Jaj Aliz, olyan jó lenne ha igazad lenne. Bár az előbb tök édi volt. Bementem megnézni alszik-e, hát persze és szemüvegben mint mindig. Amikor leakartam venni átölelt és olyan szorosan ölelt, olyan jó volt.
Szerencse az biztos. Kiráz a hideg ha a mult szombat éjszakára gondolok.
Az apás szülés fantasztikus! Nekem nagyon sokat jelentett, és ő is élvezte. Mondták neki, hogy maradjon a fejemnél, nehogy rosszul legyen, de amikor az izgalmas részhez értümk, majdnem ő húzta ki a gyereket, olyan közel volt az eseményekhez. Ezért is nem akarok császárt.
Nálunk a tampon fogyasztás a nagy, hiszen már a legkisebb lány is elkezdte.
Sajnos ez a hónapom egyre sűrűbb. Tanfolyamra járok kedd, csütörtökön, két hét múlva meg háromszor egy héten. hó végén vizsga, meg dec második hetében. Ilyenkor 2 körül elmegyek, és csak 1/2 10 körül érek haza.
Dolgoznom kell, tanulni kellene..... Lassan aludni is, de jól esik dumcsizni is veletek.
Szia csotrog, jó itt látni téged is. Kát hogy olyan későn kerültök gépközelbe, ilyenkor már rohadt álmos vagyok, úgy hogy ha nem válaszolnék lefeküdtem, de majd holnap reagálok.
Nullikám, én bízom benne, hogy az a baja a férjednek, amire tippelek, vagyis az apnoéból eredó hosszan tartó kimerültség, amely mostanában kulminál, és más tüneteket is produkál. És bízom benne, ha ezt megoldják, minden rendbe jön, hiszen soha nem szólt rád egy rossz szót sem, a beírásai szeretetteljesek. Szóval tényleg szerencse ez a kicsi.
Milyen dolog az apás szülés?
Én el se tudtam volna képzelni, a férjem meg gondolom ott ájult volna el... az anyja református pap volt, mikor feleségül vett még azt se tudta, mi az a menstruáció - mára üti vágja szegény, hiszen volt egy idő, mikor szinte csak vattára keresett :-)))...
Nehéz eset vagyok, ugye? Hát csavaros az észjárásom, néha még én sem tudom követni.
De azt tényleg pokolian szeretném, ha meggyógyulna a férjem. Még akkor is, ha mondjuk nem arra jön rá, hogy engem szeret és minden happy, hanem például elmegy mert megjön hozzá a bátorsága. Annyira szeretném boldognak látni!!!!!!!!!
Tudod mikor volt igazán boldog? Amikor a kisfiunk megszületett. Az volt az első szülés, amin ott volt (persze amilyen szerencséje van, az volt a legkönnyebb is, 1+fél óra szülőágyon), és amikor kihuzták a gyereket égnek állt a kukija. Ugrált örömében. Na, akkor egyszer tudtam boldoggá tenni (végül is azt is ő csinálta)
Nem jobb, ha indítják, sőt. Csak eddig azért hajtottam az időt, hogy túl legyek rajta, most meg azért, mert úgy érzem ő sokat fog nekem segíteni. Bár tul.képpen már megmentette az életemet, mert ha nem kellett volna várnom, biztos nem kértem volna segítséget.
Nem nevetlek ki, engem már remélem nem ér túl sok meglepetés a te esetedben :-)))
Miért rossz az, ha nem indítják meg a szülést? Nem jobb természetes módon? Vagy mindenképpen császár? Ha kivárod, még meg is fordulhat a kis Anna, nekem állítólag olyan a medenceberendezésem, hogy minden gyerekem farral születne (????) legalábbis ezt mondta az a szimpatikus ám igen nagykezű (kézzel tágításnál magyarázzam mi ez???) orvos, akinél a másodikat szültem. Na látod, a második lányom olyan vékonyka volt - 3 kiló és 55 centi - mint egy giliszta, és ezért kellett kézzel tágítani, hát azt azért nem felejtem el, olyan volt, mintha egy gyorsvonat ment volna bennem keresztül :-))) Örök élmény... hm...
Hát éppen el lehet, ha nem nevetsz ki.:-) (búbánatsarok-minden szomorúnak, vagy vmi ilyesmi.)
A pulzus nyilván attól a rengeteg kilotól amit cipelek. A v.ny. a 3x2 dopegittől alacsony. De annyira, hogy visszavittem a mérőt a védőnőnek, hogy nem jól mér. De neki jót mért. 92/46 is volt pl. Mi lenne, ha néha nem idegesíteném magam, el is mulna, mármint a vérnyomásom. A doki azt mondta az nem baj ha alacsony, de így nem lesz szülés inditás.:-(
Azt ne kérdezd, hogy birom. Nagyon nehéz. De meg akarok felelni a férjemnek. Ezen ne múljon a boldogsága. Ennél 100x többet is megtennék érte.
Meg fogom próbálni. Már ami a dokit illeti.
A keresztelő meg túl van tárgyalva. Legalább lesz sok keresztanyja.
Kora délután egy igen "egyszerű" férfivel leveleztem, és le eszement tyúk-ozott. Ez is jót tett. Meg a gyerekek, meg ma tényleg sokat dolgoztam. Kb. kétszeresére dagadt a lábam. A vérnyomásom túl alacsony (112/65) a pulzusom meg 145 volt. De legalább rend van mindenütt, még a gyerkeknél is.
