Jó hír, hogy a römertopfba elfér két csülök is, így nem leszek dilemmában, hogy a sütőzacskóval hogyan is csináltam a múltkor. Szintén jó hír, hogy a kenyér már itten pihen a szekrényben. Rossz hír, hogy Pelle Józsefné nem tartja húsnak a csülköt, így még gugliznom kell, hhogy mivel főzzem a csülköt (sonkalé már van benne, meg babér és bors).
Tormát végül nem szereztem be, és nem is reszeltem, szóval számítok a már belengetett ecetes tormákra :)
Továbbá ki tudja milyen hír, hogy a becsült súly 1,63. Remélem a vágósúly azért nem éri el a 4 kg-t...
Ezzel olyan tudatlanok, mint én, nincsenek kisegítve :P De majd keresem a csülköt. Vagy megkérdezek valakit a házból, hogy honnan érzi a csülökillatot.....
Esetleg megdobhatsz egy üziben a becses polgári neveddel :) hetven-4nulla8negyvenkettő78
Nem, mert eredetileg palócleves volt. Az járt a menümhöz. A pénztáros hölgy ránézett és rosszul lett tőle, annyi zsír volt a tetején. Megkérdezte, hogy ugye kicserélheti? Kiszállt a kasszából, visszavitte és hozott helyette egy másikat. Aztán leültünk az asztalhoz, kollégámnak felcsillant a szeme a palóclevesem láttán és mivel nekem meg az ő levese volt szimpatikusabb, így cseréltünk.
A továbbiak ízlés szerint: nagyapáméknál pici hőkezelést is kapott a kemencében/sütőben (mikor hol...), ez picit elvesz az erejéből, a szüleimnél csak simán cukros-ecetes vizet rá a módi, sütögetés nélkül.
A kérdésem arra vonatkozott, h mit kell a továbbiakban csinálni a reszelt tormával, h fogyasztható állapotba kerüljön? (só, ecet, cukor, tejszín ilyesmi)
Elgondolkodtam a húsdarálónk sajtreszelő funkcióján, de az elég hosszú szálakat húz, meg nem tudom, hogy nem ég-e szét a motor valami robusztusabb gyökeren. Lehet, hogy megeresztek egy elektromos reszelő+elektromos aprító (ez botmixer-kombó, a 400W sztem nem lenne elég a kiindulási tormához) akciót, úszószemüvegben. :)
Na akkor holnap reggel is lesz egy kis piacozás. Ma már leszakadtam egyszer a csülök alatt (meg elcsábultam 2,5 kg mandarinra), nem volt messze az autó, de megéreztem.. :(
A legutóbbi esemény után unokatesó bekeményített és új neveket nyomtatott mindkét kaputelefonra. :) Ezért most az én és a férj vezetéknevét kell keresni. Unokatesó a biztonság kedvéért a saját keresztnevét is kiírta, úgyhogy tutira nem lehet eltéveszteni.
Bár gondolkodom, hogy egy ideiglenes csülök-logót is ragasszak-e rá...
Komoly feladat előtt állok. A bányában egy olyan prezentációs anyagot készítek, ahol kolbászos képeket kell beillesztenem. Fogalmam sincs, hogy képes leszek-e megfelelni a kihívásnak?
Kérek szépen én is egy e-mailt. Olyan régen jártam arra, hogy már nem is emlékszem, hova kell menni. A K út felől nyílik a Cs, vagy a másik irányból. Ma este ott filóztunk a kocsiban ülve a körforgalomnál és Felazsoval pont ellentétes emlékeink voltak, úgyhogy már végképp nem tudom...
Egy komplett csülök már nekem sem menne le, mint fénykoromban :) És akkor is majdnem kipukkadtam. Most egy fél csülök is meghozza a jóllakottság érzését. Egy negyed csülökkel még elvegetálok, az éhenhalás érzete nélkül. Mivel sütikre is lehet remélem számítani (no meg egy kevéske kolbászra) így a 4 csülök 16 kaliberemhez hasonló emberre elég kell legyen. Mivel max 4-5 ilyen étvágyú emberre lehet számítani, így a 4 db 1.5kg-os csülök szerintem elegendő. Ha meg kevés, hát rendelünk pizzát desszertnek :D
Átlag fogyasztásra számolva, szóval nem egy 100km-es túra utáni energiafeltöltéssel kalkulálok, és tudom, hogy vannak, akik együltő helyükben 2-t meg tudnának enni, de sajna nincs annyi főző/sütőkapacitásom. :)
Tapasztalt csülökfőzők becslését is várom (gyerekekre fél adag elég, talán)
Én hülye utólag gondoltam rá, hogy evidens lett volna mondanom a Hármaskönyvet, ahelyett hogy visszakocsikáztatok volna Romhányba, elvégre Petény közelebb van jóval, de ezek szerint feltaláltátok magatokat, örülök! :-)
Előtte pogácsa, közben egy gyűszűnyi pálinka és egy gyűszűnyi szamorodni.
Mivel egész túrán nem nyúltunk Vagdalthús kolbászához, alaposan megéheztünk a végére, és a finom zsíroskenyerek ezt csak részben csillapították. Így a Hármaskönyvben pótoltunk. Palócleves, grillezett kecskesajt málnalekvárral, sültkrumplival. A sajt igen erős volt (mármint a sajtíze volt markáns), nem csodálom, hogy az "Ínyenceknek" oldalon volt. Úgy tűnik, nem vagyok eléggé ínyenc, így aztán egy szeletet Zöldági evett meg, remélem, nem bánta.
Én rettenetes kudarcélményen vagyok túl, behorpadt a piskótám. Szép magasra felkapaszkodott, tündöklő aranysárgává változott, majd amikor két perc múlva ránéztem, már holtan, lélektelenül, szomorúan kilapulva feküdt. Nem értem.
A tetemet fölvagdosom és somlói galuskává fog átlényegülni, az lehet lapos. :)
Sztem nem babona. Nálam a kenyérsütésnél a legfeltűnőbb a különbség, hogy télen a 10 fokos kamrából borogatom bele a cuccot, vagy előtte már felmelegedett 2x fokra a napsütötte étkezőasztalon.
Sajnos néhol tényleg elég hülye helyzetek vannak, mikor pl. a TSZ földeket szétparcellázták, érdekes konstrukciókat sikerült kialakítani és bizony általában még a dűlőutak is valakinek a tulajdonában állnak. Nekem is hasonló okból 8 éve nincs szőlőm, de még mindig van 1000 nm dűlőutam a szőlőtábla körül :) A szőlő tulajdonosainak el kell jutniuk a tulajdonukhoz valahogy, de telekönnyvileg ez rendezetlen (értsd nincs bejegyezve szolgalom), úgyhogy ha a Niva tulajdonosához hasonló lennék, elkeríténém, beültetném mandulafákkal, aztán menjen mindenki, amerre tud. De én nem vagyok ilyen... Szerintem azért, hogy egy úton gyalogolj, elég erős lenne előzetesen engedélyt kérni. Egyszerűen összeakadtál egy rossz emberrel...
