Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Itt az én eredményem. Én azt gondolom, hogy a szkítákkal való ilyen egyezés abból eredhet, hogy a nyugati "szkíták" valamiféle kelet-európai "alapnépesség" volt, akivel aztán erősen keveredhettek mind a szlávok, mind a keleti germánok is
A végével kezdve, nem kell komolyan venni ezt a royal dolgot, csak vevővonzó marketing, tehát mondjuk az Árpádok őse R1a volt és a cég szerint neked is voltak R1a őseid az autoszomális elemzés alapján, akkor már a rokonod.
Amúgy az egészet nem kell annyira komolyan venni, nyilván nem voltak például izlandi őseim, de arra jó hogy nagy vonalakba mutatja az ember eredetét, én például összeadom a kelta és germán népeket az ASB keréken és tényleg germán és kelta őseim voltak a történelmi adatok alapján.
Ami meg a listát illeti, az azon szereplők nem az őseim, de genetikailag hasonlítanak rájuk.
Ha megnézed különböző zöld számok is vannak %-os értékekkel, ez azt mutatja hogy a cégnél tesztet feltöltők közül ki áll közelebb a mintához, ha mondjuk 99 % akkor a tesztelők 99 %-nál közelebb állsz a mintához genetikailag. A 0 % azt jelzi hogy még nem nézték még nálad ezt, mert új a minta. A 100 % meg azt mutatja hogy te és néhány ember állnak a legközelebb genetikailag a mintához.
Végre kipróbáltam én is, bár bevallom kicsit szkeptikus vagyok, de azért jópofa.
Vannak egyértelmű dolgok pl ancient population, ancient result:
Gepid + Kievan Rus (3.634) Scythian + Ostrogoth (6.696) Ostrogoth + Early Slav (6.782)
1. Scythian Ukraine 600 BC - Genetic Distance: 7.359 - scy010 Top 100 % match vs all users
2. Early Medieval Visonta Nagycsapas North Hungary 750 AD - Genetic Distance: 7.454 - I16753 Top 0 % match vs all users (mondjuk itt nem értem a top 100% és a top 0% mit jelent)
De például mit takar a royalty y-dna breakdown azt nem igazán értem. (a matching minták haplocsoportjaibol megnézi, hogy hogyan egyeznek uralkodó családok ismert Y haplocsopportjával???)
A ma élő magyarok ősei több ezer éve folyamatosan jelen vannak a Kárpát-medencében – erre világított rá egy nemrégiben közölt kutatás, ami új módszerrel vizsgálta a térség ma és egykor élt népeinek genetikáját.
A kutatómunka során egy olyan új adatbázist hoztak létre, ami 172 ősi és ma élő populáció 16 000 mitokondriális genomjának adatait tartalmazza. Ezek kapcsolatrendszerét mesterséges intelligencia segítségével térképezték fel.
A számítógépes intelligenciát alapul vevő populációgenetikai módszer újszerűen tudja kimutatni a egykor élt, illetve mai népességek származását és rokonsági kapcsolatait. Ehhez az apai, illetve anyai öröklődésű haplocsoportok eloszlásának ismerete szükséges. Az algoritmus önállóan tudja csoportosítani a hasonló eloszlást mutató populációkat, majd képes kiszámítani az eloszlás középpontját.
A KAPOTT EREDMÉNNYEL VISZONYLAG PONTOSAN AZONOSÍTHATÓK AZOK AZ ŐSI POPULÁCIÓK, AMELYEK KEVEREDÉSÉBŐL A MAI NÉPESSÉG KIALAKULT.
A technikával az egykori keveredések forrásai mellett a keveredés arányai is meghatározhatók.
Az alkalmazott módszerről részletesen a Molecular Genetics and Genomics című szaklapban lehet olvasni. A szerzők a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának, a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézetének munkatársai.
Mire jutott a vizsgálat?
A módszerrel megvizsgálták a Kárpát-medence egykori és mai népességeit is, és azt találták, hogy
A MAI NÉPESSÉG TÚLNYOMÓ RÉSZE EGY RÉZKORI (KR. E. 4500-KR. E. 2800), ILLETVE BROZNKORI (KR.E. 2800-KR.E. 700) ALAPPOPULÁCIÓBÓL EREDEZTETHETŐ.
