Jó hát gondolom, akkor nem bírod végigolvasni, akkor kiemelem a lényeget egy kérdés formájában. Szerinted a Gorgófő vagy akár az Athanor, Grál vagy mit tudoménmi, szóval ősi prehisztorikus gépezet és a bibliai Tudás Fája között elképzelhető összefüggés? (azonosság) Ami bennem ezt a hipotézist indukálta, a gorgó fő tekergőző kígyói és a tudás fán tekergő kígyó. Kábelek, huzalozás?
A gorgófő tekergőző kígyói (és a többi prehisztorikus gép) kapcsán nem állom meg hogy, nem idézzek egy kis Sloszárt:
"Így hát megmutatták Mózesnek azokat a felvételeket, melyek a történelem előtti időkben készültek. Ezek választ adnak az első kérdésre: honnan ered a földi élet. A felvételek szerint a Földön az élet nevezetű létforma a misszionáriusok tevékenységének köszönhetően jelent meg. Ezek a videóblokkok röviden és vázlatosan szóltak arról, hogy mi történt a Földön a kezdetek óta. Ugyanakkor nem bocsátkoztak mély részletekbe. Csak azt válaszolták meg, amit a legszükségesebbnek tartottak közölni. Miután a ”honnan” kérdésre választ adtak, mintegy bevezetőként, következhetett a ”hogyan”. Éspedig: hogyan, mi módon jelent meg az ember? Erre a kérdésre is válaszoltak. Bemutatták Mózesnek azokat a felvételeket, melyek a kísérleti állomáson készültek. A felvételek dokumentálták azt, hogyan “készült” az első ember. Ezeket látva, Mózes megint csak sok mindent nem értett. Így saját leegyszerűsített fogalmaival magyarázza el mindazt, amit a felvételeken látott. Lássuk, hogyan.
"És ültete az Úr Isten egy kertet helyezteté az embert, a kit formált Édenben, napkelet felől, és abba vala."
A felvételeken egy kísérleti biogenetikai állomás tűnt föl. Itt kísérletezték ki, alkották meg az új növényfajtákat. Gondolom, senki sem kételkedik abban, hogy egy olyan kísérleti telep, ahol új növényfajtákat kísérleteznek ki és nevelnek, egy jól ápolt kerthez hasonlít. Hiszen az új növények rendezetten, elkülönített táblákban fejlődnek. Mózes persze nem sokat értett abból, hogy biogenetikai kísérleti állomást lát, ezért a látottakból leginkább a rendezettségre emlékezett. Nem lévén megfelelő fogalma arra, amit látott, mondta azt, hogy kert...
"És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát (az új, kifejlesztett növények), tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját."
A felvételeken különféle kísérleti növényeket látott. Ezeket a misszionáriusok hozták létre és nevelték, többek között tesztelés céljából. Mózes azonban látott még két dolgot, amelyek elütöttek a növényektől, és amelyek esetében végképp nem értette, mik azok. Amikor a kalauzolójától megkérdezte, hogy mik azok, arra az mit válaszolhatott volna? Hiszen Mózes úgysem értette volna meg. Ezért azt mondta neki, hogy az egyik az élettel kapcsolatos, a másik a tudással. De mik voltak ezek? Mi lehetett az élet fája? Ne feledjük, hogy egy biogenetikai állomásról van szó, ahol új növényeket és egyéb élőlényeket alkottak meg. Mi lehet az élet fájának a termése? Az élet. Vagyis ez a valami életet terem. De mi az, hogy élet? A DNS. .... Az állomáson, amit Mózes a felvételeken látott, egyszer csak előtűnt egy, a fontossága miatt az állomás központi részén elhelyezkedő DNS-szintetizáló berendezés. Hiszen ahhoz, hogy bármilyen élőlényt, mondjuk növényt létrehozzunk, előbb meg kell alkotni az őt leíró, és működését szabályozó DNS molekulát. Amikor ez megvan, csak akkor lehet ezt a megalkotott új gént belehelyezni egy kiinduló sejtbe, mely osztódni kezd. Később a növénykezdeményt, miután megerősödött, ki lehet ültetni, s növeszteni lehet, hogy teszteljük, valóban minden úgy működik-e, amint azt a DNS programozásakor elterveztük. Mózes ezt a berendezést nevezi az élet fájának. De miért nevezi fának? Ha, kedves olvasó legalább képen látott már olyan berendezést, melyet a vegyiparban, konkrétan a biotechnológia területén használnak, akkor már tudja is a választ. Ezeket a készülékeket vegyi reaktoroknak is nevezik. Általában egy hengeres központi részből állnak, melyhez kívülről különböző csővezetékek csatlakoznak.
Ezek a csővezetékek továbbítják azokat az anyagokat, melyekből egyrészt felépül a végtermék, másrészt azokat az anyagokat, amelyekre a kémiai reakciónál szükség van. Minél bonyolultabb vegyületet kívánunk előállítani, annál többféle kiindulási és segédanyagra van szükség. Ez azt jelenti, hogy a hengerszerű központi reaktortérhez sok csővezeték csatlakozik. Mikor Mózes egy hasonló tárgyat látott, és a kérdésére azt a választ kapta, hogy itt “csinálják” az életet, később, visszaemlékezéseikor ugyan mit mondhatott? Az egyik, amire emlékezett, az volt, hogy itt termett-készült az élet. A másik meg az, hogy egy hengeres központi részhez sok vékonyabb valami csatlakozott. Olyan volt, mint egy fa... Így hát Mózes a legkézenfekvőbbet mondta: egy fa, amelyik életet terem. Az élet fája...
