Nolanus: "A második dolog, de erről már beszéltem, hogy egy 'misztikus' születésről van szó, ahol a fogantatás nem a megszokott módon történik... vagy valamilyen 'biomechanikus' kabír módon (gondolom ezen dolgozol :-)"
Ennek teljes mélységébe még nem sikerült hatolnom, mert mindig rossz álmaim vannak attól, hogy mit csinálhatott Hófehérkével az a hét mocskos törpe...
Visszatérek most Schenouda rózsájához, pontosabban gyanús eredetű növényeihez.
Itt van például a Silphium: Csak is a líbiai görög gyarmattelep, Cyrene partjain volt hajlandó tenyészni, és Apollón ajándékaként tartották számon, ami egy 'nagy esőzés' után kezdett el nőni.
A görögök előtt azonban már az egyiptomiak és knosszosziak is ismerték; és az egész ókorban a szó szoros értelmében aranyat ért, annyira keresett volt különböző részeinek tulajdonított csodás gyógyító ereje miatt. Érdekes módon, magzatelhajtó hatást is tulajdonítottak neki (tehát összefüggésben állt a reprodukciós képességgel).
A legenda szerint az utolsó példányt Néró fogyasztotta el.
"Mikor Manit felhoztad, szinte gondoltam, hogy a szabadkőművesek, rózsakeresztesek nyomán jutottál e hozzá. Hiszen a katarok is vettek át manicheus tanokat ... De Mani körül annyi a legenda, hogy ezt is csupán az egyik oldalhajtásnak tudhatjuk be, mely magyarázatot kínálna tanai eredetéről. Viszont itt is előjön "az özvegy fia" jelző, amit múltkor már többször emlegettél... " Mostanra leginkább két dolog tisztult le az az 'Özvegy Fiairól'. Az első a közvetettebb: hogy mint kódszót használták. A mítoszok szövői tudatosan használták arra, hogy egymást, illetve önmagukat azonosítsák vele. Vagyis, amikor az egyik beavatott olvasott egy mítoszt, amiben szintén az 'Özvegy fiai' szerepeltek, akkor tudhatta, hogy egyazon 'családhoz' tartoznak, vagyis egy bizonyos szempontból beazonosíthatta, hogy kivel és mivel van dolga (mint az említett titkos kézfogások és miegymás, csak ezzel több ezer év és mérföld távolságból üzentek egymásnak...).
A második dolog, de erről már beszéltem, hogy egy 'misztikus' születésről van szó, ahol a fogantatás nem a megszokott módon történik; apa vagy anya nélkül, 'istentől' kapva meg az élet kódját, szűznemzéssel, stb., vagy valamilyen 'biomechanikus' kabír módon (gondolom ezen dolgozol :-). Sokszor ez azzal is együtt jár, hogy az így született lény már 'készen' jön a világra.
