Nem irigyellek. Nagy kár, h a párod nem hajlandó nyitni, mert egy kis játszadozásba még senki nem halt bele, viszont kiderülhetnek meglepő dolgok.
Nem tudom, mi a helyes döntés. Annyi minden álmunk, vágyunk, célunk hullik a semmibe. Oly sok ember döbben rá élete delén, h nem is élt még, vagy élete végóráján, h hazugság volt az egész... Lakolunk vagy megdicsőülünk döntéseink miatt. De ezek mind utólag derülnek ki. Bárcsak birtokolnám a bölcsek kövét...
Szerintem nem olyan zárt a kör, csak ugye a megfelelő kapcsolatot kell megtalálni hozzájuk...Nekem is van meleg haverom, akivel rendszeresen egy társaságba járunk, és soha egyetlen hetero fiúra sem akart nyomulni...Persze megvan neki a "másik" világa is, de ők is kivétel nélkül teljesen normális jófej pasik. Sőt, a haverom is most ismerkedik úgymond az ilyetén előadóművészettel, mindenki segít neki, melegek és heterók egyaránt. Persze ez sem a "régi társasága", mi már úgy ismertük meg és fogadtuk el, hogy nem titkolta előttünk, mit- kit is szeret...Persze valószínűleg némileg könnyebb dolga van, mert meleg, de én úgy gondolom, hogy ők senkit nem utasítanak ki maguk közül, sőt. S nem azért, mert minden férfit potenciális partnernek tekintenek. Csakhát ugye őket kell megtalálni. De szerintem a neten nem fog menni, mert ahogy én tapasztalom, sokszor tényleg a nyomulás a cél, vagy akinél nem, az meg ismerkedni sem nagyon akar, max magát mutogatja...Szóval, nem irigyellek. Nincs esetleg egy laza, jófej csajhaverod, akinek el lehetne ezt mondani, és esetleg megbeszélhető lenne, hogy egy hétvégén ruccanjatok fel Pestre, ahol körülnéznétek pár helyen?
Igen, a probléma valóban élő. ÉS Kicsigömbinek is igaza van, nem tart még ott ez a társadalom. Viszont, azt ne felejtsük el, h a társadalom mi vagyunk. Te is. Jogod van kifejezni magad, jogod van formálni a közvéleményt. ugyan mitől változna egy társadalom, ha nem a tagjaitól?! Ja, az ismerősök. Bizony, ez egy vízválasztó. Ha egyszer megejtenél egy ilyen sétát, megritkulna körötted a levegő. De ha egy hónap múlva újraszámolsz, azok már a valódi haverok, barátok lesznek, az igazi emberek, akiket akkor magad körül találsz. A "nem érdemlik meg" kategóriába nyilván elsősorban a családodat sorolod. Talán velük a legnehezebb. Pláne vidéken. Gyakran nincs is megoldás a családdal kapcsolatban. Ezért mondtam, h inkább nem adok tanácsot, nemcsak azért, mert könnyű a más farkával verni a csalánt, hanem mert ez nem egy olyan döntés, amit mások javaslatai alapján jó szívvel meghozhatsz. Ezt a belső utat egyedül kell bejárnod. Az viszont jó ötlet, h a külső úthoz segítséget, vezetőt keress.
látod, és a probléma gyökere nálad is ott indul, amikor barát, rokon neadjisten' párod az illető. nagyszájúan azt mondom, mondjuk a "többi" ember véleménye nem érdekel.
de akkor is: a nagyobb falat még mindig előttem van, rokonok, barátok... a párkapcsolatom, amit nem szeretnék emiatt felrúgni, de akárhogy próbálom visszagyömöszölni magamba ezt az egészet, időnként valahogy mindig előkerül. az elfojtást nem tartom jó megoldásnak, ezt valahogy ugyanúgy nem merném meglépni, mint az előrukkolást mások előtt. valamiféle patthelyzetnek tűnik ez, persze lehet, túlpörgöm. :)
a párkapcsolatomba ez sajnos egyáltalán nem fér bele, még az ágyban sem, hisz egy nő az esetek többségében férfit, nem valami hibridet szeretne párnak, amit nekem ugyanúgy el kell fogadnom, mint ahogy éppen én is elvárhatnám az ellenkezőjét:ha szeretsz, fogadj el így. (durva túlzás) ismét patt.
