Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
Tavaly vagy tavalyelőtt volt egy V4-es komolyzenei összeröffenés.
A szervezők kisütötték, hogy mind a négy országból kell nem kortárs klasszikus zeneszerző, akinek a művét bemutatják mind a négy országban ugyanazon koncert keretei között.
Lengyel, cseh és magyar komponista bőven akadt, a szervezők a bőség zavarával küszködtek, de szlovák maestrót még mikroszkóppal sem sikerült fellelni.
Vagy egy évig keresgéltek a tót atyafiak, amíg nagyítóval fölleltek egy Lyonban vagy valahol másutt Franciao.-ban 1900 körül egy zeneiskolában ténykedő állítólagos külföldre szakadt szlovák zenetanárt, aki kórusműveket és kisebb hangszeres darabokat alkotott a zeneiskolásoknak, bár ha jól emlékszem, a csehek vitatták, hogy szlovák lett volna e "világhírű" zeneszerző.
No és miben nyilvánult meg egy ottani magyar számára az a fenenagy csehszlovák polgári demokrácia? Ráadásul mint a Kisantant egyik állama, agresszívan viseltetett a maradék Magyarország ellen is. Hát ilyen egy mintaország?
Szlovákia nem hiányozna, ha megszűnne, sőt! Ezért az operettországért nem lenne kár; a Felvidékünket ne válassza el államhatár tőlünk, ahogy más országrészeinket se.
Már eleve nem kellett volna elismernie a magyar vezetésnek a létét 1993-ban.
Mantrázz, mantrázz.... elalvás előtt is, hátha erről álmodsz, és akkor ott még igaz is lesz. Te tökéletesen hozod 2020-ban is a hatvanas évek kommunistáját, ilyen szempontból szerencsénk van veled. Maga vagy az időutazás. Kár hogy nem tudunk néha jól elverni :D
Csehszlovákia volt az egyetlen közép-európai polgári demokrácia a két világháború között, és Csehország már előtte is a Monarchia legfejlettebb része volt.
Persze nagy különbségek voltak az ország nyugati és keleti vége között. Viszont az állam nagyon sok pénzt költött a keleti területek fejlesztésére.
"Lefogadom, hogy a "Minden drága, vissza Prága!" és hasonló rigmusok is, amelyeket Jawa/Cz-Sk fórumtársunk annyira szeret emlegetni, a magyarellenes cseh és tót felforgatók kreálmányai..."
Ez pontosan így van!
Mondjuk az tény, hogy az életszínvonal magasabb volt a "demokratikus" Csehszlovákiában, de hát a németek- és a magyarok kisemmizéséből, kifosztásából volt mit aprítaniuk a tejbe. De ettől függetlenül, ezek a jelmondatok egyértelműen a sunyi csehszlovák propaganda számlájára írandók, amelyek célja a magyarság megosztása volt...
Én meg arról írok, hogy hazánk Trianon miatt volt szegény a két világháború között, és a revízió esélyt adott és adna az újra felemelkedésre. De ha valakinek Prága kell, az menjen oda a hazám kifosztása nélkül.
"Minden drága, vissza Prága!" és hasonló rigmusok is, amelyeket Jawa/Cz-Sk fórumtársunk.....ezek a jelszavak akkor leptek eletbe mikor a bevonulo MAGYAR HONVEDEK-utan mar elhervadtak a viragok,es a mindennapok kovetkeztek:)
Hat igen ez nagyon is ervenyes volt azokra a idokre,nezve nekem meg a nagyszuleim beszeltek ezekrol a nevezetes esemenyekrol,de maskulonben egy kiallitason is lattam,errol meg fekete feher-fotokat,a Komarno-i hid-ra is feltuntettek szoveget,es nagyanyam szerint meg nalunk a Templom-oldalara is feliratoztak,sot piros szinnel hogy legyen nyomateka a szovegnek,erre meg gyerekkorombol emlekszem ilyen aszanlas-javitas vegett meg a festes nyomai a betuknek de azota mar vagy 100x attfestettek a egeszet.
