Van még egy opció, ui. az Azovstalhoz elkezdtek visszaszivárogni a munkások, az Iljics részlegébe.
Ha majd már 1-2 éve folyik a békés termelő munka azon a területen ami elszakadt Ukrajnától, de azok csak támadják, előbb utóbb el kell veszítsék a világ közvéleményének a szimpátiáját is. Az már terrorizmus esete lesz. A lengyeleknek se tetszik, hogy egy varsói incidensről az orosz nagykövet ellen kiderült, hogy nem lengyelek hanem ukránok követték el.
A globalizáció pedig mindenhol hanyatlik ami mindennek a romlásával jár, Oroszország csak az ahol jelenleg a leggyorsabb.
A háború meg 10 évig tart nem tudjuk hol és mivel fejeződik be, de már a lengyelek is kezdik suttogni, hogy hát történelmi okuk lenne éppen amivel magukhoz csatolhatnák a volt ukrajna elég jelentős részét.
Eddig a beszélgetés kivonata, most foglaljuk össze:
A gazdasági szempontokat figyelembe véve az Orosz Föderáció ezt a háborút nem nyerheti meg, csak befejezheti valamilyen ürüggyel.
Ellenben a háború ára a gazdaság szovjetizálódása, visszaesése, egész iparágak eltűnése vagy áttérése a minimális megélhetéshez szükséges javak termelésére. Amit ezen felül gyártanak majd, az vagy rossz minőségű lesz, vagy túlhaladott.
A további ár a tudományos-technikai fejlődés megakadása és a kultúra stagnálása lesz: ahol az állam fennmaradása, a polgárok megélhetése a tét, nem fognak hadront ütköztetni, szoftvereket fejleszteni (egy idő után gép se lesz hozzá), nem fognak elgondolkodtató művészfilmeket forgatni, nem fogják sikeres szerzők köteteit kiadni. Ott hibrid kukoricát és mahorkát fognak termelni, mert úgy gondolják majd, hogy az fontosabb. A tudományos fejlesztések elmaradása miatt a hadiipar valóban visszalép ötven évet az időben, és ez nagyon rövid időn belül behozhatatlan hátránnyá változik.
Összességében: Vlagyimir Vlagyimirovics épp most háborúzza el az orosz nép jövőjét legalább száz évre. A jelenét már tönkretette, de száz évig fogja nyögni a mostani orbitális tévedés terhét az az ország.
Az megtörténhet, hogy ezt ő is belátja, és még most, míg nagyhatalomnak számít hadba lép az egész világ ellen, hogy így törje meg a szankciókat – de ez a kísérlete halálra van ítélve, még nukleáris fegyverek bevetése esetén is. Oroszország sem élne túl egy atomháborút, ahogy a bolygó maga sem.
Vlagyimir Vlagyimirovicsnak be kell érnie azzal, hogy megteremtette a NATO egységét és újjáalkotta – csonka formában – a Szovjetunió nyomorát.
Nem fogják érte áldani az eljövendő nemzedékek, az is biztos.
Tehát ez nem az én, hanem a cikk szerzőjének összefoglalója, de nagyjából jól látja szerintem is, Oroszországnak jelenleg nem lehet eldönteni melyik okoz hosszútávon nagyobb katasztrófát, ha sikerül elfoglalnia Ukrajnát, vagy ha nem.
Gazdaságilag tíz évig is kibírják, ha Putyinin múlik. Kívülről nem lehet Oroszországot gazdaságilag térdre kényszeríteni, csak "helyére" tenni, a múlt század nyolcvanas éveibe. Az oroszokak ez nem probléma, a többség ma is abban él.
Katonailag bonyolult a helyzet, mert a nyugati technológia erőfölénye egyre inkább megmutatkozik az ukrán haderőben, másrészt az oroszok még tényleg nem "háborúznak".
Találtam egy jó cikket a témában, olyantól riportot, aki kicsit jobban ismeri a körülményeket mint mi.
