Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Nahh, hát azért ennyire skizó csak nem lehetek :DDD
JóSten, akár én is írhattam volna...
Amikor találkozom valakivel, akkor azonnal "olvasom" az arcát. A mozdulatait, a mimikáját, a szeme villanásait. Megpróbálok ráérezni, mennyire őszinte, és hogy én mennyire lehetek az. Ritkán csalnak meg az ösztöneim.
De még ritkábban használom a koszos és gyanús korlátokat - így is, meg úgy is én vagyok én. Inkább megelőlegezem a bizalmat - és várok. Ahogyan te is. Az idő mindig igazol, akár így, akár úgy.
Bizalom, visszaélés. Mintha a saját morfondírozásaimat hallanám. Egyfelől, ha nem bízom meg a lehető legteljesebben a mésikban, akkor saját magamat korlátozom. A saját kiteljesedésemet, örömömet, boldogságomat szorítom kissé piszkos és gyanús korlátok közé. Olyan megalkuvásokat fogadok el, amelyek megnyomorítják a saját érzéseimet, és még inkább az érzelmekre való képességeimet. Szóval mi a fenének egy olyan kapcsolat (barátság, szerelem, ezúttal mindegy), ahol nem tudok meghbízni a másikban.
Visszaélés. Akkor visszaélés, ha én annak látom. Régebben sokszor mondogattam: "nekem nincsenek titkaim". Most már egyre gyakrabban így is érzem. Persze, vannak, rengeteg van, de egyik sem olyan komoly, hogy igazában vissza lehetne vele élni. Csak játékok, adott esetben felnőtt játékok. Arra azonban jók, hogy ha "visszaél" vele a mésik, akkor le tudom vonni a tanulságot. De az nem az életről meg az emberekről szól, hanem arról a konkrét illetőről. Nem kell különösebben próbára tenni az embereket, próbára teszik ők magukat. Anélkül, hogy tudnák. Aztán szállítják az eredményt.
Visszatetsző, gusztustalan és szomorú. Az. De még rosszabb illúziókban élni, ha már egyszer tudjuk, hogy illúziók.
És mindezek után miért van az, amit már egyszer valahol, valamikor írtam: hogy jószerivel minden, számomra fontos film, könyv stb. valahol az árulásról szól? Hogy miért ez az, ami a legjobban megrendít? Talán még mindig van bennem, minden szkepticizmusom és tapasztalatom ellenére, valami gyermeki bizalom? Aminek az újra meg újra elvesztését egy gyermek felháborodott fájdalmával élem át?
A bizalom határain... Azon, hogy vajon kell-e, és ha igen, hol kell határt szabni a bizalomnak, amivel megnyílunk egy másik ember előtt. Hol lehet az a pont, ahonnan kezdve visszaélésre adhat okot "a tudás". Honnan ismerhető fel a limit, amin túl akár a saját vérünk üthet vissza...
Meg azon is, hogy a toleranciának is megvannak-e a maga korlátai, és hogy képes-e az egyén felismerni önmaga előtt azokat a pontokat, ahonnan kezdve mindig, és kivétel nélkül mindig a "pofádlapos" elv érvényesül.
Meg még azon, hogy a megkapott bizalmas információkkal hogyan engedheti meg magának bárki is, hogy visszaéljen... Mert ugye, magamból indulok ki gyarló emberi szokásomhoz híven, és képtelen vagyok megérteni, felfogni, vagy elfogadni azt, ha valaki nem csak magában örül a megszerzett tudásnak; nem csak önmaga számára hasznosítja, hanem melldöngetve továbbadja. Ez az én szememben visszatetsző, gusztustalan és szomorú dolog.
Eltaláltam? 44? Kössz a szép idézetet, de nem teljesen ül a dolog. Néha jobb nyugiban lenni, főleg, ha nem jól sültek el a dolgaid, vagyis leégtél. Senki nem szereti, ha nem szeretik. Jobb a közöny akkor már, ha sikerül elérni, az jó, nincs tovább nyüglődés, nem fáj semmi, akármit is lépnek, szinte nem értem, hogyan tudtam úgy meg......ni? Előtte sem ....s most utána sem. Ez a biztos, nem válsz nevetségessé legalább.
kellemes közönybe süppednek a dolgaim. A vágytalanság közönye - írod.
Mitől? Miért?
Persze érdekes ez.., nekem is volt ilyen időszakom, nem is oly régen.És vannak napok, mikor ez vissza is tér.
