Mára teljesen eltűnt a nyomott kedvem, biztosan, mert süt a nap.
A szomszéd néni biztosan vigyázna Eszterre, mert nagyon jóban vagyunk, de jelen állapotban nem merem odaadni, mert mit kezdene egy ordítozós gyerekkel? A levélkupacba meg nem akarom még belerakni, mivel az ülés még nem megy biztonságosan, egyenetlen talajon meg végképp nem tud megülni. Végül kivittem a hintakakast, abba ültettem bele, ott jól elvolt.
Már azt is elterveztem, hogy havonta-kéthavonta elő fogom adni, hogy pénteken a férjem viszi be Eszter, én meg itthon maradok. a legnagyobb bajom az, hogy egyszerűen nem tudok gyerek nélkül itthon lenni, és akár a háztartással haladni, akár csak kicsit magammal foglalkozni. Pedig ez nagyon hiányzik, ezért muszáj lesz néha megcsinálni.
A gyerekeknek tényleg hihetetlen antennái vannak, Eszter pl. mélyen alszik (mellettem), de ha én felkelek és kimegyek, tuti, hogy 10 percen belül felébred, akkor is, ha még tök korán van. Megérzi, hogy nem vagyok ott.
A mosolygással is teljesen egyetértek, így működik. Csak néha nincs rá erőm. A múltkor viszont valami megrázott, és akkor elhatároztam, hogy ez nem mehet így tovább (ettől függetlenül, még nem sikerült tökéletesen változtatnom). Szóval, fiatalabb koromban mindig néztem, a legtöbb középkorú-idős ember arcán milyen gondterhelt és keserű ráncok vésődtek be az évek során. Ismerek viszont pár embert, akinek meg a nevetőráncok vannak ugyanígy bevésődve, és ettől akkor is nevetősnek néznek, ki, ha nem is nevetnek. Akkor gondoltam, én is így akarok kinézni, és ehhez nyilván az kell, hogy sokat mosolyogjak, mert az a ránc alakul ki, ahogy leggyakrabban az arcunk van. A múltkor viszont elszörnyedve láttam a tükörben, hogy ha még nem is mondhatom ráncosnak magam (33 évesen fura is lenne), de mintha nekem is inkább a gondterheltség lenne az arcomra írva. És nem akarok ilyen ráncokat! szóval a jelszó: mosolygás!
Nekem a kendő mindig is tetszett és Eri is szerette, hogy velem-rajtam lóg. Ebben sok mindent tudtam tenni és ráadásul a folyamatos mozgás miatt az egyensúlyrendszerét is folyamatos inger érte. Én a mai napig ennek tudom be, hogy értelmesebb, mint a betegségéből kifolyólag lenne. Egyébként a hátamon cipelem, úgy, hogy a nyakamat fogja, a kezem pedig a feneke alatt van, mintha egy zsákot vinnék a hátamon. Ez azért is fárasztó, mert hajlamos elfelejteni kapaszkodni és eléggé meggörnyedve kell járnom vele. Na ehhez igazán jó a kendő, bár ezt csak túrákon fogom hordani, mert otthon a kertben azért fárasztó lenne percenként kivenni belőle, meg betenni. (megjegyzem 100 m hosszú udvarunk van, néha elgondolkodom azon, hogy a kert végébe miért nem biciklivel indulok) Nyakiban is szoktuk vinni, de mivel elhagyja magát, eléggé hamar ki lehet tőle fáradni. Meghát ugyebár én sem arra készültem, hogy a súlyom harmadát cipeljem. Ezért is rendszeresítettünk itthonra egy kiskocsit. Ebbe beleül és huzigálom ide-oda.
Ma én is leveleket söpörtem, de addig, míg Eri oviban volt. Hét végén meg egyszerűen beletettem egy kupac levélbe, míg a többit gereblyéztem össze. Mikor kész lettem, levél a talicskába, Eri a levélkupac tetejére és uccu a kert végébe. Mi a leveleket komposztáljuk, de a kisebb bokrokat is jó vele betakarni.