Maximalizmus :P (gyorsabban kel ha hasonló hőmérsékletűek a cuccok - hasonlóképp egy omlós tésztát nem jó puha vajjal, mert ragadni fog, mint állat.....)
10fokban is megkel (még hidegebben is), csak lassan. Ezért is szoktam néha este bedagasztani és hűtőbe tenni hétvégi ráérős reggelire szánt tésztát. Mert azért annyira nem akarok ráérni, hogy reggel kezdjem dagasztani, keleszteni. Ennek egyetlen veszélye, hogy reggelre kimászik az edényből és elárasztja a hűtőt....
Jut eszembe, rettentő régen sütöttem fánkot! Pedig de szeretem! Talán egy berlini a csülökbulira? Baracklekvárt és jostalekvárt tudok vinni. (és nagyon remélem, hogy tényleg tudok menni...)
nagyon kevés előnnyel a csütörtök nyert (tfh Maku 100%-ra gondolta magát), némi szubjektív beleegndolással VD-t is beleszámoltam csütre (ha már Bozót is akkor tud jönni, és hátha meg tudnak egyezni az esti hazaúban..)
Esetleg kedden kevés fős before-party :)
Lakcím-info: kérdezzetek meg valakit, ki már tudja :) kb. Bozót nem vvolt még..
Mikortól: jan 27 csüt, 4-től (előtte még dolgozom otthon, meg csülökkel dilemmázok..), kivétel a kisgyerekesek, ők jöhetnek korábban is, egy apportkutyát tudok biztosítani szórakozásukra.
Mivel készülök: csülök, torma, mustár, kenyér.
Mivel készüljetek: meglepetéssel (de mindenki mindenből keveset hozzon, mert még úgy is sok lesz.)
Kicsit off kérdésem lenne, talán ti tisztában vagytok hol szabad, illetve hol nem kirándulni:
Szabadidőmben öreg fákat hajkurászok és fotózok. Ez annyit jelent, hogy mindig újabb és újabb erdőket-mezőket járok be, és lemérem, fényképezem, katalogizálom a fákat. Ekkor persze sokszor vadászba, vagy gombaszedőbe, esetleg a terület tulajdonosába botlok, akik eddig mindig pozitívan álltak hozzám ha kérdeztem, vagy engedélyt kértem a bóklászásra. Ma viszont kellemetlen élmény ért:
Kálmáncsa környékén fáztam. Már visszafelé jövet a falutól 100 m-re jártam egy földúton, amikor szembejött egy Níva, és megállt mellettem. Az emberke egyből letámadott, hogy mit keresek én ott, ez magánterület, és azonnal takarodjak onnan. Kicsit váratlanul ért a dolog, elnézést kértem, és részemről lezártam volna a dolgot, de emberünk nem hagyta annyiban, faggatózni kezdett mit keresek itt. Én persze szépen elmondtam hogy fákat fotózok, gondoltam ettől majd megenyhül. Megkérdezte hogy kerültem épp oda, én erre elmondtam, hogy térképen kinézem a jónak tűnő helyeket, és bejárom. Na ezen még jobban kiakadt: mit képzelek én, hogy csak úgy sétafikálok amerre akarok, ez nem a szocializmus, itt már minden magántulajdon, engedély nélkül nem mászkálhatok akármerre. Erre már én is kicsit felkaptam a vizet, és megjegyeztem, hogy tudtommal egy normál faluvégi földesút az nem lehet magántulajdon, és akkor megyek végéig rajta amikor akarok. Így szépen rám csapta az ajtót, eldünnyögött még egy tünjek el-t, és elhúzott.
Én jogkövető ember vagyok, nem mászok át vadkerítéseket, tiszteletben tartom az őszi vadászidényt, nem zargatom a vadakat, de a hobbimról sem szeretnék lemondani. Mivel mindig újabb területekre megyek, ezért képtelenség lenne minden tulajt felhajtani, és előtte egyeztetni.
Az lenne a kérdésem, ha tudja valamelyikőtök, hogy valóban nem mehetnék be egyetlen faluvégi földesútra, urambocsá erdőbe, mezőre, rétre a tulaj engedélye nélkül? Mi a pontos jogi helyzet, hová kell és hová nem engedélyt kérni?
Tényleg, mivel azt mondta legutóbb, hogy kedden vagy csütörtökön lesz, én leszerveztem magamnak egy orvoshoz menést szerda délutánra. (Szóval az én szerdára leadott szavazatomat tekintsétek tárgytalannak, ha egyáltalán szóba kerülne még a szerda.)
Mi dédmamám receptjeivel vagyunk gondban (lévén sütési antitalentumok), hogy az evőkanál, bögre stb mértékegységeket hogyan számoljuk át. Pl. a jó nagy hasas bögrében mérve az kb. 4 dl lehetett, most meg az átlag bögre 2,5-3dl. A régi mély evőkanalkról, teáskanalakról nem is beszélve..
A lisztet átszitáljuk, a tejet meglangyosítjuk, hogy könnyebben megkeljen majd az élesztő. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást és a felfuttatott élesztőt és robotgéppel összekeverjük. Az olvasztott vajat a legvégén kanalanként adjuk hozzá. Meleg helyen egy órát pihentetjük. A megkelt tésztát kilisztezett deszkára tesszük és 1 cm vastagra nyújtjuk. A kinyújtott, téglalap alapú tésztát félbe hajtjuk és még1szer finoman átnyújtjuk. Igy lessz szalagos a fánk. Ezután kiszaggatjuk a fánkokat, letakarjuk és fél órát pihentetjük. Forró bő olajban kisütjük, félidőig fedő alatt. Melegiben szórjunk rá porcukrot.
(forrás: inyencmagazin)
Megjegyzés: A kelesztési idő nagyon fontos! És gyorsan sül, résen kell lenni. :)
Esetleg a jövő héten végezhetünk próbasütést, nem (vö. tali)? :)
Esetleg - ha még egyszer bizalmat szavazol ebben a szezonban a fánknak - van egy tuti receptem. Ha nem sikerül, akkor valóban a lakás a hunyó (radiátor, üzemelő sütő közelébe esetleg?).
Nálam eleve az a gond, hogy a konyhában kb, 10 fok van ilyestájt, és jónéhány keltnek meg most van szezonjha (=most kívánom meg). A szoba sem mindig meleg.Nehéz belőni azt a teljhőmérsékletet, ami még nem túl meleg, de nem hűl ki pillanatok alatt.
Legalábbis erre fogtam. De a fánknál az is baj lehetett, hogy nem a recept szerinti meleg helyen gyúrtam. Mert olyan nincs.
tegnap sajtos tejfölös tésztát alkottam vacsorára, a páromnak is ízlet, bár előtte kocogott 5 kilit, és rettenetes éhes volt mire befejezte :)
aztán mivel maradt még 1 kis vörösbor, és azé' meg kell dógozni, így én is lementem a Halmiba lámpával 7 kilire, legnagyobb meglepetésemre más futókkal is találkoztam, akik szintén lámpával világítva robogtak, a rögös utakon.
