Kollonich: A horvát-szerb Kòlonić családnév történelmi magyaros írásmódja. A név a horvát-szerb -ić apanévképzővel alakult a horvát-szerb Kòlōn személynévből. Ez jogállásra utaló ragadványnév volt a horvát-szerb kòlōn ’kolónus (kitelepített félszabad földművelő); földműves, kisbérlő; gyarmatosító, telepes’ köznévből. A jelenkori Horvátországban a vezetéknév Krk szigetén, a Mura-mentén és Vukovár környékén gyakoribb. A magyar történelemből ismert család, amelynek tagjai Kollonich Lipóton kívül inkább a németes Kollonitz névformával ismertek, egy már ma nem azonosítható horvát Kolograd (’körvár’) nevű településről származtak el, és a török elől menekülve lettek osztrák grófok.
Thosoki: Ez nem annyira különleges, mint inkább régies írásmódú. A mai helyesírással Tósoki lenne az alapja, és a ma Ajka részét képező Tósok településre utaló, az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölő, magyar -i képzős lakosnév. A település neve ’tó melletti falu’ jelentésű, ugyanis a sok szónak a régi nyelvben a határozatlan számnévi jelentésén túlmenően ’falu’ értelme is volt.
Tomori: Sőt vannak még további nyelvek is, amelyben szintén megtalálható ilyen írásmódú név. Pl.
A japán Tomori vezeték-, utónév és helynév is lehet. Mivel japánul legalább 39-féleképpen lehet leírni, így a lejegyzésére használt (kínai eredetű) japán írásjelek alapján nem lehet etimologizálni. Hagyományos etimológiai hivatkozást nem találtam hozzá. Ugyanakkor a szótáram szerint a tomoru ige ’világít, ég (pl. gyertya, lámpa)’ jelentésű. Lehet, hogy ennek a származékáról van szó, így lett személynév és helynév, majd ezekből vezetéknév.
Ha már a futballból indultunk ki, akkor van KF Tomori néven albán labdarúgóklub, amely a nevét a Berat melletti Tomorr hegynévről vette, az -i hátravetett határozott névelő. A hegy neve az indoeurópai *témHos ’sötétség’ tő származéka. A hegy megszemélyesítve az albán folklór istensége. Ez utóbbi is előfordulhat hátravetett névelővel.
Az említett nigériai focista neve joruba eredetű személy- és vezetéknév. Megbízható etimológiai forrást hozzá nem találtam. Kevésbé megbízható oldalakon ’újra csecsemőt látunk’ értelmet tulajdonítanak neki. Ha ennek hihetünk, akkor talán az (a) tí ọmọ rí kifejezés összerántásáról lehet szó (a ’mi’ személyes névmás, tí itt igeidőt jelöl, rí ’lát, észrevesz’, ọmọ ’csecsemő, gyermek, utód’).
A magyar Tomori vezetéknév az abaúji Tomor településre utaló, az onnan való elszármazást, az oda való kapcsolatokat, illetve az ottani birtokot jelölő magyar -i képzős lakosnév. A település neve a régi magyar Tomor személynévből ered, amelyet a Tamás egyházi személynév régi -r kicsinyítő képzős rövidült változatából eredeztetnek. Kevésbé valószínű, hogy a ’vas’ jelentésű török Temür személynév magyar Tömör átvételének mély hangrendbe átcsapott változata lenne.
Egy másik családneves kérdés: tudtok valamilyen (tudományos igényű) cikket/írást arról, hogy az anyja (leánykori) neve mióta / miért van használatban (mind a mai napig) a magyarban?
talán 10 éve (vagy több), ezen a fórumon kerestem meg Önt egy ritka név eredetével kapcsolatban. A Buki név eredete érdekelt volna, de akkor azt írta, hogy nem tűnik magyarnak és szlávnak is atipikus. Családfakutatás során megtudtam, hogy az eredeti vezetéknév Buki Porozel volt. Idővel a Porozelt elhagyták, így csak a ragadványnév maradt meg. Hiányos nyelvtudásom mellett annyit sikerült kikutatnom, hogy cseh és szlovák nyelven a buki bükkfást, bükköst jelent. A család Bács -Kiskun megyei Majsa-jakabszállási volt, a női ágon a Grezsa és a Cseh vezetéknevekkel találkoztam még. Kérdésem, hogy ebben a formában a nyugati-szláv eredet valószínűsíthető-e? Hangzása, a család földrajzi kötődése, valamint a nőági nevek számomra erre utalnak.
