Szia Aliz!
Sajnálom, hogy csalódást okozok, de nem birom. Tudod a testem is tele van fájdalommal, a szüléstől is nagyon félek (na nem a fájdalomtól, hanem, hogy nem tudom megszülni), ráadásul nagyon egyedül érzem magam, és borzasztóan fáradt vagyok. Nem látod, hogy megváltozik, ha lehullik az álarc. Kedves, aranyos velem, átölel, megpuszil, mintha minden rendben lenne. Egyszercsak kitőr valami miatt, és úgy érzem, nem vagyok több számára, mint egy kinyomandó pattanás. És az a legrosszabb, hogy nem zárjuk le a veszekedést, nincs kibékülés, hanem egyszerűen lehiggad, visszaveszi az álarcot, és megint azt játszuk, hogy minden rendben van.
Azt amit ír, azt nem olvasom el. Én nem akarok vájkálni az agyában. Meg honnan is tudnám, hogy ott őszinte-e? Különben is nagyon zokon vette, amikor kiderült, hogy utána olvastam.
MSE
Szia Hettie!
Köszönöm a tesztet. Hát eléggé megzavarja az életvitelemet, mert gyakorlatilag semmi értelmeset nem tudok csinálni. A 170 dolgozatból 2-őt javítottam ki ma. Egyébként hét tünetet tapasztalok magamon.
MSE
De most hogy kiírtam magamból már egész jó, megnyugodtam.
Nulli, azért olvasd el azt is amit a férjed irkál... ő is szeretne segíteni neked amaga módján, csak nem hallod meg. Én minidg mondom neked, hogy egy férfiől férfimegoldásokat lehet várni, ne kívánd, hogy úgy érezzen mint egy nő - te se tudsz férfimódra gondolkodni. Tudom, te azt várod, hogy hirtelen a régi legyen, hogy szerelmes szavakat súgjon a füledbe, de értsd meg, most ő is segítségre szorul. Az a baj, hogy a te önbizalmadat kizárólag tőle várod, kizárólag ő az a személy, aki visszadhatja az önértékelésedet, de erre most nem számíthasz.
Nem kilátástalan a kapcsolatotok, csak te vagy türelmetlen. Már milliószor írtam, hogy várj egy kicsit! Nem érdemes a friss sebben vájkálni, meg kell várni míg bevarasodik, utána leesik magától, bár elhiszem, hogy nehéz. Gondolj arra, hogy ha most erős tudzs maradni, utána már sokkal könnyebb lesz, mondhatod magadnak, hogy erős voltam, tehát megerősödtem!
És írjál ide be mindent, akármit, ami eszedbe jut. Lehet nem reagálunk rögtön, de később igen.
Szia csotrog,
most azért válaszolok csak neked, mert olyan ideges lettem ma délután, hogy képtelen lennék bárki másnak tanácsokat adni.
Mint említettem vendégeket vártunk, de lemondták , ami végül is nem lett nagy baj, mert úgyis itt voltak a lányaim melegváltással. A kisebbik bejelentkezett már két napja, hogy szüksége van a gépre stb, ma újra felhívott, de olyan szörnyű volt a hangja, hogy rosszat sejtettem, megkérdeztem mi a baj. Hogy esténként meg reggel heves szívdobogásai vannak, és nagyon hullik a haja, ilyen még nem volt, ne is vigasztaljam, szörnyű, kétségbe van esve stb. Pánikba tud esni rendesen, de mivel már annyi betegsége volt, ilyenkor én is ezt teszem, mert már néha félek a telefonhívásaitól, aminek mindig az a vége, hogy valami szakorvost kell keresni, nagy rémálmok, és eddig azért nagyjából mindig az volt a vége, hogy stressz. Mondjuk a streszre van elég oka, most adja le a szakdolgozatát, a munkahelyén kihasználják, ő dolgozik, másokat dícsérnek stb. Mindenesetre míg meg nem jött, nekiálltam utánanézni a hajhullás, szívdobogás stb tüneteknek, hogy valamit mondjak neki, hát egy dolgot találtam, pajzsmirigy. Mire megjött, már olyan ideges voltam, hogy azt se tudtam mit tegyek, hiába vettem be előtte egy nyugtatót. Ráadásul beállított úgy, hogy egy olyan sapka volt rajta, amiből egyáltalán nem látszott ki a haja, már azt hittem ha leveszi, ott találok egy kopasz nőt...
