Köszönöm! Ha nem gond, akkor szeretnék még kérdezni néhány dolgot. Eddig vonósokkal foglalkoztam, most viszont szeretnék építeni egy E-A közép citerát, 65cm-es menzúrával. Sokat olvastam, kerestem már utána, nagyon sok dolog össze is állt, de maradt még néhány kérdés bennem, ha nem baj, akkor fel is tenném őket:
- mi a gyakorlati (hangzásbeli) különbség a fenekelt és a fenék nélküli citera között?
- mi a gyakorlati különbség a 3+2 és a 4+3 dallamhúros kivitel között?
- mekkora helyet szokás hagyni a húrcsoportok és a húrcsoporton belül a húrok között?
- mekkora helyet kell hagyni a bundok teteje és a dallamhúrok alja között?
- miért jobb, ha a basszushúrok hosszabbak a dallamhúroknál (pl. Lajkó Félix citeráján)
- milyen vastagságú legyen a fogólap?
- a citera oldala lucfenyőből, vagy keményfából készüljön?
Értem. Érdekes különben, új hegedűknél gyakran találkozom ferde nyakkal. Egy leheletnyit én is ferdén helyezem be a nyakat, hogy majd az E-A húrok erős húzásának kellőképp ellenálljon hosszú távon is, de találkoztam már egészen nagy 2,5 mm-es eltéréssel is, amely miatt a húrlábat is kénytelen voltam 2,5 milliméterrel arrébb helyezni....
Szerintem is ez lesz a helyes lépés. Vagy még talán egy próbát megér a Super Nikco nevezetű tisztító és polírozó szer, amit Péteri Károly is használ. Túl nagy kárt talán nem okozhatok már vele... :)
Innen nézve egy Gáts citera, Gáts Tibor használja ezt a fejdíszítést. A hangolását a mester választékából lehetne kisakkozni, vagy egyenesen megkérdezni a mestert. http://www.zither.hu/
Ezt esetenként kell mérlegelni. Normál esetben az f-lyukak széléről kifutó rostok vonalai és a fogólap alsó vége adnak támpontot, de van hogy direkt ki kell térni középről, pl ha ferde a nyak, vagy a gerenda nem jó helyen van, meg olyan is van, hogy ideiglenes gyors megoldásként, ha nincs mód lelket cserélni, és a lélek nagyon kiszorult, akkor utánavisszük kicsit a húrlábat, de 1-2mm-nél többet ezzel nem lehet játszani.
Ha így áll a helyzet, akkor nem is olyan értékes az a lakkréteg, hiszen elbarmolták. Szerintem csiszold le a francba. Mármint a legfelső réteget. Azzal a szivaccsal, amiről szó volt. Ha eltávolítod az amúgy is koszlott, és oxidálódott és ráadásul elbarmolt réteget, az szerintem indokolt lépés. Egyébként ha nagyon régi lakkra rá akarsz kenni ezt mindig meg kell tenni, ha nem akarod a felszíni koszt belelakkozni a fényezésedbe, illetve van egy olyan jelenség, hogy a felszíni réteg újraoldásakor ha az megszárad, akkor olyan fehér, porózus réteget hagy maga után - legjobb eltávolítani legfelső réteget, ezzel nem okozol kárt. Ha rendesen újra akarod fényezni, jelen esetben szerintem elkerülhetetlen.
Kicsit másabb téma. A húrlábat te mi alapján pozicionálod? Az idős mester - aki a rizsolajat is javasolta - azt mondta nekem, hogy a csigától lefele a fogólapon át "nézzek bele" a síkba és mindig ahhoz igazítsam a húrlábat, hogy egyik oldalon se lógjon ki a síkból. Több hegedűkészítő szerint pedig a húrlábnak pontosan a hegedű "közepén" kell elhelyezkednie, tehát egyenlő távolságban álljon mindkét oldalról, pontosan úgy, ahogy a mellékelt képen a sárga vonalak jelölik.
Kipróbáltam mindkét verziót, de nagyon vegyesek a tapasztalataim. Egyes hegedűk hangját szinte semennyire se befolyásolja, más hegedűkét viszont jelentősen. Ha a mester által javasolt utat választom, akkor néhány hegedű esetében, különösen az újak esetében nem egyenlő a távolság mindkét oldalról, hanem általában 1-2 milliméterrel jobbra húz a húrláb, így van síkban a nyakállással. Így már közel se egyenlő az a távolság és egyes hegedűk hangját befolyásolja. Hogy jó, vagy rossz értelemben, az tapasztalatom szerint hegedűtől függ. Volt hegedű, amelyiknek jót tett, volt amelyiknek nem.
