Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
,,Méltóságos uram, báttorkodom jelenteni önnek, párizsban színpadra vittek egy darabot, amely - bizonyos értelemben - becsmérli a nagy Katalin császárnő becsületét... A maga nagymamájét... - Üzenje meg Franciaország császárának, ha ő azonnal nem szünteti be ezt az előadást, akkor majd elküldök Párizsba egy millió nézőt, szürke egyenkabátban, akik majd kifütyölik őt... sajátos módon...
A színpadra kivonuló ember, franciául: Hölgyeim és uraim, az előadás elmarad."
,,Egyszer egy apa megkérdezte három fiát, hogy miben rejlik a legnagyobb élvezet egy ember számára? - Sassal vadászni, - válaszolta az idősebbik; - Gazdagnak lenni - válaszolta a középső; És csak a legfiatalabb a testvér, Ugedej, mondta azt, amit annyira szeretett volna hallani az apa: - Gondoskodni a Hazáról, ez a legnagyobb élvezet egy ember számára. És nem hazudott Ugedej, mongólia jövendő ura, mert éppen így élt hatalmas apja - Dzsingisz-kán.
A neve is azt jelenti....Dzsucsi..Vendég.... A leírások szerint eltörték a gerincét. Bár ez elég jellemző kivégzési mód a mongoloknál az hogy nem folyatták a vérét mint közönséges embernek talán következtetni enged a parancs kiadójára. Ugyanis Dzsingisz családtagjainak nem folyhatott a földre a vére. Az is egy érdekes dolog hogy Dzsingisz, Dzsucsi halála után kivételes figyelemmel kisérte Dzsucsi fia Batu sorsát. Ugy tudom Szubudajt bízta meg a nevelésével, és sokat nyomott a latban Dzsingisz akarata Batu dzsihangirrá választásakkor is. ( néhai akarata) És még egy dolog Dzsucsinak és utódainak adta a nyugat felé terjeszkedés jogát privilégiumát.
Dzsingisz ki is tagadhatta volna nyíltan, gyerekeivel együtt, sőt szerintem már amikor a gyerek megszületett, akkor is akár megölhette volna. (Akkoriban voltak csecsemőgyilkosságok egyértelműbb esetekben is, pl. szegény családoknál ha szimplán nem tudtak vállalni még egy gyereket.) Valószínűleg ő se volt biztos benne, kinek a gyerekéről is van szó.
Úgy rémlik, Dzsingisz elfogadta Dzsucsét a fiának, és nem teljesen egyértelmű a helyzet (elvileg asszem lehetett picit koraszülött Dzsingisz-ivadék is, meg még a fogság végén is teherbe eshetett anyuci), mindenesetre Dzsucsével szemben a fiatalabb testvérek örömmel kihasználták kétséges származásának érvét.
Gondolom a hagyományos orosz szemlélet, nevezetesen, hogy a mongolok rosszak, de végülis ki lehet őket bírni, na de a gonosz teutonok ellen a Csúdi-tó jegén kell küzdeni, Nyevszkij herceg vezetésével...
Jó. A maga nemében hiánypótló. Ráadásul - érdekes módon egy író - igyekezett leginkább a tényeket és a forrásokat bemutatni, és rendkívül kevésszer véleményezett. Jó néhány történész követhetné ezt a munkastílust.....
Dzsingisz-ügyileg Bodrov ,,Mongol"-ja után a közeljövőben jobbat nemigen lehet lesz alkotni. Látványosabbat - talán, de dramaturgiailag és történelmileg összerakottabbat - aligha.
Csak pár oldal erejéig, ne éld bele magad:) Sokkal több szól Granadáról, Kairóról és Fezről, valamint Rómáról. Timbuktu és a szubszaharai államok talán egy fejezet.
Ha a tartalmát jól olvastam a Leo Africanusnak, akkor pont azokról az országokról szól (Songhai, Mali, Timbuktu), amiről a magyar történelem oktatás teljességgel elfeledkezik:)
Amin Maalouf alapvetően író, és csak másodsorban történészkedik:) A Baldassare egy egész jó pofa könyv, ha az tetszett, akkor ajánlom olvasd el a most megjelent Leo Africanus-t is, hasonló hangulat- és korszakrajzoló regény. Kicsit más, de szintén jó könyve a Levantei éjszakák, nekem az volt az első, amit olvastam tőle.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy Amin Maalouf a Keresztes hadjáratok arab szemmel című könyv szerzője hogyan tud regényt írni.
Egyszer egy könyvtárban belelapoztam a Szamarkand című írásába, de nem nyerte meg a tetszésemet, ellenben legutóbb a Baldassare nagy utazása című könyv tartalma annyira érdekesnek tűnt, hogy vakon is megvettem.
Nos, a könyv ugyan nem annyira arról szól, amit a tartalomként megjelenítettek, de összességében egy kiváló, kalandos, de mégis érzelmes, ismeretekben és vallási, okkult dolgokban is meggyőző remek naplóregény, kifejezetten ajánlom.
Nem tudom megmondom őszintén...ha nem Attilát alakítja talán.. Attilára még a Jöttünk,láttunk... korszak Jean Renoját tudnám elképzelni, de az amerikai tisztogatás nélkül. a cimet én is megtaláltam... a könyv az elég mozgalmas, de ha rámennek Torda táltos alakjára és azt erőltetik csupán akkor megint lessz egy elb....szott film.
Valamikor tettem be a ,,Birodalom csapasok alatt" filmsorozat letoltesi cimeit.
Aki nem emlekszik - Putyilovszkij cari Ohrana tiszt visszaemlekezeseit (es sok mas egyeb konyvet, p.l. Szavinkov ,,Terrorista visszaemlekezeseit") is hasznaltak.