Meg egy erdekes jelszo volt..Hogy ,mig Beneš volt apatok volt cipotok ruhatok Horthy-lett apatok mesztelen a pics@tok,ez a akkori gazdasagi helyzetet elemezte,mindt itt Mano Sanga-ur is megfogalmazott:)
Az 1938-as visszacsatolás után nem lett minden fenékig tejfel a Felvidéken. A bevonuló magyar honvédek lába elé szórt virágok elhervadtak, és betrappoltak a tisztfeleségek, hogy jó áron felvásárolják a csehszlovák ipar remekeit. Pozícióharc a budapesti ejtőernyősökkel, csendőrpertu, besúgók és a helybéli magyarok felhasználása az országos játszmákban: ilyen volt a revíziós évek sötétebb oldala.
A folklór szerint a bevonulás után a minden drága, vissza Prága jelszó is elhangzott magyar szájból. Ha így is történt, ez csak kivétel lehetett, de az elégedetlenkedés általános volt. Már a virágesővel fogadott magyar katonák sem tettek mindenhol jó benyomást. Bár a falvakban szinte minden magyar a felállított díszkapuknál várta a bevonuló csapatokat, a honvédség biciklis előőrsei, ócska páncélosai láthatóan gyengébbek voltak a távozó csehek egységeinél. Pár nap múlva aztán megérkeztek a magyarországi „úrinők”. Ők azok a tiszt- és politikusfeleségek voltak, akik tömegesen vásárolták fel a magyarnál jobb és olcsóbb helyi iparcikkeket, méretet nem nézve vittek ruhát és cipőt, ürítették ki az edényboltokat.
A magyarok többsége gazdaságilag nem járt jól az országcserével. A pengőre váltással a bérek sokat vesztettek értékükből, az ígért nagyberuházásokból a háború miatt nem lett semmi, az átkerült vidékek csehszlovákból magyar periféria lettek. Pedig a visszacsatolás után az új rezsimmel szemben nagy volt a várakozás. A közigazgatás megszervezése sok új álláshelyet jelentett, a meghirdetett „őrségváltás” jegyében mindenki azt remélte, hogy az addig háttérbe szorított felvidéki magyarok tömegével jutnak biztos megélhetést nyújtó állami sarzsihoz. Mintha hirtelen mindenki rendőr, postás, vasutas akart volna lenni, de legalább egy – akkor is sokszor politikai alapon osztogatott – trafikhoz jutni.
A VEZETŐ TISZTSÉGEKBEN AZONBAN MEGJELENTEK A BUDAPESTI EJTŐERNYŐSÖK, AZ „ANYAIAK”.
Sokak csalódására „nyanyásoknak” is gúnyolt anyaországiakat ültettek a nagyobb városok polgármesteri székébe, de lejjebb is az volt az alapelv, hogy az állam kenyerét csak az eheti, aki teljesen lojális az új hatalomhoz. Igazolóbizottságok alakultak, hogy felmérjék, ki léphet állami szolgálatba, és bagatell ügyek miatt is elutasították azokat, akiket a „magyar állameszme és államhűség” szempontjából kifogásolhatónak találtak. Az igazolások a feljelentések besúgórendszerekre jellemző hullámát indították el – írja könyvében a felvidéki történész, Simon Attila.
Lefogadom, hogy a "Minden drága, vissza Prága!" és hasonló rigmusok is, amelyeket Jawa/Cz-Sk fórumtársunk annyira szeret emlegetni, a magyarellenes cseh és tót felforgatók kreálmányai, semmint annak kifejezése, hogy hazatért honfitársaink annyira megbánták volna a Felvidék általuk lakott déli sávjának Magyarországhoz való csatolását.
A nagysurányi eset, államellenes izgatás miatt robbat ki, ami árnyalja a képet...
"Alkalmanként azonban voltak összetűzések: ilyen volt, amikor Horthy nevenapján, 1938. december 6-ánkitűzték a templomra a magyar zászló fölé a szlovákot, illetve amikor éjszakánként a csendőrség mellett futkározó gyerekek "kikirikít" (magyarul "kukurikú") kiabáltak a csendőrök felé, hogy ezzel gúnyolják a kakastollasokat.
