Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Az önbizalmam már most is kicsi, ezért is nehéz talán a szakítás. Megyek megkeresem az ajánlott topikot, még nem találkoztam vele, új vagyok az indexen. A címéből úgy gondolom pont nekemvaló.
Azon, hogy a pr?d amerikaiak miatt sok jó európai filmet is megvágnak, lásd Utolsó tangó..., Saló o le 120 giornate di Sodoma stb. Szinte lehetetlen beszerezni a eredeti verziót, pláne DVD-n.
Köszönöm, hogy tetszik a nevem..:)
Amióta írtam, valami kikristályosodott-talán..
Küzdünk egymással immáron hónapok óta.
Neki is társa, nekem is párom.
De már tudom, hogy mindketten küzdünk egymásért magunk ellen.:)
Néha legyőzzük ezt az állapotot.. akkor jó. Mikor felülkerekedik az *ész*...Jön a napokig tartó haragszom, utállak. Kákán is csomókeresés.
De (noha soha nem mondja, mivel nem fogja kiadni magát) tudom, hogy szeret.
Te hogy állsz a lelkeddel?
azon, hogy vannak dolgok, amik törvényszerűen ismétlik önmagukat...
kísérteties, és a miértre a válasz, bár megvan, nehéz vele szembenézni. és még nehezebb változtatni.
Valahogy nem tudom megérteni, hogy lehet olyan kapcsolatban élni, amelyben a felek nem egyenrangúak, amikor nem kölcsönös az adok-kapok?! Ez a kapcsolatotok kezdete óta így van? Az jutott eszembe, hogy milyen rosszul estek nekem egykor olyan kis figyelmetlenségek mint pl.az elfelejtett igéretek, vagy amikor közös programoknál "eltűnt" a partnerem, amikor fizetni kellett, otthonfelejtett ajándék stb, miközben arról beszélt, milyen fontos vagyok neki; és ezek csak egyszer-kétszer előforduló apróságok voltak - mert hiszen nem is volt "igazi" kapcsolat-, semmiség ahhoz képest, amiről írsz. Nekem a figyelmetlenségek még ismerősöktől is rosszul esnek, amennyiben folyamatosan tapasztalom részükről, nemhogy olyan valakitől, akivel intimebb viszonyban vagyok. Persze az embernek lehetnek rossz napjai, de a ti esetetekben nyilván nem erről van szó. Nehéz lehet megtenni az első lépést, ha szerelmes vagy...
azon, hogy mennyi minden fér bele néhány hónapba - néha úgy érzem, egy életre is sok lenne; úgy érzem, sokkal intenzívebben élek, mint korábban. beszélgettem ma erről valakivel,és bizonyos dolgok csak most kezdenek tudatosulni bennem...
Mindkét "bezzeges" oldalnak: közhely, de az élet nem igazságos. Mindenkinek magának kell kigürüznie, amit akar. Alapértelmezésben mindenkinek jár minden, ami szuper, a gyakorlatban semmi sem jár.
A kamikaze kapcsolatokról már sokat esett szó mindenfelé, nem szívesen ismételnék nálam okosabbakat. De az a nő, aki olyan mellett dönt, aki nem viszonozza szerelmét, számítson rá, hogy szó szerint, mert bizony ez nem költői túlzás: elhervad. Az egyre csökkenő önbizalma fogja felzabálni (vagyis nem kell ezt a pasikra fogni). Minő közhely, sablon, de bizony szeretetben, szerelemben virágzik ki a nő, ennél ígyebben ezt nem tudom érzékeltetni.
Javaslom még azt a topikot, hogy "miért küzdünk szar kapcsolatért", vagy valami ilyesmi címe van. "Szép" példatörténetek vannak benne.
Ó, fiatalság, ó, remények... én megértem azért valahol, csak az önpusztítást nem.
Azon szoktam néha elgondolkozni, hogy mit esznek a nők az olyan pasikon, akik nem szeretik őket viszont...
Ha a amit leírtál csak a felszín, és más dolgokban kimutatja a szeretét és biztosan érzed, hogy jó társad, akkor emelkedj rajta felül... maradj, de akkor ne is rágd magad ezen. Ha meg lényeges, akkor lécelj le, és ne tipródj rajta tovább.
A szerelmet ki lehet heverni. Az elpazarolt éveket nagyon nehéz!
Nem tudsz erről beszélni vele? Nem nyafizva és nem balhézva, hanem egyszerűen kíváncsiskodva? Persze nem. Ha hazudozik is, akkor nem. Tudod, nekem az a rögeszmém, hogy szerelem = hormonok plusz kölcsönös respektus. Ezek szerint már csak az első van meg? Akkor a többi csak önáltatás, időhúzás, a fájdalomtól való félelem. Hm?
Azon hogy jó-e nekem egy olyan kapcsolat, amelyben ha őszinte vagyok magamhoz, nem is törődik velem a pasi. Nem veszi észre ha megbánt, néha - néha hazudozik, ha fáj a fejem vagy más bajom van, megse hallja. Észre se veszi, vagy csak úgy tesz, hogy ha valahová kimegyünk sokkal többször fizetek, mint ő, és még főzök és mosok is rá sokszor. Nincsenk ajándékok, csak ha születésnap, névnap vagy karácsony van. Lelépjek vagy ne?
