Bármerre nézünk, egyre többet tapasztalhatjuk, hogy a Női nem képviselői "elmachosodnak". A gyengéd, kedves Nő mintha eltünne és helyette agrasszív, törtető, kegyetlenkedő, türelmetlen hárpiák vesznek körűl bennünket. A mimózalelkű, érzékeny, kedves, gyengéd, igazi Nők hova lettek?
A családokban háború és villongások keserítik az életet. A gyerekek ezt látják, szenvedik. Mit lehet tenni ez ellen?
Ha igénylik az unokákat, akkor hagyd őket néha náluk, élvezkedjenek, örüljenek a gyerekeknek. Ha nem igénylik, akkor még ennyit sem kell megtenned. (Nálunk sem énrám, sem az unokákra nem igazán kíváncsiak, ehhez szoktam, így alakítottam az életünket.)
Egyébként pedig nem kell foglalkozni velük, mint Gabi is mondta, a saját életeteket kell kialakítanod. (Én is vágytam volna rá, ha néha megnézik a gyerekeket, de volt, hogy egy évet is kibírtak az élmény nélkül, sőt, újszülöttet is én vittem vonattal 3 hónaposan, hogy lássák. Már engem zavart, hogy nem tudják, milyen az unokájuk.)
A lényeg, hogy a férjed a Te partnered, ezt kell mindeg eszközzel erősítened.
en valoszinuleg minimalisra csokkenetem a talalkozasok szamat,es megprobalnek nem vitatkozni veluk,hiszen az ilyen beallitottsagu embereket nehez megvaltoztatni...Eld a sajat eletedet es probald meg oket kikapcsolni belole....
Ő is igazságtalan bunkóságnak tartotta és mondott is egy-két cifrát, aztán ő is félbehagyva az ebédet távozott.
Ithhon megvígasztalt és azt mondta ne törődjek vele (könnyű azt mondani...), ő tudja, hogy jó anya vagyok és csak az a baja az apjának, hogy állatira sajnálja tőlem azt a 2 nap pihenést (ami egyébként ennyi idő után már jól esett, mellesleg a fiacskája sokkal több időt tölt kikapcsolódással, na mindegy...)
Megjegyzem állatira nagyképűen hangzik, hogy valaki azt mondja: "igenis jó anya vagyok", pedig belül az anyai szív érzi, hogy így van-e vagy nem.
Micsoda nagy szavak...Pedig ha belegondoltok igaz.
Sajnállak, s meg tudom érteni a helyzeted. JObb lesz, ha minél kevesebbet jársz feléjük, menjen a férjed nyugodtan, amennyit akar, de te a nyugalmad érdekében, NE! Engem mással zaklattak, de 5 éve 250 km-re költöztünk, meg évente egyszer-kétszer mentem. Így nem voltak itthon 1 hétig tartó pityergések, esetleg ajtó csapkodások. Tudod milyen klassz programjaim vannak a hat éves fiammal, amikor apja elutazik. MIndent előre lezsírozok és szinte csak aludni járunk haza.
Az az érzés, hogy lehetnénk együtt békességben rövid idő alatt elmúlt, csak egy-két szemétségnek kellett eszembejutnia. Szépen megkeményedett a szívem.
Örömmel látom, hogy sokan próbáltok tanácsot adni,és köszönöm.
Jó hírem van, úgy tűnik normalizálódik a helyzet és lassan helyreáll a családi béke, férjem belátta, hogy ha kevesbbet jár horgászni és többet foglalkozik velünk, a veszekedések száma szinte nullára csökken.
Egy nagy vita eredményeképp a május elsejei ünnep első 2 napját kettesben töltöttük, Esztergomban jártuk a várost és Dobogokőn csodáltuk a tájat és ami a cél volt: rengeteget beszélgettünk kettőnkről. Azt hiszem sikerült meggyőznöm őt, hogy anyósom nem a mi családunk és nem velünk él, ebből következően semmi köze kettőnk problémáihoz.
Egyébként a 2 nap alatt az én édesanyám (aki az első szóra azt mondta, nyugodtan menjünk kettesben, ha erre van szükség) vigyázott a gyerkőcökre, akik nem érezték hiányunkat, tök jól elvoltak.
Szóval a "nászút" után a múlt hét olyan volt, mintha kicserélték volna a páromat és én is új erőre kaptam.
DE MOST JÖN A CSAVAR A TÖRTÉNETBEN!
