"Ez nem csak korai, de nagyon korai, amilyen értelmetlen is, hogy belemennék olyan fejtegetésekbe, hogy mikor keletkeztek a Vénusz krátere... ha elővesztek geológiai könyveket, azt tapasztaljátok, hogy más-más geológusok még a földi kráterek esetében is óriási eltérésekkel dolgoznak. Pedig ezek vizsgálhatók... és nem kicsi, hanem sok millióéves különbségekről beszélek... akkor meg nem tudom, miért lenne olyan biztos ez a Vénusz esetében?" Teljes mértékben respektálom a módszertanodat, te megteheted ezt, hiszen x évtizednyi kutatással vagy előrébb, így kicsit 'arisztokratikusabb' szempontból nézheted a bolygókutatókat, had fussák meg a maguk köreit; szóval neked azért a rendelkezésedre áll egy olyan összefüggő ismerethalmaz, amiből mi csak morzsákat látunk itt előkerülni néha-néha. Én viszont, meg úgy látom big4 is, jobban alszik azért, ha legalább valami kis esélyt lát arra, hogy a kettőt (valaha) közös nevezőre lehet hozni. Értelmetlennek szerintem egyáltalán nem értelmetlen, hiszen eléggé érdekes azt látni (ha csak felületesen is), hogy mi alapján nyilatkoznak a bolygókutatók, de hát ez már az én egyéni kíváncsiságom, és nem fogom telhetetlenül az asztalt püfölni, ha nem akarsz atomfizikussá, exogeológussá, vagy épp genetikus szaktekintéllyé változni :-) Az hogy korai-e, hát lehet, hogy az, de ahogy most állnak dolgok, földig fog érni a fehér szakállunk, mire értelmes mennyiségű vénuszi közetmintánk lesz...
"- Volt róla szó, meg gondolok is..." Valóban, visszakerestem, majd két hónapja volt, ki emlékszik arra már :Đ (ebben az információ özönben) Akkor még nem esett le ennek a jelentősége. Olvasgattam egy cseppet a kínai Fehér Lótusz Szektáról, és eléggé elgondolkodtatott, hogy ezek a Maitreya ('az eljövendő Buddha') küszöbönálló fellépését tanították, és ennek 'örve' alatt, a szekta belső titkos társaságának vezényletével egész szép kis rebelliót okoztak (tehát a vallási messianizmust politikai-hatalmi célokra használták fel). Persze a Maitreya nem jött el, a felkelés elbukott, a Fehér Lótusz pedig újból a föld alá húzódott (némelyek kapcsolatba hozzák őket a Triádokkal is).
Mintha ez a mintázat megjelent volna Kínától kissé távolabb is...
Szerintem rendkívül érdekes, hogy amikor kialakul a zsidó messianizmus, akkor ott a messiásnak nem kicsi 'politikai, hatalmi' szerepet is tulajdonítottak.
Jézussal kapcsolatban is vannak ilyen irányú tapogatódzások, de ez eléggé képlékeny dolog, ebbe inkább nem folynék bele (de azért emlékeztetnék az Ábrahámmal kapcsolatban írottakra, Kánaán elhelyezkedésére a korabeli nagyhatalmak között; nos, ez Jézus korában sem volt másképp, csak a szereplők cserélődtek le: Róma és a Pártus Birodalom állt szemben egymással és harcolt a Közel-Keleten, a kettő hátárán álló ütköző-államocskákon keresztül)
Aztán jött Mani, ez a 'tiszta és szelíd ember', de érdekes módon, ő is hatalmi játszmák közepébe cseppen, és mintha maga is arra törekedett volna, hogy az 'elit' közelébe kerüljön (erre persze anyai ágon predesztinált is volt).
De igazából én nem is ezektől jutottam el ide, hanem a Rózsakeresztesektől, akik szintén a Messianizmusba vetették a hitüket, ez azonban nekik sem jött be (ez egy külön érdekes terület, amit én úgy látok, eléggé elhanyagolnak); és ha valakik, hát ők elég erősen politikai és hatalmi játszmák közepette léptek fel.