Ami a "felnövést" illeti, hát elég felnőtt már szerintem. És szerintem nem is pánikbeteg meg ilyesmi, nagyon hajlok rá, hogy nagyon is szervi oka van ennek az egésznek. Szerintem jelentsd be mindenesetre, úgyis soká kell várni az időpontra, és ha figyelmesen elolvasod, az illető neurológus-pszichiáter, tehát mindenképpen jó kezekbe kerül. Kellene laborvizsgálat is ilyesmi, nincs-e kezdődő cukra - nekem is voltak pánikrohamaim akkor, mikor még nem tudtam, hogy magas a cukrom például. Még jó, hogy én olyan vagyok, hogy olyankor rögtön megyek az orvoshoz, éppen elég anyám példája, aki állandóan disszimulált, majdnem ráment. Szóval szerintem igenis eröltesd.
(Azon röhögtem, hogy mindenki írt a pánikrohamokról, és nekem is voltak, de akkor még nem tudtam, hogy ezek azok. Viszont mivel határozottan éreztem, hogy halálfélelmem van, a férjem kihivatta az orvost, aki megvizsgált, nem talált semmit, és mikor rákérdezett, hogy tulajdonképpen mit érzek, csak annyit tudtam mondani, hogy azt érzem, hogy mindjárt meg fogok halni és nagyon hülyén éreztem magam. Viszont a doki hallott már ilyesmiről gondolom, nem nevetett ki, és sikerült rögtön az elején kikezelni - diéta, Xanax, rendszeres vérnyomásmérés ilyesmi - és mikor jött az újabb, akkor már tudtam hogy hohó kérem ez pánikroham lesz, nem fogok meghalni, majd elmúlik - és el is múlt, azóta se jött elő hálistennek. De meggyőződésem, hogy a klímax és a cukor volt a ludas, és mikor ezeket kikezelték, akkor lettem jobban. Tudod én eléggé materialista felfogású vagyok, és hiszek abban, hogy minden a testben lejátszódó valami kémiai folyamat, ami kiküszöbölhető - legalábbis nagyrészük.)
Hallom a hangulat jobb otthon, ennek örülök.
És te is gyógyulsz minden értelemben, ennek is.
Csinálunk majd egy nagy virtuális keresztelőt jó?
Szia Aliz!
Nem vettelek észre, mert épp neked válaszoltam.
Most éreztem először igazán, hogy nem szabad ezt megtennem a gyerekeimmel. Ma mikor megjöttek, annyira örültek nekem, még a 16 éves lányom is odabújt és azt mondta nagyon szeret. Szerintem ezt évek óta nem mondta nekem, ő nem. Biztos a szerelem teszi, de jókor jött.
Legközelebb kikattanok, lekötözöm magam.
Szerintem ami egyszer elmúlt az vissza nem hozható. És nem követelem a szeretetet. Ha hiszed ha nem, rajtam itthon semmi nem látszik. Én úgy viselkedek a férjemmel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Jó! sokkal érzékenyebb vagyok, sűsűbben fakadok sírva, de ez mind belefér egy terhességbe.
Annát pedig rengeteget símogatom, lassan elkopik a hasamon a bőr. Mindig azt érzem addig az enyém igazán amíg bennem van.
Ha Alíz sincs már itt akkor én is elmegyek, még a mosogatás hátra van.
Komolyan. A szeretet pedig ingadozik. Hol nagyon van, hol kevésbé, mindig változik, tapasztalatból irom. Türelmetlenséggel nem tudsz változtatni, ha egy nő követeli a szeretetet, éppen az ellenkezőjét éri el. Várni, várni, ami a legnehezebb, de ezt lehet tenni. Türelemmel, odafigyeléssel, nem követelve, én ezt tenném, okulva a saját kudarcaimból.
Majd irok este, ha tudok, addig is simogasd meg a kis Annát helyettem is.:-)))
Komolyan gondolod, hogy összekovácsolhat minket egy olyan gyerek, akit a férjem nem is akart?
Egyébként meg éppen ez a legnagyobb bajom, hogy a gyerekek tartanak össze minket, nem a szeretet.
Sosem lehet semmit biztosra venni, de reménykedni kell.:-) Ti már túl vagytok néhány gyerekszülésen és az első éven, szerintem nem lesz baj. Az első év szokott kritikus lenni egy család életében, kicsi a baba, össze kell szokni, nekem is akkoriban romlott meg a kapcsolatom a férjemmel, el is váltunk. Nálatok ez már nem jelenthet gondot, összeköt a többi gyerek, és a sok közös öröm, bánat, talán pont összekovácsolni fog a kisbaba titeket, nem lehet tudni.:-))
Papirhalmokat elüldöztem. Halogatok, halogatok..
Hát majd erölködnek kicsinyt, majd adjál több borravalót nekik, nehogy már a beteghordók baját is magadra vedd!
Nem a gyerek súlya a lényeg, hanem az érettsége. Láttam én 4 kilós nyamvadt újszülöttet, akit úgy kellett életre pofozni és 2,5 kilós virgonc kisbabát. Az a lányeg mennyi az ABGARD (vagy miafene) születési értéke.
Gondolod, hogy egy ilyen óriásbébinek is árt. A legkisebb lányomnál a 36. héten inditották meg, 2.85-el született, és semmi baj nem volt. Akkor az előtte lévő napon UH-n 1.5 kg-ra becsülték.
Nem, de képzeld el ahogy szegény doki összeszedi a szétfolyó hájamat, és az összes beteghordót behívják, hogy át tudjanak rakni a hordágyra.
Sziasztok!
Először is szeretném tudatni veletek, mielőtt hozzászólok mindent el szoktam olvasni.:-)
Császármetszéssel szültem a kislányom, másnap futkároztam, műtét alatt ébren voltam. Nem volt borzasztó.
Nagy, szerintem ez egy nagyon jó program, várni a kisbabát, szivesen beszállok a várakozásba, mármint itteni drukkerként, ha megengeded.:-))
Talán később tudok még irni, papirhalmazok akarnak megfojtani.
Rozi
