Rendkívül érdekes indián mítoszok a Vénuszról: http://www.maverickscience.com/star-woman.pdf
“Once there was a bachelor. Every night when he lay down to sleep he wished he had a beautiful wife, a fair-skinned wife. Lying in bed at night he would see the star called Iozly [Venus]…Then the star came…She said: ‘Don’t be afraid. Because you have been looking at me year after year I have now come to sleep with you. I want to be your wife…”
“When she lay down with him there was a light emanating from her, illuminating everything…By now the other people and some girls were very envious of the young man’s family because they looked so fair and beautiful. The man used to be dark and ugly, but when he slept with Iozly every night he grew better and better looking until he was fair and handsome, with smooth, fair hair.”
In order to keep their affair secret from the other tribesmen, Star Woman asks her mortal lover to find her a gourd so she can enter into it and remain concealed from sight. Eventually, following further adventures—one of which found Star Woman forced to reconstitute her dismembered lover’s body—“she took him with her to the sky where she lives.”
“The morning star is an old man who has a big fire. His fire is cold. The star-woman was the daughter of the morning star.”
Azért elképesztő, hogy Amerikáig kell menni, hogy némely görög furcsaságra több fény vetüljön... rendkívül érdekes párhuzamok, amiről érdemes lesz majd bővebben is szólni.
Úgy látom, Ev Cochrane is egyike Schenouda ismeretlen szerzőinek.
. . "Már csak az a kérdés, hogy tényleg emberi kéz művét csodálhatjuk-e ezekben a furcsa kőhalmokban…erről ugyanis még mindig heves viták folynak. Az elmélet ellenzőinek legerő sebb érve az, hogy a kőzetfajta, amelyből az „épületek” és „lépcsők” állnak, az erózió folya mán szépen, szabályosan törik, így valójában nem egy ősrégi kultúra építészeinek tehetsé géről, csupán a természet tréfájáról van szó. A másik tábor véleménye szerint azonban a kőtömbök tökéletes egymáshoz illesztése, csi szolása, derékszögű formái és egyáltalán a városhoz illő elrendezés olyan precízióra valla nak, amelyet már képtelenség pusztán a termé szetnek és a véletlennek tulajdonítani. Ezenkí vül a köveken talált vésetekre és az ezek készí téséhez használt, előkerült eszközökre is utal nak. (Egy-két élesebb hang is megszólalt, misze rint a nyugati tudósok csak azért kötnek bele az épületek mesterséges voltának valószínűsé gébe, mert bántaná az önérzetüket, ha kide rülne, hogy egy újonnan felfedezett, méghozzá kelet-ázsiai kultúra minden eddig ismert, nyu gati kultúránál korábbi eredetre tekinthet vissza.) A két véglet között félúton elhelyez kedő elmélet is született: eszerint úgynevezett terraformálásról van szó, vagyis a terület lakói nem maguk állították ugyan egymás hegyére- hátára a gigászi kőtömböket, de alapul hasz nálva őket, igenis a saját igényeik szerint alakí tottak rajtuk és díszítették őket." .
"Ha letelik az idő ? Akkor már minek ?Nincs itt valami véletlen félreértelmezve ? Miért várna evvel egy nagy szellem az idők végezetére ? Nem e arra várnak inkább képletesen hogy a képletesen a hegyek mélye alatt szunnyadó. fénylő szellemiségük üzenetét az emberiség végre megismerje és az idők végezetéig befogadja végre ?" Amiről beszélünk, az az időbeli, és az idő feletti létezés kölcsönhatása. Ki tudná megmondani, hogy az idő felettiben létező struktúrák miképpen hatnak az időbeli struktúrákra? Az idő feletti szempontjából értelmezhetetlen a 'mikor', az időbeli számára azonban szükségképpen az időben jelenik meg az idő feletti akciója. De hogyan? Csupán egyszer? Vagy kétszer, mint a Kezdet és a Vég? Vagy léteznek egyéb kitüntetett időpontok, és események? Netalán minden egyes pillanatban jelen van, de vajon ugyanolyan mértékben-e, és ha változó, akkor véletlen, vagy törvényszerűségek jellemzik? Sok hagyomány szerint ez így van, az idő feletti időről-időre, ciklikusan nyilvánul meg (számunkra); a befolyása pedig folyamat alakját ölti: az idő feletti struktúra lenyomata téridőben.