Ehhez képest szvsz. nem hullik olyan borzasztóan a haja, megmértük a vérnyomását, az normális, de a pulzusa magas (85). Megpróbáltam rábeszélni, hogy holnap menjen el orvoshoz, délután van a rendelés, és kedden reggel laborra lehet menni itt a háziorvosnál, mondtam aludjon itt hétfőn, reggel leveszik a vért, beviszi a vizeletet, és innen megy munkába. (MÉg ide van bejelentve TB-ileg.)
Kicsit talán nevetségesnek hangzik mindaz amit itt leírok, de ha tudnád gyerekkorában és még az egyetemista évei alatt is mennyit ültem vele orvosoknál, hát nem nevetnél ki... a legyszörnyűbb tüneteket produkálta időnként, szédülési roham, hallászavar, látászavar, zsibbadás, aztán volt olyan, hogy majdnem átesett egy béltükrözésen mert bélhurut gyanú merült fel... mindegy.
No mindegy, mindenesetre jó étvággyal megette a husileveskét, a csirkepaprikást, belekényszerítettem egy pohárka vörösbort is fűr alle felle, aztán nekiállt összekefélni a szakdolgozatát, erre 2X elment a gép, rossz lett a nyomtató, valamennyire sikerült kijavítani, de csíkozik vagy mi, este 8-ra kellett elvinnie a vezető tanárhoz, és előtte még eltünt az egész dokumentuma, itt őrjöngött, már nem is tudom hogyan sikerült visszavarázsolni.
Közben felhívott a másik lányom is és rajtunk kereste a mobilja töltőjét, majd a kocsija törzskönyvét, hogy nem találtuk ő kezdett el hisztériázni... és én már azt hittem felnőttek.
Aztán ide akartam ülni, hogy legalább kiírjam mindezt magamból, de erre elment az internet. Meg kétszer az egész gép elszállt nekem is.
Be is fejezem, mert félek el se tudom küldeni, hátha megint elszáll.
sZia MSE!
Sosem voltam még ilyesmin, de szerintem erre való a párterápia. Ha valamit meg akarunk menteni, mindent meg kell próbálni, hátha menni fog, nem feladni az első vagy második vagy akár a többedik akadálynál.
Azt írod, talán úgy érzi, stb. Miért nem kérdezed meg, hogyan érzi?
Rozi
Ezt a rovid tesztet Aliz topikjaba tette be Cillit.
A következő rövid tesztet a www.bura.hu oldalán találtam a depresszióról. Volt egy hosszabb teszt, amit fel akartam tenni, de közben észrevettem, hogy hiányzik az értékelés a végéről.
Tehát:
A klinikai depresszió nem egyformán jelentkezik mindenkinél. Más-más tünetek jellemezhetik az egyes betegeket. Az alábbi lista segít eldöntenünk, hogy érdemes-e klinikai depresszióra gyanakodnunk. Forduljon orvoshoz, ha az alábbi tünetek közül ötöt két hétnél hosszabb ideig tapasztalt magán, vagy ha a tünetek elég súlyosak ahhoz, hogy megzavarják szokásos életvitelében. Szükség lehet egy alapos fizikai vizsgálatra, hogy kizárhassuk a szervi betegségeket.
1. Folytonos szomorúság, szorongás vagy "üresség".
2. Túl kevés vagy túl sok alvás.
3. Csökkent étvágy és fogyás vagy megnövekedett étvágy és testsúly.
4. A korábban örömet okozó tevékenységek iránti érdeklődés elveszítése.
5. Nyugtalanság, ingerlékenység.
6. Krónikus fizikai tünetek, amelyek semmilyen gyógymódra sem reagálnak (pl. fejfájás, krónikus fájdalom, székrekedés vagy más bélrendszeri panasz).
