Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
A változó reakciókon.
Délután rohadt egy hangulatom volt. Dühös és vad és féktelen. Jöttem a huszra, olvastam, és betámadtam a haragos hozzászólásaimmal... aztán valami csoda folytán nem működött, nem mentek el a hsz-ek, a végén pedig hiába is frissítettem. Dühömben belerúgtam az asztalba, aztán ordítottam, mert elfelejtettem, hogy fáj a lábam, majd kapott a vadiúj fal is...
Azóta lecsengtem. Egészen.
És amin elgondolkodtam, az az, hogy amikor megkerestem azokat, amikre elsőre durván be akartam szólni --- nem találtam... Egyszerűen a dühöm volt, ami elefántot csinált egy nevetséges bolhából.
Át tudtam értékelni....
És azon gondolkodtam, hogy ezt a hűvös gondolkodást hogy lehetne "bekapcsolni" magamban akkor, amikor éppen topon van a mérgem....
A hibákon gondolkodtam, amiket talán lehet javítani.
A hibákon, amiket, ha meggondolatlanul elkövetek, később már nem fogok tudni meg nem történtté tenni.
Miért kell így viselkedniük???
Miért bánt ez engem, miért nem tudom nagy ívben lesz*rni?
+
Eddig egyáltalán nem akartam semmi ilyesmit, sőt - aztán Vele mégis, nagyon - most meg egyre inkább elmegy tőle a kedvem...
Miért nem lehet olyan egyszerűen, ahogy szeretném?
Miért kell mindent túlbonyolítani?
qra elegem van.
>o(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
Azon, hogy hallgatás = büszkeség.
Azon, hogy ennek viszont ára van.
Azon, hogy mindenért fizetni kell.
És azon, hogy megéri-e ennyiért hallgatni és büszkének lenni?
A kezeim nincsenek elfoglalva, amikor szükség van rájuk máshol. Feltaláltam a gondolat irányította reszelést, csak telepatikus reszelő kell hozzá, és már meg is van oldva.
Te, biztos, hogy a keblemre gondoltál itt a kemény és meleg kitételnél :-)P
Honnan, honnan... Beszéltem már a telepatikus képességeimről? :-)
Nem is kell, csak azon gondolkodtam el..., hogy reszelés közben a kezeid nincsenek esetleg mással elfoglalva? Mert azokra szükség lenne!
Különben a te keblednek nem kell annyira látványosnak lenni, elég, ha szép domború, kemény és meleg. :)
Ja, hééé, azt meg honnan tudod, hogy az enyém milyen??
Naná, ez annyira magától értetődik, hogy úgy gondoltam, mondani sem kell :-)
Csak hát az én keblem közel se annyira látványos.
Én mindig reszelek (valamit). De közben nem tudok olvasni.
A francba, ezt de elba... rontottam.
Ez tán má lyó l&0235;ssz...
Jajj, në izéjj mán...
Most próbálom becsërkészni, végre ëgy kismellű, önbizalomhiányos csinos huszonéves vékony csaj, pont amilyerre vágyok, të mëg itt belëszósz...
Jajj, n#0235; izéjj mán...
Most próbálom becs#0235;rkészni, végre #0235;gy kismellű, önbizalomhiányos csinos huszonéves vékony csaj, pont amilyerre vágyok, t#0235; m#0235;g itt bel#0235;szósz...
Én azon hogy a b?römben lév? tetkó jelentése mennyire képes hatni rám, determinál, visszahat, ugyanúgy mint a gondolataink, és azok a szavak amiket kimondunk.
Azon, hogy Catkillert megfogta volna "valaki"?:) Annyit csacsog mostanában.:)) (Mindig bejövök a topicba, hogy megnézzem, milyen alapigazságokat írt bé a "fundamentalista" hangnemében, erre...)
;)
Ó, hát nem kellenek ahhoz nagy dolgok... Elég, ha kicsikét megemelik a fizetésemet mondjuk a kétszeresére (első lépésben) és/vagy felajánlanak egy vacak rózsadombi vityillót egy aprócska kerttel és/vagy megnyerem a lottó ötöst...
Persze ezek nem szükségszerűen vonják maguk után a kebelre ölelést, de esetleg benne lehet a pakliban. :)
De soxor elég egy jó szó is.
Azon, hogy a csapból is Richard Bach folyik; hogy amikor ezer évvel ezelőtt leírtam valami értelmes gondolatot valakinek, rögtön azt kérdezte, olvastam-e Richard Bachot, mert az ilyeneket ír... és nem bírtam tovább, utánanéztem a neten a könyveinek, és nem tudom, el kellene-e olvasnom őket, vagy gondolatban besuvasztani a többi önfejlesztő és mentális testépítő mű közé, márpedig az utóbbi felé hajlok, mert az a gyanúm, hogy gyakorlatilag minden értelmes ember, aki valamikor az élete derekán önáltatás nélkül, igen, ez fontos, szóval önáltatás nélkül elgondolkodik az élet dolgain, nagyjából hasonló következtetésekre jut, és legfeljebb abban van a különbség, hogy mennyire kifejezően tudja megfogalmazni ezeket.
