Nem könnyen megfejthető titok, mitől lesz egy előadóművész több és jobb, mint társai. Például két, körülbelül egyforma hangminőségű énekes közül az egyik csak jó, a másik meg kiemelkedő. (Például miért lett Plácido Domingo a világ egyik legnagyobb tenorista sztárja, amikor olyan hangja, mint neki, legalább másik ötvennek volt ugyanakkor a világban? Ezt röviden mindjárt meg is válaszolom: csodás hang, színészi tehetség, megjelenés, kisugárzás mindez együtt: karizma.)
De nézzünk csak körül itthon. Már máskor is leírtam Zoránnal vagy Koncz Zsuzsával kapcsolatban: nem neki voltvan a legnagyobb hangja, mégis ő A Zorán és ő A Koncz. Mert olyan alkotókkal működtek együtt, akik mindig tudták, mi való sajátos egyéniségükhöz, mert soha nem alacsonyodtak le méltatlan megnyilvánulásokhoz, mert úgy éltek és dolgoztak, hogy művészi-emberi tartásukat mindig megőrizték, mert meg tudtak újulni, és mert mindig hatni tudtak.
És most itt van Rúzsa Magdi. Számomra szirtként emelkedik ki a tehetségkutató versenyek több száz fős versenyzőtengeréből. Lám, itt megint az előbbiekről van szó: nagyon jó a hangja de sok nagyon jó hangú lányt hallottunk már az utóbbi tíz évben, s ezek közül úgy tucatnyi maradt fenn az idő rostáján. Csinos, sőt egyre csinosabb de sok szép lányt láttunk már a jó hangúak között is. Mitől más ez a délvidéki lány? Attól, hogy jó a mérték- és arányérzéke? Hogy hibátlan az ízlése a dalválasztásaiban? Hogy nem rohan előre, de nem is ül le, tempósan halad a maga útján? Hogy nem traktálja a bulvárlapokat pasiügyeivel, botrányaival, nem partiarc, de nem is zárkózik el, mert pontosan érzi, mennyit kell az életéből feltárnia. Mérték és arány. Meg főleg és elsősorban: a tehetség, a drámai kifejezőerő, az erős jelenlét. Már akkor fel kellett rá figyelni, amikor 2006-ban először lépett színpadra. Húszéves, kócos, vézna kis rockerlány volt, mégis mindenki felkapta a fejét, amikor énekelni kezdett. Aztán meg különösen, amikor az angolszász rocknóták után mást is tudott. Nézőként kétszer is átéltem a katarzist: amikor a Most élszt adta elő, s amikor a híres filmdalt, az Ederlezi-t. Ez utóbbit szerbül-cigányul-magyarul, úgy, mint maga a béke angyala. Megrendítően szép percek voltak. Az első adástól kezdve nem lehetett kétséges, ki nyeri a harmadik Megasztár-évadot. És onnantól kezdve nincs megtorpanás a pályáján. Sokoldalúságára jellemző, hogy Zorán, Presser, a Csík zenekar hívják meg vendégként koncertjeikre, és ő remekül passzol hozzájuk.
Most a Duna Tévé adta le korábbi Müpa-koncertjét, amelyen szimfonikus zenekarral, vonósokkal, fúvósokkal, akusztikus gitárral egészült ki saját együttese. Remek választások. Gábriel és Csak a bolond remél. Vigyázz a madárra és Elindultam szép hazámból. Mennyire illenek hozzá! A végén pedig az AC/DC világsláger rockszáma: Highway to Hell (Út a pokolba). Bár ezt úgy énekelte, mint egy új Janis Joplin, máskor meg olyan a hatása, mint a fiatal Koncz Zsuzsának ő egyikük sem. Már nem kell őt félteni. Ő már A Rúzsa Magdi. És még csak 29 éves. Az útja pedig egyáltalán nem a pokolba tart."
Dupla platina lett a Tizenegy és a Magdaléna Rúzsa is. (A Mahasz még nem jelzi, de Magdi írta a Facebook-on.) Ezzel most egy 3x platinalemez, három 2x platinalemez, egy platinalemez és egy aranylemez birtokosa.
Magdi születésnapján jelent meg egy koncertlemez a tavalyi MÜPA koncertről, Dalok húrokra és fúvósokra címmel. Érdemes belehallgatni, mert mindegyik dal különlegesen szól az akusztikus kísérettel, ezen kívül az egyik kedvencem, a Beatles-től a "I want to Hold Your Hand" csak ezen a lemezen van meg. (Egyébként a dupla lemezen a Beatles szám, a Besame Mucho, a Highway to Hell és a két magyar népdal kivételével csak Magdi számok vannak.) Adnak hozzá egy DVD-t is, amit a két előadásból gyúrtak össze, a végén még én is rajta vagyok egy pillanatra. :)
Magdi ezen kívül csinált egy alapítványt is, amely nehéz sorsú középiskolásokat, főiskolásokat és egyetemistákat támogat. Gábriel Angyalház Alapítvány a neve.
