Jobbulast mindenkinek! Sikerült nagyjábòl vègig olvasnom az egész topikot, le a kalappal előttetek!! Kitarást a mèg mindíg gyógyulòknak!!!
Hozzátok szegezem a kèrdesem..biztos tudtok segíteni.
4 hete volt atroszkopiam elülső kereszt szalag szakadás miatt, előkèszìtette a doki a műtėtre. Normális hogy mèg mindig csak 90 fokig hajlik bemelegìtèssel? Tornázom ezerrel de mintha megállt volna a fejlődès 2 hete.. szùr,feszít ajánlanátok valami jó gyakorlatot? Biciklizni mèg nem enged a gyogytornász..
Halasztani fogják a műtètem sajna mùlt hèten odacsatam a kocsiajtót a hüvejkùjjamra, a körmömnek annyi , nem szedtèk le de 90% elvált, nyìlt seb van felszùrták majd kivágták a körömháznál a sebèsz mondta h amig nem gyògyul meg felejtsem el a műtètet.. murphy.
Itthon vagyok. Most 5 évig nem megyek kórházba tuti, ez az 1 nap is elég mély nyomot hagyott :))). A műtét jól ment, csak egy kicsit tört bele az ácskapocs, szerintük normális az a maradék legalább hat darabka milliméteres fémszilánk egy fémkivétel után. Egyébként nem nagyon hajlik a lábam, erre nem számítottam. Jövő hét közepétől dolgozhatok - erre sem számítottam (márminthogy nem holnaputántól), már most unatkozom.
Chopper. Te is tudod, hogy kedves végképp nem vagyok, egy elég pokróc magamnak való figura vagyok, sajnos ez van.
De sokkal jobban leszel, a műtét után majd kitárgyaljuk a dolgot és majd részletesen megirod, milyen változásokat tapasztalsz és mik a kilátások. Addig is tartanod kell magad, bármennyire is nehéz.
Brutális, mikor az ember vagy nyolc hónapig nem tudja behajlitani a lábát, miközben pedig közben iszonyatosan nagy késztetést érez rá, szerintem ezt az érzést senki nem szeretné megismerni.
Minden nappal egyre közelebb vagy a kilátásban lévő gyógyulásodhoz. Majdnem minden nap be szoktam nézni ide a fórumra, csak nem tudnék egy épkézláb hozzászólást összehozni, de időnként benézek.
utána még sok hónap mig majd idővel egy normál állapot kialakul, de akkor is ez a helyzet, ezt valahogy ki kell várni, a közbeeső időben kell valami olyan épitő jellegű elfoglaltságot találni, ami valamennyire lelkileg szinten tart, vagy a jövőre nézve valamit kiötleni
Chopi, LOriana jól látja, ez az a pont, amihez már egyszerűen képtelenség bármit is hozzátenni. Én csak ismételgetni tudnám magam, ennek meg nem sok értelme lenne.
Drukkolok, drukkolunk érted, ahogy mindenki másért, de a te esetedet annyira megdöbbentő, hogy elakad az ember szava. Nem akarok közhelyeket írni, hogy a remély hal meg utoljára, stb, de ez ettől függetlenül így van, és így kell lennie. Azt hiszem, hogy most mindenki elvan kicsit a maga bajával, de olvasunk, látunk, szurkolunk.
Balesetből,rutinműtétnek indult az a nap is. Még ha bonyodalmakkal is. Mely kisért azóta is. Fájdalmak hada,és nyomorúság, Mára e két dolog életemben a sorstárs.
Nem vagyok rokkant,sem mozgáskorlátozott, Mégis az élet,jól megátkozott. Lakásban,járókeret a "barátom", Utcán mankóim,és új süteteű kerekes járgányom!
Kérdezem én,hát nem csoda, Hogy élek még-e világon? Jövedelmem semmi, Nehéz igy a család nyakán élni!!
Rokkant parkolókártyám sincsen, MERT ÖNNEK,BAJA NINCSEN!!! Pusztul a csontom,sorvadok,Kitolok veletek,orvosok! Mert életben maradok!
S tudjátok mit?? Újra,és Újra és Újra, Megint meggyógyulok,bosszantásotokra!
Eladósodtam,szegény vagyok mint a templom egere, De tudjátok meg,van kiút! CSAK MINDÉG ELŐRE!!ELŐRE!! Országunkat áldja meg az Isten, Beteg ember,jobb ha nincsen!!
Átkozott ez a tendencia, De bárki eljuthat egy pillanat alatt Erre a csodás pontra!!
Akkor majd eszükbe jutnak ezek a sorok, S rájönnek majd,igaz minden betű,amit irok!! Ez a való világ,nem a Tv zacca, Épek,egészségesek,röhögjetek csak rajta!!
Zárom irásom röviden, Túlélni a Túlélhetetlent, Ez a szlogenem!! Mert már sokszor bizonyitottam, NEM LEHETETLEN!!