A Kolenits ~ Kolenić ’térd’ motivációjaként én első sorban a testi problémára vagy a feltűnő csontosságra gondoltam. De felvethető a rövid térdnadrág viselése is (pl. valami urasági inas). Szlovákul az ’olyan a feje mint a térd’ értelmű kifejezés kopasz embert jelöl. Ha valamit ’térden (állva) csinálunk’, akkor azt rögtönözve, kutyafuttában tesszük. A szónak szerte a szlávságban van továbbá ’hajlat, görbület, kanyar (pl. folyóé, csőé)’ jelentése. Növényen ’bütyök, csomó, nódusz’-t jelöl. Sőt ’íz (pl. hetedíziglen), nemzedék, rokonsági fok, rokonsági ág’ értelemmel is rendelkezik. Így kevéssé magától értetődő motivációk is felmerülnek.
Le(s)sterin vs. Lestár: Ha igazam van, és az előbbi néven a német -in asszonynévképző van, akkor az alapnév helyesírása is német. Vagyis az (s)s betű(k) /sz/-nek olvasandó(k). Ekkor viszont az /s/ olvasatú magyar helyesírású Lestár névvel nemigen lehet kapcsolatban. Ez utóbbi kapcsán nekem a szlovák leštiar /lestyjar/ ~ nyelvjárási lešťár /lestyár/ foglalkozásnév jut eszembe, amely történelmi kontextusban ’üvegcsiszoló’-t jelöl. Az /sty/ > /st/ változás magyarosodás lehet. Esetleg alakulhatott képzőcserével a szlovák Lešťan (> m. Lestyán), illetve Lešťák (> m. Lestyák) családnevekből. Ezek vagy a Lest (Lešť) településre utaló, onnan való elszármazást vagy oda való kapcsolatokat jelölő főnévi lakosnevek, vagy – mint a településnév is – a ’mogyoró’ növénynév származékai, csak nem földrajzi, hanem személynévképzővel alakultak.
Hajdú Mihály szerint „[m]a az északkeleti nyelvterületen és Erdélyben gyakoribb”, ezt egyébként megerősíti a RadixIndex.com térképes adatbázisa is, amely szerint a két terület közül az északkeleti a hangsúlyosabb: https://www.radixindex.com/en/databases/1/surname/csoma
Ez így együtt elég nagy terület ahhoz, hogy a földrajzi megosztást különösképpen indokolni ne kelljen. De mégis: a területi elterjedések változatossága sokszor családdinamikai folyamatokkal indokolható. Ha feltétezünk is valaha egyenletes eloszlású nyelvkeletkezést, a név továbbélését a fiú ági öröklés biztosítja. Az utódnemzés sikeressége és a nemi megoszlása a hely és az idő függvényében eltérhet, tehát egy idő múlva az egyenletes eloszlású név ezek függvényében mozaikossá válhat, illetve adott területre szűkülhet le.
Nyelvi oldalról az vethető fel, hogy ha a név a ma csuma hangalakban lévő és ’torzsa’ jelentésű főnévvel függ össze, akkor ez az írásos adatok szerint a XVIII. sz.-ig vegyes hangalakú volt: csima (a feltételezett olasz eredete okán). Az lehet, hogy nyelvjárásokban a hangrendi kiegyenlítődés már korábban megtörtént, csak ez az marginalitása miatt az írásos forrásokban nem tükröződik. Ebben az esetben, azokon a területeken, ahol a csima > csuma (> csoma) változás korábban megtörtént, ott családnevet is adhatott. (Ebben az esetben persze ez a családnév nem függ össze a középkori Csuma személynévvel.) Azaz ekkor a név mai elterjedése a hangváltozás gócát jelölné ki.
