Rég írtunk már......szerencsére jól vagyunk, minden rendben, a gazdáin szépen növesztenek minket - Pipit, a tesómat inkább széltében /hehe...:-))) /, engem, Bocit pedig hosszban.
Pipi még mindig olyan kis félénk, ahogy benyúl vmelyik gazdi, már iszkol is be a házába, vagy hozzám, albérletbe az én kecómba.
Én bezzeg.....ahogy vmi furát hallok, már rohanok is a rácshoz kilesni, mi történt kint? Ma például azt láttam, hogy a gazdijaim vmi fura kétszárú eszközt vesznek elő, erről eszembe jutott, hogy láttam én azt már......nagyon nem szeretem, lefogják hozzá a lábaimat, és nagyon hideg ha hozzáér a meztelen tapamhoz. Elsőként a tesómat vette ki a férdigazdim, nem hallottam semmit, csak lestem, mi történik, Pipi ott ült az "apám" kezében némán, nyugodtan, és az "anyám" meg csattogtatta azt a valamit. Utána megsimogatták, és valami olyasmit mondtak Neki, hogy "jól vagy, ügyes voltál".
Elhatároztam, én is ilyen leszek, de nem sikerült tökéletesen.......pedig próbáltam elterelni a fgyelmem, néztem a TV-t, de olyan unalmas műsor volt, hogy ahogy picit megmozdítottam a mancsom, megint hozzáért az a valami, én sikítottam egyet és menekülőre fogtam. Szegény anyám ijedt meg legjobban, sztem azt hitte, ledöfött azzal a szúrós izével......így megszántam és visszamásztam apám kezébe és hagytam befejezni a műveletet.
Hú, de utálom én ezt. Pipinek meséltem, Ő azt mondta, Ő bátor malac, akár egy olimpiára is szívesen elmenne. Mondtam Neki, hogy szerintem nekünk nem rendeznek ilyesmit (ez amúgy elég nagy igazságtalanság), de megígértem, utánanézek az interneten. Beültem gazdum ölébe és az alábbi dokumentum jellegű fotókt találtuk, így lehet, hogy tesóm lead a pocakjából és készül a következő tengerimalac-olimpiára, drukkoljatok Neki!
Részvétem a malacokért! Tudom milyen érzés, mert velünk elég sokszor volt ehhez hasonló szituáció, de amit mindig elszoktam mesélni a következő szomorkás történet.
Az első malacunk (Samut) a párom szüleitől kaptuk, de akkora már igen szép 6. évében benne volt már. Ez volt áprilisban, amikor elhozuk a párom szüleitől. Eltelt jó pár hónap mire vettünk neki egy társat (ez volt augusztus 11-én pontosan), akik Tökinek neveztünk el egy rövid szőrű, arany-fehér malacka volt, egy igazi kis rosszaság, de belevaló malacka volt, s ezért lett Töki :) Oda-vissza tanítgatták egymást, s ez követően jöttünk rá ténylegesen, hogy igen is társas lények. Addig csak papolásnka gondoltam, de hibákból tanul az ember, de egy kedvenc az kedvenc, így beadtam a derakunk...
Tökink sajnos nem sokáig taníthatta Samunkat, mert uborka evést követően ugrándozni kezdet, vísított egy nagyott, majd kezembe futva eltávozott az élő kedvenceink sorából. Samukánk napokon keresztül kereste a társát, s nem hittem volna, hogy ennyire keresi őt. Megsajnáltuk, s vettünk egy új társat neki, akit Happy-nek neveztünk el, mivel öröm hozó volt nekünk is, meg Samunak is. Happy "mesterkén" tekintett rá, mivel Happy úgy került hozzánk, hogy enni még éppen hogy tudott, de a tápot alig, zöldség, gyömölcsöt sehogy nem látott. Samu nagyon megtanította mindenre, igazi öröm volt nekünk rájuk nézni.
Majd történt, hogy Samunk októberben 22.-én betöltötte a 7. évét is, majd pár napot követően megbetegedett. Elég erős hasmenése volt, s nem tuduk megfoni a hasmenését sajnos, majd október 28.-ám itt hagyott bennünket. Ekkor Happy kereste a "mesterét", majd nem tudott belenyugodni Samu hiányába, majd november 3.-án ő is követte az örök malac mezőkre.
Párommal Samu elvesztését sem fogtuk fel teljesen, de még a kicsi is itt hagyott minket. Ekkora ürt még sosem éreztünk... Ezt követően próbáltuk feldolgozni a dolgokat...