Szia Chopi! Sajnálom, hogy így érzel. Mondjuk, hogy miért nem reagálnak, az nekem is kérdés, talán más dolguk van, el vannak havazva, stb. De szerintem ezt nem kell magadra venned. Majd írnak, ha tudnak. Talán ez az a szitu, amihez már senki nem tud többet hozzátenni, hiszen ezt még az orvosok is egész egészen egyedi egyedi esetnek tartják. Én hétfőn megyek kisgenerálra, írok majd utána.
Az előző műtét óta még nem telt el elég idő, hogy újra hozzányúljanak. Addig is, megpróbálkoztak ezzel (az orvosok természetesen ezt megbeszélték, így került TA-tól a rehabra). Egyébként valamelyest használt, ahogy Chopi elmondta, de kissé túltolták a jelek szerint... Ezidő alatt legalább a gyógytorna gyakorlatait megtanulta, és tudja otthon csinálni egyedül is. Azt csak ő tudja megmondani, mennyit javult a hajlítás, egyébként a hajlítás erőltetése önmagában is segít a letapadáson. A rehabon töltött idő azért arra mindeképp jó volt, hogy Chopit igazolja, sajnos, miszerint elég rendkívüli az esete az ottaniak szerint is... és persze nem utolsósorban: van remény, egy újabb felszabadító műtét sokat segíthet majd rajta! (Ő egyébként azt mondta, csak ritkán jut netközelbe, ezért írtam le én, de nem szeretnék helyette félinformációkat közölni, biztos jön majd, és leírja, amit még szeretne, ill. kijavít, ahol kell.)
Szégyellem magam,hogy nem igazán hittem neked .Most megkövetlek. Könnyű nekem azt mondani,hogy kitartás és minden rendben lesz. Bár ennek ellent mond,hogy 3 héttel ezelőtt már azon gondolkodtam,hogy biztos rákos vagyok ,csak nem merik megmondani. Nagyon elvoltam keseredve amikor azt mondta a doki,hogy magának a lábáért küzdünk. Felvágták a gyulladást és nyitva hagyták. Azt is mondta az egyik,hogy nincs 2-3 cm-en achillesem. Kaptam vénába antibiotikumot ,másnap jöttek megnézni és semmit nem javult. A család is bejött azonnal. Egyedül voltam a kórteremben,nem volt szobatárs. Teljes letargia. Azt gondoltam,ahogy a filmekben is szokott lenni,hogy a barátnőm,fiam már tudják a halásos diagnózist,csak nem volt még lelki erejük velem közölni,vagy még bíznak csodában,és nem merik megmondani nehogy összeroppanjak. Elkezdtem összetenni a puzzle darabokat. Egyik sebész mondta a másiknak a fejem felett, „már átesett rajta” , és utána kérdezte tőlem „miért csak most jött?” amikor a lábam nézték a kórházban. Szóval áttudom érezni amikor épp egy negatív hullámban vagy.Jelenleg a kórházi team-nek az a közös álláspontja,hogy nekem ezzel a lábbal nem is lehetett volna futnom az elmúlt 24 évben teniszezni meg aztán végképp nem lett volna szabad.Ráadásul ez a gyulladás még még rátett egy lapáttal az achillesemnek. Ez már egy krónikus gyulladás sipollyal.El kell fogadni,van más öröm is az életben a tenisz és a futáson kívül. Ezzel szemben T.A. épnek látta az achillesem és azt mondta,hogy 3-4 hét és rendbe vagyok.Már nem sántítok és lábujjhegyen is tudok állni a rossz lábamon.Van még pukli,de már szépen lohad ,és a nyitva hagyott seb is sarjad.Nem teszek már rá kötést,ha itthon vagyok. 2 hét múlva teniszpartim van.Mindegy,hogy mit mondanak a dokik,én lábamnak hiszek és azt mondja,hogy "semmi gát haver"
Neked ezt nem is kell mondani benned sokkal több az erő és kitartás mint bennem.Én a helyedben már rég összeroppantam volna. Példát vehetne rólad is mindenki,amiken Te már keresztül mentél és nem adod fel.
"(Mondjuk én ezt biológusként nem teljesen értem, ha valaki igen, az elmagyarázhatja. Mert a nagy vágás szerintem csak még több vérveszteséget, nagyobb sebet eredményez, ami a trombózis szempontjából nagyobb kockázat. Szerintem. De nem értek hozzá.)"
Erre sajnos tudom a választ, tapasztalatból. A vérveszteség ugyan LEHET nagyobb, de sokkal gyorsabban kontrollálható nyitott műtétnél. Egyszer volt egy nagy hasi műtétem, mert kb egy év alatt a vérem közel felét elveszítettem. Kis vágást terveztek, aztán végül a nagy mellett döntöttek, így is necces volt nagyon, ilyen értékekkel bem is műthettek volna, de kb az életem volt a tét.
Akkor elnagyarázták, h igen, a logika nem ezt diktálná, de sokkal gyorsabban tudnak egy műtét közbeni vészhelyzetre reagálni, ha fel vagyok nyitva és akár négy kéz belém fér.
Egy kis biztatás és hozzászólás Loriana hozzászólásához veled kapcsolatosan.
