléggé haza tudja vágni a topicot..
"A kereszténység ma egy olyan tojáshoz hasonlít, amibe valaki lyukat fúrt és kiszívta a belsejét, majd vette a héjat és arannyal feldíszítve a hódolat tárgyaként állította be az emberek számára.
A kereszténységben megmaradt a tojáshéj szépsége, de már egyre több és több ember érzi úgy, hogy már NEM TUD NEKI TÖBB ÉLTETŐ ERŐT NYÚJTANI."
Apokrif evangéliumok, időtlen egyiptomi szellemi gyökerek, belső keresztény mozgalmak (manicheusok, katárok, bogumilok, rózsakeresztesek), és a búvópatakként minduntalan a költészetben, stb. felszínre törő gnosztikus örökség -
egy kiváló összefoglalás: Richard Smoley: Tiltott hit - A gnoszticizmus öröksége
Jó, hogy említetted a Vénuszt, szóval ha nincs ez ellen valódi kifogása senkinek, úgy kérnénk, hogy legyen ez az új cím:
Őstudomány: piramisok és kabirok
A "Piramisok - legendák - meglepetések" -ből a két másik szó úgyszólván semmit nem mond, bármire lehet érteni, még arra is, hogy "láttak egy részeg télapót biciklizni". Viszont megtartanánk a lényeges szót: "piramisok".
Az előbbi hsz-emnél komolyabb keresgélés nélkül még 4 topicot találtam, ahol a piramisokról lehet beszélgetni (ha járna arra valaki). Szóval teljesen mindegy most mit írkálunk itt, ha két hónap múlva megint jön valaki (vagy ugyanezek), hogy meg akarná szabni, mi - szabad emberek - miről beszélgessünk... (ott van még négy másik, esetleg fel lehet azokat is lendíteni).
Az új cím alatt pedig, tkp. beszélhetnénk bármiről, s ha kedvünk, a "piramisok"-ról is, ámen.
"de nem nagyon értem miért is kellene egy 12 éves topic címét megváltoztatni" Az volt a logika mögötte, hogy a topiccím jobban tükrözze az utóbbi 1-2 évben bekövetkezett tartalmi eltolódást. Bár nekem mindig is tetszett ez is, van egyfajta 'marketinges' csalogató bája. Meg meglepetések voltak benne jócskán, legalábbis nekem.
Schenouda őstudománya viszont valóban találó, azt bele lehetne csempészni valahogy, hogy azért a régiek is ráismerjenek még a címre. pl. 'Piramisok - őstudomány - legendák' vagy valami ilyesmi. A 40 karakter valószínűleg UTF-8, tehát az ékezetes betűket 2-vel kell számolni.
De most már inkább egy kis Vénuszal kéne folytatni :-)
Én ugyan jobbára csak read only módban vagyok jelen, de nem nagyon értem miért is kellene egy 12 éves topic címét megváltoztatni. A legendák - meglepetésekbe kb. simán beleférnek a vitatott dolgok.
igen, az "Őstudomány: ..." is nagyon jó, (nekem pl. nem jutott volna eszembe), és akár túl is lendülhetünk ezen a kis közjátékon.. hacsak Nolanusnak nincs frappánsabb a tarsolyában, bár ő már nyilatkozta (és teljességgel igaza van) hogy ezt eldönteni legyen a te privilégiumod..
A Varázstudomány helyett éppen lehet Őstudomány mondjuk, bár Várkonyi is csak elkanyarította máshonnan, bár nem hiszem, hogy baj lenne ha hasonlítanák hozzá, de tényleg "sokatmondó" név.
Változtatva:
Őstudomány: piramisok és kabirok
de ez is nagyon jó:
Az ősi világ titkai: piramisok, kabirok
Valóban jobb, ha megtartjuk a piramisok szót, a sok-sok hsz. miatt (amiben rendesen benne vannak az enyémek is).
túlzottan nem akarok beleszólni a címválasztásba.. nekem mindhárom változat tetszik, de félek hogy a "varázstudomány"-ról a legtöbb embernek nem az általad értett vagy a Várkonyi-féle jelentéstartalom ugrana be, és még a végen frabátó és lui padré, netalán h potter lelkes hívei felbukkannának itt minduntalan... :)
ezért igazából a harmadik tetszik, mert abba még megmaradt a piramis szó is és az első 5-6000 ezer hozzászólásnak ennyivel azért tartozunk, csak attól tartok ez meg hosszú a 40(?) karakteres limit miatt.. gondolkoztam hogyan lehetne lerövidíteni, de egyik sem túl eredeti:
Az ősi világ titkai: piramisok, kabirok (ez így 39 karakter) Piramisok, kabírok, legendák... Kabírok, piramisok, mítoszok
na ennyit a címadói fantáziámról.. de nekem tényleg mindegy milyen címen fut a topik, csak fusson - zavarmentesen.. és ha eztán még valaki kötözködni próbálna, annak csak szolidan utalunk a 8019-re :)
ja..! az adminok valószínűleg a topikleírást is tudják pótolni.. oda egy bővebb, hangzatosabb alcímet is költhettek.. ill. meg lehet jegyezni azt is, hogy a eredetileg milyen néven futott a topic, hogy aki még úgy ismeri, az megtalálhassa.. ( hátha előkerül paul2 )
Viszont valóban sokfelé elkalandozunk, az igazság az, hogy rég nem fedi már a cím az egészet (de talán egy új cím is nehezen fogná át). Viszont mégis jobb lenne, tehát igazából én se szeretnék új topicot, de ha lehetséges lenne megváltozatni a címet, úgy az mégis jó lenne. Mivel én is sokat fogalkoztam itt a piramisokról, meg sok más résztvevő szintén. Sőt a legelső beírásom ebbe a topicba, több mint tíz éve volt:
Ez már annyiban nem is érdekes számomra, hacsak abban nem, hogy tkp. azóta sem változott meg szinte semmiben a véleményem (ami meg nyilván nem 2001-ben alakult ki).