És mi volt a tudás fája? Mit terem a tudás fája? A tudást. Mi a tudás? Információ birtoklása. Tehát egy olyan valami, ami információt “termett”. Vagyis működésének végeredménye az információ volt. Ismerünk-e ilyet napjainkban? Igen. Úgy hívják, hogy komputer. A komputer arra szolgál, hogy információt tároljon és szolgáltasson. De miért volt a tudás fája a kísérleti állomás központi részén? Ne feledjük, hogy egy szuperfejlett társadalom képviselői hozták létre az állomást. Itt különféle biogenetikai kísérleteket végeztek. Nem kétséges, hogy egy ilyen állomáson különböző részlegek vannak, amelyek más és más résztevékenységet végeznek. Ugyanakkor bármilyen kutatás nagy mennyiségű információ felhalmozódásával és rendszerezésével jár együtt. A különböző részlegeken ezt a mai szóhasználattal — komputerekkel oldották meg. De már napjainkban sem rohangálnának a kutatók, kezükben mágneslemezekkel a különböző laborok között, hanem a komputereiket számítógép-hálózatba kapcsolnák össze. Így az egyik labor eredményei gyorsan és könnyen hozzáférhetővé válnak a többi számára. Ugyanakkor bármilyen számítógép-hálózatnak van egy központi egysége, ahova befutnak a különböző gépektől az információk, az azokat feldolgozza és továbbítja. Ezt szaknyelven ”szerver”-nek hívják. Ha sok gép csatlakozik ehhez a központi egységhez, akkor annak a mérete egyre nő. Biztos vagyok benne, hogy senki nem fogja azt kétségbe vonni, hogy egy ilyen szervert úgy kell elhelyezni egy kísérleti állomáson, hogy az azt és a gépeket összekötő vezetékek hossza minimális legyen. Általában az állomás középpontjában, és nem valamelyik távoli, eldugott zugában...
Mózes egy központi szervert látott a felvételeken, melyhez sok-sok vezeték, kábel csatlakozott. Megkérdezte hát kísérőjétől, hogy mi az? Erre azt a választ kapta, hogy ebben van a tudás, mely ha kell, bármikor hozzáférhető. Akárcsak az élet fája esetében, Mózes később arra emlékezett, hogy ebben volt a tudás, és sok-sok ”ága” volt. Mit mondott hát? Egy fához hasonló, ami azért van, hogy teremje a tudást. A tudás fája... Gondolom, senki nem vonja kétségbe azt, hogy napjainkban, mai ismereteinkhez képest is elég bonyolult ez az egész. Hiszen az, aki nem foglalkozik a számítástechnikával, vagy a biogenetikával, annak nehezen érthetők ezek a dolgok, pedig igyekeztem a lehető legegyszerűbb fogalmakkal elmagyarázni. Akkor pedig Mózes hogyan is érthette volna meg négyezer évvel ezelőtt a látottakat? Ezek után a misszionáriusok további felvételeket mutattak Mózesnek. A felvételek az első emberpár (legalábbis Mózes szerint) történetét jelenítették meg.
"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az o orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala."
A kísérletek betetőzéseképpen a kutatóbázison megalkották az első embert. És vele is ugyanúgy bántak, mint a többi megteremtett létformával: az állomáson megfigyelés alatt tartották. Az új teremtmény az állomáson szabadon mozoghatott, csak két dolog volt számára szigorúan tilos: nem volt szabad belépnie abba az épületbe, ahol a DNS-szintetizáló reaktor volt, illetve oda, ahol a központi komputer állott.
"És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz."
Ez érthető is, hiszen gondoljunk csak arra, hogy napjainkban milyen szuper biztonsági előírásokat tartanak be azokban a laboratóriumokban, ahol génkutatással foglalkoznak. Ugyanakkor azokat az intézményeket, ahol stratégiai információkat tárolnak, szintén erősen őrzik. Olyannyira szigorúan vették a biztonsági előírásokat, hogy ha a teremtmény megszegi azokat, akkor a misszió biztonsága érdekében azt meg kell semmisíteni......
Így hát a kísérleti állomáson, melyet a misszionáriusok a Föld nevű bolygón építettek fel, létrehoztak egy új létformát, melyet mi életnek nevezünk. A tevékenységük csúcspontjaként, génmanipulációval megalkották az első emberpárt. Folytak a kísérletek, a tesztelések. Az első nő és férfi szabadon mozoghatott az állomás területén. A tiltás azonban továbbra is fennállt. Mindez a misszionáriusok és a program biztonságát szolgálta. Hiszen ha Ádám és Éva megtudta volna azt, hogyan is kell kezelni a DNS-szintetizáló berendezést, akkor olyan DNS részleteket is létrehozhattak volna, melyek valóban meghosszabbíthatták volna az élethosszukat. Így a kísérlet kikerült volna a misszionáriusok ellenőrzése alól. Gondoljunk csak napjaink génmanipulációs kísérleteire, és arra, hogy milyen következményekkel járna, ha egy megalkotott vírustörzs kiszabadulna a laboratóriumból. Úgy hiszem, nem szükséges mindezt részletezni. Ugyanígy voltak ezzel a misszionáriusok is. Mindent megtettek azért, nehogy valami ismeretlen elszabaduljon az állomásról, katasztrofális következményeket vonva ezzel maga után...