Ez is fejben dőlhet el, mert én sose gondoltam ilyesmire, hogy tejhőmérséklettel el lehet rontani és nem is volt vele gondom sosem. :D
Nincs "tuti" hőmérséklet, hűtőhidegségen picit melegíteni kell, "oszt jóvan". :) Alig langyostól kézmelegig minden jó. Ezen maximum annyi múlik, hogy mennyi idő alatt szaporodják tele a bögrét.
Az már inkább érdekes és elrontható dolog, hogy utána hová teszed a tésztát, amíg kel.
Én szárazzal többször befürödtem már, maradok a frissnél :) Most is ül egy nagy csomagnyi a hűtőmben (kenyérhez, főleg, no meg imádjuk a kelt tésztákat)
Még nem volt vele gondom, kézmeleg-szájmeleg (testmeleg?) tej, kanál cukor, belemorzsolt élesztő, pár perc várakozás....
(barátnőnek nagynéni mondta, hogy forralja fel a tejet. Csak azt nem mondta, hogy még élesztő nélkül)
Egyébként az élesztő nekem is para. (OK, nem forraltam még, de meg nem mondanám, mi a tuti hőmérséklet.) Valahogy igazival még nem volt sikerem - vagy arra fogtam.
Egyedül szárazélesztővel merek bármit, bármily ciki. Viszont azzal tényleg már szinte bármibe bele merek kezdeni.
Ó... Épp nemrég olvastam Dzsidzsinek a "Sün, akit meg lehetett simogatni" mesekönyvből a kiskutyáról szóló mesét, aki az ugatásával felkerült az Állathangok című lemezre.
Nem gondoltam, hogy egyszer Dzsidzsi lesz Laci hangtárában "A Csecsemő"... :)))))))
Ha ezt tudta volna, biztos nagyobb körültekintéssel ordít, bár rémlik, hogy ő így is mindent megtett. :D
szerintem holnap délután/este zárom, még addig hátha eszembe jut még olyan, aki nem olvas rendszeresen, de netán jönne. Akkor meg kiszámolom a %-ok arányában, hogy kedd v csüt.
tegnap délután nekem kellett összeszedni a porontyokat ovi-bölcsi, öt óra előtt értünk haza, gyorsan elküldtem Benedeket zuhanyozni, majd Nórát is letusoltam.
aztán amíg a kölkök a Ogrét bámulták, vacsorát készítettem neki...
főtt tojás, sült virslivel, mire megérkezett Era, már meg is vacsoráztak, a kinderek, összeségében bevágtak 5 tojást, és 1 pár virslit.
megkérdeztem a párom, hogy szeretne-e lemenni kocogni, mire azt válaszolta, hogy Ő éhes, meg esik az eső
Jó, akkor én megyek, így is tettem, laza esős, párás, hetes karikát kocogtam.
fél kilencre értem a vissza a lakásba, a kölkök még buliztak, de aztán nem volt kegyelem
mentek aludni...:)
én meg eldőltem a tv elé, egy pohár szekszárdi bikavérrel öblögetve a napot..
Női szobában olyan öreg milánóit, hogy a keletkezett savak kilyukasztották az alumíniumlábost...
Olyan hímneműt, aki előbb föltette a sült krumplihoz az olajat nagy lángra (!!!) majd a utána állt neki a saját szobájában krumplit pucolni. Aztán csodálkozott, hogy ég a konyha...
Olyat, aki júniusban a kifogott balatoni keszeget kitette az erkélyre, hogy ott eláll holnapig...
Én megdöbbentem a fősulin, hogy valóban igaz, hogy a huszonévesek többségének egy rántotta gondot okoz :o Hülyének néztek, hogy magam nyújtottam a rétest, ismertem a gyakoribb és néhány egzotikusabb kaja elkészítését és bármit örömmel kipróbáltam, sőt, sikerültek is! A fiúkról nem is beszélve....jónéhányan egy virslit nem bírtak normális állagúra főzni :/
10 mázsa átmozgatása azért csak nem tart sötétedésig. :)
Persze nyilván függ a távolságtól, az útviszonyoktól és a szén típusától is. A klasszikus hosszúkás német brikett pl. nagyobb helyet foglal a talicskában, mint az azonos súly esetén kisebb térfogatot kitöltő apróbb darabos szén. :)
Mindazonáltal kókuszos-korpás keksz + kv, valamint 3 szelet fokhagymás pirítós.
Hehe:) Ezeket én mindig úgy gondoltam, hogy minden tisztességes lánynak illik kamaszkorára tudnia :P :D Aztán furán néztem, hogy nemhogy a legtöbb kamasz, de még sok sokgyerekes anyuka se tud beiglit, kalácsot, háromfogásos menüt produkálni :))))
Azért a beigli nem nagy ügy, ne várj vele húsvétig :)
(Már amennyire mi biztosra ígérhetünk bármit. Majd mindjárt előkeresem a jelentkezős táblát. Csütörtökön ismerős kislánnyal tanulok angoldolgozatra, az azért nem jó.)
szerintem ha szép piros a külseje, akkor belül is jó. Mondjuk speciel mi mindig jóóóó sötétre bírtuk sütni, mert a pirosas színnél mondtuk rá, hogy jó, akkor még 5 p, és ki emlékszik már, mikor is volt az?? :)
(mivel a csülöksütés hosszadalmas folyamat, aznapra otthon dolgozós napot veszek ki, és 3 körül beteszem a csülköt. Ha csendben elaludgattok a kutyával az egyik szobában, gyertek. :) )
Épp nemrég állapítottam meg, hogy gasztronómiai felfogásomra erősen kihat, hogy már anyukának sorolom be magam. Valahogy úgy veszem, hogy egy anya süt olyanokat, mint bukta meg mákos kalács meg stefánia-vagdalt. (Legalábbis én régen mindig úgy gondoltam, hogy majd anyuka koromban.)
Viszont valamiért úgy gondolom, hogy a bejglikészítéshez már kétgyerekes anyának kellene lennem. :)
(Ezen a felfogásomon lehet, hogy változtatok húsvétig, mert végül is lenne kedvem kipróbálni azt a bejglisütést, de az egy-gyerekességen nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben változtatni lehetne.)
Ha egyszer hétvégén lenne, akkor mi is esélyesek vagyunk Dzsidzsivel, ha lehet szó délutáni ottalvásról. (Még mindig emlegeti, hogy Roni bejött és megszagolta. :D
(Vagy ha hét közben lesz, de már nem dolgozol. :)
(Most már elég neki akár egy óra alvás is délután, így azért egyszerűbb. Viszont mivel legkorábban 4-kor kel, 6-nál előbb nem érnénk oda alvás után, és a kapuban sarkon is fordulhatnánk, hogy hazaérjünk az esti lefekvésre. :)
Nekem ízlik az ottani (mármint a műút melletti) rétes, sokáig azt hittem, hogy az "a" Normafai Réteses.