Tegnap anyósoméknál töltöttük a vasárnapi ebédet és most az apósom támadt nekem. "Anyák napi köszöntőként" azt találta mondani, hogy én nem szeretem a gyerekeimet, nem viselelm gondjukat és nem foglalkozok velük, és mellesleg a 3 éves fiamat csak azért küldtem oviba, hogy ne legyen láb alatt.-ja és különben is milyen anya az ilyen, aki a fél éves kislányát két napig egyedül hagyja.
Itt szikrát sem kaptam, fogtam magam és otthagytam őket.Itthon persze sírógörcs meg minden volt, gondolhatjátok.
Főleg azért bánt a dolog, mert jó anyának érzem magam. Még eddig mindenki csak jókat mondott a gyerkőcökről, Gergő az óvodába 1 hét alatt beillszkedett és a többiek kedvence lett, konfliktusa még eddig senkivel sem volt.Réka is mindent tud, amit 6 hónaposaknak tudni kell.Szóval foglalkozok velük, itthon is mindig rend és tisztaság van.Másról se szól az életem, csak a gyerekekről
Csak ezért nem értem, mivel szolgáltam rá erre, szerintem az anyósom keveri a sz..t.
Bezzeg ő tökéletes, a gyerek mikor náluk van egyedül hagyják az udvaron játszani, ami nem lenne baj, csakhogy szöges deszkától a vad kutyán át a fedetlen emésztőig minden van, a tisztaságról nem is beszélve.
Hát azt hiszem majd ezek után kevesebb időt tölt náluk,vagy ők jönnek el hozzá.
Hát ez van, már többször rájöttem, hogy a falusi butasággal nem lehet mit kezdeni.
Megint kisregény kerekedett a gondolataimból, de mint mindíg most is jólesik ezeket leírni.
tul sokaig eltem egyedul ,tul sokaig kellett nekem lennem a ferfi es a no egyszemelyben,nekem kellett mindent egyedul megoldanom otthon,a munkahelyemen,a gyerekkel......Ez megkemenyitett annyira,hogy ne turjem el senkitol,hogy iranyitson..Ez nem jelenti azt,hogy egy okos ferfi nem tud:)Csak nem paracsszoval...
ez nalam is furcsan nyilvanul meg.Eleg onallo es onfeju vagyok,tehat nekem ne mondja meg soha senki,mit KELL csinalnom.De onszantambol megcsinalok egy csomo hagyomanyos noi dolgot....Ellneben bar meg tudnek csinalni ezer dolgot,megsem teszem.Megvarom,mig hazajon a pasi,hogy kicserelje a villanykortet es nem tankolok,hanem rezegtetem a szempillamat es elkuldom tankolni:)
Viszont ha kell,furok-faragok,festek,tapetazom,de csupan kedvtelesbol...
Sokszor gondolkodom azon is, hogy a pasiknak miképp lehetne segíteni, hogy hamarabb magukra találjanak. Mert ugye alapból nem fogadnak el semmilyen segítséget. Sok pasinál ez úgy nyilvánul meg - mármint, hogy nem ők a család fejei - hogy kőkeményen elkezdenek dirigálni otthon. Az én exem egyszer leültetett és azt mondta, hogy innentől be kell számolnom minden fillérről ( közös pénzből összehozott vállalkozásunk volt), és mostantól ő dirigál itthon, ergo én azt csinálom amit ő mond. Akkoriban sportoltam is. Alapból le akart tiltani erről. Én viszont az a nőtípus vagyok, akit szívesen nevel gyereket, mos, főz, takarít, dolgozik - DE! - csak akkor, ha ez nem parancs. Sosem lehetett az konyhába láncolni engem. Egyszóval berágtam, jó kis parázs vita lett belőle. Ez már a végpontja volt a házasságnak, az egyik utolsó jelenete. Akkor én agresszív voltam, mert nem hagytam magam totálisan elnyomni? Mert belázadtam a hülyeség ellen?
A másik véglet a férfiaknál, aki befordul. Jó esetben csak csöndben van, és totál papuccsá válik. Mert valljuk be, vannak nők jópáran, akik élvezik ezt. De van, aki máshol éli ki a vélt vagy valós elnyomást.
És mi van akkor, ha egy nő megtalálja az arany középutat? Tudja, hogyan terelgesse kedvesét a kívánt irányba. De a tudatában mégis ott van, hogy ő az erősebb, holott ő nő akarna lenni?!
