Azt tudjátok, hogy honnan ered a "bolygó hollandi" kifejezés?
Állitólag élt egy holland hajóskapitány aki állandóan szidta az egyházat, és halála után nem engedték a földbe temetni, felvitték a hajójára és szélnek eresztették:)
Régebben engem is érdekelt, hogy milyen elnevezés honnan származik.
Egyszer anno nyitottam egy olyan fórumot , hogy mit hogyan lehet könnyen megjegyezni,de sajnos nem volt népszerű.
Pl azt tudjátok, hogy honnan lehet tudni ,hogy a Hold alakja a Földről nézve tellik vagy éppen fogy ?
> Egy barátom szerint a Magyarországon élő magyarok, a Hungarians-ok és az összes magát magyarnak gondoló a Magyar.
Nincs ilyen megkülönböztetés: magyar nyelven a magyarok bárhol is élnek, magyarnak neveztetnek. Az első jelentést csak jelzős kapcsolattal lehet kifejezni: anyaországi magyar, magyarországi magyar stb.
A dolog hátterében az áll, hogy sokszor a népek önelnevezése – tehát az önmaguk által használt „saját név” – és a más népek által használt ún. külső népnév eltér. Az esetünkben is: a magyar a belső népnevünk, a (h)ungar(ian[us]) a külső népnevünk.
> Én kérdezem: ok-ok, de mégis csak vannak nyelvek, melyek a mi népünk megnevezésére azt mondják, hogy magyar (ilyen az arab vagy a román); míg más (főleg latin) nyelvekben csak a Hungarian forma létezik.
Az arab, román stb. nyelveknek ez egy fiatal szokása. Nemzetközileg terjed az a jelenség, hogy egyre inkább átvesszük a népek önelnevezését, szemben az eddig használt ún. külső elnevezésektől. Ilyen példák a maygar vonatkozásában: tót > szlovák; tót, vend > szlovén; oláh > román; sőt távolabb is: sziámi > thai.
Ez a váltás annál gyakoribb, minél közelebb élnek a népek egymáshoz. Így a németeket leszámítva az összes környező nép átvette az elmúlt évszázadban a magyar nevet, miközben persze megőrződött a régi alak is. Ahogy a tót név a magyarban is megvan családnévként (Tóth) és településnévként (Tótkomlós), úgy a régebbi népnév a románban is megtalálható, vö. Ungureanu családnév, de maga az unguresc ’magyar’ melléknév is érthető máig.
Az arab a népnevünket a törökből kölcsönözte, akik a hódoltság idején tanulták meg. Az arabban az al Madzsar ’Magyarország’ földrajzi név ennél fogva elsősorban történeti használatú, ahogy a magyarok sem mondanak Nándorfehérvárt, a mai Belgrádra. A mai országnév a külső népnévből jön: Hungaríja, amelyet újabban kölcsönöztek. A népnevünk esetén is kettősalakok vannak, bár nem ilyen világos különbséggel: madzsarí, hungarí.
> Kíváncsi vagyok, hogy MAGYAR ill. HUNGARIAN szónak mi is az eredete / etimologiaja.
A magyar népnév azonos a Megyer törzsnévvel, és a honfoglalás környékén ejtése még kb. modzśeri volt (dzś = lágy dzs, ebből lett „továbblágyulással” a mai gy). Mivel vegyes hangrendű, világos, hogy összetett szóról van szó: modzś- + eri. A modzś- tag párját megtaláljuk a vogulok manysi önelnevezésében (régi alakja a magyarban is *manycśa lehetett). Ez tehát úgy tűnik az ugorok régi önelnevezése volt. jelentésére két magyarázatot adnak: ez eredetileg azonos lehetett az indoeurópaiak ’ember’ jelentésű szavával (vö. hasonló hangzással n. Mensch, cigány manush), a másik magyarázat szerint a mond ige származéka lenne ’beszélni képes’ jelentéssel. Az eri régi magyar ’vki fia, legény’ jeletésű szó volt, amely a férj < fi(ú)+eri összetételben is megtalálható (de mások szerint török eredetű lenne ’ember’ jelentéssel). A jelentés ezek szerint ’beszélő ember’, ’manycśa néphez tartozó ember’ jelentésű lenne, de vannak akik szerint a két tag két külön összeolvadt törzs neve.