Emellett nem olyan régen kiosztották a Budapestért díjakat, és Magdi is a díjazottak között volt.
(Csak azok kedvéért, akik azt jósolták 10 évvel ezelőtt, hogy pár hónapon belül totál el fog tűnni.)
Ebben mondjuk egyetértek. Beszéltük is valamikor az egyik ismerősömmel (nagyon nagy Magdi-rajongó), hogy ez a "léggitározás" mintha egyre erősebb lenne, ahogy telik az idő. Én is úgy érzem, hogy ez azért van, mert annyira átadja magának a zenének, de ami kis mértékben még elmegy, az nagyobb mértékben zavaró lehet, és Magdi pont ott tart, hogy már jó lenne kicsit visszavennie. Mondjuk a koncert második felében már nem zavart annyira, mert akkor már a dalok hatása bőven ellensúlyozta Magdi túlmozgását, az elején meg, amikor zavart, akkor inkább a zenészeket figyeltem.
Engem egy dolog idegesített, de az nagyon... értem én hogy Magdi nagyon élvezi a zenét és átadja magát az érzésnek, de az a folyamatos ujjrezegtetés az idegeimre ment. Ezért néha kénytelen voltam becsukni a szemem és élvezni ahogy a zene kitölti a teret :)
Egyébként volt néhány nagyon erős momentum a koncert során, pl az általad említett Beatles-dal meg az acapella népdal is, de számomra a legnagyobb a Bolondok hajója volt.
1. felvetés: igen, a háttér puritán volt, de nekem nem hiányzott több.
2. A szponzorokat muszáj emlegetni (ezért adják a pénzt), a másik felében tévedsz, az tök őszinte dolog volt.
3. Én nem így láttam. Erre használják az angol nyelvűek a YMMV rövidítést.
4. mint a 3.
5. Én nem hallottam.
6. Ezt én sem értettem, mit csinált ott a kameraman Fekete-Kovács Kornél arcában.
7. Abszolút nem értünk egyet. Ha meg akarná szedni magát, akkor már rég element volna haknizni. Az ilyen stílusú koncertezés alig térül mewg, főleg, hogy azt néztük, a jegyárak még viszonylag alul voltak árazva, még Janicsák Veca koncertjéhez képest is.
Én is ott voltam, de nekem egy kicsit máshogy jött le a koncert.
"ez inkább a művelődési házas koncertek vonalát vitte"
Érdekes, hogy neked is a művelődési ház jutott eszedbe, nekem is, de nekem inkább a 70-es évekbeli művházak jutottak az eszembe, ahol a színpad egy szál deszka, semmi körítés. Na, ez olyan volt...Meglepő volt - negatív értelemben, hogy a világítás gyakorlatilag nulla volt, háttér semmmi, úgyhogy ez a vonal túlzottan
is puritánra sikeredett.
A másik dolog a szponzorok említése és a pityergés. Előbbi kínos feszengést váltott ki bennem -Svietelsky, Unica emlegetése, hát, mit mondjak, elég ciki - az utóbbi
meg inkább hatott megjátszottnak, mint igazinak. Túl sok már Magdinál az érzelmekre való rájátszás, olyan lesz lassan, mint egy demagóg politikus.
A harmadik, a plusz koncert betoldás délutánra. Hát ez sajnos nagyon látszott Magdin. Nem volt olyan, mint aki valami egyedit és felejthetetlent ad a megjelenésével. inkább egy lestrapált sztárhoz hasonlított, aki futószalagon nyomja a koncerteket.
A negyedik, a vonós szekció. Ez egyrészt nem adott hozzá semmi pluszt az estéhez, és inkább tűntek egy amatőr társulatnak, mint profi, jól összeszokott zenekarhoz. A hegedűk hangolása szerintem nem sikerült, volt néhány kínosan oda nem illő hang, ami kijött belőlük.
Ötödik, hangosítás. Szinte végig lehetett valami sipoló oda nem illő hangot hallani, ami talán az utolsó előtti, lassú számnál zavaró módon felhangosodott.
Hatodik, kameraman. A zenekarvezető Fekete Kovács Kornél körül egy unterman az egész előadás alatt ott ograbugrált, roppant zavaró volt ez a tolakodó felvételmód.