Brutális utcai gyilkosság: esernyővel szúrták szemen
Brutális bűncselekmény sokkolja Olaszországot: a rendőrség két asszony után kutat azzal a gyanúval, hogy a római Termini pályaudvaron esernyővel agyonszúrtak egy 22 éves nőt.
Index/MTI (ugyelet@mail.index.hu) 2007. április 29., vasárnap 18:14
A térfigyelő kamerák felvételeit vasárnap sugározták a televíziós állomások, a körözéshez kiadott fényképeket az újságok az első oldalon közölték.
Az áldozat, Vanessa Russo csütörtökön munkába igyekezett, amikor egy esernyő hegyével szemen szúrták. A fiatal nő belehalt sérüléseibe, az esernyő hegye ugyanis átszakított egy artériát.
A rendőrség vizsgálja azokat az információkat, amelyek szerint a nő vitába keveredett a feltételezett tettesekkel, miután azzal gyanúsította őket, hogy el akarják lopni a kézitáskáját.
kezdettol ezt probalom meg elmagyarazni..100%-ig egyetertek....a nagy emnacipacio,a ketkeresos csaladmodell atlenditette mindket nemet a lo tulso oldalara.. A ferfiak nemigen tudnak mit kezdeni azzal,hogy mar nem ok a csalad fejei,"halabol" a nok kicsit harciasabbak a kelletenel....
Azt hiszem ,a nok tobbsege kezdi megtalalni magaban es a tarsadalomban az egyensulyat,mig a ferfiaknak sokkal tobb ido kell ahhoz,hogy az uj helyzetet sajat kepukren tudjak fomalni..Ebbol kovetkezik,hogy az a no,aki kiall az erdekeiert,aki nem dugja onkent a fejet az igaba,azonnal agressziv..
Sziasztok. A topik alap témája a : miért lesznek agresszívak a nők - keltette fel az érdeklődésemet. Ezen sokat gondolkodtam régen is, most is. Félig túl vagyok egy eléggé elhúzódó váláson. Szerencsére boldog párkapcsolatban élek mostanában. Tehát jutott rosszból, jut jóból is. Nos, a volt házasságomban az exem hosszú ideig képtelen volt egy normális, önálló döntést hozni. Kénytelen voltam sokmindent magam csinálni emiatt. Ezáltal (szerintem) keményedik a nő, hisz az ő vállán van az a teher is, amit alapvetően a férfinak kellene viselnie. Azután csak felnőtt a saját feladataihoz, és picit át is lendült. Emiatt engem szinte mindenből kirekesztett, engem is alkalmazottjának tekintett. Na ez volt a másik ok, amiért berágtam. Az ilyesmi általában egy ideig gyűlik, aztán robban. Főleg ha társul mellé hajszolt munkatempó, veszekedések...stb. Nincs mit szépíteni, nem álltam szó nélkül a dolgait. Tehát agresszívan reagáltam. De ez csak az én sztorim. Manapság viszont azt látom (sajnos, és tisztelet a kivételeknek), hogy a pasik gyengék, döntésképtelenek, totyognak, bénáznak és még sorolhatnám. A nők kénytelenek megerősödni, kézbe venni egy csomó dolgot. Jóformán ellátják a férfi és a nő szerepét egyben. És ezzel együtt jár/hat az agresszió. ( nyilván nem a gyerekeit verekedésre sarkalló anyára gondolok ) Nem akarom direktben a pasikat okolni, de bizony benne van kezük a dologban.
Hozzászólásom első része Minipipi problémájára a véleményem.
A második részben általánosságban fejtem ki, hogy szerintem mi a tartós, kiegyensúlyozott kapcsolat egyik alapja, mert nem vitás, sok összetevős a dolog.
A Ti kapcsolatotok - leírásod alapján- pontosan a véleményemet példázza. Nem mindent kell kimondani vagy írásba adni, pontosan ezek a "tudja meddig mehet el" jelzik az másikra való odafigyelést...
Megerőszakolták. és szörnyű tettüket filmre is rögzítették annak a pedofilhálozatnak a tagjai, akik a napokban buktak le Olaszországban. A hatóságok szerint óvónők "szállították" az áldozatokat.