Az angol Hungarian az angol Hungary országnévből való képzés, az pedig az ófrancia Hungarie (> mai francia Hongrie) átvétele. A franciák a korai németek (frankok, bajorok) által latin szövegekben használt Ungaria formát vették át és talán a hunokkal való egy kalap alá vonás miatt biggyesztettek elé egy h-t (amely a franciában néma). A frankok-bajorok az Ungaria országnevet az ungarus népnévből képezték, amely az általuk németül használt Ungar latinosítása. A német Ungar a bajorokkal kapcsolatban lévő szlávoktól jött, akik ągъr-nak (ejtsd kh. /ongur/) nevezték a magyarokat. A szláv név a Kievi Ruszban keletkezett, akik a legkorábbi magyarokkal kapcsolatba kerülő szláv nép voltak. A kievi szlávok viszont egy magyarokra egy török nép nevét aggatták rá, az onogurokét (ezek másik neve volt a bolgár), mivel egyrészt a magyarak sokáig együtt éltek az onogur-törökökkel (a magyarok egy része velük is állt tovább oda, ahol Julianus barát megtalálta őket), másrészt helyileg is az onogur-törököket váltották fel, így a kieviek szemében csak újfajta onogurok voltak. Az onogur népnév viszont tulajdonképpen egy törzsszövetség neve, mivel a nyugati török nyelveken on ogur jelentése ’tíz nyíl’. A ’nyíl’ itt törzset jelent: a tíz nyíl egy 10 törzsből álló törzsszövetséget jelöl, ahol egy-két(-több) nyíl a később önállóan jelentkező magyarokat takarta.
N.B. Egyes vélemények szerint nemcsak ránk aggattak török népnevet, hanem a magyarok népneve is megjelenik a törökök közt. Ezek szerzők úgy gyanítják, hogy a mizser (más néven mescser) tatárok megkülönböztető neve a Megyer törzsnév (vagy népnév) folytatása azon magyarak emlékeként, akik a Magna Bulgária kazárok által történt legyőzése során nem a magyarok többségével vonultak nyugatra-délre, hanem északra mentek a bulgárok-onogurok többségével.
Kíváncsi vagyok, hogy MAGYAR ill. HUNGARIAN szónak mi is az eredete / etimologiaja. Egy barátom szerint a Magyarországon élő magyarok, a Hungarians-ok és az összes magát magyarnak gondoló a Magyar. Én kérdezem: ok-ok, de mégis csak vannak nyelvek, melyek a mi népünk megnevezésére azt mondják, hogy magyar (ilyen az arab vagy a román); míg más (főleg latin) nyelvekben csak a Hungarian forma létezik. No szóval: Hogy is van ez? Honnan ered ez a két forma? Van hozzá köze Hunor és Magor-nak? Van-e köze annak, hogy kivel mikor találkoztak a vándorló törzsek? Mit tudsz a témáról? Köszi előre is a kimerítő válaszod :-).
> Nekem úgy magyarázta egy ukrán ismerősöm hogy a bozgor nem román hanem ukrán szó, városon kívülit jelent (bez gorod vagy valami hasonlóból kiindulva)
A szál elvarrása végett írom.
Ez egyébként még könnyebben cáfolható, mint a „szlavón” változat. Az ukránban (a fehéroroszban, sőt a déloroszban is) a csehhez-szlovákhoz hasonlóan lejátszódott a /g/ > /h/ hangváltozás; az ukrán helyesírásban a г – a fiatal jövevényszavakat leszámítva) a /h/ hangot jelöli (a /g/ hang jelölésére az ukrán filológiai irodalomban külön jel van: ґ). Ukrán alapon kizárhatók a g-t tartalmazó szavak.
Ezen kívül ukrán alapon az /e/ > /o/ változás teljességgel megmagyarázhatatlan, mivel ez ebben a nyelvben csak a susogó hangok (ж, ц, ч, ш /zs, c, cs, s/) és й /j/ után lép fel.
