Ez a topik azoknak a modellezőknek szól akik elsősorban modellvasuti járművek építésével vagy átépítésével foglalkoznak. Hogyan, miből, milyen megoldással, hogy áll most stb..
A műanyag korszak kerekeire gondoltam. Azoknak volt az abroncsa acélból. Ilyen van a 342-esen is. A képen már feketére van festve a csillag.
A régi pánt nyomkarimája elég magas volt, abból egy keveset leesztergáltam. Akkor keletkezett a tapasztalatom az acél minőségérōl. Kenődött, mint a f*s. És persze nagyon óvatosan kellett esztergálni, mert a csillag műanyagja könnyen olvadásnak indult.
Poliuretánból rengeteg félét gyártanak. Van köztük olyan is, ami gumi-szerűvé keményedik, van, amelyik szilárd, sōt törékeny lesz. A puhákat lehet öntōformának is használni (helyettesíti a szilikont), de van egy nagy hátránya: a szilikonnal ellentétben nem elváló. Tehát ha elfelejtik alaposan bekenni leválasztóval, akkor a beleöntött uretán hozzáragad. Talán ezért nem szokták formának használni.
A Sharman-Wheels kerékcsillagok fekete, enyhén rugalmas uretánból vannak.
Ha grafit elektródát használsz,akkor több darab kijön,mielőtt ujra ki kell alakitani a mintát. Ezért van egyszerre több grafitba elkészitett minta. Viszont nem kell utómunkálat,ha jó volt az esztergálás,akkor a szikra után készen van a munkadarab.
Ezek a kerekek ki lettek esztergálva rúdanyagból, a furatok be lettek fúrva. Ezután tömbszikra forgácsoló géppel ki lettek szikráztatva,majd le lettek nikkelezve. Koncentrikusan futnak,nem ütnek semmilyen irányban.
"A régi Piko kerekek acélból (nem rozsdamentes, biliacél) voltak."
Melyikre gondolsz? Mert amiről én tudok - a műanyag korszak után - az abroncs spiáter, valami siáter-féle anyag volt, öntve.
A Schicht kerekek voltak biliacélból, ezek (is) koszolódtak elég rendesen.
Ellenben: NEM-esítettem mindkét fajta kerékből, aminek a végén a futófelület kapott egy 600-as, majd 1200-as polírozást. Az eredmény önmagáért beszél: alig koszolódik, a korábbi állapotához képest sokszoros idő alatt rakódik rá annyi kosz (legalább 1, de inkább 2 nagyságrenddel hosszabb időt bír ki, közel annyit, mint a ROCO NOHAB kerékkel ellátott kocsijaim). Ugyanez igaz a Fuggerth mozdonyok réz kerekeire.
OK köszi én "csak a bevonat védő" változatot ismertem...:D
DE most készítek egy fröcsi gépet és egy jó kis kihívás lenne egy kerék fröcsizése......el fogok gondolkodni rajta...CNC-m van egy jó rajz kéne......ja és az abrocs hozzá. :D:D és persze kitartás :D:D:D
Vannak poliuretán gyanták és gumik is. A vasútmodellezésben leggyakrabban alkalmazott műgyanták is poliuretán gyorsöntő gyanták. Uertángumiba is lehet uretángyantát önteni, de csak egyszer :D Ellenben szilikonba mindkettő működik.
Szerintem a régi Piko kerekek úgy készültek, hogy vették a kész, kiesztergált, acél kerékpántot és a fröccsöntéskor azt is beletették a szerszámba, azaz "bele-fröccsöntötték" a kerékcsillagot. Hasonlóan készültek a Sharman-Wheels kerekek (már régebben feladták a gyártást), de ott nem fröccsöntötték, hanem uretánból beleöntötték a csillagot az acél kerékpántba. Az uretán azonban nem maradt volna meg benne (kicsúszik), ezért ott az esztergált pántnak befelé dupla pereme volt (vagyis egy nut volt belülről beleesztergálva).
Az acél abroncs előnye, hogy jobban tapad. Acélsínen még jobban.
Szerintem a rozsdamentes jó. Már ha tudsz vele hatékonyan dolgozni ilyen kis méretben. A régi Piko kerekek acélból (nem rozsdamentes, biliacél) voltak. Kicsit jobban koszolódik, mint az alpakka.
A régi Piko mozdony "kerekek" fröcsizve voltak és egy préseléssel kialakított abroncs volt(van) rajtuk és utána vagy ragasztva vagy peremezve voltak elkészítve!(de lehet,hogy tévedek??!!)
Rézből az a gond,hogy hamar bekoszolódnak(natúr)illetve oxidálódás nem tesz jót a kontaktnak(áram felvételnek) Szvsz a galván jó ilyenkor. Még esetleg egy sajtolási módszerrel lehetne jó minőségű kerekeket gyártani,de ahhoz viszont egy spéci szerszám kellene. A réz öntés az jó,de ott is precíziós az igazi(majd meg fogom kérdezni az öntészetet akikkel dolgozom). Na bocsi,hogy bele kotyogtam... :D:D
Fordítókorongos! A gép egy Vagép KES 100, alias Dávid eszterga léptetőmotoros, linixcnc-s vezérléssel. De szerintem egy két kezdeti videómat kommentelted is annó, csak azóta azokat már leszedtem. Nem kell hozzá profilkés, csak programot kell írni a profilhoz!!!!