Hetedik, summázat: Magdi az eddigi művész helyett pénzcsináló és - kereső üzletemberré avanzsált, aki jól láthatóan meg akarja szedni magát, ez viszont
számomra már nem az eddigi, szerény, odaadó művész, akit eddig szerettem benne.
A tegnap este számomra azt jelentette, hogy megszűnt a rajongásom Rúzsa Magdi iránt, egycsapásra kiábrándultam belőle. Kár érte.
Én voltam, az estin (ami eredetileg lett meghirdetve). Mit is mondhatnék? Álló ováció volt, kétszer is, megérdemelten. Voltam én már sok Magdi-koncerten, de ez a tegnapi még azokhoz képest is különleges élmény volt.
A nyári szabadtéri koncertekkel ellentétben ez inkább a művelődési házas koncertek vonalát vitte, amennyiben a dalok aránya eltolódott a zúzós, rockos dalok felől inkább a csendesebb, dallamosabb dalok irányába. Volt azért az előbbi is, csak kevesebb. A hangzásuk most teljesen más volt, Fekete-Kovács Kornél, aki a Magdalénában is segiti Magdit, áthangszerelte a dalokat, voltak vonósok, fúvósok, különleges ütőshangszerek bőségesen. Mindehhez hozzávéve a MÜPA akusztikáját - ez már magában is különlegesen izgalmas dolog volt. Magdi főként a saját dalait énekelte, főleg a Tizenegy c. albumról, de a korábbiakról is. Nagyon jól szóltak a klasszikus hangszerekkel együtt. Magdi is csodásan szólt, mindent beleadott, és egyáltalán nem hallatszott, hogy aznap már lenyomta ugyanezt a koncertet. Mivel rengeteget énekelt (több, mint 20 dalt), ezért sajnos nem fűzött minden dalhoz történetet, de amikor mégis, az nagyon ütött.
Énekelt például egy szerb dalt. Nem tudom a cimét, bár ismerős volt, de tőle még nem hallottam. Ehhez annyit mondott, hogy az összes többi dalt a közönségnek választotta, de ezt az egyet magának, és hogy jobban értsük, szeretnóe leirni a képet, hogy jobban megértsük, mit is jelent neki ez a dal. És ahogy beszélt, hirtelen olyan volt, mintha ott lettem volna én is Kishegyen, egy kis kertben, a napfény átsütött a szőlőszemeken, a fehér teritővel boritott asztalon egy konyharuhában frissen sült kenyér illatozott, és ott volt a család, magdi szülei, nagyszülei, és egy kissámlin egy öreg rádió, tele festékfolttal, s belőle egy dal szólt. Szinte láttam Magdit, kisgyerekként, ahogy hallgatja a dalt, magába szivja a látványt, a szineket, az illatokat, mindent. Aztán láttam később, felnőttként, ugyanabban a kertben, ami most üres volt, mert a család szétszóródott, a szülők elváltak, a nagyszülők meghaltak, a testvérek már egy másik országban élnek. Magdi szuggesztivitására jellemző, hogy mire belefogott az énekbe, én már sirtam.
A másik meghatározó élmény egy Beatles dal volt, az I want to hold your hand. Ezt korábban már egyszer hallottam tőle, egy művelődési házban, és akkor is nagyon tetszett, de az akkori élmény semmi sem volt a mostanihoz képest. Nem tudom, mi történt, de egyszerre azt éreztem, hogy a dal valósággal odaszegezett a székhez, szinte mozdulni sem tudtam, lélegzetet is alig vettem, nehogy megtörjön a pillanat. Hihetetlen volt.
Aztán az Elindultam szép hazámból..., tiszta acapellában, miközben a teremben olyan néma csend volt, hogy egy gyufaszál leesését is hallani lehetett volna. És egy másik népdal, most nem emlékszem, mi a cime, az már kisérettel ment, és úgyszintén elvarázsolt. Az Egyszernél ugyancsak lélegzetvisszafojtott csend volt. A Szerelemnél viszont felbolydult a terem, megélénkült a közönség, jól érezhető volt, hogy ezt ismerik a legtöbben.
Végül a kabaladal, a Highway to Hell. A második alkalom az este folyamán, hogy felugrott a közönség, és állva ünnepelt. Hosszas taps volt, sok-sok visszatapsolás. Ahogy mondtam, megérdemelten. Magdi elpityeredett, aranyos volt, akkor láttam ilyennek, mikor megnyerte a Megasztárt.