Szorka: a szomszéd néni nem vigyázna addig a lánykára, míg te összeszeded a leveleket? ;-)
a tiéd volt az igazi.. kell,hogy enyhitse a lelkiismereti problémáidat, az,hogy igazoltan voltál távol.... a gyerek meg azért mutatott betegség tüneteket,hogy meggondolhasd magad és ráhivatkozz... kaptál egy lehetöséget mindkét oldal felé igazolt hiányzásra.. a gyerekek amugy is megérzik az antennáikkal- mire készül ünk. és ennek megfelelöen döntenek.. és produkálnak...
felnöttek is csinálnak ilyeneket..
söt én is észreveszek magamon ilyen és hasonlóakat noha tudatosan élek...
valamelyik nap hasonló kis problémámvolt,mint neked ez a levélzsákos kérdés.. és aznap reggelre a szokásosnál intenzivebb gerincfájdalommal ébredtem... és abban a pillanatban,hogy eldöntöttem ezt nem lehet halogatni muszáj elintéznem a gerincfájdalmam a szokásosra csökkent..
az ösz a meleg szineiellenére hozza a deprimáltságot,mert kevesebb a napfény.. hüvösek a reggeleg.. nehéz kibujni a jó meleg ágyból...vagy egyáltalán kimozdulni a lakásból...
és szerintem mindnyájunknak vannak olyan semmiség ügyei amik aznapra letaglozzák, és deprimáltságot okoz...
és azt is gondolom jogod van olykor olykor lazitani és akár deprimáltan reagálni bármire is ami nyomaszt... legfeljebb több önfegyelemmel kell elnyomnod feloldanod, mert nincs tul sok idö önsajnálatra.
én a szokásos menetrendszerüez idöben jelentkezö szomorkámat már a karácsonyra hangolodással tusolom el.. és oldom fel önmagamban...
szokott segiteni a tkaritgatás is,, az meg ugye mindig akad ennyi gyerköc mellett és körül...
tessék mosolyogni és a világ visszamosolyog.. probáld ki...
bejön.. én már jártam ugy,hogy odajött hozzám az utcán ember és megköszönte,hogy rámosolyogtam... ettöl én is jobban éreztem magam..
a mosoly is olyan mint a kognitiv pedagogia.. ha belül nincs mosoly beviszed kivülröl és belülröl kezd müködni...
Nem, én sem tenném 40 fokban gipszbe a gyereket, csak ez a gipsz dolog teljesen kiesett nekem, pedig már volt róla szó többször is. Így viszont marad valami tavaszi időpont. Majd megkonzultálom a dokival.
Timinek mit műtenének a csípőjén?
Tudjátok, most a konferencia kapcsán azért elgondolkoztam valamin. Mégpedig, hogy tulajdonképpen miért nem csinálunk magunknak évente legalább egyszer két szabadnapot, amikor egy éjszakára eltűnünk valahová? Mert szerintem mindenkire ráférne ennyi (több is). Csak így nekem (meg nyilván másnak is) hatalmas lelkiismeret-furdalásom lenne, hogy a saját kikapcsolódásom miatt magára hagytam a családom. Még ha túl is élik, nem lenne az igazi. Ez viszont munka volt, bár mondhattam volna nemet is, de így valahogy máshogy jön ki az egész. Bár, be kell vallanom őszintén, hogy így is volt kisebbfajta lelkiismeret-furdalásom (azért, hogy micsoda karrierista anya vagyok), főleg, mert pont az elutazás napjára lett Eszter tiszta beteg. De végül nem lett semmi probléma.
Ma hazajöttem, és megint rámtört némi depresszió, de elég hülyeség miatt. Konkrétan a szomszéd néni pont kint volt, és sajnálattal állapította meg, hogy hiába húzta össze a leveleket a mi járdánkon is, már megint tele van. De muszáj takarítani, mert a nem tudom hányadik szomszéd erre jár, és nehogy reggel elcsússzon a nedves leveleken, én is figyeljek oda. Meg megkérdezte, voltam-e a zsákosztáson, tudom-e hová tenni a leveleket. Persze, ebben nincs semmi különös, de én teljesen elkenődtem. Most hogy szedjem össze a leveleket, mikor egyedül vagyok a két gyerekkel, Esztert nem hagyhatom bent, kint hová teszem (babakocsiban nem nagyon van el), stb. Meg nincs zsákom sem, mert az ingyenes osztáson tömegverekedés szokott lenni, és mivel mindig szombaton osztanak, amikor a férjem szinte mindig dolgozik, meg sem kísérlem, hogy két gyerekkel odamenjek. És ekkor úgy rámtört, hogy de utálom ezt az egészet, milyen jó lenne átlagos életet élni! Aztán később meg azért lesz rosszkedvem, hogy micsoda alak vagyok, ilyen hülyeségeken kesergek, másnak ettől jóval súlyosabb problémái vannak. Csak annyira unalmas, hogy tulajdonképpen minden napra jut valami ilyesmi. Bocsánat, hogy ilyen hosszúra fogtam, biztosan az idő meg az ősz teszi, de mostanában levertebb vagyok az átlagosnál.