A legnagyobb probléma 1938. december 25-én volt. Ekkor hazajöttek Surányba a Szlovákiában tanuló diákok és a Szlovákiába átszökött személyek is. Amikor Gratzer Ferenc plébános kijelentette, hogy a diákmisén az evangéliumot és a prédikációt magyar nyelven is elmondja, hangos köhögés hallatszott. A Szlovákiából visszajöttek elkezdték a többieket bujtogatni a hatalom ellen, a mise végén elhangzó magyar himnuszba elkezdték hangosan énekelni a "Hej, Slováci" kezdetű szlovák himnikus éneket. Amikor a hívek a templomból kijöttek, a magyarok és a szlovákok egymásnak estek. Mivel az utcán tartózkodtak a csendőrök is, a szlovákok ezek felé indultak meg. A csendőrök lőttek. A 19 éves Kokoska Mária meghalt, további hét ember megsebesült. Kokoska Mária testi fogyatékos volt, nem volt szájpadlása, így beszélni sem tudott. Szlovák források szerint a tűzparancsot Galambos János adta ki ("Tüzelj, az anyád Istenit!", majd ismételte "Tüzelj, a krisztusát!"). Azonban a magyar források részletesebben számolnak be arról, hogyGalambos János előbb magyar, majd Révfalusi Mihály szlovák nyelven felszólította a tömeget a főtér elhagyására, azonban a tömeg nem akart feloszlani. Amikor a tömeg tovább közeledett a csendőrök felé, Galambos János felszólította a rendőröket, hogy készítsék a fegyvereket majd kiadta a tűzparancsot. Tóth József fegyverét elsütötte, majd utána Szabó Lajos is. Meg kell említeni, hogy Tóth Józsefet egyszer már megbüntették, mert Koltán hasonló körülmények között lelőtt már egy embert. Galambos Jánost három hét börtönre, Tóth Józsefet (a jegyzőkönyvben egy helyen Ferenc) pedig leszerelésre ítélték."
A magyar katonai akció és a csehszlovák területrablás között az a lényeges különbség, hogy míg a csehszlovák rabló tesóid 1918/19-ben területrablás céljából támadták meg a Károlyi Miska «jóvoltából» önvédelemre képtelen magyar államot, és ezáltal sajnos sikerült elszakítaniuk a Felvidéket, addig hazánk csak annak a területnek egy kisebb részét vette vissza, ami ezer évig mindig is hozzá tartozott.
Ami pedig a csendőri "terrorizálásokat" illet, jobban tennéd, ha mélyen kussolnál !
Persze tisztában vagyok vele, hogy a pofátlanságod nem ismer határokat, de szeretném felhívni a figyíelmed arra a tényre, hogy a "galamblelkű" csehszlovák tesóid a Felvidék megszállásakor folyamatosan terrorizálták a magyar lakosságot, a rablások, fosztogatások, verések és kínzások mellett számos gyilkossággal járó kegyetlenkedést is elkövettek.
A legismertebb ezek közül a pozsonyi sortűz néven elhíresült öldöklés, amelynek 9 halálos áldozata-, 23 súlyos sérültje-, és több mint 100 könnyebb sérültje volt. A cseh légiósok legelvetemültebb tette az volt, amikor a temetés napján egy 14 éves tanulót lőttek le.
De sajnos máshol is történtek hasonló öldöklések, mint ezt az alábbiak is bizonyítják:
"A pozsonyi esethez hasonló dolog történt 1919 március 23-án Zselízen is. A magyar lakosság itt is tiltakozott a csehszlovák megszállás ellen: „A magyar lobogó alatt, nemzeti töltetű dalokat éneklő tömeg a város Fő utcáján vonult végig, amikor a cseh legionáriusokból álló rendfenntartó erők sortüzet nyitottak rájuk.” Az atrocitás összesen öt áldozatot követelt, rájuk legalább emléktábla emlékezik az egykor szolidan magyar, mára egyre inkább elszlovákosodó kisvárosban.
