Csak néhány apró megjegyzést a Kohász út beszámolójához.
A Csondró-völgy járhatósága alapból nem a viharkár miatt olyan, amilyen, hanem a BNP koncepciója miatt. Még a 90-es években döntöttek arról, hogy Ódvas-kő környékén fokozottan védett területeket alakítanak ki. Így kellett a Nagyszállás-völgy P sáv turistaútját áthelyezni és a Csondró is csak azért maradt meg, mert a Kohász út megy benne. De azóta a bedőlt fákat nem takarítják ki, (legföljebb gallyaznak,) hanem természetes állapotokat tartanak fenn. Erre a vihar csak rátett egy lapáttal.
A Szentléleki büfé előtti Gorbay-kőpadra nekem évtizedes kutatás sem hozott eredményt. Most a múlt hónapban a Zsófia-kilátó történeti pontosítása közben tört meg a jég és annyit sikerült megtudnom, hogy Gorbay Kálmán a Miskolci Bükk Egylet túravezetője volt. A kőpad az ő tiszteletére lett felállítva az egyesület 40 éves ünnepségsorozata alkalmával. De hogy miért pont ő kapott kőpadot, azt egyenlőre homály fedi.
Újhután a Kohász Múzeumban nagyon régóta van kohászút bélyegző, de csak időszakosan van nyitva, meg van saját bélyegzőjük is, ezért nem mindig kerül elő.
Hámori-tó déli parti sétánya Pávai Vajna Ferenc tiszteletére lett elnevezve. (Ő kutatott meleg víz után a Palotaszálló építése kapcsán Lillafüreden. Emlékoszlopa a Lillafüredi nagy parkolóban van felállítva.) Ugyanakkor a tó északi partját (az országutat) Vásárhelyi István sétánynak nevezik hivatalosan. Ő volt a Pisztrángtelep első vezetője és élete, munkássága nagy részét itt töltötte.
Végül még egy kis megjegyzés a Vasgyár és környékére. A Kohász út a hazai kohászat egyik még meglévő emléke. Kegyeletből nem változtatunk az eredeti nyomvonalán. Most különösen nem, mert lassan közeleg a túramozgalom 50 éves évfordulója.
Ha és amennyiben a negatív értékelések hátterében a túraruházatom merész színei állnak (más racionális okot ugyanis nem tudok feltételezni), ígérem, a továbbiakban törekedni fogok a diszkrét, visszafogott színek dominanciájára. :-)))))
Gödöllő HÉV megálló, szombat reggel 6 óra: Szűk fél év után egyből kiszúrom az út szélén várakozó, élénk színekben pompázó kedvenc túratársam, majd jó két órás folyamatos beszélgetéssel töltött autóutat követően némi keresgélés után Mályinka focipályájánál tettük le az autót. Ez okozott némi fejtörést később, mert bélyegzés közben Sanyitól megtudtuk hogy aznap ha nem is Mályinka-Dédestapolcsány csúcsrangadó, de komoly összecsapás várható, de Sanyi megnyugtatott hogy a komolyabb partik nála zajlanak általában. :-) Ezek után vidáman, beszélgetve, és az őszi erdő minden színét, illatát csodálva vágtunk neki az aznapi, majdnem 30 kilométeres, húzós szinteket is tartalmazó távnak. Az őszi erdőnél csak barátom pompázott élénkebb színekben, és mivel ennek köszönhetően csodás kelléke volt az őszi erdőben történő túrázás illusztrálásának ezért mindig előreküldtem dekorációnak ha éppen fényképezni támadt kedvem. :-))
1.-2. kilátás Mályinka focipályájáról. Szép fekvésű pálya, annyi bizonyos
3. őszi színkavalkád :-))
A Csondró-völgyben egy hónapja jártam, tudtam mire számíthatunk. A patakmeder járható volt, a vadregényes szurdok hangulata ezúttal is hosszas nézelődésre késztetett mindkettőnket. Olykor, öreg bükkfákon régi kék és zöld jelzések bukkantak fel, ezeket gondosan megörökítettem, éppen úgy mint a tavaszi hókár maradványait, melyet valószínűleg ennél jobban már nem fognak eltakarítani. A 735 méteres magasságban lévő kiugró mészkőszirtekhez, a Látó-kövekhez folyamatos, erős emelkedéssel jutottunk fel, útközben a Mária-forrásnál megismerkedtünk egy irigylésre méltóan jó egészségnek örvendő 80 esztendős miskolci turistával is, aki éppen kannákba töltögette a forrás zubogó, friss vizét. A Látó-kövek kilátása ezúttal is alátámasztotta hogy miért, és miről kapta a nevét ez a sziklacsoport, addig bámészkodtunk míg egy komplett cserkészcsapat lepett meg minket nézelődés közben, az egyébként nem túl nagy befogadóképességű helyen. Ha már itt voltunk lefotóztuk őket a telefonjaikkal, miskolci cserkészek voltak egyébként. Ennek kapcsán elmorfondíroztunk az egykori úttörő, és kisdobos mozgalmakon, melyek még a mi gyermekkorunkat tették feledhetetlenné.
