Az első két mondat egy kicsit súlyos, ui. ebben a rádióban egyetlen orosz alkatrész sincs, talán egy repülőgép-műszerész ezt egyből felismerhetné. A pirossal bejelölt alumínum hengerek a középfrekvenciás (KF) rezgőkörök, ezeket hozzáértés és némi műszerezettség (min. szignálgenerátor ) nélkül vétek fölöslegesen piszkálni. A tápegység elektrolit-kondenzátora a baloldali aluhenger, a ferrit antenna tartószerelvénye van bilinccsel ráfogatva. Az alábbi rajz szerint jobboldalon az EM 80 varázsszem felett van a 2x50 mikrofarados elkóra csatlakoztatva egy 1,5 kiloohmos, 2 wattos szűrőellenállás, ha a papa esetleg ezt küzdötte le a csavarhúzóval, akkor a kimenőtranszformátoron keresztül, mint fojtótekercsen a végcső(EBL21) még mindig kap anódfeszültséget, némi hang is lehet, ami azután a melegedés hatására elhallgat. Mindenesetre a szűrőkondi két forrfülén meg kéne a 260 és 220 V-nak lenni, de az is lehet, hogy a csavarhúzós zárlat hatására leégett az EZ 80 egyenirányítócső katódrétege, először azt kéne kicserélni. A kép alapján az EBL21 állapota nem drámai, mert a régi néprádiókban ezek csövek színezüstre vannak égetve az évtizedes működés hatására. Az EM80 varázsszem akkor nem világít zölden, ha szintén nem kap rendes anódfeszültséget (220V egyen!)
Ez nem is annyira öreg. Amit bekereteztél az nem ilyen hibát okoz! Ahhoz ne nyúljatok, hangolt tekercsek.
A leírásból leginkább valóban a végcső EBL21 hibája valószínüsíthető. De nem gyenge, hanem gázos. Persze sok más apró alkatrész is lehet. Egy rácslevezető ellenállás, vagy segédrács ellenállás "megnyúlása". Utóbbi multiméterrel is jól behatárolható. Az elkó hiba más sajátos hibahangot ad, erősen brummos lesz a hang, levett hangerőnél is zúg erősen.
Ő repülőgép műszerész,és azt mondja hogy amilyen gépeket javított azokba is ugyan ilyen orosz kondenzátorok meg ilyen hasonló ellenállások vannak.
Most konkrétan rádiót még nem javítottunk,de majd kapcsolási rajzból kihámozzuk,mert találtam hozzá.Ha nem sikerült, akkor öreg szakit keresek.
A tünetek az,hogy amig nem melegszik be addig olyan hangereje van hogy tőle 2m-re is türhetően hallod,ha bemelegszik elhalkul és hiába tekerem bárhova csak suttog. A rajz szerint bejelöltem a képen a lehetséges hibaforrásokat
Oké, csak abba ne fuss bele, hogy addig akarod cserélgetni az alkatrészeket amíg jó nem lesz - ez néha működik, gyakrabban nem. Első dolog ilyenkor, hogy szerezz egy kapcsolási rajzot, mérj, és úgy cserélj. Volt szerencsétlenségem olyan rádióhoz is amiben egy régi papírkondenzátor volt zárlatos, amire sosem gondoltam volna. Nem árt tisztában lenni a működés legapróbb részleteivel is - ha ez gond, akkor olcsóbb egy öreg tapasztalt szervizeshez elvinni, aki 1-2 ezresért gatyába rázza.
Az elektrolit kondenzátor azért kivétel a méricskélés alól, mert általában kiszárad ennyi idő alatt, és bár működik a rádió így is erősen brummogva, de az élvezhetőség érdekében pótolni kell ... márcsak a jövő érdekében is. Ugyanolyan típust szinte biztosan nem kapsz, de ha nem a korhű restaurálás a szándékod, akkor két műanyag bevonatú elkót is forraszthatsz (polaritás-helyesen) az eredeti elkó érintkezőire a panel alatt. (Számítógép monitorokban van ilyen 100-200 mikroFarad 450V-os, de boltban is kapható)
A működési láncban visszafelé célszerű keresni a hibát: első a tápellátás (fűtés, anód), aztán a hangfrekis végfok, s ha működik a akkor a nagyfrekvenciás fokozatok. Külön figyelmet igényel a hangerő-szabályozó potméter állapota. (... ja, és ha megüt a 250V egyenfesz, az feledhetetlen élmény!:-)
A macskaszemen ne is csodálkozz, szokása megvakulni egy idő után. De jó hír, hogy a rádió működéséhez nem szükséges. Okozhatja a jelenséget az is hogy alacsony az anódfeszültség. Ilyen öreg rádióknál ki szokott lenni száradva a elektrolitkondenzátor, ami elképzelhető, hogy 50 éves is van ... én különösebb méricskélés nélkül ki szoktam cserélni. Az anódfeszültségnél kb 200-250V-ra számíthatsz ha minden rendben - és eléggé "ütős" amit tapasztalatból mondok. Ha nincs meg ez a feszültség, akkor az EZ80 egyenirányító is lehet emissziószegény - ilyenkor cserélni kell.