De honnan is tudhatta volna Ádám és Éva azt, hogy mire szolgál a DNS-szintetizáló készülék, és hogyan kell azt használni? Elvégre nem volt ilyen irányú tudásuk. És hogy azt meg se szerezhessék, ezért volt tilos a központi komputerrel kommunikálniuk... Gondolom, napjainkban senki sem csodálkozik el azon, ha egy számítógép beszél. És azon sem lepődünk meg, ha utasításainkat immár nem a számítógép billentyűzetén keresztül közöljük a géppel, hanem hanggal. Vagyis mintegy a géppel beszélgethetünk... ... A monitoron feltűntek azok a felvételek, melyek azon kamera szemszögéből készültek, amelyik abban az épületben volt elhelyezve, ahol a központi számítógép állt. Ide volt tilos Ádámnak és Évának belépnie. A kíváncsiság azonban nagy úr. Egy ideig megállták, hogy a tilalmat betartsák. A kíváncsiságuk azonban erősebbnek bizonyult, mint a büntetéstől való félelmük. Így egy szép napon beléptek a tiltott épületbe... Mikor közelebb mentek a központi számítógéphez, az megszólította őket. Ezért említettem korábban azt, hogy napjainkban senki sem csodálkozik el azon, ha egy számítógép “megszólal”. Vajon mit mondott a gép? Amit ilyenkor mondhat: várom utasításaidat. Mózes, ahogy ott ült, nézve a felvételt, azon csak egy olyan szerkezetet látott, ahol egy hengeres vagy hasábszerű központi egységbe sok-sok vezeték fut be — a “fa ágai”. Ezek között voltak véknyabb és vastagabb kábelek is. Így a sok-sok befutó vezeték közt volt egy vastagabb kábel is, mely a méretével kitűnt a többi közül. Ott futott, sokszor szinte már összegabalyodva a többi vezetékkel — az “ágakkal”. Ott tekergőzött a “fa ágai között”...
"A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (nehogy hozzányúljanak a központi komputerhez), hogy meg ne haljatok."
Mózes természetesen nem tudta, hogy mi az ott “az ágak között”. Mikor a gép egyszer csak megszólalt, hogy várja az utasításokat, a hívatlan vendégek félelmükben összerezzentek. Bárhogy is kereste Mózes a felvételen azt a személyt, aki Ádámhoz és Évához szólt, nem találta. Nem értette, hiszen nem is érthette, hogy a gép — “a tudás fája” szólalt meg. Ezért, jobb ötlete nem lévén, azt mondta, hogy az a vastag valami, ami a vezetékek között tekergett — a “kígyó” — szólította meg őket. Hiszen valaminek csak beszélnie kellett?! Ahogy első ijedelmükből a betolakodók magukhoz tértek, félszegen azt válaszolták a gép szavaira, hogy ok nem mondhatnak semmit, hiszen akkor meghalnak... Mert így szólt a tiltás. Erre a gép, a saját logikája szerint azt válaszolta, hogy ha utasítást adnak neki, attól még nem halnak meg. Valóban, még senki nem halt abba bele, ha egy intelligens komputerrel kommunikált...
"És monda a kígyó az asszonynak: bizony nem haltok meg"
Épp ellenkezőleg, információkhoz juthatnak:
"Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért (azért a tudásért, melyet hordoz): szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék."
Ezen a válaszon felbátorodva — “ettek a gyümölcsből”. Ne feledjük, hogy mindezek Mózes szavai, melyek magukon hordozzák az o szubjektivizmusát. Hiszen azt hitte... Mert sok mindent nem értett abból, amit a felvételeken látott...
"És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az o felesége az Úr Is-ten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém."
Olyan információkhoz — tudás birtokába jutottak, mely tiltott volt számukra — “megnyilatkoztak a szemeik”.
"És monda Ő: Ki mondá néked, ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy hogy mezítelen vagy? Avagy talán arról ne egyél?"
A misszió vezetőjébe hirtelen belenyilallt a felismerés: a teremtmények a tiltott tudás birtokába jutottak...
"És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém."
A misszió vezetője megértette, hogy a lehető legrosszabb történt abból, ami megtörténhetett. Hiszen az állomáson arra törekedtek, hogy valóban “paradicsomi” állapotokat hozzanak létre. Egy olyan hermetikusan elkülönített világot kívántak kialakítani, ahol nincs helye a rossznak, negatív cselekedeteknek. Ezen törekvésük azonban azzal, hogy a teremtmények a számukra tiltott tudás birtokába jutottak, kártyavárként omlott össze. Az állomás parancsnoka felindultan reagált.
"És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél?..."
Hiszen odaveszett minden, amin eddig dolgoztak. A következmények beláthatatlanok voltak. A kísérlet kikerült a kutatók ellenőrzése alól... A biztonsági előírásoknak megfelelően Ádámot és Évát meg kellett semmisíteniük... Ezek az új teremtmények azonban olyannyira kedvesek lettek számukra, hogy arra gondolni sem tudtak, hogy megsemmisítsék őket. Ezért nem hajtották végre a biztonsági szabályok erre az esetre vonatkozó részét... De az állapotok már nem maradhattak a régiek. Az új teremtmények az egész misszió biztonságára nézve veszélyesek lettek. Hiszen a szerzett tudással vissza is élhettek...
