Keresés

Részletes keresés

értelmiségi Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5767
Sületlenségek.
Előzmény: genyanya (5764)
greenwood Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5766
kicsit bonyolultabb ez, mint amit a történet ismerete nélkül látni lehet.

mindenesetre közben gondolkoztam -

jó döntésnek tartom, hogy írtam ide.

megindokolni nem fogom. akit érint, az az egy személy, talán megérti.
valóban idétlen helyzet.
ezt a "megoldást" (ha annak lehet nevezni) - találtam.

magam is voltam hasonló helyzetben, van fogalmam arról, milyen érzés,
sz*r ügy, épp ezért írtam --
annak idején nekem nem írtak, és utólag bizony nem volt kellemes, mikor tudatosult mindaz, amiről szövegeltem itt alább.

ma már semmiről nem gondolkozom, játszom a macskámmal, iszom egy kis vodkát narancslével, olvasgatok. semmi értelme beledögleni olyasmibe, amibe nem érdemes. (hajlamos vagyok rá amúgy)

Előzmény: Törölt nick (5763)
genyanya Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5765
jajj, ezt kihagytam. (az egyik lányé persze)

"amíg hülyének tartasz nem vagyok átlagos és beszűkült.."

Előzmény: genyanya (5764)


genyanya Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5764
benéztem a bulinetre. Rálestem a faliújságra, és az oda író nickek regjeire. Elgondolkodtatott, amit találtam.

szemelvény 3 ott leledző regről, melyek tulajai (nagyon) fiatal lányok, a mai Budapestről:

"a totális őrültség is visszafordítható, ugyanúgy, ahogy zuhanni sem csak lefelé lehet.. "

"életcélom a halál"

"Már csak hányni jár belém a lélek."

"én.. nekem volt tegnap egy rémálmom, te egy csontvázt játszottál, elfogadtad a szerelmemet, majd még aznap meghaltál"

"Én egy vacak, büdös, szakadt punk vagyok. A társadalom peremén élek és rontom mások levegőjét. És mindezen felül szeretek okádni!"

Meg egy harmincas pasiéről, szintén onnan:

"Én nem csak Téged szeretlek. De Benned mindent szeretek, és minden dologban Téged szeretlek. Nem az vagy, aki eltakarja és bitorolja előlem a világot, hanem a kapocs vagy, aki engem a világgal egyesítesz. "

"Nem vagyok vallásos, nekem az egész kell."

ismét eszembe jutottak a világ dolgai...

greenwood Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5761
Azon gondolkodom, hogy melyik választás etikus abban a helyzetben, amibe kerültem. Mit tegyek, ha egy régi IRL ismerősöm indexes személyiségét megtaláltam ebben az elméletileg névtelen, és alapvetően valós-személytelen környezetben.

Figyelmeztessem, hogy "hoppá, felismertelek" (nem vagyunk olyan viszonyban; semmilyen kapcsolatban nem vagyunk már). Vagy hagyjam meg tudatlanságában, és próbáljam meg ne olvasni, amit ír - ez utóbbi nem megy, mert túl feltűnő, és túl mély nyomokat hagyott bennem, amíg ismertem. Mindkét választás rossznak tűnik. És ilyenkor egyetlen választás marad (azt hiszem): beismerni a tehetetlenségemet.

És hogy ezt ezen a fórumon teszem, talán egyfajta döntés is -- olyan döntés, ami nem rajtam múlik, -- mert amit én magam eldönthetek, az etikátlan mindenképp.

Passz.

Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5760
OK, így már jobban értem. Számomra a tanulság: 1) nem akarok olyannal kapcsolatot, aki nulla összegű játékot játszik velem, 2) ehhez ki kell tudnom szűrni azokat, akik ilyen játékot játszanak velem, 3) ehhez fel kell tudnom ismerni ezeket a játékokat, 4) ehhez először nekem is kell játszanom ilyet. :-)))

Stimmel. Játszottam, réges-régen ráuntam, de -- részben ennek is hála -- felismerem és elfordulok tőle.

Köszönöm a gondolatot.

Kicsit analóg az egész egy másik kedvenc gondolatommal: "A hatalom titka az, hogy miként ne éljünk vele."

Előzmény: Törölt nick (5759)
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5758

Nem. (Vagy lehet, hogy úgy kellene csak mondanom, hogy én nem így élek. Vagy nem így próbálok élni.)

A "nyeremény" a zéró összegű játékban a mésik vesztesége. Az emberi kapcsolatokban ez nincs automatikusan így. Nem feltétlenül nyerek azzal, ha mondjuk becsapom, megalázom, vagy akár csak részlegesen engedem be az életembe a másikat. Van, aki nyer vele, mert nyereségnek érzi, mert olyan a személyisége.