A keleti sztyeppékről érkező bevándorlók csak kisebb genetikai nyomot hagytak a 10-11. századi népességen.
A kapott eredmény megerősíti annak a korábbi kutatásnak a megállapítását, amely szerint A 10-11. SZÁZADI KÖZNEMESEK TÚLNYOMÓ RÉSZE A KÁRPÁT-MEDENCE HELYI LAKOSSÁGÁBÓL KERÜLT KI, ÉS TERMÉSZETES MÓDON KEVEREDETT A KELETRŐL ÉRKEZŐ CSOPORTOKKAL, KÖZTÜK A HONFOGLALÓ TÖRZSEKKEL.
A Kárpát-medencében feltárt hun, avar és honfoglalás korszakokból – másképpen fogalmazva: honalapító magyaroktól – származó 265 emberi maradvány teljes genom szintű elemzésével a jelenleg elérhető legnagyobb pontossággal rekonstruálták ezen korszakok népességtörténetét a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékének kutatói. A magyarság eredetkutatásában az eddigi legjelentősebbnek számító tudományos cikk az igen tekintélyes Current Biology szaklapban jelent meg.
A kutatók a vizsgált minták teljes örökítőanyag-készletének sikeres kinyerése után, azokat a legmodernebb számítógépes algoritmusokkal hasonlították össze közel 3000 ősi mintáéval, valamint Eurázsia összes ma élő népcsoportjának genomjával szuperszámítógépükön. A Magyarságkutató Intézet honlapján közzétett közlemény szerint a kutatás tudományos áttörése, hogy mindhárom korszakból sikerült azonosítaniuk az első generációs magnépességet, az őslakosokat, valamint az ezek keveredéséből leszármazottakat. Mint írják, az eredmények azt igazolták, hogy az európai hunok egy része ázsiai hun felmenőktől származott, másik része pedig az útközben integrált sztyeppei szarmatákból és germánokból állt, ami megfelel a történeti forrásoknak.
Az ázsiai és európai hunok között kimutatott biológiai folytonosság igazolja az eddig kétségbevont folytonosságot a két népcsoport és a két birodalom között.
A Kárpát-medencébe érkező avar elit genomösszetétele egyértelműen ősi mongóliai eredetre utal, ami a zsuanzsuan származás elméletét támogatja. Mind az ősi Mongóliából származó európai hun, mind az avar vezető réteg korai ázsiai hun távoli felmenőkre vezethető vissza, de míg az avar elit tisztán megőrizte a mai tunguzokra, burjátokra jellemző bronzkori kelet-szibériai genomját, addig a hunok szkíta és kínai keveredést is mutattak.
Az avar korban a Kárpát-medencébe érkezők jelentős hányada azonban nem az avar elit örökségét hordozta, hanem hun és iráni (alán) genomokból modellezhető. Ez arra engedte következtetni a kutatókat, hogy az avar és hun korszakok népessége között nagymértékű az átfedés, és az avarok Európába érkezésével a korábban ott lakó népeket felülrétegezte egy, az ősi Mongóliából frissen érkező elit csoport.
A honalapító magyarság – akik a honfoglalás korában a Kárpát-medencébe érkező elit népesség – genom összetétele a mai népességek közül legnagyobb hasonlóságot a baskírokkal, a szibériai és volgai tatárokkal mutatja, az ősi népességek közül pedig az ázsiai szkítákkal. A leszármazási viszonyok vizsgálata azt mutatja, hogy a honfoglaló elit jelentős része legközelebbi nyelvrokonainkkal a manysikkal (vogulok), a szamojéd nyelvű nganaszanokkal, szelkupokkal és enyecekkel közös ősökre vezethető vissza, és ezek közül legutoljára a manysiktól válhattak külön.
