Semmi különös, hiszen többről itt beszámoltam, pld. Szankhuniathon föníciai őstörténete, piramisszövegek, Homérosz két eposza, Markellos "Aithiopiká"-jának töredékei, Énókh könyve, és így tovább vagy lásd József és Aszenáth története. A titkosságot pedig arra értem, hogy ezen szövegek nem nyíltan, tehát közérthető formában, hanem szándékosan a szövegbe rejtve tartalmaznak olyan információkat, melyek megvilágítják őstörténelmünk néhány homályát vagy homályban tartott részét... Úgyhogy ha visszaolvasol találsz néhányat, bár többről valóban nem szóltam még (éspedig szándékosan), de szerintem ez is elég iránymutatónak...
Az apokrifok keletkezéséről meg találsz rengeteg anyagot a neten, felesleges itt lexikont nyitni, mindenféle témának, amikor ezekre a válaszok néhány kattintással elérhetők... Éppen a lényeget nem akarod megérteni, mert "egy pennával teszem azt isz. 1126-ban (tehát sokkal később) és a hasára ütve kitalált mindenféle fiktív, mítosznak tűnő történtet, majd írt belőlük egy pszeudo ókori tekercset..." - Ez ugyanis nem egy "megoldás", hiszen, ha a középkorban írták, attól még a benne lévő bonyolult szimbolika és ismerethalmaz, főleg a több mint ezer évvel korábban lerombolódott Héliupoliszrra, már nem volt meg... - ezt hasra ütéssel nem tudja "kitalálni", tehát ez ugyanúgy rejtélyes vagy nonszensz lenne, ha a középkorban íródott is volna, és még mindig nem kaptál feleletet a dolgokra. Az ilyen iratok korát, rengeteg dologból, pld. bizonyos szavak használatából, írásmódokból, és a szövegben lévő információkból állapítják meg, s pld. ez alapján a "József és Aszenáth története" az i.e. 2. század és az i.sz. 1. század közt került lejegyzésre (de nyilvánvalóan egy jóval régebbi hagyomány került ekkor lejegyzésre ill. szerkesztésre).
Egyébként Nolanusnak üzenem, bár v.leg azóta már olvasta, hogy a történetnek van egy 6. századi szír változata, ami jelentősen eltér a a görög szövegtől (viszont ennek én csak egy latin fordítását találtam a net-en)...
Egyébként a "Héliupoliszi Tesvériség" nyomára is legfőképpen egy középkori könyv vezetett, amit teljesen félreértettek. Ezt a Testvériségnek egy "titkos könyvéből" szerkesztették, és le van írva benne a vénuszi lázadástól, Lucifer születésén, Atlantiszon, Rhodoszon, Egyiptomon át a színfalak mögötti titkos történelem, benne a Héliupoliszi Testvériség, majd az ebből leágazó Bizánci Testvérek nevű, teljesen homályban maradt titkos szövetségek történelme, sőt szervezeti felépítésük és néhány beavatkozásuk az emberiség történelmébe...
Majd egyszer beszélek arról, hogyan jutottam -főként e könyv révén- a Héliupoliszi Testvériség nyomára, mely az egyetlen és valódi, titkos, és máig felfedetlen szervezet volt évezredeken át...
"Egy erősen szimbolikus és vagy háromszor átdolgozott átdolgozott mítosszal kapcsolatban a 'hitelesség' szó számomra nehezen értelmezhető. Pontosan milyen értelemben kérdezed?"
Alapvetően kétféle értelme lehet szerintem a kérdésnek. 1. az adott mítosz vélhetőleg valami valaha valóban megtörtént eseményt ír le stilizálva, szimbolikusan, mítikusan vagy sem 2. az adott mítosz valóban helyet foglal a mítoszok közt, azaz tudhatóan ősi eredetű, független attól hogy az általa leírt sztori valóságos vagy teljesen fikció
Az apokrifekre ugyebár sokan mondják, hogy kései kreált hamisítványok, nem legitim mitológia; ergo meglehet, hogy egy vicces (ill haszonszerző, vagy adott kultúrát aknázó) kedvű valaki leült egy pennával teszem azt isz. 1126-ban (tehát sokkal később) és a hasára ütve kitalált mindenféle fiktív, mítosznak tűnő történtet, majd írt belőlük egy pszeudo ókori tekercset, összepiszkolta és eldugta egy Holt tenger parti barlangba. Ezesetben ugyebár adott mítosz nem ősi és nem takar valóságot.
Az ún. Grál-kutatásokról írt könyvekről csak annyit, hogy teljesen félreviszik a megoldást. Az ezoterikus kereszténység úgyszólván ki akarta sajátítani a tárgyat, amivel éppen nem azt mondom, hogy nem lehetett valami közük hozzá... De hogy annak kezdetét Krisztushoz, vagy az ő "vérségi vonalához" kapcsoljuk, majd évszázadokon át ezt az álmot kergessük, kész elmebaj...
A legegyszerűbb ellenvetés pedig ez, a leghitelesebbnek tartott Grál-leírások, illetve azon vár vagy kastély leírása, ahol a Grált őrzik, a leghatározottabban azt mutatja, hogy ez nem a kereszténységgel datálódik. Azok az állítólagos csodák, hatások, misztériumok, rítusok, mind-mind megtalálhatók évezredekkel régibb forrásokban... Amit a Grál tulajdonságairól leírtak (sejtek regenerálása, valamiféle "kenyeret" szednek ki belőle, néha világít, hatással van a növények növekedésére, de használható mint athanor és így tovább), az "ebédlőteremről", az előtte lévő asztalról, szinte mind megtalálható pld. a jeruzsalemi Templomnál, a Hekal leírásában, Széth mítoszában, Hórusz Szem kapcsán, a héliupoliszi történetekben, az Odüsszeiában, a lázadó angyal, Lucifer történetében, Perszeusz-mondájában és így tovább...).
Mondom, még egyszer, itt egy évezredeken át nyúló titkos háborúról van szó a Grál-ért, ami nem egy, vagyis nem csak egy kehely, csupán szent tárgy, ami Jézus vérét fogta fel, amiért nem lett volna értelme ezen titkos háborúknak, mert a Grált mindig ellopták vagy elrabolták, egyik civilizáció a másiktól... Hanem egy olyan számunkra nem nagy, teljesen ismeretlen, és mi technikánk számára is érthetetlen gépezet, ami egy egész civilizáció felvirágzását generálhatta. Mindig fel kellett építeni számára egy templomot, piramist vagy kastélyt, de a szakrális építészet szabályai szerint, mert ezek még véletlenül sem hasonlítottak külsőre egymásra. majd kapcsolódnia kellett hozzá egy egész föld alatti rendszernek, vízforrásokkal, vezetékekkel... Csak azt ne kérdezzétek, miért, mert nem tudom, hisz teljesen idegen volt a mi világunktól...
Ez a Grál valamikor a Vénusz bolygónak egykori óceánja partján lévő "Kristályvárosnak" nevezett helyen volt, de nem tudni, hogy ott készült-e, vagy csak a Vénuszra is hozták... Aztán volt egy nagy háború -a titkos források szerint- ezen a bolygón, miután menekültek, majd lázadók, aztán hódítók érkeztek a Földre. A lázadók a messzi északon, egy azóta eltűnt földön rendezték be szállásukat, felépítve egy aranylapokkal fedett gúlát a Grál számára, majd innen egy másik csoport Atlantiszra vitte, s annak katasztrófája után került egy megmaradt szigetére, Szkheriára... ahonnan a herceg, a mi Odüsszeuszunk rabolta Keletre, s vitte a Mediterránum senki által nem ismert, de legmágikusabb szigetére, Pharoszra...
"Igen, így valóban elég hihetetlen, csakhogy az a rengeteg információ, amit én felhalmoztam ez ügyben, és régi civilizációk ügyében (amit itt lehetetlen lenne közölni), az mégis egymásra épül, és jól kapcsolódik." Igazán kiadhatnál már egy könyvet, megspórolnál nekünk pár évtizednyi kutatást. Mondjuk így izgalmasabb :}
http://www.mult-kor.hu/20100609_anatoliabol_szereztek_be_a_meheket_az_okori_izraeliek "Meglehetősen furcsa, hogy a városközpontban működött a méhészet, a méhek ugyanis igen kellemetlen szomszédságot jelenthetnek" - magyarázta a régész, akinek meggyőződése szerint valamilyen nagyhatalmú vezető kényszerítette a várost elfogadni a méhészetet.
Az ókorban a méhviaszt a fémmegmunkálásnál is alkalmazták, így a régészek szerint valahol a közelben egy bronzműves műhely működhetett." Gyanús...
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=18208 "A helyszínen kultikus tárgyakat, így egy meztelen termékenységi istennőkkel ellátott négyszarvú oltárt is találtak, amely a kutatók szerint a méz és méhviasz előállításához kapcsolódó szertartásokhoz lehetett szükséges." Ezt megnézném!
Persze, az apokrifok általában valóban "hitelesebbek", mint a Bibliába is bekerült könyvek, hiszen azok előtte, hogy kanonizálva lettek, átestek egy "jótékony" átfésülésen, míg az apokrifokat kidobták a Szentírásból, és igazából onnantól nem is foglalkoztak velük...
Igen, így valóban elég hihetetlen, csakhogy az a rengeteg információ, amit én felhalmoztam ez ügyben, és régi civilizációk ügyében (amit itt lehetetlen lenne közölni), az mégis egymásra épül, és jól kapcsolódik. Csak azért mert nem találtuk meg egy ilyen szerkezet darabját, még nem vetem el a sok hagyomány miatt az egykori létezését. Kétségtelen, hogy az ókori emberautomata készítés már tkp. egy cargo-tárgy készítés volt funkciók nélkül, utánozni próbálva azt a valóságot, ami egykor valóban létezett. Jellemzően az alexandriai időkben újult fel megint, mikor az egyiptomi görögökhöz áramolt számtalan sok egyiptomi tekercs.