Mivel nem semmisítették meg őket, ezért nem maradt más megoldás, mint eltávolítani mindkettőjüket a kísérleti bázis területéről. Ez még mindig jobb megoldásnak tűnt, mint elpusztítani hosszú-hosszú munkájuk végeredményét — Ádámot és Évát. De addig is, míg döntöttek a sorsuk felől, őrizet alá kerültek. Mivel a kutatóállomáson ezzel rendkívüli helyzet állt elő, ezért, mint ilyenkor szokás, a bázis fegyveres testülete vette át az irányítást. A biztonságiak... Mi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a misszió tagjai számára milyen nagyon kedvesek voltak az új teremtmények, mint az, hogy mielőtt száműzték őket az állomás területén kívülre, ruhákat készítettek nekik. ... Eljött a száműzetés napja. A teremtményeket felöltöztették, és fegyveres kísérettel a szigorúan őrzött bázis bejáratához kísérték. A felvételen a misszió vezetője nagyon szomorú. De egyéb választása nem volt...
"És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy (itt a bázis területén tevékenykedő társaira gondol), jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék és örökké éljen; Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből..."
Nyilván azon információk között, melyek birtokába jutottak, voltak olyanok is, melyek a DNS-szintetizáló berendezésre vonatkoztak. Ebben az esetben csak idő kérdése volt, hogy éljenek is a kapott tudás nyújtotta lehetőségekkel. Ezért immáron a teremtmények veszélyessé váltak a misszió számára... Száműzték hát őket, hogy még a DNS-szintetizáló berendezés közelébe se mehessenek... A bázis őrségét megerősítették, a genetikai laborhoz vezető utat fegyverrel egy harci jármű védte...
"És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kérúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját. "
Valóban eléggé figyelemre méltónak tűnik ez a M. P. Hall. Mit értesz azon, hogy avasnak tűnnek a teóriái? Én úgy látom, az általa hirdetett ősi program még nagyon is fut (a The Secret Destiny...-be pillantottam bele). Ez a fotója egyébként engem rögtön a 'Master Therion'-é ra emlékeztet, ha már a luciferi vért említettétek. Számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy az Ízisz misztériumok (és persze a hozzá kapcsolódó alakoknak, Seth, Osiris, Horus) sokkal nagyobb szerepre tettek szert a misztérium-társaságokkal kapcsolatban, mint azt eddig gondoltam; és mindez persze összefüggésben van a chtonikus istennő kultuszokkal is (orphikus, Eleusys, stb.).
Néhány megjegyzés még a Horus-szemhez. Osiris neve maga is a Szemre utal (Sokszemű, vagy a Szem Helye stb., vitatott), és hieroglifája egy szem, mellett egy lépcsőzetes trónussal (ez kicsit később érdekes lesz). Ismert, hogy a szem egyes részei az 1/2 haladványait reprezentálják. Ezeket azonban összefüggésbe hozták a hat érzékszervvel is: 1/2: szaglás, 1/4: látás, 1/8: gondolkodás (ez egy különleges érzék, ami a 'belső tér'-re nyílik), 1/16: hallás, 1/32: ízlelés, 1/64: tapintás. Hasonló sorozatot láthatunk az szk. szimbolikában (kis eltéréssel) a lépcsők középső fokozataiban, itt a görög építészeti stílusokhoz kapcsolják hozzá őket. (A teljes 6-os sorozat megjelenik egyébként a híres, hermetikus 'A Hölgy és az Egyszarvú' sorozaton, amelynek utolsó, enigmatikus (a 6. érzék) szőttesén a középpontban a 'kincsesládikó' áll.)
A piramisszövegekben többször szó esik egy bizonyos a 'égbe vezető' lépcsőről vagy fényről, azt hiszem érdemes lesz kettőt idézni:
"Upuaut megnyitja az utakat előttem; Shu felemel; Heliopolis(On) Lelkei pedig lépcsőt építenek nekem, hogy egyesülhessek a Fenttel, és Nut helyezi reám kezét, ahogy tette azt Osirisszel is halála napján (amikor eljutott oda)." 505/1090
"Anubis, Isten Sátrának(sh-ntr) ura parancsolta, hogy csillagként érkezz, a Hajnalcsillag Isteneként, hogy átkelj Horus déli régióin(vagy hegyein), hogy átkelj Horus északi régióin, és (a tiszteletre méltók?) építsenek neked kezük munkájával lépcsőt a trónodig." (536/1296)
Érdemes tanulmányozni e következő ábrát is, amelyen Ozirisz egyik darabja látható, nevezetesen a feje. A fejet egy láda belsejében ábrázolják, egy halom geometrikus-sraffozott rácsszerkezeten van rajta, és egy arcvonásokkal rendelkező füles váza formáját ölti. A fejet, vagyis a dobozt, kívülről 'balzsamozzák' (valamivel kenegetik.). A láda pedig maga a Tet-oszlopban helyezkedik el, amit Isis istennőnek szokása 'felállítani' (itt most kivételesen annak, aki 'rosszra gondol', igaza van). Ezt a Tet oszlopot ábrázolták egyébként hordozható 'bárkákon' is.
Abszolit a LÁZADÓK, hogy igazuk van, vagy nincs, attól függ, a teremtettek vagy a termetők szemponta, nos mindent eltüntettek, tüntettnek, ami nem láz?
Ti, benne én is, gondljuk, hogy a legkisebb igazságravezetŐ nyomot, nem kersztezik, mint Michurin a bicigliját a gózmozdondondon... dana dana don?
Figyelj, aki kételkedik is, most ugy van progamozva a DOBOZ, hogy el akarod venni?
Nincsak, nem a SZELLEM -TUDAT, hanem tadutta mallasz? - malac ccc... vaggis, eddig akik bujj bujj bujálkodnak, mégis, mallacuk volt?
FIDELEM, AZ HOGY SZELLEM, HA FÉNY VAN BENNE, AKKOR ISTEN!!! de ha vesszük az anyagot, vagy belőle formált sárból várakat, mind elmállottak, nem kell... nem lehet se kereszttel, allá támasztani, vagy fel, mert abszolit őrület, hogy ... na maga az anyag, az örökké anyag, mig a szellem... hess hess hess...