Nekem az lenne az elképzelésem, hogy az öntvénybe ha kerül egy előfurat, ami nem a végleges, és ennél fogva van a kerülete készre munkálva.
Ezután a az abroncsból kiszedjük az öntvény fészkét, bepréseljük az öntvényt, felfúrjuk, belekerül a szigetelés, annak a furata, és a végén lesz leszúrva az abroncs maga.
Picit lehet körülményes, de központos.
A másik kérdés, a rozsdamentes acél mennyire alkalmas abroncsnak? A megmunkálását én nem érzem problémának, elég sokat dolgoztam már vele. Mennyire enné meg a sín anyagát vajon?
Kipróbáltam mindkettőt. Ha a rézöntvény tartalmazza az abroncsot is, egy érdekes probléma jelentkezik. Én nem fúrom, öntöm bele a tengelybe a tengely furatát, mert akkor szinte lehetetlen a végén úgy elkészíteni, hogy ne legyen sem excentrikus, se nyolcas ne kerüljon bele. Ezért a furat csak a kész kerékbe kerül bele úgy, hogy a kerék a pereménél fogva egy patronba kerül befogásra és központozás után kerül bele a furat.
Ez viszont nehéz az öntvénynél, hiszen annak még nincs leesztergálva az abroncsa. Tehát az a kérdés, hogy mit jobb elvégezni előbb? A központ fúrását (ami így akkor esetleg nem lesz központos), vagy az abroncs esztergálását (amihez hiányzik a furat)?
A másik probléma a teljesen kiöntött réz kerékkel, hogy a réz nem ideális futófelületnek, nagyon koszolódik. Lehet galván nikkellel bevonatni, de az egy idő után lekopik. Nem véletlen készítik a gyárak manapság a kerekek abroncsát alpakkából.
Emiatt most úgy gondolom, hogy a jobbik megoldás a réz csillagra rápréselt alpakka kerékpánt.
A BAROSS GÁBOR Vasútmodellező és Vasútbarát Klub 2018.08.09-12-ig megrendezésre kerülő balatonfüredi kiállításának idejére meghirdeti a IX. Nemzetközi Vasútmodell Versenyt Domonkos András emlékére.
Viszont nem szükséges különvenni az abroncsot a keréktől,sokkal jobb az ha egyben van!
Meg kell csináltatni rézöntéssel a kereket,minimális ráhagyással,utána az elkészült darabot kell felszabályozni és a tengelyfuratot kifúrni rajta.(Úgy ahogy Limit is csinálja a kerekeit.)
Egy 8x8-as rapidból simán meg lehetne a fazonkést csinálni hozzá,én sem venném meg a gyárit.
Szerintem ez a cnc-s küllő marás is túl sok munka lenne,esetleg pár darabot kellene megcsinálni valahogy a rézöntéshez mintának...(Nálam is a Mazsola kerekei lennének érdekesek.)
A masina CNC, bár ez éppen nem látszik rajta. Tehát a profil alakja, mérete nem probléma.
Az lett volna az elsődleges gondolatom, hogy mint a gyári modellek küllős kerekei is jellemzően egy abroncsból, egy bele préselt küllős középrészből, stb áll.
Az abroncs ebből ezzel a készséggel abszolút vállalható, a videón látható gyűrű profilja is a középső beszúrásnál csak 0.5 mm vastag. Egy kerék profilnál szerintem 0.3-ig simán el lehetne a szélén vékonyítani az anyagot. Eddig az abroncs része nem is probléma, akár rozsdamentesből sem.
Prés is van, de akár be lehet préselni az előre elkészült középső részt a szegnyereggel, a közepét osszefúrni még leszúrás előtt, így biztos kerek lesz a futása.
A küllős agy már picit nyilván bajosabb, de képes lennék ilyen mini méretben cnc marásra is... Íme: https://youtu.be/aDUk_PyfrbU
Pár oldallal ezelőtt, a Mazsola kerekével kapcsolatban jutottak eszembe ezek a gondolatok, hogy ha valaki egyedit akar ilyen téren, és esetleg van róla még használható
rajz is, akkor van az a idióta szerény személyemben, aki esetleg foglalkozna is a témával.
Arról az ominózus küllős kerékről van valamilyen használható rajz, amiből el lehetne indulni?
Ha már kötözködni akarunk, akkor a "kerékpár" a tengelyből és a rásajtolt két kerékből álló egységet jelenti. Szerintem egyszerűen "kerék", esetleg "vasúti kerék" ha nagyon el akarjuk kerülni a félreértéseket, illetve "keréktárcsa" ha szeretünk szakszavakat használni :-)
Látható egy kis öntésből eredő "kurvaság",az agy látványra üthet egy picit,