Túrós-meggyes, túrós-barackos, gesztenyés-meggyes és hasonló össztételű réteseikre emlékszem, hogy nagyon jók voltak. (Mármint az én ízlésem szerint.)
Egyszer egy havas Normafa20-at megcsináltunk volna PB-re, de a múűt melletti rétesesnél összenéztünk és megálltunk, és aztán valahogy úgy alakult, hogy kb. egy órát réteseztünk ott. Utána mentünk be a kb. látótávolságban levő célba. :)
Összehasonlítási alapom nincs, mert én meg még "a" normafait nem próbáltam szerintem (vagy nem emlékszem).
A személyzet hősiesen helytállt, a TTB-s szekció lenyűgöző rugalmassággal kezelte le a közel 600 embert, szívből gratulálok nektek ehhez és hálásan köszönöm! :-)
Meghiszem azt! :) De újabban csak dupla adag mazsolával készültek szoktak előfordulni, sőt mondhatni mazsolás rétesnek is, mely nyomokban némi túrót tartalmazhat. :)
Alkalomadtán kaphatsz a miénkből. A pasi nem szereti sütikben a mazsolát :) (bezzeg ha elöl hagyok az asztalon egy zacskónyit azt öt perc alatt felfalja...)
A rétes fura dolog. Én odavoltam nagymama saját kezűleg gyártott réteséért és szívesen elkészítem magam is, de a párom simán bevallja, hogy a bolti réteslapból sütöttet jobban szereti :/
A normafainak a hírét (szerintem) leginkább az növeli, hogy az emberek többsége a szánkózástól, csúszkálástól, kirándulástól elfáradva és kiéhezve szokik enni belőle. Persze azt nem mondanám, hogy rossz, csak egyszerűen nem a ez a rétesek rétese. Ehető kategória, de semmi extra. :)
Hát a legjobb öreganyám túrós rétese volt még régen, utána anyukámé, utána a gyakrabban teszteltek közül a Lehel utcai és csak a sor végén áll a Normafa ebből a fajtából. Nekem az igazi a hagyományos nyújtott tésztás, tejföllel megcsepegtetve az összetekerés előtt, mazsola, citromhéj jöhet, de a sparhelt mellett úri huncutságnak számított.
A Normafa alatti, műút melletti rétesesről van valakinek tapasztalata? Vasárnap ott is elég sokan voltak.
hümm, kolleganő gyereke sztem kb. 2-3 hónaposan nőtte ki, bár ő egy extra gyorsan növő gyerek volt, mostanában lassult kicsit.
Egyelőre 1 kölcsönülés ígérete van velünk, lehet, hogy betelünk azzal. Igaz, szeretnénk vele utazni, ha már tavasszal születik, ide-oda, főleg nyáron. Persze ha addig nem megy fel duplájára a benzin ára.
Ez a babahordozó "kagyló", ami olyan, mint egy füles kosár. Addig használható, amíg a gyerkőc feje nem lóg ki belőle - a gyerkőc méreteitől függően egy éves kor körül már felmerülhet a váltás egy nagyobbra. Nekünk ilyen csak kölcsönbe volt mindkét alkalommal, hiszen ilyen aprósággal nem nagyon autózik az ember, csak ha nagyon szükséges. Utána nálunk is a nagyobb Rőmer jött, kiszolgált két gyerkőcöt, a huzata picit viseletes, de nagyon jó darab - ha addig nem adjuk el, akkor lehet boltolni :-)
oké, a babakocsi tuti érdekel (a napokban kezdtünk el keresni vaterán mélykocsit)! köszi!
Az autósülés az 0-9 kg vagy hó? Eddig inkább kg-ban láttam megadva. És azt meg épp ma boltoltam le egy kölcsöndarabot, szóval még ez a nagy kérdés (bár mondjuk az ismerősék gyereke hamar kinőtte a bébiülést és valami monstrum nagy RÖmerük van nekik is)
A macskát kb. fél éve találtam az utcán, és pár nap múlva a húghoz költözött, csak néha megőrzöm (ilyen szittelős üzemmódú vagyok), pl. most karácsonykor is, így dugult be Dinnye orra.
A görény miatt tegnap csöngetett be a takarítós szomszéd, hogy a miénk-e, itt grasszál a lépcsőházban. Mondtam, hogy nem a miénk, de ha folytatja a becsöngetést a többieknél, meg kiírja, akkor addig megőrzöm.
Ma hívtam a közeli állatorvost, hogy megkérdezzem, hol adják emberbe az oltást, és kölcsönösen örültünk egymásnak: nálam van talált görény, ő tud kereső gazdáról. Itt az utcában. Már csak a kapcsolatfelvétel, azonosítás, kiskönyvbemutatás (igen, beparáztam) és az elszállítás van hátra - elvileg.
(namármost feláldozhatjuk kis otthonunkat is önköltséges ttb-s zabára bulira pl.... Van olyan jó, mint egy étterem, nem? Pizzát meg tudunk házilag is, és ha gondolod, megpróbálkozom porhanyós-ropogós csülöksütéssel is.)
No, úri dög lehetett... A tegnapi Wh... macskakaja igencsak bejött neki, ma a tecsósat csak megszagolta, de nem kapott rá. De úgy voltam vele, hogy hát majd ha éhes lesz.
Az imént viszont találtam egy darabot belőle ott, ahol egyébként mást szoktam találni. Márpedig a szakirodalom szerint a görény nem eszik és ürít ugyanazon sarokba, tehát nem azért vitte oda, hogy később megegye.
Tartok tőle, hogy a véleményét próbálta megfogalmazni...
Hogy tud egy ilyen kicsi állat ilyen sokat sz...ni?!
(És ilyen sok helyre...)
Kell valakinek görény?
Aranyos.
Szép.
Szobatisztaságra lehet nevelni.
Kérésre bevizsgáltatom - nemileg, egészségileg. (Előbbit meg tudnám oldani, de amíg nem vagyok benne biztos, hogy nem veszett, nem próbálkozom újra. Bár a tegnapi harapás utánmár mindegy is...)
És itt,ezen a csatornán is leírnám,hogy keresek pontőröket,egyetlen pontra,szerintem párban érdemes (bár ha valaki szeret egyedül lenni,azt is megértem)
A nyitvatartás nem hosszú (némelyik másik pontunkhoz képest )szombat délután 3-tól este 19:30-ig körülbelül.
Ez így régen rossz kezdés, hogy kinek mi jó, meg mi nem. :D Hogy fogsz utána választani, hogy kit szivassál? De pl. kezdésnek a nyomott hétfődön van a TTT, nem?
Na, én úgy nézem, hogy nem esélytelen egy közös kajálás.
Mikor próbálkozzunk? Kinek mikor jó, vagy nem? Megpróbáljuk e hét vége felé, vagy inkább jövő hét elején? Például a nyomott hétfő végén korrigálhatnánk egyet.
Bizony, csupa móka és kacagás! Sőt! Nagy szívás=nagy móka! :)
És ehhez víz/hó/sár sem kell. Magunkat is meg tudjuk szivatni.