Szorka! Én az anyás hisztit pozitív hozzáállással biztosan az értelmi fejlődésnek tudnám be. Hiszen felfogja, hogy így elérheti, amit akar! Nagyon-nagyon irigyellek azért a 4 napért!!!!!!!!!!!!!!!
Hordozókendő: én akkor sem szerettem, amikor kicsik voltak. Jó dolog, mert jó a testközelség mindkettőnknek, kényelmes is a cipelés, de nagyon gyenge a gerincem, meggörnyedtem pár perc után.
Ortopédiára mi évente 1x megyünk, pedig Timinek kizárólag ortopédiai problémái vannak. Mindig a lelkünkre kötik, hogy amennyiben bármit észlelünk, azonnal jelentkezzünk. Most pl. nem fogom kivárni az 1 évet, mert valószínűleg műtik a csípőit. Egyrészt sokat nyúlt az elmúlt fél évben, így lehet, hogy már esedékes lenne, másrészt szeretném, ha nyárra túllennénk mindkettőn. Nem tudom melyikőtök írta, én is azt gondolom, nyárra halálos vétek gipszeltetni a kicsiket, ha nem muszáj.
A hordozókendő szerintem abszolút emberfüggő, nekem valahogy nem volt kényelmes, még pici korukban sem, hiába lett rámtéve abszolút profin meg szabályosan. Alacsony vagyok, nem túl nehéz, én nem tudom, hogy ez indokolja-e, de egyik gyereket sem hurcoltam benne.
Nyáron jártunk mi is úgy, hogy a nyaralás alatt kitaláltunk egy barlangnézést, ami babakocsival elég kivitelezhetetlen. Hordozó meg nem volt nálunk (van kengurunk, végszükség esetére, de persze, nem vittük) Úgyhogy jobb híjján lenyúltuk a szállodai szobából az ágyra terített díszcsíkot, azt kötöttem csomóra, és beleültettem Esztert az oldalamra, így egész könnyű volt cipelni, arra a fél órára pont bevált. Azután biztos csodálkozott a személyzet, hogy mivel gyűrtük ennyire össze azt a csíkot...
Mi egyelőre fél évente járunk kontrollra és csípőröntgenre, később talán ritkulni fog, bár ha a közeljövőben lesz megint műtét, akkor egy darabig nem valószínű.
a hordokendo barmekkora gyereket elbir. a szuk keresztmetszet a te szervezeted. ugyanis iszonyu terhelesnek teszed ki magad. 11 kilonal sulyosabb gyereket nagyon nem jo otlet huzamosabb ideig cipelni. foleg elol. megterheli a gat izmait, sok jovobeli problemat okozol magadnak, ha csinalod.
nekünk évente egyszer kell egy csipörtg-vel együtt,most legutoljára azt mondték a csipö rtg elég lesz két év mulva.. és mivel 6havonta jár egy cipö, igy van még egy találkozásunk is- azt amikor lehetséges elintézem gyerek nélkül-ugyis csak papirhalmaz vándorlás.
Szorka: Erának nemrég == lassan 1 éve volt achilles műtéte, nekünk 5 hétig volt a lába gipszben. Erre azért készülj, mert bár az adduktorok egy részét nem gipszelik, de az achillest szinte biztos. Kérhető un. könnyített gipsz, ennek járj utána, hogy a doki, aki műti, felrakná-e. A lényege, hogy nem egy nehéz csizma húzza a gyerek lábát, hanem egy sokkal könnyebb készítmény. Ebben a láb jobban is szellőzik és fürdethető is benne a gyerek. Keress rá a műanyag gipsz szóra, egyébként rehab boltokban kapható a gipsz és a hozzá való harisnya, alábélelő, meg miegyéb. Nekünk a novemberi gipsz azért volt problémás, mert csak az apja zokniát tudtam a lábára húzni, az meg ugye télen elég kevés, a nyár viszont az izzadás miatt nem a legjobb. Időzítsd a műtétet úgy, ha lehet, hogy a tanév vége előtt 1-2 héttel legyen, talán ez lenne a legjobb időpont, nem lenne olyan nagy a kimaradás és a nyáron már jöhetne a lubickolás és ha lehet a talpacska dögönyözése. egyébként utána jár 2 X 14 alkalom gyógytorna, a gyógytornász házhoz jön és otthon dolgozza meg az izmokat. Ezt se felejtsd.