1. a Csondró-völgy néhol nehezen járható
2. nem is csak néhol...
3. Lázbérci-tó a Látó-kövektől
A Szentléleki fogadónál bélyegeztünk, majd egy 1934-ben épített pihenőhelyre lettem figyelmes, amelyet eddig észre sem vettem, pedig a közelmúltban párszor megfordultam errefelé. Név és évszám is volt az ódon, mohalepte betonpadokon. Ómassa felé a "Szuszogóként" elhíresült ösvényen ereszkedtünk le, szerencsére nekünk lefelé haladva nem kellett különösebben szuszognunk, azt Lillafüred utánra tartogattuk. Ómassán ismét bélyegeztünk, majd gyönyörű szekérúton ereszkedtünk Garadna állomás felé, a kisvasúthoz.
1. "bükkikrek"
2. Szentléleki Fogadó, turista büfé
3. Gorbay pihenő 1894-1934
4. Ómassa, tábla a kocsma kerítésén
Garadna-állomáson picit meginogtam, én bizony szívesen vonatoztam volna az Őskohóig kb 3 kilométert, de barátom szigorú tekintete terveim átgondolására késztetett. Miután vágyakozva végignéztem hogyan indul útjára Újmassa felé a kisvonat határozottan és donjuani tempóban mi is nekivágtunk a Hámori-tóig tartó aszfaltos szakasznak. A kohónál meg is kaptuk a gyaloglásunkért járó meglepetés-ajándékot, egy eredeti, Kohász utas bélyegző formájában, melyet eddig én sem ismertem, az elmúlt két alkalommal mikor itt jártam még nem mondták hogy van itt is ilyen, lehet mostanában került elő? Szerencsére megvan, biztattuk is a srácot hogy vigyázzon ám rá! A Hámori-tónál letér a Kohász út az aszfaltról, a tó menti gyönyörű sétányon éri el Lillafüredet, majd a Palotaszálló díszes kertjén keresztül jutunk el Felsőhámor falucskába.
1. Újmassa, Őskohónál bélyegeztünk is
2. híd a Garadna-patakon
3. a Palotaszálló a Hámori-tó felől
4. a szálló sétányán keresztül vezet a Kohászok útja
Gyönyörű kis völgyi település Felsőhámor, hatalmas hegyoldalak övezik az ódon kis falucskát. És éppen ezek a hegyoldalak jelentik a túra feketelevesét! A Puskaporos-hegyre, majd a Fehérkő-lápa oldalában meredek, gatyaszaggató utakon kapaszkodunk fel ismét 200méter körülről 600 méteres magasság közelébe, alig két kilométeres távon! Egy picit el is éheztem, így nagy hirtelen menet közben betoltam két csomag Borsodi sósrudat és egy komplett tábla szabadkai rizses csokit. A Nagy-hegy alatti katonasíroktól szintútra váltottunk, majd pár száz méter megtétele után már szinte végig ereszkedés maradt hátra Diósgyőrig. Úgy voltunk vele hogy majd az idő függvényében eldöntjük hogy leereszkedünk-e az általam favorizált Diósgyőri várhoz, ezzel mintegy 3-4 kilométeres városi szakaszt lecsippentve, avagy befejezzük teljesen a túrát az egykori Acélművek főbejáratáig. Mivel volt még bőven időnk, ezért a kék rom jelzés leágazásnál úgy döntöttünk, irány tovább az Acélgyárig! Nagyon szép fenyvesben kb fél óra alatt al is értük a város szélét, és az innen kb 3 kilométeren át a gyárig vezető úton arról győződhettünk meg hogy Kohász út ide, vagy oda, bizony nyugodtan le lehetne vezetni a csodaszépen újjáépített Diósgyőri várig a jelzést, mert ez a végső szakasz már inkább elvesz mint hozzáad a túrához.
1. Felsőhámor ezen része szinte az eredeti, XIX. század végi utcaképét őrizte meg.
2. nyugodtan mondhatom hogy itt érdemes befejezni a Kohász utat.
3. kopottas telepek, kopottas, de eredeti jelzésekkel. A diósgyőri rögvalóság.
Ezzel együtt megbeszéltük azt is hogy a leamortizálódott gyár és a körülötte lévő telepek azért sokkal életszagúbbak, valósszerűbbek mint a pompázatos csili-vili vár, ezért tulajdonképpen ezt is látni kell a valóság teljes megismeréséhez, és így mint tanulság kezelendő, hogy hova is jutott a hazai nehézipar egykori zászlóshajója.
