Sziasztok! Az első tacsink nem is volt igazán fajtatiszta, Pesten jártunk és az Erzsébet hídon szedtem össze, mert az autók között akart átmenni egyik oldalról a másikra (kölyök volt még, az állatorvos szerint 6 hónapos)...megálltam, félénk volt, egy párizsi szelettel sikerült az autóba csalogatni (volt dudálás bőven). Ő 15 éves koráig élt velünk (valami törpe tacsi és egyéb kistestű keveréke lehetett, mivel küllemre, színezetre tacskónak nézett ki, azonban kicsit hosszabb volt a lába és rövidebb a teste). Okos,gyorsan tanuló kutyó volt és végig hűséges társ (még a Zemplén 50km-es teljesítménytúrát is végig gyalogolta velem). 3 éve halt meg szegényke, már szinte mindenhol ezüst volt a szőre, ahol eredetileg cser volt (fekete-cser volt eredetileg). Sok mindenre megtanítottuk egymást az évek alatt, így mikor elment, nem akartunk egy ideig új kutyát. Ez év elején érett meg a gondolat a családban, hogy jó lenne ismét egy tacskó. Sokat nézelődtem, hogy honnan, miként (itt is olvasgattam), végül egy szimpatikus családra esett a választás. Nekik először egy standard szuka volt, de nem akarták ivartalaníttatni, így 2 éves kora előtt vásároltak egy idősebb (3 éves) standard kant is (messziről, hogy nehogy gond legyen). Mindkettő rövid szőrű fekete-cser színű. Mikor összeszoktak, jöhettek a kölykök...Láttam az apát, az anyát és az egész almot is, csodálatosak voltak, nehéz volt dönteni, végül a kiskutya választott minket (titkon reménykedtem is ebben). Most a kislány 4 hónapos, gyönyörű és tanulékony, mint az elődje (bár kicsit makacsabb). Sokat rosszalkodik (nagyon sokat) és gyakran jön velem vad terepekre (hetente 3-szor-4-szer, ha időm engedi) túrázni. Ezt szereti a legjobban. Futni, ásni, keresni...stb. Már 3 hete szobatiszta és semmilyen nevelés nem okoz gondot (igaz, hogy kell türelem is hozzá). Így 4 hónapos korára megy a behívás, a marad, a fujj és az ül parancs. Érdeklődő, játékos, barátságos az emberekkel és más kutyákkal is (bár némelyiknek kicsit sok az a rohangászás, amit Ő művel). Az Ő neve is Katica lett (mivel annyira hasonlít az elődjére...temperamentumban is).
Mind a két pofa megtalálható nálunk is :D az utóbbit néha követi egy jó órás "nem nézek rátok elhagyom magam" hiszti! Aztán meg csörög valami zacsi azt hisszük jön a juti, egyből felébredünk! :)
Martinka fele a Simararing leágazás környékén 2 törpe tacskó "bandázik" napok óta, egy anya és kb 7-8 hónapos fia. Enni, inni minden nap adok nekik, egy üres telken húzták meg magukat, de igen jó lenne ha valaki be tudná fogadni ezt a 2 bokáig érő óriást. Kicsit bizalmatlanok, félnek, de ennivalóval motiválhatóak, engem már nagyjából megismernek. Teljesen esélytelen, hogy kevés időre is befogadjam őket az 5 kutya mellé, ezért a víz és ennivaló a maximum amit tudok nekik adni. Igazából nem zavarnak senkit, de mint mindenhol ott is vannak "rendes" emberek, ezért minél hamarabb megoldást kellene találni az elhelyezésükre. Elérhettek itt vagy a 70/545 33 53-as tel.számon. A megosztásokért, és agyalásokért előre is köszi.
Zsebinek ugyanilyen a füle csak kisebb felületen! Szerintem az a rész így használódik, majd regenerálódik! Szerintem csak akkor menj dokihoz ha gyorsan terjed.
Én nem különösebben foglalkoztam vele - nem 1x megtörtént már.
Őkelme él és virul - mostanában macska híján az eresz alatti fecskefészkek lakóit ugatja unalmában, ami kimondottan idegesítő, mert ha nem szólok rá, akkor nem hagyja abba...
Nem lehet, hogy belelógott valamibe, amire kicsit allergiás, aztán kihullott? Csak az egyik füle, vagy mindkettő? Ha mindkettő, akkor az előbbi ötletem kilőve.
Én azt tanácsolom neked (Figyelem: ez magánvélemény) - hogy kizárólag csak családtól vegyél kiskutyát.
Kerüld a tenyésztőket - még akkor is, ha esküdöznek hogy ők bezzeg nem "szaporítók" - akik ellen ők is tűzzel-vassal harcolnak.
Az utóbbi években volt szerencsém nagyon sok igen jómódú kutyással együtt töltsem a nyaramat - és itt a "jómódúság" ott játszik be, hogy ők megtehetik, hogy kizárólag csak neves, díjnyertes, híres tenyésztőktől és kenelekből vegyék a "pedigrést" - nem egyszer sok-sok százezer Ft -os árban.
Na, ezzel nem is lenne semmi baj - csakhogy: végighallgatva a sztorijukat, szinte egytől-egyig mind belefutott az évek alatt olyan kutya-betegségekbe, hogy csak ámultam, hogy ilyen kutyánál is előfordul.
Kezdve a szembetegségektől (nagyon gyakori) egész a vese, szív, gerinc, imun meg még az egyéb, legváltozatosabb betegségekig - amik rendszerint úgy 4-6 éves korban jött elő a kutyáknál.
A nyári lakhelyemen van kutya amelyikre 1,5 millió Ft-ot költöttek már - a külföldi kutya-klinikákra utaztatással együtt.
Természetesen ez a kutya is egy híres, minden díjat megnyert, a fajtájában vezető tenyésztőtől származott.
Tehát - ismétlem: részemről! - csak családnál született kutyát vennék - és az sem baj, ha egy szál papírja sincs a szülőknek - sokkal inkább megnézném (ha lehetséges) az apát is - és ha tetszik simán onnan vinnék el egy kiskutyát.
Lehet kicsit hosszú idő lesz, de javaslom hogy olvasd el elejétől végéig a fórumot, én annak idején pár nap alatt kész voltam vele, sok jó írás van benne, ha pedig konkrét kérdésed lenne dobj egy e-mailcimet és szívesen írok pár tapasztalatot. De tényleg javaslom a fórum átfésülését!
Új vagyok a fórumon :), azt szeretném kérdezni, hogy hol tudnék megbízható forrásból a lányaimnak ( 7 és 5 évesek ) törpe tacskót venni, mire figyeljek stb.
Illetve a beszoktatással kapcsolatban ( sorház kis kertel, szomszédokkal ) kis segítségek kérnék .