Alexandriai Héron pld. egy automata színházat épített, mely egy öt felvonásos darabot adott elő Aiax életéről. A figurákat és miniatűr hajócskákat víz- és légnyomás működtette. Az automaták mozgását fogaskerékmű, görgők és húzósúlyok, valamint emelők különböző formái és alkalmazási elvei segítették és vezérelték. Az automaták készítése szükségessé tette a mechanika minden területének alkalmazását. J. D. Bernal ír technikatörténész megjegyzi, hogy „a mechanikus játékok (mint Héron bábszínháza) magukban foglalják a 15 legfontosabb technikai eredménynek a listáját, amelyet i.e. 600 és i.sz. 500 között hoztak létre”.
A valamikori műember vagy automataember gyártás azt hiszem egy korábbi civilizáció mesterembereinek tudománya volt, ezzel tele vannak a görög mítoszok, nyilván kapcsolatba állt az alkímiával, mechanikával. Az ókorban ezek már templomi "csodákká" züllöttek, de hogy miért, minek csinálta ezeket egy korábbi civilizáció, rejtély, vagyis az egyik ok az lehetett, hogy olyan (alkimista?) tevékenységre, amire az ember alkalmatlan volt...
"Erre a mítoszra van más forrás is az apokrifeken kívül? Mivel azok hitelessége ugyebár kétséges - legalábbis az egyház szerint..." Egy erősen szimbolikus és vagy háromszor átdolgozott átdolgozott mítosszal kapcsolatban a 'hitelesség' szó számomra nehezen értelmezhető. Pontosan milyen értelemben kérdezed?
Hogy valami apokrif, avagy sem, az számomra korabeli zsidóság, aztán a zsinatok belügye, és nyilván sok oka lehet annak, hogy valamit belevettek-e az elsődleges szentiratok közé; de ez a történet már csak a keletkezési ideje miatt se nagyon lehetett ezek része, a 2. századi Alexandriába teszik a zsidó történet valószínűsített keletkezését. Erről olvashatsz magában a történet bevezetőjében, ami linket Schenouda adott, és itt is kimerítően: http://www.lib.rochester.edu/camelot/teams/asnthint.htm http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/judaica/ejud_0002_0011_0_10284.html
A méhes jelenet szerintem egészen egyedülálló, és ilyen részletességgel - tudomásom szerint - sehol sem jelenik meg, ezért gondoljuk azt, hogy itt esetleg eredeti egyiptomi anyagból dolgozott a szerkesztő, amit pl. erősítenek olyan motívumok, mint a hét egy időben született szűz Neith-hez kapcsolódóan (Plejádok). Nagyon valószínű, hogy a szerkesztő egy az egyiptomiak számára legalábbis alapmotívumait tekintve bizonyosan ismerős történetet dolgozott át a hittérítő propagandája számára; mi ezt az 'eltemetett' alapréteget igyekszünk rekonstruálni.
ill. a kvázi "szeplőtelen fogantatás" kapcsán is..: szintén egy életre keltetett szobor szerepel A vörös oroszlán c. regény Kyilkhor fejezetében, mely egy keleti gyakorlaton alapul ha jól emlékszem.
( http://en.wikisource.org/wiki/The_Fairy_Tale_of_Electricity itt van egy elejtett mondata Teslának a ládáról, mely szerinte valamiféle kondenzátor, és ha jól értem, arra gyanakszik hogy a sátor kárpitja tölti fel elektromossággal. nyílván nem volt tudomása a Schenouda által emlegetett vizes-csatornás sémáról, ill. Nolanus szökőkútakba kódolt konfigurációjáról.. )
(nem túl rég volt valami hír 3000éves kaptárokrokról a "múlt-kor"-on, de azoknak hengeres alakjuk volt, szóval nem épp mint az omphalos vagy a No.2 Djed oszlop.)
Asenath neve valóban Neith-hez kapcsolódik, de szándékosan nem írtam róla, mert Héliupolisztól nem félre, csak elvisz... Az ókori egyiptomiaknál amúgy általános megszokás volt valamelyik istenük (volt vagy négyezer) nevéből képezni saját nevüket. Ennek papok esetében volt is jelentősége (de nem mindig). Az első dinasztia királynői mind Néith papnői voltak, és az egyiptomi szimbolikában a méh jelentette az uralkodót.
Neith-et valóban Athénével azonosították a görögök (és Platón is) és nem is alaptalanul, mert a pelaszgok magukkal hoztak egy mondát, hogy az istennő a nyugat-afrikai Tritón-tóból született, és Néith-et az egyiptomiak bizonyos mértékben a líbiaiak istennőjének tekintették, akit Anathaként ismertek Líbiában. A Kígyóistennő Anatháról szintén azt mondták, a Tritónisz–tóból emelkedett ki. Ez volt a "Királynők Háromszoros tava". Ezek a királynők a Hold három fázisát jelképezték: Athéné, Metisz és Medúsza. Medúsza a Hold sötét aspektusát képviselte, mint pusztító. A líbiai amazonok királynőjükként tisztelték és a birodalma kiterjedt Spanyolországra és Itáliára is.
Még vedd hozzá, hogy Diodórosz feljegyzett egy mondát arról, hogy Athént szaiszi papok alapították az ősidőkben, és máris tele a kavalkád. Viszont Proklosz -aki még ismeret az elveszett ókori forrásokat- a "Timaioszhoz írt kommentárjá"-ban már bizonytalan, hogy Szolón Szaiszben hallotta volna Atlantisz történetét, mert szerint még két városban (Szebennütosz és Héliupolisz) is értekezett papokkal, sőt megadja azok nevét is, amit Platón elfelejtett közölni.
Igazad van, mert Néith (Nit) valóban ősi istennő volt, és akkor még a legrégibb időkben úgy hivatkoztak rá, mint Széth feleségére (később leválasztották mellőle, hiszen Néith tisztelete igen általános volt, pedig igencsak illett Széthez ez a harcos istennő). Van egy nézet arról, hogy az egyiptomiak az atlantiszieket "Néith istennő népének" tartották, és később e nép maradványaival azonosították a rájuk törő ún. "tengeri népeket" Ramszesz idején.
A Néithez kapcsolódó híres mondást is az említett Proklosz jegyezte fel az említett kommentárban, s állítólag a szaiszi temploma belső szentélyének falára volt írva. Hogy a templomot a "Méh házának" nevezték, szóval ragyogó, s vedd hozzá, hogy több görög-pelaszg monda vagy É-Afrikába vagy az Ibér-félszigetre tették a méhek háziasítását, s rendszerint egy ottani királyhoz kötötték, ami az atlanti népek vándorútja volt. S a túloldalon -a szintén atlanti jellegzetességeket mutató- majáknál is meg van ez, akik áll. kitenyészették a fullánk nélküli háziméhet. Mindenképpen Atlantiszra megy vissza a méhek háziasítása, ősi mitikus kapcsolata az alkímiával. Hogy még további adalékot is mondjak, mikor a 14. század elején az első portugál hajósok megjelentek az óceán közepén lévő Azori-szigeteken, ott nem csak nyulakat, varjakat, ölyveket, barátfókákat és más szárazföldi állatokat találtak, hanem érdekes módon méheket is.
Michael Maier képe valójában egy alkímiai konjunkcióra utal, nyilván az aranygyártásra, hiszen éppen az alkímiában volt fontos a csillagok kedvező együttállása az "aranycsinálás" műveleteként, s hogy erre éppen Rhodoszon került sor, azt hiszem nem csodálkozhatunk... Igazad van abban, hogy Asenath történetében valóban van egy alkimista műveletet leíró szál ill. utalás, de jól teszed, hogy nem mész bele, mert már így se egyszerű a történet megértése (mellesleg összevetheted Medúsza királynő szerepét az egyiptomi Hathóréval, Nyugat Királynőjével, akiről azt mesélték világ végén, egy ligetben lakik).
Ha már így belemész, úgy elmondhatom, hogy a Gorgó-fej egy különös szert („vért”) is gyártott. Athéné két üvegcsét adott ebből Aszklépiosznak (Erikhthoniosz, Athén kígyófarkú őskirálya szintén kapott egy üvegcsét). Az egyikbe a Gorgó–fő bal oldalán lévő erekből csurgatott vért: ez feltámasztotta a halottakat. A másikba a fej jobb oldalából csurgatott vért, mely azonnali halált okozott. Nyilvánvalóan valamilyen alkimista gépezet volt, s amit termelt arról bizonyára lehetnek ötleteid...
Írod: "...és itt most még csak az egész szövevényes történet egy részét vázoltam..."
Kíváncsi vagyok mire jutsz, ha belemész a Perszeusz mítoszba, ami tele van nyugati, atlantiszi mozzanatokkal, aki olyan területekre és királyságokba ment, melyeknek ma már nyoma sem maradt, de nem csak azzal, hiszen megszerezte a Gorgó-főt, ami a Grállal nagyon analóg valami, s a legrégibb mítoszok szerint Medúsza egy óceáni kis szigeten Szarpédonon élt, aminek már a jelentése is különös: "öröm a faládában", mert hát volt a történetekben mindig egy "láda", amibe ezt a különös kis gépezetet, amit mi Gorgó-főnek, Heszperidák aranyalmáinak vagy más hasonlónak nevezték...
De javaslom, hogy olvasd el még az ókori euhémerista beállítottságú i.e. 4. századi görög mitográfus, Palaiphatosz "Peri Apiszton" c. töredékesen fennmaradt munkáját (ez nemrég magyarul is megjelent: "Földreszállt mítoszok", 2008). Én végül nem a magyar kiadást használtam, hanem Jacob Stern-ét (Palaephatus: On Unbelievable Tales, 1996). A könyv 31. fejezete beszél Phorküsz lányairól a Gorgókról, és előad egy érdekes történetet, ami egészen különös, sokkal régebbi atlanti-óceáni állapotokra utal (szó van benne a három szigetről is, melyek a Nagy Atlantisz maradványai voltak, és azokból kettőm Odüsszeusz is járt). Szóval érdekes történet, itt van Stern fordítása:http://data.hu/get/2951137/Phorkys_lanyai.zip
Még arra is kíváncsi lennék, milyen összefüggésekkel számolsz a méhek és az alkímia (vagy akár a geometria) kapcsolatáról, maga a méz volt-e kapcsolatban az istenek eledelével vagy italával, honnan ered a méhek háziasítása, a méhkasnak vagy kaptárnak elterjedése a régi sírok vagy építmények szerepében, és így tovább...