Igazából Manihoz teljesen párhuzamosan jutottam el, de a párhuzamosok lassan kezdenek találkozni. Mint írtam, akkor gondolkodtam el ezen, amikor a Fehér Lótuszról olvastam (http://en.wikipedia.org/wiki/White_Lotus). Rendkívül érdekes történet, de anyagot azt szinte semmit sem találtam róla. Szóval ez egy manicheus indíttatású titkos társaság és szekta (A Születetlen Tisztelendő Anya gyermekei), akik a messianisztikus elképzeléseik mellett (Maitreya eljövetele) harcosok is voltak és felkeléseket vezettek, miközben 'akcióik' között évszázadokig rejtve maradtak. Érdekes, hogy a Vörös Turbánosok (~Mazzini, Garibaldi ...? :-)) a kínai mongol uralom ellen lázadtak, miközben 'társaik' éppen a mongolok intézői voltak többek között Quanzhou-ban (ld. Mirdad linkjét). Szövevényes dolgok ezek...de mint írtam régebben, vallás, hatalom, intrika és kémkedés ritkán választható szét... Ebből persze a 'jámbor hívő' csak a vallást hivatott szemlélni (annak is csak egy-egy szeletét ugye), a többit jótékonyan eltakarják gyermeki szemei elől. Brunó jól ismerte ezeket a módszereket, a 'jótékony hazugságot', akarom mondani, hogy a vallási tanítók, filozófusok stb. bizony nem mindig bontották ki az 'igazság minden szálát' mindenkinek. Még a kövekből tüzek csapnának ki, és megégetnék az egyszerű hívet, ismerős. "...A teológusok közt pedig csupán Origenész, követvén az összes nagy filozófust, merészeli azt mondani a Szadduceusok és más elítélt szekták nyomán, hogy ez a fordulat[a lelkeké] újból és újból megtörténik és egyben örök is, és hogy mindazoknak, akik felemelkednek alá is kell majd szállniuk a legalsó pontra; ahogyan ez az összes elementum esetében megfigyelhető, valamint minden olyan dolog esetében is, amelyek a felszínen, a természet kebelében és méhében léteznek. Ami engem illet, én vallom, és mint helyénvalót elismerem a teológusok és azok véleményét, akiknek az a dolguk, hogy törvényeket és rendeléseket adjanak a népnek; viszont nem mulaszthatom el kiemelni és megerősíteni azok véleményét sem, akik a természetes értelem szerint beszélnek, és a kis számú bölcs és jó személyekhez intézik szavaikat. Az utóbbi véleményt indokoltan ítélték el, lévén a sokaság szeme elé tárták, akiket pedig csak igen nagy igyekezet árán lehet a bűnöktől visszatartani, és erkölcsös tettekre bírni az örök bűnhődésben való hit eszköze által, mi történne hát, ha csak valamilyen kisebb jutalmat remélhetnének hősies és emberséges tetteik nyomán, és kisebb büntetést bűneikre és gazemberségükre?"
Azt hiszem, hogy éppen Mani és Jézus sem kötötte mindenkinek az orrára, hogy kiktől is tanultak valójában. Mert ezekben a körökben bizony a valódi Mesterek személyének sérthetetlensége, megismerhetetlensége és érinthetetlensége keményebben megtartott titok volt, és maradt is mindmáig, mint az Omerta. Marad tehát az 'Atya', a 'Vigasztaló' és a 'Syzygos'; persze nem állítóm, hogy ne lennének ők igaz és valós források, csupán azt, hogy ezek az elnevezések talán éppen annyit elfednek, mint amennyit felfednek.
mindkét könyvbe belelapoztam Parfitt könyvéről már betett valaki egy ismertetőt is, a másik lényege pedig az, hogy a Grál egy manna-gép, és a frigyládában tartották-szállították
"A szabir népnév és előfordulásai a történeti forrásokban, Turán, 2006/3). Itt említjük meg azt az eddig még nem idézett adatot, hogy a dél-kaukázusi szabirok szerepelnek a kaukázusi népek felsorolásában mint kabirok, a Regum Genesii c. műben mely Amorius Mihály császárról szól (uralk. 820-829) , s a nyugat felé lakó népek között hunoknak nevezi az avarokat (Abasiis, Zechis, Iberis, Cabiris, Sclavis, Hunni, Vandalis, Getis, = abházok, zichiek, ibérek, kabirok, szlávok, hunok, vandálok, gótok; Regum Genesii, Lib. II. p. 33, 14. sor, a Theophylactos-kötetben, ed. Bekkeri, 1834)."
Nem, mert nem csak a prehisztorikus görög földön bukkantak fel és vannak benne a hagyományokban , hanem Nyugat-Európától Észak-Afrikán át a Yucatán-félszigetig. Mindenhol hasonló a megjelenésük.