Jó kérdés. Próbálom elképzelni a szitut. ... Először is, hadd tisztázzam a fogalmakat. nos, számomra nem léteznek közeli ismerősök. Vannak ugye az ismerősök. Hogy azok mit csinálnak, tkp csak roppant marginálisan érdekel, csak annyira, h ne tegyenek keresztbe nekem, vagy szeretteimnek, vagy úgy általában, az embereknek. Tehát, ha ezt egy ismerősöm csinálná, nem foglalkoznék vele. Illetve, persze érdekelne, s tán még meg is kérdezném, h milyen indíttatásból teszi, de nem érintene mélyebben. Ha valaki olyan tenné, aki közel áll hozzám - és ezzel ő már nem ismerős, hanem barát, vagy rokon -, akkor pedig fontosnak tartanám, h megértsem a motivációját. Ha azt látnám, h emiatt tipródik, őrlődik, akkor tán még szakmailag is próbálnék a segítségére lenni. És kurvára beszólnék minden olyan gyöpösnek, aki emiatt baszogatni merészeli. Vagy akár a köríves rugásommal is megismertetném... :) Ha ez az illető olyannyira közel lenne hozzám, h a vele való kapcsolatom intim lenne, akkor lehet, h kicsit meg lennék lőve. Ugyanis én a férfias dominanciát keresem egy pasiban (nem S/M, csak olyan átlagos), és a harisnya meg a cipellő ebből az imidzsből nagyon kilóg. De ahogy próbálok belegondolni egy ilyen szituba, h mondjuk szexidőben a pasim imígyen nyomul rám.... hm... nos, ha a külsejétől eltekintve a viselkedése kellően férfias marad, akkor nem tartom rossz, vagy visszataszító, vagy ilyesmi dolognak... akkor pusztán egy kis érdekesség. Viszont ha nap mint nap így mászkálna az emberek között, hát lehet, h az már túl sok lenne nekem. Ehhez én nem vagyok elég szociábilis. Rossz napomon biztos nem türelmesen elmagyaráznám a gizdáskodónak, h törődhet a maga dolgával, hanem kicsit szájba rugnám...
jól estek psychologic "bátorító" szavai, és én lennék a legboldogabb, ha olyan könnyű is lenne minden, ahogy írja (psychologic, ne értsd félre, tényleg jól esnek szavaid), ám ennél kicsit sötétebben látom a dolgokat, valahogy úgy, ahogy te írod.
egyrészt félek, hogy megbántanék a környezetemből embereket, akik ezt "nem érdemlik meg", másrészt valóban ott a talány, mégis hogyan reagálnának minderre, és igen: itthon sajnos ezek a fajta "devianciák" nem igazán toleráltak. ráadásul kisvárosban élek, esélyem se lenne úgy megpróbálni egy sétát, hogy másnap ne ettől legyen hangos az ismerőseim köre.
megoldás lenne egy nagyobb városban találni egy tapasztaltabb valakit, akivel némi ismerkedés után akár ki is mozdulhatnék, mondjuk egy travi klubba. ám ez azért nehéz, mert rengeteg kimondottan meleg férfi próbálkozik a magamfajtánál, ám nekem ez nem igazán "megoldás". ahogy észreveszem, a cd-k, travesztik világa igen zárt közösség, mintha kissé nehéz lenne ismerkedni. (lehet rosszul látom)
Egyetértek psychologic-kal, majdnem mindenben...Értve ezalatt, hogy ne rágd túl a dolgot, érezd jól Magad.