Szaval írtad, hogy javasolhatunk egy új címet, az első változatban "piramisok" is benne maradnának, de jelezné, hogy már régóta foglalkozunk a rejtélyes kabirokkal és társaikkal valamit az ősi technológiákkal és tudományokkal, mint az alkímia vagy csillagászat. A második meg fedné Atlantiszt vagy Odüsszeusz utazásait, és sok minden mást:
1. Varázstudomány: piramisok és kabirok
2. Utazás az ősi világokba
3. Utazás az ősi világokba: piramisok és kabirok
(a 3. csak az 1. és 2. variánsa lenne).
Szóval, ha valakinek a két-három vátozat megfelel, már csak az a kérdés, melyik legyen, esetleg tud-e jobbat. Szóval el kellene dönteni, és úgy menni tovább (vagy akkor elvetni a névváltozást, ha többen azt mondják maradjon a cím, akkor nekem is megfelel).
Legyen szíves valaki feltölteni a Tatárlakától a bosnyák piramisokig c. filmet, mert az oron.com-os linkek már nem működnek. ( Ajánlom a megaupload.com-ot. ) Köszönöm szépen!
"azért remélem senki nem hagyja zavartatni magát ezektől a kellemetlenkedéseiktől.. hiszen ez annyira általános és emberi..."
Nem persze, hisz ahhoz a témához sem tudnának hozzászólni, amit hiányolnak, vagyis olyat nem, aminek komolyabb tartalma lenne. A másik, hogy egyszerűen valóban se nagyon érdekelne a véleményük, ha elmondanék. Akiére meg adok, például piramis vagy egyiptológiai témában, az már megírta.
Egy nekem küldött levél végéről, sok évvel ezelőttről (a piramis kifosztása és a harráni szábiusok közti kapcsolatról, valamint a piramisban elrejtett alkimista titkokról volt benne szó):
".... Újra kifejezem elismerésemet az Ön széleskörû tájékozottsága iránt. Ön sokkal jobban ismeri ezeket a kérdéseket, mint némelyik fiatal egyiptológus.
Sok szívélyes üdvözlettel
Kákosy László"
Mondjuk ez nem különösebben hízelgő "némely" egyiptológusra, másrészt nekem sosem volt fő "profilom" az egyiptológia, viszont ez irányban is fejlődtem valamit azóta. Úgyhogy megnézem, hogy ki oktat ki, ha meg csak olyan -szóval jól mondod-, egyszerűen csak kiröhögöm...
"Schenuoda" és "Nolanus" láthatólag ugyanaz a személy (csak a vak nem látja;-) :)), mindenesetre jól elbeszélgetnek :-)
Hmm... nem hinném, bár a színvonal és tájékozottság valóban ekvivalens körülbelül... Nem gondoltam még erre, de nem is nagyon éredekel. És ha igen? Szerintem az sem lenne probléma. De szerintem aligha...
Valóban élvezetes, bár nem tudni mindennek mi köze a PIRAMISOK-hoz...
Ha nem tudod, akkor talán tájékozódj! Pl olvasgass vissza itt és rájössz...
Én köszönöm az állásfoglalást, az új topic indításának ötletével nekem az volt a célom, hogy a témák továbbra is megtarthassák az említett konstruktív és higgadt hangnemet (és ami valóban óázisként hat errefele, és éppen ez volt az, ami miatt én is érdemesnek láttam, hogy itt energiát öljek bele), és ne kelljen azon aggódni, hogy az adott (közvetlenül avagy közvetetten, de mindenképp) kapcsolódó téma mennyire on-topic avagy sem. Tekintve hogy ez egy publikus fórum, egyénileg eltérőek a nézőpontok és az érzékenységek; én mindenesetre bízom abban, hogy a jövöben ez minimális fennakadást fog csak okozni; figyelembe véve amit Trollisztikai kartárs írt.
Részemről ezzel okafogyottá vált az új topic (és persze a témák integritásának szempontjából valóban szerencsésebb, ha egyben marad), ha a fentebbieket konszezzussal a többiek is elfogadják. A topic címe nekem is megfelel (de ha változna valami olyasmire, ami jobban tükrözi az újabb témákat, természetesen azt sem ellenezném, de nem is eröltetem túlságosan).
Egy a lényeg, hogy a Schenouda által vázolt, szerintem rendkívűl érdekes és értékes témákat és összefüggéseket(mert valóban volt nem egy, amihez, azt én is nagyon jól látom, már csak saját tapasztalataim alapján is, hogy valóban évtizedek kellettek, míg megérlelődtek; kulcsok ezek, amikre Schenouda felhívja a figyelmet) továbbra is kutassuk és kutathassuk.