Úgy tűnik Asenath története egy soha véget nem érő talány. A kisokosok egyértelműen azt írják, hogy neve épp úgy beszélő név, mint az apjáé, és az ő esetében Neith-et rejti ('Neithnek szentelt', vagy 'Neith-nek szolgáló'': Encyclopaedia Judaica). Ez viszont belevisz minket kapcsolatok sűrűjébe, hogy végül megint Schenouda ex-atlantiszi expedícióinál kössünk ki...
A görögök Neith-et Athéné-vel azonosították, ami már önmagában rögtön gyanús, mivel bizonyára már észrevettétek, milyen központi szerepet játszott az Ödüsszeában és az Iliászban; ő volt az ugyanis, aki folyamatosan ott állt derék akháj kommandósaink mögött ("A Tenedo tacitae per amica silentia lunae." írja Vergíliusz, de szegény Laokoónt Tenedosz szigetéről nem csupán ez fenyegeti, hanem a két nagy vizi kígyó, amit onnan küld reá Athéné, s amik hozzá is térnek vissza; a mellékelt képen kedvenc kígyójával látható a lándzsája tövében).
Neith maga is harci istennő, őt is szúró fegyverekkel ábrázolják, akár csak Athénét és Artemisz-t, akibe úgy tűnik szintén van egy csepp Neith-ből; mindkét istennőhöz erősen kötődik szűziesség, és paradox módon az anyaság és termékenység(ld. még az epheszoszi Artemiszt, akinél szintén előbukkannak a méhek) is egyszerre: szűzen szülés/szűzen születés. Neith ugyanis igen ősi istennő, sőt mi több, világ-szülő istennő, aki úgy tűnik 'vizekből' emeli ki a világot, de ő Ré napisten anyja is. Mivel ebbéli minőségében nincs teremtő párja, androgünnek is tekintik, aki szüznemzéssel teremt. Ebben azonban nem merül ki a szerepe, a teremtés műve után övé a fenntartás is, ugyanis 'világszövő'-nek is mondják, és szövés mesterségével szoros kapcsolatban áll, az ő szövetébe burkolják a múmiákat is; és nyilván ettől nem függetlenül, Osiris és a kanopusz edények egyikének őrzője is. Hozzá kapcsolódik a híres mondás is: "Én vagyok ami van, ami lesz, és ami volt. Halandó fel nem lebbentette soha fátylamat.". Fátyol-szövő istennő hát, s a fátyol maga egyben maga a világ, a sors fonalainak szövedéke, ami eltakarja szemünk elől az természetfeletti régiókat (ld. még Maya fátyla)
Szaisz városában állt fő szentélye, ebből azonban nem sok maradt, azt viszont tudjuk, hogy a szentélyt a 'Méh házának" hívták... Neith személyében tehát összeér tulajdonképpen minden, amit eddig a titkos misztériumok papnőiről tudunk: vizinimfa, mint a najádok, és ugyanúgy sző is, mint ők, meg 'méheket tart', és szűzies és harcias mint Athéné (aki szintén a szövés mestere), s fátylazott arcú. Nyilván nem véletlenül Athénét Neith-től eredeztetik, de mindkettő eredetét Líbiába teszik; Athéné-ről azt mondják a Triton folyónál született (Athene Tritogeneia), és ezzel eljutottunk a Schenouda rejtélyes Tritonisz-taváig...Lehetséges, hogy tényleg itt lenne az egész mítosz komplexum kiindulópontja, ameddig mi vissza tudjuk vezetni egyáltalán, és ahonnan a hajdani lakók a sivatag elől továbbhurcolták isteneiket és misztériumaikat Egyiptomba?
Kissé visszakanyarodva, azt hiszem nem tévedünk nagyot, ha Asenath-ot Neith papnőként azonosítjuk be a 'Méh házából', így már egy kicsit érthetőbbé válnak kalandjai a méhekkel.
Athéné születéséről szólva, kedvenc Rózsakeresztesünk, Michael Maier megörökítette a születését az Atalanta Fugiens XXIII. képén, a mottó hozzá a következő: "Mikoron Pallas születik s a Nap Vénusszal egyesül, arany eső hullik Rhodoszra." Az ezután következő szöveg (és maga az ábra is) nagyon informatív; önmagában is megérne egy bővebb elemzést. Ami miatt itt becitáltam, az egyrészt Rhodosz, úgy emlékszem Schenouda oda is egy Telkhin kirendeltséget helyezett. Nos, itt nagyon érdekes, hogy a Triton folyónál születő Athéné(erről Maier is megemlékezik) vajon miért épp Rhodoszon generál eredményt Apolló és Vénusz konjunkciójából...? Asenath története azonban közvetlenül is alkimista titkokat rejteget, én azt hiszem, de ebbe most itt nem megyek bele, csak pl. annyit említek, hogy eléggé nyilvánvalóak benne a Sötétítés és a Fehérítés műveletei. Maier azt is elmondja, hogy Athéné tulajdonképpen egyenlő Sophiával és a Bölcsességgel (ennek szerepére már utaltunk lejjebb), ami érthető is, hiszen Metis leánya (csak épp Zeusz 'hordja ki' Hephaisztosz segedelmével, ahogy az látható is). Maier persze véletlenül elidőzik a Medúza vérénél, amit egy tinktúrával azonosít (de erről én úgy sejtem, Schenouda már tudott :-).
A rhodoszi arany esőről szólva, ismerjük a szép történetet, hogy Zeusz arany eső (megannyi méhecske!) képében ejti teherbe Danaét, akit apja egy bronz toronyba zárt (hogy a számára baljós foganást megakadályozza, a ravasz Zeuszt persze ilyesmi nem állíthatja meg). A frigy eredménye Perzeusz, aki végül is legyőzi a gorgót, és elhozza Athénének a medúzafejet... (és itt most még csak az egész szövevényes történet egy részét vázoltam)
A mellékelt kép egy 'Méh istennő'-t ábrázol, és Rhodoszon került elő... A másik érdekesség Maier képén Ámor jelenléte a szokásos fegyverével, a nyíllal...és bizony az ő nyila is csíp, mint a méh (ami rendszeres 'kisérőállata'), mint arra Maier is utal (Apolló és Vénusz 'konjunkciójánál' is látható egy kis ámor-angyalka a nyilával). Őt nagyon nem szabad lebecsülnünk, ezekben a misztériumokban kulcsfontosságú szereppel bír, ahogyan azt Asenath történetében is láthattuk, amikor József megjelenik, mintha Dante Ámorjával együtt mondaná "Ego dominus tuus"...
Amúgy az egyiptomi párhuzamok szinte a végtelenségig mennek a nyugati Grállal.
Az Egyiptomiak ált. "Kozmikus Szem"-ről, "Ré Szeméről" vagy "Hórusz Szeméről" szinte ugyanazt mondták, de utalásaik mélyebb értelműek. Mind a Grál egykor Lucifer homlokán lévő "kőből" készült, míg a Kozmikus Szem egykor Ré homlokán volt. vagy Horusz Szemében, s onnan tépte ki Széth isten. A Grál és a Szem: mindkét tárgy úgy bukkan fel, hogy egy ebédlőteremben lovagok (istenek, hősök) állják körül, akiket a tárgy néven szólít. Lucifer ellopta a Grált és az Isten Mihály arkangyalt küldte utána, míg Hórusz után Széthtet küldte Ré.
A Grál eledelt, kenyeret ad. Ozirisz a "kenyér lelke". Az egyiptomi "Halottaskönyv" 178. fejezete mondja a Hórusz Szemről: „Táplál és meggyógyít téged… Most kenyeret, italt és más ajándékokat hoznak nekem, melyek a Hórusz Szemből áradnak ki… Íme, most hozzák a szent kenyereket: a Hórusz Szemben lelték őket.” !!!
Érdekesek a Szem leírásai is. Fénylő ékkőnek nevezik, mely a Világ Szeme, egy világtojás, tüzes pillantású, a Hajnalcsillag. A Szemből "élet fakad", a "világok ura", mely szentté avat, erőt és örök életet ad. A Szemet néha lángoló fejhez vagy archoz hasonlítják, mely vörös és kék fényben világít. Teste tüzes, hátsó része vörös, eleje ragyog, és néha tüzet lövell ki (Kufi papirusz). A Kozmikus Szem hét könyök (3-3,5 m) széles, melyből a pupilla három könyök (Halottaskönyv 101). Az egyik piramisszöveg szerint félelmetes: „Megszületett a félelem, mely Hórusz Szeme miatt keletkezett” (Pyr. 448). Néha annyira felforrósodik a Szem, hogy egy különleges technikával kell lehűteni...
Ugyan már, hisz csupán a keresztény ezotéria ferdítette el az egész Grál-mítoszt! Beszélve nekünk Jézus vérét felfogó kehelyről, Jézus-dinasztiájáról (már önmagában sületlenség, de korunk találmánya) és más hasonszőrű elemekről. Én nem egy szimbolikus valaminek, vallási tárgynak, röhejes vérvonalnak tartom a Grált, és még több más legendás eszközt (az Aranygyapjútól Mózes botjáig), hanem egykori civilizáció utolsó technikai rekvizitumainak, melyekért évezredes harcok indultak meg a színfalak mögött. Ezek valódi gépezetek voltak, s amelyek már Atlantiszon ősöregnek számítottak... Többről leírták, hogy maguk az istenek se mehettek a közelükbe... sőt elpusztította azokat. Olyan az egész, mintha lett volna egy ismeretlen hatalom, ami a földre hozta ezeket, és átadták néhány emberi kasztnak, majd a Vénusz-bolygóról menekültek majd üldözők érkeztek a Földre, de azok az eszközök képesek voltak a vénuszi "isteneket" is porrá zúzni... Szóval a rejtélyek rejtélye lehetett egykor a Grál, és a mai "Grál-kutatók" teljesen rossz irányban puhatolóznak...