Ha letelik az idő ? Akkor már minek ?Nincs itt valami véletlen félreértelmezve ? Miért várna evvel egy nagy szellem az idők végezetére ? Nem e arra várnak inkább képletesen hogy a képletesen a hegyek mélye alatt szunnyadó. fénylő szellemiségük üzenetét az emberiség végre megismerje és az idők végezetéig befogadja végre ?
Frigyes Császár, Arthur, Maitreya, Kalki, Imám Máhdi, Csaba, stb., hegyekben alvó hősök, égből érkező Istenek, rejtőzködő próféták, akik ha letelik az idő, mágikus seregeik élén vezénylik a minden gonoszságot felperzselő apokaliptikus harcot...
Az argonautákról két elsőrangú forrást is lefordítottak magyarra, de sajnos már elég régen. Valerius Flaccus római költő „Argonauticon”-ja Fábián Gábor tolmácsolásában van meg (Arad 1873). Míg Apollóniosz Rhodiosz költő négy énekből álló „Argonautiká”-ja Szabó István tolmácsolásában: „Aranygyapjas vitézek vagy Apollonios Rhodios Argonauticonja” (Bpest, 1877). [lásd még: Kálovics Adorján Ferenc munkáját: „Valerius Flaccus és Apollonios Rhodios Argonauticája”, 1918.].
ARGONAUTÁK A FEKETE-TENGEREN
Thüniasz szigetének elhagyása után a közeli Bihynia vidék partszakaszához értek, ahol a mariandüniaszok törzse és ugyanilyen nevű városa feküdt, akiknek Lükosz volt akkoriban a királya. Apollóniosz írta: „Itt ösvény vezet Hádész lakóhelyére, Acherusia hegyfoka magasba nyúlik és az örvénylő Akheron hasít magának utat ennek alján...” Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy többször szállnak partra olyan helyeken, melyekről azt mesélték, hogy ott levezető járatok vannak egy föld alatti királyságba, az Alvilágba. Maiandünéról pedig azt mondták, hogy Héraklész egy itteni szakadékon hozta fel az alvilág kutyáját, Kerberoszt. Talán éppen ezért adta kalauzuknak Lükosz a saját fiát, s közben az argonauták jósát, Idmónt mitológiai baleset éri: a combját vadkan hasítja fel, amibe elvérzik, s emiatt három napos „gyászt” ültek… ami mögött valami egészen más esemény történhetett.
Innen tovább hajózva keletnek, a parton fekvő városba, Szinopéba jutottak. Majd Kis-Ázsia olyan partjai mentén hajóztak el sorban, ahol amazonok, khalübok, tibarénoszok és mizünoikhoszok éltek. De ez egy történelem előtti utazás volt, annak minden varázsával, olyan ősi tájakon, melyekről sok fogalmunk már nem lehet… Ezért kerülnek az argonauták elé torz, hibrid fajok képviselői, melyeket a létért folyó harc már rég eltakarított a történelem sodró vonalából. Folyamatosan találkoznak és mérkőznek meg ezekkel, mint a Bebrükosz szigetén az óriás Amükosz királlyal, a tollas madárasszonyokkal, a harpüákkal, így jönnek az amazonok is a képbe, majd az olyan ősi kovácsmesterséget űző népek, mint khalübok és thibarénoszok…