MTI (ugyelet@mail.index.hu) 2007. április 27., péntek 12:39
Tizenhat óvodáskorú lány- és fiúgyermek esett egy pedofilhálózat áldozatául az utóbbi évek folyamán Olaszországban, a Róma melletti Rignano-Flaminio településen. Tagja volt a hálózatnak három óvónő is, ők "szállították" a három-ötéves áldozatokat a gondjaikra bízott gyermekek közül pedofil megbízóiknak.
A pedofilok leggyakrabban az egyik óvónő lakásán erőszakolták meg a kicsinyeket, a nyomozók gyanúja szerint előbb valamilyen droggal elkábítva a gyermekeket. Az egészet filmre vették, és jó pénzért eladták az interneten. A rendőrség eddig hat gyanúsítottat vett őrizetbe, jelentették be pénteken.
1998 óta 75 ezer olyan internetes oldalról tettek bejelentést Olaszországban a hatóságoknak, amelyeken pedofil anyagokat kínáltak eladásra. Nemzetközi szervezetek becslései szerint évente ötmilliárd dollár haszonra tesznek szerint az ilyen anyagok értékesítői. A fotók általában 30 és 100 euró közötti áron kelnek el, a filmekért akár 300 eurót is elkérhetnek.
Giuseppe Fioroni közoktatási miniszter olyan törvénymódosítást kezdeményezett a minap, amely lehetővé tenné, hogy már az első fokon meghozott elmarasztaló bírói döntés után elbocsáthassák állásából az ilyen ügybe keveredett tanárt, óvodai nevelőt. (Jelenleg csak a jogerős, megfellebbezhetetlen végleges bírói döntés után van lehetőség az elbocsátásra.)
Másfelől kezdeményezte az internetes tartalmak szűrését is, hangsúlyozva, hogy az ilyetén szűrés semmiképpen sem lenne gátja a gondolatok szabad áramlásának és a kulturális cserének, csakis a kiskorúak védelmét szolgálná.
ez igy nem teljesen igaz....nalunk a pasi nagy pecas,de o maga erzi azt,hogy mikor sok,mikor erzi ugy,hogy jogos lenne a reszemrol,ha szolnek,hogy tulzasba viszi
cserebe en nem szolok,hiszen tudom,hogy ez milyen fontos neki....ez nem jatszma,egyszruen mindketten erezzuk,meddig mehetunk el....
„Hasonló a hasonlónak örül”
Ez egy latin mondás, de igazsága vagyon…
Ha most nincs közös témátok, mert nincs, hiszen ő inkább –némi anyósi bíztatásra is szerintem- horgászni megy, mint Veled legyen, akkor ez már eleve így volt, csak nem vettétek észre, vagy nem akartad észrevenni.
A házasság egyébként is véd- és dacszövetség a világ ellen, de ha a koalíciós partnerek alapvető dolgokban nem egyeznek, akkor vagy nem is ille(ttek)nek (?!)össze, vagy az egyik félnek már nem is fontos ez, az egész, csak van annyira alattomos, hogy a másikat lépéskényszerre provokálja…Ne haragudj
Egyet se, mert az OFF! De azért az anyuci szerepét minden esetben érdemes megvizsgálni, (már az apucién kívül, persze).
Én nem arról beszéltem, hogy a férfiak agresszívak lesznek, hanem arról, hogy ez egyes nőknek milyen fontos cél, eszmény, továbbá, hogy tkp. sok nőben, köztük ezekben is, mennyire nincs meg a szeretet, az ún. anyai érzés, gyermekei iránt.
A finom női lelkek, a mélyen érző anyák! Akiknek csak az számít, hogy a hím genetikai utódjuk, sikeres, agresszív állat legyen! És még csak nem is értik, utólag se, hogy milyen embertelen állatok voltak!
Az Irakból hazatért apát is megdöbbentette a videó, amin 3 és 4 éves gyerekei verekednek össze az anya és a nagymama unszolására. A két gyerek teljes erőből verte egymást. A verekedés megszervezésében résztvevő négy nőt felfügesztett börtönbüntetésre ítélték Angliában.
Index/MTI (ugyelet@mail.index.hu) 2007. április 22., vasárnap 9:43
Egyéves, két év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és száz órányi közmunkára ítélte egy brit bíróság azt a négy nőt, aki két kiskorú gyereket verekedésre kényszerített, hogy lefilmezze a "jó kis bunyót".