Ma egy hatalmas portalanítás után jópár év után(kb. 30év) bekapcsoltuk.
A rádió csodák csodájára megszólalt,minden cső szépen felizzott.
De bekacsolás után,elkezdtem hangosítani és ahogy egyre többet adok rá nem szol egyáltalán,a legkisebb hangerőn néma csendben mellé ülve hallgatható úgy ahogy.
Ez az egyik baj,továbbá a macskaszem is beizzik de a zöld szem nem világit.
Nos, a hibaleírásod szerint valszeg jó úton jársz. Mármint, hogy az EBL cső cseréjét is tervbe vetted. (Mivel nem szól a rádió.) Mivel, -ha az írásod "kronológiailag tuti"- az elnémulása a készüléknek -minden előzetes nélkűl- arra utal, hogy valszeg valamelyik csőnek a működése abbamaradt. Ha most a Papa jó érzékkel a FŰTÉSSZAKADT hangfrekis végcső anódjánál "gőzölte" el a fázisceruza fém végét, (mivel az több mint valószínű, hogy EGYENÁRAM, akkor majdnem célt is ért! :-)
Az elektroncsövek kissé drágák. (Nem véletlen.) Nézd meg, izzik-e mindegyik?
Ha valamelyik nem, akkor biztosan olyant kell keress, és azt kell cserélned. Vigyázz, és légy alapos!!! Nem minden cső fűtésének látható jele a fényhatás, de rádióknál szinte bizti, ha "világít a cső" akkor fűt. Fűt de.... szóval még sok más hiba is lehet! No innendt inkább egy rádióamatőr, vagy szakszervíz! (No, nem sok bíztatót mondtam, de a cső árakat ismerve, nem biztos, hogy olcsóbb leszel, mint a szervíz!)
A nagyszülők elmondása szerint egyszer minden piszkálás nélkül,a híradó közepén elhallgatott és onnantól kezdve semmi.
Papám szét is szedte csak miután elsőre hozzá nyúlt a fázis ceruzával valamihez és a ceruza vége szénné éget,utána már nem piszkálta többet és az elmult 25 évét egy sufniba töltötte gondosan becsomagolva fóliába,vízhatlanul,és ezért külsőre ngyon jó állapotban maradt.-bár egy kis szidolt kipróbáltunk rajta és újjá varázsoltuk.
Ne cseréld ki! Ez egy agyonüthetetlen hangfrekvenciás végerősítő cső - nincs helyettesítője. Ha van türelmed, akkor amatőr találkozókon kapsz .. ha máskor nem, akkor jövőre a BURABU-n - majd akkor kicseréled. Nem befolyásolja a vételt, legfeljebb a hangerő nem lesz olyan kifogástalan.
A vezérelt esetre normál anódellenállás esetén teljesen hihető, hogy kisebb az anóddisszipáció, mint a nyugalmi munkapontban. Ugyanis ha fogod egy pentóda valamelyik Ua-Ia karakterisztikaseregét (fix Ug2, paraméter az Ug1), abba berajzolhatod (sokszor az adatlapokban be is rajzolják) a maximális anóddisszipációs hiperbolát (jól emlékszem, ez a görbe a hiperbola?).
Ahogy én vizsgálgattam a dolgot, nekem úgy tűnt, hogy ehhez a görbéhez gyakorlatilag egy érintőt fog húzni az ideális munkaegyenes, aminek a közepén, az érintőpontnál lesz a nyugalmi munkapont. Azaz kivezérléskor csak a nullátmeneteknél fog az anóddisszipáció a maximális értékig felszökni, mindkét félperiódusban alatta lesz a maximális disszipációnak.
A baj akkor van, amikor az adott munkaponthoz tartozó ideálisnál kisebb vagy nagyobb a terhelő impedancia, mert akkor a munkaegyenes meredeksége megváltozik, és már nem érintő lesz, hanem "beleharap" a tiltott területbe is. Kisebb munkaellenállásnál az anód negatív félperiódusában, nagyobb esetén a pozitívban lesz "beharapás", ezt tényleg ki kellene integrálni, hogy az össz átlagos anóddisszipáció ilyenkor hogy alakul, megnövekszik-e a nyugalmihoz képest.
A névlegesnél nagyobb terhelés esetén a pozitív félperiódusokban olyan nagy feszültség is keletkezhet, ami túllépheti az abszolút maximumot, a cső átüthet.
Igen, ez az anyag is jó, amit összeszedtél, meg a kísérlet is bebizonyította a valóságban is. Valóban az történik, amit leírtál.
A csövek munkapontjának méretezéséhez figyelembe kell venni a maximális anódfeszültséget, katódáramot, anóddisszipációt. Ezek az A osztályú erősítők általában a maximális anóddisszipáció közelében szoktak dolgozni, az adatlapban megadott beállítások a kivehető teljesítmény és a torzítás optimalizálása alapján születnek, de más beállításban is használhatók a csövek.