Néhány egyiptomi szöveg tanulmányozása után még elképesztőbb részletek jönnek elő: így pld. nem is egy, hanem két ládáról van szó. A szövegek nekünk már nehezen érthetők, de néhány ismert motívum kiviláglik: Miután Széth kitépte Hórusz Szemeit, elásta azokat egy hegyen, hogy "bevilágítsák a földet"! Egy papirusz szövege szerint Széth két ládába helyezte Hórusz uadzsat szemeit és krokodilus képében volt mellettük. Anubisznak, Széth fiának csak kígyóalakban sikerült elrabolnia a ládákat. Anubisz kivette a szemeket a ládából és elásta őket.
A következő dolog, ami nagyon lényeges Széth isten szerepe a történetben, aki az egyiptomi hitben maga volt a sátán, de a szövegek arra figyelmeztetnek, hogy a predinasztikus időkben még ő volt a Nílus-völgy főistene, majd száműzték és Hórusznak ajánlották az országot. Már az első király, Ménész így lép fel, de az ő idejében a Hórusz tisztelet már évszázados múltra tekint vissza. Elég sokat írtam itt arról, hogy Héliupoliszban Atum-Ré tisztelete mögött rejtve, egy papi kaszt titkon az ősidők istenét, Széthet szolgálta és azt is gondolom, hogy ez sarkalatos pontja volt a "Héliupoliszi Testvériségnek". Erre több jel és bizonyság van, ami felfedi a "történelemnek" nevezett színjáték színfalak mögötti néhány eseményének jelentőségét. Én csak egyet említenék.
Voltak ugyanis olyan mágikus időszakok, mikor a Testvériség valamiért magához ragadta Egyiptom trónján, s most nagyon távoli időkbe kell mennünk: jó 150 évvel Kheopsz-Hufu uralkodása elé. Ekkoriban Héliupolisz főpapja, Peribszen, „a teremtés szívének temploma” összeesküvést szőtt Ninutjer, a király ellen és megölette. Ismétlem, hogy ez a történettudósok szerint a Ré tisztelet központjának főpapja volt, s ugyanakkor megtagadta Ré fiát, Hóruszt és Széthet tette meg fő istenné. Peribszen magát Széth megtestesülésének tartotta, s nevét megváltoztatta a Szekhemib Hórusz névről. Elvetette az uralkodó "héliupoliszi teológiát", Elephantine szigetén, Széth ősi templomában különleges központot hozott létre. Peribszen volt az igazi eretnek király és nem Ehnaton másfél évezreddel később! Peribszen abüdoszi sírját még a 19. században felfedezte Petrie. Néhány kővázát, pár darab különös réztárgyat és két sztélét talált a király nevével. A réztárgyak később elvesztek, de Petrie leírta, hogy egy sor összekapcsolt gyűrű és kör alakú tányér volt. Valójában valamilyen technikai szerkezet másolata lehetett, akár az első dinasztiabeli Sabu herceg masztabájából előkerült kőből készült diszkosz-szerű valami, ami egy gépezet forgórésze másolatának tűnik... (erről már írtam, de itt van még egyszer: Sabu korongja ) Széth uralmának Peribszen utóda, Haszehem vetett véget újból egyesítve az országot Hórusz uralma alatt (és felveszi a Haszehemui nevet), helyreállítva akkor az ezer éve már megszokott rendet, mintha mi sem történt volna, s Peribszen és Széth nevét mindenfelé elkezdték kikaparni.
Kérdezem, hogy mi vezetett oda, hogy Egyiptom legnagyobb vallási központjának, Héliupolisznak és Ré istennek főpapja megölesse a törvényes királyt, majd bevezesse az eltitkolt isten, Széth kultuszát...? Petrie kiváló egyiptológus volt, de ő is elment amellett, hogy Peribszen titkos sírjának falára közel ötezer éve egy labirintus ábráját vésték. Márpedig a Grált az ezoterikus elbeszélések, és éppen a legrégebbiek egy kanyargós út központjába helyezték, sőt ez egy labirintus útja, melynek bejáratát rendszerint valamilyen rémalak őrizte. A labirintus központjában volt egy terem, melyben négy oszlop tartotta a mennyezetet, és annak közepén volt elhelyezve a Grál, egy nagyobb és egy kisebb láda...
Széthről a legrészletesebb tanulmány H. Te Velde egyiptológus könyve: "Seth, God of Confusion" (1967).
Nagyon jól kiszedted a történetből a lényeges elemeket, úgyhogy nem is nagyon van hozzáfűznivalóm ehhez.
Maga a történet szerintem két forrásból jöhet, vagy azon titkos iratok közt volt, amit Mózes -aki persze szintén egy héliupoliszi pap volt- magával vitt Egyiptomból, és később a zsidók lefordították, majd láthatólag átértelmezték és magyarázták azt, vagy a hellenisztikus időkben keletkezett, de szintén egyiptomi forrásból, mikor az alexandriai hellenisztikus zsidó értelmiség ill. történetírás módszeresen elkezdte búvárolni a görög könyvgyűjteményekbe szállított egyiptomi papiruszokat. Gondolom már az egyiptomi irat is tele volt szimbólumokkal és jelképekkel, amit a zsidó magyarázók már nem voltak képesek megérteni, illetve jórészt félremagyarázták azt... (a történetet mindenképpen Héliupoliszban kellett lejegyezni, hiszen ott játszódik).
Mikaél angyal repülőszekere a héliupoliszi hagyományban megfelelhet a periodikusan visszatérő hatalmas fémtestű madárnak, a Főnixnek (Benu), aki egy hatalmas, kör alakú teraszra száll le a Naptemplom udvarán. Még valahogy az is passzol, hogy az egyiptomiak a a Vénuszt, "a Főnix csillagának" nevezték... Velikovsky és mások szerint a rodoszi Kasztor által említett Vénusz-bolygó felvillanása valamikor ie. 1500 körül történt, tehát József idején még bizonyára volt élet a Vénuszon...
Mindazonáltal roppant érdekes irat Ászenat és József története, mert éppen a Főnix héliupoliszi látogatásáról nem maradt egyiptomi forrásból semmi konkrétum!
A bor és kenyér persze, a Grál ebédlőtermét idézi fel, ami ott van mindig ezekben a történetekben, s maga a fura asztal is. Széth a ládát az "ebédlőterembe" viszi cselként, hogy Ozirisz belefeküdjön. Ha jelen van a Grál , egyszerűen a kenyeret abból veszik mi és helyezik az előtte lévő asztalra. Ugyanez történhetett Odüsszeusszal, mikor a phaiák királyi pár előtt állt a palota ebédlőtermében, ahová behozták a "legértékesebb ládát". A kenyér meg éppen sejtregeneráló hatású, evése megnyújtja az emberi élet hosszát... Hogy a méz szerepe így bejön, azt nem csodálom, hisz erről volt itt szó régebben, pld. mikor a Najádok Barlangjáról és méznimfákról írtam. Abban is igaza van Nolanusnak, hogy a szöveg összeállítójának erről ill. ezekről a dolgokról fogalma nem sok lehetett...
Visszatérve egy régebbi kérdésre: Baalbek és Héliupolisz kapcsolata a legrégibb időkbe visz, elég elolvasnod, mit írt erről Macrobius (Saturnalia I. 23), aki rengeteg régi hagyományt gyűjtött össze, olyan források alapján, melyek mára elvesztek...
Egyelőre nem állt össze bennem egy komplex konzisztens anyag képe. Mivel a hozzászólások nem alkotnak egy sorozatot vagy igen csak nem figyeltem? Mindenesetre ha megmondjátok melyik hsz-eket szerkesszem össze, szívesen megcsinálom természetesen.
"Bármiféle kategorizálás mellett gyorsan áttekinthetetlen lesz úgyis bármiféle tár, mert egyszerűen annyi anyag gyűlik fel, másrészt ezek rettentően összefüggő információk. Ezt a tulajdonságot leginkább egy wiki-vel lehet leképezni, de az meg nem adja vissza a fórumszerű gondolatmenet-rákövetkezést(ezzel nem csak nekünk van problémánk, hanem az egész webkettes iparnak), és mellesleg még több időt igényel a szerkesztése. Anyway, ha szervezel rá egy alapítványt, szívesen beállok főállásba :-Đ. (saját magam számára már gondolkodtam egy ilyen knowledgebase-en, de rettentő munka)"
Alapítvány csinálásához nem értek és pénzem sincs rá (ha nem így lenne, már rég megcsináltam volna és most a kutatóhajóm kabinjából írnám ezt a hsz-t...), de amennyiben ti szolgáltatjátok bele tematikusan és áttekinthetően, letisztultan az adatokat és tartalmat, én felvállalom a szerkesztését, webmasterséget egy ilyen wiki-szerű, tehát lexikon-katalógus jellegű prehisztorika portál létrehozásában a technikai háttérmunkát, akármekkora munka is. És tényleg tök jó név lenne hogy Virtual Alexandrian Directory.... ;)
Big, azt hiszem Nolanus tollából (ill. klaviatúrájából) is erősen érik egy Virtus.hu publikáció (hamár saját különbejáratú gyüjteményes oldalra nincs idő, energia, stb.).
Elképzelem Schenouda kaján vigyorát, amikor elénk rakta ezt a kis apokrif elbeszélést, ezt az elképesztő történetet, legalábbis én úgy sejtem, hogy ő is tudatában volt annak, hogy némely objektum ismerős lesz majd nekünk benne...