E két utóbbi faj, egymás rokonai voltak, s vidéküket a „vas szülőanyjának” nevezték (a Biblia „Thubal földje”-ként emlegeti). Apollóniosz is többször említi az itteni vasbányákat: a khalübok a „vastermő talajért örök óta csatáztak”. A görög történetírók rendszerint e két néphez - akik a Pontosz keleti felén éltek - kötik a vasbányászat és kovácsolás feltalálását (sőt, többen idetették az ezüst,a réz első bányászatát, és a bronzművességet is). Apollóniosz említi a „vashozó földet”, mely a Fekete-tenger partján, nem messze a Szangariosz (Szakaria) folyótól fekszik. 1939-ben éppen a folyó torkolatánál fedezték fel Törökország leggazdagabb vasérclelőhelyét. Úgy tartják, hogy az argonauták a khalüboktól tanulták el a vas készítését és terjesztették el Görögországban. A khalübok elsőrangú acélpengéket és kardokat kovácsoltak. A khalübok híres „fehér vasa” (amit a mítoszok „adamasznak” neveztek) sok tekintetben azonos a középkori alkimisták acéljával, akik egy olyan fémkohászati tudást őriztek meg, melynek eredete az ősi Egyiptomba és Kolkhiszba vezet. (Valójában az alkímiában nagyobb jelentősége volt a vasnak, mint az aranynak). Adamaszból kovácsolták az istenek eszközeit vagy az Alvilág kapuját is (gyémánt-kemény, hajlíthatatlan, halványszürke ötvözetnek írták le). A kaukázusi mítoszok szerint ebből a vasból tudtak készíteni olyan protéziseket, melyekkel az istenek (nártok) sérül koponyacsontját vagy lábszárcsontját pótolták. Az Arisztotelésznek tulajdonított „Csodálatos dolgok tárgyalása” c. munkában khalüb és amiszumi vasról megemlíti, hogy az „sokkal jobb a többi vasnál, és ha nem csupán kemencében olvasztanák, szemre semmit sem különbözne az ezüsttől. A szemtanúk állítása szerint ez az egyetlen olyan vas, amely nem rozsdásodik.” Iov Ter-Jeremjan örmény technikatörténész szerint a khalübok „fehér vasából” készült a híres nem rozsdásodó delhii vasoszlop (amit Visnu isten „jelének” tartottak). A khalübok ismerték a vasnak szennyeződésektől való megtisztítását és ötvözését. Az ilyen tiszta vas gyakorlatilag acélos és ezüstös-fehér színű. Arisztotelész szerint a khalübok valamiféle „tűzálló követ” (pirimakhoszt: valószínűleg foszfortartalmú ásványt) adtak az amisumi vashoz. Egyébként a technikatörténészek szerint is a khalübok egykori földjén i.e. 2300 körül jelent meg a vas, majd i.e. 1400 körül a hegesztett acél és a fémfelületek acélozása. Azonban vannak jelek, amik egy sokkal korábbi jelenlétre utalnak, hiszen a vasnak nem kedvez az idő és szabályosan porkupaccá korrodál… és egyes őstörténészek különböző jelek alapján a vaskohászat kezdeteit inkább i.e. 6-4000 közé helyezik.
[Egy kaukázusi sziklához láncolt Prométheusz kinek a máját minden nap egy sas marta. Prométheusz jajgatását az argonauták keletre hajózva egyre erősebben hallották...]