7. Koncentrálási nehézségek, emlékezetkihagyások, döntésképtelenség.
8. Fáradtság, energiátlanság.
9. Bűntudat, reménytelenség-érzés, értéktelenség-érzés.
10. A halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
Szia Csotrog és mindenki!
Pontosan nem tudom/nem akarom leírni.
A lényeg az, hogy gyereknevelési elképzeléseink kórosan különböznek egymástól. Egyébként mi sem tudunk vezszekedni, mint már említettem. A csúcspont (amikor feladtam) az volt, amikor panaszkodott, hogy anyagilag milyen szörnyű helyzetben van, Anna nagyon mocorgott, és ezért simogattam a hasam. Erre ő: "Most mi van, elmesélted neki milyen szar szemét állat apja van?" Ti már ismertek engem, mondtam valaha ilyet, vagy akár hasonlót is?
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is a fejéhez vágtam, hogy utálja a legnagyobb lányát amióta a világon van. Nyilván így ebben a formában ez sem igaz. De tény, a többi gyerekének sokkal több mindent elnéz. A nagy lánynak már 8 éves korában is tökéletesnek kellett lennie. Jó, most sok gond van vele az tény, dehát ki álljon mellette a bajban, ha nem mi. És mi értelme van úgy neki esni, hogy elmenekül itthonról, ahelyett, hogy leülnénk és megbeszélnénk?
De egy valamire rájöttem, semmi értelme az egésznek. Köztünk már soha nem fognak rendbe jönni a dolgok, Úgy érzem egyre inkább távolodunk egymástól, a köztünk levő látszólagos harmónia csak addig áll fent amíg egy kényes témát nem érintünk. Nem érzem, hogy a társam lenne. Az érzelmei felületesek, a jó kapcsolatunk csak üres szappanbuborék. Nem tudunk mit kezdeni egymással, egymás érzelmeivel, és fogalmam sincs merrefele tartunk. Én nagyon szeretem őt, de úgy érzem nem úgy szeretem, ahogy ő elvárja tőlem. Talán tényleg úgy érzi rátelepszem, megfolytom fene nagy ragaszkodásommal. Én meg fölöslegesnek érzem magam, mert ő nem igényli, hogy vele legyek. Szerintem már egyikünk sem tudja mit is akar. És fogalmunk sincs, hogyan tudnánk rendbe tenni a dolgainkat. Mintha egyre meszebb kerülnénk a megoldástól. Én azt hiszem végleg feladom.
Aliz
Tudom, hogy nem olvasod most, holnapra meg annyi üzeneted lesz, hogy műkönnyet kell használnod, hogy ne száradjön ki a szemed a hosszú monitor böngészéstől. Mindegy, tőlem is kapsz néhány sort.
Ami az állatkákat illet, hát én is ezt a tanácsot szoktam adni a kezdőknek. Az ember mindig abban tud a legjobb tanácsokat adni, amit maga is szeretne csinálni, de nem tud.
Az öreg macs. alig iszik, a színhúson, és a szintén apróra vágott májon kívül nem fogad el semmit - azt is csak véres lével felhigítva. Ennyi folyadékot iszik csak.
Képes 3-4 napig nem enni, nem inni, és ha még akkor sem kap májat, hanem pl. snecit, v. más halat, megszagolja, leül és panaszosan dünnyögi: Mem máj, mem máj, mem máj... otthagyja, felkéreczkedik, és elkezdi a fogatlan pofácskájávan rágicsálni a kezem, vagy amit elér: nadj, nadj, nadj ..... dünnyögi, és úgy csócsál, hogy vegyem észre - ha nem kap májat, engem esz meg. Ezek után a lában lejárom, hogy májat szerezzek neki.
Konzerveknek max a levét hajlandó kinyalogatni.
