De sajnos nagyon is az, ugyanis ezt azok találják ki akiknek közük nincsen a borsodi rögvalósághoz...
Továbbá:
Ha már elindulsz bármerre is bizonyos szempontból veszélyben vagy.
Az utakon rengeteg a baleset.
Ezt hogy védi ki a félős kéktúrázó? Valahogyan el kell jutni Putnokra is például, ha nem ott született.
Nekem ezzel még egyszer elmondom hogy az a bajom hogy NINCS tökéletesen biztonságos útvonal. Legközelebb a vaddisznó-veszély, medveveszély esetleg a rettegett sár miatt fognak ugyanitt terelni?
És ez a baja a fene nagy demokráciának is. Mindenki belemagyaráz mindenbe, és minden tönkremegy.
A kéktúra tönkretételének legékesebb példája a legeslegelső mondat a kéktúra honlapjáról:
"A hosszúságában folyamatosan változó útvonal..."
(könyörgöm, ez egy nyomvonalkövető mozgalom VOLT valaha!)
Ez nem "fotel-kéktúrázás" kérdése hanem hogy ne tegyük ki a kéktúrázókat veszélynek - vagy ha nem is közvetlen veszélynek de veszélyérzetnek - ha nem kötelező.
És ez pont ugyanúgy igaz a kóbor kutyákra és nem túl biztonságos környékekre mint a forgalmas útvonalakra.
Az érintett szakaszon nem túráztam de bicikliztem már rajta végig, nem tűnt különösebben vészesnek, de simán meg tudom érteni hogy sok embernek ez problemás. A mátraverebélyi régi nyomvonalnak nem vágtam volna neki egyedül.
Nyilván függ az egyéni hozzáállástól de ne legyen már kritérium hogy neked ilyen vagy olyan hozzáállásodnak kell lennie hogy végig merj menni a kéken.
Én nagyon félek a kutyáktól, zsigerileg, és ezen nem tudok változtatni. Az emberekkel, bármilyenekkel mindig jól kijövök, soha nincsen gondom, viszont a kutyákkal sajnos nem tudok mit kezdeni. Kerültünk már egyszer 4 km-t 20 km gyaloglás után emiatt, két pásztorkutya volt szabadon, nem mertem arra menni.
Sajnos futás közben is rendszeres, hogy a gondatlan gazdik miatt rám ugranak kutyák, és nem vigasztal amikor mondja, hogy "nem szokott ilyet csinálni", mert most csinál, és nem sétáltathatná póráz nélkül a kutyáját...
A putnoki soron egyszer gyerekekkel, kétszer egyedül mentem végig.
Ezeken a helyeken fokozottan igaz az "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten"
Mikor egyedül mentem egyszer dél körül mindenki aki élt és mozgott kint volt az utcán. Gyanakodva méregettek.
Hangosan, előre köszöntem mindenkinek.
Elképesztő volt a váltás, kérdezgették honnan jövök, hova tartok, tanácsokat adtak, barátságosak lettek.
A kisebbség 90%-a azért tűnik agresszívnek mert a kisebbségi-érzés dolgozik bennük, megtiszteltetésnek érzik ha végre valaki emberszámba veszi őket és normálisan szól hozzájuk.
Én ezt tanultam meg róluk a kéktúrázások során.
De csak terelgessenek a világ végéig, nehogy találkozzanak a rózsadombiak ilyesmivel...
Mikor rossz tapasztalatokról hallok az nekem legalább ugyanannyit elárul arról is aki mondja.
Nekem ezekkel a terelgetésekkel az a bajom hogy minden attól függ kinek mik a szempontjai és hogyan áll hozzá.
Tudomásul kell(ene) venni a fotel-kéktúrázóknak, a sártól/kutyáktól/egyebektől oly nagyon aggódóknak hogy a kéktúrázás egy ilyen műfaj.
Ja, hogy ez nem volt benne a marketing-szövegben?