Az én lányom is anyás lett. Eddig elvolt a mamákkal is, de mostanában, amióta ovis egyszerűen nem akar meglenni velük. Talán kevés neki az az idő, amit velem tölt és így próbálja pótolni az anyát. Olyan, mintha rámnőtt volna.
Ennek apropóján beszereztünk egy babahordozó kendőt, mivel a nyáron a Mátrában voltunk és a babakocsi nem vált be. Férjem is kipróbálta, annyira tetszett neki, hogy egész este ebben cipelte Erit. Eri egyébként 20 kg, úgyhogy a kendő erre is jó. Kezdi a szavakat összerakni. Másik cipő, nem baj, szé á (szép álmokat) úgyhogy haladunk.
Köszi lányok, a biztatást, próbálom akkor pozitívan felfogni a helyzetet, még ha nem is könnyű. Főleg, mert nem tudom mindenhová magammal vinni Esztert, meg nem is bírom már az állandó cipelést. Teljesen kivan a hátam meg a derekam, pedig alapvetően nem nagy súlyú.
Amúgy tegnap nem is írtam: rögtön lett mégegy csajszi, aki járhat a medencébe, pedig nem is szobatiszta. Ha egy folyamat beindul...Remélem, elindítottam valamit, és nem csak a saját lányomnak harcoltam ki a lehetőséget.
Sziasztok! Nagyon örülök a jó híreknek!:-))) Sajnos mostanában nincs időm és lehetőségem írni ide,egy kicsit összecsaptak fejem felett a hullámok :-( Amint tudok jelentkezem.
Én csak olvasó vagyok, merthogy nekem is van egy 6.5 éves, autista, értelmi fogy. gyerekem. Van egy 4.5 éves, egészséges lányom is, aki szintén nem tud meglenni egyedül. Csecsemőként áll. sírt, ha letettem, mióta tud, pedig jön utánam mindenhová,(1m-es körzetemben van ) ha nem tud, jön a hiszti, és magyarázhatok, nem jut be a fülén. Nem gondolnám, hogy rossz jel az, ha nem akar egyedül lenni. Unatkozik, több kell neki, ha mozgássérült, még inkább nehéz lehet elfoglalni magát. Az autistám mindig jól elvolt egyedül...
Tényleg, ebbe nem gondoltam bele, majd megkérdezem a drnőt, hogy pontosan hogy megy ez a műtét. Csak azért, mert Esztert az adduktor műtétnél sem gipszelték, más meg azt írta, hogy őket igen, ezért inkább rákérdezek, ő milyen technikával dolgozik, mert ha gipsz lesz, akkor valóban nem a legmelegebb időben fogjuk csináltatni mégse.
Igen, kikapcsoltam kicsit, annyira jó volt, hogy elém teszik az ételt, és még mosogatni sem kell. Ezért is mondtam igent, mikor anno a főnök kérdezte. Igaz, mielőtt elmentem, akkor meg kétszer annyi dolgom volt, hogy itthon mindent előkészítsek, de akkor is megérte. Főleg, mert így volt 3 éjszakám, amit nyugodtan végigaludtam.
Az a baj, (ami nem biztos, hogy más megközelítésből is baj) hogy Eszter a végletekig makacs, és véghezviszi, amit akar. Merthogy már elég régóta küzdünk ezzel a nem maradok egyedül problémával, de nem látom, hogy bármi is változna. De azért bízom benne, hogy ha sokára is, de leszokik róla.
most kicsit irigyellek ezért a 4napos elfoglaltságért biztosan felüdültél más irányban volt fárasztó.mint amit a hétlöznapjaidban megélsz remélem a munka ellenére egy kis nyaralásnak fogtad fel, ahol most téged szolgálnak ki...
szerintem nem értelmileg rossz a helyzet... egyszerüen a közeledben akar lenni, és ezt árkon bokron át véghez viszi.. és nyilván mivel az orditásával eddig beváltak a tervei, most is alkalmazza... eltelik kis idö biztosan amig felfogja,hogy uj modszert kell kidolgoznia ,mert ha ordit berakod a kiságyba..és becsukod az ajtót..
a minap láttunk ilyen ültetö modult- eni csak nézte el nem tudta képzelni mire lehet jó...
ezt a nyárias achillesz mütétet gondold meg nem praktikusabb e inkább hüvös idöben,mert nyáron a negyven fokban két hétig combtöig sinben vagy gipszben lenni igen kellemetlen lehet...