A probléma sajnos komplikáltabb, mint amilyennek elsőre tűnik. Ugyanis azóta kiderítettem, hogy amit én eddig gyantának hittem a lakk felszínén, az valójában nem gyanta, legalábbis nem kolofónium. Ugyanis tavaly ezt a hegedűt elvitték egy hegedűkészítőhöz - egy ismert magyar hegedűkészítőhöz, de diszkréten kezelem, ezért nevet nem írok nyilvánosan - és fényesítés, tisztítás céljából a "mester" áttörölgette egy nedves ronggyal. A rongy tartalma a következő: amikor marad az edény alján egy kevés lakkozáskor, akkor azt ő beleönti egy rongyokkal teli befőttes üvegbe. Amikor már kellő mennyiségű lakk van benne, akkor önt rá egy kevés spirituszt és olajat. Ezt tárolja, érleli egy ideig és amikor már kellően jónak ítéli, illetve "megfelelően" nedvesek a rongyok, akkor a hegedűket ezzel törölgeti át. Nem tartom ezt jó megoldásnak, nem is tett jót a hegedű lakkjának. Sajnos csak ideig-óráig néz ki jól a hegedű, ha megtörölgetik alaposan egy puha ronggyal, akkor ugyanolyan a felület, mint volt. Talán még rosszabb is, hisz fényesítés helyett néhol mattá tette a lakkot, nem beszélve arról, hogy a benzin feloldja ezt a "anyagot" és ennek hatására viszi magával a hegedű lakkját is...
Már többször javasoltam a tulajdonosának, hogy inkább hagyja, nem kell annyira fényesnek és tisztának lennie egy hegedűnek. Nagyon komplikált és veszélyes ennek a babrálása, talán jobb, ha nem piszkálják. De még szeretné, hogy kísérletezzek vele..... :)
A gyantát lakkbenzinnel szoktam lemosatni, egy ecsettel - elvileg semmilyen szeszlakkot nem kellene oldania. Ha lemostad a gyantát, csak utána kezdj bármilyen utópolírozásba. Nemrég próbáltam ki egy készen vásárolt überolt egy pár éve lakkozott hangszeren, nagyon szép lett. Szerintem ha már van megfelelő olajad, akkor próbálj belőle valamiféle überolt keverni, én is ezen töröm a fejem egy ideje. Ehhez természetes bányászott kréta kell (Szép Mesterség bolt), meg kell bele tenni még benzoe gyantát is. Azt nem tudom még, hogy vajon a benzoe csak szeszben oldódik? Jó lenne valami más oldószer a benzoe gyantának, szerintem a szeszt tanácsos lenne kihagyni, azért, hogy erősebben is tudd polírozni, ne ragadj bele a lakkba. Olvastam még ezt a kámforszeszt, amiről azt mondták az Azúrban, mikor a kámfort vettem, hogy az nem más mint szeszben oldott kámfor - márpedig van olyan recept amiben ez benne van, nem tudom, kétségeim vannak, ha teszek is szeszt bele, mindenképpen minimális mennyiséget, tekintve, hogy a benzoe gyantából is minimális mennyiségre van szükség. Az a mennyiség pár cseppben feloldható. Van még az éter, de annak 8Eft literje, és nincs kisebb kiszerelés. Kíváncsi vagyok, mire jutsz.
Kész hangszert szeszes-olajos ronggyal lehet polírozni, fényesíteni? Természetesen szeszlakkról van szó. Ugye nem is olyan régen a hegedűmet ezzel az eljárással fejeztem be, de az előtte fel lett csiszolva. A szóban forgó hegedű egy már kész hangszer, ami egykor fel lett polírozva, tehát már fényes, de nem eléggé, illetve némi szennyeződés - főként gyanta - is található rajta. Azért problémázok, mert nagyon puha ez a lakk. Tripolival, benzinnel, különböző boltban (is) megvásárolható polírozó pasztákkal biztosan nem tudom megtisztítani és kifényesíteni, mert azonnal feloldja a lakkot és csak problémám lesz vele. Ha megnyirkosítok spiritusszal egy vászon darabot és teszek rá egy nagyon pici olajat, majd ezzel finoman átsimogatom, akkor talán elérhetek valamilyen jobb eredményt. Mit gondolsz?