Kiragadott részletek a kiragadott részletekből, bár az egészet ide kellene kopizni, minden szava áll!
– Minden rendben van, hála a Nyugatnak a szankciókért?
– A folyó fizetési mérleg egyenlegét tekintve minden rendben van. Feltételezhetően 200 milliárdot, talán 250 milliárdot veszítettünk – figyelembe véve az Oroszországból származó fém-, szén- és egyéb import elutasítását. Kétszázat találtunk. Így kis különbség marad. Oroszországnak korábban többlete volt a működési számlán, most pedig enyhe hiány lesz. Az import némileg csökkenni fog. Korábban például évi húszmilliárd volt beruházásra, eszközbeszerzésre, most pedig nem kell megvásárolni az eszközöket. És minden egyensúlyban lesz. Tehát Oroszország külvilágbeli pozíciója szempontjából a legrosszabb a helyzet. Egyértelmű, hogy nem lesz fejlődés az országban, hogy az emberek elszegényednek, nincs beruházás, nincs lehetőség külföldre utazni, és jelentősen kevesebb az import. De maga Oroszország boldogulni fog.
...
– Egyszerűen nem értem, hogyan lesz ebből költségvetési bevétel.
– Ne felejtsük el, hogy a költségvetésnek nincsenek saját bevételei, a költségvetés csak az országon belüli pénzeszközök újraelosztása. A kérdés az, hogyan lehet biztosítani, hogy a jelenlegi helyzetben ez az újraelosztás ne szenvedjen nagy csorbát. És éppen erről beszéltem: a rubelt úgyis le kell majd értékelnünk. A jelenlegi árfolyamról beszélni nincs értelme, de ha például február 24. előtt 77 rubel volt a dollárhoz képest, és feltételesen 95-98, akkor minden egyes eladott hordó olaj 30%-kal több bevételt hozna a költségvetésnek rubelben.
Tekintettel arra, hogy a költségvetésből már nem lehet nagyszabású programokat és innovációkat finanszírozni, mert most már nincs értelme, visszaadhatunk még valamennyit a költségvetésnek, és felemelhetjük azt, mondjuk, a korábbi összeg 75%-ára. Ha tovább számolunk, akkor a végén tíz százalékkal csökken a költségvetés bevétele. Oroszország ezt túl fogja élni.
....
– Most már egyáltalán nem leszünk képesek haditechnikai eszközöket gyártani?
– Attól függ, hogy mit kell előállítani. Egyszerű katonai felszerelést, Kalasnyikovokat vagy régi tankokat, amik egyszerűek és olcsóak: igen.
– Végül is az alkatrészek importáltak.
– Nem kell nyugati alkatrészeket igénylő modelleket készítenünk. Visszamehetnénk a T–72-es tank szintjére, annak nem volt szüksége nyugati alkatrészekre. Most egy egyszerűsített Niva gyártásába kezdtek – ABS nélkül, légzsákok nélkül, régi fékekkel és kézi váltóval. Pontosan ugyanezt lehet visszavezetni az 1970-es évekbeli modellekhez a fegyverzetben. (Megjegyzés: dehogy mehetnének, épp T72B3M-ből a legnagyobbak az orosz erők veszteségei)
Ettől függetlenül a „legmodernebb” fegyverzeti modellek Oroszországban még mindig a nyolcvanas évekből származó, továbbfejlesztett modellek, nincs sok különbség.
És abból ítélve, ahogy az orosz hadsereg Ukrajnában harcol, az „új” fegyverzet és a régiek oly aktívan reklámozott modernizálása hatástalan. Vagy túlárazottak, vagy egyszerűen mindent ellopnak.
...
– A Nyugat a legújabb és legmodernebb fegyverekkel látja el Ukrajnát, mi pedig a régi szovjet fegyverekkel harcolunk. Aggódom az orosz hadsereg hatékonyságát illetően. Mi van, ha nem tudjuk legyőzni Ukrajnát?
