Keresés

A nevetés gyógyít...
Szóval szerintem tudják ők, hogy mit csinálnak :-)

Az orvosok mindenhatóságán - helyesebben annak képzetén, valamint azon, hogy vajon hová tűntek a valódi gyógyítók, és a dokikból az együttérzés a betegeikkel? Röhej, amit előadnak...

A csapat összetart, a klikk kizár.

Nem mondok erre inkabb semmit. Meg megsertodnenek paran. Azert nekem is van szivem. :]

Nem akarom tulzasba vinni azert, ki tudja hany ev mulva lesz valami gonosz mellekhatasa. :]

hogy sokan hatalmas energiak mozgositasaval probalnak meggyozni masvalakiket nehany pitianer dologrol, en meg hasitekot rohogok a pofamba ketoldalt, olyannyira poenos a musor. :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))

...azon, hogy szivesen segitenek valakinek, hogy ne legyen mar olyan nagyon szomoru.

"micsoda Kert volt!
Virágszándékainkat
tett-gaz verte föl"

A megszokáson. Meg a múlandóságon.
Mármint, az érzelmek múlandóságán.
És a kimondatlan félelmeken.

Talán épp azt.Olyat kinek nem érzékeny a bőre. :oP

Talán egy aerobic edző cicát? :-))

Keress olyan lovast, mely alatt nem puhulsz, sőt keményedsz :oP

Akkor puha lesz a húsom, azt viszont nem szeretik a nők! :-))

Cseréljen szerepet, kerüljön maga nyeregalá. :o)

Ló nélkül hogyan érezhetné magát nyeregben? :-)

Ki mondta, hogy szüksége van lóra? :o)

Annak biztos, hogy a lova őszül, vagy hullik a szőre, esetleg a kritikus pillanatban lesántul! :-)

És aki szőke és széles vállú, annak is van oka panaszra?

...hogy, ha az embernek nagy az arca, akkor tulajdonképpen színes és szélesvásznú, de sokkal jobban járna, ha szőke és széles vállú lenne.

...hogy az ember azt hinné, a trubadúr szerencsés, mert az esti sötétben kell hódítania, de azután rájön, hogy hátrány, ha nem elég deltás a hangja.

Akkor te tudatosan vagy benne a szarban. Hm?

Azon,hogy nem is olyan könnyű megrázni magam és továbblépni azokon a dolgokon, amin tudom,hogy tovább kell lépnem,különben megfojtanak.

Együtt jártam egy gimibe egy sráccal, aki alattam lévő évfolyamba járt, Tibor. Baromi helyes fiú volt, magas hosszú barna hajú, gyönyörű kék szemekkel. Az a fajta hihetetlen érzékeny művészlélek volt, aki már akkor verseket írt, zenélt, és egy totál más világban élt. Nekem nagyon tetszett Ő, de nem volt bátorságom lépést tenni, egyszerűen fel sem merült bennem, hogy én bejöhetek neki. /Ennek egyébként már 13 éve/.Tavaly ősszel láttam, azonnal megismertem, akár oda is mehettem volna hozzá, de annyira sutának éreztem a helyzetet, meg nem is tudtam volna mit mondani, úgyhogy hagytam hogy elmenjen.
Pénteken olvastam hogy meghalt, és utána kiadták a könyvét, valamelyik nap jelent meg. Most azt olvasom, de időnként leteszem, mert iszonyú.
Szóval, csak annyi ide, hogy arra gondoltam, hogy ha akarsz tenni egy lépést vki felé, vagy egy mondatot mondani neki, ne fogd vissza magad, mert nem tudhatod lesz e lehetőséged rá máskor. Valahogy erre sose gondoltam, hogy valaki "időközben" meg is halhat, és már nem lesz lehetőségem elmondani azt amit szerettem volna.

Illetve kinek?

Minek kellene jönni?

...hogy miért nem elégszem meg azzal, amim van?
...hogy miért nem jön, akinek kellene?
...de főleg, hogy minek gondolkodom ezeken???

... hogy mit érthettem félre.

Semmi gond! Nagyon szépen köszönöm a címeket, azt hiszem jövőhéten elnézek a könyvtárba! :)

(Hinnye', de korán keltél! :)

Kedves felebarátom! Hogyan is lehetne a gondviselésnek köze a szabadsághoz, hiszen magam is azt írtam, hogy bizony annak hiányában keressünk illuzórikus szabadságot, amelyhez azután érdekes módon hozzá is illesztjük a predesztinációt, érzékeltetve vele saját lehetőségünk korlátait és a hozzájuk szabott utunkat. Persze, a szabott utat gondosan el is nevezzük nagykönyvnek. No, szabdságunkban el is jutottunk a vaksors nagy könyvéig. Lássuk be, nagy utat tettünk meg, amíg néven neveztük az érthetetlen dolgok összességét, amelyhez szabadságunk vezetett. Utóbb majd az így szerzett szabaságunk elhiteti velünk, hogy a jó, amit maganak szerzek szükségszerűen rossz valakinek, aki persze majd okolja a saját sorsát ezért a rosszért. Igen felebarátom, magyarázzuk csak be magunknak, hogy tehetlenek vagyunk a rosszal szemben, hiszen az eleve elrendeltetett mások számára, amikor a saját boldogságunkat keressük.
Lám, így szolgálja az önmagunkért való eleve elrendeltetés elve saját boldogságunkat, ugyanakkor mások baját.
Dicsértessék felebarátom!

Teccik. Igen. :))
Megköszönném, ha holnap utánanéznél. Hogy ne offoljuk szét teljesen a topikot, az adataim alatt található e-mail címemre is megküldheted, de igazából Rád bízom.

Tetszik az ideézeted :)
(Bocs', nem hagyhattam ki!:)

Honnan való?