Most már nagyon közelítettek Kolkhiszhoz és újabb fura égi események szemtanúi voltak. Égi szerkezetek figyelték őket… Így mikor az argonauták elhaladtak a kicsiny Árész szigete mellett, már hallották egy kaukázusi sziklához láncolt Prométheusz jajgatását és megfigyelték az isten máját tépő sas „sebes elsuhanását az ég felhői körében”. Estefelé látták átszállni hajójuk felett a madarat, mely előzőleg megtépte vitorlájukat: „nem is égi madár alakát viselé –írja Apollóniosz-, hanem olyan nagy tollai voltak, akár a gyalu simította evező” (Szabó I. fordítása). A madár vasból volt. Az egyik lehullott „tollát” vasból és rézből készültnek mondták! A hajósok kikötöttek Árész kis lakatlan szigetén, ahonnan –szerintük- a vasmadarak felszálltak. Itt Árész ősrégi temploma állt, melynek oltára egy „fekete kő” volt, amelyen egykor az amazon Antiopé lovakat áldozott. Sok ősi templomban őriztek bizonyos „fekete köveket”, mint egy istentől származó dolgot, mely a Paradicsom egy darabját képviselte. Egy ilyen fekete követ hozott magával Lucifer is. Ilyet őriztek az epheszoszi Artemisz templomban, a szíriai Emesában, az írek Lia Fail-ja, több indiai templomban vagy a Titicaca-tó napszigetén őrzött három fekete kő (a „Kala”-kövek) és így tovább a példák sokasága…
Majd tovább hajóztak keletnek a partok mentén és elhaladtak Philüreisz szigete mellett, melyet nagyon régen az angol utazó, Hamilton egy kis sziklaszigettel próbált azonosítani, 3-4 km-re nyugatra Zefreh-foktól. Azt mondták ez a sziget volt Kronosz és Philüra nászának helye, aki megszülte a kapcsolatból a tudós kentaurt, Kheirónt, aki később Orkhomenoszban Iászón tanítója lett. Innen elhajózva már Kholkhisz közvetlen közelébe értek, előttük hatalmasodott fel az óriási Kaukázus hegység, melynek egyik csúcsán megfeneklett hajdan a vízözön hajósának bárkája…
Kösz az infot a dominikai piramisról, amit Hugo Gonzalez Suero talált La Guaita közelében, de ahogy olvasom, ez nem is "igazi" épített piramis, hanem egy hegycsúcs hatalmas mészkőszikláját formázták át az őslakók piramis-alakúvá.
Hasonlókat hagytak hátra a pelaszgok is: Kréta–szigetén kettő ilyen is van: Chaniában és Heraclionban. Chania piramisa egyedülálló: egy hatalmas sziklát formáztak át óriási kúppá. Magassága 8,5 m, kerülete 29 m. Az 1,2 x 0,7 méteres bejárata a nyugati oldalon nyílt és egy 2,2 x 2,2 x 1,4 méteres kamrához vezetett, amit az élő sziklából vájtak ki. A kamra padlója 4,6 méterrel van a kúppiramis csúcsa alatt. Aztán a lakoniai Taygetos–hegy tetején is van egy piramis. Ezt is sziklából faragták ki, távoli elődeink (LÁSD: a képen).
Mindenesetre fölöttébb érdekes a dominikai, éppen a helye miatt: Hispaniola szigete. Egyesek szerint már jártak itt föníciai és görög hajósok (Sykes szerint O’Corra és Maeldune régi ír hajósok is partra szálltak itt). Kétségtelenül peremsziget, mind Amerika, mind Atlantisz irányába. Éppen ezért lennének érdekesek az ottani ősi leletek, viszont sem Domikán, sem Haitin nincs komolyabb régészeti kutatás. Michel Etienne Descourtilez francia tudós 1803–ban kiadta "Voyages d’un Naturalist en Haiti" c. munkát. Descourtilez –aki 1799 és 1803 között járt a szigeten– beszámolt barlangokról és üregekről Dubedánál és az azokban talált bizarr és groteszk bálványokról, melyeket a helybéliek Zemisnek neveztek. A barlangi kőrajzokat is lemásolt, melyek egy meteorit becsapódását mutatták. James Lockwood az "Atlantis" magazin 1967. májusi számában ("Haiti: An Archaeological Mystery") beszámolt a Haitin talált különös leletekről, s azon kesergett, hogy Descourtilez felfedezését azóta sem vizsgálta meg senki...
Mápedig az a bolygó - ürhajó, vagy lehetne hivni, egy ollan égitestnek, akik tudják változtatni pályájájájájjjjjjjj....yukat, s mikor igen, csak lácc 1 jujujujujjjjjj.....na márpedig, az az ARANYKÖDÖS -BOLYGÓ létezik!!!
Ha kinyitjuk a szemünket, akkor irtó korlátoltnak kell leggünk, hisz az isteneket... na aki meglátta vala, holott, soha senki meg nem láthatta? -kiveri a szemedet?
Ha pontosabban akarom láttatni, akkor nem minden létforma, feltétlen gáz, hanem van ami leigáz, mig igéz?