Grácián:Ha nem remélsz és nem vágyakozol...
*Legyen kivánnivalód! Enélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel. A test lélegzik, s lélek vágyakozik. ..........
Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság igérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem.*
Na ettől az *okosságtól* azért sajna nagyon sokszor érzem magam boldogtalannak.........
azon, hogy régebben úgy gondoltam, voltak időszakok az életemben, amelyek elpazarolt időnek számítanak, de most már úgy érzem, szükségesek voltak a személyiségem kialakulásához, a lelki fejlődésemhez.
azon, hogy a következmények ellenére sem bánom azt a rövid időszakot,amikor érzelmek nélkül belementem ún. egyéjszakás kapcsolatokba. ez szükséges volt a továbblépéshez.
azon, hogy örülök a rossz "találkozásoknak", mert csak általuk tudom igazán értékelni a kölcsönös, meleg emberi kapcsolatokat.
azon, hogy ha nem tapasztaltam volna soha rosszat, talán nem tudnám ennyire értékelni a jót.
Definiálnád?
Világigazság 1: ....... (ez teremtette a világot)
Világigazság2: ........ (ebbe hivatott belepusztulni az 1. világigazság által teremtett mindenség)
Érdekes, hogy a legtöbb ember mennyire túlmisztifikálja a "virtuális világ" fogalmát, még azok is, akik részt vesznek benne pl. itt a HUSZ-ban. Én a magam részéről azt vártam, hogy legalább azok észreveszik, akik nap mint nap benne vannak, hogy ez nem más, mint a kommunikáció legújabb formája, aminek az előnyeit és hátrányait meg kell szokni ugyanúgy, mint annakidején ükapáinknak mondjuk a telefont kellett... És minden nick mögött valós emberek állnak, akiknek a nagytöbbsége nem azért van itt, hogy mindenkibe belekössön és mindent összezavarjon, az csak egy elenyésző, igaz, elég feltűnő kisebbség. De ezt is meg kell szokni és számítani kell rá, ahogy a telefon esetében el kellett fogadni, hogy akadnak telefonbetyárok...
Nekem kb. 1 éve sikerült kivennem eredetiben a Salo-t az odeonban. Meg is vásárolható náluk vhs-en. Állítólag egy éven belül tervezik a DVD-re írását. Nem hiszem, hogy megvágnák, az odeonosok nagyon "eredetiek".
Ismerős gondolatok. A kellemes közönybe süppednek a dolgaim. A vágytalanság közönye lassan. Vannak itt nagyon szép gondolatok. Ha van kedved, fejtsd ki a történetet bővebben, akár mail-ban.
Létezhet. Talán gyerekként nem tanulta meg, hogy ez a szeretet kimutatásának egy módja. És így nem szereti, ha megölelik, megpuszilják.
Vagy csak egyszerűen férfiatlannak tartja.
Azon, hogy egy másik topikban milyen példát láttam a politikusi típusú manipulációra.
Azért politikusi típusú, mert a közvélemény befolyásolása, manipulálása volt a célja, még ha ez a közvélemény csak egy topiknak az adott témában érintett pár tucatnyi résztvevője is. A beszélő azt a módszert választotta, hogy az egyik oldal álláspontjának leghatározottabb képviselőjét szólította meg, és azt érzékeltette, mintha az illető volna lényegében az egyetlen, aki azt az álláspontot képviseli. Segítőkészen, kedvesen javasolta neki, hogy ne legyen olyan merev, hiszen látja, hogy a kollektíva mennyire rugalmasan igyekszik alkalmazkodni hozzá... A beszélő sikeresen érzékeltette azt, hogy mintegy az egész kollektíva nevében szól, szemben a magányos -- és mások örömét elrontó -- másikkal.
Ez a technika azért hatékony, mert látszatra konstruktív, megértő és segítőkész, a valóságban azonban kirekeszti a másikat, hangsúlyozva, hogy "mi" mindent megteszünk azért, hogy "neked" megfeleljünk. Innentől már szinte mindegy a tartalom, hiszen a lényeg a "mi" és "te" szembeállítása, amely pozitív (konstruktív, megértő és segítőkész) tartalommal is hatásos: "Látod, a társaság abszolút fogékony arra, hogy a lehető legközelebb kerüljön ... a Te elvárásaidhoz!"
Érdekes módon a beszélő többi megszólalása is mindig pozitív. Mindig kedves, mindig dicsér, soha egy rossz szava sincs senkihez. Népszerű ember lehet. Irígylem.