Entze, Encze: Német családnévnek imponál, azonban ilyen formában nem tudtam adatolni. Mégis: Kiss Lajos az Encs településnév etimológiájánál említi a régi német Entz személynevet, amely ritka vezetéknevet is adhatott. A Duden Familiennamen ismeri a német Enz családnevet, amely az előbb említett Entz név írásváltozata lehet. Ezek végén a -(t)z német kicsinyítő képző, amelynek ófelnémet alakja -(i)zo volt. A névvégi -o, amely önmagában is kicsinyítő szerepű volt, a mai németben -e végződéssé vált vagy lekopott. Az Enz ~ Entz mellé így feltételezhető egy teljesebb Enze ~ Entze forma is, vö. hasonlóhoz német Kunz ~ Kunze, illetve Kuntz ~ Kuntze (> magyar Kuncze).
A Duden szerint az Enz családnév a német Anselm személynév rövidült és -z(e) kicsinyítő képzővel továbbképzett formája. A rövidült An(s)- személynévben a képző hatására a > ä ~ e umlaut történt. Az Anselm személynév a kéttagú germán személynevek közé tartozik, amely az ógermán *ansuz ’áz (isten)’ és *helmaz ’ sisak, védőfelszerelés; ‹átv.› védelem’ elemekből tevődik össze.
Nem tartom azonban kizártnak, hogy pl. magyar használatban a német Hentze ~ Henze vezetéknév elejéről lekophatott a kezdő h-, amely így a kérdezett névalakot adhatta. A Hen(t)z(e) a elsősorban német Heinrich személynév rövidült formája -z(e) kicsinyítő képzővel továbbképezve. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy az alapnév a héber eredetű egyházi Johannes ’János’ személynév német Hans csonkolásának umlautos Häns > Hens alakja. A Heinrich személynév kéttagú germán név, amely az ógermán *haimaz ’otthon, ház, falu’ és *rīkijaz ’hatalommal bíró, (valamit) uraló; gazdag’ elemekből áll.
Le(s)terin: Ezt is német eredetűnek gondolom, de a jelenkori ritkasága miatt ez is nehezen fogható meg. Annyi világosnak látszik, hogy az -in végződés női névképző, így a név voltaképpen csak Lester ~ Lesster. Ez utóbbiról voltaképpen azt gondolom, hogy a német Last vezetéknév továbbképzése -er apanévképzővel vagy foglalkozásnév-képzővel, amely az alapnéven a > ä ~ e umlautot okozott. A Duden szerint a német Last vezetéknév (1) ’hordár’ értelmű képzőtlen foglalkozásnév (vö. német Last ’teher, súly’ főnév); vagy (2) olyan emberre utaló ragadványnév, akinek terheltsége, fájdalmas panaszai vagy kellemetlen, undorító tünetei voltak.
Csoma: A XIII. sz.-ból adatolható magyar(országi) Csoma személynévből képzőtlenül, apanévként keletkezett (vélhetően) magyar családnév. Az alapszemélynév etimológiája tisztázatlan. A név alapjául alkalmasnak tetsző csoma ~ csuma alakú magyar főnevek, amelyeknek jelentése ’pestis’, illetve ’bimbó, csíra, törzsa’, a XVIII. sz.-ból adatolhatók (egyáltalán, illetve ilyen hangalakban), így a középkori személynév alapjául nem vehetők számba.