Ha figyelitek, akkor... ha, A DOBOZ MINDEN, jah, de mi van benne, zsákba mackara?
1 pinnyalatik,a dobozunk, ha nem vagy benne, rögtön átalakula= kula?
Maga az összes régi le irások, el irások, mint ténleg itt vannak azok, akiket levertek az Égieik, (istentelen istenesek =dogok dögök rettegtetnek) s addig, mig husuk? - meg nem puhul... töte lágyul, tassa puhul...
Nagyon úgy tűnik, hogy mítikus prehisztorika kutatása során minduntalan összefutnak a szálak. Ezzel együtt elég zavaros és kaotikus. Jó lenne már egy letisztult, áttekinthető és átfogó, konzisztens és hiteles prehisztorikus történelmet kidolgozni valakinek végre... Vagy netán dolgoztok rajta..? ;)
A babonás hagyomány sokszor magának a mitikus hős levágott fejét hiszi varázserejűnek, valójában a hős már életében birtokolja ezt a fémfejet, mint Odin vagy Orpheusz...
A germán Odin az Akasztófák Ura volt, kinek úgy áldoztak embereket, hogy felakasztották őket. Odin meg akarta tapasztalni a halált, s felszegeztette magát a Yggdrasil nevű fára, kilenc hosszú hétre. Még lándzsával is átdöfték, akár Jézust, és ugyanúgy fel is támadt. Az egyiptomi titkos papi hagyományban Oziriszt is keresztre feszítik, egy hatalmas szikomorfán, de az aztékok istenét, Quetzalcoatl-ot szintén keresztre feszítették.
Manly P. Hall amerikai rózsakeresztes (1901-1990) írja a "Minden korok titkos tanításai" c. könyvében (1928), hogy számos isten került jelképesen vagy történetileg kapcsolatba a keresztre feszítéssel: Prométheusz, Adonisz, Apollón, Arys, Bacchus, Buddha, Khrisna, Hórusz, Indra, Ixion, Mithrász, Ozirisz, Püthagorasz, Quetzalcoatl, Szemiramisz és Jupiter (1928).
És ha már M. P. Hall neve felvetődött: ő összeszedte az ókori és középkori alkimista feljegyzéseket és több kötetben kiadta. Ha tehetitek nézzetek bele könyveibe, s ő maga is egy roppant szuggesztív alak volt, akinek teóriái már nékem kicsit avasak, de volt néhány ragyogó gondolata. Hall egész lényéből áradt a rejtélyek és titkos tudományok iránti vágy kutatása, s akik ismerték nehezen bújtak ki hatása alól...
Manly Palmer Hall
Életéről könyvet írtak, a "Misztériumok mestere" címmel.
Nagyon jó, hogy ezeket a leirásokat, ami ha tobban odafigyelünk, azaz... mintha több fiókja lenne ennek a létezésnek, mint amit láthatunk, s ugyanaakkő összehuzni, hogy ma ma ma mama....mia? -miauuuuuuu....
Akkor még feltudták emeleni azokat a nagy köveket, könnyü szerrel, amit ma már, elfeledtünk, vagy képzeljük el, ha fel tudnuk emelnininininiiiiiii....
Repül a kő, repüüüüüüü... ki tudja hol áll, meg, kit hogyan talál meg...
Visszább, bizon nemcsak köveket, hanem meteorokkal is tudtak dobbálódzni?
Áldás béka... ájj ... nem vagyok semmi ujjitásnak, ha van ténleg valami uj, vagy jónak az elrontója, s igen érdekesek ezek a rég elfelejtett, vagy végre ... felszinre került, rege, regék?
"Az itt töltött nyolcvan év alatt a kísérői nem érzékelték az idő múlását. " Ez meglehetősen zavarba ejtő, lévén erre fogok utalni majd a 'szövéssel' kapcsolatban is. Mindenképpen érdemes volna összegyűjteni az összes fellelhető legendát ezekről a fejekről (már én is beléjük botlottam 1-2 helyen).
Ezzel kapcsolatban megemlítenék még egy 'varázslót', nekem egyből ő jutott eszembe, amikor Orpheusról írtál, ő pedig: Odin. Úgy hiszem több párhuzamot is találhatunk e két személyiség között, ez is megérne egy külön kis tanulmányt. Itt most csak néhány a témába vágó motívumot említek meg, és egy lehetséges közvetlen kapcsolatot Orpheusszal.
Bevezetésnek idézzük Saxo Grammaticust: "Voltak a régiek közt bizonyos emberek, képzettek a varázslásban, Thor, névszerint, és Odin, és sokan mások, akik igen találékonynak mutatkoztak csodás trükkök kitalálásában; és ezek, megnyerve ezzel az egyszerű emberek elméjét, isteni rangot követeltek maguknak"
Aztán: "...Odin felfüggesztette ezeket [saját arany képmásait], és felállította a szobrot egy alapzatra, amit csodás képességeinek segítségévével képessé tett arra, hogy beszéljen, ha egy halandó megérinti."
Fő forrásunk azonban Snorri Sturluson Ynglinga Saga-ja, aminek segítségével vázlatos képet alkothatunk Odinról:
"Odin hatalmas és messzeföldet megjárt harcos volt, sok királyságot meghódított, és oly eredményes, hogy minden csatában mellé állt a győzelem." A saga elmondja, hogy nagy utazó is volt, hosszú-hosszú évekre elhagyta királyságát messzi földekre vezetett expedíciókra, és távollétében testvérei uralkodtak.