A kutyut még csak most szokom, vele még van némi önfegyelmem. Bár lassan Ő is ott tart, hogy rámvakog, meg megrángat, ha mégis kellene neki valami, amit még nem kínáltam. Odáig már beadtam a derekam, hogy szerzem neki a friss farhátat, meg tarhálom a platni csontot - azt eszi. Ami zavar, hogy olyan keményet kakil a sok csonttól, hogy furulyát lehetne faragni belőle.
Majd elfeledem: a macskakakit persze megeszi, akár az alomból, akár a komposztdombról, ha sikerül előle kilopnom, és kidobnom. Oda már csak árokfúrással tud az áhított falatokért bejutni - megteszi. Büdösen, sárosan, rothadó fűcsomókkal tarkítottan, elégedetten jön elő. Persze pucsolhatom, ha nem akarom szagolni az izomgolyócskát (alkarnyi hosszú, másfél arasz magas, és gyönyörűen tud vigyorogni rajtam. Ölebnek súlyos - 7 kg, kutyának törpe - bűbájos).
A neveléshez kapcsolódóan - megint Móricka - az a korai elhatározásom jutott eszembe:
1. a gyerekemnek - ha mégis lesz - kispárnát soha nem adok. (Párnában fulladt csecsemőt próbáltunk meg visszahozni kb 1 órán keresztül - nem sikerült)
2. Csokoládét csak akkor kap, ha iskolába megy. (A csokiban levő alkaloidák rosszabbak, mint a kávé - nem babának való)
Ehhez képest: 1. a nagyfiam még el sem indult (8-9 hó), csak mászott. Állandóan kilopta az ágyneműk közül a kispárnát, és azon aludt el a földön, hason. Ha ahhoz nem fért, a diszpánákat, ha ahhoz sem, a kutya (boxer 5 éves) párnáját lopta el, és használta.
Csokoládét meg anyósom kötényében fedezte fel kb 1,5 éves korában, és hízelkedés ürügyén csórta ki onnan, majd valamelyik sarokban háttal ülve falta be.
Csatlakozom az előttem szólóhoz:
Min vesztetek össze? Hogyan veszekedtetek?
Ez nagyon izgat, mert én csak sértődni és sértegetni tudok, veszekedni nem. Nagy mérgemben még sírva is fakadok, szóhoz persze nem jutok.
Hogy csináltátok? Meséld el!
Most kb 1 órám van, azután elmegyünk, este 10 tájékában leszek itt megint. Addig ha Neked van időd, meséd el, majd elolvasom. Légy egész részletes, mert meg akarom tanulni, hogy lehet veszekedni! Tehát kb igy:
- ...... (én)
- ...... (ő)
- ...... (én) .....stb
Szia Nulli, csak pár percre ugrotam ide, már előre megírtam, hogy ma nem tudok netezni.
Nehéz ám úgy beszélgetni veled, ha állandóan visszakanyarodsz a kezdetekhez.
El is olvasod azokat amiket ide beírunk, vagy csak írsz? És ha elolvasod, azokra miért nem reagálsz? Csak annyi minden, hogy "nem is tudom érdemes-e" meg ilyesmi?
Az égadta világon nem tudunk semmit segíteni, ha te magad nem segítesz!
Kedves Vacskusz!
Megprobálok válaszolni,talán még elbírja a telefon.
Nem tudom, hogy depressziós vagyok-e, nem tudom igaz-e amit írsz, hogy csak magamat hibáztatom, vagy tényleg én vagyok a hibás. Próbálok józanul gondolkodni tiszta perceimben, de ettől sem lettem okosabb.
Találtam ilyen embert, de ő borzasztó messze lakik tőlem, és tul. képpen idegen, nem akaszkodhatok a nyakába. Talán rá is jöttél kire gondolok? Ide is szokott írni.
"Mit szeretnél jobban: meghalni vagy elérni, hogy mindenki szeressen és a családod értékes embernek tekintsen?"
Az eddigi életem arról szólt, hogy szeressenek, és értékes embernek tekintsenek. Már beláttam, hogy ez lehetetlen. Most csak meghalni szeretnék.
De nehéz azzal a gondolattal meghalni, hogy ártottam a gyerekeimnek.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a hozzászólást, végül úgy döntöttem, hogy megírom, mert egyszer már átéltem hasonló dolgokat én is.