A logisztika bár hosszadalmas, de zökkenőmentes volt. Villamos a buszpályaudvarig, majd busz Kazincbarcikáig, háromnegyed óra várakozás Kazincbarcelona buszpályaudvaron, és már indultunk is a késő esti járattal Mályinkára, ahol éppen fél 10-kor ültünk be kissé megmacskásodott lábainkkal a kényelmes autónkba. Sanyihoz még beugrottam a kiskocsmába, kifosztottam a Borsodi sósrúd készletét majd túratársam éjfél körüli hazajuttatását követően egy órakor már otthon is voltam. Egy igazi, jó, masszív, tanulságos és szép túranap volt ez.
A dupla fényképpel az a gáz, hogy nyáron, kánikulában készült, és csak otthon értettük meg, miért nem sikerült stoppolnunk Ludashalomnál. A legelvetemültebb "migráncs" is jobban néz ki, mint mi ott.
Úgy látom, a listából - és a teljesítésből - egyes-egyedül a Mátraszentistván - Galyatető szakasz hiányzik a teljes OKT útvonalon. Ez tehát nem szakaszhatár, nincs is benne a dupla pecsétek listájában. Megtalálni viszont nehéz a felsorolásban, mint egyedüli szakadást. Kérdésem az, hogy lehet-e listát generálni ezekről a hiányzó, esetleg kicsi szakaszokról?
Ez tök jó lesz így! Köszönjük a nép nevében. Akkor csak egy kérdés van még: mit jelent a <------ ? A fordított irányú teljesítést, ugye? Neki csak kettő volt?
Csináltam egy táblázatot, ahol a felhasználók meg tudják nézni, a honlapon rögzített szakaszaik alapján hol szükséges a dupla pecsételés, és ezt ki tudják menteni egy txt-be, amit ha kinyomtatnak, csatolhatják a füzethez. Ilyen fájlt tudnak generálni: https://www.dropbox.com/s/kadqt1bkzygy15z/duplapecset.txt?dl=0
És ilyesmi felületen:
Itt az összes pecsételésüket átnézhetik, ha elfelejtették volna a füzetbe írni.
Szerintem sincs más lehetőségetek, mint az újra pecsételés Mindszent vasútállomáson, vagy a duplafénykép a Ludas-halomnál. Ha ott folytatjátok a túrát, ahol abbahagytátok, akkor miért csalnátok?
Az már csak egyéni kérés, hogy jó lenne olvasni az előzőekhez hasonló nívós túraleírást tőled itt a fórumon erről a szakaszról is!
Hát kérem szépen: két és fél éve megszakítottuk az AK-t Ludashalomnál, egyszeri bélyegzés történt Mindszentnél. Most folytatjuk az AK Ludashalomtól (fénykép azért volt, biztos, ami biztos). Ha kétszer bélyegzek Tompaháton, akkor lebukom, hiszen két és fél éve más bélyegző volt. Nem marad más, mint vagy a fénykép Ludashalomnál, vagy új pecsét Mindszenten kocsival vissza utazva (gyalog a 10km hosszú aszfalton menjen akinek két nőnemű szülője van). No akkor most csalok, vagy nem?
Azért a második képről ránk zúduló "bélyegző-eldorádóval" meghúznád az oroszlán, bocsánat, az ellenőrök bajszát. Ne keverjük már össze a bírálókat a Sherlock Holmes - Dr. Watson párossal! Egy-két plusz bélyegzés még OK, de ennyivel több és még egy rakás dátum is, az már-már kiszúrás.
Bár nem vagyok kéktúra ellenőr, de azért pár "elrettentő" példával megnyugtatnék mindenkit, hogy ha az alábbi füzetet elfogadták akkor mit nem? :-)
Persze előrebocsátom hogy második kéktúrámat egy 1982-es füzettel kezdtem el és fejeztem is be 3 év alatt.
Ebben a füzetben még az útvonal sok helyen teljesen más is volt, olykor már a bélyegzőhelyek sem voltak ugyanazok.
Ehhez jött az ellenőrök által lentebb említett rám tökéletesen jellemző jellemzés:
"- Vannak például a stempligyűjtögetők. Ők minden létező bélyegzőt benyomnak a füzetükbe, rosszabb esetben be is dátumozzák azokat. Nekem meg jojóznak a szemeim, mire kiigazodom a pecséttengeren."
Íme a végeredmény:
Encsen duplázás, Hernádcéce komp, Méra helyett Fancsal, Gibárt. Ez még nem is olyan vészes
bélyegző-eldorádó, ellenőrök "álma", itt aztán volt minden! Még megtaláltam az akkor már 11 éve megszüntetett Isztiméri bélyegzőt is, és persze nyomtam mint süket az ajtót.