Aztán: "Odin értett ahhoz a művészethez is, amiben legnagyobb hatalom lakozik, és amit ő maga is művelt; nevezetesen, amit mágiának hívnak" A szöveg részletesen értekezik Odin mágikus hatalmáról, ezek közül egy igazán érdekes: "...Elfogták Mime-t, és mindezek miatt lefejezték, és elküldték azt az Asa-földieknek. Odin vette a fejet, bekente gyógynövényekkel úgy, hogy az ne rothadjon meg, és varázsénekeket szavalt felette. Ezáltal hatalommal ruházta fel e fejet, hogy az beszélt hozzá, és felfedett előtte megannyi titkot."
"Odin magával hordozta Mime fejét, ami tájékoztatta őt más országok hírei felől." Más kapcsolata is volt azonban Odinnak Mímirrel(Mime): Odin a Mímisbrunnr-nak ("Mímir kútja") áldozza egyik szemét (nem tudunk megszabadulni ezektől a kivájt, feldarabolt stb. szemektől...), hogy ezáltal nyerjen profetikus varázserőt. Az ilyesfajta mágikus áldozat azonban nem szokatlan Odintól, hisz tudjuk, 9 napig függött 'keresztre feszítve' az Yggdrasilon, lándzsájától átdöfve 'áldozván magát magának' (deja vu, valaki?), hogy megszerezze a Rúnák titkos tudományát.
Mindez azonban még csak 'mágikus' kapocs lenne Orpheushoz, ekkor azonban ezzel a nem kevéssé megdöbbentő állítással áll elő Snorri a Gylfaginning-ban: "Aztán a föld közepén építettek maguknak egy várost, amit Ásgard-nak neveztek el; az emberek Trójának hívják. Ott éltek az istenek és fajtájuk; és sok szóbeszéd meg mese jár róluk." Amiről is így a kommentár: "Snorri Asgard helyének Tróját teszi meg, a föld közepét. Körülötte volt 12 királyság, 12 fővel az élükön. Egyikük, Múnón, Priamosz lányát vette el, Tróán-t, és lett egy fiuk, Trór, amit Thor-nak ejtettek ó-norvég nyelven. Ez utóbbi trákiában nőtt fel. Tizenkét éves korára fehérebb volt az elefántcsontnál, haja aranynál világosabb, és tíz medvebőrt tudott egyszerre felemelni. Fia, Odin, népeket vezetett az északi földekre, ahol feleségeket vettek és számtalan gyermekük született, és benépesítették az egész északot az Ázokkal."
Odin mintha egy Orphikus trák varázslóba oltott árja Aineász volna... (Az illusztráció: 'Trák leány Orpheus fejével lantján' Gustave Moreau-tól)
szerintem már megszerezte a Frigyládát is. biztos valahol a sufniban örzi egyéb rekvizítumokkal egyetemben.. ;) (legalábbis igen gyanús volt amikor csak legyintett Etiópiára, az az érzésem van tippje hová került Jeruzsálemből..)
Tons Brunésnek "Az ősi geometria titkai" c. kétkötetes angolul írt munkája nem is kicsit drága: Brunés Valami 360 dollárt kérnek érte...
Én úgy '98 körül olvasgattam, néhány oldalt ki is fénymásoltam akkoriban belőle, amelyek akkoriban érdekeltek, mint a Nagy Piramissal kapcsolatban, Salamon Templomáról, a Tabernáculumról és Mózesről...
A legenda szerint Egyiptomban a beavatásra felvett jelöltek 22 évig tanulták a tudományokat, köztük legfőképpen a geometriát és a számtant. Brunés szerint ez 3 x 7 éves tanulási ciklust jelentett, majd egy éves utolsó periódus következett...
Egyébként Tons Brunés dán mérnök és szabadkőműves alapkoncepciója az volt, hogy ezt a tudást a beavatás templomainak struktúráiban dolgozták ki, így a Nagy Piramis tervezete tartalmazza az ősi geometria titkait és a Piramis beavató szobáinak elrendezése mintául szolgált az egyiptomi templomok számára...
Tons Brunés azonban gyakorlati ember is volt, mint mérnök és bemutat egy módszert arról, hogyan képes egyetlen ember olyan nagy kőtömböt is akár, mint a Királyi kamra kőgerendái, felemelni, ügyesen használva az egyensúlyozást és az ékeket. Anthony West szerint a papok olyan egyensúlyi mechanikákat alkalmaztak az óriási kövek mozgatására, melyeket mi már elfeledtünk...
Porphüriosz értekezése szerencsére magyarul is olvasható: "A nimfák barlangja az Odüsszeiában" (Lautner Péter fordítása) In: Pogány teológia, Bpest, 2004.
"Mit gondolsz egyébként a Frères d'Heliopolis-ról? Vajon miért pont ezt a nevet választották?"
Remélem azon okból, hogy megsejtett valamit empirikus úton erről a társaságról és fel akarta újítani a szervezetet. Hozzáteszem, hogy a középkori alkimista feljegyzésekben sűrűn emlegették a Heliopolis szavat. Illetve a többi név már "foglalt" folt, mint a Luxori Tesvériés vagy Cagliostro alapított Memphiszi Ritus...