Te minden probléma okozójának magadat tartod és erre vezetsz vissza mindent, erre gyártasz ideológiákat es persze önigazolást is találsz.
Már-már a segítő szándékú topic-társakat is ellenségeidnek tekinted.
Azt kéne megértened - nem csak kimondani, hanem TÉNYLEG megérteni, átgondolni -, hogy te most depressziós vagy. Ilyen állapotban nem tudod a dolgokat józanul megítélni, sokkal tobb konfliktusod lesz a kelleténél és mindegyik végén saját magadat fogod hibáztatni.
Én voltam depressziós, pszichológusnál sose jártam (nem mondom, hogy jól tettem!), magam másztam ki a gödörből, segítség nélkül.
Első lépésként találni kell egy barátot, akiben feltétlenül megbízol, akármit mond. Ha azt mondja, ezt szarul csináltad, akkor nem ellenségként kezeled, hanem megfogadod a tanácsát. Ez a barát lehet egy pszichológus is, lehet édesanya, férj, akárki. A fontos, hogy megbízzál benne.
Második lépésként ki kell tűzni egy közeli, megvalósítható célt. Ezt legjobb, ha a barát teszi meg, méghozzá úgy, hogy kitűz egy távoli célt (amit nem mond el, mert akkor hozzá se kezdenél) és arra ösztönöz, hogy azt lépésről-lépésre megvalósítsd.
Te most úgy érzed, hogy kolonc vagy a családod nyakán, nem szeret senki és az egész világ ellened van. Mit szeretnél jobban: meghalni vagy elérni, hogy mindenki szeressen és a családod értékes embernek tekintsen? Persze, meghalni talán könnyebb, de megváltozni sem nehéz és sokkal hálásabb feladat, csak akarni kell!
Na azt hiszem, befejezem a lelkifröccs osztogatását, de érdekelne a véleményed erről az egészről.
Ja még csak annyit csotrog,
hogy "az öreg fogatlan macskád"-nak NE ADJÁL MÁJAT, az öreg macskának tilos a máj meg a marhahús, ugyanis először mindig a veséjük mondja fel a szolgálatot. Az én idősebb macskám 15 éves, és már 2 éve csak csirkét és halat ehet, mert egyszerre csak azt vettem észre, hogy rengeteg vizet iszik és állandóan pisil (netuddmeg), és akkor voltunk vele az állatorvosnál. Szóval az öreg állatoknak csak könnyű húst szabad kapniuk, és lehetőleg ne CSAK húst egyenek - bár ezt a problemát a konzervek megoldják, mert ha azokban csak húsféle van ahogy hirdetik, megeszem a nyúlszőrkalapomat. (És öreg korban nem is kell annyit enni.)
Pálinkás jóestét mindenkinek!
Most jutottam csak géphez, holnap se lesz jobb a helyzet.
Nulli vissza fog jönni nem kell elsiratni.
Átolvastam a reagálásokat, egyetértek Rozival.
Csotrog, a kutyád egyen annyit amennyit akar, ha meg nagyon válolgat igenis koplaltasd egy kicsit. Az még egyetlen állatnak sem ártott meg. A szomszédban van egy család, ahol ki tudja mi módon, de már 10 macska van. Eteteik őket rendesen, de mit tesz a csípéssorrend, mi már nem merjük az állatainkat kinn etetni, mert rögtön jönnek csapatostul, és eleszik az én 2 macskám elől a kaját, akármit is adok nekik, de most már odáig fejlődött a helyzet, hogy a borjú nagyságú kutyámat is benn kell etetnem, mert lesik a bokrokból mikor néz félre, és hipp-hopp már el is vitték az egyik csirkehátat. Mindezt csak azért, mert nem dúskálnak az ennivalóban, és a gazdájuk nem törődik vele, válogatnak-e vagy sem. Szóval szerintem az állatetetésből nem kell annyira nagy ügyet csinálni, amelyik állat azért döglik éhen mert válogat, az dögöljön meg, mert megérdemli.