Kuly, Kuli: Ez is nehéz név, az alábbiak ötleteim. (1) Elszármazásra, kapcsolatokra, esetleg birtokra utaló -i képzős magyar lakosnév a bácskai Kúla (korábban Kula) településnévből. Az -ai > -i egyszerűsödéshez vö. Duba településnév > Dubai és Dubi lakosnevek. A Kula településnév szerb-horvát eredetű, vö. kula ’torony, bástya’ (< oszmán török kule), a település török uralom alatt létesült, első említése 1543-ból való.
(2) A magyar nyelvjárásokban előfordul a kuli szó az alábbi jelentésekben, ezekből kialakulhatott ragadványnév, majd vezetéknév. (a) Zömmel a Dunántúlon, de Debrecenben is ’kis termetű, rövid, lefelé álló és befelé görbülő szarvú tehén’. (b) Fejér megyében a kulisdi nevű fogócskában a fogó neve. (c) Torontálban ’egyszerű kétkerekű kocsi, kordé’. (d) Békés megyeében a kuliba maradt ’meghiúsult, amiben reménykedett’ szólás részeként él. (e) Püspökladányban ’télikabátra használt nagyobb fagomb’. (f) Balatonnál ’nevetséges, nevetni való’.
(3) Esetleg számba vehető a német Kuhle vezetéknév valamilyen magyarosodása. Ez utóbbi északnémet eredetű, ’gödör, mélyedés, lyuk’ környékén való lakóhelyre utaló név, vagy egy azonos nevű (mecklenburg-előpomerániai, schleswig-holsteini, észak-rajna-vesztfáliai) településről történő elszármazásra, kapcsolatokra utaló képzőtlen lakosnév.
Ui. A kuli ’hordár’ szó XIX. sz.-i műveltségszó, így a névvel nem lehet összefüggésben.
Kolenits: Szerb-horvát eredetű vezetéknév (Kolenić), amely közvetlenül vagy szlovák közvetítéssel (Kolenič) kerülhetett a magyarba. Horvát területen a név központja Vrbovec, Szlovákiában Nagyszombat (Trnava), Pozsony (Bratislava) és Zólyom (Zvolen). Az etimológiát tekintve a szerb koleno ~ horvát koljeno ’térd’ szó -ić apanévképzős származékáról van szó, így eredetileg külső tulajdonságra utaló ragadványnév lehetett.
Tomcsik: Szlovák (Tomčík) vagy lengyel (Tomczyk) vezetéknév, de nem kizárt az ukrán (ruszin) közvetítés sem. A Tamás egyházi név helyi változatának (szlovák Tomáš, lengyel Tomasz) rövidülése az összetett szlovák -čík ~ lengyel -czyk kicsinyítő képzővel.
Hornyik vs. Hornyák: A szlovák horník főnév ma ’felső (kártyában)’ jelentésű, történetileg ’erdész, erdőőr’ értelmű, illetve ma Liptóban ’magasan dolgozó férfi’ az értelme, Árvában pedig ’csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)’. Nem zárható ki, hogy ’felvégi, a falu felső részén lakó’ jelentés is a motiváció alapja lehet. Valószínűleg a horník közszó kiavulása és a Horník családnév ritkasága miatt cserélhette le a közösség a nevet az értelmileg transzparensebb és szinonim (vagy annak tűnő) Horniak ~ Horňák ’felföldi’ formára.
Terpák: Mint a 15075-ösben már írtam, a szlovák Trpák gúnynév (déli) kelet-szlovák alakváltozata lehet, hasonlóhoz vö. prvý ’első’ ~ pervi. A trpák a mai szlovákban ’buta, ostoba, hülye, mafla, mulya’ értelmű pejoratív főnév, mintegy a magyar ’mucsai’ megfelelője. Régebben ’más, szokatlan nyelvjárásban, rosszul beszélő’ jelentésű volt. Ilyen módon egy máshonnan betelepülő kaphatta ragadványnévül a szlovák környezettől. Emiatt családnévként nem közvetlenül függ össze a magyar tirpák főnévvel, hanem egymástól független, párhuzamos fejleményről van szó. A részleteket l. szintén a 15075-ös hozzászólásban.