Szóval, mi ez a furcsaság ezzel a 'messiási hittel', amit nagyon úgy tűnik, mindig egy elit, vagy titkos csoport gerjeszt a háttérből (hatalomtechnikai know-how), és vajon hogyan kapcsolódik ehhez János, és a korai kereszténység? Azért az nem hétköznapi, ahogy ő megcsavarta a dolgokat, ha igaz Schenouda feltevése; vagyis, hogy jövőként(bár ez sem egyértelmű!) mutat be valamit, ami már volt, mégis úgy, hogy 'jövővé váljék', hogy munkálkodjanak a Mennyei Jeruzsálem újbóli létrejöttén a 'Mesterek'.
Az éremnek viszont nemcsak egy oldala van.Ha valóban igaz hogy ez a katasztrófa csupán néhány ezer éve történt és hogy valóban itt járkáltak a vénusziak a földiek közt akkor valószínűleg már volt akkora tudásuk hogy a közelgő katasztrófa elöl idemenekitsék a vénusziak egy részét.Akkor ők vajon hová tüntek ? Miért nem ismerünk akkor egy olyan értelmes fajt itt a földön ami tőlünk különböző ?Vagy tán genetikailag teljesen egyformán fejlődőtt volna ki az értelmes faj a Vénuszon is ?
Ez nem csak korai, de nagyon korai, amilyen értelmetlen is, hogy belemennék olyan fejtegetésekbe, hogy mikor keletkeztek a Vénusz krátere... ha elővesztek geológiai könyveket, azt tapasztaljátok, hogy más-más geológusok még a földi kráterek esetében is óriási eltérésekkel dolgoznak. Pedig ezek vizsgálhatók... és nem kicsi, hanem sok millióéves különbségekről beszélek... akkor meg nem tudom, miért lenne olyan biztos ez a Vénusz esetében?
Arról sincs fogalmam, mi érhette vagy miért csapódott be annyi aszteroida-meteorit, és a Földet nem... talán a távolság, talán a közelében robbant darabokra valami, vagy egy meteorraj útját keresztezte akkoriban a Vénusz, ami a naprendszeren kívülről jött... szóval válogassatok, mert mindegyik nem több feltevésnél. Különösebben ez a része nem is érdekelt, tehát nem fogok írni becsapódási kráterek kormeghatározásáról, kéregdatálásról, űrszondák eredményeiről a Vénuszon, hogy a végén ebben merüljünk el (ez kb. olyan, mint mikor időről-időre felbukkan egy fazon, aki semmit nem tud a Nagy Piramisról, valószínűleg alig olvasott róla, de megfejtette "a piramis építésének titkát" - és más titok nem is érdekli belőle, szóval ezek az alakok már a könyökömön jönnek ki).
Szerintem is valami nagy kozmikus katasztrófáról számolt Kasztor, és nem csak ő! Hisz van több ilyen beszámoló is, ami az ember látásmódját tükrözi. Egy Szucsouból származó kínai csillagászati könyvben arról írnak, hogy abban az időben a Vénusz nappal is látszott, s ragyogásban versenyre kelt a Napéval. De hasonló leírások megvannak a babilóni táblákon, az indiai Védákban (a Vénusz „füstölő tűznek” látszik). Ézsaiás próféta is beszél a Vénusz (Hélél ben Sáhár) pusztulásáról, a „fényes csillag leeséséről”. Ezékiel is tudósít erről: „tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged… rémségessé leszel”. Ami elég összhangba van azzal, amit a tudósok is sejtemnek a hajdani vénuszi óceánok elpárolgásáról, és a bolygó felszínének felforrósodásáról... És így tovább a példák, hogy a Vénuszon az emberi (!) történelem hajnalán történt valami nagyon jelentős dolog, ami elég nyilvánvaló hagy valamilyen óriási katasztrófa áll mögötte...
Egy kis kiegészítés az előzőekhez: I/b. alhipotézis, hogy nem külső tárgy csapódott be, hanem, mint azt korábban pedzegettük, a saját holdja. Ez esetben lehetséges, hogy előtte darabokra tört.