Mindezt csak azért írtam le, lássátok mennyire kőszívű és kegyetlen vagyok.
Nullinak úgy érzem meglehetősen sok "megerősítésre" van szüksége, én még ilyen önbizalomhiány-halmazban lévő emberrel életemben nem találkoztam. Viszont abban nagyon igaza van Rozinak, hogy a folytonos dédelgetés, gügyögés nem használna neki, a sajnálat pláne nem, és ha hideg fejjel nézzük, azon kívül, hogy vannak szervi bajai annyira nem is sajnálatra méltó, mert szeretik és ő is szeret, csak éppen fel kéne ezt fognia.
Kérlek, ne temesd még a topikot! Szerintem előbb-utóbb visszalátogat, legalábbis remélem. Nekem azt írta, hogy szeretne jönni, mert szüksége van rátok, csak még fél egy kicsit.
Addig is elcsevegünk másról, hátha...
Hogy a korábbi témánál maradjak: speciel az én macsom főként csirkenyakon szeret élni, de azért - jobb híján - megeszi a macseledelt is, mi a konzerves változatot részesítjük előnyben, ebből napi egyet (400g) fogyaszt. Ellenben semmilyen emberkaját nem hajlandó megenni, se rántotthús, se fasírt, se kolbász, szóval fene a gusztusát. A kutyókák meg száraztápon élnek, kifejezett örömmel ropogtatják, persze, azért a maradék kajákat is remekül elfogyasztják. A vizsla éppen most lefetyeli fel az ebédről maradt borsólevest. Ő egyébként a legkevésbé válogatós, a két németjuhász már nehezebb eset, főleg a fiú (természetesen! :-D), mivel neki úgy kell udvarolni, hogy hajlandó legyen falatozni.
Mit jelent az, hogy a tieid válogatósak? Mit esznek meg, és mit nem?
Rozi, jól teszed, hogy elmondod a véleményedet, és kérlek is, hogy tedd továbbra is. Mint említettem, szerintem nagyon nagy szüksége van arra, hogy kapjon visszajelzéseket. Nem azért írtam ott alant, mert azt akartam sugallni: ne mondj véleményt. Hanem azért, hogy kicsit megvilágítsam, mi zajlott le MSE lelkében akkor.
Igen, tényleg szüksége lenne szakemberre, illetve szerintem konkrétan párterápiára lenne szükség esetükben. A magam szegényes eszközeivel próbálom szorgalmazni ezt a dolgot, de ezt nekik kell akarniuk.
A "jaj te szegény, ez borzasztó" tényleg a legrosszabb reagálási mód, hiszen a hamis együttérzés károsabb minden másnál.
Meow
Köszönjük a felhomályosítást. Nagyon kedves vagy, hogy vállaltad a postás szerepét.
A problámát értem, és igazad van, nem tudunk úgy reagálni, ahogy szükségeltetne.
Mi is csak azért látogattuk ezt a topicot, mert olyan kérdést tett fel MSE, amin mi - ha nem is tegnap - de nagy nehezen túljutottunk.
Lehet, hogy szakember szemével ez látszik is.
Öreg vagyok, beteg vagyok, nincs meg a Cavintonom, de: Ha MSE nem látogat vissza a saját topicjára, akkor kivel beszélgessünk?
Mi akik itt megismerük egymást - MSE révén - biztosan keresni fogjuk a másikat - ha nem is ilyen gyakorisággal, mint Nagy-ot.
Kedves Meow!
Számomra eddig is nyilvánvaló volt, amit írtál. Azonban azt gondolom, pontosan egy egészséges lelkület reagálásait (is) kell megismernie MSE-nek, azért, hogy össze tudja magában vetni, miben különbözik az ő véleménye másokétól, és el tudjon gondolkodni a véleménybeli különbségeken, valamint azon, miért vannak ezek a különbségek. Meggyőződésem, hogy szakember segítsége is elkelne MSE-nek.