Nekem mindig érdekesség volt, hogy miért érték az arany, holott... nekem semmit nem jelent, sőt...ami, valakiknek eset set set.... itt valóban ha van 1 aranyködös bolygó, ami meserséges, na azért?
Én megprószállok mindent szemüvegen is, meg nélkül...
"Az ábrázolt növényi képekből rájöni,hogy mi is az (Botanilkailag)nem egyszerü.Hisz az ábrázolt manus vonásaiból is annyit veszel ki ,hogy ez egy ember." Nem is hiszem, hogy ez alapján azonosítani lehetne bármit; egyáltalán, rengeteg a kérdőjel körülötte, de némely momentum azt súgja, hogy érdemes figyelembe venni, mint a nagy puzzle egy darabkáját.
Nekem úgy tűnik, ez a teória rendszer kompatibilis a Sitchin féle, sumér Nibirussal. Hiszen ugyebár abban a (a sokak által átkozott) koncepcióban is amin az istenek érkeztek, a Nibiru exobolygó, kb 3000 éve belépett a Naprendszerbe, és azon volt egy földön kívüli civilizáció, az Anunakik.... Lehet hogy a Vénusz a Nibiru? ;)
Te, ma már annyira azért nem vészes, ha nem tudsz franciául. Mondjuk válassz ki egy fejezetet és másold át a Google fordítójába, és fordíttasd magyarra. Nagyjából megfogod érteni a szöveget...
Ugyanazokról a piramisokról beszél, de azokról még nagyon kevés hír volt a hatvanas években és az akkori Kína valóban senkit nem engedett a belső tartományaiba... Brunton meg azért másféle "teszthalotti" állapotról beszél, mint Charroux...
Sajnos, egy könyvét sem fordították magyarra, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen rengeteg szerző van hasonló állapotban, csak néhány azok közül, kiket néha emlegetek: Barbarin, Peter Tompkins, Hapgood, Harold T. Wilkins, David Hatcher Childress, Alexander Braghine és még egy csomó.... kis piac a miénk, hova fordítanának le mindenkit.
Egyébként két fejezet a könyveiből annak idején megjelent a Galaktika 23. számában, és plusz egyet még ide lefordítottam, a kabirokról. Úgyhogy ezt a hármat egybevettem és itt van:
http://data.hu/get/3069446/Charroux_irasai.zip
(Az igazság az, hogy még ezeken is kívül több fejezetet lefordítottam, de azokat annak idején csak leírtam egy füzetbe, mint a "Tiahuanaco", 1963 vagy a "Nyugati világ legrégibb kézirata", 1967 vagy a "A mennyei hajó" [az argonautákról], 1969...)
Mindenesetre itt van még két könyve, eredetiben:
"Le livre des secrets trahis", Paris, 1965. (A titkok felfedésének könyve) "L'énigme des Andes", Paris, 1974. (Talány az Andokban)
Valóban, már régebben kellett volna beszélnem ROBERT CHARROUX-ról, aki Grugeau néven született Charrouxban 1909-ben. Kiváló sportúszó volt. A francia "Ki kicsodának" azt adta le magáról, hogy a filozófia doktora lett a Grand Bretagne-i Tudományegyetemen, majd és a Római Tudományos Akadémia őstörténeti doktora címet szerezte meg... Hogy ebből mi igaz, mi nem, nem tudom, mert a háború alatti tevékenységéről meg az vallotta, hogy múzeumi raktárvezetőként tevékenykedett, valójában a Vichy-kormány igen magas rangú hivatalnoka volt a kulturális minisztériumban (sőt, egy darabig miniszter is). A háború után mint újságíró tevékenykedett. Rengeteget utazott feleségével. Ősi civilizációk ásatási helyszíneit keresték fel. Egy időben a "Kincskeresők Nemzetközi Klubjának Elnöke" is volt (1978-ban halt meg). Kapcsolatai révén a legbizarabb és legrejtélyesebb figurákkal és titkos társaságokkal ápolt kapcsolatokat. Egy időben Charroux Franciaország egyik legbotrányosabb szerzőjének számított. Nagyon szuggesztív, karizmatikus ember volt, akit kiadója, a híres Robert Laffont mindenben támogatott. Hívei már a hatvanas években klubokat hoztak létre Franciaországban és máshol Európában.