Következzék hát a gyönyörűséges s erényes Aszenáthnak megható legendája
A történet szerkezetében legalább három réteget vélek felfedezni. Az alap a klasszikus tündérmesei narratíva (és az egész stílusa is olyan, mint egy tündérmese, és egy kissé az Énekek Énekéhez is hasonló): a hős kincs(királykisasszony) keresésére indul, eközben le kell szállnia az alvilágba, ahol is a kincset (vagy kincseket) egy (vagy több) sárkány, ördög stb. markában találja, amiből ki kell szabadítania, amiben segítők támogatják, majd meg kell küzdenie az ellenhőssel, és aztán a végén mindenki boldogan él, amíg meg nem hal. Tudjuk, hogy ez a narratíva tulajdonképpen a beavatási folyamat szinonimája és 'pszichológiai' mélyrétegekig hatol le (ezért a szóért bizonyára ebben az összefüggésben sokan megköveznének, de most megengedek magamnak ennyi szabadosságot az egyszerűbb érzékeltethetőség kedvéért), erre itt most nem is térnék ki részletesebben, fellelhető erről szakirodalom. Ezt az alapréteget én 'orientális' eredetűnek tartom, és a történelem során megannyi népnél megtalálhatjuk, hogy ebben az esetben melyiktől ered, azt szerintem már lehetetlen megmondani. A hetes és hármas szám szimbolikája valószínűleg innen ered. Ehhez kapcsolódik néhol talán (talán egyiptomi eredetű?) szimbolikus réteg is, amely fel-fel villan.
A második réteget maga a zsidó legenda alkotja. Ezen a szinten, úgy néz ki, elég sok változtatást eszközöltek, szereplőket és szerepeket cseréltek fel a yahwista moralitásnak megfelelően.
A harmadik réteg, mint azt a bevezető elemzésben is megállapítják, a keresztény réteg. Az érdekes azonban az, hogy amit néhol a bevezető annak vél (tulajdonképpen helyesen is), az alapréteghez vezet vissza. Ezen a szinten is történt valószínűleg szerkezeti beavatkozás, legalább egy történet szálat törölhettek a zsidó rétegből, ahogyan azt a bevezető is mondja.
A történet erősen szimbolikus szerkezetű mindegyik szintjén, vagyis az értelmezése 'spekulatív' eszköztárért kiált. Pl. érdemes lenne felfejteni, hogy a visszatérő égtáj szimbolika honnan eredhet. Jellemző még, hogy néhol kiábrándítóan propaganda ízű a szöveg, de hát ezt már megszokhattuk az ószövetségi történetekkel kapcsolatban.
És most a történet.
Híre megy Asenath szépségének, aki a heliopoliszi főpapnak, Potifera-nak ('Rá'-nak szentelt) a lánya, és többek között a fáraó fia is feni rá a fogát, apja azonban a moábita királylányt szánja neki, erről már szóltam korábban. Ez a nézetkülönbség már az elején előrevetíti a bonyodalmat.
Asenath egy csodás toronyban él bezárva (kacsalábon forgó palotában mondhatnánk, csak ez épp nem forog), egy csodás kert közepén, de ezt Schenouda már nagyvonalakban vázolta volt. A torony tetején 10 szoba: az első egy drágakövekkel kivert arany hálószoba, a második egy szentély, ahol Asenath az egyiptomi isteneknek áldozott minden nap, a harmadik pedig 'gárdrob' szoba, ahol csodás ruháit és szűzi ékességeit tartotta Asenath. A maradék hét szobában hét másik szűz lakott, szolgálóleányai, akik vele egy éjszakán születtek. A hálószobában 3 ablak volt, keletre, délre, és talán északra, amely az utcára nézett.
Történt egyszer, hogy József Potifera házába érkezett. Potifera ekkor felfedte Asenath előtt, Józsefnek szánja feleségül. A lány, aki addig hithű egyiptomi volt ezen nagyon megbotránkozott, hogy egy piszkos sivatagi nomádhoz akarják őt adni, aki nemrég még rabszolga volt, ehelyett ő a fáraó fiához akart hozzámenni. Amikor azonban az ablakban állva meglátta Józsefet, aki szós szerint fehér lovon érkező herceg képét öltötte, megremegtek a lábai és elszégyellte magát, Józsefet annyira csodásnak találta. József is észrevette őt az ablakban, és kérte Potifera-t, vezesse elé azt a lányt. Itt láthatjuk azt az epizódot, amire Schenouda felhívta a figyelmünket, tehát a 'hölgy az ablakban' motívumát, ami annyi más helyen is megjelenik, és Dante is megénekelte a Vita Nuova-jában (illusztráció: Dante Gabriel Rossetti: La Donna Della Finestra). A Fedeli d'amore Madonna Intelligenza-ja, a gnosztikusok börtönbe avagy anyagba zárt Sophiája, akiről oly erőteljesen szól a Thunder Perfect Mind; ő az 'ablaknyílásokon át tekintgető kedves' az Énekek Énekéből, aminek értelmét Giordano Bruno magyarázza. Ezután József megáldja Asenathtot, jelentős körülmények közepette. Először is, József és Asenath mint 'fivér és nővér' jelennek meg, ami azért érdekes, mert a szöveg nyilvánvalóvá teszi, hogy nem ilyen értelemben gondolnak egymásra, viszont ez érthetőbbé válik majd, ha figyelembe vesszük a valószínűleg a keresztény szerkesztő által kigyomlált részt. Aztán József finoman, de kinyilvánítja a megvetetését egy olyan nő iránt, aki szégyenteljes istenek imádásával szennyezi be magát és a misztériumokat, és nem Izrael törzsébe tartozik, ellenben vele, aki az igazi Isten híve, és őtőle nyeri az örök élet kenyerét, az örök élet italát és a romolhatatlanság olajával (a három misztériumi kellék) felkent Izráél istene által. Megáldja mégis, és kéri Izrael istenét, hogy fogadja be népe közé Asenathot is.
József távozik, Asenath pedig bűnbánatra és vezeklésre felmegy a toronyszobájába, ahol is összetöri a drága bálványokat és kiszórja őket az utcára, majd leveti szűzi ékességeit és gyászruhát ölt(amiben bátyját gyászolta, nos: 'Draco non moritur, nisi cum fratre et sorore sua interficatur, qui sunt Sol et Luna'), hajába hamut szór, és új Istenéhez imádkozik, hogy szabadítsa ki az ördög karmai közül, aki nem más, mint az egyiptomi bálványok, a sötétség, az emésztő tűz és egyéb hasonlók atyja; és tart mindez vala hét napon és hét éjszakán át, mialatt nem evék és ivék semmit sem. Itt érhetjük tetten azt, hogy jahwista szerkesztő hol szabta át az eredeti szerkezetet. A sárkány aki, a királylányt fogva tartja, maga az ördög, a JHWH előtt oly utálatos bálványok atyja; a sárkány ércpalotája pedig maga Asenath tornya. És immár nem a hősnek kell megtisztulnia az alvilágba való leszállás által, hanem a királylánynak, hiszen ő, József, 'tökéletes', és áldása révén nyitja meg az utat a 'királylány' számára a 'sárkány' fogságából való szabaduláshoz.
Azután következik a legtitokzatosabb és legérdekesebb rész, az 'Angyali üdvözlet', ennek elejét inkább idézzük is: "És midőn Asenath befejezé vallomásait az Úrnak, ím! Az Esthajnal csillag is felkélt a mennyekből keleten; és látá ezt Asenath, örül vala és mondá: 'Hát nem meghallgatta az Úr, az Isten az én imáimat? Mert e csillag a nagy nap fényének hírnöke.' És ím! A Hajnalcsillag nyomán felszakadá erősen a menny, és hatalmas fényesség tűne fel. És mikor látá ezt Asenath, arcával a hamuba omlott, és egyenest eljöve hozzá egy ember a mennyekből, fénysugarakat szórván magából, és ott álla vala a feje felett. És ahogy ott feküdék az arcán, szóla az isteni angyal: 'Kélj fel, Asenath'"
Hm, megint ez a mennyei csillag, a Vénusz planéta, hogy kerül ide? Mikor az írás azt mondja: 'Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia?', és itt nem éppen szíves szavakkal szól Luciferről. A tüzes és ragyogó angyal természetesen nem ezt mondja magáról, hanem mint a mennyei seregek parancsnoka (Mihály arkangyal) mutatkozik be, aki épp a Sátán legyőzője. Kíváncsi vagyok rá azonban, hogy eredeti verzióban mi lehetett e név. Az angyal kérésére Asenath újból felékesíti magát, az pedig közli vele az isteni dekrétumokat: a neve beírattatott az élet könyvéből, és enni fog az élet kenyeréből, inni a halhatatlanság vizéből és felkenetik a romolhatatlanság balzsamával. Továbbá elrendeli az angyal, hogy öltsön menyasszonyi ruhát, mert József arája lesz, örökkön-örökké. Asenath marasztalja kissé az angyalt, hogy maradjon, míg hoz neki kenyeret és bort, melynek illata a mennyekig száll (már-már rögeszmésen visszatérőek ezek a misztériumi kellékek).
Az angyal rááll, amikor azonban Asenath kiteríti az asztalt, az angyal így szól: "Hozz nekem lépes mézet is". Ez számunkra is épp olyan meglepő, mint amennyire Asenath-nak az lehetett, és meglehetősen értetlenül állt e kérés előtt. Az angyal mégis unszolja, hogy hozzon neki lépet, és csodák-csodája, Asenath talál szép nagy, csodás darabot a raktárszobájában, mely tele van mézzel, mely olyan volt mint a mennyei harmat, az illata pedig mint az élet illata. Ezt persze az angyal hozta magával. Aztán egy fura jelenet következik, az angyal jobb kezébe veszi Asenath fejét és megrázza, és eközben szikrák pattognak az angyal kezéből, és a legkülönösebb jelenés veszi kezdetét, amiről valaha is hallottam, az angyal e szavaira:
"'Áldott vagy te, Asenath, mert felfedték előtted Isten kimondhatatlan misztériumait; és áldott mindenki, ki bűnbánattal az Úrhoz, az Istenhez fordul, mert enni fognak e lépesmézből, mert e lépesméz az élet szelleme, és az öröm paradicsomának méhei készítették ezt az élet rózsáinak harmatából, amik Isten paradicsomában nőnek a többi virággal együtt, és ebből esznek az angyalok s mind az Isten kiválasztottjai, s mind a fiai a Magasságosnak, és aki csak eszik ebből, sosem hal meg az.' Aztán kinyújtá jobb kezét az angyal, vévén egy kis darabot a lépesmézből és megette azt, és maradékot kezével Asenath szájába helyezé, és mondá neki, 'Edd,' és ő megette.
