A lámpás tippet köszi, megnézem át lehet-e szerelni fej helyett derékra. Kezembe nw bot lesz, próbáltam oda átrakni, marha idétlen és kényelmetlen, plusz ugyanolyan haszontalan volt. Én szívesen indulnék akár hatkor is, ha azt jelenti, hogy a koromsötét előtt beérek (nagyon nem tetszett úgy az erdő), mert az 10 óra körüli teljesítést jelentene... :) pillanatnyilag fogalmam sincs mennyi idő alatt fogok beérni, 5 óra 15-ös majdnem maxra futott VTM, 6 óra 50-es laza Meteor 50 alapján akár 12 óra is lehetne, de ennél többre számítok, nagyon soka szint és vége nagyon setét.
Ködben rakd a kezedbe, vagy hasadra a lámpát. Illetve a felszínt is jobban látod, ha nem a szemedhez közel van a fényforrás, mert úgy az árnyékok látszólagos képe nem változik.
Ja, erről jut eszembe, hogy a piroson nálam nagyon erősen a túra mellett szól, hogy nekem a futáson kellene fejlámpa, így meg 7-es indulással nem.
Erről jut eszembe, múltkor este sötétben, ha bekapcsoltam fejlámpát, akkor a leheletem párájától gyakorlatilag kevesebbet láttam, mint lámpa nélkül. A kulcsatartómon lévő helyzetjelző bringalámpa többet segített, mint a petz.
Ez így normális? Nem hiszem hogy rosszul lejet felrakni/beállítani egy fejlámpát. :)
Oksa, értem. Én sem hiszem, hogy sok mindent veszek majd a futós asztalról, de az érem, az érem, ha az első nagy távról van szó... :)
A honlap és a regisztráció tényleg katyvasz kicsit (nem egyértelmű fogalmazások, minden infó több helyen, de sehol sem kompletten), de én vhogy átverekedtem magam! :)
A fő ok nem az 5eFt, bár az is lehetne, mert nem értek egyet a díjszabással. Szerintem egy csomó embernek gond a 10eFt nevezés, és az probléma.
Nekem nincs tervezett programom, hogy mikor mire megyek el futni, hanem inkább ahogy alakul. Ez a verseny mondjuk pont tervben volt, de -és ez a 2. ok- nem voltam képes benevezni. Mivel eleve feleslegesnek tartom ezt a beregisztrálós procedúrát, már türelmetlen vagyok, és aztán az meg hamar el is fogy. Nem érzem úgy, hogy a felkészülésem indokolná, hogy ne a túrára menjek, és ez nem a netto időd függvénye, inkább az, ki mennyit készül egy ilyenre, mennyire hegyezi magát a dologra.
Izót nem iszom, vízen meg gélen szoktam menni, banánt, mazsolát vennék az asztalról, de kibírom nélkülük. Klasszik túrákon el lehet rejteni előre ezt-azt az erdőben, be lehet menni büfébe-boltba, majd ez lesz, ha úgy adódik, nem a mp-ekre hegyezünk.
Egy jót túrázunk-futunk, és a végén a célban beszélgetünk-barátkozunk. Nekem ez a cél, és erre pont jó a túra is.
Nem indulok, de ha indulnék: azért mert az extra szolgáltatásokra nem tartok igényt, a nevezés túrára jóval olcsóbb, és a versenybe amúgy sincs esélyem beleszólni, ergo magára a versenyzési lehetőségre nem tartok igényt.
No azért nem csak simpla record holder. 25x teljesítette a WS-t. Ebből 5x nyert, és 20x ment 20 óra alatt.
Na ez nem semmi.... Negyed századról beszélünk egy száz mérföldes esetében...
Mondjuk mikor az UTMB-n futottunk vele úgy 2004 táján, és a rajt után némi aprópénz csörgött a zsebében, akkor kicsit amatőrnek tűnt... De aztán ez elmúlt....
Once upon a time úgy hozta most nyáron, hodzs a szerencsének és a some pénzmagnak köszönhetően Lake Tahoe-nál patrolozhattam in July. You know, mindenki a saját személyiségéhez közel álló race-hez vonzódik. Én a Tahoe mellett döntöttem. Lottery volt.., ja mondjuk nem ötös, de akkor is khúztak.
Happy voltam very, a plane-t kisebb trouble miatt lekéstük, de végül éppen megérkeztünk Carson City-be a race előtti éjszaka. Carson City egy true American cool hely, van benne egy g@ci big highway, meg údzs 5-6 pick-up nagykereskedés.
Mondom fuckyeahh, ez bika cool, és vettem egy száraz hotdogot a petrol sztésönön lefekvés előtt. that's it for szénhidrátfeltöltés.
50 milesra neveztem, épp elég lesz gondoltam, a 100 miles ugyanebből egy second loop, no way, hogy körözgessek itt, mint egy tahoe.