[Charroux 1969-ben]
Kilenc könyvet írt (1962 és 78 között), de ezekben nehéz felfedezni valamiféle általános koncepciót, ami azonban végigvonul bennük: a fehér faj, különösen a kelta civilizáció felsőbbrendűsége illetve vénusziak jelenléte a földön. Szinte csapong az elméletei és teóriái közt, de néha annyira érthetően vet oda mondatokat, hogy az bizonyos óriási háttértudásról tesz bizonyságot, hogy csak azok érthetik, akik szinte annyira mélyére hatoltak az ismeretlennek, mint ő. Sokszor inkább kinyilatkoztatásokat tesz, valami titkos forrásból, hisz ismer minden titkos könyvet, titkos ásatást és olyan tárgyakról számol be, melyek magángyűjtemények páncélszekrényeiben vannak elzárva. Éppen ezért, könyveinek szintje végig ugyanazt a színvonalat mutatja, mert egyszerűen nem is foglalkozik az időközbeni régészeti felfedezésekkel, vagyis inkább a tudósokat egyszerűen csalóknak tartja. Viszont sok esetben téved, vagy úgy néz ki, mintha felülne a legostobább legendáknak, de az ember olvasva őt, már nem tudja, hogy ez megint nem-e valamiféle sötét terv a részéről, ami túlmutat ezeken, mert valamit éppen ilyen sajátos módon leplez. Szóval, aki száguldozni akar a prehisztórikum különös világában, annak Charrouxot ajánlom, mert az az egyik legjobb ösztönző őt olvasni, s bár sok mindenben nem értesz vele egyet, mégis olyan távlatok felé sarkall, nyitja meg az utat, mely korábban fel sem vetődött benned...
A könyvein áthaladó Vénuszra vonatkozó koncepcióözönét megpróbálom valamennyire összefoglalni vagyis csak elbeszélni (amit én már régen összeszedtem és leírtam, és abból adok kisebb részletet, ezért vannak benne kihagyások...): A "Histoire inconnue des hommes depuis cent mille ans" című könyvének egyik alapgondolata, hogy az Éden, amiről a zsidó, keresztény és mohamedán hagyományok beszélnek a Vénuszon található. Ádám és Éva az első bűn után száműzettek a Földre (1963). A Le livre des secrets trahis („A titkok felfedésének könyve”) című 1965-ben, majd a Le livre des maîtres du monde („A világ urainak könyve”) című 1967-ben megjelent könyveiben már részletesen szól arról, hogy a Vénusz eredetileg nem volt tagja a naprendszernek. Ebben követi Velikovskyt, akitől sokat idéz is, de a bolygó bekerülését a Naprendszerbe i.e. 3000 körüli időpontra helyezi és Szankhuniathón föníciai történetírót idézi... Ez a bolygó volt az antik űrhajósok kiindulási támaszpontja. Charroux azonban úgy gondolta, hogy az első űrhajósok 12.000 évvel ezelőtt érkeztek a Földre a Tejút egy csillagáról. Atlantiszon és Mu Földön szálltak le. Az árják ősei (Aryaman különítménye) is erről a csillagról érkeztek. Valószínűleg két hullámban jöttek: 13 ezer évvel ezelőtt (Atlantisz idején) és 10 ezer évvel ezelőtt (a vízözön után). Ez utóbbi időpontba érkeztek beavatók Egyiptomba is. A Szóthisz csillagról (Sziriusz) jöttek, repülő kígyókon, mint szent ureusz keltek át az égen . Az ureusz az első beavatók jelképe volt, míg a bika –a később érkezett beavatóké- a Vénuszról érkezetteké... A Peruban található nazcai vonalakat vagy a piscói kandalábert (Candelabro) is kapcsolatba hozza a Vénusszal: "Vajon a Nazca és a Candelabro rejtélyének kulcsa nem a Vénuszon