Tegnap megnéztem a lányt a medencében! Ugyanis pont ebédidőben jutott neki hely, tegnap meg ebéd után jöttünk haza, erre mondta az óvónénije, hogy menjek kicsit korábban, ha tudok, és nézzem meg nyugodtan, mit csinál. Hát megnéztem, amíg észre nem vett, tényleg ügyes volt, onnantól kezdve viszont leginkább csak nevetett rám, meg kapálódzott örömében. Néha azért sikerült vele dolgoznia is a fejlesztőjének. És - bár ez nem volt meglepetés számomra, kiderült már eddig is - elképesztő módon élvezi a vizet. Nyilván, érzi ő is, hogy abban a közegben könnyebben mozog. Az óvónénije (ő a fejlesztő is, mert szerencsére van ilyen irányú végzettsége is) is annyira belelkesült, hogy elhatározta, kisír még neki időpontot, ne csak egyszer mehessen a héten. Én benne vagyok, végülis csak egy úszópelenka árába kerül egy-egy foglalkozás.
Amúgy mi is nemrég voltunk ortopédusnál, be lett ígérve az Achilles műtét :-( , de ha kell, hát kell. Nem sürgős egyébként, valószínűleg nyárra fogom időzíttetni, amikor amúgy sincs ovi, illetve, ha van is, rendes fejlesztés nem folyik. Kaptunk cipőt, új sínt, meg ültetőmodult is, bár ez nem tudom, mennyire fontos. Mindegy, megcsináltatjuk.
Képzeljétek, a család túlélt nélkülem 4 teljes napot! A főnököm elvitt magával egy konferenciára, és addig a férjemé volt a két gyerek. Mindenki túlélte a kalandot... Én meg kikapcsolódtam kicsit, bár fárasztó volt, viszont ott kicsit megint átlagos felnőttnek éreztem magam egy kis időre. Nem nézegettem az órámat a vacsoránál, mindegy volt, melyik program meddig tart, stb. Azért persze hiányzott a család, jó volt a végén hazajönni.
Egyébként meg egyre tanácstalanabb vagyok Eszterrel kapcsolatban: a napnak az a része, amit nem a kezünkben tölt, sírással, sőt, ordítással telik. Sírva kel, sírva fekszik, mihelyt kiteszem a lábam a szobából sír, elég fárasztó. Ennek nincs köze az elutazásomhoz, mert előtte ugyanezt csinálta. És nem lehet vele értelmesen beszélni. Próbálom elmondani, hogy most kimegyek, de jövök vissza, végig beszélek hozzá, de az nem elég, ha nem lát, akkor ordít. Egyszerűen olyan, mint egy alig 1 éves baba, aki még nem érti meg az ilyesmit. Én elhiszem, hogy fejlődési szakasz, de már legalább fél éve tart, és igen leamortizál, hogy rendszeresen zeng a lakás. Most már ott tartok, hogy ha muszáj valamit csinálnom, beteszem a kiságyba és rácsukom a szobaajtót, hogy tompítsam a hangzavart. Egyszerűen nem vagyok hajlandó állandóan magammal hurcolni mindenhová! És azért elkeserítő számomra ez az egész, mert úgy érzem, ez a viselkedés azt mutatja, hogy értelmileg nagyon rossz a helyzet. Vagy nem?
"Közelebb jön a világ, ha ő is megdolgozik érte" Gyönyörű mondat!
Én már nagyon vártam ezt a pillanatot, amikor már érti, miért csináljuk, remélem nemcsak átmeneti jó hangulat...