Más: Schenouda, jól gondolom, hogy gondolsz dolgokat a János jelenésekről...? (Volt erről már szó?)
Abban igaza van Schenoudának, hogy a Vénusz kérgével kapcsolatban jóformán csupán kérdőjelek vannak, és különböző hipotézisek, amikkel próbálják magyarázni az észlelt tényeket. Én egyértelműen azt vettem ki, hogy a felszín formációjának datálásához csupán a becsapódási kráterek, és azok erozív formája ad támpontot. Vagyis, azt tudják, hogy a naprendszerben átlagosan adott idő alatt mennyi becsapódás történik; ezért összeszámolva a vénuszi becsapódási krátereket, visszakövetkeztethető mennyi idő telt el a felszín újraformálódása óta. A másik fokmérő a becsapódási kráterek erodálódása a felszíni hatások, vagyis ez esetben a szél és az újabb becsapódási kráterek által; én úgy vettem ki, hogy ezek alapján 'meglepően' érintetlennek tűnnek a kráterek, tehát igazából marad a datáláshoz a kráterszám, és ez alapján mondják a néhány száz millió évet (A kráterek eloszlása egyenletes, a kisebbek viszont hiányoznak, mivel a 'kisebb' meteorok elégnek a sűrű légkörben).
Tehát, ha feltesszük, hogy a felszín néhány ezer éves (4-6 ezer, ha jól vettem ki Schenoudától), akkor mindenképpen magyarázatot kell adni a becsapódási kráterek számára! Vagyis, hogy kb. 5000 év alatt miért keletkezett ennyi kráter, miközben pl. a Földet nem érte egyáltalán (vagy legalábbis ennek csupán töredék százaléka)
"Marcus Varro i.e. 2. századi nagy római polihisztor tudós a De gente populi Romani című könyvében ezt írja: "Figyelemre méltó égi jelenség következett be Castor [rodoszi Kasztor] feljegyzései szerint a fényes Vénusz csillaggal ... egy különös csoda történt. Mind színében, méretében, alakjában és pályájában változás történt, amilyen sem azelőtt, sem azóta nem esett meg. Cyzicusi Adrastus és Neapolisi Dion, a híres matematikusok úgy mondták, ez Ogügész uralma alatt történt.” Itt azért van mit kezdenünk. A méreten nem tudom mit kell érteni, a fényességre gondol? Én mindezt csak egyféleképpen tudom elképzelni, ha valami igen súlyos becsapódási esemény történt.
És akkor innentől kezdve laikus hipotézis (mivel messze nem vagyok bolygófizikus). Azt tudom egyedül elképzelni, hogy a becsapódási esemény után egy csomó kiszóródási törmelék instabil pályára állt a bolygó körül, vagyis rengeteg kis holdja keletkezett, amik folyamatosan visszacsapódtak a felszínbe.
Ezzel persze több ellenérvet is fel lehet rögtön hozni, pl.: a becsapódási esemény miért homogén eloszlású visszaesési pályákat hozott létre; miért voltak instabilak ezek a pályák, hogyan mehetett végbe ilyen rövid alatt egyrészt a felszín stabilizálódása, illetve a holdak visszaesése, stb. Ezeket igazából modellezéssel lehetne kutatni, de ehhez nekünk, azt hiszem nincsenek meg a megfelelő fizikai, informatikai stb. eszközeink és szakismeretünk...
Igazából azt is volna tudni, hogy valóban helyes-e az, amit fentebb vázoltam a kéreg datálásáról, vagyis, hogy a kráterszámon kívül nincs-e esetleg más paraméter is, amivel tudósaink belövik azt a pár száz millió évet.
Mindenesetre gyanús Szodoma és Gomorra esete ezek után (volt erről egy ism.ter. film valamelyik 'gagyitudományos' csatornán, nem tudom más is látta-e)...
Ok, értelek big! Én is elfantáziálgattam már ezeken, de a tények mindig visszadobtak.
Odüsszeusz esete pedig annyiban elég világos volt, hogy Homérosz csupán felhasználta egy két évezreddel korábbi kalandos leírást, amit Odüsszeusz ithakai király neve alatt írt meg...
