Bár sokan nem is sejtik, de benne van a politikai megosztottság és a féltársadalmi konszenzus, a gourmet életfelfogás és a sültparasztság.
Hajrá cvekedlipártiak és spenótrajongók, kard ki, kard! Illetve villa és kanál:)
Cserépben is próbáltam már, de itt a szél is fúj mindig és amikor sokadjára borogatta le-, meg föl a teraszról/-on, akkor ezt is feladtam. Ha széltől védett helyre rakom, ott meg nem süti a nap.
Ja, nekem is van technikám a jóparadicsom fellelésére! :-D)
A nem túl apró koktélparadicsom ilyenkor ehető - de a lucullus formában nem bízom. Nyáron meg a fürtös típusból szoktam több-kevésbé eltalálni az ízleteset, valahogy a formája és - ha van olyan, ami lejött a kocsányról, annak a résznek a formája - segít eligazodni. Nem szokták érteni, ha ezt így előadom, de mégis működik. :-)
Úgy láttam odaát, újdonság neked a szalvétagombóc. Nem akartam beleszólni - ez itt inkább főzős, és éppen most vasárnap csináltam vadashoz. Kicsit másképpen, de egy egész família dícsérte. Ha érdekel, írom.
Az én kertem is agyagos, északi, de azért mindig ültetek paradicsom palántát. Igaz, annyit terem, hogy még a palánta árát sem hozza be nyáron, ha nincselég eső, de paradicsom íze van. A paprika nem terem meg, azt nagy cserépben szoktam nevelni. Lehet a paradicsomot is így!
És veszik ilyenkor is az üzletekben, a halványnarancs-árnyalatú, baromi drága, ízetlen x@rt...
Nekem az a tapasztalatom, hogy a fényes, élénkpiros, nagy paradicsomok a legízetlenebbek. Én inkább a narancsos-téglás árnyalatúakban bízom... ha kicsit szabálytalan alakú, kicsi és barna karcolásnyomok is vannak rajta, akkor majdnem biztos, hogy jóízű. :)
Tényleg, a paradicsom, amit leszedsz a tőről és kicsit megtörölgeted, aztán lehet is enni....
Miket árulnak az üzletekben, atyavilág! Se íze, se bűze...nem is tudom, mikor ettem utoljára olyan igazi, kertben termett, jóízű paradicsomot!
És veszik ilyenkor is az üzletekben, a halványnarancs-árnyalatú, baromi drága, ízetlen x@rt...
(Sajnos, bár van kertünk, de a gyümölcsfákon kívül más nincsen, mert a föld olyan, hogy sok százezret kéne költeni arra, hogy valami megteremjen benne. A szomszédok közül próbálkoztak páran, aztán pár éven belül feladták...)
Húúúúú, az a jó ropogós cseresznye friss kenyérrel!
Nekem csak szilva és almafám van (meg sok bogyós), s ha kimegyek a kertbe, viszek néhány szelet kenyeret, a szilva még kicsit meleg a naptól...hááááát, az mennyei.
Ennél már csak a friss meleg paradicsom jobb, ha egyáltalán.
Ez érdekes, a férjem, mikor elkezd érni hátul a cseresznye, szinte nem is eszik mást, csak azt - kenyérrel. Igaz, ő falusi gyerek volt. Én ilyet soha nem ettem.
Viszont amit szeretek: zsíros kenyér almaszeletekkel...[vagy a másik: kenyér vékonyan vajazva (rendes vajjal!), rá vékony sajtszelet - valami jó aromás - megborsozva és almaszeletek. Isteni!]
Jól teszed, a másságnak is vannak elemi jogai. Amúgy meg pont elég büntetés nekem, hogy minden alkalommal hallgatom családom tagjainak ezzel kapcsolatos megjegyzéseit (férjem só+bors, fiam: csak porcukor)...