A hétvégén két nap alatt kétszer felejtettem otthon a lámpámat. Ezekről sajnos nem tudok képet csatolni. :)
Szombaton még vicces volt, amikor hajnalban indultam, mert csak meg kellett várni a reggelt. De amikor tegnap este a magosfai naplemente után konstatáltam, hogy nó lámpa, az már kiverte a biztosítékot. Szerencsére derült ég volt és majdnem telihold, de azért elég véres és sáros lettem, mire leértem :)
Én támogatom, épp tegnap jutott valami efféle az eszembe. :)
Tegnap a Téli Gyermekvasút túrán megkérdezte egy kutyasétáltató: "Ja, te is a túrázó vagy?" Kár, hogy nem kérdeztem vissza: "ja, és te is a kutyasétáltató vagy?" :)
És a nyolc emberből, csak 1 merült combközépig a vízbe :)
Történetesen az épp a képen háttal, az uszadék fákon egyensúlyozó Kati merült combközépig vízbe, hiába mondtam neki, hogy ne ugráljon azokon a fákon...
Jelentősen nagyobb mennyiségű tatárbífsztek, mint amit be mernék vallani, valami csudafinom Tokaji Hárslevelűvel leöblítve. Tegnap bélszín Stroganoff módra, de sajna bor nélkül, mert vezettem.
TTB-s kajálásban benne volnék, még úgyse találkoztam veletek személyesen :)
Na meg vacsora közben azon gondolkodtam, hogy rég ettünk. A legutolsó, amire én emlékszem, a Ferdinándban volt, és talán nyáron.
TTB, nem kéne ennünk valamit? Mondjuk, a változatosság kedvéért a Ferdinándban.
Eddig talán ott kaptam egyedül tökéletes csülköt: ropogós volt, de cseppet se száraz, és omlós is volt egyúttal. Viszont alig voltunk páran, mindenféle túrákkal meg nyaralásokkal ütközött az esemény. Menjünk hát el újra, nézzük meg, hogy meg tudják-e ismételni azt a csülökélményt! Menjünk addig, amíg hideg a sör! Menjünk addig, amíg nem kell mindenféle túrára rohangászni! Menjünk addig, amíg lükepék el tud szabadulni otthonról!
Hátszín konyakos gorgonzolamártásban valami tésztával, 2007-es Weninger cabernet sauvignon.
Az egész nagyon jó volt úgy, ahogy. A húst pont annyira sütöttem, a tésztát pont annyira főztem, amennyire szeretem. A mártást most csináltam másodszor; először kissé fondű-szerű lett, de most konyakos gorgonzolamártásra emlékeztetett. A bor isteni. Szeretnék mostan szépen, lassan elkcsipegetni még két húszdekás hátszínszeletet, de most zöldbors-szósszal, sült főttkrumplival és ugyanezzel a borral.
Még nem mertem megnézni, nem vagyunk olyan jóban...
No, fellökte a WC-kefe tartót. És persze megkísérelt elmászni (nagyon szeretik a csöveket meg a szűk járartokat). Természetesen a hengerben összegyűllt víz is kifolyt, amit megpróbáltam felmosni. Ez a _mocsok_ viszont támad a mopra, de nagyon: ráharap, húzza-vonja. Namármost próübáltatok egy olyan moppal felmosni, amelybe egy görény csimpaszkodik és flappog jobbra-balra - és még a bundája sem nedvszívó?
Téli Gyermekvasút behúzva. Nekem szerencsém volt - sehols em volt 2-9 percnél hosszabb várakozás. Ellenben a célban néha kialakult hosszabb-rövidebb (de inkább hosszabb) sor. Ha jól tudom 642 induló volt - meg két ember a célban, aki okleveleket írt. Akkor, és ott,a mikor és ahogy érkeztek az emberek... Dátum viszont nem került az oklevélre, persze nem csoda, hiszen így is eléggé nehézkesen ment a sor...
Pro: kellemes időjárás, a tavalyi havas, tényleg téli körülményekhez képest totál tavaszi idő. Szépjuhásznénál még jutott a szárított cseresznyéből.
Kontra: A későn érkezőknek is lehetett volna szervezni zsíroskenyeret... Nem a világ végén, hanem egy abc-től 750 méterre volt a rajt/cél. No mindegy.
Én szeretem, máshol azonban még nem láttam. A gesztenyés (ilyennel viszont még nem találkoztam) tábláját pont azután tették ki, hogy megvásároltam a mai rétesadagot, így csak túrósat, mákosat, meggyeset, barackosat és almásat vettem.
Padler tud beszámolni a minőségéről. Ma nem volt sajtos, viszont volt gesztenyés. Én a Széchenyi-hegyen, a rajt-célban ücsörögtam, Padlert küldtem el a rétesehez egy lángosért.
Téli Gyermekvasút lekocogva. A rajtot lekéstem - sose fogom megérteni, miért kell az ilyen távoli, nehezen elérhető túrákat ennyire korán indítani -, de nagyon rugalmasan elengedtek saját idő terhére. A távot végigkocogtam, bár ez például a Zugliget-Normafa Z-n nem jelentett számottevő sebességkülönbséget a gyalogosokhoz képest. Az út szűken kijött egy harmad literes barackléből, két papírzsepiből és 2:10-ből. A célban volt egy tízperces sor, ami fél óra múlva a triplájára nőtt, úgyhogy még épp időben. Találkoztam lp-vel, gethével és Jolánnal. Adminisztrálódás után ettem némi zsíroskenyeret teával.
A továbbiakban a terv az volt, hogy shoppingolok egyet a rétesesnél, aztán hazakocogok, de rétesügyileg a sor látványa nem használt a motívációmnak, a kocogással kapcsolatban pedig a bokám fogalmazott meg markáns ellenvéleményt. Úgyhogy 90, most pedig banán, vasgyúróturmix.
Felraktam a teát. Aztán elkezdtem olvasni a híreket - hogy mi is volt a történés a Nyugatinál. Aztán örültem, hogy nem égett le a konyha. És újra felraktam a vizet.
Amikor beértem a Nyugatiba, csak feltűnt, hogy komoly szombat este van. Amikor az első sajtburger után már gondolkodni is képes voltam, már gyanús volt, hogy azért ugyan rég builiztam pont hétvégén, de az nem így néz ki, itt több az ember.
Főleg úgy volt durva a hangzavar meg a tömeg, hogy két estét is töltöttem a verőcei csendben, ahol ilyen későn már csak a snapszerezni induló templomszolga vagy holmi szalagozó hülye jár az utcán... :)
Ötletem nincs, de saját rémsztori : vadi új, csak átöblített fehér férfiingről került valami ragadós dzsuva a vasalóra :o Lesikáltam Cif-fel, de azóta se értem, mi lehetett az :/
Reggel öt óta: egy túrós táska, TKV, szőlőpálinka, egy pogácsa, tea, egy pár virsli, kenyérke, egy almás pite, szatmári szilva, két sajtburger.
Nem volt fényes nap kajaügyileg. Na de máshogy!