A legnagyobb felbontású genommodellek pedig arra utalnak, hogy valóban létezhetett egy „proto ugor” népesség, amely a késő bronzkori Mezhovskaya kultúra népességének és a nganaszanok őseinek keveredésével jött létre valahol az Ural és az Altáj közötti erdőssztyeppe zónában, és akik a vaskorban az ázsiai szkíták egyik csoportját alkothatták. A vaskorban a manysik és a honfoglalók ősei különváltak, és utóbbiak Kr. e. 643 – 431 között komoly mértékben keveredtek a korai szarmatákkal. Ezt Kr. u. 217–315 között egy második keveredés követte az ázsiai hunok utódaival, az európai hunok elődeivel, amelynek időpontja az európai hun kort közvetlenül megelőző időszaknak felel meg.
Tehát a honalapító magyar elit jelentős részéből azonban teljesen hiányzott a „proto ugor” örökség, helyette ők hun vagy avar leszármazottnak mutatkoztak, különböző mértékű iráni (alán) és helybeli keveredéssel.
A Kárpát-medencébe érkező hunok, avarok és honfoglalók mindegyike kisebbségben volt a helybeli népességhez képest, amelynek túlnyomó többsége európai bronzkori genommal rendelkezett, és az Árpád-korig igen heterogén volt.
Először sikerült szekvenálni egy, a Vezúv kitörésében elhunyt pompeji áldozat genomját – olvasható az EurekAlerten megjelent közleményben. A katasztrófa időszámítás szerint 79-ben történt. Az új tanulmányt megelőzően csak a lelőhely embereinek és állatainak rövid mitokondriális DNS-szakaszait tudták szekvenálni.
Gabriele Scorrano, a Római Tor Vergata Egyetem biológusa és kollégái két személyt vizsgáltak, akiknek csontváza a Mesteremberek háza nevű épületből került elő. Az egyik maradvány egy 35-40 éves férfié, a másik pedig egy 50 évnél idősebb nőé lehet. Mindkét elhunyt esetében sikerült kivonni és szekvenálni a DNS-t, de csak a férfinél tudták az egész genomot meghatározni, mivel a nőé túl töredékes és hiányos volt
A kutatók az adatokat 1030 ősi és 471 modern nyugat-eurázsiai személy DNS-ével vetették össze, az eredmények alapján a férfi genetikailag a mai közép-olaszországiakhoz, illetve a Római Birodalom idején Itáliában élő népekhez állt a legközelebb. A mitokondriális DNS-en és Y-kromoszómán elvégzett elemzés viszont olyan géncsoportokat is kimutatott, amelyek csak a szardíniaiaknál fordultak elő. Mindez azt sugallja, hogy a korszakban Itáliára genetikai változatosság volt jellemző.
A csapat a férfi egyik csigolyájában elváltozásokat is észlelt, emellett olyan DNS-szekvenciákat is felfedeztek, amelyek a Mycobacteriumokra jellemzőek. A csoportba sorolható a tuberkulózist okozó Mycobacterium tuberculosis, lehetséges, hogy az áldozat halála előtt megbetegedett.
A szakértők azt feltételezik, hogy azért volt sikeres vizsgálatuk, mert a kitörés izzófelhőjének anyaga védelmet nyújtott a DNS-t roncsoló környezeti tényezőkkel szemben. Az eredmények alapján egyéb pompeji áldozatokból is ki lehet nyerni DNS-t.
A legfontosabb része hogy a ázsiai hunok és avarok nyugatra vándorlásuk során jelentős szarmata népességet olvasztottak magukba. A magyarok eredetéről pedig azt írja hogy két bronzkori népesség keveredéséből jöttek létre az ugorok. Ezek később a szarmatákkal, majd a 3.században és a negyedi században két hun csoporttal keveredtek.
Az 1930-as években, amikor megtalálták a most vizsgált holttesteket
Egy apróság (és nem kekeckedés): a "holttest" -- szerintem -- a még lágy részeket is tartalmazó halott maradványa. a "csontváz" értelemszerűen az, ami, a "hulla" a nemrég elhúnyt teste. De lehet, hogy én sem vagyok egész pontos, és vannak még "alesetek". Így javaslom az általános "emberi maradványok" terminust, ha bizonytalanok vagyunk.