Vagy száz éve találtak egy kőre vésett jegyzéket (i.e. 100 körüliről) egy templom romjai alól rodoszi Lindoszban, mely több különös tárgyat is felsorol, amit a templom raktárkamrájában őriztek akkoriban, és a jegyzék szerint a sziget első lakóitól, a rejtélyes telkhinektől maradtak fenn. Az egyikről a jegyzék írója, Timakhidas megjegyezte, hogy valamiféle "fémtartály" volt, de egyetlen görög fémműves sem tudja, milyen fémből készült vagy hogyan csinálták (erről a tárgyról részletesen írt korábban Gorgón rodoszi történetíró, de az ő könyve sajnos elveszett). Akkor lehet, hogy Timakhidas mikor leírta ezt i.e. 99-ben és még ép volt a lindoszi templom, csupán álmodta ezt...?
"A zimbabwei dob radiokarbonos vizsgálata szerint viszont az i.sz. 1350 körül készülhetett. A lemba hagyomány erre is magyarázattal szolgál: szerintük ugyanis az eredeti ngoma korábban megsemmisítette magát, és azt a maradványokból kellett rekonstruálni."
Legalább utazgatott egy jót, amit a frigyláda-kereséssel próbált indokolni... kicsit hasonlók azokhoz a jachtos felfedezőkhöz, akik Szicília, Málta és Kréta körül hajókáznak, és "döbbenten" fedezik fel Odüsszeusz király útvonalának nyomait...
Valóban nagyon sokára lesz komoly lehetőség a Vénusz tanulmányozására, viszont semmi nem akadályoz, hogy az ősi hagyományok alapján bogozzuk a szálakat, vagy kutassunk olyan leírásokat, melyek az ősi, élettel teli Vénuszról szóltak. S valóban jól látod, az igazi vezérfonal számomra az ókori hagyományok, mítoszok, s nem fogok azért mikrobiológussá, vulkanológussá vagy más hasonló szaktudóssá fejlődni, hogy még az irányban is kutakodjak, sőt nem is érdekel különösebben.... ahogy ezen szakágak tudósait sem különösebben érdeklik a régi mítoszok, sőt nem is értik azokat. Pedig -azt hiszem- a végső eredmények minket fognak igazolni, akkor meg minek rágjam magam ezeken a korai, bombasztikus bejelentéseiken, olyanoktól, akik még a földön sem oldottak meg egy csomó geológiai, földrajzi, vulkanológiai, biológiai és más efféle kérdést ...
Ha 100-200 évvel ezelőtt éltem volna, valószínűleg már akkor is hasonló eredményekre jutottam volna, hiszen csak a hagyományokból indulok ki. Annyi szabadság meg adható nekünk, míg ezek a komoly űrkutatók az elkövetkező kétszáz évben valamiféle előrehaladást produkálnak majd, azt nem kivárva, már most elkezdjük az egykori vénuszi civilizációk tanulmányozását, hiszen elsőrangú forrásaink vannak, a régi mítoszok, az emberiség emlékezete. S ők nem is sejtik, hogy amit ők figyelembe se vesznek, sokkal közelebb juttatnak minket az egykori Vénusz óceánjaihoz, mint az elkövetkezendő évtizedekben odaröppintett gyatra űrszondáik...
Mikor Manit felhoztad, szinte gondoltam, hogy a szabadkőművesek, rózsakeresztesek nyomán jutottál e hozzá. Hiszen a katarok is vettek át manicheus tanokat. Mani koporsó állványzatának körbejárásának rítusában a szabadkőműves Hiram körüli egyik szertartásra ismerhetünk. Mani követőit egy "özvegyasszony fiaként" ismerték (mint Hiramot is), amit már többször felhoztál. Ráadásul ők szintén titkos jeleket, kézfogásokat és jelszavakat használtak, akár a szabadkőművesek. Viszont Mani elődje, kitől tanainak egy része származott, az egyiptomi filozófus és mágus, Terebinthus volt. Ő beutazta keletet, Judeától Perzsiáig, magát "Buddasnak" (Buddha) nevezte, amivel az ókeresztény szerző, Cyril vádolta pár száz évvel később. Terebinthus azonban az alexandriai vallási tanító és próféta, Szküthinosz tanítványa volt, aki meg tanulmányúja során Indiáig jutott. Terebinthus magával vitte -a legenda szerint- mestere könyveit Babilóniába, ahol egy "özvegyasszony házában" lakott. Halála után a könyvek az özvegy rabszolgájára, Cubricusra szálltak, aki később Mani néven Szküthinosz könyvei nyomán megalkotta a manicheus vallást. De Mani körül annyi a legenda, hogy ezt is csupán az egyik oldalhajtásnak tudhatjuk be, mely magyarázatot kínálna tanai eredetéről. Viszont itt is előjön "az özvegy fia" jelző, amit múltkor már többször emlegettél...