És mondá neki az angyal: 'Ím! Most etted meg az életnek kenyerét és ittad ki a halhatatlanság kupáját és kenettél fel a romolhatatlanság balzsamával; ím! Ma a húsod a Magasságos szökőkútjából(földjéről) való életnek virágait fogja teremni, és csontjaid megerősödnek Isten örömteli paradicsomának cédrusaihoz hasonlóan, és fáradhatatlan erők fognak fenntartani téged; és így fiatalságod nem fog öregségre találni, sem pedig szépséged megfakulni soha sem, hanem mindenki fallal kerített anya-városává(?) leszel. *
És szólt vala az angyal a léphez, és megannyi méh kélt fel ama lépnek sejtjeiből, és számtalan sejt volt, tízezrek tízezreinek tízezrei. És a méhek fehérek is voltak, mint a hó, és szárnyaik bíbor meg karmazsinvörös dolgok, akár a skarlát (és finom lenbe szőtt arany, és aranykorona mindnek fején); és voltak hegyes fullánkjaik és nem sebesítettek meg senkit(?). Aztán mind a méhek körös-körül repülték Asenath-ot tetőtől talpig, és más nagy méhek is felkéltek a sejtekből, mint amilyenek királynőik, és arca s ajkai körül repültek körbe, és olyan lépet készítettek száján s ajkain, amilyen az angyal előtt is hevert; és ettek mind a méhek a lépből Asenath szája felett. És mondta az angyal a méheknek, 'Térjetek most vissza helyetekre.' Ekkor az összes méh felszállt és a mennybe távozott; de mind amik meg akarták csípni Asenath-ot a földre estek és meghaltak. És erre az angyal kiterjeszté botját a halott méhek fölé és mondá nekik: 'Keljetek fel, és távozzatok a ti helyetekre.' Aztán az összes halott méh mind felszállt és eltávozott Asenath házának udvarára, és szállásukat a gyümölcs termő fákon ütötték fel. ...
Aztán az úr angyala harmadszor is kinyújtá jobb kezét, és megérintette a lép oldalát, és tüstént tűz csapott ki az asztalból és felemésztette a lépet, az asztal azonban nem sérült kicsit sem. És, mikor sok illat jőve elő a lép égéséből és megtölté a szobát, Asenath ezt mondá az isteni angyalnak: 'Uram, van hét szüzem, akik velem együtt cseperedtek fiatal korom óta, és egyazon éjszakán születtek velem, és akik szolgálóim, és akiket úgy szeretek, mint saját testvéreimet. Előhívom őket, s áldd meg őket is, miként engem megáldottál.' És mondá neki az angyal: 'Hívd őket'. Aztán hívta Asenath a hét szüzet és az angyal elé állította őket, és ezt mondá nekik az angyal: 'A Magasságos Úristen áldása lesz rajtatok, és ti lesztek a hét város menedékének [oszlopai] (vagy hét oszlop a városban), és ama város összes választottja, akik együtt laknak, örökké [rajtatok fognak nyugszani]' És mindeme dolgok után mondá Asenath-nak az angyal: 'Vedd el ezt az asztalt'. És mikor Asenath elvenni fordult az asztalt, ő azon nynomban eltűnt a szeme elől, és úgy látta Asenath, mintha egy négylovas szekér volna az, ami keletnek tartott a mennybe, és a szekér olybá tűnt, mintha tűz lángja volna, a lovak pedig villámlás, és az angyal állt volna a szekér felett..."
Hát, ahogy mondani szokás, nem semmi. Teljesen egyértelmű, hogy a Grál misztériumait látjuk, ennyire részletesen azonban még sehol sem láttam megjeleníteni, s a kaptárról sem tudtunk semmit... (aki igen, kérem jelentkezzen egy (méz)sörért :-), de Schenouda kizárva, mert róla úgy is tudjuk, hogy tudta) Asenath 'háza' nyilván a Grál kastélyává lesz így, ő és a hét szűz pedig a Grált őrző szüzek, akiket oly jól ismerünk a középkori legendákból. Az igazán megdöbbentő viszont megint csak a No. 2 Djed oszlop, amiről már korábban, mielőtt egyáltalán Asenath-tal megismerkedtünk volna, sejtettük, hogy egy kaptárt formáz, aminek a belsejében felismertük a 'Grál kupáját' is, a végső leírást erre az egyiptomi ábrázolásra viszont itt találjuk, a sejtes 'lépesmézzel' a kupa alatt, és a 'romolhatatlanság' balzsamát kenegető (vagy inkább begyűjtő) istennővel (grálszüzzel). Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a legenda szerkesztője folyamatosan tisztában volt vele, hogy itt három kelléke van a misztériumnak, a 'kenyér', a 'bor', és az 'olaj'(balzsam), ahogy ezt mindig a szájunkba rágják, mindez azonban egy: a lépes-méz. És pontosan ez a három kellék, illetve ezek hordozója jelenik meg az egyiptomi ábrázoláson: a lép, a kehely, és a balzsamos edény. (és persze az eucharisztia jézusi misztériumában is)
És most gondoljatok bele, megjelenik itt a Grál, az egyiptomi On városában, Heliopoliszban, a főpap házában, és nem teszem azt Jeruzsálemben, vagy valahol Avalonon, vagy Artúr király udvarában, és nem a középkorban, de még csak nem is időszámításunk kezdetén, hanem i.e. 1800 körül...
És még valami: a szöveg egyik változatában van egy betoldás ("hanem mindenki fallal kerített anya-városává(?) leszel." után), ami így szól: "És az angyal kinyújtotta a kezét és a mutatóujját és a lép kelet(a szövegváltozatokban nem egyértelmű az égtáj) felé néző szélére helyezte, és az ujjának nyoma vérré változott; és kinyújtotta másodszor is a kezét és ujját a lép észak felé néző szélére helyezte, és az ujj nyoma vérré változott. És Asenath ott állt a bal oldalon, és szemlélte mind ama dolgokat, amiket az angyal csinált." Először nem értettem mi ez, teljesen valószerűtlennek tűnt, paradoxnak. Aztán leesett, hogy a jelenetet nem szó szerint kell értelmezni, vagyis éppen hogy szó szerint: az angyal vér-vonalakat húzott... Itt persze mindez Izrael törzsére, a Mennyei Jeruzsálemre és a 144000 lélekre rímel, de kíváncsi lennék megint csak, hogy hogy is volt ez az eredetiben...
Nagyon jó, hogy így megveted az alapokat, mert sokkal tisztábban lehet látni, mire akarsz kilyukadni...
Még beleveheted Ábrahámról, hogy ősei közt valószínűleg sumérek is lehettek, mint a sumerológus Samuel Kramer sejtette. A hellenisztikus zsidó történetírók, mint Eupolemosz. romantikus hencegéséből sok minden leszűrhető Ábrahámról. Szóval Ábrahám eredetileg a babiloniai Ur városának egyik papja volt, egy kaldeus beavatott, aki főként a csillagászatban és "kaldeus művészetekben" jeleskedett. Ur városában egy olyan titkos műhelyben dolgozott, ahol ahol beszélő és mozgó automataembereket készítettek. A Biblia szerint Ábrahám a kánaáni éhség elől ment Egyiptomba, viszont Josephus Flavius megemlíti, azért ment, hogy „meghallgassa papjaik véleményét isteneikről” (tehát ismereteket szerezni ment). Egy Eupolemosz neve alatt létezett i.e. 2. századi könyv pedig egyenesen arról beszél, hogy „Ábrahám a héliupoliszi papok közt tartózkodott..." Nyilván kapcsolatba került ekkor a Héliupoliszi Testvériséggel is.
Nem semmi pártfogó lehettek Ábrahámnak, ugyanis később a fáraó elé járulhatott, majd sietősen el kellett hagynia Egyiptomot, bár e gyors menekülésének körülményeit Mózes könyve eltitkolja, de gondolható, hogy a szekerükön rongyokba tekert valami, nem a felesége volt, amivel átvágtáztak a határon, hanem az, ami miatt sietősen kellett elhagyniuk az országot...
Rejtélyes persze, milyen hívószóra ment Héliupoliszba, hogyan küldött daganatos betegségeket a fáraó udvarára, hasonlót, azon az asdódiakhoz, kik a Frigyláda közelébe kerültek, majd milyen szerződés köttetett Ábrahám és Melkizedek közt....?
Azt mondod Nolanus, Ábrahám négy királyt győzött le, majd elfogadta Melkizedeket feljebbvalójának. Még azért hozzáteszem: A Grál legendák sajátos vonása, hogy két karizmatikus ellenfél küzd egymással. Az egyik Mikáél, a másik Lucifer származéka. Melkizedek ellenfele Milkiresa, a „Gonosz Király” volt . Részesei voltak ők egy évezredeken keresztül tartó harcnak, mely még a Vénuszon kezdődött. Ezt a háborút szárnyas angyalok és démoni szerzetek, fehér és fekete mágusok, őrült királyok, vakmerő lovagok és titkos szekták vívták egymással...
Mit gondolsz, azonosítható lenne egy történeti királlyal Melki-Zedek sátáni ellenfele, az esszénusok által Milki- Reshának nevezett király...???
Eddig kontextusukból kiragadva vizsgáltuk az eseményeket, ezért érdemes lesz a pontosabb képzetalkotás és újabb összefüggések felderítése érdekében röviden felvázolni a közel-keleti helyzetet az i.e. II. évezredben. Nem kísérlek meg természetesen részletes és pontos képet adni mindenről, erre itt nincs sem hely, és történész sem vagyok (sajnos).
