Nándi! Mi a spotmérőd alsó fénymérési határa? Az enyém 2EV-ig mér spotban, de a képernyő sötétebb részeit nem tudtam kimérni. Ha felteszem a monitorra a szürkelépcsőt, kb. a világosabb kétharmadot tudom megmérni a fénymérőmmel.(Az ábra kissé hasonlít ahhoz, amit a szenzitométereden láttam.) :)
Azért ennyire ritkán romlanak el a dolgok ff –ben…
Mellesleg, ha nem vagyok biztos a hívóban, előhívok egy szenzitométeres tesztcsíkot (+ műterhelés) és az esetleges híváshosszabbítást is látom. Jó dolog egy ilyen szenzitométer.
Valóban szomorú ami történt. Itt látszik, ha valami fontos anyagról van szó, óvatosnak kell lenni. Annó mikor diáztunk, ha nagyon fontos volt valami, a fotólaborban le se mertük venni a szemünket a hívógépről. Mert ugye mi is van, ha például áramszünet adódik? Akkor ott kell lennie valakinek, méghozzá azonnal. Régen is volt több magazin és több film. Ma meg? Meg sem merem említeni:
a digitális gépemben is két kártya van, és ezek paralell dolgoznak.
Nyilvánvalóan nem az én csomagtartómban lévő dobozokra és borítékokra épül kizárólag a magyar fotóművészképzés:)
Van ott azért anyag, csak kevés van nekik, nem kapnak elég ellátmányt, és a kísérletezéshez ez felbecsülhetetlen a diákoknak. A nagy fotókiállításokra vagy olyan képekhez, ahol fontos a kimagasló minőség nyilvánvalóan megfelelő készleteket használnak. Csakhát a mai iskolák nincsenek eleresztve anyagilag, és egy művészeti középiskolában a kísérletezés mindennél fontosabb. Az éntőlem kapott papíroktól függetlenül analógoznak, ez csak egy nagy adalék hozzá nekik.
Tegnap eltöltöttem néhány órát B31 laborjában. Jót beszélgettünk, és meglestem néhány dolgot. Nándi köszönöm a lehetőséget. Különösen a nagyítógép kibélelése tetszett, de végül is minden labor egy kicsit más. Hamarosan én is felforgatom a fürdőszobámat....
Kezdetben tanulni, az analóg technikát megsejteni, részben megismerni, megszeretni alkalmas lehet a lejárt anyag is, de nem sokkal később meg kell ismerni a szakszerű technikát is. A látásmód kell a művészethez, de ugyanúgy kell a technika is, egyik sincs meg a másik nélkül. A kapcsolat nem vagylagos a technika és a meglátás között, hanem egyidejűleg szükségesek. Szóval tehnika ÉS meglátás. Külön külön bármelyik a másik nélkül csak béna kacsa.
De most kicsit jobban megnéztem a filmet és még az a része is ami a befűzésnél fényt kap (ez mindig fekete szokott lenni) most tök átlátszó és csak picit sötétebb mint a többi.
Azért furcsállom mert 400-800 iso-ra ugyan azt az időt adja a cég. Nem értem mitől lehet ennyire fos?
Itt pedig - a szak művésztanára beszámolója alapján - egyre inkább fordulnak el a digitálistól, és egyre jobban érdekli őket az analóg. Ahogy mondtam, a régi labort is felújították.
Egyébként van köztük nemrég lejárt agfa anyag is egy csomó, modernebb fortepanok, hermetikusan lezárt papírtekercsek, úgyhogy majd kitapasztalják. Ha a fele megy a kukába, akkor is jót fognak szórakozni és művészkedni vele, de nem megy, mert mindenre kitalálnak valamit majd (ettől kreatívak ők a technikai szemlélettel szembenÖ
Azért került az iskolához, hogy lehessen vele kísérletezgetni.
"Szegények mit fognak megtapasztalni az analóg technikából?"
Hidd el, vannak ott szaktanárok, akik azért ne ma láttak először fotópapírt és tudnak pár dolgot a hívásról, nagyításról:) Ott fotóművészek tanítanak évtizedes tapasztalattal, van, aki 30 éve ott tanít. Majd megnézik, hogy az anyagból mi használható, és mi nem.
Ne gondoljuk, hogy mi fogunk itt olyat mondani, ami majd őket meglepetésként éri:) Én is ebbe az iskolába jártam - nem fotószakra, de jól ismerem, - és ott is gyakran évtizedes anyagokat használtak. Ezek teljesen máshogy látják a fotózást, egész mást jelent nekik, mint az itteni, technikai megszállottaknak. Lehet pld, hogy magas lesz az alapfátyol és nem feketedik eléggé, de elképesztő mozaikokat fognak pld csinálni a kis papírokra hívott képekből. Ezek művészek, művészpalánták. Ők a fotóművészet, a fotótecznikában rejlő művészeti lehetőségeket tanulják, ami egészen avantgard dolog is lehet. Ők nem olynok, mint akik a technikai fórumokon ízekre szedik egymás képeinek minden porcikáját, és elvitatkoznak azon, hogy hol milyen a szürke. Ők nem attól ájulnak el, hogy milyen jó a kép minősége, hanem attól, hogy mi van rajta, milyen érdekes a dolog. Ez a különbség a képzőművészeti egyetemen, iparon vagy a kisképzőben végzett fotóművész/tanuló, és egy köznapi értelemben vett fotós között. Ez egy szemlélet. Én is ide jártam, ahogy mondtam, és aztán pedig a képzőművészeti egyetemre, és emiatt a képalkotás egészen mást jelent számomra, egészen más értékeket hordoz. Ezért nem tudok soha résztvenni a fotós fórumokon szokásos, általában technikai alapú szájkaratében, mert nullának tartom művészetileg azt a tulipánt, amit lefotózott az ablakban, egy üres semmiségnek, ők pedig szenvedélyesen vitatkoznak a tónusokról.
Ők egész máshogy állnak ehhez a műfajhoz, és a legkevésbé sem fogja őket zavarni az, ha ilyen végeredményeket kapnak: (Sőt a dolog meglepetésszerűsége még izgalmas is lesz számukra)
Én most újabb adományokban nem gondolkodom, elég nagy meló volt ezt összeszervezni.
"Most ez azt jeleni, hogy nagyon „világos” a negatív?"
Igen nagyon világos lett. Maga a hordozó is és a képek is alig látszanak.
"? °C tároltad."
20 °C alatt
"Azt szoktam javasolni, hogy ½ évente keverj friss hívót."
nem fogyott el az 5L törzs oldat X-tol. a Leírás szerint bírnia kéne az 1 évet.
"Hogyan lett légmentes?"
Harmónikás üvegben tároltam.
Ha ennél macerásabb tárolás kell neki akkor többet nem fogok X-tol-t használni! Hiába az a best of mert ez így kurvára nem jó üzlet nekem, hogy még 2L törzs oldatom van ami megrohad.