Etimológiailag sem stimmol a dolog, ui. a ’város’ jelentésű szó esetén az ukrán a nyugati szláv nyelvekkel tart: alakja місто /miszto/. Sőt, míg a nyugati szláv nyelvben a bozgor-ban „gyanított” etimon, a город /horod/ csak ’konyhakert’ jelentésben van meg.
> Felületes vagy! Ezt az állításomat elfelejtetted cáfolni: "Jó példa a jelentésváltozásra éppen a magyar ország szó. Ez az uraság szó deformációja. (A jelentésváltozás azért nem tetszőleges, az eredeti és a későbbi jelentésnek van köze egymáshoz)"
Felületes vagyok ugyan, de nem azért, amit fent írsz. Még ha Kis Ádám nem is szólt volna hozzá ehhez az állításhoz, akkor is, mint a tárggyal össze nem függő kijelentés, az érvelés szempontjából teljesen érdektelen. De ha már e felől érdeklődsz, legyen.
Csak nem Tótfalusit olvasol? Nála találtam meg ezt a kitételt, így: „vagyis az ország az uraság alakváltozata”. Arra ennek kapcsán felhívnám a figyelmet, hogy még ha olyan népszerűsítő jellegű írásokat is olvasunk, amilyen Tótfalusié, nem tekinthetünk el attól, hogy az adott szakma szabályai szerint értelmezzük a kijelentéseket.
Itt Tótfalusi nem állít semmit a jelentésekről, sőt arról sem állít semmit, hogy a két alakváltozat közül melyik az eredetibb. Így egyáltalán nincs szó semmiféle „deformitásról”. Egyébként, ha egyáltalán „deformitás”-ról lehet beszélni, akkor az az uraság szó esetén merül fel: a -ság/ség képző ui. az alanyeseti tőalakhoz járul, nem a ragozott alakokban lévőhöz. Így a várt alak *úrság lenne, ahogy pl. igazság van, nem *igazaság. (Ezért azért felvethető, hogy az uraság nem is az úr főnévből, hanem talán az uras melléknévből származik.)
De nézzük a jelentést. Az ország szó, mint eredetileg (a Halotti Beszéd tanúsága szerint is) uruszág, teljesen rendjén való kifejezés. A valamely tisztség viselője által uralt területet ma is -ság/ség képzővel képezzük: királyság, grófság, püspökség stb. A szó kialakulásakor az akkor uru-nak (ma úr-nak) hangzó szó a királyi család férfitagját jelölte: az uruszág (> ország) tehát a latin regnum tükörfordítása. És nem is itt történt jelentésváltozás, hanem az úr szó esetén.
Ami pedig az uraság-ot illeti, ha beleolvasol pl. Bessenyei György Ágis tragédiája c. művébe (íródott 1772-ben), akkor ezt találod: Leónidás, meg-illetődéssel: Amfares! lehet-é Spárta illy e-fajúlt? Hiheted-é, hogy már Királyságom el-múlt? Ah kínos hivatal! — gyötrelmes méltóság! Embertelen Kőzség — veszélyes uraság!
Itt az uraság nem egy személyt jelent, hanem a királyság szinonimája. Ezzel kapcsolatban felhozom azt a triviális tényt, hogy a -ság/ség képző többjelentésű: nemcsak a tisztségviselő „birtokát” jelzi, hanem tisztségviselésének idejét is. Ez nem jelentésváltozás, hanem a -ság/ség képző többjelentésű volta. Ha arról beszélünk, hogy Karol Wojtyła érseksége alatt mi történt, akkor nem elsősorban a krakkói érsekségre utalunk, hanem arra az időre, amíg ő krakkói érsek volt. Fent Leonidász sem Spárta elmúlásáról beszél, hanem arról, hogy ő esetleg már nem király Spártában.