Sokat jelentett neki ez az este, ez akkor is látszott rajta, mikor sorra megköszönte azoknak, akik segitettek neki, és lehetővé tették ezt az estét. "Nekem még soha nem volt ilyenem" - mondta, és sirt közben. És nagyon érdekes volt, amit arról mondott, hogy mennyire nehezen jöttek össze a szponzorok, hiszen mögötte nincs nagy gépezet, sokáig bizonytalan volt, hogy összejön-e a projekt. És mikor már megvolt a helyszin és a zenészek, és meghirdették a koncertet, akkor még mindig nagy fejtörésben és kéztördelésben voltak, mert kiderült, hogy a pénzből egyszerűen nem futja a promócióra, a plakátokra, mindenre. És akkor ránéztek a MÜPA jegytérképére, és csupa piros volt, elfogytak a jegyek hirdetés nélkül. (És aztán elfogytak a délutánira is, még rövidebb idő alatt, mint az estire, szintén hirdetés nélkül).
Egyébként érdekes, hogy pár év alatt Magdinak hihetetlenül megugrott a facebook like-ja.. Kb Két éve, mikor már Wolf Katinak is 50-60 ezer volt, aztán az ESC-vel 100.000 fölé lendült... és sok más X-faktoros előadónak több százezer, neki csak kb 4-5000. Kb ennyi volt pl. az Uniqe-nak is. Tóth Gabinak sem volt 10.000 -nél több.. Na most az az állás, hogy Magdi mindjárt eléri a 90.000-t, és szerintem a 100.000 is simán meglesz nemsokára. Érdekes, Tóth Gabinak is sikerült 70.000 fölé lendülni, vélhetőleg a mentorkodás lendített rajta sokat. Viszont az Unique, még mindig 8.000 körül vergődik.. hmm.. érdekes adatok..
Igen, abszolút. Épp most néztem, hogy a brit X factorban visszatértek az acapella meghallgatásokhoz. Úgy tűnik, ők is rájöttek, hogy nagyon sok mindent megmutat az ilyen szűrés. Remélem, ezt majd átveszik itthon is előbb-utóbb.
Ettől függetlenül Magdi már az első belépésekor, acapella éneklésével is megmutatta, mire képes (azóta is ő a legjobb acapella énekesnőnk), az élő zenei kiséret már csak a hab volt a tortán.
Naja, de most nemcsak az élő kiséret hiányzik, hanem az acapella bemutatkozás is...
Jaj, de szeretem ezt az előadását! Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem übereli az eredetit. És igen, az élő zene olyan sokat hozzátett akkoriban ezekhez a meghatározó előadásokhoz. Nagyon hiányzik az élő kiséret a mai műsorokból, pláne ez a szinvonal, amit Éry Balázs és a zenekara képviselt. Bogyóval szoktuk emlegetni Éry Balázst, aki, úgy sejtjük, jóval nagyobb hatással volt a korai Megasztárok zenei arculatára, hangulatára, szinvonalára, mint ahogy azt az emberek gondolják. Pl. azért is, mert nem kis részben ő végezte bizonyos dalok áthangszerelését, hogy az előadás egyedibb, érdekesebb legyen.
Ettől függetlenül Magdi már az első belépésekor, acapella éneklésével is megmutatta, mire képes (azóta is ő a legjobb acapella énekesnőnk), az élő zenei kiséret már csak a hab volt a tortán.
Most kicsit visszahallgattam a kedvenc Magdis megasztáros dalokat, és az egyiknél rájöttem (igen, lassú vagyok, gondolom mindenki más számára már rég egyértelmű :) ) hogy technikai okok is állnak amögött hogy a mostani tehetségkutatókban nem is lehetnek hasonló töltetű előadások.
Ahhoz hogy ez akkorát üssön, elengedhetetlen volt hogy a zenekar ott üljön mellette, és együtt örömzenéljenek. Persze ekkor nálam már rég megnyerte a versenyt, a Winner takes it all meg a Végső vallomás után (amikhez ugyanúgy kellett az élő zene, csak ott nem annyira feltűnő) nem nem volt számomra kérdés...
Mindenesetre szomorú, hogy ha jönne is most egy ekkora kaliberű versenyző, nem kapná meg az élő zenei kiséret katalizátorát hogy tényleg a maximumot hozza ki belőle.
Közben eszembe jutott, hogy meg akartam osztani veletek két idei élményemet Magdival kapcsolatban.