Jaj, aranyos lehet, amikor nézegeti magát a tükörben:) Ezt mostanság a 7 éves fiam is csinálja, de elszégyenli magát, amikor észrevesszük, pedig soha nem piszkáltuk ezért. Én hajlamos vagyok topis lenni, örülnék, ha egy kicsit piperkőc lenne. Ha megyünk valahova, befújja magát Apa illatával, nyáron pedig nem lehetett levágni a haját, mert zseléz...:)
Növekedés: enyém is minimanó a többiek közt, akkora, mint a fiam volt 3 éves kora elején. Úgy, hogy most megint 2 hét alatt 3 centit nőtt! Már csak 2 cm, és megcsapjuk a métert:) Mindig aggódva szemlélem, hogy nőjön már, legalább akkora legyen majd, hogy tudjon felnőtt ruhákba járni! Mondták, hogy a csontproblémák miatt nem tudni, mikor áll le a növekedés.
nekem ezt ugy fogalmazták sérültböl nem lesz egyszercsak nem sérült.
fantasztikus,hogy sikerült neki felülnie egyedül...ez baromi nehéz müvelet...
teljesen önállóan ugy emlékszem nálunk is ez idö tájt kezdödtek a felülési sikerek..ugy hogy a bokájánl kellett fogni,mert különben az lendült a levegöbe..
örülök,hogy jól haladtok.. lehet,hogy most érzett rá ö is a kislépések müvészetére. és küzdeni is hajlandó ezért...nyilván az értelmi nyiladozásai is hozzásegitik már ehhez, már nem unalmas nyüg hanem tudja,közelebb jön a világ ha ö is megdolgozik érte...
nekem már annyira távoliak a saját kicsi gyerekeim járó lépései minikorban,hogyha kisgyereket látok egyedül tipegni annyira furának tünik,olyan hosszu ra nyulik a mi önállóan járó idöszakunk...
suliban most ujra ö a kicsi, -mire behozta magát méretben - a társai baromira nagyot nöttek a nyáron....
kezd a nöiség tudata alakulni.. már belenézeget a tükörbe nemcsak logopédiaiszempontból.kacérkodott a nyáron a fülbevaló gondolatával, de egyenlöre elrettntettem..de nyakláncot karkötöt visel,-persze nem kardinális kérdés.. nézi,hogy a ruhái jól állnak e neki...
Nekem elejétől azt mondja az egyik orvos: Azt ne felejtse el Anyuka, hogy bármekkora javulás áll be, az Ön gyermeke MINDIG sérült marad!
Valószínűleg ezekre (is) érti ezt a mondatot... sajnos.
Munka hogy megy? Visszarázódtál? A család hogy viseli?
Mi szerencsére "szárnyalunk". Vasárnap életében először (4 és fél év) sikerült felülnie!!! Nem stabilan, a lábát úgy tettem át, de a törzsét ő maga tolta fel!!! Igaz, hogy azóta nem sikerült segítség nélkül, de ha egyszer sikerült...:)
Szókincse is gyaparodik. Már nemcsak a szó egyre több, amit használ, hanem kifejezés is: pl. nem hagy békén. Kimondja a k betűt, így most próbáljuk rögzíteni a szavakban. Nehéz...
És egyre többször kéri, tegyük le a földre, pedig továbbra is nagyon megerőltető hemperegni az ő korántsem könnyű módján.
Küzd! Gyógytornán fáradt, nyúzott, de csinálja!! Eddig közölte: most nem, és kész! Még ő kéri, hogy még egyet!
A nagy is imádja a sulit, feleannyi gondom nincs vele, mint vártam!
ma voltunk orthopédusnál, még mindig benne vagyunk abban a növekedési idöben,hogy egy ujabb mütét várhat ránk..
ujra nem teszi le a sarkát. kaptunk megint sint.. doki türelmes átbeszéltem vele, nem ugrik rögtön a szikének.ami nyujtható még szeliden annak a lehetöségét nem akarja megvonni a gyerektöl.végül is egy mütétet már megusztunk..
tb viszont megvonta a bokában csukló térdsinhez járó cipöt. igy megint rohangálhatunk sinnel a kezünkben,hogy cipöt találjunk hozzá...
nehogy jól járjon a gyerek.tul nagy luxus volt ez ugy látszik..
Nálunk sajnos nincs ilyen,de valahogy biztosan megoldjuk. Csak nem akarom,hogy rossz élményekkel jöjjön el,mert akkor mindig félni fog a fogorvostól. :-(
Remélem ez csak a szokásos nincs kedvem semmihez és nincs semmi komoly. ;-) Kivárjuk,míg jó passzban leszel és ismét írogatsz majd :-)
Nálunk van direkt sérült, fogyatékos gyerekeknek a fogorvosnál rendelés. Nézzél körül, hátha felétek is van ilyen!