Na, ez azért már tényleg túlzás volt, belátom. :-)) Az útvonal a füzetben Bodajk-Balinka-Isztimér-Csöszpuszta volt.
Velem-Borha-forrás, majd Tömörd után is más az útvonal, Fácánosi eh., stb
Végeredmény? Igaz akkor még nem a mai ellenőrök voltak ha jól tudom, de elfogadták a füzetet.
Ha már választani kell akkor biztatnék mindenkit arra hogy inkább egyel több pecsét, mint egyel kevesebb!
Ha pl. az RP-DDK-t a Remete-réten szakítjuk meg (én is így csináltam), ami nem kéktúra bélyegzőhely, akkor az is lehetséges, hogy pl. a szomszéd ponton, Büdöskúton lesz a füzet szerinti dupla bélyegzés (ettől még én sem jártam le kétszer a Remete-rét-Büdöskút szakaszt), de az is lehet, hogy ha van egy megszakítási ponton pl. vasútállomás vagy posta (a Remete-réten persze éppen nincs), akkor ott lesz dupla MÁV_START-os vagy postai bélyegzésed. Ilyenre jó példa lehet pl. az OKT-n Forró-Encs. Ez utóbbit is el fogják fogadni a bírálók, bár az előbbi szebben mutat a füzetben.
Kedves Kéktúra Ellenőrök! Az után szeretnék érdeklődni, hogy olyankor mi a teendő - lehetséges-e egyáltalán - hogy két pecsételőpont között szakítom meg a túrát? Idén tavasszal kezdtem az RP-DDK-t Szekszárdról indulva és egyelőre folytatólagosan haladok, múlt héten túráztam Apátvarasd és Zobákpuszta között. Apátvarasdnál is előfordulhatott volna ennek a szükségessége a 6-os út és a pecsételőhely között (mondjuk ezt megoldottam dupla teljesítéssel), illetve úgy nézem, hogy legközelebb majd a Büdöskútnál is tovább jövök Remete rét felé és ott szállok buszra és a rákövetkező túránál jó lenne, ha nem kellene visszasétálnom Büdöskútra. Aztán később ki tudja még hogy alakul a logisztika, valószínűleg lesznek még ilyen szakaszok. Tudom, hogy ezek nem nagy távok, de ha az ember elszámolja magát, vagy valami rajta kívülálló ok miatt bonyolódik a dolog, akkor az a plusz 3-4 km (adott esetben) pont sokat tud számítani. Tudom, hogy többen javasolták ilyenkor a végén a dupla pecsételést, mondván, hogyha lelkiismeretes vagyok, akkor úgyis ott folytatom, ahol abbahagytam, de én szeretném a "betű szerinti" szabálykövetéssel járni a kéket. Így erre várnék egy szabályszerű megoldási javaslatot. Elnézést kérek, ha már volt ez itt téma.
VéPé a felhasználo nevem. A bejárt szakaszok menűpontban ahogyan felvettem a teljesitett szakaszok közé ott szerepel rendesen hibátlanul dátum szerint.
Viszont a bejárt szakaszok rögzitése menűpont alatt ha rákattintok a 18-as túrára akkor felkinálja.
Tudsz egy id-t, vagy felhasználónevet mondani? Szóval a térképen, meg a napi kistérképeken is jó, csak a szakasz rögzítéses oldalon még felkínálja? Bug lesz az.
Egy kérdésem lenne a honlapoddal kapcsolatban. Ma nézegettem a profilomat, és meglepődve tapasztaltam, hogy a Becske-Nógrád közti szakaszon van elmaradásom.
Legalább is a honlap szerint. A Lokó Pihenő mint hivatalos pecsételő hely csak nemrégen került bele ugye az utvonalba. Én tavaly augusztus 5. én jártam ott akkor még nem kellett ott pecsételni, de a szakaszt az bejártam, Szendehelyről indulva Nógrádig. Szeretném pontosan, és eseményszerűen vezetni a profilomat, ezért kérdem, hogy mi a teendőm ez esetben? Bár a teljesitett szakaszok menűpontban szerepel a szakasz, de ha rákattintok a 18.-as turára, ott viszont pipáért és dátumért kiállt :) Válaszodat előre is köszönöm VéPé.
ő sem volt különb, emlékszel? :-)
Encsen duplázás, Hernádcéce komp, Méra helyett Fancsal, Gibárt. Ez még nem is olyan vészes
bélyegző-eldorádó, ellenőrök "álma", itt aztán volt minden! Még megtaláltam az akkor már 11 éve megszüntetett Isztiméri bélyegzőt is, és persze nyomtam mint süket az ajtót.
Velem-Borha-forrás, majd Tömörd után is más az útvonal, Fácánosi eh., stb