Kronologiai pontossaggal zajlanak a film esemenyei.
Nem tudtam, de megjelent iden a masodik resze a sorozatnak (szinten 14 resz).
,,A Birodalom pusztulasa"! A tiszt visszaemlekezesei az I.WW eveibol, amikor a katonai elharitasnal dolgozott.
Csak hogy milyen koltsegvetessel keszult es milyen korhusegre torekszenek az oroszok:
Anno az ,,Ejszakai orjarat" is majdnem ket eves kesessel jott be Magyarorszagra, a ,,Nappali orjaratot" meg nem is forgalmaztak. (Pedig az is mar jopar eves.)
Az oroszok nemcsak ,,megtanultak mindent" az amcsiktol, de kozben megoriztek sajat dramaturgiai es szineszi iskolajukat, ami viszont vilagelso volt mindig is.
Nem tudom, miert ,,nincs erdeklodes" orosz filmekre. Mondjuk magyarorszagban meg mindig a sztereotip elkepzelesek ervenyesulnek Oroszorszaggal szemben.
Eleg visszakeresni az Index forumain azoknak a beszamoloit, akik mostanaban jartak kint. Egy ,,KICSIT" estek seggre attol, amit kint lattak. Pedig a nagy atlag elott meg mindig a 90-es evek kozepere-elejere jellemzo ,,remkepek" lebegnek az orszaggal kapcsolatban.
Bár én Mongóliában láttam olyan hatalmas jurtát akkora belső oszlopokkal, termekkel hogy azt hittem rosszul látok. Egy kongresszust le lehetett volna bonyolítani benne.
Nem kell ahhoz feltétlenül jurta, sátorral is gond nélkül megoldható, mintahogy ezt számos példa bizonyítja:)
Hát állitólag ha lehet hinni Priszkosnak volt is ilyenje Attilának. Fapalota, már ha nem valami velencei vagy más hatalmas palotát képzelünk el. Bár én Mongóliában láttam olyan hatalmas jurtát akkora belső oszlopokkal, termekkel hogy azt hittem rosszul látok. Egy kongresszust le lehetett volna bonyolítani benne.
Akkor félreértettelek:) Azt hittem, hogy a Rómához hasonló sorozatra gondoltál:) Egyébként Attilával kapcsolatban inkább egy fapalotáról és egy majdnem állandó településről lehetne szó, és nem sátorvárosról:)
Bizony igaz, az ilyen kaliberű történelmi filmek csak úgy működhetnek, ha nemzetközi piacra készülnek. Ehhez az is szükséges, hogy ki kell belőlük nyesegetni az olyan belső használatra készült utalgatásokat, meg nemzeti összekacsintásokat, amikkel tele szoktuk pakolni a magyar filmeket. A másik dolog viszont az, hogy nem elég kiválasztani egy regényes és izgalmas történelmi eseményt, korszakot, mindenképp kell egy jól fungáló alapsztori, ezért a leglogikusabb egy bevált és sikeres történelmi regényt megfimesíteni. Már említettem, de nekem a Pogányok az egy hihetetlenül filmszerű regény, nem túlságosan sok szereplővel, egyszerű és követhető, ugyanakkor változatos és mellbevágó történettel. Persze más kérdés, hogy milyen koprodukcióban készülhetne, ki vállalná fel a kun, meg a besenyő vonalat. De ebben az esetben a sztori igényes kivitelezésben önmagában vinné a hátán a filmet.
Egy másik - régi - filmötletem egy Gyalog-galopp-szerű paródiafilm lenne II. András királyunk szentföldi kalandjáról. Rengeteg abszúrd helyzetkomikum és ötletelés forrása lehetne, hogyan értelmezték ereklyegyűjtő beszerzőkörútként a pápa magasztos küldetés-tervét. Persze ezt is a legmagasabb fokú igényesség mentén képzelem, tehát nem afféle "Le a fejjel" baszakodásként, tehát szóba sem jöhetne, Bajor Imre, Ganxta Zoli, vagy Hernádi Judit szereplése még statisztaként sem.
Más: Karácsony táján rákészültem az El Cid című opuszra, mondván ebből a sztoriból úgysem lehet szart csinálni, hát lehetett. Charlton Heston meg sem közelíti a Ben-Hur-os alakítását, ha meg Sophia Lorent nézem, akkor csak ezen film alapján kikiáltanám a világ legpocsékabb színésznőjének. A történetfűzés és a megalapozás annyira nevetséges és súlytalan - a korhűségről nem is beszélve -, hogy azt tűnt ki számomra, hogy az alkotók egy percre sem vették komolyan, hogy (történelmi) filmet forgatnak, az egészet kb. az Óperenciás tengeren túli Kukutyinországba gondolták. Szóval nagyot csalódtam (végig sem tudtam nézni), pedig a Reconquista eseményeiről nagyon megnéztem volna egy ütős filmet...
Visszavonom az eddig írtakat. eszembe jutott a film címe, és azonnal megtaláltam: 1982-ben forgatta. Nem SzU-USA volt a koprodukció, hanem SzU-Mexico-Olaszország. A forgatókönyvet Bondarcsuk és Jezsov írták, a filmet Bondarcsuk rendezte. valóban John Reed két könyve alapján készült. Az első rész címe (a feleségem segített:)) ,,Lángoló Mexico". A második rész címe: ,,Láttam egy új világ születését".
A Villa-Zapata féle film mindössze az első részében látható, ugyanis a film három részes (illetve volt neki moziváltoztata) és John Reed életéről szól (két történelmi elbeszélése, a ,,Forradalmi Mexico" és a ,,Tíz nap, amely megrengette a világot" alapján készült a forgatókönyv). Amúgy USA-SzU kooperációban készült a film.