Épp a múltkor számoltam végig, hogy egy adott nyugalmi munkapontban dolgozó végpentódából ideális esetben kivehető (szinuszos) teljesítmény a munkaponti anóddisszipáció fele. Ez akkor lenne igaz, ha a munkaegyenes egyik végén az anód nulla voltig le tudna menni, a másik végén pedig nulla anódáram állna elő. Mivel ilyen ideális eset nincs, ezért van az, hogy EL84 esetén a maximum 12W anóddisszipáció mellett 5.7W a katalógus szerinti (10% torzításhoz tartozó) kimenő teljesítmény.
Nem lesz sem szikraeső, sem más durvaság. Még csak izzó anód sem igazán. Ugyanis a csövek nem vezérelt feszültséggenerátorok, amik a primerre áttranszformált munkaellenálláson hoznak létre áramot, hanem pont fordítva történik: áramot vezérelsz, aminek a hatására a munkaellenálláson feszültség jelenik meg. Ha a munkaellenállás nulla, az anódfesz marad, az anódáram meg (jó közelítéssel) ugyanúgy változik, mint rendes anódellenállás esetén. Azaz nem lesz a csúcsa ekkor sem nagyobb, mint normál üzemben.
Üdv mindenkinek! Éppen egy Marshall JTM45-ön dolgozok (2x6L6GC végfok), ami működik is, csak nyomtatott panelt csináltam és szeintem ezért van zúgása, így bakelitpanelra fogom megcsinálni axiális alkatrészekből. Ezzel kapcsolatban kérném segítségüket, hol lehet réz csőszegecseket venni? (mivel eddig sehol nem találtam boltban) Kérem segítssenek! Köszönöm!
Ugyan a helyettesítésből nem világlik ki elsőre, hol alkalmaztad a szuperpozíció tételét, de az ott van: a munkaponti áramból adódó konstans disszipációt adod hozzá a váltakozóáramú helyettesítésből származó disszipációhoz, de mondom, ebben az esetben ez helytelen.
Az elektroncs reneszanszat eli foleg az audio technikaban.
Ez már legyen az ő problémájuk, a transzformátor vasmagjának nonlinearitása miatt úgy gondolom, az ilyen hit nem több babonánál, de hát emberek vagyunk, s én azt is el tudom fogadni, ha valaki visszafordul más utat keresve, ha átmegy előtte egy fekete macska.
Aki nem foglalkozott az elektroncsovekkel nem is igen tudja, hogy mirol van szo s igy gyakran keveri a felvezetoket a csovel.
Azért van egy közös pont az elektroncsövek és a félvezetők között: a jFET-ek.
A legnagyobb tisztelettel mondom, nem teljesen értem, amit írsz. (Ettől még lehet teljesen jó.)
Ez, ha jól gondolom, a váltakozóáramú helyettesítés. Ám amit rajzoltál, azt a látszatot kelti, hogy rövidzár esetén (Ra=0) a csövet vezérelve Ri-n disszipáció lép fel. Ugye a munkaponti konstans disszipáció ettől független.
Alapvetően ebben a helyettesítésben két problémát látok. Az egyik az, hogy áramgenerátoros helyettesítő képet kellett volna használni, s a feszültségvezérelt áramgenerátoron a disszipáció nulla lesz majd, ha az áramgenerátort rövidre zárod, hiszen a rajta eső feszültség zérus.
A másik probléma, hogy a szuperpozíció tétele csak lineáris rendszerekre alkalmazható, viszont a disszipáció a feszültségnek és hasonlóképpen az áramnak nemlineáris függvénye - ugye négyzetes az összefüggés. Ugyan a helyettesítésből nem világlik ki elsőre, hol alkalmaztad a szuperpozíció tételét, de az ott van: a munkaponti áramból adódó konstans disszipációt adod hozzá a váltakozóáramú helyettesítésből származó disszipációból, de mondom, ebben az esetben ez helytelen.
Ezzel teljes mértékben egyetértek. A probléma az volt, hogy akinek írtam, az elvakult dühtől a smiley-t már nem látta. Lejáratás a részemről nem volt, pusztán helyesbítés.
Koszi. Erdekes kerdes volt. Tobb forumban feltettem es mindenki azt valaszolta - komoly matematikai levezetesek utan -,hogy minden fustol. Veszem peldaul az erosito helyetesitto kepet (szimplan), a cso belso ellenallasa sorba kerul a kimeno impedanciajaval (Ra). Igy mind egy feszultseg oszto foghatjuk fel. Termeszetes, hogy ha csokken az Ra akkor a rajta megjeleno feszultseg erteke is csokken. Ennyi az egessz. Lehetne filozni, hogy mi tortenik az arammal stb. Semmi sem mert csokken a kivezerelhetosege a csonek es marad a munkapont altal megszabott Ia0.
Lehetne filozni, hogy mi tortenik az arammal stb. Semmi sem mert csokken a kivezerelhetosege a csonek es marad a munkapont altal megszabott Ia0.