Az én egyik fanatizmusom, a szinkronizmus. Mániásan keresem a lehetőségeket, hogy egymással akár szemben álló véleményeket, teóriákat is szinkronba lehessen hozni.
Mi van pl akkor, ha egy év egész mást jelent az ősi misztikus hagyományban, mint most nekünk? Hogy a ie. 3000 körüli időszak, ami neked kijött, esetleg egy egész másik, kozmikus másik év-mértékegység?
S a másik, hogy ahogy Odüsszeuszról kiderítettük, hogy nem is akkor, hanem évezredekkel korábban történt a valós eset, úgy mi van ha más történeteket is át kell kronologizálni?
A két effektus együtt akár évmilliós eltéréseket is eredményezhet... Nemde? ;)
"Ha tegyük fel a 700 millió évet mondó teória a helyes, akkor is mi a gond? ... Miért ne telepedhettek le itt 700 millió éve akár? Mért ne élhettek itt több százmillió évig, aztán a dinókkal együtt..."
Akkor az elég nagy gond big!
Mert teljesen ellentétes azzal, amit már itt hónapok óta beszélünk. Ez nem történhetett 700 millió éve sem itt a Földön, sem ott a Vénuszon, de ellentmond a legrégibb hagyományoknak is, aminek egy részét itt már előadtam. Majd figyeld meg, jövőre egy újabb teóriával jelentkeznek, majd rá egy évre megint egy másikkal, s felesleges beleélnünk magunkat az időnként cserélődő teóriáikba... (az én teóriám szilárdabb alapokon áll, mert az emberiség ősemlékezetét veszi igénye)
Én bizonyosra veszem, hogy a Vénuszi élet akkor pusztult el, amiről a csodálatos rodoszi Kasztor nevű ókori kronográfus beszélt és Ogügész király idejébe helyezett, ... és erről már beszéltem.
4,5 milliárd év alatt bőven volt idő itt civilizációknak jönni-menni.
Ha tegyük fel a 700 millió évet mondó teória a helyes, akkor is mi a gond? Egy szuperfejlett civilizáció vajon nem maradhat fenn év-százmilliókig is akár? Miért ne? Mondjuk 700 millió éve, a bolygó természeti (vagy háborús?) katasztrófa utáni pusztulásakor elhagyták a túlélők a Vénuszt. Talán egy részük másfelé ment körülnézni, kolonizálni a galaxisban (vagy talán vissza oda ahonnan évmilliókkal előtte érkeztek, pl Szíriusz rendszer). Néhány egység meg a szomszédos lakható bolygót vette célba. Miért ne történhetett volna ez akár 700 millió éve? Minden életfeltétel megvolt itt. Friss levegő volt, szép nagy növények és állatok (dinók), halaktól, rákokról hemzsegő tengerek és ami a legfőbb: semmiféle ellenséges intelligens lények... Tán már eleve évmilliókkal előtte e vénuszi civilizáció terraformálta és termékenyítette meg a Földet. Képtelenség lenne? Mellesleg találtak ugyebár olyan ősi ábrázolást is, amin dinoszaurusz és mellette intelligens (használati tárgyat tartó) humanoid rajza látható, amiből esetleg következtethetünk arra, hogy a dinók korában már éltek értelmes emberszabásúak a bolygónkon... Miért ne telepedhettek le itt 700 millió éve akár? Mért ne élhettek itt több százmillió évig, aztán a dinókkal együtt őket is megtizedelte, tán jórészt elpusztította a kozmikus kataklizma, majd a kevés túlélő pedig újraalkotta a második nagy civilizációjukat Atlantiszt?
Marhára egyszerűen: nem veszem figyelembe és nem is érdekel!
Az ilyen tudósi teóriák évről-évre változnak, nem csak ebben, hanem mindenben. Sok mindent tagadtak sokáig, végül beismerték. Az óceánok keletkezéséről, kontinensek tágulásáról meg ilyenekről szóló tanok évtizedente változnak.