Ha jobban kellene beszélnem a Gorgó-főről, úgy bele kellene merülnöm annak taglalásában, hogy a héliupoliszi műhelyekben készültek bizonyos "fejek", melyek nagyon titkos technikai részletekre utalnak. Ezekből több kikerült, sőt még a középkorban is volt néhány belőlük (pld. a kairói El-Ghirby varázslóé vagy Sylvester pápáé). Orpheusz is vitt egy ilyet magával. A héliupoliszi fejek hatását a környezetre hasonló jelzőkkel írják le, mint a Grált vagy Hórusz Szemet: kicsiráztatják a magokat, virágba borítják a fákat, termékenységgel itatják át a földet. Védik az országot: a legenda szerint Brán király jósló fejét a londoni White Tower dombon temették el, hogy védje Londont a támadásoktól. Hozzáteszem: Brán fejét korábban a harlechi várban őrizték hét évig, majd egy Waleshez közeli nyugati szigetre vitték. Itt egy különös teremben lett elhelyezve. Az itt töltött nyolcvan év alatt a kísérői nem érzékelték az idő múlását.
A Gorgó-főt, Medusza fejét pedig Argosz közelében, egy földhalom alá ásták. A hagyomány szerint az aranyból, ezüstből, rézből vagy vasból készült fejekhez egykor testek is tartoztak (akár a Gorgó-fejhez is egy fémtest). Úgy vélem valamilyen alkimista tevékenység során rakták össze ezeket a fejeket. Néha beszélő gépeknek, néha valamiféle sugárzó berendezéseknek tűnnek a leírásokból...
A történet láthatólag a klasszikus "Grál-őrzőhellyel" operál, mintát követi: ami vagy egy liget a tengerparton vagy egy világhegy belseje. A hős érkezése, akit egy rémalak fogad a "kapuban" (aki mindig megöl), majd a labirintus következik, középpontban a Grállal, Aranygyapjúval, Gorgó-fővel és más ilyesmivel... és rendszerint egy sárkány vagy óriáskígyó őrzi...
Már idéztem valahol Louis Charpentier francia szerzőt és utazót, de nem állhatom meg, hogy megint ne tegyem. Charpentierről annyit, hogy könyvei beavatottságot tükröznek a nyugati ezoteriáról. 1905-ben született, a neve valójában álnév, s a titkok kutatása utáni vágya odavezette, hogy bejárja Egyiptomot és Libanont. Egy ideig Tangerben élt, ahonnan kutatóutakat szervezett a régi római Tingitania tartományban, köztük arra a helyre, ahol egykor Héraklész és Antaiosz megküzdött egymással. Héraklész egy ibériai földhídon jutott Tangerig, mely város akkoriban Ibériához tartozott, ugyanis délről egy széles csatorna vágta el Afrikától. A baszkokat a tízezer évvel ezelőtt elsüllyedt Atlantiszról származtatta, akik közvetlen leszármazottai a cromagnoni embernek. Rokonaikat az óceán túlpartján a majáknál vagy az aztékoknál találta meg. Azt is kifejtette, hogy a templomosok Baphometje egy athanor volt...
Charpentier írta:
"A Grál pontos jelentését nem ismerjük, éppúgy nem, ahogy nem tudjuk, mit jelent valójában Lucifer smaragdja, a Heszperidák aranyalmái, Hórusz szeme, az aranygyapjú, a törvénytáblák vagy a szent serleg... Mindenesetre sejthető, hogy különböző elnevezések alatt, különböző formákban ugyanarról a dologról van szó. Lehet, hogy maguk a szavak is egészen mást jelentenek ma, mint valaha eredeti jelentésük szerint. Olyan holt nyelvekből vettük át őket, melyek kabbalisztikus kulcsát nem ismerjük többé, s legendáik töredékesen maradtak ránk. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a civilizációk fejlődését elősegítő tárgyi szimbólumról van szó. Szimbólumok, de egyben valóságos tárgyak is: különleges könyvek, melyeket az ősi „jelek" azon egyetemes nyelvébe írtak, véstek, faragtak, melyet sokáig egy ma már ismeretlen eredetű névhasonlítás révén „madárnyelvnek" neveztek; iratok, metszetek, szobrok, melyek a „világ kulcsát" adhatják meg... Az efféle dokumentumok ellopása után jelenik meg a tolvaj népeknél a civilizáció vagy legalábbis (hiszen ezek határozzák meg a civilizációt) a civilizációs emlékek. A legendákból csak néhány ilyen esetet ismerünk, de egész biztosan voltak mások is. Figyelemre méltó, hogy e dokumentumok <<átörökítése>> mindig harc vagy lopás útján megy végbe."
(Azt gondoltam, hogy meg van Neked Fulcanelli magyarul, csak éppen szóba került itt többször, és hogy mások is megismerjék, azért tettem be a packba...)
Itt már idézve lett Pauszaniasz 2. századi görög szerző, aki leírta a Kabir-templomokba behatolókra, milyen balszerencse várt: Pauszaniasz
Egyébként: egy másik templom is hasonló védelemmel lehetett ellátva. Hérodotosz meséli, mikor Xerxész katonái Delphoiba értek és megpróbáltak behatolni Athéné Pronaia templomába, „villámok csaptak le rájuk az égből”. Pauszaniasz is ismeri az esetet, és közli még, hogy a villám a távolabbi katonákat is megölte, mert „meggyulladt a levegő” és így érte utol őket, hogy azok hamuvá égtek... (ez már egész Teslá-s)
Nagyon tetszettek ezek a fotók a The George Washington Masonic Memorial-ról, ami arra utal, hogy volt egy különölálló hagyomány is arról, amit elbeszéltem Pharoszról, hogy a Gyémánt-szikla alatt titkos szobák lehettek, ugyanolyan titkos alkimista műhelyekkel. Ide hozták a phaiákok a királyi kincset, a "díszes ládát" és Odüsszeuszt... Én teljesen más úton jutottam erre a következtetésre, de arról azt hiszem elég részletesen írtam, és sajnálom, hogy a Világítótorony helye nem kutatható, mert rajta terpeszkedik az arabok Qutbay erődje 1480-óta...