Egy rossza tapasztalat. Eddig 15 állatkereskedési és 2 máshonnan (ide értendő utcai szemetes, talált stb) kimentett malacunk volt. Ezek körül az állatkereskedésből származó 3 él máig is velünk. Az utcáról kimentettek sajnos annyit voltak kint az utcán, hogy menthetetlenek voltak.
Azóta csak fajtiszta malacokkat tartunk, mert eddig 1-2évesek, s semmi komolyabb bajuk nincsen. Ezzel is növelve azt, hogy a lehető legtöbb időt töltsék velünk.
Nálunk már Edy végülis elment de nem elpusztult hanem jobb helyre került, de eddig azért volt egyedül mert akár mikor hoztunk társat neki az összeset betegen vettük...:S
Remelem nem ertettetek felre. Nem kotozkodni akarok, de tudnotok kell hogy a malacok tarsas lenyek (nagyon!). Szerintem akinek volt mar ket vagy tobb malaca, sosem tart majd egy malacot. En csakis azert hangoztatom ezt mert ez nagyon fontos az allatkaknak es ha szeretitek oket (bisztos vagyok benne hogy szeretitek) akkor gondolom csak javukat akarjatok.
Sziasztok! Samucimból azóta komoly(talan) fiatalúr lett, így lassan a 2 éves kor felé közeledve:-) Szeretettel üdvözli a topik összes röfijét és gazdiját:-)
Előttem szóló mondta a tutit! Gemon oldalon fent van egy táblázatban. Magamnak is elkészítettem egy Excel táblázatott a Gemon alapján egyet, de kiegészítés alatt áll.
Általában a K betűs zöldségek nem adható vagy csak igen csak mértékben adható nekik. Narancsot a mieink imádják speciel.
Bocsi, de azért fontos hogy milyen zöltségeket és gyümölcsöket ehet meg mert az oldalakat lesem és egyiknél nem ehet a malacka pl.: karalábét meg narancsot a másik azt mondja hogy ehet. Érted már miért kérdeztem meg itt?
Még úgy vagyok ebben a topicban, de remélem elfogadtok ebben a topicban.
A kérdésre, hogy Somogy megyében van e tenyésztő. Párom somogy megyéből jött fel Budapeste, de ez idáig ott csak állatkereskedésekben találkoztuk tengerimalacokkal, s tenyészet az szerintem még nincsen arra felé.
Köszi :-) az enyémekben még sosem volt, a múltkor nem emlékezett hogy malacaink vannak, és hörcsögöst adott, de észrevettem éskicserélte malacosra, eddig abban sosem volt szotyi :-)
Dohonyvíz az öreg által összeállitott eleséggel vigyázz, mert tesz bele héjas napraforgómagot, ami nem jó a malackáknak, csak a hántolt napraforgó, én az összeset kiszedtem belőle.
GG ilyen kis piszkok ezek a malacok, hogy nem hagyják nyugton a kutyákat, az én első malackám is imádta a pumi kutyámat, minden este ment a játék, még a hátára is felkapaszkodott -:))))))
Hogy álltok a szőrhullással? Manónak eszméletlenül hullik megint a szőre... ha csak hozzáérek, egy csomó kipotyog, a barna párnája egy nap után olyan, mintha behavazták volna...
Anyu szerint Lóri (a nimfája) is őrülten vedlik, és ez tavasszal normális, de én baromira aggódom, hogy nem lehet-e a jele annak, hogy van egy újabb daganat. Tudjátok, május környékén műtötték. Most voltunk dokibánál, aki áttapogatta, vérkép is egy-két hónapja volt, kaksi vizsgálat pár hete, mindent rendben találtak, de akkor is parázom...
Szerintetek ez normális lehet?
Más, 'kicsit' vidámabb téma: nézzétek meg ezt a kis videót, tócsává olvadtam tőle: pitbull fürdeti, azaz összevissza nyalogatja a malackát, aki cseppet sem tiltakozik, sőt :))
Ennek a lánynak, aki csinálta, rengeteg állata van, nagyon cukik a videói :)
Hat igen , Betadinne-al mar fertotlenitik egy ideje, de hiaba; meg sok mindent ajanlottak de sajnos meg semmi...en is pont ezert kerdeztem Anyegint met lattam a regi hozzaszolasok kozott, az a malianak voltak ilyen jellegu problemai.