Gondolod, ha a tudósok nem tudják pontosan, mikor keletkezett pld. az Antarktisz jégtakarója (ez 50 ezer és 50 millió év közt ingadozik, attól függ mikori teóriák), nem tudják hogy mi van elrejtve -itt a Földön!!!- az Amazonas dzsungeleiben, újabbnál újabb romokat jelentenek az óceánok mélyén, vagy mi van a föld alatt, vagy akár Antarktisz vagy Grönland jege alatt, úgy biztosan megfogják mondani neked mi a helyzet a Vénusszal??? Vitatkoznak bizonyos geológiai eseményeket pld. tengerek vagy hegységek keletkezése, és az egyik csak 20 ezer évet mond, a másik ezt elveti és azt mondja legalább 300 millió éves... -szóval röhejesek az ilyen bombasztikus megállapításaik, hogy 700 millió éve volt élet a Vénuszon, mikor a Földön sem oldották meg a titkok jó részét... És a Vénuszt tőlünk átláthatatlan "köd" takarja, és az odaküldött szondáink csak pár percig "éltek"...?
Én jobban hiszek az emberiség őshagyományainak, mely arról beszél, hogy a Vénusz a a Föld testvérbolygója, tanítója volt. Onnan értelmes lények menekültek a Földre. Ez abszolút nem tudománytalan valami, hiszen az élet -szerintem valamikor nagyon régen egy meteoriteső formájában -ami egy tudományos tan jelenleg is- érhette el Naprendszerünket, és annak fogadására két alkalmas bolygó volt: a Föld és a Vénusz. Az élet kifejlődése nagyjából hasonló úton kellett haladnia, ami elég logikus, de nyilván voltak különbségek is. Az is tudományos elmélet, hogy nem csak emlősből, hanem hüllőfélékből is kifejlődhetett volna értelmes élet, s éppen ezért gondolom, hogy a vénuszi értelmes lények valamivel változatosabbak voltak, mint a földi kollégáik...
Bernhardt Renach német geológus és William Howells amerikai antropológus szerint egy más bolygón kifejlődött intelligens lénynek többé-kevésbé hasonlónak kell lennie hozzánk (magasság, két lábon járás, kezek használhatósága, meg ilyenek). A két kutató kifejlesztette a „párhuzamos evolúció” elméletét, ami erre a megállapításra vezette őket. Én úgy hiszem, valóban igazuk lehet, mert nem hiszek a tőlünk sokkal parányibb lények, vagy sokkal óriásibb lények civilizációjában. Az eltérések sokkal nem nagyobbak, és ezt főleg a külső formára, a kezek és lábak számára értem, s természetesen nem ragaszkodom ahhoz sem, hogy feltétlenül emlősöknek kellene lenniük.
Bízom benne, hogy azok a hagyományok, melyek a Vénuszról, és az onnan ide jövő beavatókról szólnak, igazat beszélnek, és nem nekem kell a tudósok 700 millió évéhez igazítanom teóriámat, hanem nekik ahhoz, amit az emberiség hagyományai beszélnek, mert szerintem megint ők húzzák majd a rövidebbet...
"Viszont az egész gyökerét én arra vittem vissza, hogy a rózsa, mint növény a hajdani Vénusz bolygóról került a Földre, s éppen ezért, úgyszólván önkéntelenül vált a vénuszi istennők, titkos társaságok, misztériumok szimbólumává... mert ez a legrejtettebb tartalma az egésznek.."
És a LILIOM is nagyon izgalmas; hihetetlen, pont nemrég óta találok párhuzamokat ősi magyar, és a gnosztikus-keresztény (katár, bogumil /Boszniában/)liliomok között! :)
Úgy érzem tehát - és ez az energia mai, általános felfogása ismeretében logikusnak, "tudományosnak" is tűnik, nem csak spirituálisnak - hogy mivel az egész Mindenség erő, ENERGIA, erő-összpontosulás, és az energia végtelen minőségének
láncolata, körforgása (keletkezés-elmúlás-átalakulás= a Lét Kereke, Szamszara),
így a vallás (re-ligare=újraegyesülni) is eredetileg egy ilyen ősi erővel összekötő, meg/felszabadító folyamat volt. IGAZI, erőt hordozó beavatásokkal, jelképekkel. (A beavatás is megér egy mesét, de arról majd esetleg máskor :)
Csak hogy érzékeljük mit jelent az "igazi erő" és annak hatása:
anno Péter egyetlen beszéde után 3 ezren keresztelkedtek meg...! El tudjuk azt képzelni, micsoda erő dolgozott ott? A mai gyülekeztek "Szent Szellem"-e meg kitudja milyen erő...
