Mégiscsak kellene a helyesírás elvi és konkrét kérdéseivel foglalkozni. Ezt írja egy kolléhám:
"Én nem vagyok híve amúgy a betűről-betűre szabályozott helyesírásnak, mert semmi értelmét nem látom, s elég sok kultúrnemzet nagyon jól megvan nélküle. A magyar helyesírási szabályok pontos követésére még a szakemberek sem képesek. Az egyetemen például olvastam olyan nyelvészeti cikket is -- kötelező olvasmány volt --, ami hemzsegett az
egybe- és különírási hibáktól. Az olyan szó-(szintagma-?)szörnyetegek, mint a "Ló mesterséges megtermékenyítő állomás" (felirat a Szeged--Kiskunhalas út mentén), vagy a "Gépjármű kötelező felelősség biztosítás" (felirat a paksi rendőrségen) jól mutatják, hogy az emberek többsége nemcsak a szabályok megértéséhez és alkalmazásához szükséges ismereteknek van híján, de még csak értelmességre sem feltétlenül törekszik. A nyelvileg tudatosabb személyeknek pedig a merev, aprólékos, és egyébként is ellentmondásoktól feszített szabályzat csak nyűgöt jelent."
Én meg ezt válaszoltam neki:
"A helyesírással kapcsolatos megjegyzésed bizonyos értelemben indifferens: a helyesírási norma létét és szerepét nem igazán befolyásolják az egyéni vélemények. A normának nem kritériuma a megtanulhatóság sem. Érdekelne, mely kultúrnemzetek vannak meg a helyesírás pontos szabályozása nélkül - szerintem ott is csak azzal találkozhatsz, hogy valaki leírja, hogy szerinte ez nincs. Az más kérdés, hogy a norma kritizálható, az én megállapításom szerint túlalgoritmizált és következetlen (lásd gépszerűség), azonban van, és kell is, hogy legyen. Jellemző, hogy te is szörnyűségekről beszélsz. Szerintem a kérdés megoldása más, a norma legyen preciz és kidolgozott, viszont a hibákra való reagálás élességét kellene csökkenteni. Ezt talán valamilyen logikai szempont bevezetésével lenne szolgálható, ami tulajdonképpen ma is van, csak persze nem a műveletlen emberek, hanem a tudatos nyelvhasználók számára. Azaz senkinek ne kelljen szégyenkeznie a helyesírási hibák miatt. Ezt valahol az elemi iskolában kellene elkezdeni, ugyanis ott szégyenítik meg a gyerekeket a hibákért, és ez az érzés elkíséri őket egész életükben. Van a dolognak azonban egy másik oldala: a profik, azaz a magyar nyelvészek, a publikáló értelmiségiek írjanak helyesen. Vagy tudjanak, vagy a nyomtatott publikációkat gondozzák profi szerkesztők, akiknek kutya kötelességük tudni a pontos helyesírást. Sajnos, a szövegszerkesztők megjelenésével a profi szerkesztők igénybevétele csökkent. Ez azért nagy baj, mert a norma érvényesülésének legsimább, fájdalommentes módja a minta. A Te réveden belenéztem a Horváth Iván-féle weblapba. Hát, különösen a fórum szégyenletes."
MegjegyzendQ, hogy a H.I. weblapját illetQr kritikám csak a helyesírásra értenQ, amúgy remek lap.
(Nem tudom miért, de a hosszú ö helyett Q-t ír a gépem).
A két konkért példára külön válaszolok.
Kis Ádám