Szerintem életembe nem írtam le ennyi betűt és számot egy nap alatt...
Ja, rajtoltattam és okleveleztem a WA-en. Pöpec volt, igen jó társaságban. Csak fárasztó. :)
Volt előbuli pizza-pálinka stílusban, spontán délelőtti seprűszervezés, három extra fénymásolás, címlistakészítés és buli után a takarítás - szerencsére a helyi erőknek köszönhetően hamar véget ért.
A túráról szépeket és jókat írnak majd a népek, szervezői oldalról meg mindenféle adatokról számoljon be Vagdalt!
Remélem, azt is elárulja majd, így estére mennyire lett elégedett a személyzettel és a seprűvel. :)
Padlerrel ma a normafai rétesesnél délelőtt mákos és sajtos rétest fogyasztottunk forralt borral, zárás előtt (~du.5.) pedig barackost teával. Holnap el kell zarándokolnom oda egy lángosért. Újabb pecsét a BPKupa lapra (bejárás formában teljesítve a Téli Gyermekvasút).
Nem, mi nagyon takarékosan bánunk a vasalóval, 30 év alatt se ég rá semmi :)
Ha teflonos, akkor szinte kuka, mert gondolom vegyszert nem nagyon javasolnak rá, de arra ugye elvileg nem éghet rá; ha meg acél... háááát, én dörzsikét ajánlanám, de azzal meg elromlik a szép kis felület.
Amúgy gugli, vagy hívj fel egy professzionális mosodát/vasaldát/varrónőt, hogy ők hogy csinálják.
Ha bemegyek a konyhába, minden egyes alkalommal halálra rémül (olykor kétpercenként), és megmerevedik abban a pózban, ahogy épp volt. (Hátha ragadozó vagyok, és csak mozgást látok.) Ha épp sikerült neki valami kitekert pozícióban maradni, pl. jobb első és bal hátsó lába a levegőben, akkor szemét módon odamegyek, és közelről rábámulok, hogy feldől-e vagy nem dől fel. Aztán nézzük egymást, hogy ki bírja tovább. >:)
Hát persze, veled kellett volna kezdeni a kérdezősködést. :)
Kipróbálom akkor ezt a Mg - B vitamin kúrát, köszi, remélem segít.
Közben elszaladtam a Vadvilág vagy micsoda túraboltba (nem is tudtam, hogy van a közelben túrabolt), de ők egyáltalán nem tartanak 20l alatti zsákot (!), úgyhogy kutya, ezennel örömmel elfogadom a felajánlásodat. Holnap tervezem a Kisvasutat, te nem tervezed véletlenül? És akkor a rajtban/célban tudnánk csereberélni (bár csak egy irányban, de szívesen adok érte mondjuk sütit). Zacsi nem kell, továbbra is hagyományos flakon-stílben nyomom. :)
Volt régen egy Nike kiszsákom, talán pen hozta Finnországból, azóta keresek hasonlót, szenzációsan jól eltalált kis konstrukció volt, csak szegényke elmállott az évek során (jobban meg kellett volna becsülni, hüpp). Semmi sem ért azóta sem a nyomába. Béke poraira.
1. +1 szavazat a Mg+B kombónak. Csak szerintem ne Magne B6-ot, hanem noname-ebbeket, pl "Magnex+B6" :) Illetve nekem nagyon bejött, csak a szállítása kevésbé praktikus, ezért túráztatni macerásabb: a déemben árulnak egy magyar gyártmányú Ca+Mg+Zn+D3 vit. rágótablettát, emellé szedtem B komplexet. Árban is, hatásban is nagyon jó volt.
2. ebben a méretben valóban érdemes kevésbé márkásat venni, mert van bőven, és nem rosszak. Mondjuk kecsuából nekem a nagyobb (talán 28-as) tetszik, a derékhevederen lévő tasik miatt.
Egyébként meg: ebben a kategóriában van pár elfekvő, alig vagy még annyira se használt darabom. Pl. valamikor nyár végén - ősz elején hirtelen kellett egy ivózacsi, és az volt a legfrappánsabb megfejtés, hogy vettem egy Hydro10 nevű acciós zsákot a Ósanban, amihez adtak. Hát, a zacsi nem vált be, a zsák viszont teljesen jó. Csak felesleges, mert az ilyen rövidebb, 20-30 kilós távokra vagy nem viszek zsákot, csak hasitasit, vagy futóverseny, és arra van egy kis Camelbakem (szintén zacsi kedvéért halmozódott fel, grrr...), vagy ügyeletes vagyok, és az ügyeleti csomag meg pont nem fér bele. Ha van kedved, próbáld ki és örököld! Zacsit nem tudok hozzá adni (vagy csak olyan gagyit, amit nem szívesen adok).
áááááááá... TomTom szövegeket hallgatunk (gps szöveges irányítás), most épp a Bolondos Dallamok (Looney Tunes) francia származású szerelmes bűzösborzát hallgatjuk (ladies' edition), hát kééééééész!!!!
1. Újabban folyamatosan begörcsöl a lábam, combjaim (fel a Hárshegyre múlt héten, isteni volt! :)), vádlim (kuplungolás közben meg a boltban :)), nagyon furcsa, soha életemben nem voltam hajlamos a begörcsölésre. Mi bajom van (az általános, szomorú öregedésen felül :))?
Valami hiány lehet, mert hajlamos párban jelentkezni (kiv. kuplung :)).
2. Szeretnék venni egy kis túrazsákot, 10l körülit, nem túl flancosat, férjen bele két szenyó és két flakon, ne kelljen órákig keresgélni a csokimat, mint a mostaniban :). A Lehet úti Mountexben voltam, de a választék elég sovánka (a tél miatt, feltételezem). Érdemes megvárni a tavaszt, vagy hol kutakodjak szerintetek? Mondjuk max. 15e-t adnék ki érte, de akkor már kissé szívnám a fogam. :)
Lány: Etel, fiú: Etele :-) Nézem a hivatalos névjegyzéket (női, férfi), és csak fogom a fejemet... Van pl. Ata, mint férfinév... De IDE nincs, és SATA sincs, nem beszélve az scsi-ről :-)) Van Platón, de nincs a Fülkében :-)) És ha már itt tartunk, az Odisszeusz picit fura nekem ilyen formában leírva, bár isteni csoda, hogy a hat oldalon sorolt nevek között véletlenül felfigyeltem rá...
Van még Ódor, aki mint tudjuk vár, bár ha külföldre megy, akkor bánjon óvatosan az illatszerekkel :-) Tudom, a névkeresés nem csak Móka, (bár ha fiú, lehetne ez is)... Ha mélyen vallásos család, és P-vel kezdődik a vezetékneve, akkor ajánlható az Orbó (v.ö.: P. Orbó' lettél...), bár ez az életciklusának a másik végén lényeges...
Az istálló, akarom mondani Lotár is ősi magyar név lehet (lovas nemzet vagyunk, vagy mi a szösz...), de nálam bizonyosan nem rúgna labdába.