Ha csak vígasztalnám, azzal elképzelhető, hogy azt a nézetét erősíteném, ő tényleg értéktelen és ezért néz a férje pornóoldalakat. (jaj te szegény, ez borzasztó, stb) Ezzel pedig nem szeretnék árkot ásni a házasfelek közé.
Rozi
Tegnap elég hosszasan emileztem MSE-vel, és - beleegyezésével - szeretnék néhány dolgot hozzáfűzni a két napja, éjszaka történtekhez. Ha figyelitek, MSE azóta nem járt erre, holott szerintem (és szerinte is!) nagy szüksége van rátok.
Szóval azok a bizonyos képnézések, meg az ehhez kapcsolódó dolgok. MSE-nek kifejtettem, hogy valószínűleg azért fájtak neki bizonyos hozzászólások, amiket írtatok, mert nem ismertek néhány előzményt, ami nélkülözhetetlen az ő lelkiállapotának megértéséhez.
Tehát: az alapprobléma ott van, hogy MSE önértékelése - mint tudjátok - a béka feneke alatt van néhány mérfölddel. Emiatt képtelen elhinni, hogy őt szeretni lehet, illetve, hogy a párja szeretni tudná. Mindent a saját maga hibájának tart, holott e topik kereteiben ti is, meg - feltételezem - élőben a férje is próbálja meggyőzni az ellenkezőjéről. A szex kiemelt téma, mivel a legtöbb nő úgy érzi-gondolja, hogy ha a párja nem kívánja őt, az alapvetően attól lehet, hogy már nem szereti. Van, aki képes átlátni, hogy a nem kívánás hátterében nem ő áll, hanem valamilyen testi-lelki ok (mint pl. a depresszió), de MSE nem tartozik ezek közé.
Amikor elpanaszolta itt azokat a bizonyos képeket, teljesen érthető módon reagáltatok: egészséges lelkületű ember azt gondolja, hogy a férjem pornóoldalakat néz, elvégre kell neki egy kis változatosság, és akkor már inkább így, mint más nő karjaiban találja meg, ebben semmi rossz nincs. MSE viszont azt gondolja: annyira rossz, csúnya, kövér, udorító és lehetetlen vagyok, hogy szegény férjem kénytelen a neten keresgélni, hogy egy kicsit feldobja magát.
Ez pedig alapvető különbség. Szvsz. azért írta ide le, hogy kicsit vigasztaljátok, hogy magyarázatot kapjon a dologra, hogy kicsit kevésbé fájjon neki. Ehelyett - mivel az ide írók egészséges lelkületűek, akik nem tudják, hogy az önértékelési probléma mennyire mély és súlyos is tud lenni - teljesen természetesen reagáltatok, és megpróbáltátok elmondani neki, hogy nem kellene ezt a fajta időtöltést zokon vennie.
Mivel a két álláspont között jelentős különbség van, a dologból hatalmas félreértés lett. MSE úgy érezte, hogy ebben is a férjének van igaza, és újra beigazolódni látta saját félelmét, hogy ő nem jó feleség, nem megfelelő partner a férjének.
Ti pedig azt láttátok, hogy egy féltékeny sárkány, aki még ilyen apróságokba is beleköt.
A dolgot persze két-három tényező még alászínezi, gyermekkori trauma, a témával kapcsolatos tévhiedelmek, szóval lett nagy katyvasz.
Amire tulajdonképpen ki akartam lyukadni: két napja, éjszaka MSE azt élte át, hogy nem értik meg őt, nem értik meg, hogy miért fájdalmas számára a képnézegetés, emiatt igazolva látta, hogy ő az, aki rosszul működik. Ti pedig azóta is értetlenül álltok a dolgok előtt, nem hivén, hogy ez ekkora probléma lehet.
Számára tényleg nagyon fájdalmas a dolog. Azt már biztosan tapasztaltátok, hogy ezt a topikot kicsit énerősítésnek használja, vagyis szeretné tudni, hogy tényleg annyira rossz-e, ahogy ő gondolja, vagy azért annyira nem. Ez egyébként - mármint a külső megerősítés - nagyon fontos az öngyilkossági gondolatokkal küzdők esetében, szóval folytatni kellene, ahogy eddig, mert ezzel sokkal többet segítetek neki, mint én a tanácsaimmal.
