Tudod a fideszes köztársasági elnöknek és főügyésznek nincs köze a gazdasághoz. A fideszes jegybankelnöknek van, de nyíltan nem mer szembe menni, néha nyilatkozik egyet - ilyenkor romlik a forint, de a konstruktivitás látszatát fenn kell tartania. A gazdaság pedig elkezdett működni, elindult felfelé az EUval szinkronban. Szegény nemzethalált nyökögőknek szép lassan nem marad semmi, csak a szokásos lózungok amivel elvesztették 2002-t is. Ettől a félelem, egyre erősebb lesz a padlónagazdaságjajderosszulélünkmáréhenishalnaknemzehalál duma. Az emberek már most rohadtul unják, amikor majd a saját nbőrókön is érezni fognak valami javulást a makrószámok mellett, akkor jöhet 2006.:))
példa adott..
(i)
alfalfa58 2001-12-20 15:01:33 (176)
Hát ismét eljött egy évnek a vége. Ráadásul ez távolról sem volt átlagos esztendő: emelkedő reálbérek, javuló gazdasági teljesítmény (mind az iparban, mind a mezőgazdaságban), jobb közérzet, optimistább polgárok.
A kormány tehát egyáltalán nem dolgozott rosszul - sőt! :-)
Főleg, ha összevetjük a Horn-Kunze kormány utolsó esztendejével: négy évvel ezelőtt az MSzP és az SzDSz kézzel-lábbal tocsikolt és az akkori kormánypártok prominens alakjai valamint médiaklientúrája sokmilliós VIP-hitelözön felmarkolásában jeleskedett. :-(
Ennek ellenére úgy gondolom, ráfér az Orbán-kormányra egy kis bíztatás.
"igaz,ugyanezek a kutatóintézetek vízionáltak 290 ft-os eurót)"
nekem kimondottan jol jott volna.hej a regi szep 290 forintos dollar. nekem ma MO 50 szazalekkal dragabb mint 3 eve.
Lesz itt még Áder "nem releváns"Jankó tréfamestertől és Szíjjgyártó megmondó&verőlegénytől, néhány összeesküvős-provokációs főbiára alapuló,rendkivüli sajtótájékoztató.
Ha kifogynak a hazugságokból jöhet az ász,mr Lex Répa Ropi.
A sármos ember.
"A brazil elnök sok hibát vét, de állja ígéreteit
The Economist, 2003. 12. 30.
Luiz Inácio Lula da Silva – Brazília első baloldali miniszterelnöke – hatalomra kerülésekor ígéretet tett a csőd szélén táncoló gazdaság megreformálására, a közélet tisztaságának visszaállítására, a szegénység csökkentésére és Brazília nemzetközi szerepének növelésére. Egy év elmúltával általános vélemény, hogy a kormány nem volt kellően felkészült a feladatok hatékony kezelésére, sok hibát vét, mégis – úgy tűnik – állja ígéreteit: az állami költségek visszafogásával, a kamatlábak emelésével, a fizetések befagyasztásával és a nem rentábilis állami gazdasági tevékenységek csökkentésével elkerült egy újabb pénzügyi krízist. Da Silva a nyugdíjak csökkenését is kilátásba helyezte, amely már saját szocialista pártján belül is ellenállást váltott ki. Ugyanakkor több miniszterét is menesztenie kellett, mert alkalmatlannak bizonyult feladatára, és a kormány szociálpolitikája továbbra is meglehetősen zavaros. Az új kormányzó párt soraiban is megjelentek a már ismerős, visszaélésre utaló jelek. Az elnöknek a pénzügyminiszter hatékony támogatásával sikerült a GDP több mint négy százalékával emelnie a megtakarításokat – az infláció és az államadósság csökken, és a kamatlábak mérséklődése is megkezdődött. A korlátozó intézkedések ellenére da Lula támogatottsága egyelőre töretlen, és ügyes politizálással a parlamentben is sikerült elfogadtatnia indítványait. A makrogazdasági mutatók, a gazdasági környezet tehát javul. A fejlődés stabilizálásához azonban az oktatási és az egészségügyi rendszer reformjára, hatékony jóléti programokra lenne szükség, a kormány azonban a mikroökonómia és a szociálpolitika terén gyengébben teljesít. Éhségellenes programja átgondolatlan, azonban sokan támogatják analfabetizmusellenes erőfeszítéseit. Az infrastrukturális beruházások csak most kezdődtek el: a fejlesztések késlekedésének oka, hogy az áramellátás nyolcvan százaléka még mindig állami kézben van. A kormány ugyanakkor az új energetikai modell bevezetésével megpróbálja elejét venni a korrupciónak, segítve a beruházókat. A szocialisták az oktatásügybe azonban szívesen kevernének ideológiát, és az egyetemi képzés fejlesztése is vontatottan halad. Da Silva külpolitikájára jellemző, hogy mind közvetlenebbül próbál saját érdekei mentén ellensúlyt képezni az Egyesült Államokkal, ezért több nemzetközi koalíciót is életre hívott."
Arra mar ott a bankarozas, de lehet majd a SzovjEU-t is elovenni Brusszel ellen, es lett itt meg a euro ellen is nemzeti aggodas, hogy feladjuk a fuggetelensegunk utolso bastyajat (sajat ado es kamatpolitika) is ha epp nem Orban alatt csatlakoznank hozza.
Elindult ez is mar radasul masodjara a F(idesz)KgP altal a parasztokkal valo hergelessel.
Persze mit is varjunk azutan, hogy Orban - aki 2000-ben meg elhajtotta az erdelyieket a keresukkel - rogton a megallapodas utan ilyen szoveggel hergelte oket ("különösen ilyen összetétel? kormányzat esetén, amelynek nem er?ssége a belátás, a megértés, a történelem által letaposott országok iránti szolidaritás")
Szoval "megnyugodhatsz", ha a "juj de szarule lunk" nem jon be akkor van mocskos Fidesz PR talonban boven :-((((
Leszunk itt meg az EU-val is ugy mint a NATO-val a mi kovetkezetes es meg veletlenul sem demagog jobboldalunk altal.
Termeszetesen a Finantial Times ekkor nem hirforras, ekkor nem szamit mit is ir(tak):
"A Financial Times Observer rovatának szerzoje László Csaba „kiakolbólításával” igazolva látja decemberi jóslatát. „A forint válságát követoen egy kívülálló arra a következtetésre juthatna, hogy a Bertolt Brecht-hasonmás szurét azért tették ki, mert nem volt bátorsága meggyozni a kormányzó szocialista pártot, amelynek nem tagja, a felduzzadt költségvetés megnyirbálásának szükségességérol”.
A befolyásos brit gazdaságpolitikai napilap azonban, „ellentmondásosan” úgy értesült Budapestrol, hogy az „elvtársak” felelosek László menesztéséért, amiért nem teljesítette minden költekezési kívánságukat. A lap „feltunoen csendesnek” nevezi „a még mindig pozícióban lévo fobunöst”, Járai Zsigmondot, aki a „kilencvenes évek végén megkezdte a költekezési hullámot, és a jegybank élére történt 2001-es kinevezése óta katasztrofális monetáris politikát folytat”. "