Csak sajnos kihagyhatatlan a mai társadalmi megítélés, a "normális" világ...Ma még nem tart Magyarország azon a szinten, hogy az ember bátran vállalhatná bármiféle vágyát. Azért írok vágyat, mert egyébként még nekem is a "különcség", "furcsaság" jutott az eszembe, tehát bennem is nyoma van az állandóan hangoztatott és sujkolt elvárásoknak. S épp emiatt én azt gondolom, ne a közvetlen környezetedben kezdd a próbálkozást. Vannak társaságok, ahol az emberek bátran hódolhatnak eme vágyuknak is, az tuti. Ugyanis a közvetlen környezetedben lehet, hogy így hirtelen nagyon rosszul sülne el a dolog, a már említett korlátoltság miatt. Menj el egy travi klubba, beszélgess el ott emberekkel...S talán akkor könnyebb lesz. A környezetedben pedig apró lépésekkel, tapogatózva haladj előre, kis kérdésekkel kideríthető, kinek milyen a hozzáállása a dologhoz...De még ezzel is légy óvatos, mert az ember hajlamos addig támogatni és nem elítélni szavakban mindent, amíg a körülötte nincs senki, akit érintene a téma...Úgyhogy sztem próbálj meg hasonló emberkéket keresni, s ott megtenni az elős lépéseket.
meglehet, hiszen nem is igazán teszek ezügyben sem előre, sem "hátra" lépéseket. illetve számomra az is előrelépés, ha másokkal megoszthatom az érzéseimet, vagy talán esetleg összefutok valakivel, akivel élőben is beszélgethetnék időnként. (ez nem azt jelenti, hogy partnerkeresni jöttem volna, ha valaki esetleg félre szeretné érteni...)
bár kissé felesleges a kérdés (sejtem a választ), de te mit szólnál, ha közeli ismerősöd szőrtelenítené magát, és jó időben harisnyát, esetleg tűsarkút hordana? mert én valahogy így érezném magam igazán jól, de ehhez nagyon is bátortalan vagyok.
Szerintem felelslegesen rágod magad. Határok valójában nincsenek. Illetve, csak erkölcsi határok léteznek, a többi csak túllihegése a kiszámítható, konform, ezért biztonságosnak tűnő világ utáni vágynak. Annak pedig, h milyen ruhában érzed jól magad, sztem baromira semmi köze az etikához. Ez ízlés, és csakis ennyi. Menj el addig, ameddig mersz. Erőltetned kár lenne, mert az már rosszul is elsülhet, de miért is ne tennél meg mindent, ami neked jól esik, és azzal senkinek nem ártasz?
egyáltalán nem tartom gáznak a travesztizmust, sőt, és talán itt a baj. magam nem tudom, hogy nekem "mi az elég", tehát meg tudnék-e állni ott, hogy esetleg bevallom a közvetlen környezetemnek, hogy időnként szívesen bújok titokban női holmikba.
persze erre a kérdésre nem várhatok választ másoktól, de tapasztaltabbak, vagy épp kívülállók véleményét szívesen meghallgatnám.
azt sem tudom, hogy például a cd, amennyiben szexualitással, szexuális vágyakkal vegyül, közeledik-e emiatt a travesztizmushoz?
lehet, hogy igazad van a különbségeket illetően (utcán, avagy otthon), én viszont szeretném magam másoknak is megmutatni. ez már a "határon" túl van?
