Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Hát mondjuk ilyeneket lehet venni rá, az biztos. Csak ez sem saját így nem parallaxis korrigált, meg mondjuk a 20/1.7 (40 ekv.) nagyon jó az 50-es keresőhöz. Legalább a barom vett volna rá egy 40-es vogitlandert. Majd ha megoldják vázon belül, akkor elgondolkoztat. Addig analógok, meg X100, meg nyálcsorgatás és életcél a leica M9 :)))
Nem jön be a gép, most miért vitatkozunk rajta, na :)
Keresőt rá! Ha nem tesznek, megszivatják magukat nem sokára, mert lehagyja őket a többi gyártó. Az X100-ra biztos lesznek válaszok, majd esetleg akkor. Addig meg magasról teszek rá, professzionális munkára ugyanúgy nem jó, mint a Zorki 4 és Zorki 1, hobbira meg úgy általában véve street-szociora még mindig jobbnak érzem az ff negával töltött távmérőst+valahogy más érzés, na. Én már csak ilyen elvetemült ember vagyok...
Aha, konkrétan mire gondolsz? EP1-EPL1-EP2-GF1-GF2-NEX-ek??? Ha ingen odaadnák, akkor eladnám és vennék rajta valami értelmesebbet. Szép és jó, meg minden, de amíg nem lesz bennük egy nyomorék kereső, addig szóra sem érdemesek a számomra. Fuji X100 annál inkább.
Digitális szmenák meg lassúak és ott sincs kereső. Engem meg taszít az élőképes mókázás.Én ilyen vagyok :)
Lottózok és veszek egy M9-et. Na, őt szívesen használnám :)
Köszönöm. Valahogy jobban odafigyelek ezzel a fotózásra, no meg utcafotónál felbecsülhetetlen előny az, hogy nem nézik komoly gépnek és nincs hangja. Amennyit láttam a felcsíkozott negákból jók lettek, már nagyon várom. A Práter laborjában hívták, remélem jó lesz :))))
Nem hosszú anekdóta és nincs is olyan értéke, mint a "nagy öregek" történeteinek, de velem történtmeg nem régen és nagyon jól esett:
A párnacsata napon felmentem egy jó komámmal a Fővám Térre fotózni az egymást püfölő publikumot. Kettő gép volt nálam, egy Olympus XA és egy Zorki 4. Még az elején a startkor történt az, hogy beálltam a pódiumra csinálni egy totált (már amennyire az 50-es engedi) a tömegről és egy hivatásos videós -olyan ötvenes emberke- abbahagyta a videózást és a kezemet megrázva mondta, hogy annyira jó érzés látni fiatalt, aki Zorkival fotózik 2011-ben. Kicsit megilletődtem rajta, de olyan jó érzés lett rajtam úrrá és be is mentem a sűrűjébe, ahova a "nagy fehér objektívesek" nem mertek bejönni :)))))
Képek is lesznek nemsokára, majd illesztek be ehhez a sztorihoz egyet, csak be kell szkennelni őket :)
A bolondokházába felügyelő látogató érkezik. Az illetékes orvos elvtárs körbeviszi a látogatót, az intézményben, hogy milyen boldogan élnek a beutaltak. Egy teremhez érnek, ahol sokan vannak és az egyik ápolt elkiáltja magát "213" mire mindenki elkezd fetrengeni a röhögéstől. Kérdezi a vendég ez milyen foglalkozás? , viccet mesélnek . ?????? annyiszor hallották már a vicceket, hogy be vannak számozva , így nem kell mesélni rögtön lehet röhögni.
---------------
Azért, hogy talán az is elolvassa aki írta és még egy "számot" sem modott a tengernyi sztoriból.:))
Amelyik hozzászólásra reagálsz annak elég a felső sárga sávjában a "válasz" feliratú mezőre kattintanod, így litszik mire válaszoltál és nem kell a teljes szöveget bemásolnod.
Na csak óvatosan....elkezdünk storyzni aztán mnindjárt kapunk a fejünktre, hogy ez egy komoly topic, mi meg renitenskedünk :-) Én javasoltam neked, hogy nyiss egy ilyen jellegű kötetlen storyzós topicot, szerintem páran törzsvendégek lennének :-)
Eszembe jutott még egy, ez már régi, és csak az utazás miatt kapcsolódik a fotózáshoz.
Hazafelé, Bajánál jöttünk át a Dunán a hídon. Akkoriban még egy sávon ment a közlekedés, és nem csak az autók, de a vonat is ott ment. Jó sokat kellett általában várni, hogy átmehessen az ember.
Nyár volt, éjfél felé járt és lehúzott ablakokkal vártunk. Senki sem volt a környéken.
Egyszercsak kiugrott a bokorból egy orosz katona (a híd mellett volt akkoriban a laktanya), ránkfogott egy géppisztolyt, aztán tört magyarsággal azt mondta, hogy forint és tízezer. Nem volt nálunk annyi... Itt ér véget az életünk, de akkor sem tudunk összeadni ennyit. Rebegtük hogy nyet és vártuk, hogy kit lő le először.
De nem! Beugrott a bokorba, kicipelt egy bazi nagy crowa szerszámkészletet és azt mondta, hogy akkor ez 5000! :))))
Ez volt az újjászületés érzése! :)) Ekkor váltott a lámpa és úgy áttűztünk a hídon, hogy ihaj! :))
Ma már persze sajnálom, végülis 15-ből lehetett volna egy kalacsnyikov és egy crowa készlet is! És ki tudja, mi volt még a bokorban! ;)
Téli tömegrendezvényt fotóztam egy városban, ami este kezdődött. Kinéztem magamnak egy 2 méter magasra összelapátolt hókupacot, amire sikerült is felkapaszkodnom, bár a "hegy" oldala erősen jeges volt. Nagyon jó rálátás volt az emberekre és a rendezvényre is. Többen meglátták, hogy az a tuti pont, de nem nagyon volt több férőhely odafönt. Egy átfagyott kolléga jött egy nagy telével, és hozott egy pohár forralt bort, azt felnyújtotta, ebből egyértelmű volt, hogy neki lesz még egy helye ott. :) Sikerült neki is a hegymászás és készültek a képek. Nem is beszéltünk egymással, csak közben meg-megnéztük a másik felszerelését. Az ő teléje nagyobb volt. ... Említettem már, hogy este volt a dolog.... És akkor rácsavartam a napellenzőt és az enyém lett a hosszabb! Egyszerre kezdtünk el röhögni! :)))
Na csak óvatosan....elkezdünk storyzni aztán mnindjárt kapunk a fejünktre, hogy ez egy komoly topic, mi meg renitenskedünk :-) Én javasoltam neked, hogy nyiss egy ilyen jellegű kötetlen storyzós topicot, szerintem páran törzsvendégek lennének :-)