Nálunk szerencsére megy minden a maga útján, rendes kerékvágában, csak valahogy le vagyok eresztve, és nincs kedvem írni. Azért olvaslak benneteket, és ha felpörgök, írok is:)
Ez nagyon jó hír! És köszi Gema a beszúrást,én is felteszem a honlapra ,hogy minél többen tudják majd.:-) Olyan jó érzés,mikor valamit "adnak" is -nem csak "elvesznek". Mint minden gyereknek ,a mi csemetéinknek is nő a lábuk (is) és az egy év alatt nem keveset,azért az a fél év már barátságosan hangzik ;-)
Más. Észrevettem,hogy Eszternek lyukas lett az egyik foga,nagyon parázom,hogy mi lesz a fogdokinál. Volt már valaki fogorvosnál a gyerekkel,úgyértem sérült gyerekkel,mert nekik elég nehéz megmagyarázni a dolgot,hogy mi fog történni éppen :-o Tapasztalatokat és ötleteket várok. Pedig rendszeresen mosom a fogát,sőt mióta fogkrémmel azóta még várja is,mert az fincsi,igaz olyan keveset teszek rá,épp azért mert le is nyel belőle valamennyit menet közben.
OEP VÉNYRE RENDELHETŐ ORTOPÉDCIPŐ VÁLTOZÁSOK 2010. június 01.-től
A Magyar Közlöny 79. számában 2010. május 14.-én megjelent a 34/2010. (V.14.) EüM rendelete
A gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történõ befogadásáról, támogatással történõ rendelésérõl, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzésérõl szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendelet módosításáról
Rendelkezéseit 2010. június 01.-től felírt vények esetén kell alkalmazni.
Változások:
- Az eddigi ortopédcipő kategóriák új termékek helyettesítésével megszűnnek.
Új ortopéd cipő kategóriák: - C-0 Párja cipő másik lábra (korábbi: C-11 ) - C-1 Ortopéd cipő deformált lábra (korábbi:C-13) - C-2 Ortopéd cipő erősen deformált lábra (korábbi:C-21 , C-12) - C-3 Ortopéd cipő csonkolt vagy rövidült végtagra (korábbi: C-14 , C-31 , C-32) - C-4 Ortopéd cipő erősen deformált és rövidült végtagra (korábbi: C-41 , C-42) - C-5 Ortopéd cipő neoropátiás láb ellátására (Korábbi C-50 teljesen megszűnt, a jelenlegi a korábbi C-51-es cipővel azonos) - Az új cipőtípusok ára funkcionális alaptartozékként tartalmazza az eddigi cipőtartozékok jelentős részét .
- A korábbi C-60 „Ortopédcipő gyermekeknek” kategória megszűnt. Az indikáció szerinti emelt (kihordási idő 6 hónap) indikációs csoportba tartozó ortopéd cipővel kell ellátni 16 év alatti gyermeket!
- C-1 Ortopédcipő deformált lábra kivételével az összes ortopédcipő rendelés jogcíme lehet NORMATÍV (kihordási idő 12 hónap ) vagy EMELT (kihordási idő: 6 hónap)
EMELT jogcímen a következő esetekben rendelhető ortopédcipő: * járóképes beteg alsóvégtag-paralysise esetén * súlyos paresise esetén * 16 év alatti beteg esetén
- C-0 , C-3 és C-4 ortopéd cipőkből kihordási időre maximálisan 1 db. rendelhető . Az összes többi cipőből 2 db.
- Új cipőtartozékok kerültek bevezetésre
- Minden új ortopédcipő és cipőtartozék rendelhető Közgyógy jogcímen.
- A jelenlegi cipőtípusokkal felírt OEP vényeket 2010. május 31.-ig lehet beváltani az ortopédcipő készítő vállalkozásoknál. A 34/2010. EüM rendelet hatályba lépést követően , 2010. június 01.-től kizárólag az új cipőtípusokra felírt OEP vényeket lehet beváltani .
- Ambuláns lap csatolása: az orvos által szükségesnek tartott speciális korrekciók megjelölésével a gyártó kapjon információt a beteg részére készítendő ortopéd cipő gyártására az ambuláns lapon. Kérjük az orvosokat tájékoztassák a betegeket , hogy az ambuláns lapot hozzák magukkal az ortopédcipő méretvételre.
