Különvélemény: a legjobb bajnokságszerző: Petró Lajos
Sokszor nem látja az ember a fától az erdőt... Pedig nem is mindig kell látni azt az erdőt, hogy tudjuk, hogy ott van, csak áll előtte egy nagy fa. Talán mi magunk is túl sokat foglalkoztunk a problémákkal, és biztosan benne van az is, hogy az ember idővel megszokja a jót. De a lényeg itt van előttünk: a motokrossz a legjobb hazai technikai sport sorozat, amire érdemes büszkének lennünk. Nem túlzás ez, a képletet le lehet vezetni!
Kezdjük az általánosságokal. Az olyan sportoknak, amelyek nem szórakoztatók, igen nehéz dolguk van így a huszonegyedik században. Mára a hagyományos sportok mellett számos újfajta sportág bővíti a kínálatot, ami az információs robbanással kiegészülve szabad választást enged az embereknek. Nem lehet már ránk erőltetni semmilyen sportot, mert ha nem tetszik, akkor egyszerűen átkapcsoljuk a TV-t, vagy felmegyünk az internetre, esetleg kinyitunk egy magazint!
Vannak barátaim, akik több futball liga meccseit is párhuzamosan követik a TV-ben – miközben én magam az utóbbi egy évben egyetlen focimecssbe sem futottam bele sehol. Ugyanakkor legalább négy nemzetközi motoros bajnokság futamait nézem élőben – amit meg Ők nem láttak soha. Ezzel azt akarom mondani, hogy ma szabad a pálya, és mindenki nézhet azt, amit akar. És az ember azt választja, ami a legszórakoztatóbb. Ezért minden modern sport elsősorban szórakoztatás - különben nem tud egyetlen másodpercet sem elragadni a videójátékoktól, tanulástól, házimunkától, kutyasétáltatástól, mozitól, családi programokból és egyáltalán bármiből, amit az emberek manapság csinálnak. Így a motokrossz is elsősorban szórakoztatás, tehát ennek megfelelően kell minősíteni.
A technikai sportokra szűkítve a kört, a motokrossz alapadottságai jelenleg az élvonalba tartoznak, vagy éppen a legjobbak. És most nem a magyar bajnokságról, hanem a motorkosszról általában beszélek. Vegyük sorra, hogy mi az, amiben a motokrossz, mint szórakoztató műfaj, nagyon jó!
A versenyek egy helyszínre koncentrálódnak, a pályák változatosak, közelről nézhető, jól belátható, a motorok háromdimenziós mozgást végeznek (ugrások), és mindez kellemes természeti környezetben van. Aki esetleg nem értene egyet, annak érdemes ugyanezeket a szempontokat sorra venni más technikai sportban. Aki nézett már gyorsasági versenyt ugyanabban az évben ötödször a Hungaroringen úgy, hogy a korlát, a kerítés, és a szalagkorlát mögött, a százméteres bukótérrel elválasztott, gombostűfejnyi motorosokat próbálta felismerni, az tudja mit jelent az, hogy oda lehet állni közvetlenül a pálya szélére. Vagy aki sétált már 3 órát rallin azért, hogy megnézzen hat gyors versenyezőt egyetlen kanyarban 3 másodperc alatt elfordulni, az tudja, hogy mit jelent, ha egy helyen mindent megkap.
Persze vannak negatívumok is. A motokrossz versenyek távol esnek a nagyvárosoktól, tömegközlekedéssel nem megközelíthetők, néha por, sár van, nincsenek kiépített lelátók, és a versenyprogram viszonylag hosszú, egy egész délutánt igénybe vesz. Mindezekkel együtt reálisan nézve a dolgot látható, hogy a mérleg nyelve erősen a pozitívumok felé billen!