A 21 éves Zara Care, a két kisgyerek anyja, továbbá két nővére és 48 éves mamája szervezte meg a verekedést a kétéves kisfiú és hároméves kislány között. A nők addig piszkálták és sértegették a két gyereket otthon, a család nappalijában, amíg azok sírva egymásnak nem estek. A kisfiút a lány kezét szorongatva többször megütötték, majd arra bíztatták, hogy ne legyen már olyan „gyáva buzi”, hogy eltűrje, hogy egy lány megveri. A videófelvétel tanúsága szerint bekiabálásokkal buzdították a gyerekeket, és hangosan nevettek a jeleneten, amikor a két testvért már újságokkal és fogkefével verte egymást. A felvétel egy pontján ráadásul az egyik nő egy hajkefét ad a kisfiúnak, hogy azzal üsse meg a nővérét.
Az így készült filmet Care asszony férje fedezte fel, aki Irakban teljesített katonai szolgálatot és még az ott átéltek ellenére is megdöbbentette a látvány, amint a két bőgő kisgyerek teljes erőből csépelte egymást a felnőttek nagy derültsége közepette. A férj David Gittins egyébként már nem élt együtt a nővel, mivel az levélben szakított, és a gyerekekkel együtt az anyjához költözött, míg a férfi Irakban szolgált.
„Hallatlan kegyetlenség és szívtelenség volt a maguk részéről rosszra kényszeríteni a gyerekeket csak azért, hogy szórakozzanak" - oktatta ki a plymouth-i bíróságon az ítéletet kihirdető bíró a kegyetlen családtagokat. A bíró beszédében különösen a nagymamát ítélte el, aki az anyával és nővéreivel ellenétben egyáltalán nem tanúsított megbánást, mert a maga részéről úgy vélte, hogy semmi rossz nem történt, a verekedés "csak edzi a gyerekeket".
A bíróság a döntésben a gyerekek felügyeletét az apára és annak szüleire bízta.
1. Ez a Ti problémátok, kár is volt anyóst ebbe belekeverni.
2. Olyan nincs, hogy csak a férj diktál, illetve ha igen, akkor el kell döntened, hogy ez neked megfelel-e hosszú távon. Beszélni kellene vele. Korábban hogy volt ez, nem beszélgettetek arról, hogy milyen közös életet terveztek magatoknak?
3. Mi volt a második gyermek érkezése előtt? Már akkor is ennyit volt távol?
4. Tudom, hogy nehéz új kapcsolatokat teremteni idegen, főleg falusi környezetben. (Egy apró ötlet, próbálkozz a gyerekek felől, vállalj valamikorra kisgyereket. Eleinte hátha anyuka nélkül elengedik - addig mehet anyukája kapálni. Mintha vigyáznál rá, lehet, még hálásak is lesznek érte. (Hozzánk is csak jöttek a gyerekek, az enyémek alig-alig mentek.) Aztán lehetne valami semleges helyszínt keresni, hátha a Ti jólétetektől félnek. Hidd el, ilyen is van.
5. Esetleg felújíthatnád a régi kapcsolataidat. Ha van autód (de vonattal, busszal is 5 hónapos babával én már közlekedtem), a gyerekeiddel mehetnél a régi barátaidhoz is. Nem kell otthon besavanyodnod, még ha anyósod így is látná jónak.
6. A férjed pedig mellesleg néha a nagyobbik gyermekedet is elvihetné horgászni, a kisgyerekek ezt szokták élvezni, s ráadásul rengeteg új ismerettel is gazdagodnak közben (biológia, környezettan, kézügyesség stb.). Az én lánykám 3 éves korában már csak úgy kapkodta ki a vízből a sneciket.
miert???? Miert o keressen? Eebbol annyi latszik ,hogy csak szamara fontos,hogy ez a hazassag az is maradjon.En biztos nem bohockodnek egy pecabottal csak azert,hogy a parom hajlando egyen idot szanni ram...Nehogymar
Beszelgetessel,meggyozessel vagy megerti,hogy ez igy nem jo es sikerul valami kozos kompromisszumos megoldast talalni,de azert masodszor is mondom,nincs az a ferfi,aki miatt bohocot csinalnek magambol,megereoszakolnam magam azzal,hogy erolkodesbol nekem is pecaznom kelljen,ha egyebkent utalom.....Ha neki fontos,jojjon o velem a kezimunkszakkorbe
Had tippeljek: a ház a férjed nevén van, ő örökölte, vagy az ő jövedelméből épült. Neked nincs 3 diplomád esetleg csak gimis éretségid van.