Áprilisban megnéztem a Magdalénát még egyszer (harmadszor). Az első két alkalom a premier, és az első év végén a búcsúelőadás volt, a második évadot viszont akkor láttam először és utoljára. Volt néhány kisebb változtatás, ami szerintem nagyon jót tett a darabnak, Magdi a nagy, nehéz piros bőrruha helyett egy gyönyörű piros-fehér csipkaruhát kapott, ami sokkal jobban állt neki. A Vágy átkerült a darab legvégére, a többi zene nagyjából a helyén volt. A történetek között voltak ismertek, és teljesen újak is, de a darab közepe, Istenhez való viszonya és nagymamájának élete ugyanakkorát ütött, mint első alkalommal, most sem tudtam visszatartani a könnyeimet. Viszont emlékszel, Bogyó, mennyit beszéltünk a Veiszer Alinda interjú kapcsán Magdinak arról a kijelentéséről, hogy ő nem ment el a nagymamája temetésére? Ez alkalommal már megjelent a darabban a megbánás érzése, hogy akkor ezt rosszul gondolta, és ha visszaforgathatná az idő kerekét, máshogy csinálná. (Ahogy akkor is mondtam, néha elfelejtjük, hogy ő még csak egy fiatal lány, félig gyerek volt még, mikor megismertük, és hát még csak most tapasztalja meg ezeket a dolgokat, és ezek által formálódik). Szóval csodaszép este volt, még édesanyámnak is nagyon tetszett, akit magammal cipeltem. :)
Egyébként a 4. sorban ültünk, és két sorral előttünk ott ült Antal Timi, és nagy áhítattal figyelte a darabot. Sokat gondoltam rá a darab nézése közben, hogy egy ilyen feltörekvő énekes-palánta vajon milyen szemmel nézheti egy sikeres pályatársának a darabját, vajon végig azt érzi-e, hogy mikor fog/fog-e majd ő is ott állni a színpadon, és érte is bejönnek-e majd az emberek. (Sajnos az elmúlt év alapján erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez az álom megvalósulhat majd).
Másik élményem, hogy 2011 után idén ismét sikerült eljutnom nyári rockkoncertre. Sokáig úgy nézett ki, hogy nem jön össze, miközben bejárta az egész országot, de még a határon túl is több koncertet adott, Budapestre egyáltalán nem hirdettek semmit. Végül nyár végén megláttuk, hogy lesz Újpesten egy Magdi-koncert, ez ráadásul még közel is volt hozzánk. Persze nagyon izgatott lettem, mert bár az idei programot mások beszámolóiból, youtube-videókból és cikkekből végig követtem, az élő adás varázsa teljesen más. Két órával a koncert előtt kimentem, de iszonyatos tömeg volt már akkor is. Épp Kállay Saunders énekelt, gondoltam is, milyen nagy közönsége van, de miután a 10. sorból ütemes Magdi! Magdi! üvöltéseket lehetett hallani, leszűrtem, hogy hozzám hasonlóan mások sem igazán András miatt vannak kint, hanem már az esti koncertre gyúrnak. Aztán jött Magdi. Mezítláb, mint mindig, kis hippiként, kibontott hajjal, lebegő ruhában. Fergeteges bulit csapott, hihetetlen energiája volt a dolognak. A Cadillac-et elszúrta kicsit, de még az is aranyos volt, ahogy kuncogva grimaszolt, miközben próbálta menteni a menthetőt. (Majd mellékelek videót). A Szerelem c. számot gyakorlatilag a közönség üvöltötte vele együtt, látszott, hogy jólesik ez neki. A Highway To Hellt nemkülönben, ebben az volt az érdekes, hogy az egész első sorban nyugdíjas nénik álltak, a törzsrajongók is csak a második sorig jutottak, és ők éppen úgy csápoltak a rockdalokra, mint a fiatalok. :) Nem csoda, hogy a legtöbb nyári cikk a ráadás népdalt emelte ki, ez tényleg egy borzongató élmény volt, ahogy acapella elénekelte (szintén linkelek majd videót). Egy szomszédos színpadról odahangzó hangos zene kicsit megzavarta a meghitt pillanatot, de még ezzel együtt is hihetetlenül felemelő, szép élmény volt.
A koncert után Magdi teljesen leizzadva jött le a színpadról, és mivel már szeptember volt, hűvös is, nem jött már elő autogramot osztani. Meg tudtam érteni. Már ismerek néhány embert a törzsrajongók közül, velük beszéltem éppen, mikor megjelent Hoffer Peti, Magdi dobosa, és Kovács Barnabás, a basszusgitáros is. Meghívták az egész társaságot sörözni, még vacsorát is vettek nekünk. Nagyon közvetlenek és jó fejek voltak, bár túl sok érdemi információt nem sikerült kihúzni belőlük, de azért jó volt kicsit dumálni velük. :)
Hát ennyi volt idénre, a harmadik a MÜPÁ-s koncert lesz, amire már májusban megvettem a jegyemet, és már eléggé várom. Majd arról is beszámolok. :)