Pompejiben, a Nápolyhoz közeli olasz városban, amit i.sz. 79-ben pusztított el a Vezúv kitörése, 1933-ban találták meg azt a két holttestet, amelyeknek csontporából egy Gabriele Scorrano által vezetett nemzetközi kutatócsoportnak most sikerült szekvenálnia a genomot. A közel kétezer éves leletek közül a férfi csontozatában elégséges mennyiségű DNS állt rendelkezésre ahhoz, hogy feltárják a teljes genetikai állományt. Így arra is fény derült, hogy a férfit a vulkán kitörésekor tuberkolózisa tarthatta vissza a meneküléstől. A mellette talált női testről a kutatók azt állapították meg, hogy feltehetően ízületi gyulladástól szenvedett.
A tudósok szerint a feltárt genom alapján a férfi szervezete nagyban hasonlít a modern kori olaszokéhoz, és hasonlóságot mutat a környékbeli kortárs leletek genetikai állományával is.
A Scientific Reportsban május 26-án közölt kutatási eredmények szerint a férfi 35 és 40 év közötti lehetett, és 164 centi magas. A nő korát 50 évnél többre becsülik; magassága a csontozata alapján 153 centiméter lehetett. Testméreteik arányosak a térségben talált más leletek átlagmagasságával.
A Vezúv kitöréséből származó vulkáni hamu évszázadokon át megőrizte a várost és a katasztrófában elhunytak holttesteit. Az 1930-as években, amikor megtalálták a most vizsgált holttesteket, még nem állt rendelkezésre olyan technológia, amellyel hatékonyan és gyorsan lehetett volna a DNS-t vizsgálni, de a jó állapotban fennmaradt csontokból ma már a teljes genetikai kódot ki tudják olvasni.
The genetic origin of Huns, Avars, and conquering Hungarians Zoltán Maróti, Endre Neparáczki, Oszkár Schütz, Kitti Maár, Gergely I.B. Varga, Bence Kovács, Tibor Kalmár, Emil Nyerki, István Nagy, Dóra Latinovics, Balázs Tihanyi, Antónia Marcsik, György Pálfi, Zsolt Bernert, Zsolt Gallina, Ciprián Horváth, Sándor Varga, László Költő, István Raskó, Péter L. Nagy, Csilla Balogh, Albert Zink, Frank Maixner, Anders Götherström, Robert George, Csaba Szalontai, Gergely Szenthe, Erwin Gáll, Attila P. Kiss, Bence Gulyás, Bernadett Ny. Kovacsóczy, Szilárd Sándor Gál, Péter Tomka, Tibor Török
•265 new ancient genomes help to unravel the origin of migration-period populations
•Genetic continuity is detected between Xiongnus and European Huns
•European Avars most likely originated from Mongolia and were related to Huns
•Conquering Hungarians had Ugric ancestry and later admixed with Sarmatians and Huns
Summary
Huns, Avars, and conquering Hungarians were migration-period nomadic tribal confederations that arrived in three successive waves in the Carpathian Basin between the 5th and 9th centuries. Based on the historical data, each of these groups are thought to have arrived from Asia, although their exact origin and relation to other ancient and modern populations have been debated. Recently, hundreds of ancient genomes were analyzed from Central Asia, Mongolia, and China, from which we aimed to identify putative source populations for the above-mentioned groups. In this study, we have sequenced 9 Hun, 143 Avar, and 113 Hungarian conquest period samples and identified three core populations, representing immigrants from each period with no recent European ancestry. Our results reveal that this “immigrant core” of both Huns and Avars likely originated in present day Mongolia, and their origin can be traced back to Xiongnus (Asian Huns), as suggested by several historians. On the other hand, the “immigrant core” of the conquering Hungarians derived from an earlier admixture of Mansis, early Sarmatians, and descendants of late Xiongnus. We have also shown that a common “proto-Ugric” gene pool appeared in the Bronze Age from the admixture of Mezhovskaya and Nganasan people, supporting genetic and linguistic data. In addition, we detected shared Hun-related ancestry in numerous Avar and Hungarian conquest period genetic outliers, indicating a genetic link between these successive nomadic groups. Aside from the immigrant core groups, we identified that the majority of the individuals from each period were local residents harboring “native European” ancestry.
Ezek szerint kvád és markomann minták is lesznek, kár hogy a vandálok kimaradnak. A türingek elég közel állhatnak hozzám genetikailag, majd kiderül, ha felkerülnek a mintáik MyTrueAncestry oldalra.