A legsúlyosabb eset azonban a komáromi vérfürdő, 1919. május 1-én. Komárom máig Európa egyik utolsó kettészakított városa, és amikor ez a kettészakítás megtörtént, a komáromiak érthető módon rendkívüli ellenérzéssel fogadták. A vérfürdő előzménye egy a meg-nem szállt déli-városrészből (amit ma Komáromnak gondolnak oly sokan, pedig a gyönyörű történelmi belváros északon van) kiinduló magyar támadás volt a csehszlovák legionáriusok ellen. Arról ellentmondóak az adatok, hogy ki és miért szervezte, a végeredmény azonban vereség volt. A többség nem harcban esett el, hanem vagy menekülés közben, vagy a fegyverletétel után. A kiképzetlen 17-22 éves magyar fiúk jelentős része, akiket a lelkesedés hajtott a felelőtlen akcióba, az Erzsébet-szigeten próbált menedéket keresni. Őket a csehszlovákok egész egyszerűen lemészárolták. A magyar halottak számát 100-300 közé teszik, az biztos, hogy 99 embert temettek el a katolikus temetőben (a tömegsírt lásd a fotón). A harcok teljes lezárulása után a csehek még 18, köztük egy 15 éves és három 19 éves foglyot kivégeztek, a kijárási tilalom alatt pedig egy 12 éves gyermeket agyonlőttek."
Egyébként neked különösen ajánlanám a "Kis szlovák legendárium" c. sorozat tanulmányozását, ahol lerántják a leplet a "galamblelkű" csehszlovák tesóidról és a Középeurópában egyedülálló "demokráciájukról"...
Magyarország megtámadta, elfoglalta és annektálta az önállóságát kikiáltott Kárpátalját.
A magyar csapatok rövid ideig háborút is folytattak Szlovákia ellen (1939/03/23-1939/04/04).
Az elfoglalt szlovák területeken a magyar csendőrök terrorizálták a szlovák lakosságot.
Bizonyára hallottál Mária Kokošová esetéről: a tizenhatéves nagysurányi (Šurany) lánnyal egy magyar csendőrsortűz végzett a mise után, a csendőrök a templomból kijövő hívek közé lőttek, mert azok a szlovák himnuszt énekelték. Az ilyen erőszakosságok miatt tömegesen menekültek a szlovákok a Magyarország által elfoglalt déli területekről. Volt több hasonló eset az elfoglalt területeken, így pl. Komáromcsehin (Čechy), ahol Bakos-Mihálik Katalin 24 éves asszonyt lőtték le, és Kassaújfalun (Košická Nová Ves), ahol Balogh József helyi plébánost úgy megverték, hogy belehalt sérüléseibe.
Románia nagyon is szeretné Moldovát bekebelezni - a témát állandó jelleggel melegen tartja -, csak azért nem teheti, mert ezt az oroszok nem nagyon engednék, de az EU sem lelkesedne egy ilyen lépésért...
"Elfeledkezel arról, hogy előtte (1938-1939-ben) a nácik és a horthysták megszállták Csehszlovákiát. A megszállás idején a nácikkal szimpatizálók lemondtak csehszlovák állampolgárságukról és felvették a német vagy magyar állampolgárságot."
És ennek mi köze a csehszlovák nácik gaztetteihez?!
Persze, ha az előzményeket nézzükk, akkor én is emlékeztetnélek arra, hogy a cseh tesóid aljas hazugságok és történelemhamisítások árán, az egyébként szintén rabló győztesek beleegyezésével, olyan német és magyar területekre is rátehették a tolvaj mancsukat, amelyekhez semmi közük nem volt, ráadásul nem tartották be az uralmuk alá került kisebbségi jogok szavatolását. Helyette azonnal megkezdék a magyar- és német vagyonok (földek, házak, intézmények, stb.) elkobzását és a betelepítéseket színtiszta magyar- és német területekre, és még lehetne sorolni a csehszlovák "demokrácia" áldásait…
A "horthysták" meg egyáltalán nem szállták meg Csehszlovákiát – tehát itt is hazudsz – csak azoknak a törvénytelenül elcsatolt magyarlakta területekenek egy részét vették vissza, amiket az első bécsi döntés megítélt…