Kis(s) és Kerepes vezetéknév esetén természtesen következő választás lehet a Tarcsa, bár ha leteszi a voksát a szülő emellé a név mellé, akkor sincs gond, hiszen - pl. költözés esetén- megváltoztatható. Ha viszont házat kap születési ajándék gyanánt, akkor csak is Oros lehet a neve :-)
Ami a dolog futás részét illeti: eléggé nemment jól. A bokám nem az igazi, de javul. A kondim viszont röhejes. A Jáos-hegyre alig bírtam a kedves, lankás piroson felkocogni.
Voltam kocogni, a túrából az 5. ep-től (azaz Hárs-hegyi körút forduló, ZCZ3 elágtól) a Zugligeti útig tartó szakasz esett útba.
A ZC helyenként kicsit mély, süppedős, de nem sáros. A P és a Z3 végig ideális (Tündér-sziklánál is), egyáltalán nem csúszik, és nem is porzik. A P Szépjuhászné felőli végén volt egy rövid jeges szakasz, de nem egybefüggő jégel, nem volt gond vele, inkább csak érdekesség.
Én közepesen kapaszkodós terepfutócipőben voltam, és jó választásnak gondolom. Sárcipőt kár lett volna koptatni.
Én ebben a topikban a túrát a gulyáságyúból felszolgált forraltbor szolgáltatással népszerűsíteném :-)))(perszeazértasárhiányiskellővonzerővelbír)
A holnapi 12. Bartina teljesítménytúra útvonalát bejártuk, az út kevésbé sáros, mint vártuk. Az beszámolót itt találod: http://twitter.com/#!/bartinatura
Holnapra Szekszárd környékére napsütés és szelet várunk. A sár ("SÁRTINA") rekordot az idén biztos nem döntjük meg.
Kedden voltam utoljára, akkor a Virág-völgy-Makkosmária környékén az utakat teljes szélességében vékony, vizes tükörjég borította. Azóta viszont sanszos, hogy teljes elolvadás esete forog fenn, akárhogy meresztem a szemem, hófoltot nem látok fehérleni. Elméletileg holnap Erzsin keresztül kocogok haza, késő délután tudok majd friss állapotjelenteni.
Gyerekvasút ügyében - pusztán elméleti síkon végiggondolva, de az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve -
úgy vélem, hogy a Normafa - Makkosmária közti Z+-en bár várható itt-ott némi saracska, de a legkritikusabb szakasz a S jelzés P-S elágazásától a S - vasúti kereszteződésig terjedő része lesz. Szerencsére csúszásveszélyileg a kedvezőbb irányba megy a túra.
Aztán a Z 3szög Tündér-szikla utáni oldalazó szakasza, majd a Z-be csatlakozó lejtő lehet még seggelést előidéző.
Kiegészítés:
Legutóbb december 23.-án voltam konkrétan a Téli Gyerekvasút útvonalán bejárást ill. befutást végezni (bazi nagy olvadás után, december talán legmelegebb napján), akkor embertelen sz@r volt, no de vegyük figyelembe, hogy akkor pár nappal rövidebb idő alatt háromszor ekkora hómennyiség elolvadása következett be. Igaz, hogy most meg épp esik (nem számottevő intenzitással), de ez feltehetően legalább akkora mértékben segíti az esetleges maradék hó-jégfoltok végleges eltűnését, mint a sarasodást. Utóbbi a kőzet és a talaj nemvízzáró típusának következtében (valószínűleg) nem lesz jelentős. Másképpen mondva, ugyanezek a körülmények a Cserhátban ill. a Mátrában jelentékeny dagonyához vezetnének.
Konklúzió: sport- vagy futócipő elégséges lehet gyaloglás esetében is.
óóó, gondoltam, kibővítem történelmi ismereteimet, a wiki-n kezdtem.. Hát nem egy szépséges angol szetterke látható egy képen a célszemély mögött? :))))
Kérnénk szépen péntek délután/este is egy helyzet- és vízállásjelentést Hűvösvölgy, János-hegy környékéről! Szombaton szeretnénk bejárni a Téli Gyermekvasutat.
Mindenkit meglepett, a családom és 2-3 barát kivételével.
Nyugdíjig, hö? Milyen nyugdíjig? Hát ez az... (Egyébként sokunknak csökkent az elmúlt hónapokban 20-30 ezerrel a nettója, de én voltam az egyetlen eddig, aki ezt a konzekvenciát vonta le.)
A sors úgy hozta, hogy egymás után szabadulok meg hajdan szebb napokat látott és jó emlékeket idéző, de mára alig használhatóvá vált dolgaimtól. Két hete az autóm volt soron, most pedig a munkahelyem. Még nincs pótolva egyik sem. De nem kell megijedni, én döntöttem így, és nem tartok tőle, hogy ne tudnék bármelyikből jobbat szerezni.
Nahát, Kimlét kihagytátok? Pedig tuti jó hely, barátságosak a helyiek :)
Egy vihar miatt a vizitúrán elszakadtam a cuccaimat szállító hajótól úgy 22 órára, ruha, pénz és sátor nélkül, aminek a jó részét ott a kocsmában töltöttem a kocsmáros néni kölcsön melegítőjében. Fordítottam a kocsmáros bácsinak az török-osztrák fickókkal való megbeszélését, így inni is kaptam cserébe. A gumicsízmás bácsik utazását a tengerhez, meg a kocsmáros néni repülőútját Ausztráliába is meghallgattam. Vicces volt :)
Reggel a Dacia nemzetközi gyorsvonattal érkeztünk Hegyeshalomra, és köszönhetően a vonat kb. fél órás késésének, végül 08:26-kor indulhattunk el. A nagy ablakokkal bíró katolikus templomot elhagyva érünk a Lajta jobb parti csatornájához, ahol egy nagy kócsag libbent fel, s komótosan tovaszállt, míg biztonságosnak nem ítélte a tőlünk való távolságot. Eleinte a jobb parton, majd átkelve egy hídon, a csatorna bal partján folytattuk az utunkat. Hamarosan puskalövésekre lettünk figyelmesek, és a csatornától elkanyarodva, hamar észre is vettük, a sikeres fácánvadászatról visszaérkező vadászokat. A Lajta hídjához érve megmértük a folyó szélességét, ami 15 méterre jött ki. Szerencsénk volt az úttal, mert nem volt saras, és az időre sem panaszkodhattunk, hiszen nem esett az eső és hideg sem volt. A Lajta bal parti csatornáján is átérve, rákanyarodtunk annak füves gátjára, amiről szép kilátás nyílt a bal oldali fenyvesekre, valamint a csatorna csörgedező vizére. Majd 6 km.