A fizikában is értelmes okokat firtatni és feltárni. Pl. annak oka, hogy a fa úszik a vízen az, hogy kisebb a fajsúlya a vízénél.
Az ok firtatására a választ az jelenti, hogy a jelenséget már ismert egyszerűbb törvényekre vezetjük vissza, elméleti, logikai úton.
Ennek vége szakad akkor, amikor az elmélet alapköveit alkotó axiómákig jutunk magyarázkodásunk során.
Az axiómák okait pedig tényleg nem magyarázzuk mással, mint hogy minden eddigi tapasztalat erre mutat, stb. Persze itt hozzá tesszük, hogy mindez az elmélet érvényességi körén belül igaz. Ezen a szinten igaz, hogy a fizika nem magyaráz okokat, csak feltár és modellez jelenségeket.
reumasmokus példájában azonban két eset keveredik.
1.
Ugyanazon a test hosszát két megfigyelő különbözőnek állapítja meg. Nincs semmi folyamat, változás, összemenés, nincs tehát aminek oka lenne, nincs értelme ilyen okot keresni.
Annak lehet az okát keresni, hogy miért lehet ugyanazon test hosszára különböző adatot kapni. Ez a kérdés amiatt vetődik fel, mert nem ehhez vagyunk szokva.
2.
Egy a megfigyelőhöz képest mozgó testet megállítunk, és nézzük, hogy mekkora volt a test hossza a mozgás során, majd akkor, amikor megállt.
Nos, egy testet igen sokféleképpen meg lehet állítani, és mindegyik során másképp változik a mérete. És hogy végül mekkora lesz, az attól is függ, hogy milyen anyagi tulajdonságai vannak testnek. Mondhatjuk pl. hogy úgy állítjuk meg, hogy se a mozgás során, se akkor, amikor áll, ne legyenek benne deformációval kapcsolatos belső erők. Vagy mondhatjuk, hogy úgy állítjuk meg, hogy közben mindig legyen nyugalmi hossza, és ez állandó legyen. Ez utóbbit igen nehéz gyakorlatban megvalósítani.
"klasszikus fizika állapotváltozások okainak feltárásával"
A fizika nem foglalkozik okokkal, hanem modelleket ad a megfigyelt jelenségekre. Ezért kérdeztem visszább tőled, hogy mi az oka annak, hogy az asztalomról lelökött ceruza egyenletesen gyorsulva esik a talaj felé?
diszlexiát kellett volna írnom, nem pedig autizmust
Egy kicsit furcsa ez. Szerintem diszlexiát sem kellett volna írnod, lévén az beszédzavar; sőt, mielőt rápróbálsz, nem is diszgráfiát, mert az a írás zavara - hanem diszkalkuliát, ami kifejezetten a formulákban való eligazodás zavara.
Ahhoz képest, hogy magad szenvedsz benne, kissé furcsállom, hogy nem tudod, mi is az.
Kérdésemet azon ok folytán vetettem fel, mert régebben reumasmokus 59656 hsz-ban ezt írta:
Ha a test mellettünk áll, akkor mi az ő saját koordináta-rendszerében vagyunk. Tehát számunkra is 50 lesz a hossza. De ha mozog, akkor számunkra 40.
Sajnos, az a helyzet, hogy összement. Most lehet anyázni.
Erre Te megkérdezted tőle:
Nem anyázni kell ilyenkor, hanem kérdezni: Mitől (mi ok folytán) ment össze?
Magam részéről nem értek egyet a szóhasználattal, hogy összement, én azt írtam volna: kisebb, rövidebb. Te viszont rákérdeztél az összemenés okára.
Kíváncsi voltam, hogy miért gondolod egyáltalán, hogy összement, és hogy ennek valamiféle oka lenne.
Ezért kiagyaltam egy másik példát, ami most árfogalmazva így fest:
Egy állomáson gyorsan áthaladó vonaton egy ember kényelmes tempóban sétál előrefelé. A bakter megállapítja, hogy emberünk még a vonaténál is nagyobb sebességgel halad előre.
Kérdeznéd-e, hogy mi ok folytán gyorsult fel?
(Szerintem ugyanis nem gyorsult fel emberünk, mint ahogy reumasmokus rúdja sem ment össze, így tehát az okokat firtatni se helyénvaló.)
Egyébként NEM a képletek, hanem inkább az emberi érzelmek "olvasása" okoz problémát az autistáknak, a képletekkel kiválóan boldogulnak, sőt, vannak közöttük olyanok is, akik pl. a differenciálegyenletek nézegetése közben "visszafelé következtetve" képesek rájönni a deriválás és az integrálás szabályaira:))
Igazából az emberi nyelvek is hasonló tömörítő algoritmusok, akkor most ezért is sajnálkozzunk?
Egyébként nem a tömörítés a lényeg, hanem hogy mindenfajta értés tanulás és képzettség kérdése. Maga az olvasás is tanulási folyamat eredménye, az iskolában hónapokat (egyes nyelvek esetén éveket) szenvednek a diákok az elsajátításával. Persze a mai kutatások szintjén szükség van speciális képességekre is, elvégre nem lehet mindenki fizikus.
Egyébként vannak zseniális és bevallottan autista matematikusok (itthon is). A talán legnagyobb élő matematikus Terence Tao is autista gyanús, az egyik testvére ténylegesen az (ő sakkban nagy). Biztos fizikusoknál is van ilyen, azt a szubkultúrát nem ismerem.