Közvetve ugyan, de a szórakoztatás részéhez tartozik, hogy a technikai sportok közül a motokrossz kimondottan az olcsók közé tartozik. Itt nyilván sokan felszisszennek, de csak számolni kell egy kicsit! Egy nemzeti bajnokságban ütőképes új gyorsasági versenymotor alapból ötmillió, egy közepes tereprally autó ára 15 millió forint körül mozog, míg egy WRC rally autónak közel ennyi a bérleti díja egyetlen versenyre. Szemben egy újonnan 2-2,5 millós krosszmotorral!
És a fenntartásban is hasonló a különbség! Egy kisebb elcsúszás egy gyorsasági motorral, és máris pörögnek a százezrek. Egy garnitúra gumi is százezer, míg egy rallis a hazai élvonalban egy versenyen 1,5 milliót elkölt gumikra! Összességében tehát a motokrossz elérhető, ami egyenlő azzal, hogy a pályán valódi versenyt láthatunk, ahol nem az dönt, hogy ki milyen diffúzort tudott megvenni, hanem hogy ki hogy motorozik.
A motokrossz tehát általában véve elég jó adottságú sport ahhoz, hogy színvonalasan szórakoztasson. De ez csak az egyik oka annak, hogy a hazai motokrossz bajnokság a többi magyar technikai sportot vastagon lekőrözi. Nézzünk meg néhányat a jelentősebb „ellenfelek” közül, és hogy miben buknak el a hazai motokrosszal szemben.
A hazai gyorsasági motoros bajnokság jelenleg – nehéz jó szót találni, de - esetleges. Nincsenek az egész sorozatban induló, ismert nevek, és különösen nincsenek nagy márkacsapatok, vagy VB szintű pilóták. Kispataki Viktor például ugyan Brnoban 15-ként szerzett egy Superbike világbajnoki pontot az idén, de az igazság az, hogy utolsó lett, és már a harmadik körben nem látta a 14.-et sem. Kispataki és a gyorsasági sport élvonala remek sportolókból áll, de sem Ők, sem a motorjuk nem Superbike VB-s szint, különösen nem MotoGP-s. Kornél és Bence ennél sokkal magasabb szintet képvisel a maga szakágában.
Terepralliban és ralliban vannak nemzetközi szintű pilóták, de a mezőny nagyrésze pocakos amatőr, illetve olyan mértékben nem nézőbarát sportok, hogy esélyük sincsen arra, hogy igazán szórakoztatóak legyenek. Egy kanyarért órákat utazni, úgy hogy etapon versenyautók jönnek 200-al a sávunkban szemben – felejtős! Ráadásul a mezőny nagyon „vékony” abszolútban, nem beszélve arról, hogy sokszor fogalmunk sincs ki nyert, mert a végeredmény a sportbírói értekezleten, vagy éppen a bíróságon dől el...
A gyorsasági autós bajnokság – nem csökkentve a résztvevők érdemeit – egy amatőr autós vetélkedő. Az egyetlen ízig-vérig profi, Michelisz Norbert nem indul a hazai futamokon, a többiek pedig kevesek egy jó versenyhez. Emellett a kategóriák nem egységesek, a versenyek sportérték nélküliek. Plusz egy 300 lóerős autó is szemre csigalassú egy Forma1-nek tervezett pályán.
És most nem folytatva a sort, a többi szakág is hasonló problémákkal küzd. Ehhez képest még egy ilyen gyengébb évben is az MXOB egy professzionális bajnokság tudott maradni. Az élversenyzők nemzetközi szintűek és a teljes bajnokságot végig motorozzák. Az ország nagyrészét lefedő helyszínek változatosak, a versenyek hazai mércével igen jól szervezettek, és igenis figyelnek a nézőkre! Emellett vannak egységes csapatok és a pilóták, akik valóban komolyan veszik a sportot. Lehet hogy néha csak a negatívumokat látja az ember, de ez 2011-ben Magyarországon a csúcs. Szerencsések vagyunk, és büszkék lehetünk rá - ezt nem szabad elfelejteni!