Manapság, mikor a skótok pl nagy büszkén parádéznak a kiltben, vagy mikor bárhol belebotolhatsz egy harekrisnásba, ez a női-cucc kedvelés nem tűnik olyan gázosnak. Nekem, legalábbis. Nem mondom, h nem néznének meg az emberek, ha kiskosztümben sétálgatnál, és persze biztos lenne olyan balfasz, aki ezért kiröhögne és be is szólna, de alapvetően meglehetősen hidegen hagyja már az ilyesmi az embereket. S hogy hol van - van-e egyáltalán - határ a cd és a transzvesztitizmus között? Ez téged filozófiai értelemben érdekel, vagy a valós életben számít valamiért? Esetleg te magad úgy véled, h a cd még okés, a traviság meg már gáz? Mert szerintem a különbség csak annyi, h ki mersz-e menni átöktözve az utcára, vagy sem...
ezek szerint a nicked mögött egy hölgyet tisztelhetünk. örülök, hogy írtál. igen, érdekes, amit írsz, hiszen eléggé uniformizált, uniszex világban élünk, mégis, azt hiszem, nekem "problémát" okoz a női ruhákhoz való viszonyulásom. hogy miért? mert azt hiszem, igen vékony a határ a crossdressing és a transzvesztitizmus között, bár elképzelhető, hogy ezt egy transznemű meg fogja később cáfolni.
nem, természetesen te emiatt nem számítasz cd-nek. no de hol a határ?
Nem tom, manapság beszélhetünk-e mindkét nem esetében cd-ről. A nők teljes felszabadultsággal hordhatnak férfias holmikat. Vagy te konkrétan olyasikre gondolsz, mint a boxergatya, nyakkendő, öltöny? Én pl sohasem hordok szoknyát, csakis farmerben járok. De, gondolom, etől még nem számítok cd-nek. Vagy igen?
talán az a legillendőbb, ha én kezdem a bemutatkozást:
26 éves srác vagyok, nem mondanám magam szűk látókörűnek. az élet minden területén igyekszek mindent magam megtapasztalni, kevéssé hagyatkozom az elbeszélésekre, -ha úgy tetszik, buta módon- saját "káromon" tanulok :)
a nyitottságom érvényes a szexuális életemre is, ebben is igyekszem minél változatosabb utakon járni. nem tudnám megmondani, mikor kezdtek el először izgatni a női holmik, de azt biztosan tudom, hogy elsősorban hölgyeken tudtam ezeket elképzelni -férfiakon egyenesen taszított volna. mégis, valahogy az ízlésesen öltözött hölgyektől eredeztethető a női ruhák -leginkább fehérneműk- iránti rajongásom.
kezdetben amúgy elég vala, hogy a partnerem viselt harisnyát, tűsarkút, de évek alatt ez valahogy átalakult bennem. valahogy folytonos hiányérzetem volt, mintha már ez sem lett volna elég. rájöttem, hogy az is ugyanolyan izgató (sőt!), ha én bújok valami ruciba. néha-néha az is előfordult -ha épp nincs párkapcsolatom; télen, amikor ebből nem lehet gond- teljesen simára borotválom a testem, így "tökéletesítve" a bennem bújó "nőt". ilyenkor egyszerűen szépnek, sőt gyönyörűnek érzem magam, ezt alig lehet szavakkal megfogalmazni.
jelenleg szinte tökéletes párkapcsolatban élek, szőrösen, és csak ritkán hódolva eme szenvedélyemnek, amit sajnos a párommal nem gyakorolhatok, erre a kérdésre már pont került, többször is. :(
a legnagyobb kedvenceim a harisnyák (mindenféle), és a tűsarkú cipők, de ha úgy alakul, szívesen bújok egyéb holmikba is, van, hogy teljesen felöltözöm. :)
akárhogy is keresgéltem, nem találtam ilyen topikot, amit nagyon furcsállok. :) annak ellenére, hogy jószándékkal is csak lelkes amatőr vagyok a témában, vettem a bátorságot a topiknyitáshoz. kíváncsi vagyok, mások hogy s miként élik életüket cd-ként, hogyan vélekednek a hölgyek a cd-férfiakról, (és viszont), szívesen olvasnék-írnék élménybeszámolókat, tippeket, esetleg tehetnénk képeket. igen, pasik harisnyában, illetve travi-topik van már jócskán, de ez a téma szerintem egész más. szerinted?