Tényleg jó ez a kis szivacs. Beszéltem néhány ismerőssel, akik használnak efféle dolgokat, ők nem szeretik, de szerintem jobb, mint a papír és a vászon, csak jól kell használni.
10x10 cm körülit még sosem láttam sajnos. Az 500-as is 11x14 -es, de vékony. Ahogy látom, sajnos az interneten is ilyenek vannak többnyire, vagy ettől nagyobbak.
a vékony laposat könnyebb hajlítani, puhább az anyaga, könnyebben követi a felületet, nem csiszolja le úgy az éleket, pontosabban tudod irányítani, hogy pontosan hol is akarsz csiszolni.
Helyi boltokban én se tudtam venni 400-as szivacsot. Mindössze egy darabbal tudtak szolgálni, az is 500-as volt. Kipróbáltam, de nem volt az igazi. Talán így, ahogy írtad is, az ujjam közé csavarva már jobb lesz.
A szivacs, amit én használok az 10x10cm-es, és 1cm vastag puha szivacs. ezt az ujjad köré kell fogni, és lehet vele körkörösen is, bár valóban könnyebb egyenes mozdulatokkal csiszolni.
Apropó: Gondban vagyok a 400-as csiszolószivaccsal, mert nem lehet kapni sehol. Nem tudok szerezni. Jól esne egy bolt, egy cím, vagy egy link, ahol lehet kapni.
Az illóolajokkal vigyázz egy dl lakkba (a normás sűrűbe, nem a hígítottba) ne tégy 1-2 cseppnél többet, mert nem szárad meg a lakkod! Az a lényeg, hogy természetes illóolajat vegyél, mert a szintetikusak azok vegyileg nem egyeznek, csupán a szaguk. Drágább, de nagyon kevés kell belőle. A késhegynyi benzoe sok, morzsákban gondolkozz!
vastagításkor sűrűbb lakkal dolgozok (kivéve ha árnyalni kell, akkor kell a sok híg réteg, mert foltos lesz - megjártam) minden 5. réteg után csiszolás, és legalább egy hét szünet. Az überlackozásnál már nem a vastagítás a cél, hanem a felület egyengetése. Mielőtt elkezdjük az überlackozást, érdemes egy két hetes száradást beiktatni az alap- és színezőrétegeknek. Ekkor színtelen, híg, és a többi rétegnél puhább összetétellel dolgozok, és minden megszáradás után csiszolok, de csakis a 400-as puha szivaccsal, ami olyan finoman dolgozik, mint a vízpapírból az 1000, de nem rakódik tele. Ha egyszer sikerül hibátlanul felhordani, akkor nem is kell polírozni sem, de ha már pár réteg fent van ebből a puhább fényesebb überlackból, akkor ezt az utolsó finomcsiszolás után polírozni is lehet.
Igen az segíthet, mert felpuhítja az alatta lévő vastag réteget így módja lehet visszahúzni magát a fának. Amit a videón látunk, szerintem nem szeszlakk, vagy valamilyen olaj is van benne (pl ricinus). Ennyi matatástól visszaoldódik az alatta lévő réteg, és leszedi az ecset, meg beleragad, főleg ha egy nemrég megszáradt puha réteg az. Én nem így csinálom. Én mindig egyetlen húzással igyekszek a megfelelő helyre a megfelelő mennyiséget feljuttatni, ha egy helyre kétszer rámegyek egy kenés alkalmával, akkor ott nekem mindig valami hiba keletkezik. Olajlakknál - ha hígítás nélküli anyag nem túl sűrű (mákolajjal, dióolajjal, lenolajjal lehet szelídíteni a mézállagú főzött alapanyagon) - ilyen probléma nincsen. Ott inkább a színezés a nagyobb feladat.
Amit még elfelejtettem: a csiszolószivaccsal mily módon lehet szépen dolgozni? Papírral és vászonnal én apró, körkörös mozdulatokkal szoktam csiszolni a lakkot, szivaccsal ezt nem tudom kivitelezni.
Talán érdemes volna felcsiszolnom a lakkot és egy jóval hígabb, ám egyben puhább lakkot felhordanom. Tennék bele egy csepp levendulát, egy csepp rozmaringot, esetleg késhegynyi benzoe -t és hígítanám alkohollal egészen vízszerűre. Egy-két rétegben hordanám fel. A rétegek felhordása között szoktál csiszolni? Mindig csiszolok, de lejjebb a lakkozási metódusod lebonyolításában nem említetted, hogy minden réteg előtt csiszolnál.