Nyugodtan tedd fel a kérdésed, ha van; vagy válaszolj egy felmerült kérdésre, ha tudsz; de abban nincs sok ráció, hogy beírsz egy választ, amihez nem tartozik kérdés, és még csodálkozol is, hogy miért nincs nagyobb lelkesedés...
Elég sokan járnak ide. A topik kiemelkedik a tudományos topikok közül a terjedelmében, közel 60000 üzenet van itt. Amúgy a fizikát valóban nem az index fórumán írják, hanem szakfolyóiratokban.
Ezt a számítást azon állításod igazolására akartad felhasználni, hogy vízhullámokkal számolva is megkapható a specrel? Nem is volt benne sehol se víz se vízhullám... Nem látom hogyan igazolhatná ezt az állításodat?
A specrel alkalmazásával kiszámoltad valamiről hogy rövidebb. Ezt írtad le jó hosszan a képletekkel.
Ezután írtad, hogy lehet anyázni. De nem írtad, miért gondolod hogy anyázni lehetne??? Egy specrel tagadó nyilván kifogásolná. De aki elfogadja a specrelt, miért tenné?
A specrel azt mondja hogy rövidebb lesz, te erre az esetre ki is számoltad. Anélkül is tudtuk, de nem árt ha a gyakorlod a számolást, OK. És?
"A vízben terjedő hullámok periódikus mozgásával mérve az időt, visszakapjuk a specrelt."
Természetesen nem kapjuk vissza, mivel a vízhullámok nem konstans sebességűek minden megfigyelőhöz képest.
Ha a csónakosoknak előírod azt is, hogy hogyan mérhetik az időt, akkor speciális esetekben kaphatsz hasonló eredményt. De általában nem. Még akkor sem, ha kizárólag vízhulámokkal mérhetnek időt.
Amit korábban kiszámoltál, abban semmi meglepő nincs. Amit az álló rendszerben számoltál, az newtoni és specrel számolással is pont ugyanolyan, minkét rendszerben jó számolás.
Ezután a specrel módszerével átszámoltad egy másik rendszerbe, így ez természetesen a specrel szerint jó és korrekt.
Newton szernit nem lenne jó, mert Galilei trafót kellett volna használnod, amiben az idő nem változik a transzformáció során.
Hogy aztán az egészet miért csináltad az rejtély, mert utána úgy tettét mintha ez egy érdekes eredmény lenne amin meg kell lepődni.
A vízben terjedő hullámok periódikus mozgásával mérve az időt, visszakapjuk a specrelt.
Sajnos rossz hírem van. Amit így kapsz, az egészen biztosan nem a specrel.
Tudom, sokaknak ez nem tetszik, de akkor is tény.
Ez nem szimpátia kérdése. A kísérleti eredmények félreértelmezéséből a féreértelmezés lehet tény. Jelen esetben erről van szó, ha tetszik neked, ha nem.
Mivel a hossz relatív mennyiseég, ami függ a reéatív sebességtől.
Persze azonnal vissza lehet kérdezni, hogy mitől, mi ok folytán relatív mennyiség a hossz, miért sebességfüggő.
Egy jelenséget egy másikkal magyarázni akkor érdemes, ha az a másik egyszerűbb és alapvetőbb. Az hogy a fény határsebesség és a világunknak jó modellje a specrel, annyira alapvető és egyszerű, hogy nem lehet egyelőre még alapvetőbb és egyzerűbb dolgokra visszavezetni.
Emiatt az előre elkészített válasz lehetőségeid közül 1,3,4,6 szerintem egyaránt megfelelő.
A 2 igaz ugyan, de ez nem valamiféle mélyebb ok hanem egyszerűen a megfigyelés modellje, a jelenséget leíró matematikai konstrukció. A mi megártésünk, gondolkodásunk gépezete ha úgy tetszik.
A 6 nem jó válasz tobb okból. Egyrészt érdemes feltenni a kérdéseket, mert az olyan válasz is érdekes lehet ami azt mondja: nem tudjuk. Ennek is vannak változatai: még nem tudjuk de bízunk benne, elvileg se tudhatjuk, eldönthetetlen, értelmetlen kérdés stb.
A másik, hogy a viág tágulása nem egy tovább nem egyszerúsíthető valami. Többféle tágulás lehetséges más-más modellekkel, vagyis bontható egyszerűbb, alapvetőbb dolgokra.
"Sajnos, az a helyzet, hogy összement. Most lehet anyázni."
Nem igazán értem, hogy miért kellene anyázni? A specrel pontosan azt mondja, amit te - nyilván, a specrellel számoltál végig - miért lepődne ezen meg bárki?
Most legyen egy v sebességgel mozgó test, aminek a hossza L. Ha a fotont a közepéről indítom, akkor mennyi idő alatt éri el a mozgási irányba eső végét a testnek?
Már csak azt kellene tisztázni, hogy mihez képest mozog v sebességgel, és az amihez képest mozog v sebességgel, az mihez képest áll. Hogyan lehet ezt mérésekkel tisztázni. Ilyen apróságokról azért nem illik megfeledkezni, mert ezt még a newtoni mechanika is elvárja.
Aztán még az sem egészen tisztázott, hogy hogyan indítasz középről egy fotont, és hol vagy amikor indítod.
Szóval ha lehetne egy kicsit preízebben, hogy ne csak rizsázzunk.