A tirpák szó ilyen hangteste magyar fejlemény, a szó eleji mássalhangzó-torlódás a magyar oldja fel jellemzően i betoldásával, vö. szláv kralь > magyar király, horvát-szlovén Krka (folyó és gyógyszergyár) > magyar /krika/. Szláv alapon az i betoldását akkor lehetne feltételezni, ha a szóban az r eredetileg lágy lett volna. De ebben az esetben a t is lágy lenne, amely így (mivel a betoldás ebben a kontextusban csak kelet-szlovák alapon történhetne) c-vé vált volna.
A terpák alak viszont kelet-szlovák változatnak vélhető, bár gyakoribb a szlovák környezetben a trepák forma (a re : er hangátvetés azonban már lehet, hogy a magyaros környezet hatása, a tirpák alak analógiájára). A kelet-szlovákban nincs szótagképző r, ezért az eredeti szótagképző r elé vagy mögé magánhangzó szúródik be. A magánhangzó hangszíne több mindentől függ, így az illető kelet-szlovák dialektustól is.
A szó alapalakja a fentiek értelmében a szlovák trpák, amelyben az r szótagértékű. Van, amikor én is a naiv etimologizálás bűvkörébe esem, így volt idő, amikor ezt a szót a szlovák trpieť ’szemved; tűr, elvisel’ ige cselekvőnévi származékának véltem, a ’szenvedő (férfi)’ értelmű trpiteľ főnév rokonértelmű szavának.
Utóbb értesültem az irodalomból, hogy ez szlovákok közti gúnynév, amely azt fejezi ki, hogy az illető szokatlan nyelvjárásban beszél, illetve nem a helyben szokásos, avagy kiművelt beszédmódot használja. A magyarban megfelelője lehetne a ’mucsai’ (ha csak a nyelvi réteget vesszük). Eredetileg azokat illette az elnevezés, akik trpov ~ trpó ’csak most’ határotószót használták. Később ez kibővült, és más szokatlan nyelvjárást beszélőre is alkalmazták. Németh Zoltán definíciója ez 1986-ból: „tirpák (főnévként) = eredetileg az ócseh „trpov” (= csak) szóból: nyíregyházi szlovák; Nyíregyházán és környékén élő, szlovák származású (népcsoport, ember); tágabb értelemben, újabban: nyíregyházi, esetleg: szabolcsi; tökéletlen, ostoba, a Dobsina környékén lévő, egyik patak völgyében élt szlovák népcsoport tagja; bizonyos területek szlovákjainak gúnyneve; „tótpalóc”; sértő szó Fegyverneken és környékén; újabban és általában: Szlovákiában minden, Magyarországról 1946–1948-ban áttelepült szlovák”. Részletesebb etimológiai fejtegetés: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_27_Tirpak/?query=SZO&pg=10&layout=s
Meg kell, hogy mondjam, nem tudom, miért lett a nyíregyházi szlovákság megkülönböztető neve a tirpák. Hiszen Nyíregyházára zömmel Békés megyei szlovákok telepedtek át, és a Békés megyei szlovákok esetén ez a megnevezés nem dívik, sőt Németh leírja, hogy a békési eredetű nyíregyházi szlovákok is elutasították a megnevezést*. Az vélelmezhető, hogy elsőként a tősgyökeresebb békési eredetű nyíregyházi szlovákok nevezték a későbbi hullámban betelepülő felföldi (gömöri stb.) szlovákokat trpák-nak. Ezt a megnevezést aztán a magyar környezet általánosíthatta a nyíregyházi szlovákokra már tirpák formában.
* Úgy hallom, újabban van már némi revitalizációja az érintettek közt a tirpák elnevezésnek. Vélhetően mára elhalványultak a csoporton belüli eredeti ellentétek, így a békési származékok is magukra tudják venni ezt a revitalizált nevet. Hasonló itt a helyzet, mint a palóc esetén, amely szintén egy adott területen belüli, „belsős” gúnynév volt, és a néprajzi irodalom tette szalonképessé úgy, hogy azok is magukra vették már, akik néhány generációval megelőzőleg még tiltakoztak ellene.