Sziasztok! Ma voltunk Pécsen az ortopéd klinikán felülvizsgálaton és mivel letelt a 9 hónap, irattunk fel új cipőcskét közgyógyra. Azt mondta a méretet felvevő emberke, hogy ezentúl újra 6 havonta lehet cipőt iratni és már nincs olyan, hogy c-60-as. Mi c2-est kaptunk, azt mondják, ebbe több mindent lehet beletenni. Szóval, akit érdekel irány a dokihoz cipőt iratni. A mi cipőnk a betét kft pécsi képviselőjénél készül, úgyhogy akit érdekel a dolog, ott biztos több mindent megtud erről az új kiiratási rendről.
hmmm a spenót banánnal- érdekes párositás... de emlékszem én is az elsö gyerekemnélamit turbozni akartam, hogy szivesebben megegye ha alapjáraton nem tetszett akkor banánnal nyomtam fel...
Minden rendben lesz a munkás napokkal is,majd meglátod! ;-) Az,hogy most aggódtok,meg izgultok természetes,hiszen minden új helyzettől fél az ember egy kicsit,mert az ismeretlen nagyon tud aggasztani,de ügyes szervezéssel megoldjátok majd a dolgokat, munka mellett is leszel olyan anyuka,mint eddig...max.egy kicsit fáradtabb. Ügyesen alapoztad a dolgokat,úgyhogy nem féltem a gyerekeket. És gratulálok a jó jegyhez!:-)
Nagyon bízakodok,mert szinte mindent megért,csak beszélni nem tud,de most ez a pár szó már nem véletlen,leteszteltük és tudatosan mondja,mikor akarja.Annyira jó lenne,ha így kommunikálhatnánk,mert most elég sokszor futuk pár fölösleges kört mire kitalálom,hogy mit is akar. Eddig pl. az á csak az "állni akarok " volt,de most minden szónál,amiben van á,ő is mondja az á-t és akkor gondolkodnom,hogy most álmos vagy állni akar vagy játszani vagy csak úgy mondja.A nyelvének feszessége mondjuk eléggé hátráltatja,mert a hamm szó is valamikor az a és e között v
an,máskor meg szépen ejti az egyértelmű a-t,az igen -nél pedig az i néha e.A legnagyobb öröm pedig,hogy a darabos étel sem tabu már nálunk,csak a válogatósságát kell majd kordában tartani,már amennyire lehet,mert én is nagyon válogatós voltam gyerekkoromban. Most tojás-korszaka van,újabban már a halat is és a zöldbabot is csak úgy eszi meg,anno meg a spenótot banánnal ette,szóval nem lepődöm meg már semmin...csak örülök.
nagyszerü hirt hoztál... ha meg van 4-5 szó hamarosan jön a többi is....gyorsan rájön,hogy könnyebben megérteti magát és törekedni fog a nyelve fesszessége függvényében- ugyan de azon lesz,hogy minél inkább szavakkal is tudjon nyomulni...
darabos étel megint egy kislépés elöre... és neked is könnyebbb...
nálunk egyenlöre nincs változás- illetve már nem annyira látványosak.
szerzett egy négyest.. hurráztunk neki) boldog!
még nem vagyok aktiv- utolsó szabadságos napjaim.... nyitottak és probálják megmutatni,hogy müködni fogunk igy is.. csak a fiucskám az aki fél.. de ö mindentöl fél..nyugtatgatjuk és turbozzuk,hogy minden rendben lesz... remélem nem fogja magát hergelni annyira,hogy fulladjon emiatt.
Nagy lett a csend itt. Mi újság nálatok? Eszter megtanult darabos ételeket enni,félrenyelés nélkül és egyenlőre még ritkán,de négy-öt szót már mond.Nagyon bízom benne,hogy megtanul beszélni és akkor végre könnyebben megértem,hogy mit szeretne. Hogy megy nálatok az ovi és a suli? Gondolom nehéz egy kis időt szakítani a dolgozó anyukáknak,hogy ide is írjanak,de azért várom a beszámolókat ;-)
a bot jár közgyógyra.. irasd fel-akkor is ha most sikerül ujabbat kölcsönkérned..... és örizd meg ,mert állitható méretü,ha nö a gyerek-sokáig kiszolgálja...