A miheztartás végett rögzítsük a birodalmi hatalom kiterjesztésének és fenntartásának legfontosabb tartóoszlopait (elnézést, ha kissé machiavellista lesz a modorom, természetesen nem tagadom a valódi szellemi értékeket meglété az alább részletezendő területeken, de itt most a 'piszkos' hatalomtechnikai nézőpontból vizsgálom ezeket):
I. Katonai hatalom. Ez magáért beszél.
II. Diplomácia. Ennek a szerepe is világos, azonban régebben ez sokkalta összetettebb terület volt, ide tartozott dinasztikus politika, vagyis a királyi házak közti házasságkötésekkel 'megpecsételt' szövetségi politikai is. Ehhez sorolhatjuk még az árnyékdiplomácia különböző ágazatait, a kihelyezett lobbistákat, és persze a világ második legősibb mesterségét, a kémkedést (az első is néha ide tartozik ).
III. 'Kultúra'. Ezt manapság médiának és szórakoztatóiparnak mondhatnánk, régebben ehelyett nyugodtan használhatjuk a Vallás kifejezést. Itt a lényeg, hogy: 'Aki uralja az elmét, az uralja a testet is.' Modern kifejezéssel élve, ez a propaganda területe (nyílt és rejtett formájában egyaránt)
IV. Kereskedelem. Ezt itt egy kibővített értelemmel ruházom fel, nem csupán a javak adása-vevése által szerezhető profitról, vagy annak beszedéséről és a vámszedési jogokról van szó (ami általában a birodalmak anyagi erőforrásainak igen meghatározó szerepét képviselte, amiért 'ölre mentek'), hanem kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzésről, amely rettentő fontos jelentőséggel bírt. Ezeken az útvonalakon nem csupán a javak áramlottak, hanem azok kereskedői is, akik viszont nem csupán javaikat utaztatták, hanem eszméiket és ideológiájukat is. És persze ugyanezeket az utakat rótták a hittérítők, misszionáriusok, a diplomaták, ügynökök és a hadseregek is. Az igazság lényegéhez tartozik, hogy a fentebb említett szerepek és személyek nem mindig voltak elválaszthatóak egymástól... A kereskedelmi utak működésétől függtek nem csupán az azokból élő kereskedő városok, hanem sokszor egész birodalmak is.
A 'politika' és a hatalomgyakorlók számára már abban az időben is teljesen világos volt, hogy egy kisebb vagy nagyobb hatalom csak úgy tarthatja meg vezető szerepét, ha a fentebbi négy területen folyamatos offenzívában van a többiekkel szemben. Az is látszik, hogy sokszor ez a négy vonal nem különíthető el, egymással szoros összefüggésben vannak.
Geopolitikai helyzet a Közel-Keleten az i.e. II. évezredben
A Földközi-Tenger keleti partjaitól a Mezopotámiáig terjedő területen három nagy hatalmi tömb verseng egymással befolyási területének kiterjesztéséért és fenntartásáért: délnyugatról, a Sínai-félsziget felől Egyiptom; keletről a mezopotámiai birodalmak (Babilónia, Asszírok), északról Mitanni, Hatti és az ezek területén létrejövő Hettita birodalom, annak szétesése után pedig a Hettita utódállamok (az Asszír kiterjeszkedésig).
Ez a terület tehát, nevezzük az egyszerűség kedvéért Kánaánnak, e nagyhatalmak összeütközésének színtere, az itt létrejövő államok pedig ütközőállamok szerepét töltik be. Ebből következően, a nagyhatalmi érdekek és befolyások elsőrendű és meghatározó szereppel bírnak az itt élő népcsoportok életében.
E kis hosszúra nyúlt bevezető után, amely nem volt haszontalan, lévén ezek figyelembevételével bizonyos következtetések már maguktól előállnak (persze, természetesen, ez az egész csupán egy teória), térjünk rá a lényegre: Ábrahám és kis családja épp itt tűnik fel az 'Úr küldetésével' tarsolyában. Keveset lehet tudni az ő előéletéről, ami biztos, az az, hogy Ur-ból érkezik Harran-on keresztül, vagyis babiloni és hettita területről az 'Úr elhívására' Kánaán földjére, tehát, mondjuk úgy 'káld-hettita' disszidens, aki egy új állam alapításának ígéretével, és tulajdonképpen egy új vallással felvértezve érkezik meg az ütközőzónába.
Felmerül a kérdés, hogy kinek is dolgozik Ábrahám; az biztosnak tűnik, hogy valamelyik a három nagyhatalom közül kíván egy új vazallusállamot létrehozni itt: vagy Egyiptom, vagy Babilon, vagy pedig az újonnan létrejött, feltörekvő Hettiták; Ábrahám valamelyikük 'ügynöke'. Azt tudjuk, hogy Maimonidész (aki egyébiránt a harrani Szabiánusokról az egyik legfőbb forrás) kínosan igyekszik bizonyítani, hogy az ábrahámi vallás tulajdonképpen tudatos antitézise a pogány vallásokénak, különös tekintettel azokéra, ahonnan Ábrahám érkezett. Ez tulajdonképpen már önmagában is rámutat arra, hogy kiktől is kellene, hogy ez az új vallás elkülönítse és kikristályosítsa az új csoportot.
Még mielőtt tovább indulnánk Ábrahám nyomán, kell még valamiről szólni, ez pedig maga az ószövetség szövege. Erős a gyanú, az itt fennmaradt szövegek már erősen átdolgozott formában maradtak fenn, tehát fenntartással kell kezeljük azok 'szó szerinti' értelmezését. Az átdolgozás jellege pedig igencsak 'ideológiai', vagyis lenyestek, hozzáraktak, vagy épp átalakítottak részeket benne, ezeknek a biblai szövegkritikának persze hatalmas irodalma van; a lényeg az, hogy a szövegek végleges kialakulása már jócskán az i.e. I. évezredben történik meg, tehát legalább 500 évvel a jelenleg vizsgálandó utolsó események után. Ráadásul, feltételezésem szerint ekkor igen lényeges változtatásokat is eszközöltek. Az persze természetes, hogy az egészet már a YHWH vallás szemszögéből fogalmazták újra.
Most vissza Ábrahámhoz, nézzük csak, hová vezet első útja a célterület szemrevételezése után. Nos, Egyiptomba... A mese úgy szól, hogy az éhínség elől menekültek oda, ahol is az Fáraó tisztviselői rögtön 'felfigyelnek' Sára szépségére, és erről rögtön jelentést is tesznek neki. Némi bonyodalom és egy 'nőrablás' után a Fáraó személyesen engedi újtára ismét Ábrahámékat. Nem tudom, de nekem itt nem stimmöl valami, hogy egy nyomorult, menekült pásztor és kis családja rövid úton maga a fáraó elé kerül (egy átlagos tisztes egyiptomi nem is nagyon álmodott arról, hogy a sztéléken kívűl fáraot valaha is láthat), persze mindezt jámbor hívő módjára betudhatjuk Elohim (YHWH még nem lépett színre) Fáraót leckéztető modorának (hogy ő mindennél hatalmasabb, Sára pedig minden nőnél szebb), én azonban mást sejtek itt a háttérben; az egész történet és egyiptomi intermezzó meglehetősen nonszensz és értelmetlen ebben a formában. Azt gondolom, hogy Ábrahám egészen más miatt került a fáraó elé, s ezért is érkezett sebesen Egyiptomba: vagyis, hogy átvegye az utasításokat, és megkösse vele a szövetséget. Miután ez megtörtént, vissza is tért Kánaánba, hogy megkezdje küldetését. Azt gondolom, hogy a történet eredetileg valahogy így szólhatott, s ezt később írták a jelenlegi formába, legkésőbb egy olyan időpontban, amikor a fáraó személye és a vele való kapcsolat már kellemetlen volt az írástudóknak és a papoknak; vagyis legkésőbb akkor, amikor egy új szövetséget kötöttek, de ekkor már nem Egyiptommal, hanem az Asszírokkal. Egyébként ez az egész nonszensz história Józseffel (Ábrahám unokájával), Mózessel és a fáraókkal újból megismétlődik...
Ábrahám tehát visszatér Kánaán földjére, és ahogy az írás mondja, 'Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban', ergo a fáraó nem bánt szűkmarkúan a kiküldetési ellátmánnyal, valljuk be, ez eléggé csodás teljesítmény volna egy 'éhező pásztortól'. Ezután egy kis affér következik Lóttal ami során Lót megkapja(illetve, ő választja) Szodoma és Gomorra szépséges tájait maga és csordái számára. Mint azt gondolhatjuk, ez nem sokkal később meglehetősen elhibázott lépésnek bizonyul a részéről, de a Szodoma-Gomorra incidensre most nem térnék ki, van fontosabb is. Mégpedig az, hogy keleti szövetség háborút indított a Jordán-völgyi királyságok ellen, köztük Szodomával és Gomorrával. Az pontosan tisztázatlan, hogy ki volt a keleti szövetséges négy király pontosan, az azonban biztosnak látszik, hogy babiloni és/vagy hettita vagy proto-hettita fejedelmek voltak (ez alapján próbálják datálni Ábrahámot is, középértéken úgy ie. 1800 környékére, én ezt a magam részéről el is fogadom). A háború hátterében az állt, hogy a Jordán-völgyiek egy ideig elfogadták a mezopotámiak fennhatóságát, azonban egy ponton 'elpártoltak tőlük'. Ezt persze azok nemigen hagyták annyiban, hogy ezzel csorbuljon a kánaáni befolyási területük, ezért büntető háborúba kezdtek. Ahogy arra számítani lehetett, a Jordán-völgyiek nem igen bírtak a keleti nagyhatalmakkal, azok legyőzték őket, Szodoma és Gomorra királya pedig menekültében a számos aszfaltbánya (ami bizonyára profitábilis kereskedelmi cikk volt) egyikébe fulladt. A mezopotámia szövetség persze kifosztotta a városaikat, és elvonultak némi rabszolgát is zsákmányolva, köztük Lóttal. Eljött az idő Ábrahám számára, hogy két legyet üssön egy csapásra. Egyrészt kiszabadíthatja Lótot, másrészt prezentálhatja elkötelezettségét Egyiptom oldalán. Gyorsan összeszed 318 embert ('kipróbált szolgáit', hát, nem kis 'háztartása' lehetett), és egy éjszakai kommandós akció keretében rajtaütnek a zsákmánnyal távozóban levő keleti királyokon, és meg is futamítják őket. Diadalmasan térnek vissza, és ekkor történik meg az egész Bibliai egyik legrejtélyesebb eseménye, Melkizedek színre lépése. Melkizedek, a magasságbeli Isten papja bort és kenyeret hoz, amit keresztény szempontból természetesen az eucharisztia előképének tekintenek, én azonban azt hiszem, ez sokkal régebbi 'hagyomány', mint a kereszténység, és egy misztériumot, illetve egy misztériumba való beavatást jelöl, ami pedig nem más, mint a Grál misztériuma (erről hamarosan még írok, Asenath kapcsán). Ábrahám tizedet ad Melkizedeknek, vagyis lerója a szokásos vallási adót a 'fennhatóságnak'; valószínűsíthetjük, hogy az eddigiek alapján logikus, ha Melkizedek mögött egyiptomi, hogy ne mondjam, heliopolisi felhatalmazást sejtünk (Schenoudának úgy láttam erre meg van a saját koncepciója, ami, ahogy emlékszem, ennél még tekervényesebb). Röviden szólva, Egyiptom 'megdícséri' Ábrahámot, és ezt követően véglegesíti a vele kötött szövetséget.