Ha mindig minden nyavalygásért terelnek akkor mim lesz ebből, kérdem én? NINCS már olyan útvonal Borsodban/Somogyban, és még 1-2 helyen ahol ne lennének kisebbségiek többségben.
Ha mindentől rettegünk akkor ne induljunk el inkább, mert sajnos ezek a dolgok ma már hozzá tartoznak az ország összképéhez, amit a kéktúra elvileg bemutatni hivatott.
U.I. Hétvégén Járdánházán és Borsodnádasdon is volt szerencsém betévedni a legszegényebb utcákba.
Nem volt felemelő érzés, kutyák, gyerekek az utcákon, lárma, kupi stb.
A kutyákat meg lehetett simogatni, a gyerekek előre(!) köszöntek, megint elszégyelltem magam a saját előítéleteim miatt...
putnoki terelés: mi anno arra mentünk az aszfalttól balra fent a tanösvényen valami geoláda miatt
annyi kullancslégy volt amennyit még életemben nem láttam egy helyen
kutyatámadás: bár nem kék (ladánybene melletti piros/régi zöld) egy tanya mellett vitt a földúton futó jelzés, mentem mendegéltem egyszercsak kirontott full acsarkodó üzemmódban egy combig érő kutya, na annál aztán nemigen lehetett "hangot találni"
ő úgy értékelte hogy az a földút a tanyájuk előtt még a védendő terület része hiszen gazdi mindig nyitvahagyta a kaput, mondván úgyse jár arra senki... hát most járt :-(
a nagy hangzavarra előkerült a holland tulaj, és biztatott hogy nem bánt a kutya menjek nyugodtan ezt nem tudom honnan gondolta, mivel még mindig ugyanúgy ugatott és ha nekiindultam jött utánam
azóta nem szeretem a hollandokat (kivéve Verstappen :-D
Nekem az egész Kékkörön alig volt gondom kutyákkal, még az AK-n sem igazán. Persze volt velük dolgom, de mindig le tudtam szerelni őket, pillanatok alatt hangot találok velük. Sokszor szó szerint hangot találok, mert a beszéd hozzájuk sokat számít. És persze mindig meg kell maradni a "falkavezér" szerepben (olyan nincs, hogy ne én irányítsak!), hisz a kutyák hamar behódolnak a vezérnek.
De teljesen igaz, mindenki másként éli meg a helyzeteket és a biztonság a legfontosabb!
Köszönöm, talán egy kicsit túl is terveztem ezt most, de gond nem volt belőle.
Sajnos az ismeretlen forrásokkal ez a baj: nem lehet biztosan számítani rájuk. Ezért mindig van nálam egy "szükség" mennyiségű víz. Most is ez volt a szerencsém.
Az OKT-n én is csak egyszer futottam bele szabadon kószáló kutyába. Bezzeg az Alföldön... Minden napra jut legalább egy kutyás eset, már nem is foglalkozom vele. Alapvetően abban bízom ilyenkor, hogy a gazdája nem véletlenül hagyja szabadon kószálni a tanya környékén, mert tudja, hogy nem fog támadni. Van ahol több kutya is van, és csak egy-kettő mászkál szabadon, a többi láncon van.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezekben az esetekben is mindenkinek máshol van a határ, lehet tényleg az van, hogy egyeseknek már az is kutyatámadás, ha ugat a kutya...
Nagyon hangulatos beszámoló lett. Elég komoly távot mentél, főleg ilyen terepen.
Tavaly elég sokat jártam Bakonybél környékén, a bakonyi Gyilkos-tavat is többször felkerestem, különböző évszakokban, de a Hubertus-forrásnál egyszer sem sikerült vizet találnom. A Hubertlaki kulcsosházzal nekem felemás tapasztalataim voltak: volt amikor teljesen egyedül lehettem, és nyugalom volt; máskor sok autó parkolt ott, és szinte taszított a hely. De ez már csak ilyen.