Érthető hogy odavagy, mind lelkileg mind egyébként. Fontos lesz amit irok, bár magam tudom felhozni példának mégis hozzád kapcsolódik.
Nekem olyan szinten kinyiffant a lábam anno, hogy az ágyon volt és kész. Kézzel kellett odébb tennem, annyi erő nem volt benne. Egy nulla volt már az inaktivitás és a fájdalom miatt, teljesen leépült. De visszahoztam. Hónapok, de menni fog!
Terhelés, ha mankóval ráléptem, az is fájt. A rehabon nekem is hajlitgatták...stb, fájt, semmit nem ért. Szerintem ebben az állapotban felesleges nálad hajlitgatni. Nekem is totál letapadások, összenövések voltak.A rehabon ahová merev térddel mentem, volt hogy mankóval sem tudtam ráállni és az ismerősöm tolt be kerekeskocsival a kórházi udvarról.
Zkovaxxx olvasta mit irt nekem az egyik orvos akinél voltam.
Ha akarod idézhetek. Olyanok vannak benne, hogy a beteg a térdét se mozgatni, se hajlitani nem tudja, be van dagadva, ujjnyomatot megtartja...stb. Ez volt az én térdem, amire azt mondták, hogy ez jó és kussoljak.
TA felszedi a letapikat, de utána hajrá! A hajlitgatás nem fog fájni annyira és fokozatosan majd múlik, ahogy javul majd annél több lesz a lelkierőd.
A terhelés fájni fog. Ezt fokozatosan fogod és türelemmel legyél! Fájni fog, nem vészes. 3-4 hónap és utána egész jó lesz. Nekem is csökkent volt a csontok mésztartalma a térdemben, ez a röntgenen is jól látszott, az inaktivitás miatt, ez visszahozható idővel, visszaépül.. /Remélhetőleg nálad is, bár gyulladás is van/
TA megműt, utána hajlitgatod, az jó lesz, terhelés jó pár hónap, de garantálom neked, hogy 3 hónap után sétálgatni fogsz!
Ezt mondom neked és majd meglátod, hogy igy lesz! És ezt ne felejtsd el, fél év a műtét után és 2015. április 11. jegyezd meg ezt a napot, vissza fogjuk keresni, amit itt irtam neked.
Tudom könnyű ezt mondani, de kitartás és műtét után majd ki fog derülni hogy igazam volt és jó lesz ez.
3 hete jártam bent nála. Ránézésre elég dagadt volt a térde (konkrétan nekem sosem nézett még ki így, pedig macerálták már sokszor), nem túlzás, amit írt róla. Ez mondjuk lehet egyéni hajlam is részben, de nagyon csúnya volt, amire valami pakolást kapott éjszakára. Mindenesetre ettől még tornáztatták, és térdgépet is használt, plusz fizioterápiára járt, aminek az utolsó hétre az lett az eredménye, hogy még dagadtabb lett, és leállítottak minden kezelést. Lehet, hogy be is vérzett...
A rehab orvosa egyelőre nem engedi az újabb műtétet, mert túlságosan gyulladt, félő volna, hogy csak még rosszabb lesz.
A csavar helye mellett (amit azért vettek ki, mert elfertőződött) továbbterjedt a gyulladás, mostanra egy eléggé kiterjedt részen halt el a csont. A sok idő, ami alatt nem terhelte a lábát, azt is eredményezte, hogy csontritkulás alakult ki benne. Emiatt nem is terhelheti - most már orvosi javaslat szerint - segédeszköz nélkül, ezért írták fel a kerekesszéket.
Az állapota indokolja a rokkant parkolókártyát a rehab orvosa szerint (ill. a nagyobb rokkantsági %-ot), úgyhogy még egy körben újra kell ezt a procedúrát kezdeni.
A térdében a sokáig tartó gyulladás-fertőzés miatt sok letapadás keletkezett, amit majd egy felszabadító műtét fog tudni megoldani remélhetőleg, elméletileg erre augusztus-szeptemberben kerülhet sor, ha hajlandók nyílt műtéttel, nem AS megcsinálni. Mert a véralvadási probléma miatt biztonságosabb volna. (Mondjuk én ezt biológusként nem teljesen értem, ha valaki igen, az elmagyarázhatja. Mert a nagy vágás szerintem csak még több vérveszteséget, nagyobb sebet eredményez, ami a trombózis szempontjából nagyobb kockázat. Szerintem. De nem értek hozzá.) Szóval 1. augusztusban mehet rehabra megint, 2. ugyanekkor fogják műteni valószínűleg előtte, hogy fellazítsák a letapadásokat.
Tatán lesz a műtėt. Varrat kiszedve, ma tudatosult bennem a sok info után amikor a doki elmondta, hogy mi vár rám..nyilvan ti már sajnos átèltètek. Próbálok egyenlőre a mostani felèpülèsre koncentrálni. Kicsit elkeseredtem,de olvasgatva titeket jò látni, hogy nagy az összetartás ès bátorítás :)