Látod, tényleg oda kanyarodunk vissza, hogy van-e pontos tartalma a nyereségnek? A háború, a hadijátszmák esetében nagyjából világos a győzelem, ill. a nyereség fogalma, illetve éppen a nukleáris kapacitás megjelenésével kezdett bizonytalanná válni. De az emberi kapcsolatokban a győzelem fogalma...

Ez az egész analógia csak akkor működik, ha feltételezzük, hogy mindkét fél hadijátszmát játszik. Azok meg hadd játsszák :-)

Ha nem, akkor, ahogy mondtam, részlegesen alkalmazható az analógia. Egyes fogásokra, trükkökre. Érdemes-e trükkökkel operálni? Nem tudom. Én nem kedvelem őket különösebben, részben azért, mert, mint már valamikor elmotyogtam, nem hiszem, hogy bármilyen cél szentesítene bármilyen eszközt... a cél elmúlik, az eszköz marad. Nem szeretem. Másrészt viszont valóban lehet alkalmazni bizonyos fogásokat -- ha komolyan gondolod. De akkor már nem fogás. "Ha még egyszer részegen jössz haza, hazamegyek anyámhoz. Nem azért, hogy utána könyörögve utánam gyere, hanem hogy nyugodtan megindíthassam a válópert. Ez most nem fenyegetés, hanem tényközlés." Ha ez igaz, akkor ez nem játszma és nem trükk.

Hm?

Előzmény: Törölt nick (5756)
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5755
Hmmmm... lehet, hogy közben válaszoltam a válaszodra? :-)
Előzmény: Törölt nick (5754)
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5753

Az a gond, hogy ha az emberi kapcsolatokat játszmáknak (most nem a Berne-féle értelemben, hanem a Kahn-féle értelemben vett hadijátszmáknak) fogjuk fel, akkor mi a cél, és mi a nyereség vagy győzelem? Emiatt csak részletesen (egy-egy korlátozott konfliktusra vagy időszakra) vihetők át ezek a mechanizmusok az emberi kapcsolatokra, mert a hadijátszmák zéró összegű játékot [és megfelelően paranoid gondolkodást] feltételeznek, az emberi kapcsolatokban pedig ez nincs így.

Előzmény: Törölt nick (5752)
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5752
Érdekes. Szép. Játszmák és ellenjátszmák...

Mindegyik esetben a kulcs a tájékoztatás és a tájékozottság. Ha a másik nem tudja pontosan, hogy mi a helyzet, ha nincs pontosan feltárva, leírva a másik el?tt az "ítéletnapi gépezet" m?ködése, akkor a gépezet nem tud jól m?ködni. Ha a sínen fekv?k nem tudják, hogy a vonat megállíthatatlan... ha a mozdonyvezet? nem tudja, hogy sínen fekv?k mozdíthatatlanul oda vannak bilincselve... akkor más a helyzet.

Jönnek tehát a másodfajú gépezetek, az eggyel magasabb szintre emelt játszmák, ahol már -- a példáddal -- nem az a játszma és a gépezet lényege, hogy megállíthatatlanul megy a vonat vagy mozdíthatatlanul oda vannak bilincselve, hanem hogy milyen és mennyire hiteles információt adnak minderr?l a másiknak, illetve az mennyire hiszi el... és innent?l világos az asszociáció.

Előzmény: Törölt nick (5751)
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5750
Én csak Herman Kahn koncepciója kapcsán ismerem a kifejezést, ha arra gondolsz. Nem világos az asszociáció :-(
Előzmény: Törölt nick (5749)
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5748

Az idő hallgat, én mondom neked,
az idő tudja, minek mi az ára;
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,
ha balul fülelünk a zongorára,
az idő hallgat, én mondom neked.

Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,
mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Valahonnét csak fújnak a szelek,
valamiért csak hull a lomb a sárba;
az idő hallgat, én mondom neked.

A rózsatő talán még megered,
a látomás valamit mintha várna;
ha én tudnám, tudatnám is veled.

Ha majd oroszlánt ont a zöld berek,
s tavasz ragyog patakra, katonára;
hallgat az idő, mondom majd neked?
Ha én tudnám, tudatnám is veled.