– Ukrajnát pedig úgysem tudjuk „legyőzni”, ezt már látjuk. És nem csak azért, mert az orosz hadsereg harcképessége alacsony, az ukrán hadsereg morálja pedig magas. A fő probléma inkább az, hogy nem értik, mi a győzelem, hogy nincs értelme ennek a háborúnak Oroszország számára. Az értelmetlen háború, a háború a háború kedvéért, a gyilkolásért, a „Nyugat elrettentésére” folytatott háború nem háború, hanem terrorista akció, és nem vezet győzelemre. Kezdjük tehát egy definícióval: mi értelme van Ukrajna legyőzésének? Elfoglalni a területet, és továbbra is ellenőrizni 40 millió Oroszország-gyűlölő polgárt, és elnyomni a gerillamozgalmat? Milyen erőkkel? Több százmilliárd dollárt fektetnek be, hogy a teljes pusztulás után újjáépíthessék azt a területet? Hogy 40 millió ellenzéki ukrán plusz további 25 millió orosz éljen ott a költségvetésen tátongó óriási lyuk hátán? Ha a Kremlben maradt egy csepp józan ész is, senki sem fogja elfoglalni Ukrajnát. Oroszország egyetlen feladata Ukrajnában az, hogy elérjen valamit, amit győzelemként adhat el saját választóinak. Más szóval, szükségünk van néhány eredményre, hogy azt mondhassuk: pontosan azt értük el, amit terveztünk, most már sokkal jobb lesz, hurrá. Remélem, hogy ennek a tapasztalatnak az alapján az orosz vezetésnek már nem jut eszébe egy újabb kis győztes háború.
....
– A statisztikák szerint a nyugati vállalatok gyakorlatilag nem vittek ki nyereséget Oroszországból. ... Ahhoz képest, hogy az orosz cégek milyen zsíros osztalékot szoktak kivenni Oroszországból, a nyugatiakról meg lehet feledkezni.
... Természetesen átképezhetnénk a kínai autók összeszerelésére, de ez nagyon drága lenne. Mivel a kínaiak monopolhelyzetben vannak, nem fogják hagyni magukat, inkább eladják az egész autót sok pénzért, minthogy engedélyezzék az oroszországi összeszerelését. Ők nem kedves európaiak.
....
Ennek eredményeképpen a gazdaság szovjetizálódása következik be, a nemzeti szintű megélhetési gazdaságra való áttérés, amelynek egyetlen nagy importcsatornája Kína lesz.
....
– Hogy lehet az, hogy Oroszország 22 év bőségben nem tanulta meg, hogyan kell görgőket készíteni a fiókokhoz? Minden adott volt – a pénz, a technológia...
– Oroszországban két probléma volt ezekben az években. Az első az a rendszer volt, amely a szénhidrogénekért és fémekért kapott pénzből élt, és azt hitte, ez örökké tart. Ezért nem akartak az üzleti életben semmilyen módon fejlődni, mindenki úgy gondolta, hogy a fejlesztésre szánt hasznot úgyis elveszik vagy a bűnözők vagy a szilovikok. Azok pedig, akik mégis kimerészkedtek a szabad piacra, másodlagos problémákkal szembesültek: a magas pénzköltséggel, a szigorú monetáris politikával, a vállalkozói kockázatokkal és így tovább.
...
– Mi az igazi értelme a szankcióknak?
– Az USA és Európa előre tekint, és fő céljuk az orosz fenyegetés semlegesítése. A szankciók miatt nem fognak az oroszok éhezni vagy meztelenül járni, de elvész Oroszország technológiai fejlesztési képessége. Tíz év szankciós világ után Oroszországnak már eszébe sem jutna megtámadni Ukrajnát, 15 év és a nyugati technológia olyan fejlett lesz, hogy az orosz nukleáris fenyegetés megszűnik.