van? Azon a bolygón, mely előbb égő üstökössé vált, hogy utána újból elfoglalja helyét Naprendszerünkben? Ez az elmélet rendkívül vonzónak tűnik.” (1971) . Később, 5000 évvel ezelőtt újból űrbéli látogatók érkeztek, de ezúttal a Vénuszról. A "Le livre des maitres du monde" című könyvének bevezetőjében írja: „A szimbólumok hirtelen születnek meg mindenfelé a glóbuszon. A szárnyas kígyó vagy sárkány az űrrakéták jelvényei. A ló a vízözön előtti, a bika a vízözön utáni mesterek megkülönböztető jele, kiknek eredeti bolygója a Vénusz volt.” (1967). Charroux a "Le livre des secrets trahis" című könyvében pedig arról elmélkedik, hogy 12.000 és 6000 évvel ezelőtti időközben a Vénusz lakosai nehezen, de túlélték a vészes biológiai állapotok alakulását. Megkísérelték a kivándorlást. A kozmikus hódítok hasonló bolygót kerestek az övékéhez. A Földet ideális bolygónak tartották. A Vénusz ebben az időben a Jupiter és a Mars között helyezkedett el, mindenesetre elég távol tőlünk, hogy őseink ne észleljék jelenlétét. Legalább öt különböző helyen szálltak le. Hüperboreászon, Atlantiszon (USA és Peru), Mu Földjén (Góbi-sivatag), Egyiptomban és Örményországban (Kaukázus). A "Le livre du mystérieux inconnu" c. könyvében kifejti, hogy a repülő kígyók és tűzokádó sárkányok kétségkívül az űrjárművek formáiból képződtek. A járműveken olyan beavatók érkeztek, mint Baál, Marduk vagy Thot. Föníciában a bika, Asszíriában a szárnyas bika és Egyiptomban az Ápisz bika szimbolizálta őket (1969). Charroux kijelenti: a fehér faj legősibb civilizációja a keltáké. Ősi isteneik az Assok (Ásék, Asarok, Ázok), mint Cernonnus, Esús, Teutates és Thor. Erős, harci istenek voltak, kiknek embereket áldoztak. A Vénusz bolygó másik megfelelése –magyarázza Charroux- a hatalmas Asztarté, kinek neve az Asék (Ázok, Asurák) nevéből származik . Asztertét néha Baál feleségének mondták és szarvakkal is ábrázolták. Baál és Asztarté az ég arról a helyéről jöttek, amit ők csillag (aster, astrum) szóval jelöltek, s ami a Vénuszra vonatkozott (1967). A vénusziak voltak az „újonnan jött istenek”, ahogy Mózes ötödik könyve mondja (32, 17). Charroux szerint a héberek saját ősi isteneiket, mint Azázélt vagy a Sátánt, igyekeztek elnyomni...
[Charroux a tiahuanacói Napkapunál]
Szóval nem folytatom tovább, mert ennyiből is érthető, hogy mikről beszélt, meg különben is elég nehéz előadni, hisz hol az atlantisziaknak, hol a vénusziaknak, hol meg valami ismeretlen titkos szervezetnek tulajdonítja ugyanazt az emlékművet vagy eseményt... Felraktam ide Charroux egyik alapművének számító könyvét, "Az emberiség ismeretlen százezer éves történeté"-t, ami 1963-ban jelent meg, eredetiben franciául (pár éve megvettem az angol kiadást is, de nagy csalódás volt, mert a fordítás rossz, és legalább a könyv harmadát le sem fordították...). Már a fejezetcímek is mutatják, mennyire szerteágazó témákban írt, mint a Salamon villámhárítói, Glozeli leletek, atom-mágia, Tiahuanaco, időutazás, a vénuszi becsületes Lucifer legendája, a nagy Leonardo tökéletes bűnténye, a templomos Kolumbusz, kuffsteini emberteremtmények, alkimisták aranya, Unikornis legendája, atlantiszi beavatottak és így tovább...