Egyik könyvet sem olvastam. De ritkán olvasok hasonló könyveket, vagyis csak bizonyos szerzőket szeretek. Általában régészeti, mitológiai, vallástörténeti munkákat olvasok, meg ókori szerzők munkáit. Ilyen stílusú könyvek -mint amiket ajánlasz is- csak annyiban érdekelnek, ha jutok valamire teóriáról teóriára vándorolva, megnézem, hogy esetleg mások foglalkoztak már ezekkel, s általában igen rossz tapasztalatom ez irányban. Fiebagtól azt hiszem olvastam valamit, de nagyjából bejött, amit e témában a német nyelvű szerzőkről gondolok, hogy fantáziátlanok, kispályások, plagizálók, magukat tekintve a "műfaj" élharcosainak, s furcsa lenne számomra, ha német logikából bármi használható jelenne meg mondjuk paleoasztronautika, Grál-kutatás, atlantológia vagy más ez irányú kutatás tárgyában... Annak a Parfittnak a könyvét viszont elolvasnám, de azt hiszem -már a leírásból ítélve- nem értenék vele egyet, de azért érdekesnek találnám...
Érdekes a lótuszokból kiemelkedő kereszt, az biztos :)
Ez a Gnózis univerzalizmusa. Francois Favre könyvének a címe is erre utal:
"Máni - Kelet Krisztusa, Nyugat buddhája".
Olyan világvallás lehetett ez, mint a (egyébként szintén gnosztikus szellemiségű) misztériumvallások (Mithrász-vallás) volt a Földközi-tenger vidékén: sokkal népszerűbb volt a kialakuló kereszténységnél és annál mélyebb is.
Renan írja egy helyütt, hogy "a Mithrász-vallásnak a szinvonalát kellett volna alább adnia, hogy sikeresen felvehesse a versenyt a terjedő kereszténységgel..." (idézi Evola). De egy misztérium-vallás hogyan adhatná alább...? A beavatás az beavatás. Belső, minőségi kérdés.
Nem így történt. A misztériumvallások eltűntek, de nem úgy a misztériumok.
A belső (rejtély) vallások helyébe a külső, államvallások léptek.
Hermész, Jézus, Buddha, Máni és a többi felemelkedett tanításai nem vesztek el,
Máni, a "Párthus próféta", a gnosztikus Fény vallás megalapítója
nem keveredett hatalmi játszmába, inkább őt keverték bele:
a szászánida Perzsia zoroasztriánus főmágusa, Mobéd Karder udvari főpap
engesztelhetetlenül gyűlölte, s egy "vitát" színlelve a királlyal, annak végén
orvul elfogták, majd válogatott kínzások közepette kivégezték.
Megnyúzták, testét sóval szórták meg, majd felnégyelték 276-ban.
Máni próféta, Jézus Krisztus apostola és egy lant feltalálója, az áthatóan sugárzó manicheus zsoltárok egyik szerzője. Feltehetőleg a híres Gyöngy hímnnusz is az ő nevéhez fűződik.
A Gnózis univerzalizmusához híven Keleten is elterjedtek tanai:
Kínában a Fehér Buddhakéntismerték. A legtöbb manicheus irat a legnagyobb buddhista lelet-együttessel együtt került elő a Dunhuang-i barlangban. A falon lévő Buddha-szerű ábrázolások Máni portréi voltak.