Pretty korán volt a rajt, még darkness, meg a fejemben is a 9 óra jetleggel, csak az amerikai himnusz soundtrack-jére térek magamhoz. Ezt a kb. 150-200 résztvevőnek játsza le a főszervező egy magnetofonról.
Hogyasszondja: I am proud to live in a free country, and I would in particular salute all the military participants of the race. Meg ilyenek.
Állnak a guy-ok, meg a girl-ök és kezük a szívükön, hajnalodik a spooner lake-nél úgy 1800 méteren. Fuckyeah mindjárt cryingolok én is.
Már látom @thecsanya-t, ahogy az UTH rajtjában Király Linda Ákossal duettben énekli a himnuszt LIVE.
Aztán rajt, a talaj nagyon easy, a technikát itt egy símárkának ismerik, single track főleg, de olyan igazi dirt road féle. Utóbbi annyira, hogy kb. 10 mérföld után max por vagymuk s hamu.
Avarage altitude az 2000 méter, az össz d+ meg 3100, szóval no worry, nem kell sokat mászni.. Felülről csekkoljuk párszor a lake-eket, van itt tahoe, marlette, meg még többször ők. Awesome, hogy a növényzet 6000 lábon olyan, mint a hárs hegyen, de 3000 méternél is buja zöld minden.
A pálya igazi nehézsége egy függőleges fekete sípálya, nagyjából egy fél órát kell lábgépezni rajta.
A verseny cool, a refreshment point-okon egy egész madzsar vlllage eléldegélne pár hónapig, van itt a sült bacontől avokádón át minden. Rég nem látott mountain dew-tól kezdve bud light-ig mindennel lehet frissíteni.
A volunteer-ek szinte többen vannak, mint a racerek, utóbbiak számát a National Parkok extrém mód limitálják. For the sake of freedom.
A pontokon szól a zene, a személyzet jumpolja magát rád, még szólni sem tudsz, szádban már valami marshmallow szelet. Érezni, hogy itt privilege önkénteskedni. Community ez, a fordítókon pacsiznak egymással az arcok. Az egyetlen külföldi én vagyok, meg van egy dán tag a startlist szerint..
Az utolsó pontot 3000-en a helyi ranger-cserkész csapat viszi, a capitain cowboy kalapban igazgatja a dolgokat, ellövik a hungry hungary viccbombát, persze udvariasan laughingolok.
Nyomom a szelfiket, talán sosem jövök ide vissza.
A célkaput az organizerek most likely a zöldgömbtől kérték kölcsönt, mert alig veszem észre, de végül beletalálok.
Moni vár, eszünk egy free burritot, meg iszunk egy pár isteni free beert (csapolva), aztán visszakocsizunk a motelbe. Este még ráküldünk egy helyi padthait, a multikulti itt nem szitok.
Nincs itt semmi különös, some guys ran 50 or 100 miles. Ezt látjuk is másnap a reggelinél, ahol a pár szakállas trailer addict simán megfér a lepukkant nevadai casino addict-okkal. Már maga a set-up és az arcok is megérnének egy Jarmusch filmet.
Small is beautiful. Az egész olyan kicsit viccesen egyszerű, de van benne valami természtes. Kis verseny, no fuss, a következő faluban holnap lesz egy másik derby. Itt nem látsz full technikaiban szaladgálni több ezer embert, nincs fészbuk követés, real time időmérés, kézben a kulacs, gatyán a rajtszám, aztán tolják neki.
Below some kép:
ÓÓÓ just egy normál pont
Hungarians are everywhere. A guy mellettem amúgy Tim Twietmeyer, 5 times Western States record holder.
Még annyi, hogy mikor egy ilyen eseményen sorban állsz, pont az ismerősökkel beszélgetsz. Tul képpen pont ezért mész oda. Otthon meg kuksolsz egyedül a gép előtt. Akkor a fél óra kuksolást hány óra sorban állásra cserélnéd (Most olvassuk gyerekeknek esténként Michael Ende Momo-ját.)?
Hát volt a rajtban rendező vagy 10. akkor az 200/asztal, és az pont loko fele. Egyébként én nem látok összefüggést ezekben a dolgokban. Van ahol várni kell, van ahol nem kell várni függetlenül az esemény méretétől és az előnevezéstől. Pl Mártabércen teljesen értelmetlen az előnevezés, pont nulláról is kezdhetnénk a rajtban. A létszámlimit miatt lehet jogosultsága, de az meg egy baromság.
Egyébként, ok, legyen netes nevezés, de ne jelszavazzunk már. Beírod a nevedcímed és utalsz. De nem több.
A beszámolóm sokkal pozitívabb lett, mint maga a futás. Bocs, ha rosszakat írok, de a kellemetlen tapasztalat is tapasztalat. Igazából csak azért írtam, hogy megosszam tapasztalatomat a stressz okozta fáradtság és a mozgáshiány következményeiről, hátha valaki még nem kapott észbe.