RedSnake Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5747
Még valami.
Asszem már írtam, hogy "olvasok" az arcokból. Nem tehetek róla, ez ösztön - és szerintem mindenki hasonlóan van vele.
Ha azt olvasom, hogy nem érdemli, vagy nem szimpi, vagy nem olyan, akkor nincs bizalom sem. És ez Veled szemben fel sem merült - de hát ezt tudod te is :))
Előzmény: RedSnake (5746)
RedSnake Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5746
OFF
Bakker, itt nyomom a telót, mert rájöttem közben, hogy képes vagy és magadra veszed! Erre meglátom, hogy itt vagy - sms törölve :DDD
Jaaaaaj dehogyis!
Nincs összefüggés a morfondír és a tegnap esti összeröfi között! Pontosabban, nem Neked van közöd hozzá.
Ejnyemá, bébi... nem csak a neten jönnek infók... ;))
ON
Előzmény: genyanya (5745)
genyanya Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5745
hogy vajon miért pont most, a velem való találkozás után foglalkoztatja ez ennyire Sznékit.

hogy vajon érzi-e, hogy sokkal inkább megtiszteltetésnek veszem, hogy beavatott az élete egy-egy részletébe, minthogy valaha is visszaéljek vele.

hogy tudja-e vajon, hogy a közvetlen stílusa és őszintesége miatt én is simán megosztottam vele olyan dolgokat, amikről csak nagyon elvétve beszélek...

és vajon tudja-e, hogy én teljesen megbízom benne?

Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5744
Akár én is írhattam volna... az 5668-at is. Igen, így van.
Előzmény: RedSnake (5743)
RedSnake Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5743
Nahh, hát azért ennyire skizó csak nem lehetek :DDD
JóSten, akár én is írhattam volna...

Amikor találkozom valakivel, akkor azonnal "olvasom" az arcát. A mozdulatait, a mimikáját, a szeme villanásait. Megpróbálok ráérezni, mennyire őszinte, és hogy én mennyire lehetek az. Ritkán csalnak meg az ösztöneim.

De még ritkábban használom a koszos és gyanús korlátokat - így is, meg úgy is én vagyok én. Inkább megelőlegezem a bizalmat - és várok. Ahogyan te is. Az idő mindig igazol, akár így, akár úgy.

Előzmény: Törölt nick (5742)
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5742
Bizalom, visszaélés. Mintha a saját morfondírozásaimat hallanám. Egyfelől, ha nem bízom meg a lehető legteljesebben a mésikban, akkor saját magamat korlátozom. A saját kiteljesedésemet, örömömet, boldogságomat szorítom kissé piszkos és gyanús korlátok közé. Olyan megalkuvásokat fogadok el, amelyek megnyomorítják a saját érzéseimet, és még inkább az érzelmekre való képességeimet. Szóval mi a fenének egy olyan kapcsolat (barátság, szerelem, ezúttal mindegy), ahol nem tudok meghbízni a másikban.

Visszaélés. Akkor visszaélés, ha én annak látom. Régebben sokszor mondogattam: "nekem nincsenek titkaim". Most már egyre gyakrabban így is érzem. Persze, vannak, rengeteg van, de egyik sem olyan komoly, hogy igazában vissza lehetne vele élni. Csak játékok, adott esetben felnőtt játékok. Arra azonban jók, hogy ha "visszaél" vele a mésik, akkor le tudom vonni a tanulságot. De az nem az életről meg az emberekről szól, hanem arról a konkrét illetőről. Nem kell különösebben próbára tenni az embereket, próbára teszik ők magukat. Anélkül, hogy tudnák. Aztán szállítják az eredményt.

Visszatetsző, gusztustalan és szomorú. Az. De még rosszabb illúziókban élni, ha már egyszer tudjuk, hogy illúziók.

És mindezek után miért van az, amit már egyszer valahol, valamikor írtam: hogy jószerivel minden, számomra fontos film, könyv stb. valahol az árulásról szól? Hogy miért ez az, ami a legjobban megrendít? Talán még mindig van bennem, minden szkepticizmusom és tapasztalatom ellenére, valami gyermeki bizalom? Aminek az újra meg újra elvesztését egy gyermek felháborodott fájdalmával élem át?

RedSnake Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5741
A bizalom határain... Azon, hogy vajon kell-e, és ha igen, hol kell határt szabni a bizalomnak, amivel megnyílunk egy másik ember előtt. Hol lehet az a pont, ahonnan kezdve visszaélésre adhat okot "a tudás". Honnan ismerhető fel a limit, amin túl akár a saját vérünk üthet vissza...

Meg azon is, hogy a toleranciának is megvannak-e a maga korlátai, és hogy képes-e az egyén felismerni önmaga előtt azokat a pontokat, ahonnan kezdve mindig, és kivétel nélkül mindig a "pofádlapos" elv érvényesül.

Meg még azon, hogy a megkapott bizalmas információkkal hogyan engedheti meg magának bárki is, hogy visszaéljen... Mert ugye, magamból indulok ki gyarló emberi szokásomhoz híven, és képtelen vagyok megérteni, felfogni, vagy elfogadni azt, ha valaki nem csak magában örül a megszerzett tudásnak; nem csak önmaga számára hasznosítja, hanem melldöngetve továbbadja. Ez az én szememben visszatetsző, gusztustalan és szomorú dolog.