Nem az orosz autógyártás csökken hanem a világon készül kevesebb, az változó, hogy hol mikor mennyit. Most a szankciók miatt biztos, hogy oroszországban gyorsabban épül le a globalizáció mint máshol, de valaminél lejjebb nem megy ott se. Aztán majd más okból gyorsul máshol. ez nem 1-2 évig tart, mint a covid a járvány legalább 10 év az is.
Azon ne is spekuláljatok, a 2019. es majd visszaáll és onnan folytatódik minden.
Telefont és számítógépet eddig se valami sokat gyártottak, ahogy más kelet-európai országban is max. bérösszeszerelés van ezekből, de még az is nagyon kevés Ázsiához képest.
A bevétel nem a szankciókból, hanem a nemszankciókból ered és nem az orosz gazdaságba folyik be.
Amit már szankcióznak abból nincs bevétel, de nincs hazai gyártárs sem. Az oroszoknak nominálisan lehet bármekkora bevételük, az csak annyit ér amennyit a Nyugattól vásárolni tudnak. Ha sikerül a porba döngölni a Nyugatot, akkor sikerül porrá tenni a bevételeik.
Hány autót gyártanak az oroszok az idén? Hány repülőgépet? Mennyit tévét, telefont, számítógépet, traktort, mosógépet képesek legyártani?
Mennyit tudnak eladni? Lesz-e munkája az embereknek? A szankcióknak erre lesz hatása, a hazai iparra, piacra.
Ja... előre sajnálom Európát. Csak azt nem értem, hogy miért nem szankciózták az oroszok már eddig is a gonosz Nyugatot a porba... biztosan szánalomból.
Ezzel kezdtem én is, ez volt az első észervételem, hogy miféle lerohanás ez, működnek a telefonok, az internet is, grafit poros bombáik is biztosan vannak amivel az amerikaiak szokták először eloltani a villanyt a megtámadottnak.
Ez így abba illene amit évek óta írogatok ide is, hogy visszatérünk a lovagkorba. Ez most tényleg az, Putyin nem küldött góliátot a dávid ellen, csak arányos erőt.
Szerintem olyasmire mint a szőnyegbombázás eszközökkel sincsenek berendezkedve.
TÖBB bevételt realizáltak az energiahordozók által mint egész tavalyi évben, az már egyértelműen indok arra, hogy ezt az állapotot fönntartsák.
...és mivel most az import korlátozódik, a külker mérleg is javul, egyébként lehet, hogy az import árak emelkedése elvinné ezt. Na de hosszabb távon ennek rengeteg a visszaütője és nem csak nála hanem annál is akitől vásárolná azt az importot. Nála lehet, hogy több problémát okoz de okoz a másik oldalnál is.
Par napja a New York Times-ban volt egy hosszu cikk arrol, hogy miert nem azt csinaljak az oroszok, amit az USA szokott, amikor megtamad egy orszagot: ket het alatt lerombolja a teljes inftastrukturat, a varosokat szonyegbombazza, nem ostromolja stb.
Valoban erthetetlen, hogy lassan harom honappal a haboru kezdete utan mukodnek az eromuvek Ukrajnaban (az USA az elso napon lebombazta volna oket), mukodik a vasut, vannak mukodo repuloterek stb.
...vagyis eddig, ezidáig olyan érdek nem létezett, hogy valaki valami abban legyen érdekelt, hogy egy másiknak rosszabb legyen. Egy nem nagyon kicsi 3-4 szakmunkással dolgozó gránit márvány kőfaragó ismerős szokta mondogatni és érdekes, komolyan is gondolja, valóban úgy is tesz, hogy neki érdekében áll, hogy mindenki haladjon. Akkor jött szóba amikor segített egy konkurrensének valamiben akivel ráadásul egy régi sérelem is volt, amikor az elcsábított tőle 2 emberét.
Eddig így volt, 2020. óta viszont nem tudom lehet, hogy már nem így van.