Az uraság szó személyre utaló ’úr, földesúr’ jelentése tehát egészen fiatal, XVIII. sz. utáni. A jelentésváltozást a a -ság/ség képző harmadik jelentése alapozta meg, az, hogy gyűjtőneveket is képez: a katonság szó pl. egyaránt jelenti azt az időt, amikor valaki katona, ill. a katonák összességét. Így az uraság egyaránt jelentette az uralkodást és az urak összességét. Ez utóbbiakra adat: 1782, Regulamentum militare : A’ Naturálékat, az, az eránt tett Repártitió szerént, vagy a Főldes Uraság, vagy a’ Jobbágyság tartozik az Élés Magazinumokban administrálni, avagy egygyik Magazinumból másikba vitetni; — Itt a „földesuraság” a jobbágysággal egy szinten egy egész társadalmi osztályt jelöl. 1772–1792, Barcsay Ábrahám levele Széchényi Ferenchez: P.S. az ide való Uraság vagyis Nemesség különös szivességgel volt hozzánk; igen érzik hól szorittya a tsizma a lábokat. — Itt az „uraság” a nemesség ’nemesi kar’ szinonimája és a következő tagmondatban többes számmal is egyeztetődik.
Az uraság tehát ilyen értelemben az urak összességét jelentette, és csak a XVIII. sz. végétől a népnyelvből szivárgott be a jelentés egyedülése, először az aktuális földesúri családot jelentve, utóbb pedig e család fejét.
A régi jelentések közül egyet egyébként még máig hoz az értelmező kéziszótár: „1. kissé rég Úri életmód, viszonyok”.
Leszámítva tehát a tárgyi tévedéseket (a „deformáció”-t, ill. azt, hogy mi minek a „deformációja”), a fentieknek nincs közük a tárgyhoz.
Országos Idegennyelvű Könyvtár - Új könyvek Etimológiai szótárak - Egynyelvű szótárak - Román nyelven - Román nyelv - Román etimológia 101761 Dicţionarul literaturii române de la origini până la 1900 ... www.oik.hu/ujkonyvek/20052/roman.htm - 14k - Copia cache - Pagine simili
Aha, értem! Arrafelé többnyire tényleg az asszonyok szoktak az uruk alá gordonozni. A szövegekből elképzeltem egy Fekete Pákó vagy egy Uhrin Benedek típusú szörnyet, úgyhogy kellemesen megleptél.
Beírom ide a Via Galvani által talált listában szereplő, eddig nem említett kísérleteket. Hogy ne mondjam, ezek is eléggé légbőlkapottak.
- orosz bez gorod [sic!] 'város nélkül(i)' - török beş gur 'öt nyíl (azaz törzs)'
Tény, hogy jó lenne megnézetni egy román etimológiai szótárban, mert eddig semmi épkézláb magyarázat nem merült fel.
Mindazonáltal, amit korábban is írtam, azt most már megbízható forrás is megerősíti: „A magyarok román gúnyneve, a bozgor eredetileg köznév volt és ‘jöttment, hazátlan’ a jelentése.”, Osváth Gábor: Ország- és népnevek problémái a kultúraközi kommunikációban, <[link2]>. Ezért szemantikailag kizáródott az etimológia magyarokhoz való kapcsolása, így bármiféle magyra káromkodás elhallása is.
juteszembe (ejde + baszom + Zerkula): ejde / Baszom a szépen [szépem?] szentemet / Mind megittam a pénzemet.
(És ha az anyósos nem volna meg tovább (lassú magyarost tessék alátuccogni): Namost, anyám, reggelig / Kivilágos virrattig / Namost, anyám, kivilágos virrattig)
Nekem úgy magyarázta egy ukrán ismerősöm hogy a bozgor nem román hanem ukrán szó, városon kívülit jelent (bez gorod vagy valami hasonlóból kiindulva) utalva a bozgorok sátrazó-vándorló életmódjára. Mo-on ma már a cigányok sem sátraznak, maximum pár megszállott retro-ősmagyar bolyong a pusztán felidézve a "dicső múltat".
Nekem kicsit furcsa a "de" a dalszövegben, de végülis belefér.
Az ott nem kötőszó, csak egy auftakt, hej, sej, torokhangú felnyögés sat. (ejde / Életemnek a legszebbik óráján / Lefeküttem anyósommal egy ágyba - hamán Zerkula :)).