Nem elég kitenni a menórát az asztalra (pl. a szabadkőműves "beavatásoknál" is jelen van): tudom-e mit hordoz ABBAN a megJELenésében, ahogyan ott van??!! A fejemben lehet a kereszt, menóra, rózsa, stb. összes értelmezése, ezek csak hermeneutikai, szótári-tudás. Külső ismeret.
A szakrális geometria mai reneszánsza (Drunvaló melchizedek és az Élet virága ősi szimbóluma, melyet a világ számos pontján, térben-időben eltérő kultúráknál felleltek), is azt mutatja, hogy a jelképek bizony nagyon fontos
"kapuk" a beavatás, felemelkedés útján.
Ezt a kaput azonban csak az a kulcs képes nyitni, amellyel az adott lény rendelkezik, aki belső érettsége folytán méltó lett e kulcs bitroklására!
" Engedelmeddel a rózsa szimbolikájáról szóló részleteidet idézném majd a Rózsakeresztesek topikban; bár már többször írtunk ezekről, de más "tollából" is érdekes olvasni erről." Szerintem folytassuk is ott, mert innen már kezd kilógni.
Valóban, teljesen igazad van, a szív is egyike 'neolit' szimbólumkészlet szervesen összefüggő repertoárjának; méghozzá egészen központi szerepet is tölt be; ezekből az ábrázolásokból az is látható, hogy miért van a szív szimbólumnak olyan alakja, amilyen, és ebből következtethetünk metafizikai funkciójára is. Itt nem akartam már ennek a részleteibe belemenni, egyszerűen csupán némely 'globális' összefüggés megvilágítására akartam szorítkozni az ősi szimbolikával kapcsolatban.
Egy jelkép, szimbólum tehát hordozza azt az erőt, minőséget, amivel összekapcsolták azok, akik megalkották!
A jelképek kapcsán ugyanúgy megfigyelhető a vallás devalvációja, elerőtlenedése, mint a külső szervezeti formák kapcsán.
A vallás: religio=re-ligare=újraegyesülni! - ezt jelenti a "jóga" szó szanszkrit gyöke is, - eredetileg egy kizárólag BELSŐ folyamat volt. Ezt őrizték meg később a belső-vallásos irányzatok (gnosztikusok, szúfi, Kabbala, stb.)
Hogy a mai vallások nem ugyanazok, mint az eredeti tanítások, az mindenki számára nyilvánvaló. Buddha nem volt buddhista, ahogyan Jézus és a keresztény misztérimok sem = a mai "kereszténységnek" nevezett államvallással. Milliók teszik fel a kérdést percenként a Földtekén, hogy "mi veszett el a régi, eredeti tanokból? Mitől más? Mi volt Buddha, Jézus eredeti tanítása?"
"Mi a hiteles vallás, Tan? És miért az?" És ez a kérdés a jelképekre is vonatkozik: Mit hordoznak a mai jelképek, amiket sokszor bálványként imádnak? Ismerik-e egyáltalán mi a jelkép, mit hordoz, hogyan működik?
Lehet e xeroxon sokszorosítani a jelképeket? Stb.
A tradícionális metafizikusok, antropozófusok, teozófusok, stb. válaszait ismerjük: Guénon, Evola, Hamvas (ő szerencsére tovább látott náluk ;), Steiner, Jung, Mircea Eliade, Max Müller, stb. nagyon szépen felismerték, hogy "valami elveszett a múlthoz képest." Max Weber "a világ mítosztalanításáról" beszél.
Ez így is van: az "Aranykor" elmúlt, a lesüllyedés az anyagba egyértelmű, stb.