Befejezem, regény lett, pedig nem akartam agyonmagyarázni. Remélem, kicsit érhetőbb lett a helyzet.
Alíz, azt hiszem nagyjából hasonlatosan gondolkodunk ebben a kérdésben. Vagy csak a könnyebb utat választom? Sosem voltam féltékeny, sőt, mindig is büszkeséggel töltött el, ha a partnerem tetszett más nőknek is. Azt nem tűrném el, hogy megcsaljanak, de garancia nincs rá, ezért pont úgy gondolom, mint Te, ha nem tudom meg, akkor nem érdekel, legfőképp akkor, ha rám nincs hatással, azaz a kedvesem nem változik velem szemben emiatt. A kísértés pedig mindig ott lebeg mindenki feje fölött.:-))
Remélem Nagyot nem én üldöztem el, kedves Nagy, ugye nem hagyod, hogy elűzzenek a saját topicodból?:-) Nem mindig simulékony a stílusom és nem is látom értelmét annak, hogy ne mondjak ellent, vagy ne mondjam el a véleményemet akkor, ha másképp gondolok valamit, de tanulni minden véleményből lehet, sőt, lehet figyelmen kívül is hagyni egy véleményt. Magam inkább gondolkodni szoktam mások véleményén.
Az állatkáimmal csak annyi a gondom, hogy:
az öreg, fogatlan macska már nem tudja enni a Friskiest, csak nyers májat hajlandó magához venni. Hajdani (3év) tömege fele most, 4 kg. Őt lassan megszokom. A 1/2 éves vörös-fehér kandurkánt meg naponta 6x eszik. Mindegy mit - sütőtök, máskos tészta, 1 egész macskakonzerv, száraz stb .... szélesebb a hasa, mint a hossza.
A kiskutya - szintén fél éves - aki nem akar enni.
Mostanában már csak egyszer fogad el, akkor is szinte csak csontos húst, mást nem. 1 farhát+1 platni csont. Semmi mást. A régi kutyánk - boxer - másfél éves korában állt át a napi egyszeri kajálásra. Ezért furcsa, hogy ez nem akar enni.
Lehet, hogy elérte a max.nagyságát már? Westy-tacsi keverék. Még nem volt ilyen kis kutyám, soha, ezért nem tudom.
Tudsz Nagy-ról valamit? Már nem kellünk Neki?
Jobbat talált NÁLUNK ?????
Azért elköszönhetne - Szervusztok szomszédasszonyok, elköltözöm. Ha bővül a család, értesítek mindenkit .......... a fórumon.
Mit gondolsz?
Állateledel ügyben?
Az én macskáim szeretik a száraztápot, hosszas kisérletezés után találtam rá a Friskies nevű márkatápra, azt mind a ketten eszik. De macskája válogatja, ki kell kisérletezni mi az amit megesznek. "Nedvedző" tápból egy konzerv egy macskának 2 napra elég, etetés reggel- este.
(Meg kell jegyeznem, hogy mind a 2 macskám kövér mint a disznó, az egyik 7, a másik 5 kiló, az egyik 9, a másik 15 éves, bár ivartalanítottak.)
A kutyám (9 éves) naponta 2 db nyers csirkehátat eszik, plussz ha valami húsos maradék akad. Mást nem hajlandó. Sokan rosszullettek mikor ezt elmondtam - már említettem, hogy a kutyám kb. 40 kiló, és a vagyonunkból csak az élete első 1,5 évében evett ki minket, de mihelyt beállt a végleges súlya, ennyi a napi szükséglete.
Javaslom a heti egyszeri koplalónapot, amikor csak vizet adsz nekik, másnap feltétlenül jobban fognak enni, ez nem állatkínzás, az állatkertben is ezt teszik, sőt egy kutyakönyvből olvastam, hogy ez kell.
Ilyenkor a friss vízről feltétlenül gondoskodni kell, enélkül állatkínzás az egész.