Itt most magára hagyjuk Ábrahámot, és szemügyre vesszük kissé Egyiptom taktikáját. Ugyanis a ravasz Heliopolisziak voltak annyira agyafúrtak, hogy nem csak egy vasat tartottak a tűzbe, törekedtek ugyanis arra, hogy az ütközőzóna minél több államában befolyást szerezzenek (illetve az ellenséggel kokettálókat 'eltöröljék a föld színéről', valószínűleg ez lehetett Szodoma és Gomorra veszte is, de az összefüggések itt még eléggé homályosak). Egy héliopoliszi kirendeltségről már tudunk, ez pedig Baalbek, erről már Schenouda beszélt, nekem azonban nem teljesen tiszta Baalbek jelentősége a rómaiak előtti időben, de ezt a témát nem is ismerem annyira, szóval erről írhatna valaki, lehetett-e már ebben az időben is valami kapcsolat On felé, vagy ez későbbi fejlemény.
Egy másikról is ejtettem már pár szót Rút kapcsán, ez pedig Moáb, ahol mint láthattuk, On mintájára emelt szentélyeket a király, és úgy tűnik, szoros kapcsolatokat ápoltak Egyiptommal. Rút legalább 500 évvel Ábrahám után élt, de Asenath csodás apokrif történetéből kiderül, hogy József idejében már (tehát nem sokkal Ábrahám után) a fáraó a fiának Moáb-beli királylányt szánt, tehát már akkor is igyekezett Egyiptom dinasztikus befolyásra szert tenni Moábban (persze ha hiszünk az iratnak). Moáb egyébként egy másik szálon is összefügg Ábrahámmal, ugyanis a biblia szerint Lót volt a moabiták és az ammoniták ősapja is egy meglehetősen piszkos vérfertőző kapcsolatokból kifolyólag, aminek eléggé lapos magyarázatát adja az írás, gyanús azonban, hogy itt is nem-e valamilyen vérvonalvédelmi praxisra történik utalás. Ez a két forrás így ebben a formában kronológiailag úgy tűnik kizárja egymást (túl közel esnek), Lót mint ősapa persze eléggé mitologikus azonosításnak tűnik, mindenesetre valamilyen kapcsolatra lehet mégiscsak helyesen világít rá, esetleg valamilyen beházasodásra Lót részéről a Moáb királyi házba.
Most egy kissé más vizekre evezünk, egészen Trójáig. Lehetséges, hogy elestének is köze van ehhez az egész közel-keleti komplexumhoz, ugyanis a történeti Trója (mert hogy a mítoszi Trója (aminek történetét Homérosz a történeti Trójára ráhúzta) az atlanti tengerben lehetett, abban egyetértek Schenoudával és Blake-val), vagyis valószínűleg Wilusa, hettita vagy hettita fennhatóság alatt álló kereskedőváros volt; és ebben a minőségében ellenőrizte a fekete-tengeri vizi kereskedelmi utat (erre már Schenouda is utalt). Más is volt azonban Trója rovásán, néhány kutató szerint ugyanis trójaiak, vagy Trójával szövetséges népek is részesei voltak az ún. 'Tengeri Népek' által indított inváziónak Egyiptom ellen, és valószínűleg másfelé is pusztítottak a Földközi-Tenger partján, vagy a görögöknél, tehát többeknek is érdekében állt elpusztítani; egyrészt a támadásokat megtorlandó, másfelöl pedig, hogy a maguk számára megnyissák a fekete-tengeri kereskedelmi utat (amit lehet, hogy épp az Argo térképezett fel...).
Legyen bárhogy is, ezek az események is részét alkották a közel-keleti birodalmakat sújtó katasztrofális eseményeknek i.e. 1200 körül ('A bronkori összeomlás'), aminek következtében megszűnt a Hettita birodalom, és ezzel párhuzamosan Egyiptom is meggyengült, hatalmi vákuumot létrehozván a kánaáni területen, ami lehetővé tette, hogy megalakuljon nem sokkal később egy önálló zsidó királyság. Ehhez persze kellett, hogy azok, valószínűleg ezen katasztrofális történelmi alakulások közepette, elhagyják Egyiptomot, de hogy hogyan s miként, az már egy másik történet.
Eddig a hipotézisek sora, sok dolog nyilván hiányzik és hibádzik még, pl. számításba kellene venni a Hükszoszokat és a Főníciaiakat is, akiknél, mint tudjuk, szintén dívott a törpekultusz, legalábbis hajózási tekintetben mindenképp...
Úgy tűnik Asenath története egy soha véget nem érő talány. A kisokosok egyértelműen azt írják, hogy neve épp úgy beszélő név, mint az apjáé, és az ő esetében Neith-et rejti ('Neithnek szentelt', vagy 'Neith-nek szolgáló'': Encyclopaedia Judaica). Ez viszont belevisz minket kapcsolatok sűrűjébe, hogy végül megint Schenouda ex-atlantiszi expedícióinál kössünk ki...
A görögök Neith-et Athéné-vel azonosították, ami már önmagában rögtön gyanús, mivel bizonyára már észrevettétek, milyen központi szerepet játszott az Ödüsszeában és az Iliászban; ő volt az ugyanis, aki folyamatosan ott állt derék akháj kommandósaink mögött ("A Tenedo tacitae per amica silentia lunae." írja Vergíliusz, de szegény Laokoónt Tenedosz szigetéről nem csupán ez fenyegeti, hanem a két nagy vizi kígyó, amit onnan küld reá Athéné, s amik hozzá is térnek vissza; a mellékelt képen kedvenc kígyójával látható a lándzsája tövében).
Athéné születéséről szólva, kedvenc Rózsakeresztesünk, Michael Maier megörökítette a születését az Atalanta Fugiens XXIII. képén, a mottó hozzá a következő: "Mikoron Pallas születik s a Nap Vénusszal egyesül, arany eső hullik Rhodoszra." Az ezután következő szöveg (és maga az ábra is) nagyon informatív; önmagában is megérne egy bővebb elemzést. Ami miatt itt becitáltam, az egyrészt Rhodosz, úgy emlékszem Schenouda oda is egy Telkhin kirendeltséget helyezett. Nos, itt nagyon érdekes, hogy a Triton folyónál születő Athéné(erről Maier is megemlékezik) vajon miért épp Rhodoszon generál eredményt Apolló és Vénusz konjunkciójából...? Asenath története azonban közvetlenül is alkimista titkokat rejteget, én azt hiszem, de ebbe most itt nem megyek bele, csak pl. annyit említek, hogy eléggé nyilvánvalóak benne a Sötétítés és a Fehérítés műveletei.
A mellékelt kép egy 'Méh istennő'-t ábrázol, és Rhodoszon került elő...
Történt egyszer, hogy József Potifera házába érkezett. Potifera ekkor felfedte Asenath előtt, Józsefnek szánja feleségül. A lány, aki addig hithű egyiptomi volt ezen nagyon megbotránkozott, hogy egy piszkos sivatagi nomádhoz akarják őt adni, aki nemrég még rabszolga volt, ehelyett ő a fáraó fiához akart hozzámenni. Amikor azonban az ablakban állva meglátta Józsefet, aki szós szerint fehér lovon érkező herceg képét öltötte, megremegtek a lábai és elszégyellte magát, Józsefet annyira csodásnak találta. József is észrevette őt az ablakban, és kérte Potifera-t, vezesse elé azt a lányt. Itt láthatjuk azt az epizódot, amire Schenouda felhívta a figyelmünket, tehát a 'hölgy az ablakban' motívumát, ami annyi más helyen is megjelenik, és Dante is megénekelte a Vita Nuova-jában (illusztráció: Dante Gabriel Rossetti: La Donna Della Finestra). A 
Azután következik a legtitokzatosabb és legérdekesebb rész, az 'Angyali üdvözlet', ennek elejét inkább idézzük is: 
"'Áldott vagy te, Asenath, mert felfedték előtted Isten kimondhatatlan misztériumait; és áldott mindenki, ki bűnbánattal az Úrhoz, az Istenhez fordul, mert enni fognak e lépesmézből, mert e lépesméz az élet szelleme, és az öröm paradicsomának méhei készítették ezt az élet rózsáinak harmatából, amik Isten paradicsomában nőnek a többi virággal együtt, és ebből esznek az angyalok s mind az Isten kiválasztottjai, s mind a fiai a Magasságosnak, és aki csak eszik ebből, sosem hal meg az.' Aztán kinyújtá jobb kezét az angyal, vévén egy kis darabot a lépesmézből és megette azt, és maradékot kezével Asenath szájába helyezé, és mondá neki, 'Edd,' és ő megette. 