-----
Ui. A nyíregyházi állatkertet tényleg érdemes megnézni.
Sajnos, el kell keserítselek: semmi se változott. :(( A tirpákolás még mindig a gúnyolódás, lenézés, bunkózás "eszköze", és az elmúlt 20+ évben, sem Pesten, sem Budán, sem sehol nem hallottam az általad említett "kedveskedést", miközben tirpákolt a jónép. És nem a Debrecen - Nyh focimeccsre gondolok :) Emiatt (is), hallgatóim többsége, akik Nyh-ról elkerülnek, sokszor igyekeznek származásukat takargatni, elrejteni, még azt se szívesen vállalják, hogy szabolcsi, merthogy .... az embereknek nem az alma jut eszébe először. No, de nem névtani a kérdés, és itt nincs off-ba tevési lehetőség :)
Pedig ma már néha - viccesen, minden bántó él nélkül, alkalmanként akár kedveskedve, -de
egyenlőségjelet teszünk a nyíregyházi lakosok, és a valaha itt kialakult népcsoport közé,
amely a tirpák nevet viselte. Természetesen tudva azt, hogy a két halmaz nem fedi egymást.
Ahhoz képest, amikor még kétnyelvű, vagy már csak magyarul beszélő tirpák eredetű többségi népessége volt a városnak, - ahhoz képest mára a lakosság kb megnégyszereződött.
Őszintén remélem, hogy ma már a legkisebb bántó tartalma sincs a tirpák jelzőnek, mint ahogy
Brilla: A jelenkorban 87 férfi viseli ezt a vezetéknevet Szlovákiában, főként Szepesolaszi (Spišské Vlachy), Zemplénpálhegy (Pakostov), Sárosdaróc (Šarišské Dravce), Eperjes (Prešov) településeken. Kassán (Košice) 5 előfordulása van, és itt megtalálható a Brillo változata is.
Ez szlovák névnek szokatlan, egyrészt a hangtest maga, másrészt a hosszú -ll- miatt. Ez utóbbi azonban gyakorta tapasztalható, ha szlovák nevek magyaros lejegyzésben rögzülnek. Ilyen pl. a Kollár vezetéknév, amely a szlovák kolár ’bognár, kerékgyártó’ közszóra vezethető vissza. A hosszú -ll- egyszerűsítésével található további ritkább névformák, mint Brila, Bríla, Bryla, illetve továbbképzett családnevek, mint Brilák, Briľak.
A hangtest furcsasága pedig lehet, hogy csak az én nyelvérzékemnek köszönhető, ugyanis szlovák nyelvjárási történeti szótárakban előfordulnak a következő szavak: régi bríl ’köves talaj’, brilať ’turkál, babrál’, brýlať ’kancsalít, pislog’, régi nyugatszlovák ’hunyorító, szerelmesen néző (férfi); csavargó’, brilať ’szemekkel nyájaskodni; tévelyegni, tévúton járni, kószálni, csavarogni’, mai nyelvjárási bríla vagy bríl ’lapos kő, szikla; kiszántott vagy kikapált gyepcsomó gyökérrel és földdel; eső után megkeményedett felszínű szántóföld; főzőlap a sparhelten (főzőtűzhelyen); fedő konyhai edényekhez’, brílať ’bolyong, kószál, csavarog; vándorol, kóborol; (be)piszkít, (be)mocskol, szennyez’, bríle ’szemüveg’.
Ukrán forrásaim korlátozottabbak, de ukrán szótárban is megtaláltam a брила (brila) ’(föld)rög, (jég)darab’, illetve a бриль (brilj) ’szalmakalap (ukrán népviselet)’ szót. Az oroszban adatolható a брыла (brila) ’ajak, szél, szegély, széles kalapkarima’.