Varietas delectat... De így...??????
:(

leelaL Creative Commons License 2004.02.07 0 0 5740
Hülye voltam, hogy elvállaltam ezt a munkát!
BéRita Creative Commons License 2004.02.06 0 0 5739
Hmmm....,hogy mi van már azzal az 500.000Ft-os nyereménnyel?
baagiira Creative Commons License 2004.02.06 0 0 5738
Eltaláltam? 44? Kössz a szép idézetet, de nem teljesen ül a dolog. Néha jobb nyugiban lenni, főleg, ha nem jól sültek el a dolgaid, vagyis leégtél. Senki nem szereti, ha nem szeretik. Jobb a közöny akkor már, ha sikerül elérni, az jó, nincs tovább nyüglődés, nem fáj semmi, akármit is lépnek, szinte nem értem, hogyan tudtam úgy meg......ni? Előtte sem ....s most utána sem. Ez a biztos, nem válsz nevetségessé legalább.
Előzmény: szélhárfa (5737)
szélhárfa Creative Commons License 2004.02.06 0 0 5737
kellemes közönybe süppednek a dolgaim. A vágytalanság közönye - írod.

Mitől? Miért?
Persze érdekes ez.., nekem is volt ilyen időszakom, nem is oly régen.És vannak napok, mikor ez vissza is tér.

Grácián:Ha nem remélsz és nem vágyakozol...

*Legyen kivánnivalód! Enélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel. A test lélegzik, s lélek vágyakozik. ..........
Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság igérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem.*

Na ettől az *okosságtól* azért sajna nagyon sokszor érzem magam boldogtalannak.........

Előzmény: baagiira (5719)
moonrise Creative Commons License 2004.02.06 0 0 5736
azon, hogy régebben úgy gondoltam, voltak időszakok az életemben, amelyek elpazarolt időnek számítanak, de most már úgy érzem, szükségesek voltak a személyiségem kialakulásához, a lelki fejlődésemhez.
azon, hogy a következmények ellenére sem bánom azt a rövid időszakot,amikor érzelmek nélkül belementem ún. egyéjszakás kapcsolatokba. ez szükséges volt a továbblépéshez.
azon, hogy örülök a rossz "találkozásoknak", mert csak általuk tudom igazán értékelni a kölcsönös, meleg emberi kapcsolatokat.
azon, hogy ha nem tapasztaltam volna soha rosszat, talán nem tudnám ennyire értékelni a jót.
Törölt nick Creative Commons License 2004.02.05 0 0 5735
Úgy sajnálom, hogy el kell keserítselek, de ennyire humoros még én sem vagyok.
De azért csöpp agyamból ennél értelmesebb név született volna.
Előzmény: Törölt nick (5733)
genyanya Creative Commons License 2004.02.05 0 0 5734
(kunc-kunc:)))
Előzmény: Törölt nick (5733)
Botladozó Epekő Creative Commons License 2004.02.05 0 0 5732
Ma melyik adja elő a nagyokost? A tyúk vagy a kakas? Nem kell megválaszolnod! Az, amelyiknél éppen a lóf*sz van! Úgyhogy, maradok tisztelettel!
Előzmény: Törölt nick (5731)
Botladozó Epekő Creative Commons License 2004.02.05 0 0 5730
Ja? Csak beszélő lófaszod van? Igazságod, kérlelhetetlen bizonyosságod nincs? Kár, kedves szalonfilózófus barátom. Na, arről ennyit.
Előzmény: Törölt nick (5729)
Botladozó Epekő Creative Commons License 2004.02.05 0 0 5728
Definiálnád?
Világigazság 1: ....... (ez teremtette a világot)
Világigazság2: ........ (ebbe hivatott belepusztulni az 1. világigazság által teremtett mindenség)

Sok sikert! :-))

Előzmény: Törölt nick (5727)
zebrina Creative Commons License 2004.02.05 0 0 5726
Érdekes, hogy a legtöbb ember mennyire túlmisztifikálja a "virtuális világ" fogalmát, még azok is, akik részt vesznek benne pl. itt a HUSZ-ban. Én a magam részéről azt vártam, hogy legalább azok észreveszik, akik nap mint nap benne vannak, hogy ez nem más, mint a kommunikáció legújabb formája, aminek az előnyeit és hátrányait meg kell szokni ugyanúgy, mint annakidején ükapáinknak mondjuk a telefont kellett... És minden nick mögött valós emberek állnak, akiknek a nagytöbbsége nem azért van itt, hogy mindenkibe belekössön és mindent összezavarjon, az csak egy elenyésző, igaz, elég feltűnő kisebbség. De ezt is meg kell szokni és számítani kell rá, ahogy a telefon esetében el kellett fogadni, hogy akadnak telefonbetyárok...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!