De túl a metafizikai, filozófiai fejtegetésen, a LÉNYeg mégis az elerőtlenedés!
Ha valami elveszti erejét, eredeti minőségét, akkor az kiüresedik. Ha nem értem Világosság (belátás) hiányában a szent szövegeket -holt betű lesz csupán a tanítás! És onnét kezdődik a parttalan filozofálgatás, metafizikai találgatás "Istenről", "nirvánáról", "mítoszokról". És jelképekről.
Ez volt a dogmatikus teológia kezdete Nyugton s Keleten - mert Keleten sem állt meg az idő, nehogy azt higyjük ;) ...
BorgesParacelsus rózsája c. csodálatos kis novellája rövid ízelítőt ad a misztériumok megvalósításáról. (Az oldalamon fennt van.)
Egy kis monológ :)
"A szimbólumok metafizikája - túl a bólogató közmegegyezésen" :)
Nagyon fontos tudni - ha már a szimbolikát ilyen alaposan tárgyaljuk e topikban, - hogy a "régiek" (értsd: a holisztikus látásmóddal rendelkezők, az aranykor egységre törekvői, stb.) teljesen másként tekintettek a jelképekre, mint a ma embere!
Számunka a jelhez egy általánosan, közmegegyezés alapján elfogadott JELentés kapcsolódik. Ha meglátjuk a jelet, kigyullad a fejünkben az izzó, és mindenki ugyanarra gondol - leginkább.
A spirituálisan érett, orruknál tovább látó lények azonban nem ilyen automatizmus alapján működnek, hanem a belső tudás (mágia=erők tana, stb.) elvén TUDJÁK, LÁTJÁK,
hogy egy adott szimbólum mit hordoz, honnan ered!
Erők világában élünk; amit a modern tudomány is kimondott már: "minden energia"! -
minden egyfajta energetikai minőséggel, energiával bír. A jelképek is ilyen erőt, energiát
hordoznak, sőt ez a feladatuk! Nem azért alkottak jelképeket, hogy mindenki ugyanúgy bólogatva pl. a szkarabeuszbogárról ugyanarra gondoljon! Nem, az egyiptomi ember még
mágikus tudattal bírt, vagyis BELÜLRŐL TUDTA, hogy a szkarabeusz-jelkép (és az élő bogár) milyen megfelelések alapján hordozza azt az erőt, amivel összekapcsolták!
Érezte azt a minőséget, erőt. LÁTTA, BELÜLRŐL TUDTA. Igazi, élő tudása volt róla.
"Bár valóban a rózsa a legkedveltebb beavatási virág, ne feledkezzünk meg róla, hogy van egy társa, mégpedig a liliom, amely önmagában és társaival együtt is kiegészítője vagy helyettesítője lehet a rózsának."
Nagyon élvzetes a párbeszédetek! :)
Engedelmeddel a rózsa szimbolikájáról szóló részleteidet idézném majd a
Rózsakeresztesek topikban; bár már többször írtunk ezekről, de más "tollából" is érdekes olvasni erről.
Túl azon, hogy a beavatás, a felemelkedés általános szimbóluma a virág (rózsa, lótusz, liliom, stb.), mint a hegy is, a rózsának (lótusznak) konkrét testi megfelelője is van, méghozzá A SZÍV. A csakrák, a test örvénylő energiaközpontjai köztudottan kerék, virág formájúak, és a legtöbb csakrát virágként, lótuszként ábrázolják.
(Pl. koroncsakra=ezerszirmú lótusz, stb.)
A szív, mint a spirituális megvalósítás kiindulópontja és szimbólumai:
A szíven keresztül jutunk el a szimbolikától (metafizikától, filozofálgatástól) a VALÓSÁGIG, a szellemi megVALÓSításig.
A szív, Keleten "Lótuszvirág Gyöngye" (vö. a gnosztikus-manicheus Gyöngy énekkel, szikrával!), Nyugaton a hermetikus-alkímiai, belső-keresztény szimbolikában
"a szív rózsája", "rózsaszív".