Igen, azt hiszem én is, hogy Bignek és Neked feltétlen el kellene olvasni Mandics írásait, aki nem az "erdélyi Nemere", mert ez utóbbi egy dilettáns, aki hiába ír húsz könyvet is a témáról, akkor is csak egy "rajongó" marad. Ugyanis attól hogy valaki "imádja" a régészetet, meg az ősi korok titkait, az a rajongás még nem pótolja a tudás hiányát, és ösztönösen, mindenféle megérzés nélkül keveri a valós és valótlan adatokat, és persze az egész teljesen tévútra viszi...
Na, most Mandics a "szakértője", "kritikusa", "analizálója" a témának, Nemere csak egy szortírozás nélküli gyűjtője, dilettáns rajongója, logikátlan következtetések bedobója... szóval ég és föld...
Történetesen meg van angolul Fulcanelli mindkét munkája:
"A katedrálisok misztériumai" és "A bölcsek lakóhelye".
Az előbbit magyarul kiadták pár éve, de az is meg van. Pár hónapja írtam egy cimborámnak, hogy szkennelje be nekem több más könyvvel együtt (mint Titus Burckhardt: Chartres és a katedrális születése vagy Charles G. Leland: Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma). Szal, próbált egy pdf-et csinálni, ami okozott pár hibát nála, de azért olvasható...
"Porphüriosz ókori föníciai filozófus is azt magyarázza egy értekezésében a najádok barlangjáról, hogy az valójában a kozmosz képe volt, ahol mindennek jelentősége van, még a szövőszékeknek is, melyeken a nimfák a fenomenális világot szövik..." És mennyire eltávolodtunk már attól a fajta világismerettől és gondolkodásmódtól, amiben ezek struktúrák nem csak furcsa fikciónak tűntek...
"Ha érdekel: a sakktábla geometriai misztériumát boncolgatja Tons Brunés dán mérnök "Az ősi geometria titkai" c. könyvében második kötetében (The Origin of chess, a The Secrets of Ancient Geometry II. kötetében, 235-240. old. - én jó pár éve olvasgattam a könyvet a debreceni K. Egyetem egyik külön gyűjteményében)." Érdekelne, de félek ehhez most nem férek hozzá. Az antikváriusok pedig nem egy olcsón vesztegetik :)
"Amúgy ha ez a Fulcanelii ilyeneket írt, úgy nagyon behatóan kellett tanulmányoznia a keresztény szimbolikát és a régi alkimista rajzokat, de ki kellett egészítenie empirikus ráeszméléseivel, mert simán nem lehet ilyen megállapításokhoz jutni..." A fáma szerint ez így is volt, legalábbis Canseliet írt egy konkrét transzmutációról. (P&B is ír ugye róluk, nekem azonban vannak velük(P&B) 'fenntartásaim') Mit gondolsz egyébként a Frères d'Heliopolis-ról? Vajon miért pont ezt a nevet választották? És nincs meg neked véletlenül a The Dwelling of Philosophers? Vagy nem ismersz valakit, aki engedne egy fotókópiát róla? :) Antikváriusoknál 400-500 pénz közt, neten sem találtam...
azt én is sejtem.. :) azt viszont nem, hogy pl. a sárkányfogakat hogyan kell érteni, vagy hogy az aranygyapjú mit takar (mármint ködszóként).. Hát remélem Schenouda már fogalmazza a következő részt! :)
There's a story about this land Dunes that keep the secret in the sand Bowl from ancient history Hiding an eternal mystery
And truth lies somewhere in the desert's secrecy
In wind I hear the whispering The greatest treasure there has ever been So far like a glory shining star A tale about the Grail of Sahara
Old oasis up the hill Fountain's water dreary standing still Chest of victory and death Hidden in oasis' holy bed
And truth is buried in the sand till man's last breath
Néhány megjegyzés még a Horus-szemhez. Osiris neve maga is a Szemre utal (Sokszemű, vagy a Szem Helye stb., vitatott), és hieroglifája egy szem, mellett egy lépcsőzetes trónussal (ez kicsit később érdekes lesz). Ismert, hogy a szem egyes részei az 1/2 haladványait reprezentálják. Ezeket azonban összefüggésbe hozták a hat érzékszervvel is: 1/2: szaglás, 1/4: látás, 1/8: gondolkodás (ez egy különleges érzék, ami a 'belső tér'-re nyílik), 1/16: hallás, 1/32: ízlelés, 1/64: tapintás.
Érdemes tanulmányozni e következő ábrát is, amelyen Ozirisz egyik darabja látható, nevezetesen a feje. A fejet egy láda belsejében ábrázolják, egy halom geometrikus-sraffozott rácsszerkezeten van rajta, és egy arcvonásokkal rendelkező füles váza formáját ölti. A fejet, vagyis a dobozt, kívülről 'balzsamozzák' (valamivel kenegetik.). A láda pedig maga a Tet-oszlopban helyezkedik el, amit Isis istennőnek szokása 'felállítani' (itt most kivételesen annak, aki 'rosszra gondol', igaza van). Ezt a Tet oszlopot ábrázolták egyébként hordozható 'bárkákon' is.
"Az itt töltött nyolcvan év alatt a kísérői nem érzékelték az idő múlását.