Máni "bűne" pontosan az volt, mint a szintén gnosztikus ihletettségű
középkori katároknak ("tiszták", "jó emberek"): túl népszerűek voltak. És tiszták. Valóban.
Még lehet, hogy ettől is rondább volt, ahogy az úrnőjük vagy foglyuk, Aphrodété-Venus (mint "Hófehérke" meséjében) pedig attól is szebb lehetett, ahogy azt leírták...
Nahát! A Szépség Istennőjének egy görnyedt, ronda, underground kohász lenne az ura, aki belesántult abba, hogy az Istenek a Földre vetették az Olümposz égi birodalmából? ;-)
Szia, tegnap egy könyvesboltban ezzel a két könyvvel találkoztam, a témák egybevágnak az elméleteiddel. Ha esetleg nem ismerted volna őket:
Az elveszett frigyláda A legendás ereklye nyomában Tudor Parfitt Mózes törvénytábláit - a Biblia szerint - az isteni-erővel bíró frigyládában tartották. Zsidó és muszlim hívők egyaránt úgy hiszik, a földkerekség legszentebb tárgya hirtelen és nyom nélkül tűnt el 2500 évvel ezelőtt Salamon király templomából, hogy az emberiség örökre szem elől tévessze. Az elveszett frigyláda fordulatos történet, olyan, mint egy izgalmas detektívregény. Az elismert tudós-kalandor, Tudor Parfitt húsz éven keresztül járta a világot a szent, tárgyat keresve. Megfordult a Közel-Keleten, a csendes-óceáni térségben és Afrikában is követte a frigyláda nyomát. Az oxfordi és jeruzsálemi könyv tárakból szerzett információi a Limpopo vidékén élő rejtélyes afrikai törzsekhez vezették. A professzor maga kreálta frigyládaelméletét a modern genetikai módszerek megdöbbentő eredményei is alátámasztották, mikor megtalálták az úgynevezett Mózes-gént... Voltak, akik mindenáron szerették volna megakadályozni, hogy a frigyláda valaha is előkerüljön - kalandos útja során Parfittot megpróbálták tőrbe csalni, volt, hogy rálőttek, és kis híján emberrablók áldozatává vált. Sokan próbálkoztak -- ők mégsem jártak sikerrel. Parfitt professzor két évtizeden át követte álmát, és kalandos kutatása végén rálel egy múzeumban porosodó tárgyra... Parfitt hihetetlen lefedezése bizonyára megosztja majd a történészeket is, és kétségtelenül nagy hatassál lesz mind a zsidó, mind a muszlim világra.
FIEBAG, PETER ÉS JOHANNES A BÖLCSEK KÖVE ÉS A GRÁL Az emberiség titokzatos relikviáiról szóló történetek 3500 évvel ezelőtt keletkeztek és máig tartanak. A Szent Grál legendája egyszersmind izgalmas bűnügyi találmány is. Mi köze a legendás Ártusz királynak, a Kerekasztal lovagjainak és Merlinnek, a nagy varázslónak a történethez? Mi az összefüggés a Grál, a frigyláda és a mannagép, valamint az alkimisták és a Bölcsek Köve között? A sikeres szerzőpáros szigorú pontossággal szegődött a Grál nyomába, majd meghökkentő felfedezésekre jutott: a Grál földönkívüli tárgy volt, és a templomos lovagok őrizték a titkát.
Néhány információmorzsát azért már elhintettem, hogy mi történhetett azzal a visszataszító fajtával, amit az emberek kabiroknak, telkhineknek, koboldoknak és más efféléknek neveztek a hagyományaikban, melynek létezése sok ezer éve még riasztó valóság volt...
Csak is a líbiai görög gyarmattelep, Cyrene partjain volt hajlandó tenyészni, és Apollón ajándékaként tartották számon, ami egy 'nagy esőzés' után kezdett el nőni. 