A szív, a szív megtisztítása alapvető a spirituális tanításokban Keleten s Nyugaton: itt kezdődik minden, A SZÍV az érzelmi (asztrális) életünk centruma és a cél "a szív értelmének", a szívvel való gondolkozásnak a megszületése. Fej és szív egysége.
A szívről szóló tanítás esszenciái - néhány cím:
Buddha: "Szív-szútra",
Upanisádok, (több helyen is)
"A Szív tana": a teozófus Besant műve,
"Evilág útvesztője, szív paradicsoma": a nagy rózsakeresztes pedagógus, Comenius munkája.
"Az aranyvirág fakadásának titka" - taoista alkímiai bölcselet, stb.
Helena Blavatskyt nem is azért idéztem, mert a tudományosság képviselője lett volna, hanem mert óriási tudásanyagából néha meglepő megállapításokat tett, persze sokat tévedett is, mint ahogy a többi 19. századi okkultista szerző, E. Levi, Paul Christian és a többiek is. Blavatsky asszony bár nem tudós volt, de elég csodálatraméltó, ahogy kezelte adatait, azok óriási mennyisége ellenére. Sokan azzal vádolták, hogy plagizált vagy jóval kevesebb forrásmunkát használt, mint állította...szóval még ez is lehet, de jó pár dologban -az adatok kavalkádja ellenére- olyan meglepően élesen látott, hogy csak csodálkozik az ember. Holott, nem mindegy kit, miért, hogyan idéz valaki, s így más szavaival vezeti az olvasott végül is abba az irányba, merre maga is halad... és a legélesebb meglátással búvárolta ki az anyagokat. Önmagában véve a teozófia irányzata, amit képviselt, a gyökérrasszokkal, a fel-le süllyedő kontinenseivel, hibridfajaival és más hasonló eszelősségeivel, rám sohasem hatott, untatott, mindig is sületlenségnek tartottam, s nem értettem, hogy a fenébe juthatott egy olyan valaki, aki a részleteknél oly kiváló meglátásokat is írt, s oly pompásan szedte forrásait, ennyire eltájolt következtetésekre...? Végül is a két nagy munkája ma is élvezhető, és a bolondságait éppen ezért, meg is bocsátottam neki...
"Viszont az egész gyökerét én arra vittem vissza, hogy a rózsa, mint növény a hajdani Vénusz bolygóról került a Földre, s éppen ezért, úgyszólván önkéntelenül vált a vénuszi istennők, titkos társaságok, misztériumok szimbólumává... mert ez a legrejtettebb tartalma az egésznek... s amit egyetlen okkultistánál sem találtam meg ilyen egyértelműen leírva, ahogy azt most itt előadtam." Ennek azért messzemenő következményei vannak, pl. DNS analízissel kimutathatónak kellene lennie; persze attól függ, hogy a két hipotetikus bioszférát mennyiben képzeljük egymástól függetlennek...
Blavatsky azért eléggé kétes személyiség volt, kétes intenciókkal. A furcsa vele kapcsolatban valóban az, amit 'sajátos magyarázatok'-nak nevezel. Vagyis vett egy jó adag, nem mondanám, hogy közkeletű, de hozzáférhető információt, és ezt bekeverte valami azoktól idegen logikával. Hogy ez honnan ered, szerintem az az igazán érdekes. Mert hogy nem a Tibetben Székelő Mesterektől, az egészen valószínű a kutatások alapján (megint csak Guenonra utalok); szóval nekem úgy tűnik ezek alapján, hogy az ő tibeti meg egyéb mesterei csupán hamisítványok, amik a valódi 'mestereit' (kiképzőit) hivatottak leplezni.
Vajon kiktől eredhet ez az értesülése az 'élőlények csíráit' tartalmazó ládáról, vagy edényről? Hasonlóan furcsa elszólása van Crowley-nek is a Moonchild-ben egy helyütt, ahol a Smaragdtábla egy parafrázisát hozza: "Ó csodák csodája! Ó mágikus mód! Mindennek alapja egyetlen csavaros kód! (O marvel of miracle! O magic mode! All things adapted to one circling code!)"