A fenti jelentések mindegyikéből alakulhatott kelet-szlovák, ruszin, ukrán ragadványnév, majd abból családnév. A legvalószínűbb motiváció a ’rög; köves, nehezen feltörhető talaj’, és így eredetileg ilyen földdel bíró földműves neve lehetett. Az -l- megnyúlása a magyaros írásgyakorlat következménye.
Ugyanakkor Szepesolasziban német telepesek is voltak, így nem zárható ki a név német eredete sem. Az alábbiak vehetők ebből a szempontból figyelembe. Ebben az esetben a szó végi -a már a szláv nyelvhasználók kerülhetett a német alapnévre a gyakori -a végű szláv nevek hasonító hatására.
Brill: 1. Lakóhely jellegzetességére utaló név a középalnémet brūl, brōil ’nedves mélyedés, mocsaras területen lévő bozótos’ szóból. Vö. Bühl.
2. Egy Brill (Alsó-Szászország, Észak-Rajna–Vesztfália) településnévre utaló, az onnan történő elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelző képzőtlen lakosnév.
3. Szemüvegkészítőt vagy azzal kereskedőt jelölő foglalkozásnév.
Brühl: Lakóhely jellegzetességére utaló név a középfelnémet brüel ’vizenyős, bozótos rét; berek’ szóból, amely a középkori latin bro(g)ilus főnév átvétele. Vö. Brill 1.
2. Egy Brühl (Baden-Württemberg, Észak-Rajna–Vesztfália) településnévre utaló, az onnan történő elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelző képzőtlen lakosnév.
***
Fujiszko: A jelenkorban nem találtam adatát egyik történeti írásképből kiindulva sem. Ugyanakkor van ma szlovák Fujka (Királyhegyalja / Šumiac), Fujko (főként Zsolna / Žilina, Túrócszentmárton / Martin környéke). Ugyanakkor az -isko helynévképzőnek személyt jelentő szavak esetén nagyító-rosszalló értelme is van, vö. szlovák chlapec ’fiú’ > chlapček ’fiúcska, kisfiú’ ~ chlapčisko ’kamasz, kölyök’. Kniezsa hoz a gömöri, honti és ugocsai XVI–XVIII. sz.-i összeírásokból ezzel a képzővel személynévi alapról képzéseket, mint Jancsiszko (Jančisko < Jančo < Ján ’János’), Juriszko (Jurisko < Juraj ’György’), Pauliszko (Pavlisko < Pavel ’Pál’), Petriszko (Petrisko < Peter ’Péter’).
Elviekben tehát a kicsinyítő képzős Fujka ~ Fujko névhez is kialakulhatott képzőcserével nagyító-rosszalló értelmű Fujisko ragadványnév, majd ebből vezetéknév. Ebben az esetben Kniezsa adatai alapján szlovák eredet vélelmezhetünk.
Az etimológiát nehéz megfejteni. Alaktanilag a Fuj- névtő esetén rövidült személynévre gondolhatnánk (vö. Jurisko < Jur- < Juraj), de nem találtam ilyen személynevet. Ezért leginkább a fuj ’pfuj’ indulatszóból, vagy a fúkať ’fúj’ ige tövéből lett ragadványnévi személynév merülhet fel. Ez utóbbi ige családjába tartozik a fujak ’hófúvás, hóvihar’ köznév is, amely Fujak ~ Fuják alakú szlovák vezetéknevet is adott. Mivel az -ak (-ák) gyakori személynévképző is, így az is lehet, hogy mind a Fujka, Fujko, mind a Fujisko ebből a névből keletkezett képzőcserével.
Meg kell említenem, hogy a Furiszko névváltozat cirill írásmódú keresése során vettem észre, hogy létezik az azonos ejtésű francia Fouriscot vezetéknév. Hogy kerülhetett-e olyan francia család a Felföldre, amelyik megtartotta a vezetéknevét, de görögkatolikussá lett, azt itt nem vizsgálnám.