Illetve a linkelt videóról mit gondolsz? Létezik, hogy szeszlakk ennyire könnyedén ecsetelhető?
Mit gondolsz, ha ugyanabból a lakkból egy jóval hígabb réteget és felhordok, azzal tudok még segíteni rajta? Talán a felületének (legalábbis esztétikailag) jót is tenne... Egyébként találtam egy ilyen videót, ami számomra kissé hihetetlen: https://www.youtube.com/watch?v=0TKe2eLkY8E
Ha ennyire könnyedén tudnám ecsetelni, akkor nekem se lenne vele gondom.
Ez érthetővé teszi azt a feltevésedet is, hogy "túlontúl sűrű volt". Ha így volt, akkor egy kenéssel vittél fel egy vastagabb réteget, ami tényleg jelentősen elhúzhatja a hangszert. Úgy kented, ahogy az olajlakknál megszoktad, szeszlakknál nem lehet úgy kenni, főleg nem befejező, vagy javítóréteget. A legvégső rétegnek puhábbnak kell lennie az összes többi rétegnél, és annyira hígnak kell lennie, hogy jóformán csak a csiszolás karcait töltse ki, továbbá a hígan felkent lakkrétegben az ecsetnyomok sokkal elviselhetőbbek lesznek, ezért ha ecsetes befejezést szánsz szeszlakk esetén, akkor mindenképpen hígan kell felkenni. Ja, és az utolsó rétegeknek színtelennek kell lenni. Optikailag ez is előnyös, az alatta lévő színes rétegeket is kiemeli (melyeket ugye rétegenként eltérő színekből állítunk össze), fokozza azt a hatást, hogy a lapos szögben beeső fény más színeket hoz elő, mint a szemből beeső, és ugyanez igaz a lapos szögű látósugárra is.
Ilyen lesz a szeszlakk, ha valamelyik puhítót túladagolják. Perubalzsam, dammár, velencei terpentin, stb, a lassabban ezért én ezekkel óvatosan bánok. A lassan párolgó oldószerekből is csak cseppeket szabad beletenni.
Én pontosan olajlakkal jártam úgy, hogy ragadós maradt. Kevertem egy saját olajlakkot. Minden egyéb téren kiváló eredményt értem el, jó karcállósága, kopásállósága van, jó a hangja, szép fényesre szárad, jó átlátszóságú. A kopásállóságról annyit, hogy amióta a citerámra néha rákenek egy egy kenést, ahol lekopik a lakk, azóta a pengető nem tud a fába belemarni, mert nem tudja elkoptatni az olajlakkomat. De a fene egye meg, a hegedűn belenyomódik a tokbélés szövetmintája a lakkba. Azonban mára úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni a megoldást, de még több tesztet kell csinálnom. Ha minden próbát kiáll, fel fogom kenni hangszerre is.
Elnézésedet kérem, sajnos félreérthetően fogalmaztam. „Olajlakkal még nem jártam így, ez meglepett”, ezzel arra utaltam, hogy eddig csak olajlakkal dolgoztam és olajlakk esetében sosem tapasztaltam még ilyet, így meglepett, hogy szeszlakkal ez megtörtént, pedig meglehetősen puha lakkot kentem fel...
Többek között emiatt és az ehhez hasonló esetek miatt is fázom a szeszlakktól. Úgy vélem, nehezebb vele a munka. Eléggé sűrűn jár hozzám egy kedves barátom és gyakran megkér, hogy kezdjek valamit a hegedűjével, mert foltos, gyantás a lakkja. Nos eddig a pontig nem nagyon tudtam vele bármit is kezdeni, mivelhogy nagyon puha az a lakk. Szeszlakkos hegedű, de nagyon könnyedén meglágyul a lakk. A tripoliföldes lakkbenzines kutyulmány annyira puhította a lakkot, hogy elkezdett beleragadni. Nagy munka volt a káva kis darabjából is kiszedni, sok idő ráment. Megtehetném, hogy olajjal kifényezem, de nem sokat érne. Kétszer megtörli és ugyanolyan ronda, mint volt. Meglepő, hogy már 15 éves a hegedű, de még mindig ennyire lágy ez a szeszlakk.
Arra gondoltam, hogy talán érdemes volna egy C íven kipróbálni, hogy mi történik, ha finoman felcsiszolom és alkoholos ronggyal (olaj nélkül) áttörölgetem... Hátha ezzel meg is tisztulna és fényes is lenne.