A pasi szerint: laksz egy házban, ami az övé, ha ő nem tart el akkor éhen halnál. ergo: cseléd vagy.
Ha válaszút elé állítanád attól tartok jönne ezzel: nincs hol laknod, nincs miből eltartanod magad a 2 gyerekkel, neki van pénze ügyvédre. Vagyis vagy kussolsz, vagy mehetsz ahova akarsz és majd jól elveszi tőled a gyerekeket. Tudom, te most nem akarsz válni, de úgy látom, ha kérsz az nem érdekli, követelsz az pedig ilyen szélsőségig is elmehet.
Mielött leülteted és elmondod milyen rossz neked, készülj fel. Gondold el mit mondasz, mivel tudod zsarolni. Milyen érved van, hogy jobb belátásra bírd? És készülj fel gondolatban, válás esetén mit hogyan tennél. Ha érzi a határozottságot, eltökéltséget rajtad felfigyel rád. Ha csak "picsogsz" neki, a szőnyeg alá söpör.
az en parom is nagy pecas..Ha egymas utan 2 hetvegen akar pecazni,akkor laposkuszasban keretszkedik el,en meg nagy kegyesen mindig elengedem:)
Tehat o is erzi,mikor sok es ez szvsz nagyon sokat szamit.Nagy kulonbseg azonban,hogy o minden estet velunk tolt,sokat beszelgetunk,es ha itthon van hetvegen kozos programokat csinalunk gyerekestul /neha kettesben/
Képzeljétek tegnap este drágalátos párom bejelentette, hogy ő ezentúl minden hétvégén horgászni megy. Eddig is járt(a zsákmány mennyiségét ne firtassuk...) havonta egyszer. Azt mondtam, az még elmegy, oké. De minden hétvégén, mikor hétközben is alig váltunk két szót...
Szóval modtam neki, hogy tuti, hogy ennek így nem lesz jó vége.
Erre ma délben az anyósom nekem támadt, hogy mi az hogy örökké csak veszekedni tudok és különben is fogjam be a számat, vegyem már észre, hogy milyen jól élünk és különben is az ő fiacskája örökké hajtja a pénzt és mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás.
Hát igen, mindenkinek.Kivéve engem.Mondom az anyósomnak, hogy mióta 3 éve a nagyobbik gyerkőc megszületett(kisebbik 5 hónapos) írd és modd 1 egész délutánt tudok megemlíteni, amit én kikapcsolódással töltöttem egymagam. A barátnőmmel kávézás közben beszélgettünk és moziba mentünk(mellesleg ez a gyerekek előtt rendszeres , amolyan csajos nap volt mindig).
Erre azt kaptam, hogy én szültem a gyerekeket és mit képzelek, az anyaság ezzel jár. Hoppá.
Lehet, hogy nem tartozik ebbe a fórumba(inkább kismama panaszkodósba), de szerintetek ez így van rendjén?
Attól hogy 2 gyönyörű és okos gyerkőc anyja vagyok, szóval onnantól kezdve én egymagam már nem is létezem, csak egy robot vagyok, aki mindig csak másokat szolgál ki és saját igényeit, vágyait örökké a szőnyeg alá söpri?
Hát szóval ez a falusi felfogás nem egyezik meg azzal, amit én boldogságnak neveznék.
Én azt gondolom, hogy akkor lennék boldog ha a férjem szakítana rám időt és legalább érdeklődést mutatna a lelki problémáim iránt, és ha néha (szerintem pl havi 1 esetleg 2 nap még nem a világvége a gyerekek nélkül) én is azt tehetném amitől jól érzem magam, ha már egyszer a párom minden hétvégén azt teszi(a sakkról nem is beszélve)
Csak ennyi.
Bocs, megint sikerült egy kisregényt idevarázsolnom.
en eltem 20 evig egy szenvedelybeteg alkoholistaval..hidd el,mindent megprobaltam,de ha o nem akarja,es nem latja be,hogy beteg,nem lehet segiteni rajta...csak az ido telik
Itt egy szenvedély betegségel állunk szembe.Ezeknek az embereknek sajátos
nyelvezetűk van és álltalában csak a szenvedélyűkőn keresztűl lehet kommunikálni
velűk,ez esetbe a sakk téma egy kiinduló pont lehet a társ közeledéséhez.