2009-2012-ig minden évben Jósvafőn húsvétoztunk, naponta jártunk fel a hucul lovakhoz egy kis yorki kutyával és a faluból is jött velünk mindig egy fekete, keverék kutya, németjuhásznál valamivel alacsonyabb.
Soha nem támadtak a lovak.
Legelőször mikor felmentünk, elindultak felénk, iszonyú látványos volt mikor a Nagy-Oldalról zúdultak lefelé. Aztán kezdtünk befo.ni, mikor egyre közelebb jöttek.
Éppen akkor érkezett egy helybéli biciklivel, szólt hogy semmi pánik, csak a karámba akarnak bemenni, azt hiszik hogy mi adunk nekik friss kaját.
Lehet hogy egy ilyen jelenetet értettetek félre, vagy a rossz reakciók miatt elfajult.
Remélem, nem az jött le belőle, hogy szeretném, ha elterelnék. Egyszerűen csak kutyával ne próbáljatok arra menni.
A legelő villanypásztorral van elkerítve, a túraútvonal ezt a kerítést két ponton metszi. Mindkét helyen egy kampóval oldható kerítésszál szolgál kapuként. Leakasztod, bemész, visszaakasztod. Semmilyen tiltó jelzés nincs, az útvonal egyértelműen arra vezet: miért ne mentem volna tovább? Ha a kutya nincs velem, semmi probléma nem lett volna.
Úgyhogy ennyi az egész: javaslom, hogy ha valaki kutyával menne arra, ne tegye, kerüljön.
Két hete jártam egy 5 napos túrát a Bakonyban. Zircről indulva Csesznek, Fenyőfő, Bakonybél, Németbánya, Magyarpolány, és a Somló-hegy volt az útvonal. Jó szívvel ajánlom olvasni (de akár bejárni is) mindenkinek, aki szereti a nomád túrázások hangulatát. hadidoki.ini.hu (Kéktúra és egyéb utak -> Egyéb túrák -> Bakony)
Még egy megjegyzés, szintén a mostani utam tanulsága. Én kutyával járok túrázni, és most Jósvafőn bajba kerültem. A túra átmegy a hucul ménes legelőjén. Ez persze tök hangulatos, csak arra nem számítottam, hogy a lovak a pórázon vezetett kutyában ellenséget látnak. És nem hogy elmenekültek volna, de utánunk jöttek (mi kb. 50 m-re elmentünk volna mellettük, ha hagyják), körbevettek. Fölvettem a kutyát (25 kiló) és kitörtem közülük, hogy továbbmenjünk. Nem hagyták. Megelőztek, az egyik oda is rúgott a kutyához. Szerencsére bokrok mellé értünk, bemenekültünk közéjük, oda persze nem követtek. Innentől kezdve egyik bokortól vagy fától mentünk a következőig, már amikor éppen arrébbmentek tőlünk. Végül hosszabb várakozás után elég távol mentek ahhoz, hogy el tudjunk indulni, és jó nagy kerülővel elhagyjuk őket.
Úgyhogy kutyával ne menjetek arra, kerüljetek a sárgán. Még ha nem is szabályos. Kutya nélkül persze nincs probléma.
Ja és a NP igazgatóságán hétfő reggel 8-kor nem veszik föl a telefont.
abban a csoportban már az is életveszélyes támadás, ha a kutya a láncon nyüszít egyet :D
még nem is lenne baj a tereléssel, ha közel annyi élményt adna mint a régebbi útvonal, tavak, Pálma-forrás, kapaszkodás a Piroska-hegy nyergére).
kérdés az új útvonal merre vezet, ilyen pluszt ad, bár ahogy elnézem a lakott részen legalább ugyanannyit kell caplatni, és ismerve a helyi viszonyokat nem biztos, hogy szebb környéken vezet. Csak nehogy itt meg macskatámadástól rettegjenek az említett csoportban :D
Biztos csak én vagyok ilyen mázlista, de az egész OKT-n se közel, se távol nem nagyon láttam kutyát szabadon. A kérdéses szakaszon sem. Még rókát is többször láttam, mint kóbor kutyát.