-t haladtunk, megemlékezve közben az épp e napon Szeged-Algyő-Makó-Szeged 90km-es gáttúrán résztvevőkre. Már majdnem beértünk Mosonmagyaróvárra, mire találtunk megfelelő szekérutat, ami a temető mögött indult. Végül sikerült elég jól járható utakat találnunk, amelyek elvezettek a Mosoni Duna partjára. Itt favágókkal találkoztunk, akik némi instrukcióval láttak el, és megnyugtattak, hogy el tudunk jutni az ott épp egyre sűrűbben benőtt part menti úton, a Feketeerdei hídig. A hídon átkelve már a szigetközbe értünk, és Feketeerdőig az aszfalton gyalogoltunk, ahol a Fenyőfa étterembe tértünk be egy órára, ahol nem maradhatott el egy HALÁSZLÉ harcsával :) A központból a Szent Márton zarándokutat jelölő, példásan kialakított és felfestett sárga sávval jelölt nyomvonalát követtük. Kissé megnyújtottuk a lépteinket, mert az étterembe elég hosszan időztünk. Halászi felé egy 5 km. hosszú szinte nyíl egyenes végeláthatatlannak tűnő földúton lépkedtünk, ami néhol csúszkálásba ment át, mert az enyhe idő ellenére a talaj mentén sok helyen megmaradt a jég. Halásziban már nem tértünk be a kocsmába sem, mert a nap már nagyon közelített a horizonthoz, és lehetőség szerint világosban akarunk megérkezni. Kellemes erdei turistautakon haladtunk, és végül a Kálnoki duna hídján áthaladva értünk be Máriakálnokra épp szürkületkor. Végül 29.7 km. megtétele után, 16.34-kor toppantunk be a szállásunkra, ahol meleg kályha és rengeteg pörkölt várt minket nokedli társaságában, és bár szégyellem bevallani nem bírtuk legyűrni az egészet :)
2011.01.09. Máriakálnok - Darnózseli - Hédervár - Lipót - Ásványráró A KOLBÁSZT is tartalmazó reggeli alatt Évát, a szállásadónkat rábeszéltük, hogy jöjjön el velünk Darnózseliig, és Nóra rábeszélőkéjének nem tudott ellenállni, így hatan indultunk neki az útnak reggel 8 órakor. A Sarlós-Boldogasszony kegykápolnához érve láttuk, hogy a varjúpopuláció megközelíti a Segesden a Széchenyi kastélyban tapasztalt mértéket. Rövid nézelődés után nekivágtunk a sárga sáv turistajelzésnek, így továbbra is a Szent Márton zarándokút nyomvonalán haladtunk, és a gombatelepnél hagytuk el a települést. A gombatelepi hídon átérve, továbbra is viszonylag jól járható utakon haladtunk, majd mielőtt betértünk volna Kimlére, búcsút mondtunk a turistajelzésnek, és Darnózseli felé vettük az irányt. Távolról puskalövéseket hallottunk, de mire az erdősávhoz értünk, már elmentek a vadászok és nem is találkoztunk velük. A fákról viszont az olvadásnak köszönhetően vízcsöppek csepegtek, amelyeket halk recsegés szerű hang társult, ahogy az ágakat ölelő jégpáncél megrepedezett. Hamarosan elértünk Darnózseli határában, ahol a Nováki csatornát keresztező hídon át érkeztünk a szépen kialakított kerékpárútra, amit a lovasok is használnak, ezt jól kivehettük a lócitromokból amelyeket kerülgetnünk kellett néha. A zsidó temetőt megnéztük, ami Éva számára is újdonság volt, majd a következő utcán kimentünk a halastóhoz. A halastó melletti horgony tanya büfé sajnos vasárnap zárva!!! felirattal fogadott. Itt elbúcsúztunk Évától, majd a tó partján végig sétálva mentünk vissza a kerékpárúthoz, és azon bementünk a templom melletti kocsmába. Itt, az információk beszerzési helyén tudtuk meg az ecetes hal receptjét és Laci anyukájának szülőházáról is megtudtuk, hogy annak a helyén tűzoltószertárat építettek. Természetesen fel is kerestük a helyet, majd tovább siettünk Hédervár felé. Útközben nagyon figyeltük a nyolcszegletű kápolnát a ködben, és 190 méterre voltunk tőle, mire kirajzolódott a sziluettje az enyhe ködben. A Kont-fához kivezető patakparti ösvényen régi piros turistajelzések nyomait találtuk, de az alakjukat már nem lehetett egyértelműen kivenni. A Hédervári kastély előterében beszélgettünk kicsit a recepcióssal, de megállapítottuk, hogy kevés esélyt adunk annak a lehetőségnek, hogy itt szálljunk meg valaha is. A kastély parkjában viszont körbe sétáltunk és megnéztük a kentaur szoborcsoportot is. Hamarosan megleltük az öreg fát, amelyik a templom mellett állt és már csak egy ága él.
A központban a kocsma táblájára ki volt írva, hogy ecetes hal, így több sem kellett nekünk, azonnal megtámadtuk az ojjektumot. Bent derült ki, hogy a 100 méterre levő étteremből hozatják, és csak elvitelre van, így inkább visszamentünk az étteremhez, ahol desszertet is tudtunk kérni a rántott ecetes busapatkók után. Innen a piros jelzésen indultunk tovább észak felé, majd amikor az jobbra fordult, mi gyors döntést hozva, balra fordultunk, hogy útba ejtsük Lipót települést is. Hamarosan egy kis tó partjához értünk, aminek már erősen olvadozott a jégpáncélja a tavaszt idéző napsütésben. Lipóton sok időnk nem maradt, hogy megnézzük a látványosságokat, ugyanis a 16:25-ös buszt el akartuk érni. Nagy szerencsénkre jól járható dózerúton hagytuk el a települést, és így alkalmunk nyílt a gyors haladásra a lenyugvó nap sugarai közt gyönyörű fénybe öltözött holtágak és csatornák mellett. Alig kellett várni a buszmegállóban pár percet és már jött is a busz, amivel épp elértük a Budapestre közlekedő közvetlen gyorsvonatot, ami már bent is állt, mire a jegyeket megvettük. A napi megtett táv 28.1 km lett.
Mivel nem volt lázam, bízom benne, hogy csak egy komolyabb gyomorrontás volt, bár állítólag hasonló tünetekkel kering vírus is mostanság...
Dokihoz nem mentem, mert tegnap a másfél-kétórás pislogásokkal addig jutottam, hogy amikor feltudtam kelni az ágyból, sikerült megnéznem, hogy milyen gyógyteát igyak a folyamatos émelygés ellen, majd azt ittam számolgatva kortyonként (vissza ne jöjjön, mint előző éjjel a víz).
Miután a tegnap esti főtt krumpli nem tért vissza, munkaképesnek nyilvánítottam magam, és idebent kamillateázok és főtt krumplizok.
Mást még nem mertem enni. Talán este majd ham-letet...
Nagyon remélem, hogyha vírus, senkire nem ragasztottam át:(.
17:00. Almár Iván csillagász, űrkutató: A Földön kívüli értelem kutatása. 18:30.Ócsvári Áron, Velegi István (középiskolai diákok), és Szelinger Tamás (kísérő):Egy hét a NASA Hunstvillei Nemzetközi Űrtáborában.
Helyszin: Vakok Állami Intézete, XIV. Hermina út 21.
